Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-24 / 199. szám
KELET-MAGYARORSZAG 3 1978. augusztus 24. ___________________* Büntetés az árdrágításért Jó ütemben halad a Taurus gumigyár mezőgazdasági abroncsüzemének építése. Képünkön a koromtároló építésén dolgoznak az építők. (Fotó: Mikita Viktor) A Kelet-Magyarország 1978. augusztus 6-i számában megjelent „Többet fizettetett az ellenőrrel...” című cikkben az állatforgalmi és húsipari vállalat sóstói pavilonja vezetőjének árdrágításával foglalkoztunk. Erre válaszolt Tamás Imre, a vállalat áruforgalmi igazgatóhelyettese: „Az újságcikk, valamint a kereskedelmi és társadalmi ellenőrök által felvett jegyzőkönyv alapján az illető boltvezető ellen fegyelmi eljárást folytattam le. Az eljárás során vétkességét megállapítottam, ezért megrovás fegyelmi büntetésben részesítettem. Tájékoztatásul közlöm, hogy a boltvezető a sóstói strandon szezonális jelleggel működő pavilonunkban 1978. május 17. óta van alkalmazásban. Eddigi munkája ellen különösebb kifogás nem merült fel, így cselekményével kapcsolatosan az előbb említett fegyelmi büntetést tartottam arányosnak. A hasonló esetek elkerülése érdekében az ellenőrzések gyakoriságát és szigorúságát növelni fogjuk.” Az Alkaloida kémia IV. üzeme a példa arra: a változatosság sem mindig gyönyörködtet, esetenként pedig kimondottan idegtépő lehet. Míg a gyárudvaron vágunk keresztül, ahol most mákgubóillatot kever a szél, Bíró Pál gyártás-előkészítő magyaráz: — Ebben az évben például a jelek szerint tizennyolcszor kell az üzemnek átáll- nia. Ennek egyik oka, hogy egyes anyagokból korántsem szükséges annyi a piacokon, amennyit mi elő tudnánk állítani. Tizennyolcszor váltani Egy esztendő alatt tizennyolcszor váltani, nem lehet könnyű dolog. Technikai felkészülést igényel. Termékenként változik a létszámigény. Embereket kell átcsoportosítani, az új munkafogások betanítása sem mehet zökkenők nélkül. Minden terméknél másra kell figyelni. Üj műszakok alakulnak, emberek vándorolnak üzemből üzembe, nem a legnagyobb örömmel. Kis ízelítő az év hátralévő részének programjából: augusztus végén leáll a Se- venál gyártása, előtte pedig a Superseptilé. Az emberek egy része a Delagil üzembe megy. Hamarosan véget ér a növényvédő szerek gyártása is. Októberben, és novemberben ismét más termékekhez kezdenek a kémia ívben. És, ez még nem a teljes műsor. — Némely terméket évente többször is gyártunk, mert időnként kifogy az alapanyag, másszor „a kereslet szab a munkának határt. Márkus István üzemvezető irodájában négyen beszélgetünk. Lajos József csoportvezető, Hajdú János technikus, és az üzemvezető. „Valutát termelünk" A technikus kezdi: — A Delagil-gyártás leállt, mert nem volt Novol- diamin, tehát át kellett vezényelni az embereket. Az üzemvezető adalékokkal szolgál: — Ez egy speciális üzem. 1968-ban indult be. Eredetileg két gyártmányra, a Sul- fonamidra és a Barbiturát- ra tervezték. Ezek iránt azonban nincs érdeklődés a piacon. Rugalmasnak kell lenni, a kiút tehát az eladható termékek előállítása. A berendezések maradtak, a követelmények nőttek, a létszám alig gyarapodott. Gyakran kell valami mást csinálni, az ismertetett körülmények között. Ez pedig, jó szándékú emberekkel is ütemtelenséghez vezet. — És kár lenne tagadni — szól Lajos József —, mert végső soron érthető: a többi üzem vezetői nem a legjobb dolgozókat engedik át. Egyéb gond is előállhat. A Sevenál például most jól megy, de másban is van kereslet. Onnét tehát, ahol szintén valutát termelünk, munkást elvenni nem lehet. — Végül persze — veti közbe Hajdú János —, mindig megoldódik a gond, de idő vész el. A kérdés: nem lehetne változtatni ? Lajos József kételkedik. — A piac, de talán még- inkább az anyaghiány szabja meg, mit és mikor csináljunk. Az