Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-01 / 153. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1978. július 1. MOSZKVA L. Brezsnyev fogadta a lengyel nemzetvédelmi minisztert munkával Ü nnepélyes nyilatkozat és közös közlemény elfogadásával befejeződött a KGST XXXII. ülésszaka. A szocialista gazdasági integrációs szervezet legfelsőbb szerve optimista hangon ítélte meg a tagállamok gazdasági életének fejlődési tendenciáit, s azokat a momentumokat, amelyek ma és a jövőben meghatározzák a további közös munkát. Közös munka. Talán ez az egyik legfontosabb a kiemelendők közül. Hiszen ebben a szervezetben a tagállamok nem csupán kereskedelmi megállapodások kötésére törekednek. Céljuk az, hogy valamennyien, közösen járuljanak hozzá a szocialista társadalom építéséhez. A jelen szakasz az építőmunka új fázisát jelzi. A KGST, amely közel harminc esztendeje, mint az európai szocialista országok gazdasági szervezete jött létre, ma már további két földrészen tevékenykedik. Tagjainak sorába lépett Mongólia és Kuba, s most az egységes Vietnami Szocialista .Köztársaság is. Ez a tény sok mindent kifejez. Ismeretes, hogy a szocialista közösség országai a kezdetektől fogva erejükhöz mérten támogatták Vietnam népét A gazdasági segítség azonban egy időre a katonai segítség mögé szorult. A háború hosszú éveiben a szocialista vívmányok megvédése volt a feladat az indokínai országban. Ma, az immár újra egységes Vietnam 50 milliós népe a szocialista építés hatalmas feladatainak megvalósítását tűzte ki célul maga elé. A bukaresti tárgyalóasztalnál megfigyelőként más országok képviselői is ott voltak. Különösen fontos tény, hogy az afrikai szocialista orientációjú államok közül Angola és Etiópia is érdeklődik a1 KGST munkája után. Arra mutat ez, hogy megvan a lehetőség a széles körű kölcsönösen előnyös együttműködésre a fejlődő országokkal is. M. G. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnöke pénteken a Kremlben fogadta Wojciech Jaruzelski hadseregtábornokot, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagját, a Lengyel Népköztársaság nemzetvédelmi miniszterét. Jaruzelski hivatalos látogatáson tartózkodik a Szovjetunióban és kedden az általa vezetett lengyel kormányküldöttség élén jelen volt Bajko- nurban a Szojuz—30 űrhajó rajtjánál. Leonyid Brezsnyev és Wojciech Jaruzelski meleg, baráti légkörű megbeszélésén eszmecserét folytattak a sokoldalú szovjet—lengyel kapcsolatok megszilárdításáról és továbbfej lesztéséről. Leonyid Brezsnyev a Vörös Zászló Rendet nyújtotta át pénteken Wojciech Jaru- zelskinek a második világháború idején az antifasiszta Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, államfő Moszkvában fogadta azt a lengyel katonai küldöttséget, amely Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, honvédelmi miniszter (balról a negyedik) vezetésével tartózkodik a Szovjetunióban. harcokban szerzett érdemeiért és a két ország fegyveres erői fegyverbarátsága megszilárdításához való hozzájárulásáért. A szovjet párt- és államfő rámutatott arra, hogy Edward Gierek legutóbbi moszkvai látogatásakor kijelölték az SZKP és a LEMP, a Szovjetunió és Lengyelország együttműködése elmélyítésének új lépéseit. Ennek gyakorlati példája a sikeresen megvalósuló első szovjet— lengyel közös űrkísérlet. Wojciech Jaruzelski meleg szavakkal mondott köszönetét a magas elismerésért. július 12-13 Gromiko-Vance-találkozA o Ebben természetesen volt némi szándékos szemrehányás is. Végtére is egy apa — még egy különvált apa is — felhívhatná néha maga is a lányát; nem kellene megvárnia mindig, amíg ő jelentkezik. Támadhatna valami betegsége, vagy történhetne vele valami, nem? De azért ez csak olyan szelid volt, ez a szemrehányó jelleg a hangjában és a szövegében; valójában nem akarta bántani. Erre persze következtek apa korrekt, de unalmas szavai. Mert kötelességének érezte, hogy valami módon tájékoztassa az egyetlen kislányát a saját élete folyásáról. De ebből a tájékoztatásból talán szándékosan, talán véletlenül, de minden érdekességet kihagyott, ősidők óta diszpécser volt ugyanabban a gyárban, se előre, se hátra, akár Lajos bácsi, akivel egy üzemben dolgoztak, s aki valami raktáros, vagy talán főraktáros volt, s akivel ezek szerint mindennap többször is beszélt, de soha nem említette; egyáltalán semmi olyat nem említett, ami valaha is érdekelte volna Katit. Csak annyit sejtett ezekből a beszélgetésekből, hogy szegény apjának gondokkal ugyan némileg megtűzdelt, de lényegében szörnyen unalmas élete lehet. S még ráadásul ez a Klááá- ri, hát ez is szörnyen unalmas egy nő lehet... ezzel élni le egy életet. — Köszönöm, apa, én is megvagyok... igen, anyukám is jól van... apukám is... a kedves, derék Tiborkám is... Egyáltalán mindenki jól van, aki csak kell, hogy legyen valahogy, csak engem esz meg a fene és még csak nem is tudom, hogy miért. Ezt természetesen már csak gondolta, miután szeliden letette a telefonkagylót. Mindig vigyázott, hogyan teszi le a kagylót, mert egyszer hallotta, hogy Anyu valami következtetést vont le abból az állítólag túlságosan erélyesre sikerült mozdulatból, ahogyan egy máskülönben kedvelt barátnője a telefonkagylót visszatette a helyére. Mindenki érzékeny; vigyázni kell. — Apáddal beszéltél? — jött be Anyu. — Apámmal. Atyámmal, ha pontosabb akarok lenni. — És? — És mit és? — Na ne hülyéskedj velem, kisfiam, mert megjárod! Tudod, mit kérdezek. Megbeszéltél vele valamit? — Nem, Anyukám. Ez csak a gyermeki ragaszkodás jele és a kapcsolat ápolása volt. Beszélni majd csak azután beszélhetek vele komolyabban ha te már tárgyaltál Apuval. Ahogy megegyeztünk. Anyu nem emlékezett pontosan, hogy mi is volt az ő egyezségük. De arra emlékezett, hogy valami vitájuk volt a feladatok megosztása körül; ha tehát Kati most a magáénak ismeri el az apjával való tárgyalás feladatát, az már önmagában is valamilyen siker. — Szóval ahogy megegyeztünk...? — fürkészte Kati arcát, némileg még kételkedve, de már háborgás nélkül. Kati alkalmasnak tartotta a pillanatot az ellentámadásra. — És te? Te mikor beszélsz Apuval?... Csak úgy kérdem, — fűzte hozzá mintegy elje- lentéktelenítve a kérdést. — Az alkalmas pillanatban. — Hangzott a rejtelmes válasz. — Te tudod, Anyu... Ezzel a megértő, bölcs sóhajtással hagyta el a szobát Kati, de ez mégis utolsó szó volt, s figyelmeztetésnek is beillő. Az legalábbis kétségtelen volt belőle, hogy ha vaKét beszéd között MOSZKVA Pénteken elutazott Moszkvából Didier Ratsiraka, a Madagaszkári Demokratikus Köztársaság elnöke,-aki csütörtökön érkezett rövid hivatalos látogatásra a szovjet fővárosba. Didier Ratsiraka csütörtökön tárgyalásokat folytatott Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP KB főtitkárával, a Legfelsőbb Tanács elnöksége elnökével és Andrej Gromi- kóval, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjával, külügyminiszterrel. A madagaszkári államfőt a vnukovói repülőtéren Leonyid Brezsnyev, Andrej Gro- miko és más szovjet hivatalos személyiségek búcsúztatták. RÓMA Az olasz köztársasági elnökválasztás második fordulóján sem sikerült megválasztani Leone utódját. A pénteken délelőtt megtartott szavazáson 983 képviselő vett részi A kereszténydemokrata Guido Go- nellára 383-an, a kommunista Giorgio Amendolára 337- en és a szocialista Pietro Nennire 86-an szavaztak. (Tehát egyik jelölt sem érte el a szükséges kétharmados többséget, a 674 szavazatot.) MADRID Valéry Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök pénteken délelőtt, spanyol- országi hivatalos látogatása harmadik napján az aranju- ezi királyi palotában fogadta Adolfo Suarez spanyol miniszterelnököt és megbeszé- - lést folytatott vele. Ezzel megkezdődtek a zárótárgyalások a francia elnök és vendéglátói között. TEL AVIV Walter Mondale, az Egyesült Államok alelnöke pénteken Izraelbe érkezett, ahol részt vesz az ország fennállásának harmincadik évfordulójára rendezendő ünnepségeken. Kíséretében magas rangú amerikai zsidó személyiségek is helyet kaptak. Az amerikai kormány azt reméli, hogy az alelnök nem hivatalos látogatásával sikerül egyengetni az utat az egyiptomi—izraeli béketárgyalások előtt. lakit felelősségmulasztás terhel, az semmiképpen sem ő, aki lám, voltaképpen most is az ügy érdekében telefonál. ★ Gitta természetesen ki kellett, hogy fogja a legmegfelelőbb pillanatot. Mert apu is egy érzékeny műszer, ővele is tudni kell bánni. Hétköznap, munka után egyszerűen képtelenség valami komoly dolog megbeszélésébe fogni. Ilyenkor csak hazajön és beleroskad egy fotelbe. Tévé, rádió, esetleg egy könyv. De szólni hozzá? Egyszerűen életveszély. Mert nem hall; nem is fogja fel a külvilágot. Annyira tiszteletben tartja a saját fáradtságát, hogy úgy érzi, másoktól — elsősorban a saját családjától — is joggal várja el, hogy hasonlóképpen tiszteljék. Tisztelik is. Főleg Anyu. A megfelelő alkalmat aztán voltaképpen maga Apu teremtette meg. Bár nem is sejtette. Tollaslabda-felszereléssel állított be egy este, emlékeztetve ezzel Kati igényére, hogy menjenek ki egy vasárnap Lajos bácsihoz, a csónakházba. Lám: ő komolyan vette a Kati igényeit. Egy olyan apának, aki csak nevelő — vagyis mostoha — apa, fokozottabban kell figyelnie apai kötelességei teljesítésére. A tollaslabda Kati szemében ugyan gyerekség volt, de szerencsére nem tett semmi elhamarkodott megjegyzést. (Folytatjuk) A z utóbbi hetekben az amerikai politikában mindjobban kikristályosodó változások igen komolyan megterhelték a szovjet—amerikai kapcsolatokat. E változások lényegét abban lehet összefoglalni, hogy az amerikai vezetésen belüli (és nyilvánvalóan az őszi részleges választásokkal is kapcsolatos) harcok során azon csoportok képviselői kezdenek felülkerekedni, amelyek alá akarják ásni az enyhülést. Ennek számos jele van. Így az Egyesült Államok halogató, sőt ob- strukciós magatartása a hadászati fegyverek korlátozását célzó szovjet—amerikai SALT-egyezménnyel kapcsolatban; időhúzás és késlekedés a bécsi, középeurópai haderő-csökkentésről folytatott tárgyalásokon. (Annak ellenére, hogy a szocialista országok új, messzemenően kompromisszumos javaslatokat nyújtottak be.) Része ennek a politikának az a törekvés, amely az amerikai hatalmi célok érdekében nyíltan ki akarja használni Peking élesen szovjetellenes kurzusát. Végül: általános világpolitikai értelemben Washington újabban az „árukapcsolás” politikáját folytatja. Ez azt jelenti, hogy nemzetközi kérdések megoldását függővé akarja tenni a nemzeti felszabadító mozgalmaknak nyújtott szovjet támogatás megszüntetésétől. Ennek a kurzusnak veszélyességére a Pravda és a szovjet központi lapok június 17-i közös szerkesztőségi cikke hívta fel a világ figyelmét. A cikk megjelenése éta eltelt néhány nap eseményei igazolták azt a tényt, hogy bizonyos zavar és pozícióharc van az amerikai politika útjain. Ugyanakkor azt is jelezték, hogy a helyzetben lényeges módosulás nem következett be. Ami az amerikai belpolitikai küzdelemre vonatkozik, az általános értékelés világszerte az volt, hogy általában Vance külügyminiszter és a SALT- tárgyalások amerikai delegációját vezető Warnke képviselik a kormányban a józanabb, kiegyensúlyozottabb megközelítést. A „kemény vonal” szószólójának mindenekelőtt Brze- zinski nemzetbiztonsági főtanácsadót tekintik. Ez természetesen csak vázlatos és személyekre „kihegyezett” felosztás. Valójában az amerikai uralkodó körökön belül létező és egymással harcoló _ két áramlatról van szó. Az elnök ellentmondásos külpolitikája' e két áramlat harcának hullámzását tükrözi. Éppen Carter meglehetősen agresszív hangú június 7-i, Annapolisban tartott beszéde késztette a szovjet politikát arra, hogy felhívja a figyelmet a „kemény vonal” előretörésének nemzetközi veszélyeire. Ez Bulgáriában a Duna partján fekvő Ruszében van a „Geof- gi Dimitrov”-ról elnevezett mezőgazdasági gépgyár. 1977-ben 30 000 K1R—1,5 és KIB—1,5 B típusú silókombájnt exportált a Szovjetunióba. Kommentár Szovjet—amerikai viszony Mint a szovjet fővárosban hivatalosan bejelentették, Andrej Gromiko szovjet és Cyrus Vance amerikai külügyminiszter július 12—13-án találkozik Genfben, hogy folytassa az új SALT-megállapodás előkészítésével ösz- szefüggő kérdések megvitatását. A szovjet és az ame- riakai diplomácia vezetője ezenkívül a felek kölcsönös érdeklődésére számot tartó kérdésekről is tárgyal. volt a június 17-i szovjet állásfoglalás háttere. A legutóbbi napok jelzései egymásnak ellentmondóak. Június 20-án Vance külügyminiszter a képviselőiház külügyi bizottsága előtt beszédet mondott. Nem finden él nélkül hangsúlyozta, hogy Carter elnök nevében beszél. Felszólalásának tónusa azonban eltért az annapolisi beszéd hangjától. A hangsúlyt nem annyira a szembeállásra, mint inkább a közös pontok keresésének szükségességére helyezte, és elismerte, hogy a Szovjetunió „továbbira is a megállapodások és az enyhülés útját járja”. Nyomban felvetődött a kérdés: ha ez az Egyesült Államok külügyminisztere szerint így van, akkor mivel indokolható az annapolisi beszéd és a „kemény vonal” előretörése? Aligha csodálható, hogy Vanee beszéde után a kongresszusban újra felmerült a követelés: végre magyarázzák meg az egymásnak ellentmondó hangvételű, magas színtű külpolitikai nyilatkozatok „titkait”. Nyilvánvalónak tűnik, hogy Carter a Vance-be széd jóváhagyásával taktikai lépésként az annapolisi kirohanás által okozott károkat akarta némileg csökkenteni. Ez a lépés azonban nem különösebben meggyőző, miután egész sor ellentmondásos akció követte. Így például az elnök a Vance-beszéd napján javasolta az amerikai „polgári védelmi szervezet” megerősítését, annak ellenére, hogy ezt nemcsak Warnke leszerelési főmegbízott, hanem Brown hadügyminiszter is ellenezte. Az adott helyzetben egy ilyen javaslat csakis az amerikai belső légkör élesítéséhez vezethet, ami megkönnyítheti a „kemény vonal” híveinek manipulációit. Mindezek alapján azt lehet mondani, hogy az amerikai politika továbbra is ellentmondásos és a legutóbbi napokban — cselekedetekben is megnyilvánuló — kedvező változásra nem került sor. Jelezte ezt Brezsnyev Minszkben mondott beszéde is. Az SZKP főtitkára azt mondotta, hogy az Egyesült Államok „nyilvánvalóan nem kíván konstruktív módon közeledni a leszerelés feladatainak megoldásához” és, hogy rövidlátó és veszélyes módon „magas szinten és meglehetősen cinikus formában” megpróbálja kijátszani „a kínai kártyát”, a Szovjetunió ellen. B Brezsnyev-beszéd napján a Pravda is visszatért az utóbbi napok eseményeire. Végső következtetése az, hogy az Egyesült Államok „továbbra is megkerüli a lényeges kérdéseket és nyilatkozatai úgy látszik elsősorban a washingtoni politika veszedelmes tendenciái miatt aggódó közvélemény megnyugtatására szolgálnak”.
