Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-25 / 200. szám

1978. augusztus 25. KELET-MAGYARORSZAG 3 Általános tapaszta­lat, hogy megyénk sok vállalatánál gyenge az ármunka, az árpolitika. Ügy is fogalmazhatnánk, hogy néhány helyen még talán alá is becsülik ezt a tevékenységet. Pedig igen nagy szükség van a jól képzett árkalkuláto­rokra. Hiszen közvetve rajtuk is áll, vagy bukik, hogy az adott üzem mi­lyen eredményes évet zár. Ha a vállalat, vagy szövetkezet egy új ter­mék gyártására készül, a kalkulátornak a felada­ta, hogy megállapítsa, mennyi anyagra van szükség, mennyi a vár­ható költség, a majdani nyereség. S ha még azt is számba vesszük, hogy valakinek el kell majd végezni az utókalkuláci­ót, elemezni kell a té­nyeket, s újabb javasla­tokat kell tenni, végképp bebizonyosodhat, nagy szükség van a jól kép­zett kalkulátorra. Ezért a megyei tanács vb ipari osztálya az idén is meghirdette a képesített kalkulátori tanfolyamot. A tanfo­lyam kétéves, s önálló elő-, illetve utókalkulá- tori képzettséget nyújt. A vállalatok, szövetkeze­tek megkapták az érte­sítést, érkeznek is szép számmal a jelentkezések. Néhány helyen azonban baj van a vezetői szem­lélettel, nem veszik túl­ságosan komolyan az ár­politika és az ármunka javítására hozott intéz­kedéseket, évek óta alig fordítanak gondot a szakemberképzésre. Így aztán nem csoda, hogy * az adott üzem év végén még a saját esetleges nyereségéről sem tud, s dolgozóinak nem fizet semmit. Mert, ugye, első a takarékosság. Netán a kényelmesség? B. G. Mázsán felüli darabok. nem unják meg, nem válik automatikussá. — Tavaly ősszel még dol­goztunk a betakarításban is — mondja a brigádvezető, — de ettől az évtől kezdve már csak az erdészeti teendőket látjuk el. Csemetéket ülte­tünk, gondozzuk őket, és ki­vágjuk, aprítjuk a megnőtt fákat. A brigád tavasszal ötven hektár akácot, nyárfát, fe­nyőt, tölgyet telepített a gaz­daság nyírkátai üzemegysé­gében. Most, a ritkítás során a tizenkét éves fák vannak soron. Ezt a részt már má­sodszor gyérítik és a megma­radó fákat majd tíz—tizen­két év múlva vágják ki. Utá­na újratelepítik a területet. — Egy rántás és indul a motor — mondja Csák Já­nos, miközben gyorsan jár a kezében a reszelő. — Ezt a kis masinát is ápolni, gon­Nyáron is „szól“ a fűrész lós. — A nagyobbjában több van egy mázsánál, de a kiseb­bek is jóval túl vannak az ötvenen. Kézi munka talán csak ennyi van. Két ember meg­fogja a rönköt és összedo­bálja. Milyen egyszerűen Azt hogy melyik a nehezebb munkafolyamat, a döntés, a gallyazás, a fűrészelés, avagy a rakodás, nem tudják el­dönteni. Naponta cserélik egymás között az egyes munkafolyamatokat, így Hogy is szól a nóta: „Er­dő mellett nem jó lakni, mert sok fát kell hasogat­ni. ..” Gál József és brigádja nem ezt tartja. Ök vágják, hasogatják a fát és rakják hűvös halomba. Csikorog a fűrész a Jármi út mentén, a Kisasszonytagban gyérül az állomány. A kidöntött nyár­fákat legallyazzák, méretre szabdalják a motoros fűrész­szel és két csomóba rakják". Az egyikbe kerül a ládának való hazai minőség, a má­sikba az exportra szállítandó rönkfa. — Nem könnyű egy ilyen rönk — mutat a glédában álló facsomóra Berták Mik­hangzik, de egy napig, két napig, s ki tudja hány napig ezt csinálni már nehezebb. — Másfél hónapja vágjuk itt a fát — mondja a brigád vezetője, Gál József. — Ed­dig vagy kilencszáz köbmé­ter darabolásával végeztünk, és a hét végére befejezzük. Utána a nyírkátai részre me­gyünk dolgozni. Nehéz, de kárpótol bennünket a friss levegőn, a szabadban végzett munka. Mindenki szívesen dolgozik az erdőben a tizen­három tagú brigádból. Döntésnél és a méretre vá­gásnál csak gépifűrésszel dolgoznak. A kézifűrész és a balta már kiment a divatból. dozni kell. Éles fűrészfogak­kal gyorsabban megy a mun­ka, kevesebb fizikai erő kell hozzá. Balogh József a szálfákat rönkökké, szabdalja fűrészé­vel. Ahogyan rányomja a fá­ra, felvisit a gép, s vastagon szórja maga mögé a fűrész­port. — A védősisak kötelező munkavédelmi eszköz dön­téskor — mondja Gáti Jó­zsef. — Aki nem teszi fel, az életével játszik. Tudja ezt mindenki, nem is hanyagol­juk el. A szálfák összehúzgálását egy speciális MTZ traktor végzi. Hatalmas ujjak fogják még derékban a legallyazott fát, s a gép, mintha csak egy gyufaszál lenne, úgy húzza maga után, de nem tizenhárom öllel, hanem jó­val többet. (sipos—gaál) Vigyázz, dől a fa! Vezetésről mindenkinek (3.) Á vezet demokratizmusa A szocialista demokrácia célja, hogy a vállalatoknál, az intézményeknél, a szervezeteknél, a társadalom­ban meglévő különböző érdekeket felszínre hozza, ütköztesse, egyeztesse s a közös érdekek alapján megala­pozza, segítse az egységes cselekvést. Az érdekegyeztetés persze más módon is megvalósulhat, például a párt-, a- ' KISZ-, a szakszervezetek közvetítésével. A hozzáértő ve­zetés egyébként is kénytelen valamennyi döntésénél a kü­lönböző érdekekkel eleve számolni. A közös cselekvéshez nélkülözhetetlen egyesített érdekeket azonban a nyílt, de­mokratikus viták alakítják ki legjobban. Az üzemi, a munkahelyi demokrácia fejlesztése, a bel­ső irányítási rendszer korszerűsítését, a hatáskörök de- centralizását igényli, fgy a főleg végrehajtásra hivatott emberek, csoportok, műhelyek, osztályok beleszólást kap­hatnak a vezetés célkitűző, döntést hozó és ellenőrző tevé­kenységébe. A demokráciához jogokra van szükség. A jo­gok gyakorlásához viszont még további három feltétel nélkülözhetetlen: a tájékozottság, a felelősség és az érde­keltség az adott témában. Társadalmunkban természetes jelenség, hogy a dolgo­zók megfelelő fórumon vagy fórum nélkül személyesen ki­fejthetik véleményüket a műhely, az üzem, a vállalat ügyeiről. Ez a személyes véleménynyilvánítás, részvétel a közvetlen demokrácia. Bár ez a legkedvezőbb demokra­tikus forma, lehetőségei azonban korlátozottak. A közve­tett vagy képviseleti demokrácia az általánosabb érvényű, a szocialista demokrácia fejlesztésének szélesebben járha- tó útja. Ilyenkor a dolgozók nem közvetlenül, hanem a választott megbízottaik, például a szakszervezeti bizalmi­ak útján vesznek részt a vezetés, az irányítás folyamatá­ban. Valamennyi célkitűző, döntést hozó, ellenőrző funk­ció ugyanis nem decentralizálható. Megbénítaná a válla- lat, a termelőszövetkezet, a község, a megye vezetését és gyakran formálissá tenné a szocialista demokráciát, ha minden lényeges döntésben „népszavazásra” lenne szük­ség. Jól meg kell választani azokat a témákat, döntési tí­pusokat, amelyeket a dolgozók fórumai elé terjesztünk. A szelektálásban döntő rendező elv a formalitások elkerülé­se, a demokratikus gyakorlat fejlesztése. A kollektíva ér­deklődésére leginkább' számot tarthatnak a közvetlen munkahelyi viszonyokat rövid távon érintő kérdések. A szakemberek és a gazdaságpolitika nézőpontjából persze izgalmasabbak a vállalat egész fejlődését hosszú távon meghatározó stratégiai témák, például a termelési szerke­zet átalakítása. Csakhogy az ilyen témákban a kollektíva nem tud érdemben eligazodni, s közvetlen érdekeltsége sincs bennük. Az ilyen döntések előkészítésében főként a legfelkészültebb és legöntudatosabb dolgozókra, kollektí­vákra célszerű támaszkodni. Hazai fogalomtárunkban az üzemi demokrácia kifeje­zés alig húsz éve szerepel. (Előtte a vezetés kollektivitásé- ról beszéltünk.) A tulajdonosi jogok érvényesítésének e módszerét ma sokkal kritikusabban szemléljük, mint né­hány évvel ezelőtt. Felismertük, hogy az érdekeltek — a vezetők és beosztottak — a nyilvánvaló előnyök ellenére sem élnek megfelelően az üzemi demokrácia lehetőségei­vel, együttműködésük szocialista módszere nem terjedt fu­tótűzként. Az üzemi demokrácia ugyanis beosztottól és ve­zetőtől egyaránt több munkát, felelősséget, áldozatot igé­nyel, mint azt feltételeztük. Az üzemi demokrácia fej­lesztésének igénye ezért is többnyire, mint „diktált” fel­adat, mint lecke és nem mint belső szükséglet fogalmazó­dott meg, ami kétségtelenül hozzájárult a formális és bü­rokratikus elemek kifejlődéséhez. V essük el most a formákat és a fórumokat, mert gyak­ran szegényes tartalommal telítődtek? Ez formális lépés lenne a formalizmus ellen és nem vezetne eredményre. Előfordult például, hogy tudományos Igé­nyességgel új vállalati modellt dolgoztak ki és javasoltak bevezetésre, mondván: a meglévő nem elég hatékony. De van-e garancia arra, hogy az új, ki nem próbált forma jobb lesz az előzőnél? Nincs semmi garancia. Nem a for­ma, hanem a tartalom szorul megújításra, ami feltételezi a tudatos fellépést a beidegződés, a megszokás ellen. Az új tartalom esetenként persze új formát kíván és teremt a maga számára. (Ilyenkor ne feledkezzünk meg a túlélt formák leépítéséről.) Bár nincs általános recept az üzemi demokrácia fej­lesztésére, végeredményben mégis elmondhatjuk: a gazda­sághoz, a társadalomhoz hasonlóan a politikai kultúrában sem lehet lépcsőfokokat kihagyni, vagy átugorni. Kitartó munkára, tanulásra, tapasztalatokra van szükség. Nem kampánnyal, divatos témával van dolgunk, hanem olyan módszerrel, amely megtermékenyíti a vezetők és beosztot­tak együttműködését, emeli közös munkájuk gazdasági és politikai hatékonyságát. Kovács József Új lakónegyed Fehér­gyarmaton Továbbfejlődik Fe­hérgyarmat új lakóne­gyede. Ojabb szövetke­zeti és társasházak épül­nek. (Mikita Viktor fel­vétele) MAI ERDÉSZEK Árképző Erzsébet asszony megbízatása □ z ÉRDÉRT tuzséri gyár­egységében Nagy Lászlónénak az a párt­megbízatása, hogy az iroda­lom, a klasszikusok szerető­iére nevelje az itt dolgozó embereket. A könyv gyerek­lány kora óta kíséri. Alig tízéves volt még, amikor éj­szaka paplan alatt, zseblám­pa világánál olvasta az el­ső szépirodalmi könyveket. Bancsák Feri, a fekete sze­mű, kedves cigányfiú az is­kolában tanulta a betűvetést és az olvasást. De Erzsébet asszony volt, aki bevezette az irodalom szép világába. És ennek a szép szóval agitáló asszonynak köszönhető, hogy ma már Lenint olvashat a segédmunkás. Amikor afelől faggatom, mi a titka, hogy vonzásába kerülnek olyan emberek, akkor azt válaszol­ja: nincs titok. Ha csakany- nyi nem, hogy ő is nagyon szereti a könyvet. „Szeretni és tisztelni kell ezt a párt­munkát. Ennek belülről kell jönnie.” Szavaiból megértettem, hogy e munkához csak olyan nemesen szabad közeledni, mint 5, s olyan kitartóan vé­gezni, mint ő. Hogyan is ke­rülhetett volna másképpen százak és százak kezébe So- lohov, John Reed vagy Le­nin?! Ügy végzi ez az asz- szony a pártmunkáját, hogy szinte észre sem venni. Pe­dig, ha valahol, akkor itt ez igen nehéz. „Leültetni” a fá­radt munkást, aki egész nap a treppen dolgozik, süti a nap, veri az eső, a vihar. Nagy Lászlóné 1962-ben került a telepre. Munkásként, anyagmérőként kezdte. Rön­köt mért két műszakban és volt koböző is. Most számlá­zó. Ez sem választja el őt szeretteitől. „Férjem is se­gédmunkás a raktárban. Da­rukezelő volt. Egy baleset miatt leszázalékolták.” Huszonévesen lett a párt tagja. Emlékezete óta, min­dig volt pártmunkája, mi­után a mozgalomba került. Ez nőtt a szívéhez. A titok, amiről korábban faggattam, lassan megoldódik. „Volt olyan párttagunk, akit me­séskönyvvel vezettem be az irodalomba. Később ifjúsági regényeket olvasott és most Passuth-nál tart.” Negyven felé közeledve vé­gezte el a marxista—leninista középiskolát, önszorgalom­ból utána a könyvtárosi alap­fokú tanfolyamot. Amikor át­vette e pártmegbízatást, az olvasók száma alig érte el a százat. Most a négyszázon jó­val túl vannak. L egszívesebben mind a négyszáz egynéhány ol­vasójának nevét felso­rolná. Valamennyiét, akik ál­tala kerültek a könyv bűvö­letébe." Első helyen mégis Si- monfalvi Andrást említi. Ö itt lakik a munkásszállón. Ez a raktári munkás több köny­vet olvas egy időben. Azt szeretné, ha rtiind az ezeröt­száz munkás olvasója lenne a könyvtárának. Tuzséron a gyáregységben hetvenhárom óta működik kihelyezett mar­xista—leninista középiskola. Több mint száz hallgató vég­zett itt. S milyen jó, hogy Erzsiké „néni” mindig „kéz­nél” van, segít. így került újabban Balogh Bertalan kezébe John Reed Tíz nap-ja ... Fazekas Sán­dor pedig most a Kommunis­ta Kiáltvánnyal ismerkedik. Farkas Kálmán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom