Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-21 / 170. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1978. július 21. TELEX... BRÜSSZEL Az angolai hatóságok szabadon bocsátottak hatvan zaire-i foglyot, akik korábban erőszakkal behatoltak Angola területére — közölte az Angolai Népi Köztársaság brüsszeli nagykövetsége. A július 15. és 17. között Brazzaville-ben folytatott tárgyalásokon Angola és Zaire képviselői megállapodtak abban, hogy pénteken újabb megbeszélést tartanak a két ország kapcsolatának normalizálása végett. Az Angolába behatolt zaire-i betolakodók szabadon bocsátása minden bizonyossággal hozzájárul a pénteken kezdődő megbeszélések légkörének javításához — hangoztatta Angola brüsszeli nagykövetsége. Szerdán az ANGOP angolai hírügynökség is közölte, hogy az angolai és a zaire-i küldöttség pénteken Brazzaville-ben folytatja tárgyalásait a két ország kapcsolatainak rendezéséről. KABUL A kabuli rádió bejelentette, hogy Afganisztán kormánya megkezdte mezőgazdasági programjának megvalósítását. A rádió jelentése szerint a mezőgazdasági fejlesztési bank kedvező feltételekkel hitelt nyújt a parasztoknak mezőgazdasági gépek és szerszámok beszerzésére. A forradalmi kormány rendeletileg eltörölte a kisbirtokos és föld nélküli parasztoknak az uzsorásokkal és a földesurakkal szemben fennálló adósságait Valamennyi tartományban és járásban bizottságokat hoznak létre paraszti termelőszövetkezetek megszervezésére. SALISBURY Politikai pályafutása során még sosem érte olyan megaláztatás. soha nem fogadták a rhodesiai fehértelepesek olyan ellenségesen Smith kormányfőt, mint szerdán egy pótválasztási kortesgyűlésen — jelentik a nyugati hírügynökségek. Smith a Salisbury egyik iskolájában megrendezett gyűlésen a fehér választók előtt első ízben próbálta megvédeni a vele szövetkezett fekete bőrű politikusokkal kötött, úgynevezett belső rendezést. A mintegy 300 főnyi hallgatóság köréből azonban beszéde közben gúnyos megjegyzések, személyét sértő közbeszólások hangzottak el. mint a Reuter megjegyezte. a gyűlés hangulata azt jelezte, hogy a fehér lakosság egyes rétegei Smith távozását követelik. Az egyébként jelentéktelen eset politikailag azért érdemel figyelmet — mutatnak rá a hír- ügynökségek —, mert azt mutatja, hogy — noha ellentétes előjellel — a fehér rho- desiaiak sem hajlandók elfogadni a „belső rendezést”. A khartumi vitafórumon ELES SZÖPARBAJOKBAN lecsapódó álláspontok összeütközése jellemzi az Af- riai Egységszervezet tagállamainak a szudáni fővárosban, Khartumban folyó csúcsértekezletét. Meglepetésre azonban ez nem ad okot, hiszen a csúcsértekezletet előkészítő külügyminiszteri tanácskozáson már kirajzolódott az egy-két alapvető kérdésben szétválasztó „frontvonal”. A viták tengelyében mindkét fórumon a nem afrikai országok kontinensbeli katonai tevékenysége állt, ami jórészt az ún. Afrika-közi katonai erő megteremtésének formájában merült fel. Ez utóbbi felállítását — a NATO su- galmazására — a nyugati orientációjú afrikai országok szorgalmazzák. A magukat „mérsékelteknek" nevezett államok csoportja — a többi között Szenegál, Marokkó. Gabon, Zaire, Szomália és Szudán — egy kalap alá próbálja venni például a francia—belga katonai intervenciót Zaire Shaba tartományában azzal a katonai-műszaki segítséggel, amelyet határainak védelméért, területi egysége fenntartásáért Kuba nyújtott Angola és Etiópia törvényes kormányainak. A haladó és a valóban mérsékelt afrikai államok többsége azonban különbséget tett a kétfajta segítség között. Kaunda zambiai elnök beszédében emlékeztetett a Szovjetunió és Kuba pozitív szerepére az afrikai felszabadító mozgalmak támogatásában, s rámutatott arra, hogy a nyugati hatalmaktól hiába kértek ilyen segítséget. Elutasítván a kontinens csendőri szeredét betöltő NATO-ihletésű Afrika-közi haderő koncepcióját, Kaunda hangsúlyozta: ez az eró csakis és kizárólag az egységszervezet kezdeményezése és irányítása alatt jöhet létre, s nem kötődhet egyetlen Afrikán kívüli katonai tömbhöz. EZT AZ ÁLLÁSPONTOT KÉPVISELTE a Madagasz- • kári Demokratikus Köztársaság nagy tekintélynek örvendő elnöke, Didier Ratsiraka, aki leszögezte: a Szovjetunió és a többi szocialista ország nem törekszik Afrika újgyarmatosítására, ahogy azt a volt gyarmatosítók teszik. A kérdésben folyó éles vita ellenére megalapozott a remény, hogy a tanácskozáson sikerül majd megtalálni a közös nevezőt. Már a külügyminiszteri konferencián kialakult a teljes egyetértés az afrikai, és az arab népek felszabadító harcával való szolidaritást illetően. Hasonlóképp hitet tettek a földrész teljes felszabadításáért folyó küzdelem támogatása mellett is — különös tekintettel a délen levő fehér fajüldöző rendszerekre. Egyes felszólalók úgy vélik, hogy az Afrika-közi haderőnek — amennyiben erre egyáltalán szükség van — elsősorban ennek a küzdelemnek a sikerét kellene szolgálnia. Pálfi Viktor KUBAI TUDÓSÍTÁSOK (3.) I fiatalok városa Tirolban — hét hónappal a tervezett batáridő előtt — befejezték az Arlbergen keresztülvezető, 13 972 méter bosszú közúti alagút építését. (Kelet-Magyarország telefotó.) — Kétezer gyermekkel is sok gond lehet, ellátásuk, játékuk, tanítási időben a foglalkoztatásuk és egyebek. Hogy győzi, miként szervezik meg munkájukat? — A tábor kettős feladatot lát el. A nyári szünetben egyhetes turnusokban jönnek a diákok, s csak sportolnak, szórakoznak, játszanak, kirándulásokra járnak. A tanév idején 15 napig tartózkodnak a táborban és délelőtt oktatás folyik, délutánonként pedig szabad idő, fürdés, játék, sport. — Nem túl rövid az egyhetes turnus? — Az igaz, hogy gyorsan elröpül az idő, de nagyon sokan szeretnének ide jönni, minden kubai gyerek szeretne itt nyaralni. Egy év során 250 ezer tanuló élvezheti városkánkat. Mostanában inkább a közeli Havanna diákjai kapnak elsőbbséget. Azonban a VIT után a tíz altábort úgy osztjuk fel, hogy minden megyének jut egy, akkor aztán nem csak a közeliek, hanem az ország minden tájáról jöhetnek a gyerekek. A társadalmi munka nyomait mindenütt látni. A természet által kialakított amfiteátrumot csak „gyalulni”, igazítani kellett. A tábor területén átfutó folyócska egyik oldalán magas domb emelkedik, szemben a szabadtéri színházzal. Ügyes emberek kötélpályát építettek, amely a folyó felett libeg a domb tetején, ahol vidámparkot létesítettek. — A sportolást minduntalan megemlítik. Milyenek a tárgyi lehetőségek? — A sport valóban elsőrendű szerepet játszik a tábor lakóinak életében. A kubai gyerekek nagyon szeretik a sportot, nemcsak az ökölvívást és a baseboolt, hanem mindent. Körülményeink igazán jók. Úgy csináltuk, hogy minden altábornak két „garnitúra” sportlétesítménye legyen, tehát ezer gyereknek jusson egy atlétikai pálya, úszómedence, s természetesen tornaterem, kézilabdapálya, kosárlabdapálya, ba- seboolpálya. S itt a tenger, a partot, amely elhanyagolt volt, nehéz munkával hoztuk rendbe. De minden altábornak van orvosi és fogorvosi rendelője,, pihenőszobákkal, üzlete és a táborban harminc mikrobusz- vonatocska szállítja a gyerekeket. A beszélgetés után egy kis dombocskán levő fehér falú épülethez invitál az igazgató. A pálmafák és virágzó bokrok gyűrűjébe fogott épület előtt hosszú sorban állnak az üneplőbe öltözött gyerekek, mellettük felügyelő tanáraik. Az ajtóban díszőrséget áll egy fekete bőrű kislány, s amikor odaérünk, úttörőszokás szerint tiszteleg és üdvözöl minket Ernesto Che Guevara életét bemutató kiállítás és emlékmúzeum megtekintése alkalmából. Majd röviden elmondja, hogy Che a forradalom győzelme után ebben a házban lakott néhány hónapig, hogy bántó betegségét gyógyítsa és pihenjen. A fiatalok ezt a házat emlékházzá alakították át, s tablókon, fényképeken mutatják be Ernesto Che Guevara életútját, de sok személyes tárgyat is kiállítottak. Régi szokás már a Jose Marti úttörőtáborban, hogy mindennap a húsz legjobb magaviseletű gyermeket éri az a megtiszteltetés, hogy társaiknak bemutassa az emlékmúzeumot és őrséget álljon a ház bejáratánál. Ö négyszobás házban egy-egy tablócsoport előtt ott állnak a kis kalauzok és illő komolysággal, fegyelmezetten magyarázzák a nagy forradalmár életútját, mutatják fényképeit, használat* tárgyait. Elköszönve a Jose Marti úttörőtábor igazgatójától, Hektor Paz barátunktól, még sokáig irigykedve néztünk vissza a kubai gyerekek városkájára, mely tanítja, neveli és szórakoztatja Kuba jövendő felnőtt generációját. Laci csendesen figyelte a nagymama és unokája közötti beszélgetést; nem akart beleavatkozni. De egy éles kanyarban Kati mintegy figyelmeztetően a vállához kapott; akkor megkérdezte: — Nem vezetek elég gondosan? — De — mondta Kati a kezét visszahúzva — mint a sebészorvos, mikor operál. Nagymama megértette, hogy itt róla van szó. — Miattam ne sebészked- jék, fiam, csak menjen nyugodtan úgy, ahogy szokott! Kati most a nagymama vállára tette a kezét. Ezzel talán azt is jelezte, hogy neki van egy ilyen odakapkodó szokása, nehogy Laci valahogy , túlértékelje már az előbbi mozdulatát, amikor az 6 vállához nyúlt. — Ne aggódj, nagymama! Nem okozol semmi gondot... és még időben odaérünk. Mos már a dűlőúton mentek, ha lehet, az eddiginél is óvatosabban. Laci segített Katinak megnyugtatni nagymamát. — Az eljegyzésre biztosan odaérünk! — A visszapillantó tükörben kereste Kati arcát. — Én egyébként, ha magam vagyok, akkor is nagyon óvatosan vezetek. Nem repülőgép ez! A tükörben megtalálták egymás arcát, Kati csak most engedte el nagymama vállát és megjegyezte: — Hiszen az ő saját személyes biztonsága, az se kutya ... ugye, Laci ?! — Ahol vannak, ni! — mondta Laci — nyitva a kapu; ★ Mindenki kicsődült a nagymama fogadására, de Laci csak befordult és elment mellettük; a ház és a tűzhely közé már ki volt készítve a nyugágy; amellett állt meg, hogy nagymamának éppen csak ki kelljen szállni és belefeküdni a kényelmes nyugágyba. De nagymama, már ahogy lépett kifele — féltucat kéz nyúlt a segítségére — ingerülten rájuk szólt: — Vigyétek ezt innen! Nem látjátok, hogy nem tudok tőle kiszállni! Körültekintett és mielőtt köszönt volna, megkérdezte: — Hát Lajos hol van? Lajos bácsi a drótkapu bezárásával foglalatoskodott. Nem sietett; hadd fogadják a nagymamát, s végezzék el a bemutatkozásokat. Nyilván a Tibor szüleit be kellett mutatni. De nagymama, felfedezve a kapuval bajlódó Lajos bácsit, először is őhozzá sietett: — Ó, te házigazda, hát te így fogadod a vendéget? — Csak a kapu, Margit néni, a kaput zártam be... Kati nevetett is, bosszankodott is, hogy jövendő anyósának és apósának bemutatása késedelmet szenved. De ki kellett várni, amíg nagymama eleget örvendezik a Lajos bácsi jó színén, s azon, hogy láthatja. Majd csak ő utána jöhettek sorban a többiek. Nagymama úgy mustrálta Tibor szüleit, hogy sok ember zavarba jött volna; de úgy látszik, ők kedélyesen fogták fel. Azt is, hogy nagymama milyen viharosan borult az előbb Lajos bácsi nyakába, s ahhoz képest velük eléggé tartózkodóan viselkedett. Persze, nem is sejtették, hogy ez inkább a fiuknak szól; szegény Tibort nagymama sehogyan sem tudta megszokni, most is legutoljára hagyta, s őt utasította a nyugágy megfelelőbb elhelyezésére. Feltehetően ezt is azért, hogy diadalmaskodhasson felette, mennyire ügyetlen. Tibor pedig nagyon igyekezett, de hiába, csak szétesett, alig bírta összerakni. Nagymama nem szólt, csak szemüvegét a homlokára emelve hosszan szemlélte, hosszan és kritikusan, hogy mennyit kínlódik. Végre leült és Gusztit intette magához. Bizalmasan megkérdezte : — Hát neked meg hogy vált be az új házasságod? Mintha csak egy vadonatúj házaságról érdeklődött volna. (Folytatjuk) I % [• I f 4 > f I M ? f - <• $ M ly? J»»*»hí TMllfiiir'Vi"'yiTLf i fUif • avannától délre a tengerparton nyúj- ; tózik Santa Maria üdülőterület, va- iij lójában ide járnak a főváros lakói strandolni és pihenni a szabad hétvégeken. Közelsége miatt is megéri, ha kiruccannak ide. Eredetileg Havannától egészen a 110 kilométerre levő híres üdülővárosig, Vara- deroig ki akarták építeni az amerikaiak a legújabb nyaralóparadícsomukat. De csupán a két végső pontot alakították ki. Most a kubai nép épiti önmaga részére ezt a csadálatosan szép és egyedülálló környezetet. Különben is a főváros központjában, a tengerpart nem alkalmas strandolásra, fürdőzésre, mert kövek borítják a parti szegélyt. A város határától minden irányban viszont selymes, finom homokpadka fogadja a víz szerelmeseit. Amikor átfutunk a kikötői alagúton — amely a tengeröböl alatt kígyózik a sztrádához — s rátérünk a matanzasi autópályára, a tenger mellett haladunk Santa Mariáig, majd tovább az ifjúság nyaralóvárosába, a Jose Marti úttörőtáborba. Valamikor egy ültetvényes tulajdona volt a park, emeletes villával és melléképületekkel. Természetesen Kubában bármelyik pálmaligetes parkot, vagy villát a forradalom előtt csak a tőkések és ültetvénybirtokosok mondhatták magukénak. A 9 négyzetkilométer területű parkban ma már 20 ezer úttörő lakik, tanul, szórakozik. A városka igazgatója Hektor Paz lelógó harcsabajuszt visel. Huszonhét éves, matematikaszakos tanár. Sovány, szikár fiatalember. A főkapunál fogad, s azt ajánlja, hogy előbb autóval járjuk be a tábor területét. A kocsiban is beszélgetünk. Megemlíti, hogy a forradalom győzelme után ezen a helyen alapították meg az első tanítóképző intézetet, majd amikor a gyors ütemű tanítóképzés befejeződött, akkor az oktatásügyi minisztérium az úttörőknek adományozta az egész területet, hogy építsék föl a gyerekek számára nyaralónak. 1974-ben láttak munkához, s a következő esztendőben Fidel Castro fölavatta a Jose Marti nevét viselő úttörőtábort, ahol akkor 10 ezer gyermek kapott kényelmes otthont. Amikor végigkocsikázzuk a nagy kir terjedésű tábort, a szép színes falu központi étteremben foglalunk helyet. Jégkockákra öntött narancsitalt kortyoltunk. Hektor Paz megjegyezte, hogy nem a Jose Marti úttörővároska az egyedüli Kubában, hanem még három helyen van ifjúsági tábor: Ca- magüey-ben háromezer tanuló, Oriente tartományban ötezren férnek el, Varaderoban pedig nemzetközi úttörőtábor működik. A központi a legnagyobb, természetesen a Havanna szomszédságában levő Jose Marti városka. — Hogyan tudnak itt 20 ezer gyermeket elhelyezni? — Jelenleg csak tizenötezer gyereknek van hely. De látta azokat az épületeket, melyeket még állványok vesznek körül? Ha azok is elkészülnek, akkor kereken 20 ezren lakhatnak a táborunkban igen kényelmes körülmények között. Egyébként hadd mondjam el, hogy a havannai VIT vendégeit is, legalábbis egy részüket ebben a táborban helyezzük el. Ügy tudóm, hogy a magyar fiatalok is itt laknak majd. Ez a konyha, s a többi együttesen 20 ezer adag ételt készít naponta. — Elkülönült épületcsoportokat lehet látni a táborban? — Nem elkülönültek azok, hanem a tábor szervezeti fölépítésének megfelelően kialakított altáborok, központi épületeikkel, konyháikkal, éttermeikkel és sportlétesítményeikkel együtt. Tíz altáborra tagozódik városunk, egyenként kétezer gyereknek adnak otthont. Ezért lehet húszezer lakóról beszélni hamarosan. ©
