Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-06 / 157. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. július 6. Kommentár Kairói csomagterv L esz-e Londonban hár­mas külügyminiszteri találkozó? A közel-ke­leti kérdéssel foglalkozó szakértőket ez a kérdés fog­lalkoztatja most, különös te­kintettel Egyiptom újnak ne­vezett javaslattervezetére. Ennek lényege: Izrael visz­szavonul a megszállt Cisz- jordániából és a Gázai-öve- zetből, valamint Jeruzsálem keleti feléből, s ezek a terü­letek egyiptomi, illetve jor- dániai fennhatóság alá ke­rülnek. Bár a kairói elképzelés nem sietteti Tel Avivot a megszállt területek kiüríté­sére — öt évet irányoz elő —, az izraeli vezetés nevé­ben Begin miniszterelnök már a múlt héten mereven elzárkózott a leglényegesebb pontok teljesítése elől. Bár­mennyire igyekszik is Wash­ington befolyásolni Izraelt, úgy tűnik, Tel Aviv maka­csul visszautasít mindenfaj­ta engedményt. Szadat pedig alighanem el­ment a végsőkig. Mindenek­előtt abban, hogy a palesztin kérdést nem arab keretek kö­zött, hanem úgy kívánja meg­oldani, hogy a megszállás alól felszabaduló területeken az ENSZ felügyelete alatt tartandó népszavazás dönte­ne a palesztinai arab nép sorsáról. Aligha valószínű, hogy Szadatnak ez az elkép­zelése megértésre talál pa­lesztin körökben, amelyek már eddig is hevesen bírál­ták ügyük elárulása miatt. Úgy látszik, Szadat belát­ta, hogy más úton nem köze­líthető meg a békés kibonta­kozás, csakis az érdekeltek öt évvel ezelőtt félbeszakadt, a Szovjetunió és az Egyesült Államok társelnöksége alatt folytatott béketárgyalásán. Meglehet, a Szocialista In- ternacionálé elnökének, Wil­ly Brandtnak a kezdeménye­zésére a hét végén Bécsbe tervezett Szadat—Peresz ta­lálkozó is hozzájárulhat a holtpontra jutott egyiptomi— izraeli külön béketárgyalá­sok felújításához. Mindenesetre a július 17­re, vagy 18-ra tervezett lon­doni hármas külügyminiszte­ri találkozó sorsa egyelőre bizonytalan. Az Izraelből ér­kező értesülések nem kecseg­tetőek. Gy. D. Púja Frigyes hazaérkezett lusztriibél Magyar-osztrák egyezmény a vízumkényszer feloldásáról Púja Frigyes külügymi­niszter háromnapos hivata­los ausztriai látogatása szer­dán befejeződött. A magyar diplomácia vezetője a reggeli órákban udvariassági látoga­tást tett dr. Rudolf Kirsch­läger szövetségi elnöknél, majd a kancellári hivatal ta­nácstermében folytatódtak a külügyminiszteri megbeszé­lések. Púja Frigyes és dr. Willibald Pahr szerdai tár- tárgyalásának középpontjá­ban a magyar—osztrák kap­csolatok állottak. A mindvégig baráti és konstruktív légkörben foly­tatott tanácskozáson a kül­ügyminiszterek megkülön­böztetett figyelmet fordítot­tak a gazdasági együttműkö­dés továbbfejlesztésére. Púja Frigyes és Willibald Pahr külügyminiszterek ki­cserélik a Magyarország és Ausztria közötti vízum- kényszer feloldásáról szóló kormányközi egyezmény jegyzőkönyvét. Pontosan délben került sor a két ország közötti vízum- kényszer feloldásáról szóló kormányközi egyezmény ün­nepélyes aláírására. A Púja Frigyes és dr. Willibald Pahr kézjegyével ellátott okmány rendelkezései 1979. január 1- én lépnek hatályba. Púja Frigyes külügyminisz­ter szerda délután befejezte hivatalos ausztriai program­ját és kíséretével együtt visszautazott Budapestre. ■ ■ > Ülésezik a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Szerdán délelőtt tíz órakor a moszkvai Kremlben meg­nyílt a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának kilencedik ülésszaka. A Szovjetunió legfelsőbb népképviseleti szervének két háza, a szövet­ségi tanács és a nemzetiségi tanács külön-külön látott hozzá a szovjet parlament idei első ülésszakának napi­rendjén szereplő kérdések megvitatásához. A Szovjetunió miniszterta­nácsáról szóló törvényterve­zetet Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a miniszter- tanács elnöke terjesztette a Legfelsőbb Tanács ülésszaka elé. A törvénytervezet alapját a szovjet kormány szerveze­téről és tevékenységéről szó­ló lenini elvek képezik és az előkészítő munkában nagy jelentőségüeknek bizonyultak Leonyid Brezsnyevnek a szovjet társadalom politikai rendszerének fejlődéséről, össznépi államunkról szóló beszédei, kijelentései — emelte ki Alekszej Koszigin. Koszigin rámutatott arra, hogy az elfogadásra kerülő törvény része a szovjet tör­vényhozás tökéletesítését, a jogszabályoknak az alkot­mánnyal a társadalmi fejlő­dés színvonalával történő összhangba hozatalát célzó átfogó kodifikációs munkála­toknak. Az ülés ma folytatja mun­káját. 0 Nem volt szép, csak tiszta, okos tekintetű, biztosan a sze­mébe szeretett bele Lajos bá­csi, a magas homlokába, volt benne valami mosoly nélküli derű. Nem néztek hátra, s Kati zavartalanul tanulmányoz­hatta a halott asszony leány­kori képét. Azt talán meg le­het belőle érteni, hogy Lajos bácsinak, amilyen már akkor is lehetett, éppen ez a kissé apácanyugalmú nő kellhetett, de a három évtizedes furcsa hűséget, azt nem lehetett a féqykép alapján felfogni. ★ Apa szólalt meg, kezében még mindig a feketés csé­szével, hogy ihatja hidegen azt a kávét? — anélkül, hogy megfordulna: — Én tulajdonképpen még alig ismerem ezt a ... Tibort. — Most legalább majd ta­lálkozol vele... egy egész napon át... Ugye azt már elmondtam, hogy csak ideig­lenesen van abban a gyári laborban ... Nagyon tehetsé­gesnek tartják, el fogják vin­ni kutatóintézetbe. Komo­lyan, én is azt hiszem, vala­mi nagyon nagy tudós lesz. Aranyos pofa. Nem, La­jos bácsi? — De igen, hogyne... — hagyta jóvá Lajos bácsi. Az­tán még hozzátette: — per­sze, így szemre apád is látta, én azt hiszem, azt máskép­pen gondolta, hogy nem is­meri eléggé. — Persze, persze, értem én, hát majd beszélgess vele, Apa! Ott «a csónakházban ugye, mindenre lesz alkalom. Apának, bár megfogalma- zatlanul, valami olyasmi ju­tott az eszébe, hogy valami­kor egy leány, de még egy fiú is megkérdezte volna a szülei véleményét a házassá­ga előtt, vagy éppen a bele­egyezésüket kellett kérni. Vagy még azelőtt, amikor a szülők választottak, ö maga is, ugye, a szülei mélységes egyetértésével vette el annak idején Gittát. De mi haszna, lehet mondani, mégsem volt rajta istenáldás azon a há­zasságon. Klárival meg ugye sikerült. Sikerült? Nem igen szokott ezen töprengeni. Csak most itt hármasban, éppen a lánya házassága előtt. Talán óvni kellene, nehogy elha­markodja. De van-e neki er­re jogi vagy erkölcsi alapja? Megint egyszer Kati kapta fel a fejét: — Természetesen Apa, azt nem is kell mondani, Klári nénit is, természetesen, Anyu a lelkemre kötötte, hogy kü­lön említsem meg, bár egé­szen feleslegesen, hogy azt ugye úgy vesszük... de hát ezt azt hiszem, mondani sem kell... Nem volt éppen ragyogó szónoklat; le is ült rögtön za­varában, de most nem oda Lajos bácsi mellé, hanem egyenesen szembe velük. Apa homlokán mintha egy kis felhő suhant volna át. Bánat? Felelősség? Lelkiis- meretfurdalás? De megnyug­tatóan mondta: — Hogyne, persze, nagyon fog örülni. Minek is fog örülni? Lajos bácsi meg szokta érezni, hogy mások min töp­rengenek; hallgatott. Vissza­rakott mindent a tálcára; egy kicsit mintha ő is zavar­Amerikai levelünk A lárma mögött B z amerikai adminisztráció propaganda nagy ágyúinak napokon át tartó pufogásával kö­szöntötték Washingtonban a NATO-csúcstalál- kozóra érkező tagországok állam- és kormányfőit. A „nagy ágyúk” között ezúttal ott volt az elnök, az al- elnök és a Fehér Ház nemzetbiztonsági főtanácsadója, Zbigniew Brzezinski, akit bonyolult lengyel neve mi­att csak Zbignek neveznek. A propagandaágyúk pufogtatását ezúttal senki nem értette félre, nem tekinthették vendégfogadó dísz­lövéseknek. Nem is annak szánták, hanem megfélem­lítésnek, abban a hiszemben, hogy a félelem engedel­mességre készteti a Washingtonba érkező vezetőket az amerikai fegyverkezési terv és az afrikai felszabadító mozgalom elleni akciók elfogadásában. Most is a már annyiszor lejáratott módszerrel, szovjetellenes rágalmakkal kezdték. Mondale alelnök, aki Carter helyett jelent meg az ENSZ-közgyűlés le­szerelési rendkívüli ülésszakán, az ezen a békefórumon elvárt leszerelési javaslatok helyett a Szovjetuniót és szövetségeseit vádolta fegyverkezéssel, a nemzetközi feszültség fokozásával. Egy nappal később Carter elnök vidéki kőrútján megismételte a vádat, kibővítve a Szovjetunió és Kuba afrikai szerepének éles támadá­sával. De mindkettőjükön túltett Brzezinski, aki tv-nyi- latkozatában a tényeket durván elferdítve támadta a Szovjetuniót, Kubát és valóságos ultimátumot intézett a Szovjetunióhoz az amerikai feltételek elfogadására a SALT-tárgyalásokon. A mai diplomáciai, politikai gyakorlattól idegen, a hidegháború légkörét idéző támadások célja kettős volt. Az egyik cél a lefegyverzési javaslatok elmaradá­sának és a NATO-ülésen meghirdetett példátlan ará­nyú fegyverkezési program meghirdetésének igazolása volt, a másik cél pedig — a Szovjetunió és Kuba afri­kai szerepének támadásával — lélektanilag előkészíteni a közvéleményt a NATO csúcsértekezleten javasolt „pánafrikai hadsereg” létrehozására. Az amerikai adminisztráció érezte, hogy ilyen prog­ramnak elfogadtatása nem könnyű olyan időben, mi­kor nemcsak a közvélemény, de a kormányok többsé­ge is őszintén keresi a leszerelés lehetőségeit. Ebből a célból érkezett a 149 ENSZ-tagállam küldöttségének többsége New Yorkba. Igaz, hogy az ENSZ-ben folyó leszerelési értekezletről a kormányfők közül a NATO- tagországok vezetői egyenesen Washingtonba utaztak, hogy a New York-i békeszólamok után a NATO fegy­verkezési programjának gyakorlati kérdéseivel foglal­kozzanak. Washingtoni szereplésük így sokkal súlyo­sabban esett latba az emberiség jövője, a béke szem­pontjából, mint a New York-i békeszólamaik. Bár az amerikai adminisztráció szokatlanul durva propagandát folytatva készítette elő a NATO fegyver­kezési programjának „lenyeletését”, az erőfeszítés nem hozta meg teljesen a remélt eredményt. Arra pedig később még érdemes lesz odafigyelni, hogy mit szól­nak a tagországok népei a vállukra rakott újabb — mintegy 100 milliárd dolláros — fegyverkezési teherhez. A Szovjetunió és Kuba afrikai szerepének támadá­sával előkészített terv, az úgynevezett „pánafrikai hadsereg” létrehozása több NATO-ország vezetőinek ellenállásába ütközött. Több kormányfő ellenezte a kí­sérletet, hogy a NATO szerepkörét túlterjesszék Euró­pán. Néhányan azt is szóvá tették a vendéglátók bosz- szúságára, hogy az Egyesült Államok „túlreagálja” az afrikai eseményeket. Ez volt az oka annak, hogy amerikai—francia kez­deményezésre kiemelték az afrikai felszabadító mozgal­mak ellen szervezendő zsoldoshadsereg létrehozásának tervét a NATO-tanácskozás napirendjéről és különta- nácskozást szerveztek a kérdésről Párizsban és Brüsz- szelben. Ennek az akciónak nem is nagyon leplezett célja, hogy egy olyan zsoldoshadsereget hozzanak lét­re és tartsanak fenn Afrikában, amelyik a fő imperia­lista hatalmak pénzelése, felfegyverzése, irányítása alatt jogot kapna a közvetlen katonai beavatkozásra a kontinensen. A beavatkozás célja kettős lenne: egy­részt megakadályozni, hogy a felszabadító mozgalom erői kimozdítsák hatalmukból a nemzetközi monopó­liumok által odaültetett diktátorokat, másrészt, hogy biztosíthassák maguknak Afrika még kiaknázatlan ter­mészeti kincseit. A NATO-tagországok vezetőinek meggyőzésére gondosan megtervezett propagandalárma csak részben érte el célját. De ha majd teljesen felszáll a propagandaködösítés füstje, s kibontakozik egészében a NATO fegyverkezési program és az afri­kai zsoldoshadsereg létrehozásának veszélye, nyilván­való, az európai és afrikai kormányoknak és népeknek is lesz véleménye ezekről a békeellenes távlati ter­vekről. DCatxÓAL Qihuin BANGKOK Az elmúlt két hónap fo­lyamán több mint 1500 kam­bodzsai menekült a szomszé­dos Thaiföldre — közölte szerdán a bangkoki belügy­minisztérium egyik szóvivő­je. Thaiföldön jelenleg mint­egy 14 ezer kambodzsai me­nekült él. Korábban általá­ban 300—400 személy érke­zett havonta Kambodzsából, de ennk a számnak a növe­kedéséhez hozzájárultak az utóbbi idők eseményei — a Kambodzsa és Vietnam kö­zötti fegyveres összeütközé­sek és az ország nehéz belső helyzete. NEW YORK Az Egyesült Államok hoz­zájárult ahhoz, hogy Izrael amerikai gyártmányú va­dászgépeket adjon el 300 millió dollár értékben Taj­vannak — jelentette jól érte­sült forrásokra hivatkozva a CBS rádió- és televíziótársa­ság. A Fehér Ház egyelőre nem erősítette meg, de nem is cáfolta a hírt. NAIROBI Az ugandai rendszer meg­döntésére irányuló összees­küvést lepleztek le, öt részt­vevőjét letartóztatták — je­lentette a kampalai rádió Idi Amin elnöknek egy ka­tonaiskola növendékei előtt mondott beszédét idézve. LUXEMBOURG Az Európai Parlament hi­vatalosan jóváhagyta képvi­selőinek közvetlen szavazás­sal első ízben történő meg­választása időpontját. Nyu- gat-Európa 180 millió válasz, tópolgára a kilenc tagor­szágban 1979. június 7—10-e között választja meg a 410 tagú testületet. MILANO Milano szerdán reggel újabb terrorakció színhelye volt. Ismeretlenek a metró egyik lejáratába pisztollyal többször lábon lőtték a pirel- li gumiipari tröszt egyik fő­mérnökét, Gavino Mancat. Livornóban egy álforradalmi csoport szerdára virradóra benzinnel leöntötte, majd fel­gyújtotta a városi rendőrség helyi irodáját. ban lett volna; kivitte a fe- ketéskészletet a konyhába. Kati fejében is megfor­dult: lehet, hogy Apa és az ő Klááárikája között sem minden tökéletes... ★ Kati, bár maradt benne egy kis nyugtalanság, mert nem értette az apjának és talán Lajos bácsinak is a beszél­getés végén mutatkozó elmé- lázását, voltaképpen tele volt diadalérzettel. Ő most már aztán mindent elvégzett. Be­szélt Tiborral, Tibor közve­títésével elintézte Tibor szü­leit is, s főképpen immár be­szélt Apával is; ez látszott a legnehezebbnek. De ő ugye ügyesen, szinte zseniálisan előadta, amit kellett; semmi ellenállás... Most azt nem tudta, hogy rögtön beszámoljon-e diada- daláról Anyunak, vagy vár­ja meg, amíg megkérdezi, s aztán csak úgy flegmán ves­se oda, hogy természetesen ő elvégezte, amit elvállalt. Me­lyik lesz a hatásosabb? Hamar rájött, hogy a hatá­sosabb — és persze a fullán- kosabb — az utóbbi lenne, de kérdés, meg tudja-e állni, hogy rögtön el ne mondja, amint találkoznak. Anyu rögtön látta rajta, mikor belépett, hogy valami történt vele, valami van a be­gyében, s meg is kérdezte, de csak úgy, mintha megszo­kásból kérdezné: — Mi újság? (Folytatjuk) 1976 óta kilenc révkalauz érkezett az NDK-ból Angola kikötőibe, Luandába és Lobi­tóba. A rostocki hajózási vállalat kitűnően képzett szakemberei 1976-ban ango­lai kérésre kezdték meg a segítségnyú j tást. — Amikor megérkeztünk, dugig volt hajókkal a kikötő környéke — emlékezik visz- sza ismét Rostockban Willi Jargow, aki kollégájával. Wolfgang Sürgellel együtt megkezdte a munkát. — Éj­jel-nappal dolgoztunk, hogy normalizáljuk a forgalmat. Először nekünk magunknak kellett tisztába jönnünk a dolgokkal, a vízmélységgel és a hajózható útvonallal. Most már könyebb dolga van a révkalauzoknak, akik munkájuk kezdete óta csak­nem 50 ország 3300 hajóját vezették Luandában és Lobi­tóban a kikötési helyre. An­golai kollégáik segítségére is számíthatnak, akiknek kl- képzése befejezés előtt áll. A gyarmati időkben a portugá­lok egyetlen angolai számára sem tették lehetővé, hogy elsajátítsák 3 révkalanz ne­héz szakmáját. Most az NDK szakemberei a forgalmi szol­gálat ellátása mellett tanfo­lyamokat is vezetnek, s ar­ra számítanak, hogy néhány éven belül z angolai keres­kedelmi habozás nem szorul már külső segítségre. NDK révkalauzok Luandában

Next

/
Oldalképek
Tartalom