Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-17 / 193. szám

1978. augusztus 17. KELET-MAGYARORSZÁG 3 SOK A BURGONYA? (2.) Minden többletre szükség van BURGONYATERMESZ­TÉSÜNK mai nagy ellent­mondása, hogy a bőség za­varával küzdünk. Tavaly és már ebben az esztendőben is az a gond, hogy nincs pi­aca a megtermelt áru egé­szének. Az elmúlt évben a ZÖL­DÉRT vállalat négyezer va­gon burgonya felvásárlásá­ra kötött szerződést a ter­melőkkel, ezzel szemben a felvásárolt mennyiség meg­haladta az 5300 vagont. A szabolcsival megegyező volt az országos helyzet, mert Somogybán is, de Borsod­ban is a tervezettnél több burgonya termett. Kisvár­dán, az országos tanácsko­záson hangzott el, hogy 1978-ra a ZÖLDÉRT válla­lat a szerződött mennyisé­get ismét 4000 vagonban tervezte. Végül is az üzemek kérését figyelembe véve a leszerződött burgonya 6030 vagon. A ZÖLDÉRT vállalat fel- mérése szerint a plusz szer­ződéskötések ellenére több mint ezer vagon burgonya értékesítése, elhelyezése nem megoldott. És ez csak a nagyüzemekre vonatko­zik, emellett a háztájiban is többlettermésre lehet szá­mítani. Egyetlen dolog megnyugtató: a leszerződött burgonyát a ZÖLDÉRT vál­lalat mindenképpen átveszi, de hogy mi lesz a többlet­tel, arra határozott válasz nincs. A termelőüzemekben joggal ez a legnagyobb gond. Sok mezőgazdasági üzem a burgonyatermelés szerke­zetét helyesen úgy állította be, hogy a korai, középéré­sű és kései fajtákkal az ér­tékesítés folyamatosságát biztosítsa, ügy tűnik, ez a folyamatosság már a kez­detnél csorbát szenvedett. A Balkányi Állami- Gazda­ságban, a bökönyi termelő- szövetkezetben és másutt is hiába végezték el a korai burgonyafajta szártalanítá- sát, a szedésre nem kerül­hetett időben sor, mert áru­jukra a szerződés ellenére nem kaptak diszpozíciót. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a korai fajták sze­désének elhúzódásával az üzemek nem jutnak hozzá a nyár közepére tervezett pénzbevételhez. Ennél jóval nagyobb a probléma, hiszen a gazdaságok ésszerű vetés­forgót is terveznek, s a leg­több burgonyaföldön a fel szedés után azonnal végez­ték a talaj-előkészítést az őszi kalászosokhoz. Amíg a burgonya a földben marad, addig minden munka késik. MI LESZ A BURGO­NYÁVAL? Azt már leírtuk, hogy a szerződött árut a kereskedelem átveszi és ki­fizeti. így volt ez tavaly is. Ha viszont a megyében 18 ezer hektáron 140 mázsás hektáronkénti átlagot szá­mítunk, nem hétezer vagon lesz a termés, hanem 25 ezer. Az is elhangzott a kisvárdai tanácskozáson, hogy túlzott mértékben az ipari feldolgozásra — kapa­citás hiánya miatt — nem lehet számítani. Exportpi­aca pedig még nincs a mi burgonyánknak. Célszerű megoldásnak látszik az a figyelemre méltó javaslat, hogy a többlet egy részét használják fel az üzemek takarmányozásra. A burgonya kiváló tö­megtakarmány és ezt külö­nösebb módon nem kell bi­zonyítani. A kisparaszti gazdaságokban a termés osztályozása és felhasználá­sa mindig háromféleképpen történt. Külön válogatták az étkezésre, és a vetésre alkalmas gumókat, az apró burgonya és a hibás a ta­karmányozás céljait szol­gálta. A háztájiban ma is ez a gyakorlat és ez a nagyüzemekben is megvaló­sítható, járható út lenne. Csak egyetlen szépséghibá­ja van a dolognak. A NAGYÜZEMI ÁLLAT­TENYÉSZTÉS takarmányo­zásban, a takarmány előké­szítésében és kiosztásában már korszerűen gépesített. Nem is lehetne másképp a szakosított szarvasmarha- és sertéstelepeken. Ez nem azt jelenti, hogy a burgonya nem illeszthető be a takar­mányozásba. Jól odaillik, de a korszerűség láncából hiányzik egy gép, a nagy­üzemi takarmányfüllesztő. Magyarországon nem, de az NDK-ban gyártják ezeket a füllesztőket. Keszthelyen egy korábban tartott ta­nácskozáson össze is írták azokat a gazdaságokat, akik ilyen gépre tartanak igényt, de az összeíráson kívül még semmi nem történt. Az AG- ROTRÖSZT vállalatainál nagy teljesítményű, az igé­nyeket kielégítő füllesztőket nem lehet kapni. Pedig a füllesztőkre már tavasszal is szükség lett volna, hiszen a ZÖLDKERT és a ZÖL­DÉRT vállalatok nagy tö­megben és olcsón kínálták fel a megmaradt burgonyát takarmányozásra. És most következzék a burgonyatermesztéssel kap­csolatos leglényegesebbnek tűnő kérdés. Érdemes-e a jövőben burgonyát termel­ni? Ezt néhány üzem veze­tője kérdezte, annak ellené­re, hogy ők is tudják: a vá- lasz csak egyértelmű lehet. Érdemes és kell is burgo­nyát termelni, sőt több bur­gonyára is szükség van. Mindenekelőtt az legyen a legfőbb törekvés, hogy a termelési szint stabilizálód­jak. Ez a rendszerek és tár­sulások már meglévő szel­lemi, anyagi erejével elér­hető. Tavaly még nagy volt a termésátlagokban a szóró­dás üzemek és üzemek kö­zött, de így lesz ez ebben az évben is. Ezt feltétlenül meg kell és meg is lehet szüntetni. Más kérdés, hogy a stabil, sőt növekvő ter­mésmennyiséggel termőte­rület szabadul fel és erre, más kultúrák részére, nagy szükség van. KELL A TÖBB BURGO­NYA a minőség javítása ér­dekében is. Követelmény, hogy a vásárló olyan áru­burgonyát találjon, amely nemcsak tetszetős, azonos nagyságú, de kistételes el­tarthatósága, íze is megfe­lelő. A minőség az expor- tálhatóságnak is az alapja. Még nem vagyunk ott a vi­lágpiacon, de ott lehetünk és ehhez kifogástalan minő­ségű burgonyát kell termel­ni. Keli a több burgonya az iparnak, és takarmányozás­ra is. Előbb-utóbb ezek a kérdések is megoldódnak és számítani kell arra, hogy az ipar igénye is nagyobb lesz. A burgonyatermesztés jö­vője nagy. Ott tartunk eb­ben, ahoi valamikor a bú­zával voltunk. Búzából har- minc-harminckét mázsáról növekedett az átlagtermés negyven, sőt negyvenöt má­zsára. Ha egy üzemben most azt mondják, hogy 300 mázsás burgonyájuk ter­mett, nem meglepő. És et­től a 300 mázsa burgonyá­tól nem félni kell, hanem örülni lehet. De hogy öröm legyen, nem maradhat el a sokoldalú, sok szerv által végrehajtott egységes csele­kedet. Seres Ernő Soron kívül F elülről nézve óriás, élő „S” betűt ír le a sor. Csattanó combok, duz­zadó keblek, azután szőrös, csontos lábak, hátak, felülről pucos fejek váltogatják egy­mást a sorban. A hosszú sor­ban, mely a strandon kanya­rog odébb a medencétől, a hurka-kolbász árus pavilonja előtt. — Dél is lesz, mire az ab­lakig érünk. — Addig' sem égeti a bő­rünket a nap. — Megéri! — Nem igazi a strandolás friss hurka nélkül. Némelyik férfi még örül is, hogy ilyen sokáig gyö­nyörködhet az előtte álló fia­tal lány vagy mahagóni hajat viselő fiatalasszony szép vál­lában, karcsú derekában. A többség azonban türelmetlen, szeretne mielőbb szabadulni zsírpapírba csomagolt zsák­mányával, aminek mellesleg becsületesen megkérik az árát. — Fél órája egy métert sem mentünk előbbre! — Alszik ez a gebines? — Ha így haladunk, köz­ben lejár a személyim. így vélekednek azok, akik vagy éhesek, vagy még elő­ször vannak kinn a strandon és bámulni szeretnének, to­vábbá azok, akik nem szíve­sen hagyják magukra életük párját, mivel annyiféle csá­bítás van egy ilyen strandon. S ekkor hirtelen mozdulat­lanná válik minden, megáll a levegő is. Egy fiatalember fe­szít az ablaknál. Éppenhogy megérkezett, még csillog szé­les vállán a medence vize. Mindenki őt figyeli. ö ugyanis nem a sor végére, hanem éppen ellenkezőleg, a legeslegelejére állt, közben nem nézett se jobbra, se bal­ra. Többen látják, amint mu­tatóujjával megkocogtatja az éppen sorra került idősebb férfi vállát és mond neki va­lamit. Amaz nem szól sem­mit, úgy tesz, mintha észre sem venné. Ekkor a széles vállú, szénakazalhajú fiatal­ember erélyesebben kezdi ütögetni az idősebb úr vál­lát és már nyomja is annak kezébe a húszforintost. A sor, akárha krimi tör­ténne, izgalommal figyeli a fejleményeket. Vannak, akik szorítanak a fiatalembernek: mégiscsak furcsa volna, ha itt, sokak szeme láttára szé­gyenben maradna. Mások az öregúrnak szurkolhatnak, mert ideges aggodalom ül ki az ábrázatuk'ra. Megint mások úgy tesznek, mintha mi sem történnék; őket ez az egész közjáték nem érdekli, a lényeg az, hogy amíg ők az ablakig érnek, addig tart­son ki a májashurka, mert­hogy a tüdőst ők ki nem ál­hatják, a véresről nem is beszélve. Már a szélesvállú titán ke­zében a becsomagolt hurka, amikor valaki hátulról fél­szeg hangon megszólal: —Ha volna olyan szíves, nekem is kérni... Fehérgyarmaton, a Május 14. téren a meglévő korszerű emeletes lakások mellett sorozat­ban építik az új összkomfortos otthonokat. (Elek E. felv.) KÖZALKALMAZOTTAK MUNKAMOZGALMA Ügyintézés, politika Hatezer tagja van megyénkben a Közalkalmazottak Szak- szervezetének. Munkájukkal, intézkedéseikkel szinte minden­nap találkozunk, a tanácsok munkatársait például a falvak­ban csaknem mindenki név szerint is ismeri. Munkájuk köz­vetítésével valósulnak meg a törvények, államigazgatási, ta­nácsi határozatok. Nem mindegy, hogyan intézik az állam­polgárok ügyeit: udvariasan, szakszerűen, gyorsan, vagy ép­pen hiányosan. Az ügyintézés tulajdonképpen munkájuk ré­vén politikává válik, mivel minden, a tanácshoz forduló em­ber véleményére, közérzetére kihat az, ahogyan foglalkoznak ügyével. De ugyanilyen szempontból jelentős a bíróságokon, társadalombiztosítási igazgatóságon, illeték- és földhivatalok­ban dolgozók munkája is. — Hogyan segíti sajátos le­hetőségeivel a szakszervezet az állami munka korszerűsí­tését, az ügyintézés javítá­sát? — erről beszélgettünk Kellner Ferencnével, a Köz- alkalmazottak Szakszervezete megyei bizottságának titká­rával. Áz állami munka segítése — Mozgalmunk érdekvé­delmi feladatain túl egyik legfontosabb tennivalója az állami munka segítése — mondta a szakszervezeti me­gyei bizottság titkára. — Emellett természetesen rend­szeresen foglalkozunk tagsá­gunk élet- és munkakörülmé­nyei javításának lehetőségei­vel. Ez azért is fontos, mert például a községi tanácsok dolgozóit munkájuk 225 tele­püléshez köti; nagy a terület, egy-egy helyen csak néhá- nyan dolgoznak. Hasonló a helyzet a közművelődés dol­gozóival is, akik szintén a Közalkalmazottak Szakszerve­zetéhez tartoznak. Kulturális nevelőmunkánk így nemcsak saját tagságunkra van kiha­tással, mert a közművelődési intézmények munkatársai (könyvtárak, művelődési há­Az ablaknál cihelődő idős férfi lesüti a szemét, látni rajta, mielőbb szeretne el­menekülni. Nem úgy a szé­lesvállú : — Hagyjuk a kritikát, tá­tikám. Ez nem termelési ta­nácskozás, hogy kiéljük a de­mokráciánkat. Oké? A sor akárha szobor len­ne. A hátul álló is csak né­hány másodperc után tér magához: „Micsoda szemte­len fráter, vegye tudomásul, rendőrt hívok, és maguk itt, mindnyájan, csak nézik, hogy elibéjük tolakodjanak? Ma­guk is szégyelljék magukat pfuj, micsoda undorító ez az egész.” A szélesvállú persze ebből már semmit sem hall, mert közben öles léptekkel eltűnt a medence irányába. A hátul álló kilép a sor­ból, szinte remeg a teste az idegességtől, már jó messze jár, amikor még mindig beszél és a kezé­vel csapkod a levegőben. , A hurka-kolbász pavilon előtt eközben felzárkózik a sor. Láthatóan boldogok a hátul lévők, hogy egy hely- lyel előbbre kerültek. Angyal Sándor zak, múzeumok dolgozói) munkájának kihatása jelen­tős a megye egész kulturális életében is. Ugyanakkor ja­vítjuk mozgalmi munkánk módszereit is. Végső fokon ezek közvetett célja is a ha­tósági munka, az ügyintézés javítása. Sajátos például te­rületünkön a munkamozga­lom is, ami eltér a termelő­üzemekben ismert munkaver­senytől. Ha azonban történe­tesen az ügyintézés kulturál­tabb, gyorsabb lesz a felaján­lások teljesítése révén — már érzékelhető a mozgalom ered­ménye. Ügymenet­vizsgálatok Néhány éve könnyebb a korszerűsítések megvalósítá­sa. A hivatalvezetők, a párt- és szakszervezeti tisztségvise­lők közösen tevékenykednek: nyilvánvaló, hogy a jó mun­kaszellem kialakítása, a gyors és szakszerű ügyintézés, a törvényesség megtartása egyaránt alapvető érdeke a hivatalvezetésnek' és a társa­dalmi szerveknek. A megyei tanácsnál például a munka korszerűsítésére vonatkozó javaslatok elbírálására érté­kelő bizottság alakult. A hi- hivatali munka keretében is végzik az ügymenetvizsgála­tokat, rövidítik, egyszerűsítik az akták útját. A szakszerve­zet pályázatok kiírásával, munkamozgalmak, akciók szervezésével és anyagi tá­mogatásával (a hivatali veze­téssel együtt) ösztönöz a szín­vonalasabb munkára. Me­gyénkben például rövid idő alatt több, mint 180 javaslat érkezett csak a megyei ta­nácsra. Ezek közül mintegy 90 jogszabály-módosítást igé­nyel, de 20—25-öt már me­gyei keretek között bevezet­tek (többek között a központi iktatást, amelynek következ­tében egy negyedév alatt 14 ezerről 9 ezerre csökkent az ügyiratok száma). Ennél is több az olyan javaslat, ame­lyet a városi tanácsok, járási hivatalok bíráltak el. Ésszerűen csökkentett adminisztráció — Ha az állampolgárok bí­rálják az ügyintézést, több­nyire a „bürokratikus” jel­zővel illetik — mondta a me­gyei bizottság titkára. — Az esetenkénti hosszadalmasság­ról azonban nem mindig az illető ügyintéző tehet: mun­káját előírások kötik. Jogsza­bályok között tevékenykedni, emberekei foglalkozni — mindenki megelégedésére — nagyon nehéz. Ennek ellenére ' is mondhatjuk viszont, ha az állampolgárok nem kapnak megfelelő, közérthető felvilá­gosítást a tanácsokon, vagy a különböző hivatalokban — feltételenül az ügyintéző munkáján szükséges javítani. De azt is szóvá kell tenni, hogy a színvonalasabb, gyor­sabb ügyintézést jó néhány esetben gátolja a jogszabá­lyok gyakdH módosítása. Ezt ráadásul a tanácsokhoz, hiva­talokhoz forduló állampolgá­rok gyakran nem is érzékelik — igaz, a végeredmény szem­pontjából számukra közöm­bös is, hogy milyen hivatali utat jár be ügyük, míg végül jogerős határozat születik. Nemrégiben a megyei bi­zottság — két és fél év mun­káját értékelve — a Közal­kalmazottak Szakszervezeté­hez tartozó minden intéz­ményről szólt. Itt elhangzott: az igazságügyi dolgozók meg­felelő szakismerettel, hozzá­értéssel végzik munkájukat, érvényesítik a jogpolitikai el­veket és rövidült az ügyek intézésének időtartama is. A szakszervezet az igazságügyi munkát közvetve segíti (a nem jogi munkakörben dol­gozók számára például szak­mai vetélkedőket, versenye­ket rendeznek). Nagyon sok állampolgárral állnak kap­csolatban a társadalombizto­sítási igazgatóság, az illeték-, illetmény- és földhivatalok dolgozói is. Ezeken a terüle­teken is fontos az adminiszt­rációs munka ésszerű csök­kentése, az ügyintézés gyor­sítása. A dolgozók javaslatai — Az állami munka segíté­sét szolgálják még a szakmai napok, ankétok, szakmai ver­senyek, amelyek szervezésé­ben a szakszervezeti bizott­ságok jelentős munkát fejte­nek ki — mondta Kellner Fe- rencné. — Feladatunk, hogy a fórumok, munkaértekezle­tek, ankétok előkészítéséből szervezeteink még jobban ve­gyék ki részüket, aktivizálják a dolgozókat, hogy többet vállaljanak a munkaszerve­zésből, ötleteikkel, javaslata­ikkal javítsák a hivatali munkát, növeljék annak hi­telét. Megyei bizottságunk is azt szeretné elérni, hogy olyan közszemlélet alakuljon ki, melyben a dolgozók ma­guk lépnek fel a bürokratiz­musra irányuló tendenciák ellen. A mozgalom adta min­den lehetőséget felhaszná­lunk, hogy a dolgozók értékes javaslatai ne sikkadjanak el, hanem minél szélesebb kör­ben bevezessék azokat. Ahhoz akarunk hozzájárulni, hogy az állami szervek dolgozói még inkább lelkiismereti kér­désnek, közügynek tekintsék az állami munka színvonalá­nak emelését, az ügyintézés javítását. M. S.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom