Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-08 / 159. szám

2 KELET-MAGYARORSZAG 1978. július 8. Panaszos levél nyomán Derékba tört gerendák Zakorék háza most... Levelet kaptunk Gyulahá­záról Zakor Ferencéktől, egy idős házaspártól. Mindketten túl vannak a hetvenen. Szo­morú hírt közöltek levelük­ben: a szerény egy szoba, konyhás lakásuk — pár hét­tel ezelőtt — összedőlt. Amint írták, ők szerencsével hatá­ros módon maradtak élet­ben, hiszen a konyhában aludtak, amikor a gerendák derékba törtek, s a falak összeroskadtak. — Ügy fél nyolc lehetett, amikor a szomszédok kiabál­tak „Zsuzsika néni itthon van” — emlékszik vissza Za­kor néni a szomorú emlékű estére. Még annyi erőnk és bátorságunk volt — meséli tovább —, hogy a ruhásszek­rényhez odaférkőztünk, s ki­szedtük a ruhákat. A többi bútor most is a romok alatt van. Sajnálkozik az idős asszony az összetört toalett­tükrön, ami még a hozo­mányból való. ja meggyőzően Zsuzsi néni. — Újjá kellene építeni, bol­dogság volna, ha benne él­hetnénk addig is, amennyi idő még adva van nekünk. Megoldást kerestünk A segítségkérő levél ügyé­ben első utunk a községben a tanácsházára vezetett. Király József vb-titkár sajnálkozott. Mondja, hogy a tanács keve­set segíthet: szűk a keret. De amit tudnak, megtesznek, se­gítenek az ügyintézésben, en­gedélyek megszerzésében. Az öregeknek rendkívüli segélyt adnak. Érdemes volna gon­dolkodniuk azon is: mit le­hetne tenni, hogy a község­nek érdemes legyen segíteni. Netán a közköltségen fel­épült ház később esetleg hasznos célt szolgáljon. Eset­leg majdan lakásgonddal küszködő sokgyermekes csa­ládnak adhatna otthont. A társadalom segítsége Mi mást nem tehetünk az ügyért, mint, hogy felhívjuk az idős házaspár sorsára az emberek figyelmét. Kérésünk rövid volt és egyszerű, a nyo­mában eredő segítség azon­ban szívből jövő, őszinte és gazdagon áradó. A kisvárdai járási hivatalban Hegedűs Imre osztályvezetővel beszél­gettünk, aki- a városi Haza­fias Népfront műszaki bizott­ságának az elnöke is. Mind­járt felajánlotta, hogy a bi­zottság tagjai társadalmi munkában tervet készítenek, sőt vállalta a társadalmi se­gítség, az építési munkák összehangolását, is. A Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat kisvárdai főépítés-vezetőségén kérész, tül segít. Bontott anyagot ad, s a szocialista brigádok mun­kavállalásával is segíteni kí­vánják az idős házaspárt. A kisvárdai Rákóczi Termelő­szövetkezet szintén anyag- gal, építőbrigádja pedig munkájával járul hozzá az építkezéshez. Az ÉPSZER vállalat is hozzá fog járulni, az építkezéshez. S talán ez még csak a kezdet. Soltész Agnes KUTYAISKOLÁBAN Terrier 32 őssel Nem könnyű dolog manap­ság „kutya diáknak” lenni. Hamar meggyőződhet arról, aki ellátogat Nyíregyházán a Kótaji úti kiképzőtelepre. Egy jól nevelt kutyának nem csak a gazdája akaratát kell teljesítenie egyetlen kézmoz­dulat hatására, de a föld alatt rövid időn belül meg kell ta­lálnia a rókát is. Tudnia kell, hogy mikor tartsa a száját zárva, mikor adjon ugatással jelet. Kutya legyen a talpán, aki a felszín alatti szűk be­tonpályán egy-kettőre célhoz ér. A még nem egészen egy­éves telep gyönyörű környe­zete csábítja a kutyabaráto­kat. Kedden és csütörtökön 4-től, szombaton 2, vasárnap pedig 9 órától megtekinthe­tők a foglalkozások. A Ma­gyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete nyíregyházi szer­vezetének elnöke Szekeres Pál. A dúvadakat a föld mé­lyéről felhajtó kutyáknak, az úgynevezett kotorékkutyák­nak ő a tanítója. Mivel oda­haza neki is több tucat terri­erje van, jól ismeri hát őket. Az aranykoszorús mester­tenyésztő kutyabarátságának története van. Szekeres Pál ifjú korában galambokat te­nyésztett. Már volt belőlük vagy 100—120 példány, ami­kor egy