Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-31 / 205. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. augusztus 31. Napi külpolitikai kommentár Római csomagterv H a vége is a ferragostónak, az olasz nyári vakációnak, a politikai élet még csendes az örök városban. Szep­tember közepén ül csak össze a parlament és a sze­nátus, addig — képletesen szólva — lábhoz tett fegyverrel méregetik egymást az ellenfelek. Inkább szópárbajok foly­nak, mint valódi, az olaszokra oly jellemző viták: a keresz­ténydemokraták soraiban a jobb és a baloldali frakciók vál­tanak golyót — egy-egy barátságosnak csöppet sem mond­ható nyilatkozat vagy cikk formájában —, a szocialisták pedig a kommunistákra fenekednek, megirigyelve az OKP tagadhatatlan népszerűségét és befolyását a kormány poli­tikájára. Mindez -persze nem zavarja a nyaraló milliók nyugal­mát, a zaklatott hónapok utáni pihenés örömét. Andreotti miniszterelnök viszont idei szabadságát a szokottnál rövi- debbre fogta. Már a hét elején visszatért Rómába, hogy né­hány ugyancsak szorgos politikussal hozzálásson a kabinet gazdasági csomagtervének kidolgozásához. Jobb későn, mint soha — írták az olasz lapok, világo­san utalva arra, hogy a gazdasági bajok orvoslása nem tűr­het további halasztást. A kormányfőt főleg az adómorál ag­gasztja: Itáliában közismerten a legnagyobb jövedelmű em­berek, a gyárosok, az üzleti világ „nagymenői”, a művészek, orvosok és telekspekulánsok csúsznak ki a leginkább az adóhatóságok karmaiból. A letagadott, hamisan bejelentett adóalap súlyosan veszélyezteti az ország pénzügyeit. Persze, az iparra is ráfér a reform. Egyrészt elavultak bizonyos iparágak, másrészt az újabban tapasztalt fellendü­lés kevés ágazatot érint, s leginkább csak a vasiparban és az élelmiszeriparban számottevő. Annál aggasztóbb a munka- nélküliség. Másfél—kétmillió ember keres állandó munka- alkalmat — az eltérő szám onnan ered, hogy más-más szem­pontok szerint készítik a statisztikát, s egyes adatok a rész­legesen foglalkoztatottakat is magába foglalják. A kormány mielőbb szeretne alaposan végiggondolt és a realitásokkal számoló csomagtervet a törvényhozás elé ter­jeszteni. önös érdeke is így kívánja, mert az ötpárti parla­menti többség csakis addig tartható fenn, amíg a részt vevő pártok bizalmát élvezi a kabinet. Márpedig a gazdasági ba­jok állandósulása miatt mind a kommunista párt, mind a kereszténydemokraták soraiból — más-más szemszögből, az igaz — egyre élesebb támadásokat intéztek az ötpárti meg­állapodás ellen. ■mgy hát az utolsó nyári hónaptól még csendben, de 1 már a zajos őszi csatározások árnyékában búcsúz­nak az olaszok. Az év első fele túlontúl viharosan telt, ezért a hátralévő hónapoktól — a kormány csomagter­ve révén — kiegyensúlyozottabb, normalizált politikai lég­kört várnak az Alpoktól délre. Gyapay Dénes Szaljut—6 Szovjet—NDK kísérletsorozat TELEX TEHERAN Iráni sajtójelentések sze­rint az országban folytatód­nak a kormányellenes meg­mozdulások. Az Ettela’at cí­mű napilap beszámolt arról, hogy Qasrichirin városában összecsaptak a tüntetők és a rendőrök. Kilenc személyt le­tartóztattak. Zendjanban az újság szerint 400 ember vett részt a megmozdulásokban. A hatóságok szétverték a tüntetők menetét és többeket őrizetbe vettek. BONN Szerdán a baden-wuert- tembergi tartományi parla­ment a kereszténydemokrata frakció többségével minisz­terelnökké választotta Lothar Späth addigi belügyminisz­tert. Späth ezzel Hans Fil- binger kormányfő utódja lett, aki néhány hete kényte­len volt megválni hivatalától, mert náci múltjáról terhelő bizonyítékok kerültek napvi­lágra. MOSZKVA A Szovjetunióban kedden Föld körüli pályára vezérel­ték a kozmoszsorozat 1029. műholdját. A műhold legfon­tosabb adatai: kezdeti kerin­gési ideje 89,6 perc, a pálya legnagyobb távolsága a Föld felszínétől 353, legkisebb tá­volsága pedig 196 kilométer. A pályasík 62,8 fokos szöget zár be az egyenlítő síkjával. A Szputnyik berendezései megfelelően működnek. BUENOS AIRES Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára kedden Buenos Ai- resbe érkezett, hogy részt ve­gyen a fejlődő országok tech­nikai együttműködéséről fo­lyó nemzetközi konferencia megnyitóján. Az ENSZ-szer- vezte konferencián 2500 kül­dött vesz részt. TOKIÓ Tokióból szerdán 16 tagú japán parlamenti küldöttség utazott Kínába. A delegációt Szeigo Hamano liberális kép­viselő vezeti. RÓMA Robbanás történt szerdán hajnalban a római Fosse Ar- deatine-emlékműnél, amelyel az 1944-ben Herbert Kappler által meggyilkolt 335 római polgári személy emlékére ál­lítottak. Rendőrségi jelentés szerint a robbanás következ­tében az emlékmű súlyosan megrongálódott. Harc a kisemberért e Az ünnepélyes átvételnél az üzemi mun­kásság nevében Maróczky Lajos üb-elnök mond köszönetét a gépek hazajuttatásá­ért. — Megfogadjuk, hogy ezeket a gépe­ket a béke és a hároméves terv szolgála­tába állítjuk. A mi gyárunk egyike a leg­inkább kifosztott gyáraknak. A nyilasok egyedül a Soroksári úti telepről 12D0 gépet raboltak, köztük a legmodernebb felszere­lést. Az elhurcolt gépek egy része még min­dig Linzben van. Ennek felkutatására nem­sokára bizottságot küldünk ki. A háromé­ves tervhez és a munkanélküliség megszün­tetéséhez minden gépre és alkatrészre igen nagy szükségünk van.” EZT A NÉHÁNY SOROS HÍRT azzal emeli országos rangra a Szabad Nép, hogy kommentárjában többek között megírja: „ ... A magyar gyári berendezés legjavát hurcolták a nyilasok nyugatra. Amit eddig visszakaptunk, az értékeinknek csak egy kis töredéke. Ausztriából eddig 13 gyári rész­leget kaptunk, 300 millió értékben. A mil­liárdos értékek ma is odakünn hevernek. Pedig a magyar munkáskéz az odakünn kallódó javak, gépek, nyersanyagok birto­kában az eddiginél is nagyobb eredménye­ket érhetne el.” 1947. augusztus 11.: „Költségvetésünk 17 millió forintot for­dít gyermekvédelemre, • de a hároméves terv ezt az összeget csaknem ötszörösére, 84 millió 740 ezer forintra emeli. Három év alatt 190 milliót fognak gyer­mekeink életének, egészségének, fejlődésé­nek védelmére költeni. 1950-ben 15 000 csecsemő számára lesz új férőhely a csecsemőotthonokban, a napközi otthonokban pedig 171 000 gyereket és 13 500 iskolás gyereket fognak gondozni. 