Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-25 / 173. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. július 25. Ünnepélyesen búcsúztatták a VIT-küldötteket (Folytatás az 1. oldalról) — A helytálláshoz biztos támaszunk és erőforrásunk pártunk és népünk kitüntető figyelme, szeretetteljes gon­doskodása, idősek és fiatalok százezreinek cselekvő hozzá­járulása az antiimperialista szolidaritás, a béke és a ba­rátság ügyének szolgálatához. A XI. Világifjúsági és Diák- találkozó előkészítésének másfél éves szakasza meg­győzően bizonyítja, hogy a fesztivál sikere népünk és ifjúságunk szívügye. A Le­nin születésnapjára meghir­detett országos VIT-műsza- kon egymillió ember mozdult meg a KISZ hívó szavára. A fiatalok lelkesedése magával ragadta a munkahelyek idő­sebb dolgozóit is, akik az if­júsággal vállvetve teljesítet­ték önként vállalt munkáju­kat. Az antiimperialista szo­lidaritás, a béke és a barát­ság nemes gondolata termé­keny talajra lel nálunk. Két­százezer dolgozó, tanuló és katona fiatal odaadó lelkese­dése milliókkal ismertette meg a fesztiváleszmét és a szocialista Kubát a VIT-ve- télkedőkön. Kis VIT-ek egész során győződhetett meg az ország lakossága a magyar fiatalok elkötelezettségéről, jó közérzetéről, optimizmusáról és tettrekészségéről. Aki az elmúlt napokban végigsétált Budapest patinás Váci utcá­ján, ugyanezt láthatta. Kedves elvtársak! — Havannában — ha nem is létszámban, de az ideoló­giai, politikai meggyőződés sokféleségét tekintve — több fiatal lesz, mint bármely ko­rábbi fesztiválon, sokféle né­zetet valló emberekkel talál­kozunk majd. Mi az összekö­tő kapcsokat keresve és erő­sítve mindig nyíltan és emelt fővel megmondjuk majd, hogy pártunk politikáját a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus, a szolidaritás eszméi vezér­lik, hogy hazánk, a fejlett szocialista társadalmat építő Magyar Népköztársaság, amely elvi és történelmi okokból, népünk érdekei alapján a Szovjetunió szövet­ségese, a szocialista országok védelmi és gazdasági közös­ségének tagja. Ez az elvi alap és politikai nyíltság adott te­kintélyt eddig is pártunknak és hazánknak barát és ellen­fél előtt. Ezen az elvi alapon igyekszünk mi is tárgyalni és barátkozni, az enyhülés, a le­szerelés, a béke és a társa­dalmi haladás ügyét szolgál­ni akkor is, ha kommunis­tákkal, s akkor is, ha szo­ciáldemokratákkal, radikáli­sokkal, kereszténydemokra­tákkal vagy a fejlődő orszá­gok képviselőivel találko­zunk. — Szavainknak súlyt ad­nak hazánk eredményei s az, hogy az eredmények eléré­sén ifjúságunk is keményen dolgozik. Küldöttségünket képessé teszi feladatának teljesítésére a kiválasztás demokratizmusa, itthon ma­radó társaink erőt adó bizal­ma. 87 társunkat a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját idén elnyert KISZ-szervezetek tagsága választotta meg köz­vetlen, demokratikus úton. Másokat — körültekintő mér­legelés után — a társadalmi és tömegszervezetek bízták meg. Sorainkban vannak a KISZ küldöttjei, a Hazafias Népfront, a szakszervezetek, a fegyveres erők, a kulturális és sportegyesületek, a művé­szeti szövetségek képviselői. Foglalkozásunkra nézve sok­félék vagyunk, van köztünk ifjúmunkás, mezőgazdasági dolgozó, középiskolás, egyete­mi hallgató, értelmiségi, író, művész, katona és pap is; — egyvalamiben' azonos a dele­gáció minden tagja: vala­mennyien kiváló gazdasági és társadalmi munkájukkal, em­berségükkel és a szocialista haza iránti elkötelezettségük­kel érdemelték ki