Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-27 / 175. szám
1978. július 27. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Harmónia és visszajelzés N agytól a kicsiny felé közelítve: tekintélyes jövedelemtől esett el tavaly azért a népgazdaság, mert lábon, élő állatként is kényszerült eladni sertéseket, ahelyett, hogy tárolva, földolgozva került volna a teljes meny- nyiségű hús, húskészítmény a külföldi vevőkhöz. Az ok ismert: a sertéshústermelés s a hűtőterek, feldolgo- zó üzemek kibocsátó képessége között még nincs meg az összhang. Még nincsen meg; az ötödik ötéves tervben jelentős fejlesztéseket hajtanak végre, s e munka — az MSZMP Központi Bizottsága 1978. március 15-i határozata alapján — erőteljesen folytatódik 1980 után is. Leírhatjuk tehát: az ágazatok közötti kapcsolatoknak ezt a feszültségét az érintettek érzékelték, fölfogták a gyakorlat közvetítette visszajelzéseket, s a cselekedeteket ehhez igazították. Most a kicsinyt, a gazdaság alapvető alkotóelemét, a termelőegységet szemügyre véve: gyakori eset, hogy a tényleges eredmények azért maradnak el a tervezettektől, mert elsikkadt a harmónia kialakítása, azaz a vállalati egységek tevékenységének összehangolása. Ha csupán mennyiséget nézünk, volt elegendő ember, anyag, gép, szerszám, megrendelés, tehát minden rendben lévőnek tűnt. A baj akkor ütött be, amikor — késve — kiderült, az új présgépeken nagy tömegben készülő alkatrészek fogadására, tárolására és osztályozására nem képes a raktár. Igaz, annak idején a raktárvezető „mondott valamit” a műszakiak értekezletén, de senki sem' figyelt fel a jelzésre; kilenchetes időveszteség lett ennek az ára, addig tartott az elengedhetetlen átalakítás a raktárakban, az osztályozó tereken. Példánk parányi, ráadásul sajnálatosan mindennapos. Ahogy az ágazati kapcsolatokban, úgy a vállalati belső részegységek viszonyában is mind nagyobb szerepet kap a koordináció, az előzetes egyeztetés, hiszen a feladatok egyre bonyolultabbak. Amíg az ágazati kapcsolatok elemzésénél, javításánál érvényesül is ez a fölismerés, addig a vállalati részelemek harmóniájának ügye csak véletlenszerűen, s akkor is rövid időre bukkan fel a teendők között, s úgy, hogy az érintettek sóhajtanak egy nagyot, mondván, ezt a dolgot egyszer már rendbe kell tenni. Az „ez a dolog” az egyik helyen a szerszámellátás, a másikon a kikészítőüzem munkájának örökös akadozása, a harmadik helyen meg éppenséggel a készáru csomagolása, s egységrakomány- nyá csoportosítása, azaz mind-mind olyan résztényező, ami visszahat a teljes tevékenységre. Vállalatszociológiai vizsgálatok és napi tapasztalatok egyre nyomatékosabban figyelmeztetnek arra, hogy a termelőegységeken belül sokkal több jelzés, azaz információ termelődik, s kering a különböző információs csatornákon — ámde céltalanul —, mint amennyit a jelzőrendszer végpontjainál fölfognak, elemeznek, értékelnek. Á temelők egy szerényebb csoportja már rájött, hogy a részek közötti harmónia legalább olyan lényeges — ha nem lényegesebb —, mint a fejlesztési források forintjainak számolgatása, az új beruházáshoz szükséges hitel megszerzése, a munkaerő megtartása. S azért ennyire fontos, mert valójában minden más lépéshez ez a harmónia •— a folytonosan újjáteremtett harmónia — nyit utat, kínál szilárd alapot. A visz- szajelzések rendkívüli értékét egyrészt ez, a harmónia létrejöttében játszott szerepük adja, másrészt az, hogy — kellő érzékkel — fölismerhető bennük a holnap, a jövő. L. G. Jobb minőséggel a piacon Újfehértói beszélgetés Bosnyák Tamással, az Újpesti Gyapjúszövőgyár igazgatójával Bosnyák Tamás, az Újpesti Gyapjúszövőgyár igazgatója a napokban felkereste az űjfehértói gyáregységet, ahol befejezés előtt áll az 1975-ben megkezdett, több mint 400 milliós beruházás. Ez alkalommal beszélgettünk vele. — Amikor az újfehértói gyáregység építkezéseit megkezdték még igazgatóhelyettes volt. Mint új igazgató elégedett a beruházással? — Az építkezés ütemével elégedett vagyok, elképzeléseinknek megfelel. Üjfehér- tón másfél év alatt kellett felépíteni egy modern 10 ezer négyzetméter alapterületű gyárat, s ezt a S2*ÁÉV lényegében jól valósította meg. Úgy adták át részünkre a 4 nagy csarnokot 1977. december végéig, hogy a tervezettnél korábban kezdhettük meg a gépek szerelését. — Amit hiányolunk, a kiegészítő beruházások késése. Nem készült el még a kazánház, az étterem az 500 adagos konyhával, befejezetlen az orvosi rendelő és más kisebb létesítmény, amelyek a dolgozók élet- és munka- körülményeinek a javítását célozzák. Bízom azonban a SZÁÉV-ben, s remélem, hogy a munkaversenyben vállalt kötelezettségeiket teljesítik. Eszerint az említett beruházásokat november 30 helyett szeptember 30-án átadják. — Sikerült-e a beruházással egy időben biztosítani a termelőberendezések üzembe helyezését? — Ez sikerült talán a legjobban. Előbb kerültek beszerelésre a gépi berendezések, mint ahogy a beruházás elkészült. A 10 ezer négyzet- méteres nagycsarnok egyik milliós értéket termel. Az idén az űjfehértói gyáregység mennyiségi termelésben fejlődött, de tervét még nem tudta teljesíteni. — Ahhoz, hogy minden piacon versenyképesek legyünk, a minőséget kell jaAz újfehértói gyár látképe. felében még 1976-ban az építők dolgoztak, amikor a másik felében már szereltük a gépeket és hamarosan megkezdtük a termelést.---A gyár féléves termelésében milyen szerepe van az újfehértói gyáregységnek? — Az Újpesti Gyapjúszövőgyár évi 800 millió forint termelési értéket állít elő. Ebből az újfehértói gyáregység jövőre már mintegy 400 Korszerű gépek a termelőüzemben. A nyírbátori főtér fái alatt nyugalom honol — békés sziget —, az élet a teret körbefolyó utcákon zajlik. Két lány a moziműsort böngészi. A filmek kalandot, izgalmat ígérnek: indiánok, betyárok életét nézheti a szórakozni vágyó. És a „Hattyúdal”-t. A „Págerrel” — így mondja az egyik lány. A pad támlájára könyöklő öregember aligha vágyik már izgalomra. Karjával a padot nehezíti, térde között botot tart. — Min tűnődik, bátyám? — telepszem melléje. — Hogy öreg vagyok. — öreg? — nézek mélyen szántott arcára, nyírott bajuszára. Szeme élénk, vidáman csillogva hazudtolja meg a barázdákat. — Csak ezzel tudok járni — mutat a botra. — Elmegyek így délelőtt a piacra, körülnézek, leülök itt és csak várok. Valami mindig történik. Azután megebédelek a- „Kakukkban”, mert hogy diétán élek. Nagy műtétem volt három éve, máj kővel operáltak, kérem. Azóta vagyok diétás. — És a lába? — Hosszú sora van annak is. Vagy huszonöt éve leestem a téeszben a kazalról, összevissza törtem magam ... Leszázalékoltak, aztán megint dolgozni kezdtem, nem kevesebb, mint ötvenhat bikára vigyáztam. De mindig elszabadult valamelyik, mondtam, még megÚtón-útfélen öl, hát otthagytam ezt is. Ekkor voltam 72 éves. Van egy kevés nyugdíjam, 1150 forint, nem iszom, nem dohányzóm, a feleségem a háztájiban dolgozgat. Áldja meg az Isten, aki annak idején elvette azt a kis földem, mert arra sincs gond. Minek a föld? A karunkon nem vihetjük azt magunkkal... A lányom itt van a nagyáruházban, a fiam napszámos. A lányomnak öt gyereke van. Ismerős tetszik lenni Pesten? Igen? Akkor talán ismeri a lányom gyerekeit. Az egyik a kórházban, a másik pedig az áruházban dolgozik. Hogy melyikben? Azt nem is tudom ... Szedelődzködöm, és ha megkésve is, de bemutatkozom. Az öreg félig feltápász- kodik: — Vonza Elek .. tisztelet jére.:. • * » Ebéd a „Kakukk”-ban. Az étel jó, a kiszolgálás elfogadható, a tömeg azonban, aligha tűrhető. Átfutó vendégek, ebédjegyet lobogtató alkalmazottak, bolti eladók, oly sűrűn váltják egymást, hogy a székek a déli órákban talán sohasem hűlnek ki. A naponta arra járó, a mindig ott étkező már megszokta. De a nyári hangversenyek ün- neplős közönsége, amikor a Báthoriaktól a mába hull vissza? . Nyírbátorból Mátészalkán át Nagyecsedig Trabanttal sem hosszú az út. A fák árnyat adnak, mintha zöld alag- útban futna a kocsi. Szalka után forgalmi akadály lassít: négy lovas kocsiból álló cigánykaraván poroszkál az úton. A fák hangos kiáltásokat visszhangoznak. Hiába az ostorcsattogtatás, az égieket káromló szó, a lesoványodott gebéket semmi sem bírhatja nagyobb lendületre. A szekerek már nem a régi, ponyvával borított ekhós járművek; a ponyvát nylon lepedők helyettesítik, mozgó fóliasátorra hasonlít mindegyik. És nyoma sincs a népszínművek piros kendős, víg cigányainak, a romantika már a múlté. Egy letűnő életforma utóhada ez, amely önemésztő konoksággal megy ismeretlen célja felé. * * * Nagyecsed akkora, hogy méreteitől kisváros is lehetne. A láp világa tette azelőtt híressé, tavaly azonban az ásatások hírét visszhangozta az ország. Azonban aki látni szeretne valamit, ki se menjen a színhelyre. Kerítést láthat csak a terepen: a fél- behagyottság jeleit viseli magán minden. Pedig nagyarányú társadalmi összefogás, sokszínű segítségnyújtás jellemezte a vállalkozást. A jelen viszont vigasztalan. Nincs pénz? Hiányzik a szakember? Vagy a füst volt csak nagy? — Ügy tudjuk — mondják az ecsediek —, hogy a pénz elfogyott, az ásatást vezető régész pedig a Dunántúlra költözött. Attól tartanak, hogy a hagyományok vesznek el. De tegyük hozzá, lehet, hogy a történettudomány és a régészet is szegényebb lesz egy fontos adalékkal. Igaz, Nagyecsed segíteni próbál magán. Erre utal a június 28-i végrehajtó bizottsági ülés jegyzőkönyve, mely az alábbiakat tartalmazza: „A nagyecsed-sárvári ásatások anyagából és a honismereti szakkör által összegyűjtött tárgyakból rendezzenek közös állandó kiállítást a művelődési házban erre kialakított alkalmas helyiségben. Itt kapjanak helyet a tájjellegnek megfelelő kézimunkák is. Határidő: 1978. október 31.” Speidl Zoltán ALKALOIDA Uj termékek Két új termékkel jelentkezett a piacokon a tiszavas- vári Alkaloida az év első felében. Megkezdték egy, a gabona lisztharmat ellen védelmet nyújtó növényvédő szer és egy fenilglicin gyógyszer intermedier gyártását. •Az Alkaloida nem csupán új termékeivel, hanem eredményesen zárt első fél évével is magára irányíthatja a figyelmet. Termelési értékük megközelítette az 1,1 milliárd forintot és félszáz millióval volt több, mint a tervezett. Termelékenységük egy- harmaddal lett magasabb az 1977-es év hasonló időszakánál. Túlteljesítették árbevételi tervüket: a belföldi értékesítés 5, a tőkés értékesítés 7 százalékkal lett magasabb az előirányzottnál, míg a szocialista országokba exportált áruknál kevesebb, mint egy százalékkal elmaradtak. Árbevételük az eltelt hat hónap alatt majdnem 11 millió dollárra kerekedett. Szüretelik a málnát Javában szüretelik a málnát szerte a megyében. A szabolcsi málnatermés mintegy 80 százalékát Nyírbéltek környékén termesztik: Penészleken, Nyírlugoson, Nyír- bélteken, Encsencsen. Az ízes gyümölcsből eddig 32 vagon mennyiséget szedtek le és adtak át a Nyírbélteki ÁFÉSZ-nek, amely a miskolci hűtőházba szállítja tovább a keresett csemegét. Innen Hollandiába, illetve Svédországba exportálják a málnát, kisebb mennyiségben pedig mélyhűtött gyümölcsként itthon hozzák forgalomba. 1975-ben tízéves megállapodást kötött az ÁFÉSZ a Magyar Hűtőipari Vállalattal, amely 230 ezer dugványt adott ingyen a termelőknek. A termőre fordult dugványokról egy-más- fél hét múlva befejeződik a szüret, összesen mintegy 40 vagon málnára számítanak. VIT-filmhetek Szabolcsban A kubai VIT emblémáját viseli az a szép kiállítású műsorfüzet, melyet a moziüzemi vállalat a megyei KISZ-bizottsággal közösen kiadott. VIT-filmheteket rendeznek Nyíregyházán és a megye több településén. Mint a bevezetőben olvashatjuk: „rendezvényeink célja, hogy fiataljaink értelmileg, érzelmileg is kötődjenek az internacionalizmus, a szolidaritás eszméihez, megismerkedjenek a kubai nép küzdelmeivel, jelenével...” A filmbemutatók is azt sugallják: a múlt eséményeinek megismerése a jelen megértésének alapvető feltétele. A kiadvány nem pusztán filmek jegyzéke, jóval több annál. Kuba történelméről, a forradalom eseményeiről olvashatunk benne, és megismerkedhetnek az olvasók az eddigi tíz világifjúsági találkozó történetével is. Ismertetőt találunk a kubai filmművészet forradalom utáni fejlődéséről, és kilenc kubai filmalkotást mutat be röviden a füzet. A most kezdődő VIT ideje alatt — július 28-tól augusztus 5-ig — a korábbi találkozókon készült, illetve Kubát bemutató kisfilmeket vetítenek a nyíregyházi MÁV- állomás kultúrvárótermében. A fiatalok történelemszemléletének formálása a célja annak a filmajánlatnak, melyben a Dózsa-féle parasztháborútól a Magyar Tanács- köztársaságon át egészen napjainkig vezetnek a filmek eseményei, összesen ötvenöt filmet ajánlanak a történelmünk iránt érdeklődő fiatalok figyelmébe. Ezenkívül tizennégy magyar és külföldi filmalkotást a megye mozijaiban összesen mintegy százharminc alkalommal vetítenek. Elsősorban olyan filmek vannak a sorozatban, melyek fiatalokról és fiataloknak készültek — a Jeremy című angol alkotástól a K. O. című magyar filmen át a Led Zeppelin együttes zenés filmjéig. vítanunk. Tárgyaltunk az USA importőreivel is, s tervünk, hogy a legnagyobb tőkés országba is hamarosan exportálunk. — Megvannak-e ehhez az űjfehértói gyáregységben a feltételek? — A termelés alapvető feltételei, a korszerű gépek, a szükséges nyersanyag, a munkáslétszám biztosítva van. Legsürgetőbb és legfontosabb feladat most az, hogy — a középvezetők, a munkások magas színvonalon sajátítsák el a textilgyártáshoz szükséges technológiai ismereteket. Fontos, hogy javuljon a munkafegyelem, s elsősorban a minőségi termelésben lépjünk előbbre. Ebben külső segítségre nem várhatunk. Ezért a szakmunkásképzőben 60 tanulót képezünk most. Az idén már 36 végzett szakmunkásunk kezdte meg a munkát. — A minőség javítása érdekében a gyártás különböző szakaszaiban új minőségellenőrzési rendszert vezettünk be. Korszerűsítettük a minőség javítását célzó anyagierkölcsi ösztönzőket. Az új gépek, berendezések kezelésének elsajátítása érdekében külföldi, lengyel, svájci szakemberek irányításával tanfolyamokat szerveztünk. Ezeknek az intézkedéseknek az első hatásai már a szövetek minőségében értékelhetők, s reméljük, hamarosan javulni fog a fonalak minősége is. Ez a népgazdaság, a vállalat számára is valuta, s egyben a munkásoknak is érdeke. (farkas)