4 millió forintos költséggel gyermeküdülő­ket létesítenek, 1500 új óvoda lesz. Ma 90 000 gyereket gondoz az állam, 3 év múl­va 239 000-ről fog gondoskodni, 500 új is­kolai osztálytermet építenek. A hároméves terv szerint a beruházásoknak több mint egynegyedét fordítják társadalmi intézmé­nyek és iskolák fejlesztésére.” 1947. augusztus 12.: „Egy évvel ezelőtt indult útnak az MNDSZ első egészségügyi vándorautója. Az idén már tíz autó járja az országot. A hároméves terv keretében most tovább szélesítették ezt az akciót: hétfőn 25 egész­ségügyi vándorautó indult az ország min­den részébe, hogy egészséget vigyen a fal­vak, tanyák népének. Minden autón három szakorvos, egy-egy védőnő és az MNDSZ kísérőnője utazik. Tizenkét autón rönt­genkészülék is van. Az autók 12 tonna cuk­rot, 6 tonna szappant, 1600 vándorkelen­gyét, 15 ezer fejkendőt, a gyermekek részé­re 25 ezer füzetet, ezenkívül rengeteg egyéb tápszert és ruhaneműt visznek magukkal. Az autókat ünnepélyes külsőségek kö­zött, a fellobogózott Kossuth Lajos térről indították útnak. 1947. augusztus 15.: „Hatalmas szappangúlák, glédába állí­tott liszteszacskók ezrei, zsebkendőköte- gek ... A MÁV-konzum Váci úti raktárá­ban 84 ezer élelmiszercsomagot állítanak össze a vasutasok számára a hároméves terv megindulása alkalmával.” „Egy-egy csomagban 2 kg sót, 1/2 kg szap­pant, 1 liter bort, 40 cigarettát és egy zseb­kendőt adunk a vasutasoknak. — számol­nak be a konzum vezetői. — A pestiek lisztet és szalonnát is kapnak.” 1947. augusztus 17.: „Molnár Erik népjóléti miniszter nem­rég néhány fontos rendelettel igyekezett könnyíteni a hadigondozottak nehéz hely­zetén. Néhány héttel ezelőtt a Sportcsar­nokban ő hozta nyilvánosságra az MKP hároméves tervét a hadigondozottak meg­segítésére. Az MKP még néhány intézke­déssel tartja szükségesnek kiegészíteni ha­digondozott-programját. ORSZÁGSZERTE KIFOGÁSOLJÁK a hadigondozottak, hogy a megyei és városi törvényhatóságok néhány kivételtől elte­kintve saját költségvetéseikbe alig, vagy semmit sem vettek fel hadigondozási cé­lokra. Az MKP tehát másodszor azt köve­teli, hogy az önkormányzatok is kapcso­lódjanak be a hadigondozásba.” 1947. augusztus 18.: . „A könyvnap sikerével bizony nem sok büszkélkedni valója volt a magyar könyv­kiadásnak. Azok, akiknek az új, demokra­tikus könyvek szavát meg kellett volna hallanlok, zavartan és szomorúan forgatták ki zsebüket: a könyvek ára, mint a múlt­ban is, most is elérhetetlen volt számukra. Nyilvánvaló, hogy ezen a helyzeten sürgősen és hatékonyan változtatni kell. A magyar dolgozónak joga van a kultúrához, a színvonalas szórakozáshoz. A hároméves terv az általános életszín­vonal emelése keretében előreláthatóan gondoskodott a kulturális életszínvonal emeléséről is. A terv első évében az össz- beruházásnak minden ötödik, a második évben minden negyedik, a harmadik év­ben már minden harmadik forintja szociá­lis-kulturális célokat szolgál. De a háromé­ves tervnek már az első lépésében ízelítőt kell adnia abból, ami a célja kulturális té­ren : olcsóbb kultúrát a dolgozóknak.” 1947. augusztus 24.: „... A Szabad Nép megírta, hogy a bu­dapesti trafikokból az olcsó cigarettafajták ugyanúgy váratlanul eltűntek, mint az 1945-ös választások idején. Kőszegi Frigyes (Folytatjuk) 0 — Bújj be! — Csak így vagy? — kérdi a lány, pedig ő is csak pon­gyolában van még. — így, — Jani az órájára pillant, s rántja fel a nadrág­ba cipzárát. — Háromne­gyed lesz tíz perc múlva. Tíz perc alatt beérek! — Na, akkor menj, öltözni akarok! Nagymami vár a reggelivel. — Anyáék? — Anya még alszik, apa meg a fürdőben. — Hála a papnak! Lega­lább nem kell a szentbeszé­dét kibőjtölöm! Szia! — S, már ugrik is az ajtóhoz. Aztán már a konyhakre- denc mellett áll és issza a kávéját, amikor apja ki­néz a fürdőszobából. — Mi lesz a vacsora, nagy­mami? Az öregasszony fölvonja vállát. — Még nem tudom. Mit en­nétek? Kati hangja a szobából: — Prézlis karfiolt! — És te, Janikám? — Rántott húst. — És te? — néz végül a vejére. — Ilonkát tessék majd meg­kérdezni, nagymama. Nekem mindenestre jó lesz a tea is, egy kis sajttal vagy túróval. Nem kell folyton húst enni! Egyáltalán, nem kell annyi húst enni! Nemcsak drága, de érelmeszesedéshez vezet! Jani leteszi a csészéjét, szá­ját törli, kapja a táskáját és indul. De az ajtóból még visszaszól. — Lehet, hogy ma nem va­csorázom itthon... — Hogyhogy? — néz rá az apja. — Ma sem? Tétova mozdulat. — Bekapunk valamint a srácokkal... — Te csak ne szórd a pénzt, igen? — néz rá rosszalóan a nagyanyja. — Esküszöm, ha rántott hús volna, mindjárt nem lenne más programod! Apja egy pillanatra eltű­nik, lemossa arcáról a bo­rotvaszappan habját. Töröl­ni már itt törli szárazra bő­rét az előszobában. S közben merően nézi a fiát. —-Unjuk a zsíros kenyeret, fiatal úr? Pedig így tanulja meg az ember, hogy több nap, mint kolbász! Jani dühösen legyint. —Ne félj, már megtanul­tam! — Órájára pillant; az ajtóhoz ugrik. — De az még bizonyításra vár, hogy ki korán kel, aranyat lel. Sze- vasztok! — És elviharzik. Nemsokára Kati is elindul az iskolába, sőt a ház ura is felöltözött már, megreggeli­zett, s egy futó búcsúzásra benéz a belső szobába. Felesége — a hajdani kis Ilonka — most ébredezik. Rámosolyog a férfira. — Mégy már, Karcsikám? — Megyek, aranyom. És te? — Nemsokára én is. — Bemégy ma? — Be. Viszem, amit éjjel csináltam. — Csak okosan, szívem. Nem kell mindig veszekedni velük... Az asszony sóhajt. — Ne félj, vigyázok. És te? Sietsz haza? — Sietek. De te még pi­henj egy kicsit! Meddig dol­goztál ? — Menj, Karcsikám, elké­sel. — Meddig voltál fenn az éjjel? — Siess, Karcsikám, elké­sel! Búcsúcsók; aztán a ház ura is elindul a hivatalába. * Munkanapja eléggé csen­desen telt; délután három fe­lé van csak egy kisebb izgal­ma. A péztárkönyvet ellenőr­zi éppen üvegfallal elkerített kis irodájában, amikor be­vágódik az ajtó, belép a leg­fiatalabb levélkihordó és táskáját asztalára csapja, s így szól. — Kérem a könyvemet, fő­nök. Kilépek! Félre sem tolja a pénztár- könyvet, csupán a hosszú számsorok közül em^li fel szemét. — Mi van, fiacskám? — Kérem a munkakönyve­met! — És köszönni ki fog? Aki bent van a szobában, vagy aki belépett? A fiú ■ arcán a zavar kis rongyfelhője. — Jónapot, főnök. Nyájas arccal bólint. — Szervusz, fiam. Mi a probléma? — Az, hogy kilépek. Ké­rem a munkakönyvem! Jóságosán biccent. — A munkakönyved. Ér­tem. És miért? A fiú — létramagas, so­vány, pattanásos, boglyaha­jú — már szinte fújtat a düh­től. — Mert kilépek, mondom! — Ezt értem. De miért? A boglyahajú hallgat. Kis csönd. — Meggondoltad alaposan, fiam? A gyerek ránt a vállán. — Meggondoltam, meggon­doltam! Nekem ehhez nem kell sok. Én nem gatyázok, meg lelkizek, meg ilyesmi! Ha egy meló nekem almás, én lelépek! Bólogat, mint aki most már mindent ért. — De miért almás a meló, kisfiam? A fiú előrehajol, arcába vér szökik. — Hallja! Rángasson a görcs másokat, de ne engem, azért, hogy az egyik vadide­gen szivar levelét elvigye a másik vadidegen szivarnak! Nekem ebből elég volt, én ebbe belefáradtam! Figyelmesen nézi a gyerek arcát; megint bólint, mint aki a panaszt nagyon is meg­érti. — Mióta csinálod, édes fiam? — Már három hete! — ki­áltja a gyerek sebzetten. Csak áll, áll, túrja azt a boglya haját a bal kezével, a jobbját meg nyújtogatja a munkakönyvéért. Időt kell nyerni! — Mond — kérdi barátsá­gosan — és te mindennel így vagy, Lajcsikám? A lányo­kat is úgy váltogatod, mint a munkahelyeidet? Három hét — aztán pá, kis aranyom, pá?... A gyerek elmosolyodik. — Három hét! Most mit cikiz főnök? Ha a csaj is olyan, mint ez a meló itt, ak­kor három napot se húzok le mellette! — Most már vi­gyorog; fölényes az arca. — Tudja, az életben az a szép, hogy csaj is, meló is van bő­ven! — Megint beletúr a ha­jába; de most inkább mint­ha igazgatná. — Egy ilyen fiú hiánycikk máma! — mondja pimasz kényeskedéssel. A fő­nökök majdnem úgy buknak rá, mint a lányok! — Szégyelld magad! — mordul rá dühösen. — Hát mit csináljak? Oda­kötözzem magám egy mun­kahelyhez? — Röhög. — Ti­zenkilenc éves vagyok, a há­zassággal még igazán ráérek! — Sóhajt, aztán föláll, s kezét apain ráteszi a fiú vál­lára. — Ide figyelj, Lajcsi. Ko­molyan akarok veled be­szélni. A kölyök elhúzódik, s föl­emeli a kezét, — Tudom! Kilencszáz- harmincban sorban álltak a gyárkapuk előtt, de nem volt felvétel! Az emberek évekig tengődtek munka nél­kül! Iszonyú volt a flanc! — Na látod! — mondja mohón. — De ez egy fél évszázad­dal ezelőtt volt, amikor még talán maga sem élt, főnök! Ne fárassza magát, a szöve­get ismerem! — Udvariasan meghajol. — Kérem a köny­vet. Lelépek. Sakk-matt, ezt érzi egy pil­lanatig. S már nyúlna a pán­célszekrény kulcsáért, ahol a beosztottai iratait tartja, ami­kor elszégyelli magát. Az is­koláját, hát ilyen olcsón ad­ja? Máskor nem szoktak tő­le ilyen olcsón megszaba­dulni ! (Folytatjuk) PÁRTUNK TÖRTÉNELMI HARCÁNAK EPIZÓDJAI A különböző fényképezési programokkal foglalkoztak elsősorban szerdán a Szal­jut—6 űrállomás „négyes fo­gatának” tagjai. A nemzetkö­zi együttes, amelyben az NDK űrhajósa, Sigmund Jähn is részt vesz, nem csu­pán a szovjet és NDK-beli összefogással a Kari Zeiss gyárban elkészült különleges berendezéssel, a hat zóná­ban, különböző színtartomá­nyokban dolgozó MKF—6m géppel dolgozik, hanem más, NDK gyártmányú fényképe­zőgépeket és filmeket is ki­próbál a világűrben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom