Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-15 / 165. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. július 15. KOMMENTÁR Kétértelmű döntés Khartoumban B ár az Afrikai Egységszervezet csúcstalálkozója csak a jövő héten kezdődik, a külügyminiszterek Khartoumban zajló előkészítő jellegű tanácskozása sem nélkülözi az érdeklődést. Peter Onu, az AESZ főtitkár-helyettese szerint negyven kérdést tűznek majd napirendre, de közülük is kiemelkedő fontosságú a kontinensen tapasztalható újgyarmatosító törekvések elleni közös fellépés módszereinek, összehangolt akcióinak a megvitatása. Nem kis meglepetést keltett, hogy a külügyminiszterek — a várakozás ellenére — közös határozati javaslattervben állapodtak meg. Igaz, a javaslattervezet meglehetősen kétértelmű, mert nem tisztázza, hogy vajon Khartoumban miként vélekednek a népelnyomó és fajüldöző rendszerek védelmében netán bevetendő, nyugatbarát afrikai rezsimek katonáiból álló Afrika-közi haderőről, ha annak egységei . történetesen az AESZ többsége által támogatott hazafias erőkkel szemben bocsátkoznak harcba. Mindenesetre a határozati javaslattervezet a várakozáshoz képest kiegyensúlyozottabb. Khartoumi megfigyelők annak is fontosságot tulajdonítanak, hogy a külügyminiszterek a külföldi hatalmak afrikai ténykedését a vártnál tárgyilagosabb hangnemben tárgyalták. Mindenesetre bizonyára befolyásolja a khartoumi értekezletet a namíbiai kérdésben Angola fővárosában létrejött megállapodás, amelynek értelmében a délnyugatafrikai népi szervezet (SWAPO) elfogadta a Biztonsági Tanács öt nyugati tagjának javaslatait a többségi uralom fokozatos megteremtéséről. A közösen kidolgozott és együttesen vállalt határozat- tervezet megkönnyíti a jövő heti csúcstalálkozó munkáját. Az állam- és kormányfők vitája így az újgyarmatosítás meghiúsítására és a fajvédő rezsimek elleni közös lépések meghatározására összpontosulhat. Gy. D. Carter Bonnban Megkezdődött az NSZK és az USA csúcstalálkozója A hangsúlyozott szívélyesség és a tompított várakozás légkörében kezdődött meg James Carter amerikai elnök NSZK-beli látogatása. Csütörtökön az éjszakai érkezés miatt az eredeti program szerint — a kőin—bonni repülőtéren csak a külügyi protokollfőnöknek kellett volna fogadnia az amerikai vendéget, de Schmidt kancellár váratlanul maga is megjelent, hogy személyesen „szállítsa haza” Cartert. A hivatalos, katonai díszpompával megrendezendő fogadtatás pénteken délelőtt volt Walter Scheel köztársasági elnök rezidenciájának kertjében. Washington eddigi kül- és gazdaságpolitikája nem a legjobb osztályzatot kapta a bonni vezetők körében. Mégis minden jel arra mutat, hogy Schmidt kancellár a házigazda szerepében az egyetértés hangsúlyozására törekszik és csak zárt ajtók mögött vitázik arról, miért pazarolja az Egyesült Államok az energiát, „miért teremt hatalmas külkereskedelmi mérleghiányt”, miért nem „fogja meg” az utóbbi időben több „zuhanórepülést” végrehajtó dollárt. Carter sem érkezett üres kézzel a Rajna partjára. A maga részéről nagyobb gazdasági élénkségre kívánja biztatni az NSZK-t, több állami beruházásra — akár az infláció fokozódását is vállalva. Csak kompromisszumok hozhatnak eredményt Helmut Schmidt a tőkés világ vezetőinek találkozójáról Helmut Schmidt kancellár a Die Welt című nyugatnémet, a Le Monde című francia, a La Stampa című olasz és a The Times című angol lapnak adott interjújában körvonalazta kormánya álláspontját a bonni világgazdasági csúcstalálkozó előtt. Visszautasította azt a vádat, hogy a nyugatnémet gazdaság nem tett eleget a nyugati gazdasági válságjelenségek felszámolására. Utalt arra, hogy a márka felértékelésével az NSZK kedvező exportlehetőségeket teremtett szövetségesei számára és lehetővé tette új munkahelyek teremtését. Ugyanakkor megnehezítette saját exportját és a belső munkanélküliség csökkentését. A kancellár leszögezte: a gazdasági csúcstalálkozó valamennyi résztvevőjének kompromisszumokat kell kötnie, méghozzá valamennyi fontos területen ahhoz, hogy a találkozó sikerrel járjon és kézzelfogható döntések születhessenek. Szaljut—6 Orvosi vizsgálat az űrben Alapos orvosi vizsgálaton esett át pénteken az űrtartózkodása negyedik hetének végéhez érkezett Vlagyimir Ko- valjonok és Alekszandr Ivan- csenkov. Mivel a legközelebbi poliklinika is elérhetetlen távolságban van az űrállomástól, az űrhajósok maguk végzik el a vizsgálatokat az automatikus diagnosztikai berendezések és természetesen a földi irányító központban jelenlévő orvosok közreműködésével. A pénteki vizsgálat kiterjed az anyagcsere, a szív- és véredényrendszer működésére, az egyes izomcsoportok állapotára. A vérvizsgálatot például egy automatikus berendezés, az AMAK—3 elnevezésű mikroanalizátor végzi. A vérmintákat egyébként gondosan a kellő hőmérsékleten őrzik majd, s az első adandó alkalommal visszajuttatják a Földre. Ül FEJLŐDÉS ELŐTT Az SZKP KB határozata a mezőgazdaságról Leonyid Iljics Brezsnyev a plénumon elhangzott beszédében részletesen elemezte az ágazat fejlődését, lehetőségeit és távlatait, problémáit és a megoldás nehézségeit. A szovjet mezőgazdaság, bár a kockázatos földművelés övezetében fejlődik, mégis egyre stabilabbá válik és termelése tovább emelkedik. A gabona, a gyapot, a cukorrépa, zöldségfélék és más kultúrák hozamingadozásának skálája az időjárástól függően még jelentős, de a különbségek egyre kevésbé kirí- vóak. Ebben a tekintetben különösen jellemző az előző ötéves tervidőszak (1971— 1975), amikor csupán egy esztendő volt jó, kettő pedig rendkívül aszályos. A bruttó termelés átlagos szintje mégis észrevehetően emelkedett, ezen belül az átlagos évi gabonatermés 55 millió tonnával és összességében elérte a 181,6 millió tonnát (az ötvenes években az átlagos évi gabonatermés 65 millió tonna volt). Egyre több különböző iparág lép termelési-gazdasági együttműködésbe a mezőgazdasággal, s ez a hatalmas szövetség — az agráripari komplexum — meghatározza „a szabad ég alatt léző zöld műhely” iparosításának ütemét és szintjét. Vannak persze még hiányosságok és megoldatlan problémák, amelyekről szó esett a plénumon is. Közülük a leghalaszthatatlanabbak a mező- gazdasági terméknek a fogyasztóhoz való eljuttatásával — a késztermék szállítása, tárolása, feldolgozása és realizálása — kapcsolatosak. Ebben a láncban némi é szakadás észlelhető, amelynek megszüntetése lehetővé teszi egy sor'termék fogyasztásának növelését még abban az esetben is, ha termelésük nem növekednék. Ez a növekedési hányad a zöldségféléknél és a gyümölcsöknél csaknem másfélszeres. A plénum határozata felszólította a tervező és gazA mezőgazdaság intenziven átáll az iparszerű fejlődésre, hogy megbízhatóan el tudja látni az országot élelmiszerrel és nyersanyaggal. Űj erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy a földművelők anyagi és kulturális-szociális életkörülményei még közelebb kerüljenek a városi emberekéhez. így határozta meg az SZKP Központi Bizottságának a minap Moszkvában megtartott plénuma a mezőgazdaság fő feladatát. dálkodó szerveket, hogy energikusabban növeljék az agráripari komplexummal kapcsolatos valamennyi ágazat teljesítményét, kezdve a földművelésnek és állattenyésztésnek szükséges korszerű technika, egyebek közt a traktorok, kombájnok, rakodógépek, nagy teherbírású és különleges gépjárművek, tafcarmány- termelő gépsorok gyártásától egészen a növényvédő vegyszerek és az élelmiszer- ipari gépek előállításáig. Annak idején sok gazdasági vezetőnek gondot okozott a gépesítés, kemizálás és talajjavítás kiterjedt programja: vajon mennyire, készült fel erre a falu? A mezőgazdasági termelés iparosításának most kitűzött feladatát már úgy kell tekinteni, mint magának a falunak az igényét. A szovjet faluban is széles körű fejlődésnek indult a termelés szakosítása és kooperációja a gazdaságközi szövetkezés alapján. A kolhozok és a szovhozok közös erőből hoznak létre a hús, a tej, a zöldség, a szőlő, a takarmány, a vetőmag, stb. termelésére szakosodó korszerű vállalatokat. A Szovjetunióban már több mint 8 ezer ilyen gazdaságközi egyesülés és agráripari vállalat működik, irányításuk demokratikus úton történik, az egyesüléshez tartozó valamennyi gazdaságnak a problémák megoldásában való egyenjogú részvétele alapján. Az SZKP Központi Bizottsága tüzetes tanulmányozás után fontos társadalmi-gazdasági jelenségnek minősítette a mezőgazdasági termelés szakosításának elmélyítését és koncentrációjának növelését biztosító gazdaságközi egyesülések tevékenységét és országos jelentőséget tulajdonított neki. A plénum hangsúlyozta, hogy a gazdaságközi kooperáció nagy és bonyolult folyamat. Nem lehet késleltetni, mint ahogy nem lehet siettetni sem. Befejezésül néhány statisztikai adat, amelyek szembetűnően jellemzik a mai szovjet falu életében végbemenő változásokat. A kolhozokban és szovhozok- ban jelenleg 4 225 000 gépkezelő dolgozik (minden ötödik dolgozó a mezőgazdaságban gépkezelő). Ugyanekkor a falusi építők száma 3 millió. A mezőgazdaság iparosításának folyamatát olyan mérvű építkezés kíséri, amilyet azelőtt nem ismert a falu. Kialakul a falu új építészeti képe: a főtér üzletekkel, étteremmel, klubbal, lakossági szolgáltató intézményekkel, a csendes utcákban, a sétányok vagy a park közelében pedig az iskola, a bölcsőde, az óvoda található. A falu szélén van a sporttelep, ösztönzik a kedvezményes hosszú lejáratú hitelekből finanszírozott egyéni lakásépítkezést. Az állattenyésztő telepeket, csirkefarmokat, takarmányüzemeket, géptelepeket, magtárakat és egyéb termelési objektumokat kiköltöztetik a faluból. A falusi építkezést ipari alapokra állították át, komplex módon végzik, az éghajlat és a nemzeti hagyományok figyelembevételével kidolgozott általános tervek alapján. A plénum hangsúlyozta: a párt következetesen folytatja a lakás és kulturálisszociális feltételek gyökeres javítását a szovjet falun. F. Breusz © — Miért, talán műanyag ebédre számítottál? — kérdezte fensőbbséggel Lajos bácsi. — Kérsz még eggyel? — mutatta fel a pálinkásüveget. Kati az érős kisüstitől még mindig krákogó Apura és Anyura nézett, és odanyújtotta a poharát. — Ha koccintasz velem, Lajos bácsi! Készséggel koccintott; nyújtotta volna a szülőknek is, de ők elhárították. — Kislányom, az eljegyzésed napján talán még sem illik illuminált állapotban fogadnod a vőlegényedet és a szüleit! — Igenis, Anyukám. Csak azt nem tudom, ml lesz velem, ha kikerülök a kezed alól, és már nem tudsz nevelni ... Anya és lánya egyszerre sóhajtottak fel. De Gittának volt annyi humorérzéke és bölcsessége, hogy egyszerre nevették el magukat. — Segíthetünk, Lajos? — Természetesen. Ott a vereshagyma, már lehet is darabolni. Nem nagyon apróra vágni, csak mint a hüvelykujjamon a köröm. És nagymama? — jutott eszébe. — Majd Apu idejében ér- temegy ... csak ide Óbudára, tudod, néhány perc. Lajos bácsi furcsán pislogott Gittára; ez talán azt jelentette, hogy akkor meg miért engedték Aput inni. De nem szólt. Vette a nagy kést és vágta tovább a húst. A faggyutt gondosan lefejtette, de a lefosztott csontokat a hús közé rakta. — Ez birka, te Lajos, nem tréfáltál? — Gittám, neked nem kell belőle enned; a másik edényben halászlé lesz. — Az mindjárt más — mondta Gitta, aki egyébként a halászlét is utálta. De nem is az volt a legfőbb gondja, hogy ő mit fog enni, hanem hogy a Tibor szülei hajlandók-e egyáltalán még csak meg is kóstolni ezeket az ételeket. Bár ki tudja, ez most valami művezető, vagy üzemvezető, de azelőtt közönséges munkás volt. Csakhogy a fiúk ilyen tudósféle, azért gondolta őket is hosz- szú ideig valami értelmiséginek. Ami azt illeti, Kati nem sietett őt annak idején megfelelően tájékoztatni. Lajos bácsi minden zsiradék nélkül csak berakta együtt a húst meg a hagymát a bográcsba, sót meg paprikát szórt rá, és már gyújtotta is meg a szalmacsutakot. Másodpercek alatt ropogott a tűz. — Zsonglőr vagy, Lajos! — tetszett Apunak a gyors tűzgyújtás, ö nyilván estig sem tudta volna ezt a szabad tüzet meggyújtani. — Majd akkor nyilatkozz, ha megetted! — mondta a dicséretre Lajos bácsi. Kati visszament a kocsihoz és kezdte lehordani a pincébe az italokat. — Nem azt mondtad Anyu, hogy először is legyünk túl az italokon? — Óh, igen; közben elfelejtettem. Apu szó nélkül jött segíteni. Szépen körben leraktak mindent a földből való fal mellé. De Katiban nem lankadt a szorgalom, rögtön ment visz- sza a tűzhelyhez segíteni. Ám közben meglátta a Volkswagent. Vagy 150 méterre állt meg nagy tétován. Persze, ez a mulya Tibor nem képes egyedül ide találni, s akaratlanul is játszik kedves szülei idegeivel. Hiába tárták ki előre a kaput is; ahhoz, hogy észrevegyék, el kell jönniök idáigFelkapott egy konyharuhát, amibe a papíron kívül a hús lehetett becsomagolva, de már csak feleslegesen hevert a fűvön, s kiment vele integetni a kapu elé. — Nem a te Katid az ott? — kérdezte a kocsiban Tibort a mamája. Tibor feltette-letette a szemüvegét. — Igencsak — mondta nem túlságosan határozottan. — Egészen csinos kislány így messziről... — mondta az apa és gázt adott. Kati, mint egy közlekedési rendőr, mutatta az utat, be a kapun, a Zsiguli mellé. Tibor lépett ki először, hogy udvariasan kisegítse az anyját, de Kati nem adott neki erre módot, hanem mint egy — a pillanat ihletettsé- - gében elérzékenyült — menyasszony, vőlegénye mellére és karjaiba vetette magát. Hadd lássák a szülők, hogy mennyire szereti gyermeküket. Szerencsére akkor már jött, kezét gondosan megtö- rülgetve Anyu, s hozzá illő méltóságos lassúsággal Apu is; így amíg a fiatalok kibontakozhattak egymás öleléséből, addig a szülők is puszit, kézfogást és barátságos hát- baveregetést váltottak. — Hát nem szép pár? — fordult Anyu Tibor mamájához, aki éber anyagi ösztönével immár másodszor éppen most is azt fürkészte, menynyire lehet • elhinni, hogy ez a szemrevaló lány éppen az ő, az életben meglehetősen idétlenül mozgó, és korántsem daliás fiába szerelmes, ö ugyan igazán tisztában volt Tibor szellemi és jellembeli értékeivel, s hajlamos is volt elhinni, hogy valaki be- lészerethet, de volt benne annyi tárgyilagos kétkedés, amennyinek a leküzdéséhez az eddiginél több bizonyosságra volt szüksége. De ha elképzelte is, hogy ez a lány már annyira ismeri Tibort, hogy belső értékeibe szeretett bele, azt azonban semmiképpen sem hihette, hogy fia még a lány anyjának is igazán tetszik. így: szép pár. — Ügy látod, Gitta kedves? — válaszolt némi tétovázás után. De olyan hangsúllyal, mely egy Tolsztoj-regénybeli orosz grófnő franciául fogalmazott riposztjában is megfelelt volna. Gitta-Anyu is jobbnak látta, ha figyelmével jövendőbeli veje felé fordul, s immár közvetlenül őt üdvözli méltóságos szeretettel. Még volt idejük meginni a Lajos bácsi fogadó pálinkáját, sőt megcsodálni a tűzhelyet is, amikorra megjelent a harrqadik kocsi. De mert éppen a csodálatos dunai panoráma megszemlélésébe voltak belemerülve, alig vették észre, hogy egy előkelőén világos Polski Fiat gördül be a telekre, és áll be hajszálnyira arra a helyre, amelyet nyilván az ő számára hagytak. Felpattantak az ajtók, és kirobbant a Klári két csemetéje, mint idegenforgalomra idomított rezervátumbeli indiánok vagy bakonyi betyárok. — Hurrá, a préri! — és Szia Lajos! — rikkantották. — Bocsássatok meg! — lépdelt utánuk Klári, a vezérigazgató titkárnőjének mozdulataival hanyagul könnyed nyári vászonkosztümjében, megjelenése hatásával eleve számolva, gyermekei kissé túlzott élénksége miatt restelkedve és szívélyesnél szivélyesebb puszikra felkészülve. (Folytatjuk)