alkalommal dúvadak jó részüket elpusztították. Akkor határozta el, hogy olyan állatokkal foglalkozik ezentúl, amelyek irtják a ká­ros fajokat. Csupa jó házból való kutyája van. Nevetve új­ságolja, hogy a nemes ebek­nek a családfáját jobban nyilvántartják, mint az em­berek közül sokan a sajátju­kat. Egy kutyapedigrét mu­tat, amelyen egy terrier 32 ősét követhetjük nyomon. Ennek a gondos tenyésztés­nek köszönhető, hogy állo­mánya tizennégyszer nyerte el a tenyésztési nagydíjat. Szobája falait közel négyszáz érme, serlegek sora díszíti. Legértékesebb közülük az öt chanpiondíj. Ezt az a kutya kaphatja meg, aki 2 év alatt háromszor nyeri el nemzet­közi versenyen az év legjobb foxterriere címet. Bár leginkább a kutyákat kedveli, háziállatai között fehér patkánytól kezdve ka­náriig sokféle példányt. Sze­keres Pál hobbija nem tarto­zik a filléres mulatságok kö­zé. Hetente 40 kiló húst fo­gyasztanak mini állatkertjé­nek tagjai. Terrierjei nem csak szépek, de hasznosak is. Egy róka évente 40 ezer forintnyi kárt okoz. Nem kell hát bizonyíta­ni, hogy ezek a kis testű ál­latok milyen hasznot hajta­nak, mikor segítenek az em­bernek a dúvadak felhajtásá­ban. Szekeres Pál időnként vadászni is megy. A múltko­riban — mondja büszkén — másfél hét alatt 22 rókát haj­tottak fel a kicsi jószágok. Saját kárukon tanulják meg a kutyusok, hogyan kelj megmarkolni a náluk na­gyobb ellenfelüket, hogy az ne tegyen kárt bennük. Van, mikor szétválasztásukban csak a hidegvizes fürdő se­gíthet. Kántor Éva Saját erejükből képtelenek... A két öreg 1400 forint tsz- nyugdíjból él. Zakor bácsi néha seprűt köt, s ebből pó­tolja a legszükségesebbre va­lót. Néhány apró jószág, ser­tés, egy kis konyhakert eny- nyi a gazdaságuk. Ebből azonban nem tudják a házat újjáépíteni. Nagy bánatuk, hogy a biztosító erre a kár­esetre nem tud fizetni, mert az öregeknek egy régi típusú háztáji biztosításuk van. A gyerekek anyagilag nem tudják őket támogatni, ne­kik . is családjuk van, no, persze kétkezi munkájukkal annál inkább, s merjük re­mélni, hogy erre számíthat­nak is a szülők. — Higgyék el, nekem ez a kis hajlék többet ért, mint másnak egy kastély — mond­Kultúrtörténeti emlék Értékes kultúrtörténeti emlékek kerültek elő a Sop­roni Erdészeti és Faipari Egyetem levéltárában. Meg­találták a Vas megyei jeli arborétum alapítójának, Am- bróczy-Migazzi Istvánnak Róth Gyulához, a későbbi Kossuth-díjas egyetemi ta­nárhoz 1913-ban írt levelét. A világhírű tudós ebben a levélben részletesen ismer­tette egy honosítási .kísérle­teket végző állomás létesíté­sének tervét. Ismeretes, hogy a Vas me­gyei Kám község határában 69 hektáron létesített jeli arborétum az ország egyik legértékesebb természetvé­delmi területe. Különös két tolvaj állt a bíróság előtt Vadászi András nyíregyházi és Erdei Berta­lan nagyszállási lakosok sze­mélyében. Vadászi és Erdei ez év január 8-án Vadászi lakásán szórakoztak. A bor elfogyott, mire Vadászi azt javasolta vendégének, hogy menjenek át a közelben lakó M. Miklóshoz, mert ott le­het bort kapni. El is mentek mindketten, az udvarról azonban egyenesen abba a helyiségbe mentek, ahol a gazda a bort tárolta. Mivel a házigazdával nem talál­koztak, úgy döntöttek, hogy kiszolgálják saját magukat. Vadászi és Erdei megdöntöt­ték a hordót és a magukkal Rózsacsokrok a folyosón Éledezik a művelődés Gávavencsellőn „Gávavencsellő nagy­község közművelődési társulása” — olvasható a kis stencilezett lapok­ból álló füzetkén. — „Gávavencsellői műsor.” Végiglapozva meglepően gazdag tartalomra buk­kanhatunk: a szakkörök programja, a művelődési ház ismeretterjesztő elő­adásai, nótaest, szomba­ti táncmulatság, a könyvtár programja könyvajánlattal, mozi­műsor, sportműsor, tv- elözetes... Csertő Kálmán, a gávaven­csellői művelődési ház igaz­gatója végigpergeti újjai közt a tizenhat lapos füzetecskét. — Ez év februárjától ad­juk ki, igen népszerű lett rö­vid idő alatt. Menet közben is gyarapodott, a májusi számban például már előze­test tudtunk adni tévéműso­rokról — a Népművelés cí­mű folyóirat alapján. Felszabaduló épületek A tágas, frissen kifestett igazgatói irodában ülünk, ódon, süppedős fotelokban — méltók a hely hangulatához, a 90—100 éves kastély leve­gőjéhez. Szép épület és azt sem mondhatjuk: nincs ki­használva. Itt kapott helyet a nagyközségi pártbizottság, a központi könyvtár, a mozi, a falu szépen berendezett házasságkötő terme, egy jó­kora konyha, ebédlő, s egy napközi... Kissé sok is ez így együtt! Bár a jövő bizta­tó a művelődési ház számár ra: a napközi, a konyha el­költözik két esztendőn belül, mivel a helyi gimnázi­um utolsó tanévét kezdi ősz­szel, épületei felszabadulnak. Néhány éven belül új tanács­háza is épül, a házasságkötő terem oda kerülhet, hasonló­képpen a pártbizottság is. Ma is sok változás tapasztal­ható mindenesetre: otthono­sabb, barátságosabb a ház, nyáron festés lesz mindenütt — újjászületik a szép kas­tély. Hasonlóképpen megúju­lásra vár a hatalmas, gyö­nyörű park — védetté nyil­vánították nemrégiben, re­konstrukciós tervei elkészül­tek. — A munkában is sok vál­tozás történt — mondja Csertő Kálmán. — Azzal, hogy javult a művelődé­si ház tevékenysége, nem di­csekvő kijelentést teszek, hiszen az elmúlt években jó­formán csak vegetált az in­tézmény ... Nem volt állan­dó vezetője, előfordult, hogy hónapokon át egyáltalán nem volt igazgató... így hát nem csodálkozhattam, amikor a falu vezetői az idei munka­tervemet „feszítettnek” talál­ták — holott szerintem ez csak a kezdet. De hát tény: újra ide kell szoktatni a falu népét... Közművelődési társulás > Csertő Kálmán neve nem ismeretlen a megye közmű­velődésében: húsz esztendeig élt a Nyíregyháza melletti Felsősimán — pezsgő életet teremtett mint művelődési- ház-vezető, iskolaigazgató... Kesernyésen mondja: a ku­tya sem kérdezte meg tőle két évtized után, hogy miért is megy ő el. (S ez talán ah­hoz is ad némi támpontot, hogy miért...) Tapasztalt, régi szakember került hát a gávavencsellői művelődési ház élére, s ez máris kezdi meghozni gyü­mölcseit. Egyik kezdeménye­zője volt a nagyközség „köz- művelődési társulásának” — a két ipari és a két mezőgaz­dasági szövetkezet, a tanácsi költségvetési üzem, meg a Rakamazi ÁFÉSZ határozta el, hogy közös alapot létesí­tenek, így egészítik ki a ta­nács pénzét — jusson több a művelődésre. Évente mint­egy félmillió forintról van szó! Egy ilyen kezdeménye­zés után kétszeresen bosz- szantó volt, hogy csak egy hónappal ezelőtt nyúlhatott a pénzhez a művelődési ház — különféle bürokratikus akadályok miatt. De ez is el­múlt — így megkezdődhetett a meglehetősen gyenge, el­avult felszerelés felújítása, pótlása. És megvalósulhat Csertő Kálmán dédelgetett terve: — Egy citerazenekart és egy kis pávakört szeretnék összehozni. Azt mondták a tervemre a faluban: nem lesz abból semmi. S ma már van hat vállalkozó ember, aki ci- terázik — már csak a zene­szerszámot kell megvásárol­ni. Azt hiszen, egy ilyen kis közösség sokat jelentene a további munka szempontjá­ból is! Ott, Felsősimán is ez­zel tudtam megmozdítani az embereket... Fúvósok a kastélyban A nyári program viszony­lag csöndes, ám ebben is ta­lálkozunk újítással. Azt ter­vezi ugyanis az igazgató: né­hány alkalommal térzenét hallgathatnak majd a gáva- vencsellőiek! Ösöreg geszte­nyefa lombsátra kínál ár­nyékot a kastélyparkban a fúvósoknak ... Ugyanitt sza­badtéri diszkót is tarthatnak majd a fiatalok — mint aho­gyan ezt szombatonként te­remben megrendezik. Tanyai vasárnapokat is terveznek — ismeretterjesztő előadást, sportversenyeket, népzenei műsort, filmvetítést, táncót tartalmaz a program. Két színházi előadás látszik biz- tosnak júliusra, augusztusra, és beatkoncertet is tartanak. — Most kezdünk éledezni — mondja az igazgató. — A nyár viszonylag csöndes lesz, de hát ez mindenütt így van. ősszel ellenben teljes erőbe­dobással látunk munkához, megindulnak a szakkörök, s remélem, benépesül a műve­lődési ház... Az egy évvel ezelőtt még kopár, barátságtalannak tű­nő folyosón kis asztalok, szé­kek állnak, térítők színesítik — és friss rózsacsokrok illa­toznak négy-öt vázában. Ha valaki belép, jó kedve tá­mad. Tarnavölgyi György Székicsér, nagygoda... Ritka madarak otthona Hazánk első nemzeti park­ja a Hortobágyi Nemzeti Park egyedülálló szépsége mellett, rengeteg tudományos érdekességgel is szolgál mind a szakemberek, mind az ér­deklődők számára. Egyedül­álló növény- és állatvilága méltán teszi világhírűvé ezt az eredetiségében és válto­zatosságában oly csodás tá­jat. Védettségénél fogva a Hortobágyi Nemzeti Park mind több — eddig csekély számban költő — madárfaj­nak nyújt megfelelő, hábor­gatástól mentes, fészkelési lehetőséget. Felsorolni is nehéz lenne az itt költő fajokat. Csak a legérdekesebbek, a madár­tannal foglalkozók szeme elé is Legritkábban kerülők. Bár kevés számban, de költ itt hazánk szikes legelőinek ritka madara, a székicsér. Fészkét apró mélyedésekbe, kiszáradt tehéntrágyákba rakja, s felriasztva éles ri­koltásokat hallat. Táplálékát, mely leginkább repülő rova­rokból áll, a levegőben hir­telen nyilalló repüléssel kap­ja el. Gyakran a földre is le­száll, szöcskék, lepkék után. A füstifecskéhez hasonló villás farka leginkább a le­vegőben való repüléskor, de a földre való leszálláskor is igen szembeötlő. Ugyancsak a vakszikek ritka madara a csak Magyarországon költő sziki pacsirta, mely többek között kisebb termetében, vi­lágosabb színében és alacso­nyabb repülésében különbö­zik a szántó-vető ember ked­ves madarától, a mezei pa­csirtától. A változatos pusztai táj nádasainak, szikes tavainak szintén jellegzetes madara a nyári lúd, mely a jól ismert házi lúdjaink őse. Fészkéhez közeledve egy síró hangú, barnás színű, körülbelül ga­lamb nagyságú, igen hosszú csőrű madár röpköd ijedten fejünk fölött. Ez a nagygo­da. Hosszú lábú, egyenes tar- tású parti madár, örvende­tes, hogy a Hortobágyon kí­vül hazánkban már sok he­lyen, így a Rétközben is költ. Lenyűgöző látványt nyújta­nak a hófehér felhőként fel­röppenő kanalas gémek csa­patai. Hosszú, a végén kanál alakban kiszélesedő csőrük­ről, valamint repülés közben a gólyákhoz hasonló nyújtott nyakukról a laikusok számá­ra is könyen felismerhetőek. E rövid felsorolásból is lát­szik : a természetvédelem eredményesnek bizonyult. Újra megjelentek és költöt­tek olyan fajok, melyek a hathatós védelem elmulasz­tása esetén már kipusztultak volna. Vlrók—Agárdy—Nagy hozott kannába kb. 3 liter bort öntöttek. A sikeres „borvásár” után távozni készültek, azonban amint az udvaron haladtak, a házőrző kutya ugatására kijött a házból a házigazda felesége. Mielőtt megkérdez­hette volna, hogy mi járat­ban vannak, a tolvajok el­menekültek, s mintha mi sem történt volna, tovább folytatták a borozást. A bíróság Vadászi Andrást 2000, Erdei Bertalant 1500 forint pénzbüntetésre ítélte és egyben kötelezte, hogy 15 napon belül fizessék meg M. Miklósnak a bor árát. Az íté­let jogerős, (m. f.) A nyíregyházi mentőállomás gépkocsiszervizében végzik a megyei mentőautók és személygépkocsik I-es és Il-es szem­léit, s az előforduló műszaki hibák javítását. Kiss László és Mikulás Ferenc egy futókocsi fényszóróját állítják be műszer segítségével. (Cs. Cs.) Mentő a szervizben Bortolvajok a bíróságon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom