Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-02 / 180. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1978. augusztus 2, Napi külpolitikai kommentár Kötélhúzás a rózsaszínű házban rdekes hírt röpítettek E világgá a hírügynökségek: Jorge Videla tá- Domok, Argentína „erős embere” lemondott két egymással összefüggő fontos funkciójáról, a hadsereg-főparancsnokságról és — ami ebből automatikusan következik — juntatagságáról. A döntés kétségtelen kompromisszum eredménye. A köztársaság elnökének funkcióit Videla ez év május eleje óta gyakorolja hivatalosan is, tehát a Casa Rosada, az államfői rezidencia, a rózsaszínű ház lakójaként. Gyakorlatilag persze már azelőtt is olyan hatalom összpontosult a kezében, amelyet kizárólag két juntatársával, Emilio Massera tengernagy- gyal, a flotta vezetőjével - és Orlando Agosti tábornokkal, a légierő irányítójával kellett megosztania. Velük viszont alaposan. Buenos Airesben nyílt titok volt már akkor is, hogy a triumvirátuson belül személyi-hatalmi harc folyik és ezt motiválja a fegyvernemek közötti, Argentínában hagyományos villongás. Ez a kötélhúzás kapott afféle „ideológiai körítést” a juntán belül már régen folyó vitához, amelynek az a lényege, visz- szatérjenek-e és mikor, milyen mértékben a polgári kormányzás valamilyen formájához, vagy maradjon változatlan a tisztán katonai jelleg. Mindig is Videla tábornok képviselte azt az álláspontot, amely szerint „lazítani kellene a tisztán katonai kereteken”. Ellenfelei szerint ezt azért tette, mert neki volt a legnagyobb esélye arra, hogy megszerezze a köztársasági elnök tisztségét. Juntatársai tavaszig ellenálltak. Akkor azonban nehéz volt megcáfolni Videlának azt az érvét, hogy a labdarúgó-világbajnokság idején Argentína a nemzetközi érdeklődés reflektorfényébe kerül, és már csak ezért is ajánlatos lenne legalább valami látszatlépés a polgári kormányzat felé. Ö y és ezért nevezte ki a junta májusban köztársasági elnökké Videlát — de már akkor azzal a feltétellel, hogy „majd” — nyilván a labdarúgó VB után — a tábornok cserébe lemond katonai tisztségeiről. Ez most megtörtént. Maga az a tény, hogy megtörtént, azt bizonyítja, hogy 1. a 2 juntatárs kényszeríteni tudta Ígérete betartására Videlát, 2. a juntán belüli törésvonal immár protokollárisán is jól látható és 3. komoly esély van arra, hogy miközben Videla helyzete közjogilag megerősödött, gyakorlatilag sebezhetőbbé vált Harmat Endre Del-Affrika elöntött a namíbiai kérdésben Hatórás ülésén a dél-afrikai kormány hétfőn úgy döntött, hogy — ha fenntartásokkal és álláspontja felülbírálásának jogával is — de eleget tesz a Biztonsági Tanács által szentesített namíbiai rendezési javaslatnak. Pretoria döntéséről Roelof Botha külügyminiszter levélben tájékoztatta Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárt. A levél szerint a dél-afrikai kormány beleegyezett abba, hogy az ENSZ-főtitkár namíbiai különmegbízottja — Martti Ahtisaari finn diplomata — Délnyugat-Afriká- ba látogasson és elkészítse jelentését a BT öt nyugati államának elképzelései szerint fogant javaslatok végrehajtásának módjairól. A dél-afrikai kormány elutasította a BT-nek a rendezési csomagtervhez fűzött határozatát, amely kimondja Walvyis Bay mélytengeri kikötőnek a független Namíbiához való tartozását. Feszült a helyzet Libanonban Ismét kiújultak a harcok — Izrael támogatja a jobboldali fegyveres erőket A libanoni kormánycsapatok változatlanul Kaukabana- ban — alig 15 kilométerre a célként kijelölt Tebnintól — vesztegelnek. Mivel az izraeliek támogatta jobboldali keresztény fegyveresek a feltartóztatások céljából szinte szünet nélkül folytatják tüzérségi támadásukat. Miközben a déli országrészben ismét nőttön nő a feszültség, a libanoni kormány — tájékozott források szerint — diplomáciai úton próbál segítséget kérni annak érdekében, hogy a libanoni kormánycsapatok folytathassák útjukat, és a keresztény milicisták Izrael által támogatott, palesztinellenes „magánháborújának” végei vetve, helyreállítsák a törvényes államhatalmat Dél-Libanonban. Hírügynökségi jelentések szerint Szárkisz elnök az Egyesült Államok, Norvégia és Franciaország segítségét kérte. A libanoni államfő Richard Parkért, az Egyesült Államok beiruti nagykövetét kérte fel, továbbítsa az Amerika iránti libanoni kérést, amelynek indoklásául az szolgál, hogy Washington támogatta az izraeli csapatok Dél-Libanonból való kivonulásáról szóló ENSZ-határoza- tot. Norvégia és Franciaország közbenjárását Szárkisz azzal a megfontolással kérte, hogy a két ország adja az UNIFIL-erők létszámának zömét — mint emlékezetes, az ENSZ-csapatok arra kaptak megbízatást, hogy az izraeli visszavonulás után átvegyék a térség ellenőrzését. A területet uraló keresztény milicisták azonban megakadályozták feladatuk végrehajtását. A , dél-libanoni feszültség éleződésével egyidejűleg Beirut keleti szektorában is kiújultak a harcok, de a kormányt most a déli fejlemények oly mértékben lefoglalják, hogy a főváros biztonságának kérdésével végképp nem képes foglalkozni. A PRAVDA CIKKE A hidegháborús r . ■ a r rri szenátusi döntésről A Pravda keddi kommentárjában Borisz Orehov a maccarthyzmus maradványának nevezi az amerikai szenátusnak azt a múlt heti döntését, amely ismét felhatalmazza a külügyminisztériumot arra, hogy az Egyesült Államokba beutazni szándékozóktól politikai meggyőződésük miatt megtagadja a vízumot. Mint ismeretes, akkoriban törvény tiltotta, hogy a „kommunistáknak, marxistáknak, és a hasonló meggyőződésű csoportokhoz tartozóknak” megadják a beutazási engedélyt az Egyesült Államokba. A mostani döntés az amerikaiakban is aggodalmat ébresztett, Cyrus Vance külügyminiszter pedig kijelentette, hogy ő nem szándékszik megtiltani az országba való beutazást az eltérő politikai nézeteket valló személyeknek. Az Egyesült Államok szenátusának ez a dicstelen határozata szöges ellentétben áll a helsinki záróokmány ajánlásaival, és azt is megmutatja, hogy mennyit ér a valóságban „az emberi jogok védelmében” folytatott amerikai kampány — írja a Pravda. A „szabadságjogokról” folytatott képmutató szó- cséplés dühödt szovjetelle- nességet takar, és ennek az irányzatnak ma több támogatója van az amerikai kormányzatban, mint volt az elmúlt években — állapítja meg a kommentár. 36. — Meg Gusztival is.. — mondta Barna, minden célzatosság nélkül. Gitta már kezdte latolgatni, hogy szóvá tegye-e Barna hajlandóságát a féltékenységre. De aztán mégis inkább úgy döntött, hogy nem sértődik meg: — Vele is. Mindjárt megérted. Szóval Mariék azt akarják, hogy vegyünk közösen, vagyis fizessünk be egy öröklakást a gyerekeknek... Gondoltam, rögtön megkérdezem Gusztit, hogy mennyivel hajlandó beszállni... Ám természetesen minden terajtad múlik... — De Gittám, hát a lányunkért természetesen bármilyen áldozatra is... Guszti mennyit ad? — Hát ez még nem fix... Pénze nincs, azt mondja de hajlandó kölcsönöket felvenni. Megkérdezem még nagymamát is, sőt, azt hiszem, Lajosból is ki lehet nyomni valamit... — Kinyomni... hogy beszélsz? — Magyarul. Mindenesetre nekünk kellene legelőször is számot vetnünk, hogy mit bírunk... Lajos újabb pohár borokat nyújtott nekik: — Gitta, Barna! Nem ti vagytok az ifjú pár, ne tur- békoljatok olyan feltűnően! — Talán nem köti le őket annyira a főztöd, mint például minket — hangsúlyozta újólag is elismerését Ferenc, az örömapa — ugye milyen csodálatos, édesanya?! Klári már közben arról faggatta férjét, hogy mit akart tőle Gitta, mert ez a n ő mindig töri valamiben a fejét. — Majd elmondom, szívem... De nem lehetett lerázni, ragaszkodott az azonnali beszámolóhoz. Mikor megtudta, hogy az öröklakás belépőjének az összedobásáról van szó, méginkább izgalomba jött. — Megállapodtál vele valami konkrét összegben? — Ugyan — hárította el magáról az ostoba gyanút Guszti, ö Klári számára is megfelelő szilárd férj igyekezett maradni. — Ezt nem lehet csak úgy improvizálni. Majd megfontoljuk, kérlek... De Klári szemében még ez a szilárd kijelentés sem látszott egyáltalán megnyugtatónak. Ösztönösen továbbra is szemmel tartotta Gittát. Látta, hogy már meg a nagymamát kerülgeti. De hát hiszen a saját anyja, azt csinál vele, amit akar. Kati is valahogy nagy észrevétlenül már újra elfoglalta a helyét, sőt szedett is a kitűnő paprikásból. Laci készséggel megkaparta a bogrács alatt a parazsat. De Kati halkan rászólt: — Hagyd, attól már ez nem lesz melegebb! — Nem hült az még ki, Katikám — terjedt ki mindenre Lajos bácsi vendéglátói figyelme — szedjed csak bátran! — A bátorság, az nem hiányzik belőlem! — nyugtatta meg Kati. Szeme közben valahogy véletlenül a Laci szemével akadt ö6sze. Egy pillanatig rajta hagyta a tekintetét. — Jó étvágyad van, menyasszony? — kérdezte halkan a parázsban kaparászó fiú. Kati tekintete hűvös volt és elutasító, villáját hideg nyugalommal döfte a pirosló húsba. A fiú csak nézte tovább, miközben már nem is őhozzá beszélt: — Hozok rá még egy kis gallyat, Lajos bácsi! — Jó mondta — Lajos bácsi —, hiszen amíg van belőle, addig mindig eszébe juthat valakinek, hogy szed még egy kis pótlást. ★ Gitta közben, mint egy jó kislány, anyja lábához telepedett. Neki is elmotyorogta — persze megint a Mariék nyakába varrva az ötletet, hogy a fiataloknak öröklakás... S, hogy természetesen neki kell összeszedni, amennyit csak tud. — Ha nem lesz együtt az egész, amikorra kell, tudnál-e kölcsönözni vagy tíz-húszezret, mama? — Hacsak el nem adok valami régi holmit, lányom. De- hát ami csak van, az úgyis minden rátok marad. Vagyis majd legvégül is a lányotokra... — Ne beszélj ilyeneket, nagymama, hol van az még! most csak arról van szó, hogy ha esetleg promt megszorulunk... — Hát ha megszorultok... — Amit hamarabb idead — gondolta Gitta — arra nem lesz örökösödési adó.... Nem azért, mintha a saját anyja halálára számítgatna... de hát lassan ezzel is számolni kell majd, ezzel az örökösödési adóval. — Meglátom, mama, nem alszik-e el végül ez az egész öröklakás ügy... csak biztos szeretnék benne lenni, hogy ha mégis kiforszírozzák, akkor mi is készen legyünk. Csak akkor jelentkezem, persze, ha muszáj... Nagymama megadóan bólogatott. — Jelentkezz, lányom! (Folytatjuk) PORTUGÁLIA Jobboldali veszélyek EANES TÁBORNOK portugál köztársasági elnök elmozdította miniszterelnöki tisztségéből Soarest, a Portugál Szocialista Párt vezetőjét. Ez a döntés azt jelenti, hogy össze kell hívni a parlament rendkívüli időszakát, majd idő előtti választásokat kell kiírni. Az alkotmányos előírások szerint ilyen választásokra csak fél év múlva kerülhetne sor. Elképzelhető azonban, hogy a parlament rendkívüli ülésszaka ezt a folyamatot meggyorsíthatja. Addig ügyvivő miniszterelnök vezetné tovább az ügyeket. Az a Soares-kormány, amely most megbukott, egy meglehetősen természetellenes politikai házasság termékeként februárban született meg. A portugál parlament 263 mandátumából a legutóbbi választási eredmények alapján a szocialisták (PSP) 102 hellyel rendelkeznek. Nagyságrendben a második párt egy önmagát szociáldemokrata pártnak nevező, de valójában konzervatív polgári középpártnak tekinthető alakulat. A harmadik helyen áll 41 mandátummal a Demokrata Szociális Centrum (CDS). Ezt követi 40 mandátummal a Portugál KP. Portugáliában az osztályerőviszonyok rendkívül kiélezettek. A sok évtizedes fasizmus örökségeképpen, valamint a befolyásos portugál egyház magatartása és a gyarmatokról visszaáramlott volt telepesek akciói következtében igen erős a reakciós jobboldal dinamikája. A jobboldali nyomást természetszerűen fokozza, hogy Portugália NATO-tagállam, gazdasági szempontból pedig egyértelműen a nyugati (bármikor megtagadható) kölcsönöktől függ. A Soares vezette szocialista párt egymaga próbált kormányozni. Abszolút többség hiányában azonban ez a kísérlet nem tarthatott sokáig. Így történt, hogy februárban a PSP kénytelen volt koalícióra lépni egy konzervatív, kereszténydemokrata jellegű párttal, a nagyságrendben harmadik CDS-sel. Ez a koalíció borult most fel. Mégpedig azért, mert a CDS „borított”: három miniszterét visszahívta a kormányból. A visszahívás körülményei némi fényt vetnek arra, hogy valójában milyen erők tartották hatalmon a Soares- kormányt. PORTUGÁLIA DÉLI RÉSZÉN, a kommunista párt legfontosabb befolyási területén, a szegényparaszti és agrárproletár Alentejo tartományban a forradalom első szakaszában radikális földreformot hajtottak végre, és szövetkezetek alakultak. Soares és pártjának centruma ezt a földreformot túlságosan határozottnak ítélte s a földreform feletti vitában a szocialista párt baloldala is szakított Soaressel. Ezt követően törvényt hoztak, amelynek értelmében a földesuraktól elfoglalt földek egy részét visz- sza kell adni a tulajdonosoknak. Ezt a lépést a Portugál KP természetesen ellenezte. A földreform módosítása azonban a koalíciós kormány egyik alapvető programpontja lett, hiszen a CDS a maga konzervatív választói bázisa miatt ezt egyértelműen követelte. A koalíció hónapjai alatt azonban kiderült: a szocialisták csak vonakodva hajtják végre a földreform általános felülvizsgálását. Ennek alapvető magyarázata az volt, hogy a szakszervezeti központ határozott baloldali álláspontot foglal el. A jelenlegi katasztrofális gazdasági helyzetben Soares számára életbevágóan fontos volt, hogy sztrájkok ne nehezítsék az egyébként is akadozó termelést, ne súlyosbítsák a pénzügyi helyzetet. Ehhez arra volt szükség, hogy az Intersindical — maga is rendkívüli politikai áldozatokat hozva — türelemre és mértéktartásra intse az egyre nehezebben élő tömegeket. Hivatalosan ki nem mondva — de voltaképpen hallgatólagos kompromisszum jött létre. E kompromisszum egyik ága az Intersindical tartózkodása volt — a másik pedig az, hogy Soares nem erőszakolja a földreform felülvizsgálását. Miközben tehát a szocialisták kormányszinten egy polgári konzervatív erővel szövetkeztek — kormányon kívül, társadalmi szinten egészen más erők mértéktartó magatartásától függtek! A CDS sokáig nem tudta elviselni ezt az állapotot. Szembe kellett néznie azzal a veszéllyel, hogy jobboldali polgári bázisát elveszti a másik, eredetileg is jóval nagyobb ellenzéki párttal, a „szociáldemokrata” nevet viselő polgári középpárttal szemben. A válság ezzel teljesen nyílttá lett. Ami nem világos és egyben döntő — az Eanes elnök és általában a hadsereg magatartása. EBBEN A VONATKOZÁSBAN szinte óránként hangzottak el ellentmondásos kijelentések. Soares eredetileg arról beszélt, hogy a koalíció felbomlása után is miniszterelnök marad és mint a legnagyobb párt vezetője, ismét egyedül kormányoz. Eanes elnök azonban elmozdította tisztségéből. Ebből arra lehet következtetni, hogy a hadseregben uralkodó helyzetet tükröző „forradalmi tanács” ülése a centrista és jobboldali katonák befolyása Soares ellen döntött. Ebből a különös helyzetből adódott, hogy a köztársasági elnök szerint a választásokig Soares- nek kellene vezetnie az ügyvivő kormányt. A szocialista párt vezetője azonban csak vonakodva, huzavona után fogadta el ezt a szerepet. Függetlenül attól, hogy a portugál válság mérlegének óráról órára ingadozó mutatója milyen irányba lendül,— az új krízis megerősíti a belpolitikai helyzet további jobbra csúszásának lehetőségét. (Folytatás az 1. oldalról) a gépek szerelése most van folyamatban. Az itteni építkezés 17 millió forintba kerül. A nyírmadai hálózat avatását 1979 közepére tervezték, de már a jövő év elején megindul a víz a csapokban. A vállalat Vásárosna- ményban bővíti a vízhálózatot és korszerűsítésekre is sor kerül. A nagyközséghez tartozó Vitkán és Olcsván most építik a vezetéket. A három helyen a munkálatok 13 millió forintba kerülnek. A mélyépítők a tervezett december helyett már októberben befejezik a munkákat. Az említett két társközség a vásárosnaményi kutakból kapja majd a vizet. A tervezett ütemben épül Záhony térségében az úgynevezett észak-szabolcsi regionális vízmű. Ennek nyomán öt községet kapcsolnak be a vezetékes ivóvízellátásba. Az öt község: Záhony, Mándok, Tuzsér, Tiszabez- déd, és Győröcske. A nagy területre kiterjedő beruházás 50 millió forintba kerül, ebből tízmilliót költenek a záhonyi vízmű kialakítására. A „vasutas város” lakói már jövőre vezetékes ivóvízhez jutnak, a többi községben várhatóan csak 1980-ban nyithatják meg a csapokat.
