Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-09 / 160. szám

1978. július 9. KM VASÁRNAPI MELLÉKLET az aratásról Kiléptek K étszázkilencvenkét dolgozóból 192 lépett ki egyetlen év alatt egyik szatmári vállalattól. Az okok kö­zött szerepel: mostoha és veszélyes kö­rülmények között dolgoznak, hogy a védőruhák, védőcipők, gumicsizmák már akkor is kopottak, amikor kiadják azo­kat; hogy a szociális létesítményeket télen sem lehet fűteni, nincs meleg víz, hideg az ebédlő, piszkos a vécé, kevés az öltözőszekrény, az emberek kopott munka- és védőruhájukban járnak ha­za és munkahelyükre másnap reggel. Persze nemcsak a munkakörülmé­nyek játszottak közre — bár ma ez már nagyon lényeges szempont — hanem az alacsony keresetek is: egy fizikai dol­gozó átlagkeresete 2395 forint volt az elmúlt évben, 31 (nem tévedés) forint­tal több, mint egy évvel korábban. Biztosan nem nyereséges ez a válla­lat — gondolhatnánk joggal ilyen előz­mények után, s azért nincs tisztességes fizetés. Nem így van. Ha nem is tarto­zik a legjövedelmezőbb vállalatok közé az említett cég, 35 milliós termelési ér­tékükből másfél volt a tiszta nyereség, s 680 ezret osztottak szét a 290 dolgozó között. De hogyan? ügy, hogy a közel hét­százezer forint 36,7 százalékát 19 veze­tő kapta, a 246 dolgozónak 63,3 százalék maradt. Pontosabban még ennyi sem, mert a vezetők ebből a pénzből kapták a részesedésen felüli 4,5 százalékos ki­egészítő részesedést. Becsapták volna a dolgozókat? A rendeletek szerint nem. Mert igaz, hogy a fizikai munkások a kategória alsó ha­tárát kapják, az igazgató pedig mind­össze 100 forinttal marad a felső határ alatt, de hát bele lehet e kötni jog sze­rint ilyesmibe? Meg abba, hogy az igaz­gatótanács a magasabb vezetőknek a ki­fizethető prémium mértékét a jogsza­bály adta lehetőség felső határában, az évi alapmunkadíj 40 százalékában hatá­rozta meg? ' Rakhatjuk akár tízesével is egymás után a kérdéseket, egyre sem lehet rá­fogni, vagy úgy megválaszolni, hogy jogszabályellenes. Megadható a maxi­mális prémium? Meg, hiszen erről az igazgatói tanács döntött, s ugyan ki vonhatná kétségbe, hogy egy testület felületes döntést hozott? Pláne ha még azt is hozzátesszük, hogy az ellenőrző bizottság is letette a voksot, hiszen ők ellenőrizték a prémiumfeltételek telje­sítését és az igazgatótanács csak ezután döntött a 40 százalék prémium kifizet- hetőségéről. A bér-, a nyereségrészesedés megál­lapítása, kifizetése tehát szabályos. Mert ugye adható a legmagasabb fizetés a vezetőnek, még akkor is, ha sem a vál­lalat nagysága, sem a vezetői munka természete ezt nem indokolja. De vajon összeegyeztethető-e a szocialista elosz­tás normáival? Rendjén való-e, hogy míg a vezetők a tóiig kategória felső határán vannak, a dolgozók épp hogy elérték, vagy alig haladták meg a be­sorolás szerinti kötelező alsó határt? Válaszra tulajdonképpen nincs is szükség, az igazi választ az a 192 dol­gozó adta meg, aki a 292-es összlét- számból egyetlen év alatt kilépett. Egy jellegében hasonló vállalatnál hallottam a minap, hogy létszámfelvé­teli tilalmat kellett elrendelni, mert az évente kilépő 10—12 százalék helyére a duplájánál is több a jelentkező. Pedig itt sem keres keveset az igazgató, itt is tisztességes prémiumot kapnak a veze­tők, ám a dolgozók keresete is közelebb van a bértáblázat felső határához, mint az alsóhoz, munkakörülményeik is lé­nyegesen mások, magyarán: érzik, hogy törődnek velük. Vajon éreznek-e ezekből valamit a vállalatok? Nagyon is sokat. Bár a szatmári vállalatnál is pótolni tudják a kilépőket, az újakkal gondok is van­nak. Időt vesz igénybe a betanítás, a munka jellegéhez való alkalmazkodás, s ez kihat a termelés folyamatosságára, a még nagyobb nyereség elérésére, amelyből több juthatott volna a munka- körülmények javítására, a vezetők és a dolgozók borítékjába. Mert csak az egyiket duzzasztani, enyhén szólva, nem tisztességes. ^ Tud ön aratni? — Igen. ^ Mikor aratott utoljára? — Nagyon régen. Ha jól számolom, ak­kor 1962-ben. 0 Azóta kasza sem volt a kezében? — Azt nem mondanám. Egy-egy nyug­díjas tsz-tagtól átveszem a kaszát egy rend erejéig, amikor vágják a lucernát. Inkább csak azért, hogy megmutassam, még nem fe­lejtettem el, hogyan kell fogni a kaszát. Azt különben sem lehet elfelejteni, ha már egy­szer valaki megtanulta. A fiam 16 éves, de ő is tud kaszálni. A Az eperjeskei Alkotmány Termelőszö- w vetkezet, amelynek elnöke, hogyan vár­ja az aratást? — Az utolsó kombájnok javítása folyik. A műhelyben nagyon hajtottak a fiúk, hogy időre kész legyenek. Elég volt kinéznem az ablakon, láttam, hogy még a hivatalos mun­kaidő letelte után is szerelték az adaptere­ket, átnéztek szinte minden csavart. £ Milyen aratásra számít? — Az eperjeskei és a tiszamogyorósi ha­tárban gazdálkodunk, összesen 2400 hektá­ron. Ebből 640 hektár a kalászos, amihez nyolc kombájnunk van. Ha csak ennyit né­zek, akkor nagyobb bajtól nem kell tartani. Két kombájnt éppen most, az idén vettünk, hogy győzzük az aratást. Ennek ellenére na­gyon tartok az aratástól. Ha lejön az a 700— 750 milliméter csapadék, amire számítunk — eddig is igen sokat esett —. akkor nem va­lószínű, hogy veszteségmentesen tudunk be­takarítani. Persze az aratás megkezdése előtt minden tele van bizonytalansággal. Ha nem lesz eső..., ha jól mennek a gépek ..., ha van elég pótalkatrész... A Hogyan alakult a termelőszövetkezet- w ben a gabonafélék termesztése? Régeb­ben többet termeltek? — Többet vetettünk. Körülbelül 10—15 százalékkal magasabb volt a kalászosok te­rülete, amit akkor elő is irtar.. Nem voltak még olyan termésátlagok sem nálunk, sem másutt az országban, kellett a kenyérnek való. Amikor megalakult a tsz, akkor kom­bájnunk sem volt, kézzel arattunk. Nagyon gyenge földjeink vannak, tíz aranykorona értéket nem ér el az a homok, ahol gazdál­kodunk. A szövetkezetbe 1972-ben jöttem vissza — néhány évig a járási tanácson dol­goztam —, de mondhatom, hogy az utóbbi hat évben nagyon sokat változtak a termésered­mények. Rozsból hektáronként tíz mázsa kö­rül termeltünk, most közel 30 mázsás átla­got értünk el. Búzából 12 mázsa helyett 30,4 mázsa terem egy hektáron. És a búzánk há­romnegyede olyan homokon terem, ahol az­előtt a magyar paraszt soha nem termelt ilyen sokat, ha egyáltalán mert vetni búzát erre a homokra. £ A tsz területének negyedén termelnek ^ kalászosokat. Miből mennyit és miért? — Száz hektáron van rozs, ami a tagsá­gi eladást leszámítva tisztán vetőmagnak lesz. Ebben az évben először 80 hektáron zabbal próbálkozunk. Országosan hiánycikk volt a vetőmag belőle, ezért fogtunk hozzá. Egy holland fajtát vetettünk, ami először van benn az országban. Egyszerűen csodá­latos, amilyen termésnek nézünk elébe. Tfaz, a Tisza, mellett, a legjobb földekbe vetet­tünk, de mégis sok embert meglep, hogy há­romszoros mennyiséget ígér, mint a magyar fajta. Ha sikerül, akkor hektáronként 60 mázsát aratunk zabból. A 640 hektáros ka­lászos terület többi részén pedig búzát ter­mesztünk. ^ Megéri? — Tavaly az árbevételünk három és fél millió forint volt a kalászosokból.' Erre két és fél millió volt a költség, vagyis a tiszta árbevétel egymillióra jött ki. Ha csak eny- nyit nézek, már akkor kiderül, hogy megéri a tsz-nek. Azt is tudja minden tsz-vezető és tag, hogy az ország kenyeréről nekünk kell gondoskodni. Divatosan ezt úgy fogalmazzák meg, hogy eleget teszünk az állami elvárá­soknak. Ám a tsz-tag azt is gondolja, ha jó a gabonatermés, akkor neki is több jut. A Ezek szerint a következő években is hasonló mennyiségben kívánnak gabo­naféléket termeszteni? Vagy van vala­milyen más meggondolás is, ami mó­dosítja az elképzeléseket? — Nem valószínű, hogy ez a terület so­kat változna. Már csak a tsz-ben kialakult vetésforgó miatt sem. De a mostani terme­lésünk olyan, hogy nemcsak azt nézzük, megéri-e, hanem kötelező. Mert ha nem ter­melünk, akkor nincs szalma, ha nincs szal­ma, akkor nincs istállótrágya. Ha nincs trá­gya, akkor kevesebbet tudunk termelni. Ez egy olyan körforgás nálunk, ami megköve­teli, a hasonló mennyiséget. A Minden aratás után tucatszámra hoz­hatjuk a példákat, hogy egyes üzemek­ben nem törődnek a szalmával. Be­szántják, elégetik, értéktelen valaminek tekintik. — Nálunk ezért fegyelmi járna. Ugyan- 1 is, különösen Tiszamogyoróson, nagy a ház­táji állattartás, amelyet mindenképpen tá­mogatunk. A szalmát ingyen adjuk a tsz-ta- goknak, de nálunk törvény, hogy a faluból trágyát kivinni nem szabad, azt visszakapja a szövetkezet. Egy évben 350—360 hektárra jut istállótrágya. Csak ennek a révén az utóbbi három évben műtrágyából egymillió forint értékkel kevesebbet vásároltunk, mi­közben a földek tápanyagutánpótlása leg­alább olyan jó, mint korábban. ^ Számít, hogy milyen fajtát vetnek? — Rozsból a kisvárdai fajtát vetjük, bú­zából már második éve nagyon jól vizsgá­zik nálunk a martonvásári I. és IV. fajta. Homokon viszont a kompoltit vetjük, úgy ta­láltuk, hogy az ellenállóbb. A talajt évente kétszer vizsgáltatjuk, annak alapján is dön­tünk arról, hogy milyen műtrágyát adjunk, mit vessünk egy-egy területre. A Témánk az aratás. De ahhoz, hogy va­laki jó aratásnak nézzen elébe, egy év­vel korábban szükséges jól dolgozni. Hogy milyen volt a szántás, a vetés, et­től függ, milyen lesz a betakarítás. — Szakemberek körében is meglepő, hogy mi már augusztus 5. táján elkezdjük a vetést. Csakhogy engem arra tanított az apám, a juhászok, hogy nem lesz baja a bú­zának, ha a juh legeli a korán kikelt búzát — ugyanis háromezer juhunk van, s nincs annyi legelőnk, mint amennyi ennek az ál­lománynak kellene. És még egy érdekesség: különösen ilyen esős időben mindenütt van egy csomó ledőlt búza. Keresse nálunk, hol van olyan tábla, ahol megdőlt a búza! Aztán a juh — mert ez is igaz — nemcsak eszik, legel, hanem trágyáz is. Ezek egyenként mind kis dolgok, de ebből tevődik össze az eredmény. A Térjünk vissza a legnagyobb munkára, az aratásra. Mire számítanak, mennyi idő alatt végeznek? — Az időjárástól is függ. Jó időben 12 nap alatt végzünk, de ha rossz lesz az idő, akkor húsz nap, Tavaly 14 nap kellett ná­lunk az aratáshoz. A Az aratás manapság már nem mozgatja W meg a falu apraját-nagyját. A kombáj- nosokon. traktorosokon múlik, hogyan halad a betakarítás. — A műhelyből az idén egy felajánlás­sal jöttek. Elvállalták, hogy a saját garnitú­rájuk megoldja a kombájnozást, míg a szal­mabetakarítás, a szántás, a termés beszállí­tása a traktorosok dolga. Örülünk a gépmű­hely felajánlásának. Nem azért, mintha a traktorosok kombájnra ülve nem végezték volna jól a dolgukat, hanem mert így vala­mivel nagyobb a műhely érdekeltsége, s csak más, ha egy szerelő ül a gépen, és történik valamilyen váratlan hiba. A szerelőnek na­gyobb a szakértelme, gyorsabban végez a ja­vítással. A Ki lehet kombájnos? Egyáltalán meg- w éri, ha valaki a gépre ül? — Nálunk kitüntetés kombájnosnak len­ni, legalábbis a dolgozóink így veszik. Ha jel­lemezni akarom őket, akkor vannak jó kom- bájnosaink. meg még jobbak. Egy hónapra számítva úgy mondjuk, hogy egy kombájnos ötezertől 11 ezer forintig keres, attól függő­en, Hogy milyen munkát végez. De tavaly is 6900 forint volt a legalacsonyabb kereset a kombájnosok között. A A szomszédba, a Tisza túloldalára ta­valy a megye minden részéből érkez­tek a kombájnok, hogy legalább augusz­tus közepére befejezzék az aratást. Igaz, hogy az egy gyengén szervezett termelőszövetkezet, de egyáltalán le­het-e ennyire elkésni az aratással? — Vétek az ilyen késés, hiszen nagyon nagy a szemveszteség. Mi is ott voltunk, se­gítettünk. Közben irigyeltük őket, mert cso­dálatos az a határ! Ha nekünk olyan föld­jeink volnának, jobban haladnánk. Bár az is igaz, hogy most már könnyű nekünk. ® Miért? — Mert, ahogy mondani szokták, megy a verkli. A tsz-tagság együtt van a vezetés­sel, tudjuk, hogy mit akarunk és támogat­nak bennünket. £ Segítséget említett. A környező gazda­ságok támogatják egymást az aratásnál? — Nagyon jó kapcsolatunk van Zá­honnyal, Mándokkal. A három gépészmér­nök önállóan intézi, hogy alkatrészt adjunk egymásnak, ha hiányzik, vagy ha egyéb se­gítség kell. Ezt még számlázni sem szoktuk, hiszen körülbelül ugyanannyit adunk, amennyit visszakapunk. A gyorsaság viszont nagyon sokat számít, mert egy gép egy-két napot is állhat, amíg Nyíregyházára megyünk alkatrészért, és beszereljük. így meg egy-két órás kiesésnél nincs több. 0 Az aratás után a szállítás, raktározás, ha nedves a termény, akkor a szárítás jelenthet gondot. Ezt hogyan szervezik meg? — Nagyon jó a kapcsolatunk a gabona­feldolgozó vállalattal. Általában Kisvárdára szállítjuk a búzát, de olyan is előfordult, hogy korán kezdtük az aratást és Vásáros- naményban fogadták a terményt. A korábbi kezdés — ami a korábbi vetés miatt is van — azért is jó, mert nem kell sorbaállni, gyorsabban haladunk. Szárítónk nincs, most épül egy közösen Mándok, Tuzsér, Záhony és Fényeslitke termelőszövetkezeteivel. A Hajdanában az aratás, a betakarítás a falusi munka legnagyobb eseménye volt. Mennyire tudja most a termelőszövet­kezeti tagság, hogy folyik az aratás? — Kissé tréfásan' úgy válaszolhatok: onnan tudják, hogy megkezdődött az aratás, hogy kihirdetjük: mindenki fizesse be a pénztárba az általa igényelt kenyérgabona vagy takarmánygabona árát. A tagság lét­száma 560, de közülük csak néhány foglal­kozik az aratással. Nem mondom, hogy kü­lönösen az idősebbek közül nincs, aki meg­kérdezze, hogyan állunk az aratással, de már olyan is volt, hogy akkor kérdezték, amikor mindennel kész voltunk. Ez a szövetkezeti tagság már nem olyan, amilyen apáink ide­jében volt. Itt már „ipari mezőgazdaság” van, nem paraszti mezőgazdaság. Mindenki­nek megvan a maga területe, ahol dolgozik. £ Akkor a vezetőknek is csak egy munka a sok közül az aratás? — Nem valamiféle szentség, ahogy ré­gen volt, de annál jóval több, mint egy munka a sok közül. Azt jónak tartom, hogy a tagságnak már nem az, de a vezetők most is minden este megvárják, amíg bejönnek a kombájnosok. Látjuk, mennyit arattak, ér­tékeljük azt a nagy munkát, amit végeznek. A Hogyan gondoskodnak a kombájnosok- w ról? — Ott tartunk, hogy az ebédet azoknak is kivisszük a határba, akik más munkát végeznek. A kombájnosok térítés nélkül kapnak ebédet, üdítő italt,, ennyivel több, ami jár nekik. ^ Sütnek még kenyeret a faluban? — Eperjeskén tudtommal senki. Tisza­mogyoróson úgy 15—20 család van, ahol há­zi kenyeret sütnek. Abból a búzából, liszt­ből, ami a tsz-ben termett. £ Amikor a kombájnosok 8—10 ezer fo­rintot keresnek, nem irigyli őket? Nem cserélne velük? — Nem. Egyrészt mert az én jövedel­mem se kisebb. Másrészt nagyon drága szó­rakozás lenne az egy tsz-nek. De aki a kom- bájnossal szeretne cserélni, az szerintem nem is lenne alkalmas tsz-elnöknek. £ Akkor hadd kérdezzem meg, visszautal­va a beszélgetés elejére: tud Ön kom- bájnozni? — El tudom vezetni mindegyik gépet, amelyik a tsz-ben van. Néhány nap alatt lenne olyan gyakorlatom, mint egy rosszabb kombájnosnak... £ Köszönöm a beszélgetést. Lányi Botond [ Gonda Béla tsz-elnölckel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom