Kelet-Magyarország, 1978. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-22 / 145. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. június 22. Hírmagyarázat Moszkva és Ankara Bülent Ecevit török kor­mányfő szerda délután óta Moszkvában tartózkodik. A hír köznapi eseményről tá­jékoztat, nincs benne semmi rendkívüli. Napjainkban a diplomáciai események nap­tára nem mutat „uborkasze­zont”: úgyszólván az év minden egyes napjára jut fontos látogatás, két- és több oldalú eszmecsere, szer­ződés aláírása, helyi vagy vi­lágpolitikai jelentőségű tár­gyalás. A török miniszterel­nök moszkvai utazása mégis kiemelkedik a nap hírei kö­zül. Moszkva és Ankara kap­csolata nagy múltra tekinthet vissza, kiállta sok évtized próbáját. A két szomszédos ország között mintegy ezer kilométeren kacskaringózik a közös határ. Bár társadalmi és gazdasági rendszerét te­kintve a Szovjetunió és Tö­rökország gyökeresen külön- lönbözik egymástól, a kölcsö­nös megértés szelleme nem újkeletű jelenség kapcsolata­ikban. Nemrég Washingtonban méltán keltett föltünést Ece­vit különvéleménye a NATO csúcstalálkozóján. Ellentétben a találkozó Carter- és Luns- diktálta éles szovjetellenes hangnemével, a török minisz­terelnök — úgy is, mint a Szovjetunió egyik szomszédos országának kormányfője — annak a meggyőződésének adott-hangot, hogy semmiféle fenyegetést nem tapasztal a szovjet fél részéről. Ellenke­zőleg, ha Törökországot vala­ki fenyegeti az nem más, mint az ugyancsak NATO- tagállam, Görögország. Az atlanti paktum vezérka­rában azt sem nézik jószem­mel, hogy Ecevit pártja, a szociáldemokrata színezetű köztársasági .néppárt berkei­ben már huzamosabb ideje olyan nézetek uralkodnak, miszerint Ankara új alapok­ra kívánja helyezni biztonsá­gát. Lévén most Ecevit a mi­niszterelnök, a pártnak ez az elhatározása egyszersmind Törökország hivatalos politi­kájában is érvényre jut. Rá­adásul csak tetézte az atlan- tisták aggodalmát Ecevitnek az a döntése, hogy a szovjet vezetőkkel tartalmas, a jó­szomszédi viszony, a gazda­sági kapcsolatok továbbfej­lesztését dokumentáló politi­kai dekrétumot kíván aláír­ni. A Szovjetunió — mint a szerda reggeli moszkvai la­pok rámutatnak — kész el­mélyíteni ezeket a kapcsola­tokat. Jellemző, milyen ked­vező alapokon indulhatnak a kétoldalú eszmecserék, hogy az áprilisban aláírt kétéves kereskedelmi megállapodás például a forgalom mintegy 40 százalékos emelését irá­nyozza elő. A gondokkal küszködő török nemzetgaz­daság számára a Szovjetunió újabb jelentős támogatást nyújt, így a többi között részt vesz az új, évi négy­millió tonna kapacitású isz- kenderi acélmű építésében. Kétségtelen, hogy Ankara orientációjában a ciprusi válság elhúzódása, a wash­ingtoni katonai segély be­fagyasztása is szerephez jut. Ennél azonban alighanem fontosabb tényező Ecevit re­alista szemlélete, amely min­denképpen jó kiindulópont a szovjet—török kapcsolatok még dinamikusabb fejleszté­séhez. Gyapay Dénes Magyar párt- és kormányküldöttség Varsában (Folytatás az 1. oldalról) dolgozókat. A főváros lakos­ságának képviselői őszinte szeretettel viszonozták az üdvözlést, s köszöntötték a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkárát. Az ünnepélyes fogadtatás a katonai díszalakulat dísz­menetével zárult, majd Ká­dár János Edward Gierekkel együtt nyitott gépkocsikba szállt és bukósisakos rendőr- motorosok kíséretében szál­lására hajtatott. A repülőtértől a városba vezető, mintegy hét kilomé­teres útvonalon varsóiak tíz­ezrei sorakoztak fel, hogy köszörftsék a két ország ve­zető államférfiait. Amerre a gépkocsioszlop végighaladt, a Zwirki-i Wiguryn, a Wa- welskan, a Belwederskan és a többi utcán, virággal, zász­lókkal, színes kendőkkel in­tegetett a lengyel főváros ap- raja-nagyja. Útközben né­hány percre megállt a kocsi­sor a lengyel repülők emlék­művénél, s Aleja Ujazdows- kie és a Trasa Lazienkowska kereszteződésében levő téren. Itt Kádár János és Edward Gierek a gépkocsiból üdvö­zölte az egybesereglett var­sóiakat. Varsó szívében, a mai Győ­zelem terén állt a lengyel fő­város szép műemléke, a XVIII. században emelt szászpalota. Az épületet — csakúgy, mint Varsó lakóhá­zainak több mint 80 százalé­kát — a második világhábo­rú idején a fasiszták szinte a földdel tették egyenlővé. A palotának mindössze boltíves bejárata, a bejárat néhány oszlopa maradt épségben. Itt áll az Ismeretlen katona em­lékműve, ahova délután el­látogatott a magyar párt- és kormányküldöttség. Az örökláng körül elhelye­zett urnákban egy-egy ma­réknyi föld jelképezi azokat a csataterekét, ahol a len­gyel katonák a második vi­lágháborúban vérüket ontot­ták hazájuk szabadságáért. Az emlékműnél Kádár János helyezte el a magyar párt- és kormányküldöttség koszorú­ját. Ott volt a koszorúzási ün­nepségen számos lengyel ve­Szádat nem derűlátó Anvar Szadat egyiptomi elnök nyilatkozatot adott kedden este a CßS amerikai televízió társaságnak, egy nappal azután, hogy az izra­eli pralament elvetette az 1967 óta megszállt arab terü­letek feletti jordániai és egyiptomi fennhatóság visz- szaállításának lehetőségét. Szadat a kártyákat ismét Washington kezébe adva ki­jelentette: az egyiptomi—iz­raeli tárgyalások felújításá­ban az Egyesült Államokat korlátlan szerep illeti meg, s ha Washington teljes jogú partnerként minden felelős­séget vállal, akkor a tárgya­lásokat fel lehet újítani. Az egyiptomi elnök ugyan­akkor kilátástalannak tekint egy Menahem Beginnel tar­tandó újabb csúcstalálkozót, mert az izraeli miniszterel­nök „a régi vezetés kemény vonalát” tette magáévá. Ha­sonlóképpen elutasította az alacsonyabb szintű tárgyalá­sokat, és hasztalannak minő­sítette a genfi közel-keleti békekonferencia újbóli össze­hívására irányuló kísérletet is. Mindezt összeegyeztethe- tőnek tartotta azzal, hogy cá­folja: a különtárgyalások no­vemberben megkezdett poli­tikája összeomlott volna, s úgy nyilatkozott, hogy mi­előtt bármilyen döntést hoz­na, javaslatokat vár Carter- töl. Az egyiptomi elnök tagad­ta azt is, hogy külpolitikai kudarcai miatt kényessé vált volna belpolitikai helyzete. terán, a fasiszták elleni har­cok egykori részese. Talál­kozásuk Kádár Jánossal megkapó mozzanata volt a kegyeletes aktusnak. Az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára be­írta nevét abba a díszes könyvbe, amely a hősi em­lékműnél tisztelgő vezető személyiségek aláírását őrzi. Ezután került sor a ma­gyar párt- és kormánykül­döttség varsói látogatásának első hivatalos programjára. A Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának székházában Kádár János és Edward Gierek találkozott, majd megkezdődtek a ma­gyar-lengyel hivatalos tár­gyalások. A magyar tárgyaló delegá­ciót Kádár János vezeti. Tag­Q Nem mondhatja; nem árul­hatja el. De nem is titko- lódzhat. De Anyu — Gitta — nem az az ember volt, aki kicsi­nyes pontossággal megtervezi egy beszélgetés stratégiáját és taktikáját. Mert a tudatosság és a pontos számítások híve volt ugyan, de szándékaiba, szándékai végrehajtásába mindig belekalkulálta, hogy ő nem számítógép, han.em asszony, szenzíbilis és impro- vizatív képességekkel. S ki­számította és tapasztalataival is igazolta, hogy jobban bíz­hat improvizációiban és lé­lekjelenlétében, mint előzetes tervei hibátlanságában. — Tanácsot akarok kérni tőled, Lajos! — így kezdte, egyszerre határozottan és té­tován. Határozottsága a tá­jai: Lázár György, Gyenes András, Púja Frigyes és Ga­rant völgyi József. A lengyel tárgyaló delegá­ció vezetője Edward Gierek. Tagjai: Henryk Jablonski, Piotr Jaroszewicz, Edward Babiuch, a politikai bizott­ság tagja, a központi bizott­ság titkára, Ryszard Frelek, a központi bizottság titkára, Emil Wojtaszek külügymi­niszter és Tadeusz Pietrzak budapesti lengyel nagykövet. Részt vettek a tárgyaláso­kon a két delegáció szakér­tői is. Este fogadást adtak a ma­gyar párt- és kormánykül­döttség tiszteletére. A va­csorán Edward Gierek és Kádár János pohárköszöntőt mondott. nácskérés tényére, tétovasága a tartalmára vonatkozott. Lajos bácsi, miután felesé­ge, világra sem hozott gyer­mekével együtt, fiatalon — valami érthetetlen kompliká­ció következtében — belehalt a szülésbe, s így egyedül ma­radt, egy kis garzonlakásiba költözött, és soha többé nem nősült meg. Igazi fészke a csónakház volt, és lakásán nem fogadott vendéget. Gittával is egy presszóban találkozott. Gittának konyakót, önma­gának portorikót rendelt, és szokásához híven alig szólalt meg; részint, mert egyébként sem volt beszédes természet tű, részint mert így akarta lehetővé tenni, hogy az ő Gitta húga bármelyik pilla­natban előhozakodhasson a tanácslkérésével. Gitta-Anyu megitta a ko­nyakot, a kávét, hátradőlt a Magyar—jugoszláv barátsági nagygyűlés A horvátországi Pokrivni- cába, a jugoszláviai élelmi­szeripar egyik központjába látogatott szerdán a Magyar Szocialista Munkáspártnak a JKSZ XI. kongresszusán részt vevő küldöttsége. A magyar delegáció tagjai a tájékoztatások meghallga­tása után felkeresték az egyik nemrég átadott korsze­rű gyárrészleget, majd részt vettek a kombinát dolgozói­nak a JKSZ XI. kongresszu­sának tiszteletére rendezett nagygyűlésen. A kombinát pártszerveze­te titkárának a XI. kongresz- szust méltató szavai után Huszár István lépett a szó­noki emelvényre. Hangsú­lyozta : — Országaink, népeink kapcsolatai kiegyensúlyozot­Akciók Mobotu Az Egyesült Államok, Franciaország, Belgium, az NSZK, valamint Nagy-Bri- tannia zaire-i nagykövetei hétfőn és kedden átnyújtot­ták Kinshasában Mobutu el­nöknek azokat a leveleket, amelyekben kormányaik kör­vonalazták a zaire-i rezsim­nek nyújtandó pénzügyi és gazdasági segítség feltételeit. Az AP amerikai hírügy­nökség jelentése szerint a Kínai Népköztársaság a kö­zeljövőben két parti őrhajót szállít Zaire keskeny tenger­partjának védelmére. Kína a múltban már szállított két tan, kölcsönös megelégedé­sünkre dinamikusan fejlőd­nek az élet valamennyi terü­letén. Azok az elvek, ame­lyeket pártjaink az évek so­rán a gyakorlatban megho­nosítottak, kiállták a próbát, összeköt bennünket, hogy egyaránt az emberiség leg­nemesebb céljának a szocia­lizmusnak, az osztály nélkü­li társadalomnak a megte­remtésén munkálkodunk. A JKSZ XI. kongresszusá­nak tiszteletére és a magyar —jugoszláv együttműködés, a két ország közötti gyümöl­csöző kapcsolatok demonst­rálása jegyében tartott nagy­gyűlés után az MSZMP kül­döttsége Pokrivnica és kör­nyéke nevezetességeivel is­merkedett. megmentesere ilyen hajót Mobutu rezsim- jének, és kínai szakértők már évek óta részt vesznek az or­szág parti őrségének kikép­zésében. A zambiai külügyminisz­térium szóvivője kedden Lu- sakában bejelentette: a zai­re-i hatóságok több száz Shaba tartományban élő zambiait arra kényszerítet­tek, hogy térjenek vissza ha­zájukba. Mint ismeretes, Mo­butu a shabai események idején azzal vádolta a zam­biai kormányt, hogy az se­gítséget nyújtott a lázadók­nak. Torna és orvosi vizsgálat is szerepelt a Szaljut—Szo­juz űrállomás kéttagú sze­mélyzete, Vlagyimir Koval- jonoik és Alekszandr Ivan- csenkov szerdai programjá­ban. Az orvosi vizsgálat so­rán az űrhajón elhelyezett berendezésekkel — a földi orvosok közreműködésével — a vérkeringés alakulását el­lenőrizték. Az űrhajósok köz­érzete jó, az átállás a tartós súlytalanságra már alaposan előrehaladt és munkaképes­ségük kifogástalan. A két űrhajós gyors ütem­ben, egymás után helyezi üzembe, illetve ellenőrzi az űrállomás három hónapon át használatlanul maradt be­rendezéseit. Ugyancsak a szerdai feladatok közé tarto­zott a mini olvasztókemence, a Szplav működésének ellen­őrzése, ezt ugyanis már rö­videsen üzembe helyezik — előbb kicserélve a zajosnak bizonyult ventillátort egy új, zajtalan szerkezettel. Ülésezik a JKSZ kongresszusa A JKSZ XI. kongresszusa szerdán hat munkabizottság­ban folytatta a vitát a köz­ponti bizottság jelentéséről és Tito elnök beszámolójáról. A hat jugoszláv bizottság közül a jugoszláv, külpoliti­kát és nemzetközi kapcsola­tokat tanulmányozóban a küldöttek ismét hangsúlyoz­ták, hogy az el nem kötele­zettség politikája a JKSZ és a kormány tartós irányvona­la. Kiemelték Tito elnök kül­politikai aktivitásának, s a vezető külföldi államférfi­akkal sorra kerülő találkozói nak nagy jelentőségét. A fel­szólalók a többi között meg­elégedéssel szóltak arról, hogy az elmúlt években Ju­goszlávia együttműködése to­vább erősödött a Szovjet­unióval, Lengyelországgal, Magyarországgal, az NDK- Val és más szocialista orszá­gokkal. Kiemelték: alapvető feladat a közvetlenül szom­szédos országokhoz fűződő baráti viszony ápolása, illet­ve megteremtése. A kongresszus egész napi tanácskozása a bizottságok­ban zajlott. Ar FKP élesen bírálja a kormányt Élesen bírálja a kormány- politikát a Francia Kommu­nista Párt június 19-én és 20-án megtartott ülésének határozata, amelyet a L’Hu- manité szerdai száma közöl. A dokumentum leszögezi, hogy a választások óta az or­szág előtt álló egyetlen prob­léma sem oldódott meg, a Hatalom folytatja nadrágszíj- meghúzó politikáját, amely a munkanélküliség fenntartá­sával jár és kizárólag a multinacionális társaságok számára kedvező. Ez a politi­ka fokozza az egyenlőtlensé­geket és a dolgozók nehézsé­geit, meggyorsítja az ipari potenciál felszámolását és fokozza Franciaország füg­gőségét a külföldtől. A francia kormány külpo­litikája veszélyezteti a bé­két, az enyhülést és a nemze­ti függetlenséget — hangoz­tatja a határozat —, Afriká­ban a kormány az afrikai népek belügyeibe való impe­rialista beavatkozás élharco­saként lép fel, gyarmati jel­legű gyakorlatot elevenítve fel. A KB határozata méltatja a Franciaországban jelenleg kibontakozó osztálycsatákat, sztrájkharcokat, s azt hang­súlyozza, hogy ezek tanúsít­ják: hat év alatt a közös program körüli tömörülés ér­dekében vívott harc komoly eredményeket ért el, s ezek a vívmányok ma is léteznek. A központi bizottság kü- lönhatározatban azt a célt tűzte ki, hogy a párt taglét­számát idén emeljék 700 000 fölé. Az év eleje óta 9100-an, a választások óta 20 ezren lép­tek be a pártba, amelynek jelenleg 80 ezerrel több tag­ja van, mint tavaly június­ban, létszáma meghaladja a 630 ezret. * székében, de mert így nem volt elég kényelmes, inkább előrehajolt. — Csak te vagy ehhez elég okos — kezdte az ő sajátos bölcsességével. — Tudod, hogy szegény Katimnak kicsi kora óta milyen lelki defek­tusokat okozott ez a... ez a helyzet, szóval, hogy két ap­ja van... — Ami még mindig jobb, mint ha valakinék egy sincs... — szólt közbe Lajos bácsi, de csak hogy jelezze: figyel és reagál. — Jobb, kétségtelen. De nem jó. S nékem mindig az volt az érzésem, hogy ő vala­hol a lelke mélyén sohasem érthetett meg. Szegény kislá­nyom ... Sóhajtott is, halkan, szinte észrevétlenül. Lajos bácsi felemelte a kezét. De Gitta nem hagyta magát félbeszakítani; folytat­ta: — ... különösen mostaná­ban gyötör ez engem. A há­zassága előtt... — Ne gyötörd magad! — jutott szóhoz Lajos bácsi — a lányod nagyon okos kislány. És megértő is. Ö, szerintem, teljes mértékben ... — Nem, nem, ne nyugtass meg, Lajos! Nekem különben is tiszta a lelkiismeretem... Nem is az ítéletétől félek, hanem a fájdalmától... Sze­retnék valamit kitalálni, ami ezt valamennyire enyhítené. Arra gondoltam, hogy ha az apja, vagyis ha mind a két apja, valahogy együtt, egy akarattal... Ha maga mellett látná mind a kettőt élete nagy lépése előtt... — Csak nincs valami prob­léma Gusztival? Guszti az ő barátja; az első férj; a vérszerinti apa. — Ugyan, dehogy. Guszti mindig nagyon korrekt volt. Élni nem lehetett vele — ha érdemes ezt még egyáltalán emlegetni —, de egyébként 5 ... szóval korrektség tekin­tetében ... — Vagy a férjed?... — nézett rá Lajos tanácstalanul — Vele van valami baj ? — Vele, ugyan. Vele még sohasem volt, semmi baj. • Lajos bácsi elcsüggedt. Hallgatott. — Ne gondolj semmi rossz­ra! Csak arra, hogy más a férfiak és más a nők érzelmi szükséglete. Különösen még a kislányom korában. Szegény Katikám, látni rajta, hogy őt ez most mennyire nyomaszt­ja... Szóval valami olvat szeretnék kitalálni... valami szertartásos... valami ha­gyományos, valami természe­tes dolgot, ami mindenki előtt... látványosan... — Azt hiszem, értem. — Most határé tan megállapí­totta. — Kezuem érteni, (Folytatjuk) ESI Üzembe helyezik a mini olvasztókemencét

Next

/
Oldalképek
Tartalom