Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-02 / 154. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. július 2. a Jósa András Múzeumban Egy film-show dicsérete Akiknek pusztán a többnyire csak igen-igen halványra sikerült „Égtájak” című világirodalmi antológiákat idézi fel emlékezetük Nikodémusz Elliről, sajnos, nem egészen alaptalanul teszik félre az ő szerkesztésében megjelent könyveket. De hogy vannak sikerültebb gyűjtései is, azt legutóbb éppen a „Farkascsorda” igazolta. Az Európa Könyvkiadó vállalkozásaként megjelent kötet a kortárs szovjet irodalom négy reprezentánsának munkásságából ad némi ízelítőt. Vaszil Bikov a kiadvány címadó alkotásával, a Szabó Mária kitűnő fordításában napvilágot látott „Farkascsordá”-val, Pazil Iszkander pedig Árvay János jóvoltából a „Remzik”-kel van jelen. Jurij Dodolev az „A Sabo- lovkán, akkor ősszel, címet viselő Kántor Péter-fordította kisregéVisszapillantó tükör (Farkascsorda. Szovjet kisregények. Válogatta Nikodémusz Elli. Európa Könyvkiadó. Bp., 1978. 483 1.) nyével, Anatolij Makarov a G. Lányi Márta tolmácsolásában megjelent „Életem a muzsiká”-val mutatkozik be. Ismert és a pálya kezdetén álló szerzők vannak így együtt. Bikov és Iszkander olvasott írók. Műveik már hozzánk is eljutottak. Az „A harmadik rakéta”, az „Alpesi ballada”, az „A halottaknak nem fáj”, az „Az út végén” és az „Az obeliszk”, illetve a ..Kecskecsillag”, valamint a „Tiltott gyümölcs” című könyvek magyar nyelven is megjelentek. A másik két íróval, Dodolevvel és Maka- rovval azonban most találkozhatunk először. Hogy ezúttal végül is ilyen ösz- szeállításban lépnek a magyar olvasók színe elé, az elsősorban Nikodémusz Elli tematikus válogatásának tudható be. Az egyes írásokat tudniillik szervesen kapcsolják össze a háború iszonyúan nyomasztó tehertételétől szabadulni nem tudó szereplők. Ha különböző helyzetekben is, de mindannyian visszapillantó tükröt tartanak a kezükben. Az első kisregény egy szabályos partizánvisszaemlékezés. A Viktor Platonov megmentésének lélegzetelállítóan izgalmas körülményeit taglaló Levesük a saját háborús történeteit adja elő. Dodor lev egy bérház életének bemutatásán keresztül villantja fel a fegyverek sorsformáló hatását. Az „Életem a muzsika” az egyén jövőjét elgáncsoló vérzivatar kivételesen borzalmas megpróbáltatásainak kedves-szomorú regénye. Egy halálba hajszolt kisfiú önmarcangoló erkölcsi kísérletének lesz tanúja a „Remzik” olvasója. A már neves írókban ezúttal sem csalódtunk, a csak most bemutatkozók pedig sikerrel debütáltak. A kisregények külön-külön is hű tükrei a Nagy Honvédő Háború morális megéneklésére vállalkozó mai szovjet regényirodalomnak, együtt azonban érthetően nagyobb a hatásuk. A „Farkascsorda” címmel közreadott négy kisregény méltó képviselője a jelenkori szovjet szépprózának. T. S. A film (Lassa Hallström jóvoltából) megszületett. Egészen friss: Nyugat-Európá- ban is ebben az esztendőben tűzték műsorra. Nagyon gyorsan eljutott hozzánk is. A közönségfogadtatás újabban szinte megtervezhetetlen: jobb sorsra érdemes alkotások tűnnek el pillanatok alatt a süllyesztőben és jelentéktelen, napi fogyasztásra szánt filmecskéket tüntet ki kegyeivel a publikum. Persze vannak — szerencsére — kivételek is. Megesik, hogy a hatalmas nézőszám indokolt, mert a film rászolgál az érdeklődésre és a figyelemre. Az ABBA jó mozi és színvonalas szórakozás, a telt házak ezúttal a dicséretes minőség elismerésének szólnak. Érdemes az ABBA „titkát” megfejteni, s arról beszélni: miért érdekes egy többnyire perifériára utasított filmféleség? A rendező munkamódszeréről a következőket mondotta: „Az együttes nagyon keveset tudott a terveimről. Azt akartam, hogy a film a lehető legélethűbb legyen. Amikor Ausztráliába értek, elmondtam nekik, hogy mi van a forgatókönyvben, de első koncertjük előtt olyan idegesek voltak, hogy azt hiszem, mindaz amit akkor mondtam, az egyik fülükön bement a másikon pedig kijött. Mindennél jobban titkoltam előttük azt, hogy kik lesznek a partnereik, a színészek. Két jelentősebb szerep van a filmben: az egyik a testőrük, a másik a disc- jockey, aki mindenáron interjút akar készíteni velük. Hagytam, hogy ez a két színész úgy mozogjon az együttes körül, mintha civilek lennének, így az együttesnek fogalma sem volt arról, legalábbis az első néhány napban, hogy kik is ők valójában.” Az alkotói munka színvonalát nem nyilatkozatok alapján szokás meghatározni. Lassa Hellström szavai mégis eligazítanak a koncepció és a minőség dolgában egyaránt, hiszen az ABBA ereje éppen életszerűségében rejlik. Nem érződik a filmen a görcsös igyekezet, hogy az együttes tagjait fellegekbe Tinédzserek (terrakotta) Anya (kő) A filmet és a zenét már a mozi őskorában összekapcsolták. Még néma volt a kép, de a zongorista már klimpírozott: a teremben elhelyezett hangszeren rögtönözte a kísérőzenét. A hangosfilm elterjedése után a muzsika szerepe megnőtt. Az illusztratív dalbetétek megmaradtak ugyan, a zene funkcionális jelentősége azonban fokozatosan meghatványozódott. A modern filmművészetben — legújabb korunkban — a komponista immár nem a „kiszolgáló személyzethez” tartozik, hanem rangos alkotótárs, aki az esztétikai élmény fontos letéteményese. Gondoljunk a Szerelmem Hirosima, az Országúton, A kopár sziget, a Tájkép csata után, Az ötödik pecsét tartalmi-formai egyensúlyára: arra, hogy a felhangzó akkordok mennyire fontos komponensei a művek „üzenetének”. Más a helyzet a szórakoztató produktumokkal. A habkönnyű vígjátékok, zenés bohóságok esetében a dal, a tánc a lényeges. Ha nem nagyon banális a mese és me- lodikusak a számok, a rendező megtette a kötelességét: a musical, az operett súlyos társadalmi mondanivaló közvetítésére nem alkalmas. Mostanában megszaporodtak a zenés show-filmek. Ennek a műfajnak — mármint a beat, a pop különféle muzsikaváltozatainak — modern klasszikusai is akadnak. A személyes jelenlét határai végesek. A népszerűség a vetített képek révén megsokszorozható. Törvényszerű jelenség — egyszersmind az igény bizonyítékai —, hogy a Beatles együttes és utódaik, a kedvelt sztárok egyre-más- ra felbukkannak a mozivásznon. Nem vagyok tájékozott slágerlistaügyekben, de azt tudom, hogy a svéd ABBA együttes most van a csúcson. Zenéjüket magam is szeretem, s hála a propagandagépezetnek, a kellő információkat is megszerezhettem a rokonszenves emberekről. Biztos voltam benne, hogy előbb utóbb elkészítik azt az AB- BA-filmet, mely a legnépszerűbb számokat tartalmazza (esetleg más módon — cselekményes mesében — kamatoztatja a svéd együttes világsikerét). Festőnő portréja (terrakotta) A nyíregyházi Jósa András Múzeumban láthatják a művészet kedvelői Szatmáry Gyöngyi Munkácsy Mihály-díjas művész kiállítását. A szatmárnémeti születésű művésznő Nyíregyházán végezte általános iskoláját, rajztanára Szalay Pál festőművész volt. Nyíregyházi tárlatán 23 kisplasztikát mutat be. Elek Emil felvételei Mári (terrakotta) emelt, nagybetűs sztároknak mutassa. Idealizálásról sem beszélhetünk. A népszerű „négyesfogat” egyszerűen emberekből áll — akik szeretik és értik mesterségüket és akik valósággal elbűvölik hallgatóikat. Anni-Frid, Ag- netha, Benny és Björn nem játsszák meg magukat a kamera előtt: természetesen viselkednek, mosolyuk nem fogpaszta-reklám ízű, köny- nyedén és visszafogottan viselik el a bálványozást (meg az ezzel járó — sokszor meglehetősen fárasztó — ceremóniákat). Jó a keretjáték is. Kizárólag számokat pergetni egymás után, még akkor is, ha azok világslágerek, sovány muníció lenne egy egész estét betöltő filmhez. A mókás körítés, mely a fellépéseket összeköti, voltaképpen minden eredetiségnek híjával van. De éppen ezért hiteles és igaz. Az sem mellékes, hogy a rendező érdekes adalékokat szolgáltat a siker szociológiájához. Többször elhangzik a kérdés, nem úgynevezett „mélyinterjú”, hanem baráti kérdezősködés formájában, hogy ki miért kedveli ABBÁ-ékat? A válaszok spontán jellegűek. Nyoma sincs bennük a kedvcsináló propagandának. Felcsillan bennük a humor is: az egyik pöttömnyi kislány például rokonszenvét azzal indokolja, hogy „az egyik fiú olyan szexis”... Mindig irigyeltem és csodáltam a zenekritikusokat, mert a felcsendülő dallamokról és egyáltalán a muzsikáról szavakban is képesek lé- nyegretörően fogalmazni. Magam nem vagyok e képesség birtokában, ezért csak annyit írhatok: az ABBA együttes zenéje melodikus és hangulatos, érzelemgazdag és üdítő. A számok majd mindegyike világsláger — s nem véletlenül az. Életérzések lüktetnek bennük. A szerelmet, a barátságot, az örömet emelik a zene költői szféráiba. Igaza lehet annak az ítésznek, aki úgy érzi: ha az egyes számokat alkotórészeikre szednék szét, csak egyféleképpen lehetne összerakni őket. Ügy, ahogy a dalokat megírták és előadták. Bíráló megjegyzés? Talán csak egyetlen: a revüjelleget, a kissé bombasztikus csillogást talán lehetett volna olykor visszafogni. Ez azonban nem lényeges. Az ABBA — olyan szórakoztató mozidarab, mely a műfaj életképességét bizonyítja. Ami pedig a prognózist illeti, nem valószínű, hogy tévedünk: a film után még többen fogják a svéd popegyüttest hallgatni. Az ABBA-koncert általában kellemes a fülnek. A film ráadásul a szemet is gyönyörködteti. Veress József KM Szatmáry Gyöngyi kiállítása 0 FILMJEGYZET