a külde­tést. Négyszázötven képvise­lőnk itthoni munkája a ga­rancia arra, hogy megállja majd a helyét a komoly poli­tikai munkában a- fesztivál,' minden rendezvényén. — Küldöttségünk dolga nehéz lesz, mert messzire utazunk, sűrű programot kell teljesítenünk, de helyzetün­ket és feladataink teljesítését megkönnyíti, hogy a házigaz­dák nagyszerű emberek, jó barátok, rendíthetetlen elv­társak. Amerika első szabad, szocialista országába utazunk. Oda megyünk, ahol nem al­kudtak meg a jenki impe­rializmussal, ahol nehézsé­gekkel küzdve immár 20 éve dacolnak a fojtogató gazda­sági blokáddal. Abba az or­szágba utazunk, amely a gyakorlatban is komolyan veszi a proletár internacio­nalizmust, amelynek katonái a hívó szóra Angolában és Etiópiában is fegyverrel küz­döttek a szabadságért, a tár­sadalmi haladásért. — Kuba sorsa valameny­nyiünk ügye — és Kuba va­lamennyiünk nagy, életre szóló élménye lesz. Nekünk eltökélt szándékunk, hogy szocialista hazánk széles kö­rű nemzetközi elismerésére támaszkodva, együttesen és egyénileg is aktív részesei, alakítói leszünk a fesztivál eseményeinek. Minden erőnkkel arra törekszünk, hogy győzelemre vigyük a XI. VIT célját, eszméjét: az antiimperialista szolidaritás, a béke és a barátság ügyét. — Kedves barátaim! — A búcsú perceiben még egyszer hálásan köszönjük a bizalmat és a jókívánságokat. Valamennyiünk nevében biz­tosítom pártunk Központi Bizottságát, kormányunkat, népünket és ifjúságunkat, hogy utunkat küldetésnek te­kintjük. Tudjuk, hogy sok­féle frontvonal húzódik a két világrendszer harcában — s mi valamennyin helyt akarunk állni. A tömegek szava politikát alakít — és mi azon leszünk, hogy a vi­lág ifjúságának sok színű, sok nyelvű, sok eszmét kép­viselő tömege jó irányba alakítsa az emberiség sorsát meghatározó politikát. Itt, az ország színe előtt fogadjuk: méltók leszünk a küldetésre, újabb barátokat szerzünk né­pünknek, hazánknak, a szo­cializmus és a béke ügyé­nek. .-.,*** A nagy tapssal fogadott beszéd után mintegy félezer úttörő virágokkal köszöntöt­te a magyar küldöttség tag­jait. Az ünnepség a DIVSZ- induló hangjaival ért véget. Hétfőn reggel hat órakor rövid, meleg hangú búcsúz­tatást tartottak Szabolcs- Szatmár VIT-küldöttjeinek a megyei KISZ-bizottságon: a KISZ és a megyei pártbi­zottság képviselői köszöntek el a nagy útra induló hat küldöttől. Szabolcs-Szatmár fiataljait a kocsordi Kendi Valéria frissen végzett opti­kus szakmunkás, Bodócs Erika baktalórántházi gim­nazista, dr. Szabó Istvánná, a vásárosnaményi gimnázi­um fiatal pártösszekötő ta­nára, Tóth Gyula, a nyírbo- gáti tsz főagronómusa és Szalai Sándor, a nyíregyházi MEZŐGÉP vállalat KISZ-bi- zottsági titkára képviseli. Nagy-nagy izgalommal kel­tek útra a szabolcsi küldöt­tek, akik alaposan felkészül­tek: sokat tudnak Kubáról, a VIT-ekről, a világ ifjúságá­nak mozgalmairól, korunk politikájáról, a haladó erők küzdelmeiről. Ugyanakkor arra is számítanak: a ma­gukkal vitt több száz magyar jelvényből nem sokat hoz­nak haza, hiszen cserére szánták mindahányat. Re­mélik, hogy minél több más országbeli fiatallal megis­merkednek, jó barátokat sze­reznek Havannában, s haza­tértük után minél több él­ményről számolhatnak be azok előtt, akiket képvisel­tek: a megye fiataljai előtt. KOMMENTÁR ) ■ Találkozó Belgrádion A múlt heti, zárt ajtók mögött tartott előké­születi megbeszélések után ma kezdi meg munká­ját Belgrádban az el nem kö­telezett országok külügymi­nisztereinek bizottsága. A fontosnak ígérkező tanácsko­zásra a 86 tagország képvi­selőin kívül 24 állam küldi el megfigyelőjét a jugoszláv fő­városba. Ily módon a mozga­lom létrejötte óta ez ígérke­zik a legnépesebb külügymi­niszteri találkozónak. Nem csupán a számszerű­ség okán ígérkezik jelentős­nek a belgrádi értekezlet. Megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy az el nem kötelezet­tek állam- és kormányfői­nek legutóbbi (1976 augusz­tusi) colombói találkozója óta egymást követték az el nem kötelezett országok mozgal­mát érintő, de a nemzetközi életet általában is befolyáso­ló események. Itt is ott is el­lentétek keletkeztek a moz­galom egyes tagállamai kö­zött, Etiópia és Szomália, Vi­etnam és Kambodzsa ellen­tétei pedig fegyveres harc­hoz vezettek. Ismét válságos­ra fordult a közel-keleti, ki­éleződött a libanoni és a cip­rusi helyzet. A belgrádi találkozó vár­ható nehézségei között emle­getik azt a tényt, hogy egyes tagországok képviselői mára múlt héten lezajlott khartou- mi csúcstalálkozón, egyes af­rikai államok belső életébe való beavatkozással vádolták Kubát és szankciókat köve­teltek ellene. A visszhang azonban Khartoumban is el­utasító volt. Sziad Barrét a nigériai államfő és a kenyai külügyminiszter emlékeztet­te rá, hogy Kuba és a Szov­jetunió, továbbá valamennyi szocialista állam a függet­lenségükért küzdő népek igaz barátjának bizonyult. E meg­állapítás alighanem vonat­koztatható az el nem kötele­zettek mozgalmára is. Hiszen e mozgalom mindig is a szo­cialista országoktól kapta a leghatékonyabb támogatást a békét, a népek közötti gyü­mölcsöző együttműködést szolgáló céljai megvalósításá­ban. Ez olyan tény, amelyet ma már senki sem hagyhat figyelmen kívül lem Khar­toumban, sem másutt. KUBAI TUDÓSÍTÁSOK (5.) „Cuba, territorio libre de America!” A kubai rádióállomá­sok félóránként, óránként, általában adás előtt, de olykor adás közben is bemondják azo­nosítási jelüket. Olyan dal­lamos hangsúllyal, mint egy induló szárnyaló kezdő sora. „Cuba, territorio lib­re de America!” (Kuba, Amerika szabad földje!) Nagyon kíváncsi voltam a kubai rádióra, s örültem, hogy vendégségbe hívtak kollégámmal együtt a ku­bai rádió székházába, ahol a rádió elnöke fogadott bennünket. A kávét kever- gettük, amikor az elnök kezdte: — Sok segítséget kapunk a magyaroktól, legutóbb húsz darab magnetofont szállítottak. Tudniillik le­robbant .a régi fölszerelé­sünk, a blokád miatt nem jutottunk alkatrészekhez. Mondanom sem kell, hogy itt minden fölszerelés ame­rikai gyártmányú volt. Egyébként éppen abban az időbén járt Havanná­ban egy. budapesti, rádiós­műszaki küldöttség, akik alaposan • tánulmányozták a kubai rádióállomások mű­szaki fejlesztésének lehető­ségeit. Jelenleg a kapcsolat kölcsönös, műszakiak és ri­porterek cseréje rendsze­res. Az elnök'js járt né­hányszor ‘ ’Magyarországon, dicséri hazánkat. — Ki tuhő fölszereléseket gyártanak •&. ■ '.BRG gyárá­ban. tjiagyar ' magnókon készítjük ipűsorsorozatun- kat áptilis negyediké tisz­teletéré. Nagyon elégedet­tek vagyunk a magyar kapcsolatainkkal. — Hány rádióadó van Kubában? -r térek vissza kérdésemmel a kubai vi­szonyokhoz. ­— Előbb a szervezetünk­ről. A kubai rádió és tele­vízió egységes szervezet, együtt alkotják ezt az in­tézetet, melyet a minisz­tertanács irányit. Van a központi elnökség, amely­nek két szárnya nőtt, a rá­dió és a televízió. Külön­ben Kubában 52 rádióadó működik, ebből öt nemzeti adó, amely az egész or­szágban fogható, hallható, a többi helyi állomás. Az öt nemzeti adó közül há­rom változó programot su­gároz, népszerű műsoruk a zene, a novella, kulturális blokk, információ, inter­júk, ankétok és dramati­zált elbeszélések. Két spe­cializált adó is működik, egyik a „Radio Reloj Náci­ónál”, az úgynevezett óra­rádió. — Mielőtt tovább sorol­ná az adókat, kérem, mondjon erről az órarádió­ról részleteket is, hiszen ilyen megoldást alig* is­mer a világ. — Való igaz, hogy a Ra­dio Reloj Nációnál egye­dülálló a világ rádiózásá­nak történetében, de mi három évtizede alkalmaz­zuk. Állandóan — a beszéd, a hírmondás háttérzenéje­ként — óraketyegés hal­latszik, amit minden áldott percben megszakít a pon­tos idő bemondása. Tehát ketyegéssel kísért egyper­ces híreket olvasunk be, majd a pontos időt mond­juk. Ez folyamatosan megy harminc éve, napi 24 órán keresztül, egy percig sem szüneteltünk. Törté­nelmi jelentőségű pillana­tai is voltak az órarádió­nak, méghozzá 1957. már­cius 13-án, amikor Eche- v'erria vezetésével a ha­vannai diákok forradalmi csoportja behatolt az elnö­ki palotába, hagy elfogja és kivégezze Batistát. Ezt az órarádió bemondta, de sajnos néhány percig tar­tott az egész, a forradalmi csoportot leverték, s ami­kor Echeverria a palotából az egyetem felé indult, a Batista-katonák megölték. Alighanem ez volt a leg­hallgatottabb híradásunk a fönnállás óta. — Érdekes ez az adó. — Örülök, hogy annak tartja, mi megszoktuk, hozzánk nőtt, mint a fü­lünk. Folytatom tovább az előbb elkezdett fölsorolást. A másik speciális rádió­adónk állandóan zenét su­gároz, úgy is nevezzük, hogy nemzeti zenei rádió. Ennek a műsorában gyak­ran hallható magyar mu­zsika is. Eddig volt hat tar­tományi rádióállomás, most 14 ilyen sugároz műsort, napi 17—18 órás időtar­tammal. Ezek a területi rá­dióállomások elsősorban a megye lakosságának sajá­tos tevékenységével fog­lalkoznak, híreket, infor­mációkat adnak, sok ze­nét, de országos vonatko­zású eseményeket is közve­títenek. — Milyen kapcsolat van a vidéki rádióállomások és a központiak között. A nemzeti adók hogyan segí­tik a vidékieket, és fordít­va? — A területi rádióállo­másoknak elsőrendű fela­datuk, hogy a területükön lakó embereknek adjanak műsort. Ezeket a rádióadó­kat a helybeli Poder Popu­lar (megyei tanács) irá­nyítja. De programjaink készítésében, szakkérdé­sekben a központi rádió­elnökség rendelkezése, irányítása alá tartoznak. Át kell venniük a központi adók nemzeti híreit, s köz­ben ők is műsorokat adnak nekünk, híreket, informá­ciókat küldenek, sőt hely­színi tudósításokat is köz­vetítenek a nemzeti rádió hullámhosszán. — A munkatársak kép­zése, fölvétele hogyan tör­ténik? — A havannai egyete­men van újságíró tagozat. Ott tanulnak a jelöltek. Amikor sikeres záróvizsgád tesznek, akkor gyakornok­ként kezdik munkájukat a lapoknál, rádióknál, vagy a televíziónál. Természete­sen ölyanok is bekerülnek a szakmába, akik nem vé­gezték el az egyetemi spe­ciális tagozatot, hanem csak rátermettek és tudnak dolgozni ezen a pályán. R övid sétát tettünk még a stúdiókban, s örömmel nyugtáz­tuk, hogy a technikusok elismerően szóltak a ma­gyar gyártmányú berende­zésekről. © — Váltsunk! — mondta röviden a másik asszony, akinek nyilván csiszolatla­nabb volt a modora. — Arra gondoltam, össze kellene szednünk annyit, amennyi elegendő belépőnek egy OTP-öröklakásba... mit gondolsz? — Jó volna. — Talán meg kellene vizs­gálnunk ennek a lehetősé­gét. — Vizsgáljuk! — Azt hiszem, hogy a leg­helyesebb, ha megmondom őszintén, hogy a mi anyagi lehetőségeink meglehetősen korlátozottak... — Hajjaj, hát még a mie­ink ...! Gittát a gutaütés kerülget­te. Mire fog tudni menni ez­zel az asszonnyal? De igye­kezett fegyelmezett maradni. — Talán azért fel tudnád mérni drágám, hogy mekko­ra volna az összeg, amivel ti tudnátok a gyerekek család- alapításához hozzájárulni... — Talán... — Nézd, én ezt igazán csak azért forszírozom, hogy fogal­mat alkothassak magamnak, vajon mennyit kell nekem összehoznom... Az egyes számú fogalma­zást. meg az összehozni igét is szó szerint gondolta, s ön­kéntelenül fogalmazta ilyen pontosan. Nem volt két­sége aziránt. hogy neki magának kell ezt a felada­tot elvégeznie, de úgy, hogy összehozza, vagyis ki­gyomroz, amennyit csak le­het, elsősorban is Gusztiból, de lehetőség szerint Lajos bá­csiból, esetleg még nagyma­mából, vagyis a saját anyjá­ból is. S majd ez együtt lesz az, amit 5 hoz össze, Tibor családja úgy szedi ösz- sze a másik felét, ahogy akarja. — Egy házasság, kedvesem, máma nem gyerekjáték... Nem is beszélek arról, hogy a lakás önmagában még sem­mi! Azt be is kell rendezni... lehetőleg úgy, hogy élni le­hessen benne. A mi gyereke­inknek — mert gondolom, a tiednek is — eddig mindenük megvolt Bár képzelem, hogy nektek sem volt könnyű Ti­bort kitaníttatni... Mi is ele­ve azt gondoltuk, hogy csak maradjon Kati egyedül, de neki legalább legyen meg mindene... Azt hiszem, na­gyon fájdalmas volna nekik, ha egyszer csak lezuhanna az életszínvonaluk. Azon kapta magát, hogy ezt az éééletszínvonalat ép­pen úgy mondta, mintha Kla- ááárit hallaná. Sebaj, fő, hogy ez a korlátolt proliasz- szony felfogja: korántsem szabadult meg minden gond­tól azzal, hogy a fiacskája megnősül. Maradtak még kö­telességei. — Tudod, mi Tibort, meg­mondom őszintén, nem olyan nagy erőfeszítéssel taníttat­tuk. Még ő hozott haza ösz­töndíjat, azt lehet mondani, maga ruházkodott. Különben nem is ment volna. Mind a ketten gyárban dolgoztunk, a férjem, mióta művezető lett, kevesebbet keres, mint az­előtt. Szidtam is érte eleget... tisztességes szakmunkás ne menjen eL.. na majd meg­mondom, minek... de hát ő azt mondja, valakinek azt is csak el kell vállalni. Ez nemigen találkozott Gitta elképzeléseivel; 5 úgy fogta fel ezt a művezetőséget, mint a munkássorból való ki­emelkedést, mint karriert; nehezen engedte be a fejébe, hogy ez anyagilag talán nem is felfelé vezet, hanem éppen keresetcsökkenéssel jár. Fel­sóhajtott, mintha együttérez- ne. De elhatározta, hogy most már aztán felhagy a gügyö­géssel és kerek perec neki­szegezi, amit akar; világo­san, hogy ne lehessen tovább mellébeszélni. — Mégis akkor hogy kép­zeltétek, kedvesem? — Tudod, mikor összeke­rültünk, majdnem öt eszten­deig laktunk apámék házá­ban valami sufniban Erzsé­beten, mert az csak sufni volt, szobának nem lehetett nevezni... Már Tibort itt hordtam a hasamban, amikor elkezdtünk építkezni; az uram brigádbeli barátai jár­tak ki téglát hordani, maltert keverni, mert akkor még dol­gozott, most már biztosan azok se jönnének, egy haj­csárnak, egy kutyaütőnek ki megy el segíteni... Úgy kellett a szavába vág­ni, mert Gitta már nagyon unta a szerinte csak figyelem­elterelő hosszú szövegeket: — Szerencsére már nem is a ti házatokról van szó, ha­nem a fiadék lakásáról... — Igen. Hát az a sufni még most is megvan; tulaj­donképpen egy-két évig el lehetne benne lakni, amíg... Tibornak már van egy kis összegyűjtött pénze a taka­rékban... (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom