Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-06 / 184. szám

VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. augusztus 6. © Margit, Törő Mária érthető­en büszke a második helyre, s arra, hogy a beszélgeté­sünk előtt véget ért műszak­ban a minőségi ellenőrök egyetlen fölös kukoricací­mert sem találtak. „Ennek titka nincs — magyarázza Szkiba Gyöngyi — csak jól kell figyelni, és bírni a napi nyolc-kilenc kilométernyi gyaloglást a gyakran másfél­kétméteres kukoricák kö­zött. A címerezés maga nem jelent különösebben nehéz fizikai munkát...” Futja is az erőből a vidám civódásra, élcelődésre, no meg az esti építőtábori szép­ségverseny előkészületeire, amely hagyományos prog­ram minden lánytáborban. Az „előcsatározások” min­denütt megtörténtek. Ez a kölcseys brigád például „sokoldalú megfontolás után” Serbán Erzsébetet, a csinos, mindig mosolygó, vidám, barna kislányt választotta meg a brigád szépének, és nevezte a „Miss Építőtábor” címért hirdetett versenybe. madik napon már ismerős­ként köszöntötték egymást a kisvárdai gép- és gyorsíró, a nagykál lói leendő óvónő, a fehérgyarmati szakmunkás­jelölt — mondja Sulyok Gi­zella táborvezető. — Az idén ez a harmadik csoport, már „belaktuk” a tábort, javítot­tunk az előttünk járók ta­pasztalatai alapján, jó a gaz­dasággal kialakított együtt­működésünk. Komoly gazdasági alapjai is vannak a törökszentmik­lósi építőtábornak. A 7500 hektáros nagygazdaságot — amely otthont ad a KISZ- eseknek — Körössy Zoltán termelési igazgatóhelyettes mutatta be: — Vetőmagter­mesztésre szakosodtunk — 1700 hektáron búza, 2300 hektáron kukorica vetőmagot termesztünk; ez 20 partner­gazdaságunkkal együtt azon­ban 5700 hektárra bővül. Köztük szabolcsiak is van­nak: a tyukodi tsz-szel jó az együttműködésünk. Az éven­kénti 1000—1100 vagon hib­ridkukorica-vetőmag eljut kelkáposztafőzelék sertés- pörkölttel.) A gazdaság — kifejezetten az építőtábor számára — paradicsomot, paprikát, zöldségféléket ter- mesztet, hogy ezzel is meg­pótolja az étkezési normát. Az étrend összeállításában részt vesznek a diákok, a tá­borvezetőség képviselői, és a tábor állandó orvosa is. A diákok — ha az idő en­gedi — reggel hattól fél egyig dolgoznak, közben fél­órás a tízórai szünet. Az eső miatt azonban néhányszor „rugalmas munkaidőt” szab­tak; a szárazabb, déli órák­ban dolgoztak. A teljes dél­után és az este azonban rendszerint sok jó program­ra kínál lehetőséget. Maguk­nak is szerveznek a tábor­lakók, de rendre érkeznek a központi műsorok vendégei is. Ebben a turnusban újsze­rűségével érdekes „akuszti­kus folk-beat” műsort lát­tak. A Radnóti Színpad mű­vészei pedig Kohut Magdá­val az élen színvonalas ver­ses programmal ajándékoz­— Július végén volt olyan éjszaka, amikor 40 millimé- ternyi eső zúdult a környék­re — s másnap még további 25 — magyarázza Vincze Jenő vezető agronómus, mi­közben a terepjáró UAZ-zal kerékagyig érő sárban pró­báljuk megközelíteni a gaz­daság kuncsorbai üzemegy­ségében az építőtáborozó lá­nyok munkahelyét. — Az Ikarus autóbuszok a tábla széléig műúton hozzák a bri­gádokat, de ahogy fogynak a kukoricacímerek a lányok keze munkája nyomán, úgy kell egyre messzebb menni a végeláthatatlan táblák men­tén ... Éppen új sorokat kapnak a táborozok, de előbb a mű­szaki vezetők megnézik, rendben van-e minden. Egy- egy elhagyott kukoricacímer miatt értékes minőségi osz­tályokat < veszthetnek — a vet <ynpg te 1 ügy pl &pe nagyon szigörü mércét szab. A gaz­daság ugyanis fémzárolt hib­rid vetőmagot állít elő, amelyet nemcsak itthon, ha­nem határainkon túl is érté­kesítenek. Virítanak a pettyes ken­dők, száz lány dolgozik a ha­talmas kukoricatáblában. Fürgén haladnak a sorban, már a második-harmadik nap „szakértő” módjára ve­szik észre, hogy hol díszük egy ottfelejtett kukoricaka­lász. Mai munkájuk „vadá­szó címerezés”, ezt á táblát ugyanis már harmadszor né­zik át néhány napos különb­séggel, hogy száz százalékos legyen az elvégzett munka. A címerezés hibridkukori­ca-vetőmagtermesztés céljá­ra kialakított táblákon zaj­lik. Itt egymás mellett (meg­határozott számú sorokban) kétféle kukorica áll. A lá­nyok feladata, hogy az egyik fajta valamennyi címerét, kalászát leszedjék, hogy csak a másik fajta termékenyít­hesse meg, tehát a kereszte­zés kellően tiszta legyen. — Az első két nap volt a legnehezebb — magyarázzák a néhány perces átvételi szünetben a 14-es brigád tagjai, a Nyíregyházi Köl­csey Gimnázium diákjai. — A sok eső kedvez a kukori­cának, másfél-kétméteres magasságú sorokban kellett leszedni a címereket, így egész nap nyújtózkodtunk... A 14-es brigád egyébként a legfiatalabb: ők most lesz­nek elsősök és már új isko­lájuk delegálta őket az épí­tőtáborba. Ilyen lehetőség 1978-ban nyílott először, a lányok pedig szívesen jelent­keztek, bár csak hallomásból ismerték az építőtáborozást. Itt vannak természetesen idő­sebb diáktársaik is (a Köl­cseyt 3 brigád képviseli eb­ben a turnusban), akik se­gítenek, ha arra van szük­ség. Alkalmasint meg is mu­tatják, hogyan kell dolgozni, ráadásul nemcsak a legfia­talabb, a „benjámin” brigád­nak, hanem az egész tábor­nak. A 13-as kölcseys kol­lektíva ugyanis az első hat nap értékelése után az elő­kelő második helyen áll a brigádok közötti versenyben. Ennek titkairól azonban már az építőtábor árnyas fái alatt, majd a brigád tíz tagjának otthont adó szobá­ban beszélgetünk. A tábor egy kastély parkjának nagy részét foglalja el — itt van a gazdaság központja is. Az építőtáborozók számára kü­lön épületeket emeltek, la­kószobák, közösségi létesít­mények várják a lányokat. Szkiba Gyöngyi brigádve- zető mutatja be társait: So­mogyi Margit kivételével, aki másodikos, valamennyien negyedikesek, egészségügyi szakközépiskolai osztályba járnak. Egyhónapos komoly szakmai gyakorlat után csak néhány napig pihenhettek, mielőtt az építőtáborba in­dultak. Bár a brigád több­sége először jött a KISZ hí­vására a kéthetes fizikai munkára, vannak már gya­korlottabb táborozok is: Nagy Rita például már har­madszor öltötte fel a tábori egyenruhát, amely most a VIT-jelvényes pólóing és a hagyományos overall, bár a farmer is nagy számban van jelen. Az első hét sikeres mun­kájáról szívesen beszélnek; Faggyas Edit, Somogyi Mar­git, Szőke Valéria, Takács Gyorsan haladnak a hatalmas táblákon a címerező lányok. Hárman a kétszázötvenből: munka, jókedv, mókázás. Egy épületben laknak, csak néhány ajtó választja el a kölcseys lányokat az épí­tőtábori munkaversenyben velük konkurrens 7-es bri­gádtól, amely a Fehérgyar­mati Közgazdasági Szakkö­zépiskola színeit képviseli, s az első hét után a legjobb eredményt érték el. Tábor­elsők. Maticsák Gizella a brigád­vezető, de teljes az egység a második osztályos lányok kö­zött: Török Lujza, Makay Edit, Zolcsák Éva, Murguly Judit, Veller Erzsébet, Török Zsuzsa, Szabó Ica, Tóth Ani­kó és Papp Magdolna egy­aránt fegyelmezetten, jól dolgozott. — Nagyon jó volt, hogy mindjárt az első napon meg­magyarázták, mi is a célja a munkánknak; így aztán nemcsak egyszerűen címere­zünk, hanem valóban segíte­ni akarunk abban, hogy jobb vetőmagja legyen a gazda­ságnak — mondják. — Eny- nyi az egész... A fehérgyarmati lányokat azonban nemcsak a szorgos munkáról lehet messziről megismerni, hanem arról is, hogy csaknem mindig dal hallatszik a házuk —, vagy­is táblájuk tájékáról. Sok dalt ismernek, szeretnek együtt énekelni. Ha éppen kezdeni kell egyet, szemvil­lanásból is értik egymást, és máris dalolják: „Nád a há­zam teteje __” — ami az egy hét alatt talán legtöbb­ször hangzott el... A győztes brigád tagjai közül többnek ez az első ön­álló hosszabb távolléte az otthontól. Szeretnének is megismerni minél több érde­kességet Szolnok megyében. Ezért az elsők között jelent­keztek a törökszentmiklósi és a szolnoki kirándulásra, ahová a gazdaság autóbu­szával vitték őket. Szinte mindenki készül a mezőtúri fazekasok meglátogatására szervezett kirándulásra is. Természetesen nem hagyták ki az alkalmat, amikor az Állami Ifjúsági Bizottság képviselőjének érkezését je­lezték: „Mi most az álláspont az iskolai szabad szombatok­ról?” — ezt akarták „első kézből” megtudni. De kér­deztek dr. Polinszky Károly minisztertől is, akinek érke­zését, táborlátogatását a kö­vetkező napokra jelezték. — Kilenc iskolából érke­zett a 24 brigád ebbe a tur­nusba, így aztán tovább tar­tott az ismerkedés, de a har­a Szovjetunió, az NDK, Cseh­szlovákia, Lengyelország, Franciaország gazdaságaiba is. Ez a fő munkájuk. Mel­lette állattenyésztésünkben 2800 szarvasmarhánktól 5000 literen felüli tejátlagot vá­runk, 22 000 sertést értékesí­tünk telepünkről, s jelenleg 160 darabos angol telivér ló­állományunk van. — A nyári időszakban a kukoricacímerezésben nél­külözhetetlen számunkra a KISZ-építőtábor segítsége — folytatja az igazgatóhelyet­tes. Szeretnénk, ha még na­gyobb számban jönnének hozzánk a diákok, szívesen bővítenénk a tábor létesít­ményeit. Nagyon jó vélemé­nyünk van a szabolcsi diá­kokról, akik már tavaly is dolgoztak nálunk. Ezért szí­vesen teljesítjük mindazokat a kéréseket, amelyek a tábor jobb felszerelését jelentik ... Mintha ezt akarná igazol­ni, éppen át is ad egy csek­ket a táborvezetőnek. Néhány perccel azelőtt került szóba ugyanis, hogy a lányok sokat mosnak, a nedves időben ne­héz a szárítás, szükség van egy centrifugára. Erre kap­ták a csekket — azonnal. De nemrégen vettek stúdió-mag­netofont, új hanglemezeket, és hősugárzókat, hogy a ned­ves időben azzal javítsanak a lakószobák klímáján. Örök téma a tábori étrend. Ezzel most sincs gond, a lá­nyok elégedettek a mennyi­séggel, jó a minőség is. (A keddi étrend például: reg­gelire májkrém, paradicsom, kenyér, tea; tízóraira felvá­gott, kenyér. Ebéd: tojásle­ves, rántott hús, tört burgo­nya, uborkasaláta. Vacsora: zák meg a táborlakókat. Az Operaház társulatának egy csoportja Kovács Kolossal az élen a komoly zene titkaiba avatta be az érdeklődőket. Megtartották a házi VIT- vetélkedőt, megszervezték a szomszédos tábor felhívásá­ra a „3 órát az öregekért” akciót, javában zajlanak a sortversenyek (asztalitenisz, kispályás labdarúgás, tábori tízpróba.) Nagy érdeklődést váltott ki a tábori divatbe­mutató, a Ki mit tud. A tá­bor állandó orvosa dry Bar­nabás Ferenc nőgyógyász szakorvos, aki — a sok kér­dés alapján — több egész­ségügyi felvilágosító elő­adást is tartott. (Amire volt is ideje, mert említésre mél­tó megbetegedés a táborban még nem fordult elő.) A körülmények, a hangu­lat jó, a program gazdag. Bár az izomláz néha még gyötri a magas kukoricát címerező lányokat, sokan szívesen követnék később Mikolai Gyöngyi példáját, aki óvónő, mégis itt dolgozik a táborban. Igaz, ebben a tur­nusban nevelési felelősként. Középiskolás korában há­romszor teljesített építőtábo­ri megbízatást a mátészalkai óvónőképző szakközépiskolai osztály tanulójaként. Egy éve már dolgozik a nyíregyházi László utcai óvodában, de egy hetet előre ledolgozott, hogy az óvodai szabadságo­lás idejét megtoldva két tur­nusban építőtáborozhasson. Mert táborozni jó... írta: Marik Sándor Fotók: Katona László KM H árom és fél ezer diák vállalta az idén m egyénkben, hogy két hétre dolgozni megy a KISZ önkéntes ifjúsági építőtáboraiba. A lányok a mezőgazdaságban segítenek, a fi­úk vasútépítkezésen dolgoznak. A Törökszentmiklósi Állami Gazdaságban működő Bagi Ilona építőtábor az ország egyik legfiatalabb ilyen létesítménye, mindössze há roméves. Az idén csak szabolcs-szatmári diák­lányoknak ad otthont, egy-egy csoportban 250 -en dolgoznak. A munka csaknem végig „klasszikus építőtábori elfoglaltság”: kukorica címerezés. Munkatársaink az építőtáborozók harmadik csoportjának egy napjával ismerkedtek. ízlik az ebéd — a menü: tojásleves, rántott szelet. Az építőtáborban szorosabbra fűződnek a barátságok. Az első hét győztese a fehérgyarmati lá­nyok 7-es számú brigádja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom