Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-08 / 159. szám
1978. július 8. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Iskola * Pedagógus * Szülő * Gyerek * Iskola * Pedagógus * Szülő * Gyerek * Iskola * Pedagógus Nyíregyházi gyermekkórus a semilyi ..JIZERKA"-nál Á szeszélyes hercegnő Felnőttek és úttörők Hazaérkezett a Nyíregyházi 4. sz. Általános Iskola 79 tagú úttörő énekkara csehszlovákiai vendégszerepléséről. Ez volt a kórus első külföldi fellépése, cserébe a májusban nálunk járt semilyi „JIZERKA” gyermekkar látogatásáért. A nyíregyháziak két hangversenyt adtak Semilyben felnőttek, illetve diákok előtt, szép sikerrel. A cseh hallgatóknak szokatlan Bartók-, Kodály-, Bárdos- és Kocsár-művek előadásával — Szabó Dénes karvezetésével és Rábai Júlia zongorakíséretével — az énekkar új híveket szerzett a magyar zenének és a Ko- dály-módszeren nevelkedett kóruskultúrának. De sikerrel énekelt a kórus Smetana- művet és cseh népdalt is a helybeliekkel közösen. A vendéglátók a szerepléseken túl is gazdag programot állítottak össze. Jicsin mellett, a jabloneci üveggyár úttörőtáborában laktak. Túrát tettek a közeli ÓriáshegyJicsin főtere, a Gottvaldo- vo. Az énekkar a semilyi iskola színpadán. Előkészületek a tábortűzhöz. ség, a Krknose tetején. Közelről tanulmányozhatták a sziklamászók ügyességét, bátorságát, majd a cseh paradicsom két romantikus várát tekintették meg. A gyermekek természetesen kihasználták a kitűnő akusztikájú lovagtermet, kishangversenyt rögtönöztek a maguk gyönyörűségére és a jelenlévő idegen látogatók nagy örömére. Négy napon át folyt a ba- rátkozás a két kórus tagjai között. Ajándékokat cseréltek, meg címeket, hogy levelezhessenek. Prága városnézése koronázta a csehországi utazást, s még pár órára megálltak Kassán, e gazdag történelmi múltú városban, a Rákóczi-emlékek megtekintésére. Erdélyi Tamás, az iskolai szülői munkaközösség elnöke Messze, messze, ahol nappal van éjszaka, éjszaka van nappal, élt egyszer egy herceg, deli szép lovag és élt egy hercegnő is. Ez a herceg beleszeretett a hercegnőbe s ez nem is volt csoda, mert a hercegnő szép volt, szépségesen szép. Hanem az a hercegnő olyan szeszélyes volt, akár az áprilisi időjárás. Mért ne lett volna szeszélyes, hisz’ tehette. Kínozta is a herceget, egyre adta a parancsokat: most ezt csináld, most meg azt. Egyszer nyáron mit ki nem talált a hercgnő: hozzon neki a herceg jégcsapot, olyat, mint amilyen a háztetőkről csillog lefelé havas, fergeteges januárban. Elindult a herceg gyönyörű táltos lován, hogy megkeresse az örök tél országát. Üt ja közben egy kis madár így énekelt: Messze van az örök tél országa, ne botorkálj te oda hiába, itt egy barlang, benne nagy tó, csak annyit mondj: hajhó, hajhó, S a tó partján jégcsap terem, mint a gyémánt, szép fényesen. A királyfi olyan iskolába járt, ahol madárnyelven is tanultak a nebulók, s így megértette a madárdalt. Bement a barlangba, és elrikkantotta magát: — Hajhó, hajhó! S abban a pillanatban a nagy tó partján, amely a barlang közepén kerekedett, gyönyörű jégcsapok nyíltak ki, mint a rózsa a kertben. A herceg úrfi tört egyet közülük, a legeslegpompásabbat. S abban a pillanatban ott-termett egy hétrőfszakállú öregember. — Hé, te, hé, ki vagy, és mit nyüzsögsz itt?! — kurjantotta. — Én bizony azt nyüzsgőm itt, — így a herceg úrfi —, hogy nekem erre a micsodás micsoda jégcsapra igen nagy szükségem van. Add nekem, drága egy öregapám. S a herceg elmondta nagy, keserű sorsát. — Te, ez a hercegnő téged bolondnak tesz. Azt hiszi, hogy a rabszolgája vagy. Ha nem változik meg, meg kell tőle szabadulnod valahogy! No, vidd azt a jégcsapot. Köszönte a herceg. De amikor a hercegnő elé lépett a jégcsappal, a jégcsap elolvadt. Vízzé válott. — No, egy-kettő, mit tátod itt a szádat? — ripakodott a hercegnő a hercegre. — Olyan virágot akarok, amelyet a hajamba tűzhetek karácsonykor. Elindult a herceg nagy búsan a csodálatos virágért. Egyszer aztán nagyon elálmo- sodott, egy kis kunyhót talált, ott kopogtatott. Senki se mondta, hogy „szabad”, de benyitott. A kunyhóban jó meleg, vetett ágy, de ember sehol. Lefeküdt a herceg úrfi a paplanos ágyba, el is aludt azon mód. Másnap, ahogy felébredt, s kilépett az ajtón, gyönyörű kert közepén találta magát, a kert telis tele csodálatos virágokkal. Olyan gyönyörű virágokat még soha sem látott a herceg, mint amilyenek ott nyíltak. A virágok illata pedig édes volt és bódító. A herceg egy rózsát leszakított — abban a pillanatban egy, sápadt leányka termett előtte. — Te, herceg, te herceg, elvetted az életemet! Azt most már csak a virágok tündérkirálynője adhatja nekem vissza. Jöjj velem, és kérjük meg a tündérkirálynőt, adja vissza az életemet. El is indultak, s a tündérkirálynő előtt a herceg mindent elmesélt. A tündérkirálynő a leánykát újra szép rózsává változtatta, s elültette a saját kertjébe. A herceget pedig vad északi széllé változtatta. S a széllé változtatott herceg úrfi zord huhogással száguldott el. Hatalmas erdőn suhogott át. Az erdő szélén a hercegnő ült és keservesen így énekelt: A szívem öli a bánat, a szerelmem merre járhat, merre, hova, viszi a szép táltos lova... Amikor a herceg a dalt meghallotta, menten gyönge szellővé változott s lecsókolta a könnyet a hercegnő liliomarcáról, s így énekelt: Könnyed itt ég a szívemen, ne sírj, ne sírj, én kedvesem. Abban a minutumban a szélvészből újra herceg lett. A hercegkisasszony megbánta szörnyen, hogy olyan szeszélyes volt, s én az enyém, te a tied, tartottak zengő, nagy lakodalmat. Ha oda hivatalos lettem volna, a mesém is tovább tartott volna. ö. I. T örtént pedig ez akkor, amikor a „Nem térkép e táj” nevű, szülőföldet, lakóhelyet megismerő játékos, expedíciós mozgalmat indított el a Magyar Úttörők Szövetsége. A csapat küldöttsége megjelent a tanácselnöknél. Kérték, menjen el hozzájuk, mert beszélgetni szeretnének vele arról, hogy mi minden épül majd városunkban az elkövetkező évek során. Mi az, amihez a két kezük munkájával ha egy kicsit is, de hozzájárulhatnának? A tanácselnök ugyanis sok munkájára hivatkozva kitért a válasz elől, s „üres kézzel” bocsátotta el a gyerekküldöttséget. Amikor e történetet hallottam, önkéntelenül is azok a mondatok jutottak az eszembe, amelyeket Szűcs Istvánné, az úttörőszövetség főtitkára mondott az úttörővezetők VI. országos konferenciáján: „A politika ma. már nem a gyerekek feje fölött zajlik, divatos szóval élve: begyűrűzik az életükbe. Ott zajlik a szemük előtt a falu, a város fejlődése ... őket közelebbről érinti az iskolák körzetesítése, mindennap a sajtóból, a rádióból, a televízióból értesülnek a világpolitika eseményeiről. Látják, tapasztalják eredményeinket, észreveszik a gondokat, az ellentmondásokat. Megfogalmazzák — hol jól, hol kevésbé értve — kérdéseiket. Miért ne tudhatnák meg, mi az oka, a célja annak, ami körülöttük forog ... Rosszul ismernénk a ránk bízott gyerekeket, ha azt gondolnánk: mindez nem érdekli őket.” Nem akarom én megbántani egyetlen falu vagy város vezetőjét sem. Az elmondott példával csupán azt ecseteltem, hogy a mai gyereket, a mai úttörőt komolyan kell venni. Úgy mint Tolna megyében, ahol Aparhant község tanácstitkára az elmúlt tanévben meglátogatta az iskolát és a nyolcadikosokkal az egyik órán a tanács munkájáról, tennivalóiról beszélgetett. Nemcsak azokról a jó intézkedésekről beszélt, amelyek a falu lakóinak az érdekeit szolgálják, hanem szóba hozta a hiányosságokat, az elhúzódott, el nem intézett ügyeket, bajokat is. A május végi tanácsülésre valameny- nyi nyolcadikos meghívót kapott. A többi között az ifjúsági törvény végrehajtásáról is tárgyaltak. Egy pedagógiai tanulmányban olvastam nem is olyan régen ezt a mondatot: „Ha a serdülő gyermek látja a körülötte élő felnőtt ember jóravaló és okos tetteit, az gondolkodásra készteti őt, s igyekszik hasonló módon cselekedni.” E mondatban én többszörösen is aláhúzom a „lltja” szót. Igen, az iskolából kikerülő, az élet küszöbén álló gyermeknek látnia, tapasztalnia kell azt, hogy a felnőttek miként cselekednek. Ezért jók az úttörőszövetségnek azok a kezdeményezései, ' amelyek valóban közelebb hozzák a társadalmat a gyerekekhez. A mai tizenéves gyerekek a 80-as, 90-es években a mi kezünkből veszik át a munkát, a vezetés stafétabotját. Ezért sose feledkezzünk meg arról, hogy olyan lesz a jövő, amilyenné a gyermekeinket neveljük! Füleki János MOST LÁTHATOD A TERMÉSZETBEN A döntőbíró Két kutya meglátott olyan kétarasznyi kolbászt az úton. — Nézd csak, mi van ott? — bökött egyik kutya a másik oldalába. — Alighanem kolbász. Tulajdonképpen én pillantottam meg először, csak nem mondtam meg neked. — A nyuszilesődet azonnal fogd be, mert én pillantottam meg először — így a másik kutya. — Nem, én! — Nem te, hanem én! — Tudod mit, örüljünk a szerencsénknek és felezzük meg. De sehogy se tudták megfelezni. Arra jött egy majom, azt kérték meg, hogy legyen a döntőbíró. A majom vállalta. Ha csak annyi a baj, megteszem, elosztom köztetek szívesen. Kettéharapta a kolbászt, de az egyik fele nagyobb lett, mint a másik, s így szólt: Egyik nagyobb, mint a másik, a fogam rá igen vásik. Leharapott a nagyobb kolbászból egy darabot, de most az lett a kisebb. A nagyobból újra le kellett harapnia csipetet. S közben mondogatta: Jaj de finom, ja de pompás, borsos, csípős és fokhagymás. Leharapott egy darabot a nagyobból, de mivel az lett a kisebb, újra le kellett harapnia egy jó harapásnyit. A majom ehhez a darabhoz is boldogan dalolt: Hopp e kolbász, de finom, ezt is megeszem, bizony. S azután még kurjantott egy nagyot: Itt a vége, fuss el véle. A kutyák lába földbe gyökerezett. Még vakkantani se tudtak a meglepetéstől. A majom pedig egy fáról kiabált le: — Elnézést, kutya urak. Igen finom volt a kolbász. Hívjatok meg máskor is döntőbírónak, alászolgálja, jóca- kát. De a kutyák sohase hívták meg többet döntőbírónak a majmot. Németből átdolgozta: ölbey Irén Tövisszúró gébics és szürke légykapó Száraz, kiálló faágakon gyakorta megfigyelhettek egy leselkedő, állandóan figyelő, a verébtől valamivel nagyobb énekesmadarat. A hímet rozsdavörös háta és szürke feje messziről elárulja. A tojó valamivel barná- sabb, nem olyan feltűnő tollazatú. Ez a madár a tövisszúró gébics. Mint a neve is jelzi, zsákmányát, mely leginkább rovarokból, de olykor apróbb békákból, sőt kisebb madarakból áll, hegyes tövisekre szúrja. Csőre a ragadozó madarakéval mutat hasonlóságot, holott — énekesmadár. Hasznosságát mi sem bizonyítja jobban, mint a számtalan hegyes tövisre szúrt lótetű, cserebogár, burgonyabogár és még sorolhatnánk hányféle rovar. Aki felületesen szemlélődik a természetben, könnyen összetévesztheti első látásra a szürke légykapót. Ha meghúzódunk valamilyen bokor, vagy fa mögött, tüzetesebben megfigyelhetjük, s észrevehetjük a különbségeket. Vékony csőre és a begyén húzódó apró hosszanti sávozások, de leginkább vékony „szii- szii” hangja, valamint hirtelen libbbenő röpte amint rovarok után csap, határozott különbséget tesz közte és a verebek között. Fészkét, melyet újabban mesterséges fészekoduba is rakja, nem hagyja el nagy távolságokra, inkább csak a környékén vadászgat. Mindkét madár kétszer is költ a nyár folyamán, ha háborgatástól mentes fészkelőhelyet talál. Bár egyik madár sem ritka, hasznuk miatt védelem alatt állnak. Vonulásuk az ősz elején kezdődik, s csak március végén térnek újra vissza költőhelyeikre. Agárdy Sándor Nádas László és Antoni Rozália ipari formatervező házaspár gyermekjátékok tervezésével is foglalkozik. Céljuk, hogy a formatervezett egyedi játékokat és játszótéri eszközöket sorozatban is lehessen gyártani. Képünkön: Nádas László a tervezőasztalnál. TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Nem tudott dolog, fel nem fedezett. 6. Fővárosunk betűjele. 7. Járom. 8. Tiltás. 9. Ura betűi keverve. 11. Ógörög törzs. 12. ... fagylalt. 14. Mohamedán nép. 16. Megfejtendő. 18. Tetejére. 20. Gyom. 21. Azonos mássalhangzók. 22. Napszak. 24. Feltételez. 25. ... ilyen csend a „halotti”. 27. Vissza: járomba fog, rabságba hajt' 28. Vissza: hordott. 29. Ez a kék, piros, sárga. Függőleges: 1. Indusztria. 2. Római 1001. 3. Tőszámnév. 4. Helyrag. 5. Nóta betűi keverve. 6. Megfejtendő. 10. Folyami átkelőhely. 11. Könyvet író ember. 13. Növény lehet belőle. 14. Kártyalap. 15. Megfejtendő. 17. Pakol. 19. Unatkozó ember teszi. 21. Ó. 23. Három, oroszul. 24. Csont... 26. Római 4. 27. Kétjegyű mássalhangzó. Megfejtendő: Három baráti ország fővárosa (vízszintes 1, 6, függ. 6, 15). Múlt heti megfejtés: ORSZÁGOS SZÖVETKEZETI NAP. Könyvjutalom: Szkibák Csaba Záhony, Tóth Tibor Geszteréd, Maga Ágota Újfehértó, Lukács Klára Ramocsaháza, Szu- hánszki Edit Nagykálló, Zsíros Erzsébet Kótaj, és Kordán László Nyíregyháza.