sem jó, hogy néha úgy érzem, többen vagyunk a kelleténél. Nem volna szabad ugyanazt az embert négyszer, ötször is visszavenni a gyárba. Az üzemben hallottakat lényegében az igazgató, Mándoki István is alátámasztja. — Erősen igénybe vesz mindenkit a „változatosság.” Fizikai dolgozóinknak alig fele, hétszáz ember található csak a termelésben, velük kell tehát mindent megoldani. Mi tagadás, néha a fejetlenség látszatát keltheti a kapkodás, pedig az okok többsége házon kívül keresendő. Nem kellemes, amikor jön a telex, hogy az importból várt anyag késik. Ilyenkor átcsoportosítanak. Három nap múltán újabb telex érkezik: az anyagot mégis megkapják. Megint átcsoportosítanak. És, ez nem is ritka eset. — Legalább ilyen probléma a csomagolás — mondja az igazgató. — Az Alföldi Nyomdának 10 millió forintot adtunk arra, hogy igényeink kielégítésére felké□ z L-alakú porta két utcára nyúlik. Az egyik oldalon a szőlőlugassal befuttatott tágas ház, a másik végén, a vaskapun túl a gazdasági épületek sorakoznak. Néhány almafa, apró jószág, az istállóban pedig hat tehén kérődzik. — Ebből csak egy az enyém — mondja a gazda, Csóka Zsigmond. — A többi a két fiamé, de többnyire az asszony gondozza őket. Két család él egy fedél alatt. A fiatalok is dolgoznak, a ház körüli munka, a bajlakodás a jószággal a háziasszonynak ad egész napos elfoglaltságot. Reggel, este fejni kell a teheneket, kiengedni őket a legelőre, este várni, hogy mind hazatérjen. A gazda néhány száz méterre a lakástól, a termelő- szövetkezet telepén foglalkozik az állatokkal. A tehenészeti telepen, a borjúnevelőben dolgozik. — Bírom még, bár az öt- vennyolcadik évet töltöm be. — S melyik a jobb, a háztáji vagy a közös? szüljenek. Munkájuk javult, de messze vannak még a szükségestől. Más: nincs alumínium fiola. A Mátra- vidéki Fémmű komoly összeget kapott a gyógyszeripartól, hogy megfelelő berendezéseket szerezzen ezek előállítására. .. Kevés a piackutató A kérdés magától adódik: Nem lehetne nagyobb meny- nyiséget is eladni a keresett cikkekből? A piackutatás kielégítő? — Előre egyeztetjük cikkeink 95 százalékát — hangzik a válasz, és saját érdekünkben is igyekszünk minden megrendelésnek eleget tenni. Az biztos, hogy kevés az a négy-öt ember, aki a Medimpexnél piackutatással foglalkozik. — A túlzott változatosságot nem lehetne valahogy elkerülni ? — Csak hosszabb távon. A korszerűsítés létérdek, képzett szakemberek kellenek: igaz, itt már alakul egy fiatal gárda, de hiányzik a kutatási apparátus. A jól dolgozó gyár, a gyógyszeriparral együtt jelentős feladatok elé néz. Jelenlegi termelésük többszörösét kell előállítaniuk, lényegében változatlan létszámmal. Ez, szinte biztos. Két kérdés nyitott azonban. Változik-e a technikai színvonal? És valóban képtelenség az alapanyag-ellátást megszervezni, újabb piacokat felkutatni? Speidl Zoltán — A múlt éven 2700 liter volt a fejési átlag. Ahogy számoljuk, most talán a háromezret is elérjük. Mégis azt mondják mindig, hogy ráfizetéses a tehenészet. Egyedül ez az, ami bosszant bennünket. Mert a szamos- szegi határ most nem néz olyan jól ki, mint máskor, így nem tudjuk, miből lesz haszna a téesznek. — Biztosan sokba kerül a takarmány. — Azt nem mondhatnám. Mert amit mi megetetünk a jószággal, azt nemigen lehetne eladni sehol sem. A tejért is többet kapunk, mint aki a háztájiban tartja a tehenet. Mondják, hogy a prémiummal együtt akár 9 forintra is kijön egy liter tej ára. — Akkor otthon hogy éri meg a tehén tartás? — Azt mondom, akinek van három tehene, annak kijön a tartásból a napszám. Ne számítsak csak tíz liter tejet egy tehénre, akkor is kapok érte a csarnokban 54 forintot. Ha leveszem a takarmány árát, még úgyis kijön egy napra a 60—80 forint. Energia Szabolcs-Szatmár megyében az energiafelhasználási és biztonság- technikai ellenőrzéseket a debreceni körzeti energiafelügyelet látja el. Folyamatosan vizsgálják az üzemeinkben működtetett kazánok és nyomástartó edények műszaki állapotát. Intézkedési körükhöz tartozik a havi villamos- energia-terhelések, valamint az üzemanyag-tárolók kihasználtságának, továbbá a téli időszakra való felkészülés ellenőrzése is. Tapasztalatuk: a megyénkben működő mező- gazdasági egységeknél a villamosenergia-költsé- geket 15—20 százalékkal lehetne csökkenteni fázisjavító kondenzátorok, illetve automatikák felszerelésével. Az ipari üzemeknek viszont a jobb munkaszervezés útján sokkal kevesebb elektromos energiát szabad lenne fogyasztani éjjel. Ugyanis az ellenőrzéseken gyakran tapasztalják, hogy működtetnek olyan berendezéseket, amelyekre tulajdonképpen nem lenne szükség. Az éjszakai műszakban felhasznált energia lényegesen drágább, mint a nappaliban. Emiatt előreláthatóan a felhasználásban korlátozó intézkedések meghozatala válik szükségessé. Ezért a vállalatok és a lakosság okosan teszik, ha minden lehetőséget megragadnak a készletek mielőbbi beszerzésére, tárolására. S az elkövetkezendő időben fokozottan ügyeljünk a takarékosságra. Az Állami Energia és Energia-biztonságtechnikai Felügyelet valamennyi üzem, intézmény, szövetkezet energetikusával tartja a kapcsolatot. Ez a szakmai tanácsadásokban és a problémák megoldásában való segítésben nyilvánul meg. Rendszeresen szervezik az energetikai konferenciákat, s emellett irányítják az energiagazdálkodási munkaversenyt. E mozgalomba Szabolcsból 10 nagyvállalat nevezett be. Közülük a tiszavas- vári Alkaloida, a nyíregyházi papírgyár és a Taurus gumigyár kiemelkedő eredményeket ért el a gazdaságos energiafelhasználásban. <cs) Csókáéknál éppen építkezés folyik. Egy melléképületet alakítanak át, hogy az „öregeknek” külön helyük legyen. Egy szoba, egy konyha, egy kis fürdőszoba is hozzá. Csókáné mondja: — Előbb szólt a fiam, hogy minek nekünk külön fürdőszoba. A fentiben is megfü- rödhetűnk. De ha hideg lesz, akkor kész megfázás, amíg lejön az ember. így aztán egy zuhanyozós fürdőt csak kialakítunk, rászánjuk azt a kis pénzt. A munka gyorsan halad, segítenek benne a rokonok, összefogott a család. — Nem azért, jól megvagyok mind a két menyemmel — folytatja a háziasz- szony — de csak jobb lesz, ha egy kicsit külön vagyunk, még ha egy portán is. Maradjanak a fiatalok a felső szobában, nekik kell jobban a hely. Mert nemcsak a munka van meg, hanem az igyekezet a jobb életre, a nagyobb kényelemre. Lányi Botond Három tehén, meg a napszám TISZAVASVÁRI, ALKALOIDA: Rugalmasnak lenni... Munkaszervezés a piaci igények szerint Cikkünk nyomán Vezetésről mindenkinek (2.) Döntés és tekintély D ezető—beosztott a mechanikus gondolkodásban két egymást kizáró pólus. Valójában azonban egynémely beosztottnak is lehetnek vezetői kvalitásai és így tud hatni társaira. Megfigyelhető, hogy a beosztottak — a vezetőkhöz hasonlóan — tekintélyük és befolyásuk arányában hatnak a kollektívára. A befolyás, a tekintély — a hatalom e forrása — nyilvánvalóan kétféle: lehet intézményesített, kinevezéssel, választással szentesített, és lehet kizárólag a személyiségből fakadó. A „hivatalból” illetve a személyiségből táplálkozó tekintély és befolyás ritkán esik egybe. Mert még a szerencsés helyzetű és adottságú vezető is csak nehezen tudja kiharcolni a maga számára a legnagyobb szakmai és emberi tekintélyt a kollektívában. A kétféle tekintély és befolyás elkülönülése pedig konfliktusok forrása. Az ellentmondás feloldása a vezetői személyiség próbája. A hiú vezető féltékeny, s a tekintélyek megtépázására, elszigetelésére törekszik, s olyan emberekkel veszi magát körül, akik közt ő lesz a kizárólagos tekintély. Az ilyen álmegoldás nyomán a légkör feszültséggel telik meg, a vezetés folyamata zaklatottá válik. A bölcs vezető viszont nem félti tekintélyét, befolyását másoktól, rivalizálás helyett együttműködésre törekszik, a tehetséget szövetségesévé teszi, kibontakozását, érvényesülését személyes ügyének tekinti. Ahol így megszüntetik a „kettős hatalmat” a torzsalkodás, a klikkezés forrását, ott a légkört a nyíltság, a kádermunkát a természetes kiválasztódás, a vezetőt a növekvő személyi vonzerő jellemzi. Némely vezető aszerint mérlegeli lépéseit, hogy mi erősíti, mi gyengíti saját pozícióját. Ez a módszer rövidlátó, ellentmondásos és visszaüt, önmagára, egzisztenciájára is az ad igazán, aki az ügyre, az eredményre összpontosít. így sem mindig sikerül a kívánt, a szándékolt hatást elérni. Az persze nagyobb baj, ha nem vesszük észre ezeket a spontán folyamatokat, nem kívánatos követelményeket. Gyakran a szándékokat, a törekvéseket úgy kezeljük, mint tényeket. _ A döntés a legjellegzetesebb vezetői tevékenység. A fantázia és a bátorság a döntésnek olyan alkotó eleme, mint amilyen a lézernek a fény. Csak összeforrottsággaí és jó célzással képvisel átütőerőt. Az elmélet próbája a gyakorlat, a döntésé a végrehajtás. A jó döntés már az elemzés, az előkészítés szakaszában magába foglalja a szervezés, a végrehajtás bizonyos elemeit, garanciáit. A döntés egyben a vezetés legkritikusabb művelete. Napjainkban a pályamódosítások, a szerkezeti átalakítások időszakában különösen az. Érdemes tehát legalább az ismétlődő problémákra, a típushibákra felhívni a figyelmet. Az információk megbízhatóságát és egyben értelmes hasznosítását a különböző torzító szűrők veszélyeztetik. Torzíthat az információ adója és torzíthat annak vevője egyaránt. Az úgynevezett önvédelmi szűrő például ha nem is tudatosan, de működik, akadálytalanul átengedi a kedvező információkat, a zavarókat, a nem kívánatosakat viszont visszafogja, bagatelizálja. Az információkezelés másként is lehet célzatos. Gyakran megtörténik például, hogy a döntést egyetlen változatban készítik elő. Merő véletlen, ha így az optimális megoldást találják meg. De ha már előre elköteleződtek, akkor csak az egyetlen helyesnek vélt megoldást bizonyító adatokat, tényeket gyűjtik csokorba, a mások mellett szólókat pedig elvetik. Vagyis kizárnak minden más alternatívát és nem teszik lehetővé, hogy versenyben az érvek és ellenérvek pergőtüzében győzzön a jobbik megoldás. Egy másik, az előbbivel rokon típushiba, hogy a döntés előkészítése során kizárólag csak a kedvező prognózisokat, a pozitív érvanyagot veszik figyelembe, s így nem készülnek fel esetleges negatív hatásokra. Ez az egyoldalúság — a célzatos információkezelés, a mindenáron való bizonyítás — azzal a veszéllyel jár, hogy a végrehajtás során óhatatlanul felbukkanó akadályok, amelyekre reális, sokoldalú elemzéssel, tárgyilagos prognózissal előre fel lehetne készülni, váratlanul, esetleg kivédhetetlen vis- majorként hatnak. □ döntés lehet alkotó jellegű és rutinszerű. Az al- kotójellegű döntés sajátos, egyedi megoldás, alapos elemzés előzi meg és így nem mentes a kockázattól. A rutinszerű döntésnek van létjogosultsága a hatósági, a hivatali munkában, túlhajtása, indokolatlan alkalmazása esetén pedig mindent a típusok, szabályok kereteibe akarnak préselni. A szocialista demokrácián azt értjük, hogy a köz-, ügyek nyilvánosak, a dolgozók nagy számban és aktívan vesznek részt az irányításban, a döntésekben. De hogyan kapcsolódhatnak be a tömegek a döntések bonyolult folyamatába? A közvetlen, személyes, vagy a közvetett, képviseleti demokrácia fejlesztése-e a célszerű? Elegendő- ek-e az üzemi demokrácia régi formái és fórumai, szükség van-e újakra? E kérdések megválaszolása már a következő témába torkollik. Kovács József
