Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-04 / 155. szám
1978. július 4. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Beilleszkedés N emrégiben az egyik műszaki egyetem docense arról beszélt, hogy a náluk végzett friss diplomások beilleszkedése koránt sem annyira zökkenőmentes, mint kívánatos lenne. Az új körülmények megszokásához természetesen kell néhány hét, néhány hónap, ám hogy egy esztendő teljen bele, amíg a fiatal képes a tudásának megfelelő munkára, az mégis csak túlzás. Az okot — ő is és a megkérdezettek egyaránt — a képzésben látták. Pontosabban az oktatás formájában. Az egyetemre bekerülő, műszaki pályára készülő fiatal esztendőkön át birkózik az elmélettel — több-kevesebb sikerrel. Ideális esetben nagyon sokat tud diplomaszerzéskor, ám a fejében lévő ismeretanyag jó ideig használhatatlan, kihasználatlan lesz. Mert elképzelése sincs róla, milyen egy gyár, egy üzem. Ellenvetésként, a cáfolat érveként felhozható itt az időről időre kötelezően előírt szakmai gyakorlat, amely arra hivatott, hogy megismertesse a későbbi mérnökökkel, műszaki szakemberekkel a gyakorlatot. Nem mondom, némi elképzelése lehet a fiatalnak a termelésről a gyakorlat után, ám kötve hiszem, hogy ez alapja lehet a későbbi eredményes munkának. Két hét, esetleg egy hónap, aligha elégséges a közeli ismeretséghez. A megoldás csak kézenfekvő, s mint ilyen, koránt sem biztos. Valamiképpen az oktatásnak kellene szorosabban kapcsolódnia a praxishoz és nem kifejezetten a termelés gyakorlatához. Mert a mindennapi munka közben jelentkező, megoldhatatlan gondok csupán egyik oldalát jelentik a dolognak. Egy munkahely nem csak abból áll, hogy a dolgozó feladatot kap, s azt teljesíti. A szerelőcsarnokokban, a gépsorok, a futószalagok mellett emberek dolgoznak, akikkel — értelemszerűen — együtt kell dolgoznia a diplomás szakembernek. Értenie kell a nyelvükön, meg kell találnia a hozzájuk illő hangot — ha úgy tetszik, neki, mint vezetőnek kell megtermtenie az együttműködéshez nélkülözhetetlen összhangot. Természetesen segítséggel. A már régebben ott dolgozó, tapasztaltabb kollégák közreműködésével. Az idősebbek sokat segíthetnek — ha akarnak. A szándékon itt is sok múlik, talán a legtöbb. Rengeteg idő takarítható meg vele, ha az idősebb kolléga elmondja a saját, megszenvedett tapasztalatait a fiatalnak. És — ismét elmondom — ez esetben nem a termelési tapasztalatokról van szó. A munkahelyen a különféle beosztásban lévő szakembernek emberekkel kell bánnia. És a törődés .módszerei csak a gyakorlatban sajátíthatók el. Minden üzemnek, gyárnak van egy sajátos, csak arra a helyre jellemző hangulata, vannak kialakult szokások, melyeknek megsértését az ott dolgozók mindennél szigorúbban ítélik meg. A tapasztalatlan huszonéves belecsöppenve az ismeretlenbe mitsem tudhat erről. És tudatlanságában olyan „apró hibákat” követhet el, amelyek jócskán kihathatnak pályafutására az adott munkahelyen. A már említett docens mesélte azt is, hogy a pályakezdő mérnökök többsége általában a harmadik munkahelyén találja meg először önmagát. Az elsőt elvállalja, mert tetszik neki. Kialakulnak bizonyos igényei, vágyai — teljesítetlenek maradnak és továbbáll. A másódik helyén újabb tapasztalatokat szerez, s többnyire rájön arra, mit is vár ő a hivatásától, hogyan képzeli el kapcsolatát a kollégákkal, a főnökkel. A harmadik állomás aztán már legtöbbször a végállomást jelenti. A „rutinos” fiatal olyan vállalatot keres a két kudarc után, ahol már kialakult szándékaihoz partnereket talál. És közben azért természetesen telnek az esztendők. A „végállomásra” érkezvén a fiatal már közelebb van a harminchoz, mint a húszhoz. Időveszteség. L átszólag kissé eltávolodtam az oktatástól, a képzéstől. Ám csupán látszólag. Mert a megfelelő forma ismerete nélkül is bizton állíthatjuk: a képzés feladata a gyakorlatra felkészítés is. M. P. Új transzformátorállomás Tuzséron Egy újabb, nagy teljesítményű transzformátorállomással bővül a megye. Kis- várdától Tuzsérig vezetik el a 120 ezer voltos távvezetéket, s onnan jut tovább az áram a 20 ezer voltos hálózatba. A Tuzsér és Mándok közötti út mentén épülő transzformátorállomás hivatott megoldani a záhonyi körzet energiaellátását. A trafók már a helyükön vannak, a külső és belső szereléseket végzik a Villamos Erőmű Tervező és Szerelő Vállalat munkásai Pólyák Ferenc művezető irányításával. A berendezés teljesen automatizált lesz, működtetéséhez nem szükséges emberi felügyelet a helyszínen, hanem Kisvárdáról irányíthatják. A kábelek fogadására alkalmas tartó vasszerkezetet hegesz- tik össze a VERTESZ munkás ai. (M. V. felv.) A zsilip hossza: 120 méter Megcsapolják a Szamost Á ni keceli Lehóczki Mihály gépkezelő a Szamos partján óránként 25 köbméter földet mozgat meg. díadalútja Az embernek nagyobb a biztonságérzete, ha visszaemlékszik a régi töltésre, és látja a megfejelt, megerősí- tett új töltést. Szamosújlak határában a magasra nőtt töltés földje tömör, már kezd serkenni rajta a fű. Csak a régi, ikerzsilip környékén látunk friss hantokat, jókora területen emberek, gépek birkóznak a földdel és az iszappal. Épül az új zsilip, amely akkora lesz, mint egy futballpálya, sőt még hosz- szabb: 120 méter. Á holtág irányába Az egykori mérnökök ceruzával, a kubikosok lapáttal, talicskával lemetszették a folyó nagy kanyarulatát, a holt Szamost, amely szelíden, szinte átkarolja Szamos- új lakot. Errefelé, a holtág irányába halad a zsilip építése. A holtágban sok a vízi szárnyas, meg a hal, a parton az almáskert jó termést ígér. Az innenső parton egy épülő ház ablakán át a parkettások kopácsolása hallik. A tágas, fürdőszobával ellátott ház a gátőré lesz. Innen fogja mérni, vigyázni a folyót. Az ikerzsilip szerényen, szürkén húzódik meg a töltés oldalában, az 1800-as években épült, alatta átszivárog a víz, ideje, hogy új zsilip őrködjön helyette. A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság építésvezetősége a régi zsilip tövébe telepedett. A munkához illően berendezett iroda asztalán telefon, amely segítségével percek alatt összeköttetés teremthető Nyíregyházával. A falon különböző tervrajzok, ezek láttán a laikus csodálkozhat: ilyen nehéz és bonyolult egy zsilip építése? Megnyílhatnak a kapuk Jakab Zsigmond építésvezető bólogat és azt mondja, az építkezés még költséges is. Tizenöt és fél millió forintba kerül a zsilip. Igaz — teszi hozzá —, hogy az egyik legkorszerűbb lesz, messze vidéken. Nem mechanikusan, hanem elektromos árammal működik majd. A gátőrnek csak egy gombot kell megnyomni és 210 centiméter szélességben, három méter magasságban zúdul a víz a megadott irányba. Másodpercenként 15—20 köbméter víz juthat így a tározóba, ha „megcsapolják” az áradó Szamost. A sok millió köbméter víz befogadására alkalmas tározó alapját a holtág képezi. A megcsapolás a jövőben két céllal is történhet: árvízvédelmi szempontok miatt, vagy a mezőgazdaság megsegítésére — öntözéshez is megnyílhatnak a zsilipkapuk. A gépkezelők az ideiglenes munkásszállón laknak. A nehéz munka után romantikus életet élnek: halásznak, csónakáznak, s bográcsban főzik az ízletes halászlét. Farkas Ferenc gépkezelő azt mondja, kell is a kikapcsolódás, mert kabinjában most is 35 fok meleg van. Gépével óránként 25—26 köbméter földet mozgat, néha még többet is. Sietnek, pótolni akarják az eső okozta lemaradást. Átadás decemberben Ácsok, szerelők, kubikosok szorgoskodnak a légkalapács körül, amely döngöli a hosz- szú deszkákat. A mélyre pü- fölt erős deszkák képezik az úgynevezett szádfalat. A légkalapács 220 kilós ütései alatt feljön az iszap és a talajvíz, a kubikosok gumicsizmában, görnyedve dolgoznak, a kotrógép nem mindenütt használható, szükség van a hagyományos kúbikmunkára is. Dienes Balázs, a Táncsics Mihály nevét viselő kubikosbrigád vezetője a szocialista szerződésről számol be, amely szerint július 10-re elkészülnek a szádfallal. Ez az alapja mindennek: a csövezés, a betonozás, csak ezután kezdődhet. Hernáczki Bálint, a Petőfi brigád vezetője azt mondja, ők vállalták, hogy augusztus 20-ára végeznek a betonozási munkával. Ezt követően munkához láthatnak a gépészek, villanyszerelők. Az átadási határidőt december 1-ére tűzték ki. Aztán jöhet a fagy, jöhet az olvadás, az árvízvédelem e fontos láncszeme szilárdan áll majd a helyén. Nábrádi Lajos Kristálycukorhoz hasonló apró, fehér gömböcskék töltik meg az egyik tartályt. Ki gondolná, hogy ezek a parányi szemcsék védenek meg a hidegtől a házgyári lakásokban? A belőlük készült nike- cell panelokat használják szigetelésre az építőiparban. A nikecell tömböket megyénkben a nyírmadai Béke Termelőszövetkezet üzemében gyártják. 1971-ben aNit- rokémiai Ipartelepek üzeme került ide. Hét éve vezeti az üzemet Vajda János. — Termékeink népszerűségét az is magyarázza, hogy a házgyári lakások szigetelését az itt készülő nikecell panelokkal oldják meg. Legnagyobb hazai vásárlóink a Borsod, Hajdú és Szolnok megyei építőipari vállalatok, természetesen a KEMÉV, a SZÁÉV, az ÉPSZER is sok nikecellt „fogyaszt”. A KEMÉV az orenburgi gázvezeték huszti komresszorállomásá- nak építésén is alkalmazza a korszerű szigetelő panelokat. A víkendházak, a mezőgazdasági üzemek és hűtőházak födémszigetelése is ezekkel történik. Az alapanyagot, a poliszti- rol gyöngyöt a Szovjetuniótól az olefinegyezmény keretében, valamint az NSZK-tól és Angliától vásároljuk A gyártás során a polisztirol gyöngyöt az előhabosítóba teszik, majd pentángázt és gőzt adnak hozzá. Ezek hatására 30—40-szeresére duzzad, s ha az édesipartól vesszük most is a hasonlatot, a fehér szemcse már olyan nagy, mint egy franciadrazsé. Az előhabosított gyöngy „fehér folyóként” ömlik három, egyenként százköbméteres tárolósilóba. Itt a pentángáz helyét a levegő veszi át, s a fehér gyöngy az adagolósilóba kerül. Ez pontosan kiE rdei László élete több mint 30 éve összeforrt Mátészalka állomás életével, s úgy látszik, ez így marad még jó néhány évig. — Bizony régen volt az, amikor eljegyeztem magam a vasúttal, — pergeti vissza az idő kerekét gondolatban Laci bácsi. — Édesapám is vasutas volt, a pályafenntartásnál dolgozott. Mi pedig mint gyerekek, nyáron gyomláltuk a vasúti pályát és a padkát. 1947-ben el is értem gyermekkori álmomhoz, órabéres kisegítő vonatfékezőnek vettek fel. Ez az év más szempontból is meghatározta egész életét, tagja lett a szakszervezetnek, majd a pártnak. Kezdettől fogva céltudatos önszorgalommal képezte magát, bővítette szakmai ismereteit. A harminc év alatt volt vonatfékező, jegyvizsgáló és vonatvezető, s közben szakszervezeti bizalmi és a párt agitprop. titkára. A későbbiekben politikai munkaként végleg a szakszervezetben vállalt munkát. Négy éven át a szakszervezet társadalmi munkavédelmi felügyelője, majd társadalmi munkában szakszervezeti titkár, 1975-től pedig függetlenített szb-tit- kár. — Nehéz volt a társadalmi titkárság, mert alig, hogy leszálltam a vonatról, már mondták a problémákat a dolgozók, de most sem köny- nyebb — nem panaszként — csak annyival, hogy nem utazom, nem éjszakázom, — 35 szolgálati hely tartozik « bizottsághoz, közel ezer dolgozóval, de nincs önálló nyugdíjas csoport sem, így a 240 nyugdíjas és a 107 vasutas özvegy gondja, baja Is az övé. Erdei László egy mondatban így foglalta össze munkájának lényegét: — Politikai munkám során mindig azt tartottam szem előtt, hogy mit tehetek a vasúti munka megszeretteméri: milyen mennyiségű habosított gyöngy szükséges a 3 méter hosszú, egy méter széles és fél méter magas tömbhöz. A súlya szinte nevetségesen kicsi a nagyságához képest, mindössze 30—40 kilogramm. A nikecell tömb térfogatának 97 (!) százaléka levegő. A napi három műszakban 150—180 köbméter nikecell tömböt gyártanak az üzemben. A termékek felét tömb formájában szállítják el, a többit itt helyben feldolgozzák. A fehér tömbök, mint megannyi díszlet, hófehér csarnokokat alakítanaki ki a raktárban. Itt megadott méretre vágják fel ezeket. — Ügy kell felvágnunk — mondja a betanított munkás Ficze Jánosné —, hogy úgynevezett hőhíd nélkül csatlakozzanak egymáshoz a darabok. Így lesz pontos az illesztés. A másik épületben a fehéret fekete váltja fel. A „ki- nuttolt” nikepanelokra szurkosvászon szigetelőt ragasztanak az asszonyok, hogy a hőszigetelés még tökéletesebb legyen. Kezükbe mélyen beivódott az olajos, fekete festék. — Hát, elég „szurkos” munka — hagyja abba egy percre Cső ba Miklósné. — Dolgoztam már tisztább körülmények közt a községi tanácson, de itt a kétszeresét is megkeresem, úgy 2800 körül viszek haza. Az idei termelési értéküket 80—100 millió forintra tervezik. A jövő évben 40 százalékkal növelik a nikecell gyártását. Ehhez újabb típusú nyugati kasírozógépeket vásárolnak. S mindezt változatlan létszám mellett érik el. Tóth Kornél!» téséért, és a dolgozók érdek- képviseletéért. Nem kell szégyenkeznie, bár munkájának eredménye nem fejezhető ki összegszerűen. A különböző társadalmi munkaakciók szervezése és a Mátészalka állomáson dolgozó sok fiatal vasutas azonban bizonyít. De az érdekképviselet is fontos: több mint 30 dolgozó kérését, panaszát orvosolta 6 maga, vagy továbbította az illetékeseknek : nyugdíjasoknak halló-, látókészülékeket rendelt és ki tudja még mindet felsorolni. Ö mindezeket nem értékeli túl, s végzi munkáját továbbra is becsülettel. Családját is ilyen szellemben nevelte feleségével, aki aSzat- már Bútorgyár betanított szakmunkása. Egyik fia kőműves, a másik műszaki főiskolát végzett. A társadalmi szervek is elismerték eddigi munkáját. Szakszervezeti munkáéi-* aranyjelvényt, miniszteri dicséretet és több más kitüntetést kapott eddig. — Ezeket az eredményekét nem egyedül értem el, hiszen négy műhelybizöttság- gal, három főbizalmival, és negyvenhat bizalmival dolgozom, közösen, jó összhangban az állomás gazdasági vezetésével — mondja összegezésül Erdei László. Zs. B. Mi lesz a fehér gyöngyből? Vasutasnap előtt Á titkár
