Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-29 / 203. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. augusztus 29. Felvétel bölcsődébe, óvodába Társadalmi bizottság közreműködésével döntöttek Nyolcszintes épületben Új sebészeti tömb, diagnosztikai részleg Együttműködés a SZÁÉV és a megyei kórház között Nagyszabású rekonstruk­ció kezdődött 1975-ben Nyír­egyházán, a Jósa András Kórházban. A Szabolcs me­gyei Állami Építőipari Válla­lat dolgozói a munka első szakaszában több szintes szakrendelőt építettek a te­rületen, mintegy 60 millió fo­rintos költséggel. Napjainkban már a kony­ha, a mosoda illetve a kazán­ház bővítésén, átalakításán dolgoznak. Egyúttal átalakít­ják az éttermet is. Mindezt a kórház zavartalan működé­se közben valósítják meg. így a bővítés végéig az új rendelőintézet pincéjében rendeztek be ideiglenes ét­termet. Jövőre kezdik a rekonstruk­ció legnagyobb értékű épít­kezését: a központi sebészeti műtőtömb, a hozzátartozó fektető osztályok és a köz­ponti diagnosztikai részleg alapozását. A 8 szintes léte­sítmény 220 millió forintba kerül, s 1983-ban adják át rendeltetésének. Avatásával lezárul a kórház rekonstruk­ciója, amely során a kórházi ágyak száma összesen várha­tóan 800-zal bővül. A több évig tartó munka idejére együttműködési meg­állapodást kötött a SZÁÉV és a Jósa András Kórház augusz­tus 24-én. Az építőipari vállalat vál­lalta a feladatok teljesítését — lehetőleg határidő előtt — úgy, hogy fennakadás ne le­gyen az egészségügyi intéz­mény működésében. Cseré­ben a kórház évente egy al­kalommal megfelelő üteme­zés szerint átfogó egészség- ügyi vizsgálatra várja a SZÁÉV dolgozóit. Az inté­zet egy-egy osztálya — pél­Szombaton délután fél há­rom. A rendőrkapitányság udvarán egymás után búgnak fel a gépkocsik motorjai, s indulnak a megadott útirány felé. Az akció megkezdődik, elindulunk Nagyhalász felé. A zsákgyár előtt egy kerékpáros jön szembe az út mindkét oldalán. Ha nem rendőrségi kocsi lenne, akkor meg kellene állni, különben aligha lehetne elkerülni a balesetet. A felszólításra az út közepén áll meg. Adatait kérdezzük, de ő csak azt haj­togatja, hogy már 29 éve munkás. — Mennyit ivott? — Hát mit tudom én, reg­gel hét óta iszok. Tetszik tudni, éjszakás voltam, meg­kaptam a fizetést. — Aláírja, hogy reggel hét óta iszik? — Dehogy írom. Hát kilen­cig nem is szolgálnak ki... A vérvétel elmarad, a ré­szeg kerékpáros két kereszt­tel igazolja, hogy ivott. . . Ibrányban alig van forga­lom. A kocsiban megszólal az urh-készülék. Kótaj és Búj között súlyos baleset történt: egy kocsi elütött egy kerék­párost. Amikor telefonáltak, a kerékpáros még élt... Dülőúton hajtunk a baleset színhelye felé. A mentő szi­rénázva jön, egyszerre érke­zünk. Egy férfi az árok szé­lénél fekszik, előtte betört szélvédőjű, behorpadt tetejű piros Skoda. Az eszméletlen férfin nincs törés, hordágyra teszik, a mentő a kórház felé indul. — Kótaj felől jöttem, kö­rülbelül 90-nel — mondja a Skoda vezetője —, s amikor a kanyart elhagytam, akkor láttam meg, hogy a kerékpá­ros imbolyogva közeledik, de dául a két belgyógyászat és a laboratórium — további javaslatot is tett. Fölajánlot­ták, hogy rendszeresen segí­tik a későbbiekben az üzem­orvos munkáját a SZÁÉV- ben. Ennek fejében a szo­kásos éves karbantartáshoz — festéshez, meszeléshez stb. — a vállalat szakembereinek Segítségét kérik. Az együtt­működés ezzel végülis nem zárult le. tovább bővíthető. De egy tény, hogy Szabolcs- Szatmár egész lakosságának érdekét szolgálja a megálla­podás, hiszen lehetővé teszi, hogy minél gyorsabban be­fejeződjék a megyei kórház sürgető rekonstrukciója, (h.) Ilonatanyán, a főiskola tan­gazdaságában új eszközbe szedik az almát. Hibás gumi­matracokból „vödröket” ké­szítettek. Ezeknek alja nyit­ható, így ürítéskor nem törik az alma. az én oldalamban. Hirtelen fékezni sem mertem, gondol­tam, átmegyek a bal oldalra, így elkerülhetjük az összeüt­közést. Át is tértem, de ami­kor néhány méter volt már csak közöttünk, ő jobbra kap­ta a kormányt. Aztán egy nagy csattanást hallottam. A megrepedezett szélvédő miatt semmit sem láttam. Tovább megyünk. Bujt el­hagyjuk, a Tiszabercel felé vezető úton kerékpáros im- bolyog előttünk. Egy deci pá­linkát ivott — mondja ő —, csak azért ártott meg ennyire, mert egész nap semmit sem evett. Itt ismét megszólal az urh. Az utasítás: menjünk Keme- csére, a körzeti megbízott se­gítséget kér egy részeg nő megfékezésére. A kmb-s iro­dájában felborított asztal, összetört virágváza fogad. Míg a nőt az orvos vizsgálja, elkészül a feljelentés garáz­daság miatt. Az italboltból kérték a segítséget — mond­ja a rendőr —, mert amiért nem szolgálták ki, randalí­rozni kezdett. Poharak tör­tek, asztal borult, s be kel­lett hoznom. Az úton ren­desen viselkedett, de itt újra garázdálkodni kezdett. A nőt a kocsiba ültetjük. Egyik percben sír, aztán ne­vet, a zokniból ötszázasokat szed elő, majd konyakozni hív bennünket. A következő másodpercben dühroham tör ki rajta... Megérkezünk. Leül a folyosón egy padra, énekel, aztán sír, majd ordítani kezd, hogy elloptuk a pén­zét. Mielőtt fogdába kerül, egy asszony megmotozza, s melltartójából előkerülnek a gyűrött ötszázasok. Este tíz óra. Az akciónak vége. Az ügyeletes tiszt gyors Minden negyedik három­éven aluli kisgyermek jár bölcsődébe ősztől Nyíregy­házán. A felvételi kérelme­ket nemrégiben bírálták el a társadalmi bizottságok, s döntötték el, hány gyereket, és melyik bölcsődébe, óvodá­ba veszik fel ősztől. A hirte­len húszezresre duzzadt Jó- savárosban, vagy a még épü­lő Rákóczi utcai lakótelepen sokkal több bölcsődei helyre lenne szükség, mint ahány kisgyermeknek itt helyet tudnak adni. Hetvenkét elutasítás A megyeszékhely 14 böl­csődéjében 1037 kisgyermek részesülhet ellátásban — pa­píron. A valóság az, hogy jó­val többet vesznek fel, mert még a jogos igénylők közül is sokat kell elutasítani. Az előző iskolai évben 1326 gyer­mek járt bölcsődébe Nyíregy­házán. Ez a szám a bölcső­dék 136 százalékos kihasz­náltságát jelzi. (Országosan átlagosan 120 százalékkal számolnak.) Ősztől, ponto­sabban szeptember 16-tól 612 kisgyermek először lépi át a gyermekintézmények kü­szöbét. Így összesen 1400-an járnak majd bölcsődébe a 6 ezer, háromévesnél fiatalabb apróság közül. A társadalmi bizottság 72 gyermek felvé­teli kérelmét utasította el. — A fellebbezések már ér­keznek á városi tanács egész­ségügyi osztályára — tudtuk meg dr. Barta Tibor osztály- vezető főorvostól. — bölcső­dei helyeket, sajnos, szaporí­tani nem tudjuk, előfordult olyan eset is, hogy a gyere­számvetést készít: 937 volt az ellenőrzött járművek száma, kilencen fújták kékre-zöldre a szondát, 109 ember kapott figyelmeztetést, 111 fizetett helyszíni bírságot, 54 szabály­sértési feljelentés készült. Ekkorra a kórházból is meg­tudjuk a Kótaj—Búj közötti baleset eredményét: a kerék­páros 8 napon belül gyógyuló apróbb sérülésekkel megúsz­ta, de olyan részeg volt, hogy csaknem az alkoholmérgezés határát súrolta. Balogh József két nem abba a bölcsődébe vehettük fel, mint amelyik­be jelentkezett, hanem autó­busszal jól megközelíthető másikba. A jogos igények megállapításánál sok segítsé­get kaptunk a Hazafias Nép­front körzeti megbízottaitól, a kerületi pártszervektől, így a társadalmi bizottság min­den jelentkezőről megbízható képet nyert: a szülők jöve­delméről, a lakásviszonyok­ról, az indokoltság mértéké- ről. Szociális okok A bölcsődei és az óvodai kérelmek elbírálásánál sok­féle szempontot vettek fi­gyelembe: a gyermekét egye­dül nevelő szülő, a sorkato­nai szolgálatot teljesítők, a főiskolák nappali tagozatán tanulók, a nagycsaládosok gyermekeit felvették. Ahol mindkét szülő dolgozik, vagy az anyagi és a szociális kö­rülmények indokolttá teszik, az ilyen családok gyermekei is bölcsődések, óvodások lesz­nek. Az óvodai igények elbírá­lása még nagyobb gondot jelentett a társadalmi bi­zottságnak. A 24 kül- és bel­területi óvodák 3330 helyére összesen 4726 kisgyermeket vettek fel! A 142 százalékos felvételi arány országosan is a legmagasabbak közé tarto­zik. Még így is 1014 gyerek kérelmét kellett elutasíta­niuk — a jogos igénylők kö­zül. A foglalkozási csoportok létszáma igen magas: legke­vesebb 32, legtöbb 45 óvodás .egy-egy csoportban. Ez a nagy létszám sok megterhelést ró az óvónőkre is. Lassan épülnek — A rohamosan fejlődő megyeszékhelyen a lakásépí­tések ütemével még nem tart lépést a gyermekintézmények átadása — fogalmazta meg a gondokat Fodor Géza, a művelődési osztály vezetője. — Az V. ötéves tervben 1600 óvodai helyet építenek Nyír­egyházán, s ebből eddig mindössze 300-at adtak át. (Két, egyenként 150 szemé­lyest Jósavárosban.) A fe­szítő gondok feltehetően né­hány év múlva mérséklőd­nek. Addig néhány nagyüzem segíthetne, mint a kon­zervgyár nyáron üzemi óvodát nyitott, vagy a gyer­mekgondozási szabadságon lévők vállalhatnák egy-két gyerek gondozását, vagy pe­dig a Budapesten már alkal­mazott „házi óvodát” lehet­ne itt is átmeneti megoldás­ként bevezetni. T. K. A vencsellői Szabadság Tsz hűtőtárolójához vezető mnitegy négy kilométer hosszúságú út új szőnyegborításán dolgoznák az útépítők. (H. J. felvétele) Színesre fújta a szondát Történetek és történelem címmel láthattunk szerdán egy műsorban hármat „Z. szerkesztő emlékezetes ese­tei” közül. Az esetei megje­lölés azonban ezúttal (volt már rá példa a sorozatban) idézőjelbe kívánkoznék, vagy inkább szerkesztőnk nevezetesebb találkozásai, riportjai kifejezéssel lenne helyettesíthető. Ugyanis ez a tévés produkció nem volt más, mint publicisztikusan megírt három nehéz élet­sors elmondatása a képer­nyő előtt. Igaz, hogy kiváló színészekkel, és nem min­den tanulság nélkül. Ám akár el is olvashattuk volna a történeteket, mert így — dramatizálatlan monológok­ként — a színészek és a stáb minden igyekezete ellené­re — alig adott többet a tévés megjelenítés. Mi maradt meg mégis az emlékezetünkben? A törté­nelem (a felszabadulás előt­ti társadalmi viszonyok) ál­tal jellemzően megnyomo­rított három életsors megis­merése. Az egykor béres ta­nyai öregemberé, akinek élete álma, a saját ház bir­toklása nem teljesedhetett be, a 65 éves korában bi­ciklizni megtanult gyer­mekvédőnőé, a 100 éves emberé, aki eleddig — míg a tsz az üdülőbe nem küld­te — sosem volt távol a fa­lujától, még a közeli Deb­recent sem látta ___ Szív­bemarkolóan nehéz sorsok, rögös életutak. Ami közös bennük: a tiszta emberség, az elesettségből folytono­san talpraállni akarás, a hit az újrakezdésben, a családszeretet Z. szerkesz­tő — az író H. Barta Lajos — csak azt állapíthatta meg ezekből a találkozásaiból, hogy bizony „ . . . nem lehet mindent jóvá tenni,” meg nem történtté tenni a múl­tat. S hadd jegyezzük fel a három karaktert a kevéssé plasztikus írói szövegből is olyan kiválóan megformáló művész nevét. Bánhidi László, Patkós Irma és Si- mánfalvi Sándor szerepbeli arca, hangja villan még az emlékezetbe. Igényes és mégis derűsen könnyed, újonnan fölfede­zett televíziós lehetőségeket remekül kiaknázó játék volt a Budapest—Belgrád, avagy variációk két televízióra című pénteki adás. A Buda­pestről és Belgrádból egy­szerre, együtt történt mu­zsikálás, táncolás pompásan sikerült. (A jó ötlet megva­lósítását kiváló technika se­gítette.) A tréfás „vetélke­dés” ürügyén úgyszólván észrevétlenül, szórakoztat­va csempésztek a műsorba komoly zenei ismereteket a műsor készítői. Valahogy így kellene máskor is, száműzve a lexikaiizmust a szórakoztatónak szánt mű­sorokból ... A közönség látnivalóan jó hangulatban vett részt a játékban, mely­nek oldottságát, közvetlen­ségét a két kiváló műsorve­zető, Vitray Tamás és Alexander Mandié szinte egymást felülmúlva garan­tálta. Merkovszky Pál A tíz évvel ezelőtt fiata­lon, alkotóereje teljében el­hunyt tehetséges és termé­keny író, a Nyíregyházán élt Sipkay Barna Gyűlölet, éjszaka, szerelem című kis­regényét írta rádióra Ter- tinszky Edit. Az Ifjúsági Rádiószínpadnak ez a be­mutatója tehát aktuális ese­mény volt, de elsősorban az életműből jól választott al­kotással való méltó megem­lékezés. Sipkay Barnát mint a jelenkor ábrázolóját tart­juk számon. Regényeiben, novelláiban azt a mozgást, változást ragadta meg, amely a szocializmus alap­jainak lerakása, építése közben korunk emberében munkált és cselekedeteit in­dokolta. Születtek olyan írásai, amelyekben áttétele­sen, a humor torzító üvegén át mutatja meg: ő hogyan látja az embereket; de nap­világot láttak áttételek nél­küli, szinte közírói egyenes- ségű és hevületű szépírói alkotásai is. Ezek közé tartozik a Gyű­lölet, éjszaka, szerelem cí­mű kisregénye. A mű alap­ja valóságos esemény. A nyírségi (nyíregyházi) ta­nyai szülők az ötvenes évek végén a tanyai gyerekeknek létesített kollégiumba nem akarták gyerekeiket elen­gedni, illetve megpróbálták erőszakkal visszahozni őket, volt akit haza is szöktettek. Szükség volt ennek a vá­rosban, nagyobb községek­ben épített intézménynek a létére, működésére, mert a tantervi követelmények már akkor is szükségessé tették, hogy az ötödik osz­tálytól kezdve szaktanárok tanítsák a gyerekeket, a ta­nyai kis iskolákban pedig nem voltak ilyenek, csak az alapvető ismeretek oktatá­sára képesített tanítók, akik sokszor több osztállyal fog­lalkoztak egyszerre. Oda kellett tehát csopor­tosítani az egy-egy tanyán, tanyabokorban kis létszám­ban lévő felső tagozatoso­kat, ahol szaktanárok taní­tottak, és az oktatás, a ne­velés anyagi és technikai feltételei is jobbak voltak: a községi, a városi iskolák­ba. Ez azonban azzal járt, hogy (főként a közlekedés nehézségei, de oktatási, ne­velési célok miatt is) a gyermekeknek a szülői ház­tól távolabb k- llett élniük hét közben, s sak a szom­bat délutánt, a vasárnapot tölthették ott ion. A szülők az ismeretle: ;ől eleve mint valami csal s rosszat tar­talmazótól ' Jtették a gye­reket, de n lyban közreját­szott az is íogy a kollekti­vizálásból kimaradt, az egyéni ut választó tanyai gazdák e'- esztették a gye­reket, mir munkaerőt, akit a ház kör 1 vagy akár a szántóföld n is segítségként foghatak i '.unkára (tanul­mányaik r vására, termé­szetesen). 1 zt az indokot a szülők gönc >san igyekeztek takargatni, ‘lhallgatni, in­kább arról b ‘.széliek, hogy gyerekeiket v ilamiféle ve­szély fenyegeti a kollégium­ban, s hogy a szülőktől va­ló távoliét és a kollégiumi nevelés elidegeníti, eltávo­lítja a gyereket a szülőtől. Miért beszéltem erről most ilyen részletesen, holott tudom, az olvasó éppúgy ismeri ezeket a már túlhaladott, el is felejtett, akkori gondokat? Azért mert ezekről írta Sipkay Barna a Gyűlölet, éjszaka, szerelem című kisregényét. S azért, mert a rádióválto­zat hűen jelenítette meg az írásműbe sűrített indu­latokat, gondolatokat, „lát­hatóvá” tette a szülők cse­lekedeteinek mozgatórúgóit, okait. A színészek: Halász Judit, Balázsovits Lajos, Koncz Gábor, Moór Mari­ann, Jani Ildikó, Szirtes Ádám, a rendező: Solymosi Ottó és a szövegkönyv író­ja: Tertinszky Edit közös érdeme ez. Seregi István ELLENŐRZÉS AZ UTAKON

Next

/
Oldalképek
Tartalom