Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-06 / 157. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. július 6. Kommentár Kairói csomagterv L esz-e Londonban hármas külügyminiszteri találkozó? A közel-keleti kérdéssel foglalkozó szakértőket ez a kérdés foglalkoztatja most, különös tekintettel Egyiptom újnak nevezett javaslattervezetére. Ennek lényege: Izrael viszszavonul a megszállt Cisz- jordániából és a Gázai-öve- zetből, valamint Jeruzsálem keleti feléből, s ezek a területek egyiptomi, illetve jor- dániai fennhatóság alá kerülnek. Bár a kairói elképzelés nem sietteti Tel Avivot a megszállt területek kiürítésére — öt évet irányoz elő —, az izraeli vezetés nevében Begin miniszterelnök már a múlt héten mereven elzárkózott a leglényegesebb pontok teljesítése elől. Bármennyire igyekszik is Washington befolyásolni Izraelt, úgy tűnik, Tel Aviv makacsul visszautasít mindenfajta engedményt. Szadat pedig alighanem elment a végsőkig. Mindenekelőtt abban, hogy a palesztin kérdést nem arab keretek között, hanem úgy kívánja megoldani, hogy a megszállás alól felszabaduló területeken az ENSZ felügyelete alatt tartandó népszavazás döntene a palesztinai arab nép sorsáról. Aligha valószínű, hogy Szadatnak ez az elképzelése megértésre talál palesztin körökben, amelyek már eddig is hevesen bírálták ügyük elárulása miatt. Úgy látszik, Szadat belátta, hogy más úton nem közelíthető meg a békés kibontakozás, csakis az érdekeltek öt évvel ezelőtt félbeszakadt, a Szovjetunió és az Egyesült Államok társelnöksége alatt folytatott béketárgyalásán. Meglehet, a Szocialista In- ternacionálé elnökének, Willy Brandtnak a kezdeményezésére a hét végén Bécsbe tervezett Szadat—Peresz találkozó is hozzájárulhat a holtpontra jutott egyiptomi— izraeli külön béketárgyalások felújításához. Mindenesetre a július 17re, vagy 18-ra tervezett londoni hármas külügyminiszteri találkozó sorsa egyelőre bizonytalan. Az Izraelből érkező értesülések nem kecsegtetőek. Gy. D. Púja Frigyes hazaérkezett lusztriibél Magyar-osztrák egyezmény a vízumkényszer feloldásáról Púja Frigyes külügyminiszter háromnapos hivatalos ausztriai látogatása szerdán befejeződött. A magyar diplomácia vezetője a reggeli órákban udvariassági látogatást tett dr. Rudolf Kirschläger szövetségi elnöknél, majd a kancellári hivatal tanácstermében folytatódtak a külügyminiszteri megbeszélések. Púja Frigyes és dr. Willibald Pahr szerdai tár- tárgyalásának középpontjában a magyar—osztrák kapcsolatok állottak. A mindvégig baráti és konstruktív légkörben folytatott tanácskozáson a külügyminiszterek megkülönböztetett figyelmet fordítottak a gazdasági együttműködés továbbfejlesztésére. Púja Frigyes és Willibald Pahr külügyminiszterek kicserélik a Magyarország és Ausztria közötti vízum- kényszer feloldásáról szóló kormányközi egyezmény jegyzőkönyvét. Pontosan délben került sor a két ország közötti vízum- kényszer feloldásáról szóló kormányközi egyezmény ünnepélyes aláírására. A Púja Frigyes és dr. Willibald Pahr kézjegyével ellátott okmány rendelkezései 1979. január 1- én lépnek hatályba. Púja Frigyes külügyminiszter szerda délután befejezte hivatalos ausztriai programját és kíséretével együtt visszautazott Budapestre. ■ ■ > Ülésezik a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Szerdán délelőtt tíz órakor a moszkvai Kremlben megnyílt a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának kilencedik ülésszaka. A Szovjetunió legfelsőbb népképviseleti szervének két háza, a szövetségi tanács és a nemzetiségi tanács külön-külön látott hozzá a szovjet parlament idei első ülésszakának napirendjén szereplő kérdések megvitatásához. A Szovjetunió minisztertanácsáról szóló törvénytervezetet Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a miniszter- tanács elnöke terjesztette a Legfelsőbb Tanács ülésszaka elé. A törvénytervezet alapját a szovjet kormány szervezetéről és tevékenységéről szóló lenini elvek képezik és az előkészítő munkában nagy jelentőségüeknek bizonyultak Leonyid Brezsnyevnek a szovjet társadalom politikai rendszerének fejlődéséről, össznépi államunkról szóló beszédei, kijelentései — emelte ki Alekszej Koszigin. Koszigin rámutatott arra, hogy az elfogadásra kerülő törvény része a szovjet törvényhozás tökéletesítését, a jogszabályoknak az alkotmánnyal a társadalmi fejlődés színvonalával történő összhangba hozatalát célzó átfogó kodifikációs munkálatoknak. Az ülés ma folytatja munkáját. 0 Nem volt szép, csak tiszta, okos tekintetű, biztosan a szemébe szeretett bele Lajos bácsi, a magas homlokába, volt benne valami mosoly nélküli derű. Nem néztek hátra, s Kati zavartalanul tanulmányozhatta a halott asszony leánykori képét. Azt talán meg lehet belőle érteni, hogy Lajos bácsinak, amilyen már akkor is lehetett, éppen ez a kissé apácanyugalmú nő kellhetett, de a három évtizedes furcsa hűséget, azt nem lehetett a féqykép alapján felfogni. ★ Apa szólalt meg, kezében még mindig a feketés csészével, hogy ihatja hidegen azt a kávét? — anélkül, hogy megfordulna: — Én tulajdonképpen még alig ismerem ezt a ... Tibort. — Most legalább majd találkozol vele... egy egész napon át... Ugye azt már elmondtam, hogy csak ideiglenesen van abban a gyári laborban ... Nagyon tehetségesnek tartják, el fogják vinni kutatóintézetbe. Komolyan, én is azt hiszem, valami nagyon nagy tudós lesz. Aranyos pofa. Nem, Lajos bácsi? — De igen, hogyne... — hagyta jóvá Lajos bácsi. Aztán még hozzátette: — persze, így szemre apád is látta, én azt hiszem, azt másképpen gondolta, hogy nem ismeri eléggé. — Persze, persze, értem én, hát majd beszélgess vele, Apa! Ott «a csónakházban ugye, mindenre lesz alkalom. Apának, bár megfogalma- zatlanul, valami olyasmi jutott az eszébe, hogy valamikor egy leány, de még egy fiú is megkérdezte volna a szülei véleményét a házassága előtt, vagy éppen a beleegyezésüket kellett kérni. Vagy még azelőtt, amikor a szülők választottak, ö maga is, ugye, a szülei mélységes egyetértésével vette el annak idején Gittát. De mi haszna, lehet mondani, mégsem volt rajta istenáldás azon a házasságon. Klárival meg ugye sikerült. Sikerült? Nem igen szokott ezen töprengeni. Csak most itt hármasban, éppen a lánya házassága előtt. Talán óvni kellene, nehogy elhamarkodja. De van-e neki erre jogi vagy erkölcsi alapja? Megint egyszer Kati kapta fel a fejét: — Természetesen Apa, azt nem is kell mondani, Klári nénit is, természetesen, Anyu a lelkemre kötötte, hogy külön említsem meg, bár egészen feleslegesen, hogy azt ugye úgy vesszük... de hát ezt azt hiszem, mondani sem kell... Nem volt éppen ragyogó szónoklat; le is ült rögtön zavarában, de most nem oda Lajos bácsi mellé, hanem egyenesen szembe velük. Apa homlokán mintha egy kis felhő suhant volna át. Bánat? Felelősség? Lelkiis- meretfurdalás? De megnyugtatóan mondta: — Hogyne, persze, nagyon fog örülni. Minek is fog örülni? Lajos bácsi meg szokta érezni, hogy mások min töprengenek; hallgatott. Visszarakott mindent a tálcára; egy kicsit mintha ő is zavarAmerikai levelünk A lárma mögött B z amerikai adminisztráció propaganda nagy ágyúinak napokon át tartó pufogásával köszöntötték Washingtonban a NATO-csúcstalál- kozóra érkező tagországok állam- és kormányfőit. A „nagy ágyúk” között ezúttal ott volt az elnök, az al- elnök és a Fehér Ház nemzetbiztonsági főtanácsadója, Zbigniew Brzezinski, akit bonyolult lengyel neve miatt csak Zbignek neveznek. A propagandaágyúk pufogtatását ezúttal senki nem értette félre, nem tekinthették vendégfogadó díszlövéseknek. Nem is annak szánták, hanem megfélemlítésnek, abban a hiszemben, hogy a félelem engedelmességre készteti a Washingtonba érkező vezetőket az amerikai fegyverkezési terv és az afrikai felszabadító mozgalom elleni akciók elfogadásában. Most is a már annyiszor lejáratott módszerrel, szovjetellenes rágalmakkal kezdték. Mondale alelnök, aki Carter helyett jelent meg az ENSZ-közgyűlés leszerelési rendkívüli ülésszakán, az ezen a békefórumon elvárt leszerelési javaslatok helyett a Szovjetuniót és szövetségeseit vádolta fegyverkezéssel, a nemzetközi feszültség fokozásával. Egy nappal később Carter elnök vidéki kőrútján megismételte a vádat, kibővítve a Szovjetunió és Kuba afrikai szerepének éles támadásával. De mindkettőjükön túltett Brzezinski, aki tv-nyi- latkozatában a tényeket durván elferdítve támadta a Szovjetuniót, Kubát és valóságos ultimátumot intézett a Szovjetunióhoz az amerikai feltételek elfogadására a SALT-tárgyalásokon. A mai diplomáciai, politikai gyakorlattól idegen, a hidegháború légkörét idéző támadások célja kettős volt. Az egyik cél a lefegyverzési javaslatok elmaradásának és a NATO-ülésen meghirdetett példátlan arányú fegyverkezési program meghirdetésének igazolása volt, a másik cél pedig — a Szovjetunió és Kuba afrikai szerepének támadásával — lélektanilag előkészíteni a közvéleményt a NATO csúcsértekezleten javasolt „pánafrikai hadsereg” létrehozására. Az amerikai adminisztráció érezte, hogy ilyen programnak elfogadtatása nem könnyű olyan időben, mikor nemcsak a közvélemény, de a kormányok többsége is őszintén keresi a leszerelés lehetőségeit. Ebből a célból érkezett a 149 ENSZ-tagállam küldöttségének többsége New Yorkba. Igaz, hogy az ENSZ-ben folyó leszerelési értekezletről a kormányfők közül a NATO- tagországok vezetői egyenesen Washingtonba utaztak, hogy a New York-i békeszólamok után a NATO fegyverkezési programjának gyakorlati kérdéseivel foglalkozzanak. Washingtoni szereplésük így sokkal súlyosabban esett latba az emberiség jövője, a béke szempontjából, mint a New York-i békeszólamaik. Bár az amerikai adminisztráció szokatlanul durva propagandát folytatva készítette elő a NATO fegyverkezési programjának „lenyeletését”, az erőfeszítés nem hozta meg teljesen a remélt eredményt. Arra pedig később még érdemes lesz odafigyelni, hogy mit szólnak a tagországok népei a vállukra rakott újabb — mintegy 100 milliárd dolláros — fegyverkezési teherhez. A Szovjetunió és Kuba afrikai szerepének támadásával előkészített terv, az úgynevezett „pánafrikai hadsereg” létrehozása több NATO-ország vezetőinek ellenállásába ütközött. Több kormányfő ellenezte a kísérletet, hogy a NATO szerepkörét túlterjesszék Európán. Néhányan azt is szóvá tették a vendéglátók bosz- szúságára, hogy az Egyesült Államok „túlreagálja” az afrikai eseményeket. Ez volt az oka annak, hogy amerikai—francia kezdeményezésre kiemelték az afrikai felszabadító mozgalmak ellen szervezendő zsoldoshadsereg létrehozásának tervét a NATO-tanácskozás napirendjéről és különta- nácskozást szerveztek a kérdésről Párizsban és Brüsz- szelben. Ennek az akciónak nem is nagyon leplezett célja, hogy egy olyan zsoldoshadsereget hozzanak létre és tartsanak fenn Afrikában, amelyik a fő imperialista hatalmak pénzelése, felfegyverzése, irányítása alatt jogot kapna a közvetlen katonai beavatkozásra a kontinensen. A beavatkozás célja kettős lenne: egyrészt megakadályozni, hogy a felszabadító mozgalom erői kimozdítsák hatalmukból a nemzetközi monopóliumok által odaültetett diktátorokat, másrészt, hogy biztosíthassák maguknak Afrika még kiaknázatlan természeti kincseit. A NATO-tagországok vezetőinek meggyőzésére gondosan megtervezett propagandalárma csak részben érte el célját. De ha majd teljesen felszáll a propagandaködösítés füstje, s kibontakozik egészében a NATO fegyverkezési program és az afrikai zsoldoshadsereg létrehozásának veszélye, nyilvánvaló, az európai és afrikai kormányoknak és népeknek is lesz véleménye ezekről a békeellenes távlati tervekről. DCatxÓAL Qihuin BANGKOK Az elmúlt két hónap folyamán több mint 1500 kambodzsai menekült a szomszédos Thaiföldre — közölte szerdán a bangkoki belügyminisztérium egyik szóvivője. Thaiföldön jelenleg mintegy 14 ezer kambodzsai menekült él. Korábban általában 300—400 személy érkezett havonta Kambodzsából, de ennk a számnak a növekedéséhez hozzájárultak az utóbbi idők eseményei — a Kambodzsa és Vietnam közötti fegyveres összeütközések és az ország nehéz belső helyzete. NEW YORK Az Egyesült Államok hozzájárult ahhoz, hogy Izrael amerikai gyártmányú vadászgépeket adjon el 300 millió dollár értékben Tajvannak — jelentette jól értesült forrásokra hivatkozva a CBS rádió- és televíziótársaság. A Fehér Ház egyelőre nem erősítette meg, de nem is cáfolta a hírt. NAIROBI Az ugandai rendszer megdöntésére irányuló összeesküvést lepleztek le, öt résztvevőjét letartóztatták — jelentette a kampalai rádió Idi Amin elnöknek egy katonaiskola növendékei előtt mondott beszédét idézve. LUXEMBOURG Az Európai Parlament hivatalosan jóváhagyta képviselőinek közvetlen szavazással első ízben történő megválasztása időpontját. Nyu- gat-Európa 180 millió válasz, tópolgára a kilenc tagországban 1979. június 7—10-e között választja meg a 410 tagú testületet. MILANO Milano szerdán reggel újabb terrorakció színhelye volt. Ismeretlenek a metró egyik lejáratába pisztollyal többször lábon lőtték a pirel- li gumiipari tröszt egyik főmérnökét, Gavino Mancat. Livornóban egy álforradalmi csoport szerdára virradóra benzinnel leöntötte, majd felgyújtotta a városi rendőrség helyi irodáját. ban lett volna; kivitte a fe- ketéskészletet a konyhába. Kati fejében is megfordult: lehet, hogy Apa és az ő Klááárikája között sem minden tökéletes... ★ Kati, bár maradt benne egy kis nyugtalanság, mert nem értette az apjának és talán Lajos bácsinak is a beszélgetés végén mutatkozó elmé- lázását, voltaképpen tele volt diadalérzettel. Ő most már aztán mindent elvégzett. Beszélt Tiborral, Tibor közvetítésével elintézte Tibor szüleit is, s főképpen immár beszélt Apával is; ez látszott a legnehezebbnek. De ő ugye ügyesen, szinte zseniálisan előadta, amit kellett; semmi ellenállás... Most azt nem tudta, hogy rögtön beszámoljon-e diada- daláról Anyunak, vagy várja meg, amíg megkérdezi, s aztán csak úgy flegmán vesse oda, hogy természetesen ő elvégezte, amit elvállalt. Melyik lesz a hatásosabb? Hamar rájött, hogy a hatásosabb — és persze a fullán- kosabb — az utóbbi lenne, de kérdés, meg tudja-e állni, hogy rögtön el ne mondja, amint találkoznak. Anyu rögtön látta rajta, mikor belépett, hogy valami történt vele, valami van a begyében, s meg is kérdezte, de csak úgy, mintha megszokásból kérdezné: — Mi újság? (Folytatjuk) 1976 óta kilenc révkalauz érkezett az NDK-ból Angola kikötőibe, Luandába és Lobitóba. A rostocki hajózási vállalat kitűnően képzett szakemberei 1976-ban angolai kérésre kezdték meg a segítségnyú j tást. — Amikor megérkeztünk, dugig volt hajókkal a kikötő környéke — emlékezik visz- sza ismét Rostockban Willi Jargow, aki kollégájával. Wolfgang Sürgellel együtt megkezdte a munkát. — Éjjel-nappal dolgoztunk, hogy normalizáljuk a forgalmat. Először nekünk magunknak kellett tisztába jönnünk a dolgokkal, a vízmélységgel és a hajózható útvonallal. Most már könyebb dolga van a révkalauzoknak, akik munkájuk kezdete óta csaknem 50 ország 3300 hajóját vezették Luandában és Lobitóban a kikötési helyre. Angolai kollégáik segítségére is számíthatnak, akiknek kl- képzése befejezés előtt áll. A gyarmati időkben a portugálok egyetlen angolai számára sem tették lehetővé, hogy elsajátítsák 3 révkalanz nehéz szakmáját. Most az NDK szakemberei a forgalmi szolgálat ellátása mellett tanfolyamokat is vezetnek, s arra számítanak, hogy néhány éven belül z angolai kereskedelmi habozás nem szorul már külső segítségre. NDK révkalauzok Luandában
