Kelet-Magyarország, 1978. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-11 / 136. szám

1978. június 11. 0 Huszonöt ér és nemzetközi siker A mai magyar könyvművészet Már 1953-ban a háború dúl­ta nyomdák helyreállítása, a könyvkiadók államosítása után, a fejlődő olvasói igény kielégítése mellett is súlyt helyezett a Népművelési Mi­nisztérium a könyvek eszté­tikus megformálására és ezért létrehozta a Könyvmű­vészeti Bizottságot. A bizott­ság, hogy a kiadókat a cél el­érésére serkentse, a többi, magas könyvkultúrájú euró­pai országhoz hasonlóan meghirdette az „Év legszebb könyve” versenyt. A ver­senyt, amelynek elsőrendű célja a nagy példányszámú tömegkiadványok művészi színvonalának emelése volt, első ízben 1953-ban értékel­ték és jól választottak, mert az „Év legszebb könyve” Barcsay Jenőnek azóta ki­lenc nyelven, összesen 40 ki­adásban megjelent Művészeti anatómia című műve lett. Ez a kiadvány hozta a megújult magyar képzőművészet szá­mára az első nemzetközi si­kert is; 1958-ban a brüsszeli világkiállítás aranyérmét. JÁVORKA-CSAPODY [CONOGRAPHIA FLORAE PARTIS AUSTRO-ORIENTALIS EDROPAE CENTRÁLIS Jávorka—Csapody: Iconop- raphia című kötete. A verseny mind az olvasók, mind a kiadók körében nagy érdeklődést keltett. 1956-ban már négy, 1959-től pedig ki­lenc kategóriában értékelték a kiadványokat, amelyek az I. Nemzetközi Könyvművé­szeti Kiállításon (IBA) Lip­csében további nemzetközi elismerést szereztek a magyar tipográfusoknak és műveik­nek. Az itt kapott hat arany­érem között volt Aggházy Mária könyve a Régi magyar faszobrok-ról és Hofer Edit —Fél Tamás—Csilléry Klára Ungarische Baumkunst cí­mű könyvének első kiadása. Az aranyérmek mellett még 11 ezüst és 9 bronzérem ju­tott a magyar könyveknek. A hazai verseny tovább fej­lődött, 1958 óta külön kiad­ványban jelenik meg az a fényképes, többnyelvű tájé­koztató. amely ismerteti az évi verseny eredményeit. A II. lipcsei IBA 1965-ben to­vábbi sikereket hozott. Ekkor tüntették ki a magyar könyv­művészet egyik kimagasló alakját, az idén elhunyt Len­gyel Lajost a legnagyobb nemzetközi könyvművészeti elismeréssel, a Gutenberg- díjjal. Az aranyérmünk egyi­két az ő gyönyörű Alberto- albuma kapta. A könyvmű­vészet fejlesztése érdekében 1957-ben létrehozott Magyar Helikon Kiadó munkásságát ezen a kiállításon 2—2 arany-, ezüst- és bronzérem dicsérte, majd a III. IBA-n a kiadó kapott könyvművészeti tevé­kenységéért aranyérmet. A verseny lebonyolítását 1970-ben a Kulturális Minisz­térium Kiadói Főigazgatósá­gától a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülé­se vette át. Azóta minden év­BARCSAY JENŐ MŰVÉSZETI ANATÓMIA Barcsay: Művészeti anató­mia — borító. ben ez a verseny jutalmazta könyvművészetünk legjobb­jait. A moszkvai nemzetközi könyvkiállításokon 1970-ben és 1975-ben is több díj és el­ismerés jutott kiadványaink­nak. 1972-ben gyermekkönyv­kiadásunk ért el számottevő sikert, amikor Janikovszky Éva—Réber László sok nyel­ven kiadott gyermekkönyv­sorozatának „Wenn ich nicht mehr klein bin” című kötete az NSZK „Az év legszebb gyermekkönyve” díját kapta. 1975 óta két szakzsüri bí­rálja és értékeli a mintegy négyezer kötetnyi évi könyv­termésből a kiadók és az elő­A többszörös díjnyertes, il­lusztrált Shakespeare Összes drámái című Helikon-kiadás­ból. zsűrik döntése alapján kivá­logatott 220—250 művet. A döntést segíti a héttagú nem­zetközi zsűri is. Az 1977. évi IV. IBA hozta eddigi legnagyobb nemzetkö­zi sikerünket. Könyvművé­szeti és elméleti munkássá­gáért Gutenberg-díjjal jutal­mazták Haiman Györgyöt, az Iparművészeti Főiskola Ti­pografikai Tanszékének taná­rát. A klasszikus művek leg­szebb megformálásáért kü- löndíjat kapott a négyköte­tes Shakespeare összes drá­mái kiadvány. Ezen kívül még sok díj biztosította a 71 kiállító ország versenyében elért előkelő helyezésünket. Az idei, a huszonötödik „Szép magyar könyv” verse­nyen a zsűri 11 kategóriában 42 könyvet tüntetett ki díjjal és 31 mű kapott oklevelet. A huszonötödik évforduló meg­ünneplésére több rendezvény­Egy lap a Magyar Anjou legendáriumból. nyel készült a könyvszakma. Az ünnepi könyvhét alkal­mából hat városban mutatták bé a verseny díjnyertes köny­veit. A könyvhétre jelent meg az a miniatűr kiadvány, amely az elmúlt huszonöt év csaknem 800 díjnyertes köny­véből nyolcvan színes képben ad válogatást. Könyvművészetünk újabb nemzetközi vizsgára készül, az idei Schönste Bücher aus aller Welt-versenyben a ta­valyi 45 szép kiadvány ad számot a világnak könyvmű­vészetünk mai helyzetéről. Morvay László 1/orvin Ottó élete és for- radalmi munkája a szakirodalomban már eléggé ismert, elsősorban sógornője, Kelen Jolán írásai alapján. Két éve jelent meg a Magve­tő Könyvkiadónál egy doku­mentumgyűjtemény, ami a személyével kapcsolatos, ed­dig fellelt és összegyűjtött tényanyagot foglalja magába. Az ifjúság részére azonban csak most jelent meg az „így élt...” sorozatban Simor András könyve: így élt Kor­vin Ottó. Feltétlenül szüksé­ges volt a könyvet kiadni, mely nemcsak Korvin szemé­lyét és közvetlen környezetét mutatja be, hanem betekin­tést ad a kor legfontosabb eseményeibe is. Korvin Ottó 1894. márc. 24- én a közeli Nagybocskón szü- 1 letett. Szülei aránylag jómó­dú, de szolid polgári életet biztosítanak az álmodozó, könyvek, versek után érdek­lődő gyermeknek. A család ILMJEGYZE1 1978-ban jóval kevesebb mozijegyet vásároltak a né­zők, mint az elmúlt esztendő­ben. Romlanak a látogatott- sági statisztikák (melyek már a közelmúltban sem voltak kedvezőek). Jobb sorsra érde­mes alkotások tűnnek el re­kordgyorsasággal a süllyesz­tőben. Az úgynevezett telt ház ritka, mint a fehér hol­ló. Előttem egy forgalmazási adattár. Címeket nem emlí­tek, ezúttal a jelenség a lé­nyeges: akad olyan film, me­lyet 4, 6, illetve 7 százalékos kihasználtsággal játszanak. Ami azt jelenti, hogy — mondjuk — egy ötszázszemé­lyes mozi nézőterén a szóban forgó művek pergetésekor húszán, harmincán vagy har­mincötén ülnek. Amennyiben a filmszínház kisebb, még ke­vesebben. Riasztó számok. Nyugtalanító statisztikák. Nézzünk mögéjük. Könnyű lenne a kérdést az­zal elintézni, amivel a felüle­tes szemlélő szokta. Az érve­lés többnyire így hangzik: rossz a moziműsor. Tényleg rossz lenne a prog­ram? Bizonyos, hogy lehetne színvonalasabb. Az 1978-as év magyar filmjei mostoha fo­gadtatásra találtak (részben okkal, részben indokolatla­nul). Kevés a rangos szóra­koztató produktum. A kíná­latban akad jócskán tucat­áru. De azért szinte minden hétre jut érdekes filmese­mény. A moziktól való töme­ges távolmaradást a közepes­nek mondható repertoár sem­miképpen sem indokolja. (Hadd jegyezzem meg záró­jelben: a válogatást eleve meghatározza az a körül­mény, hogy milyen filmek készülnek a világ különböző stúdióiban. A franciák mos­tanában „gyengélkednek”. Az olaszoknál — nagymesterek egész sorának halála után — egyelőre nincs utánpótlás vagy felzárkózás. Az angol free cinema lángja ellobbant. A szocialista országok stú­dióiban sem születtek a het­venes évek első felében igazi remekművek és a hazai ter­mésről ugyanezt állíthatjuk. Amikor tehát a moziműsor jellegét megítéljük, a film­művészet jelenlegi helyzeté­ről semmiképpen sem szabad megfeledkeznünk. A problé­mát nem az jelenti, hogy a gyenge filmek megbuknak. Az a baj, hogy a figyelmet érdemlő alkotásokra is ár­nyék hull s gyakran hallani tájékozott nézők szájából is a „minden film rossz” elfogad­hatatlan vádját. Mások azzal térnek napi­rendre a nézőbojkott fölött, hogy a televízió korában mindez természetes — és el­kerülhetetlen — folyamat ve­lejárója. Való igaz: a házi­moziban évente sok száz film megtekinthető. Nem kell fel­öltözni hozzájuk, a jegyvásár­lás sem okoz gondot. A logika voltaképpen ki­kezdhetetlen, mégis sántít. A premierfilmek vonzereje min­dig nagyobb, mint a repríze- ké (a képernyőn viszonylag ritkán jelennek meg friss al­kotások). A mozikban megje­lenő művek általában színe­sek, a tévében sugárzott fil­mek csak részben azok (s hol vagyunk még attól, hogy a színes televízió országosan elterjedjen?!). S még valamit: az ember társaslény. Egyedül — vagy családi körben — más atmoszférája van egy filmnek, mint nagyobb kö­zösségben. Voltaképpen ez garantálja a mozi jövőjét. Ha a filmszínházakat otthono­sabbá tesszük — ez anyagi kérdés, de fantázia dolga is —, a televízió nem ellenlábas lesz, hanem szövetséges. Tudunk további magyará­zatokról is. Nagy a kulturális választék. Sokan elfoglaltak (a mozitól messze laknak, in­gáznak, túlóráznak stb.). Nem eléggé hatékony a propagan­da. Barátságtalanok, korsze­rűtlenek a mozik. Meghajolhatunk egyik-má­sik érv előtt, de van egy olyan jelenség is, mely a fel­soroltaknál inkább meghatá­rozza a negatív robbanást. Nevezetesen: az előítéletek gyorsan terjedő hulláma. So­kan „elvből” nem néznek ma­gyar filmet. Vannak, akik úgy vélékednek, hogy a mozi­nak csupán könnyed búfelej­tővei, súlytalan kikapcsoló­dással kell szolgálnia. Mások képtelenek elfogadni azokat a változásokat, melyek a film- művészetben lezajlottak és újfajta normákat teremtettek. Például azt, hogy a történés­nek (a mesének) megcsappant a jelentősége. Hogy a cselek­mény gyakran „nyitott”. Hogy az absztrakció teret követel magának s esetenként nem­csak a szemet, az agyat is „be kell kapcsolni” a művek be­fogadásakor. Az előítélet — rossz ta­nácsadó. Az egyoldalú szel­lemi táplálék épp olyan ve­szélyes, mint a riasztóan si­vár étrend. Képzeljük csak el, ha folyton krímit kellene ol­vasni! Vagy kizárólag Mun­kácsy Mihály-képeket nézni! Akik így szelektálnak, önma­gukat rövidítik meg s akar- va-akaratlanul kirekesztőd­nek az egyetemes kultúra kö­reiből. Ez a veszély nagyon reális, s nap mint nap újra­teremtődik. Kivált akkor, ha nem figyelünk rá és „úgysem lehet semmit tenni” jelszóval napirendre térünk fölötte. A fenti sorok nem „védő- besaédnek” készültek. A mos­tani helyzetért nem lehet ki­zárólag a nézőt felelőssé ten­ni. Javítani kell a programot (az illetékesek megtették a lé­péseket), színesíteni a tájé­koztatást (ilyen vonatkozás­ban is vannak kitűnő elkép­zelések), folytatni a megkez­dett és soha abba nem hagy­ható párbeszédet alkotók és nézők, művészek és moziláto­gatók között. Az is fontos fel­adat, hogy a film-ismeretter- jesztés ne váljon gépies ru­tinmunkává s a könyvkiadás lépést tartson a „hetedik mű­vészet” értékeivel. Az ötvenes évek elejének egyik levitézlett jelszava az volt: „A mozi a dolgozók má­sodik otthona”. Már akkor tudtuk, hogy ez a reklámfo­gás dőreség és nagyon mesz- sze jár az igazságtól. A mozi ne második otthon legyen (nem is lehet az), hanem olyan kulturális objektum, mely gazdagítja, élménnyel ajándékozza meg, szórakozási lehetőséggel vonzza az embe­reket. Mindannyiunk közös óhaja, hogy a szűk esztendők után végre fordulat következ­zék be s a filmszínházak szék­sorai ne üresen ásítozzanak. Veress József András: így Ólt KOrVÍll OttÓ 1906-ban felköltözik a fővá­rosba. Ottó a Markó utcai reáliskola tanulója lesz, isko­lai tanulmányait egy keres­kedelmi akadémiai évvel fe­jezi be. Sápadások címen 1912-ben lírai tárcáit Tevan Andor békéscsabai nyomdája adja ki. (Korábban Debrecen­ben és Nagyváradon jelennek meg írásai, egy szerkesztő tanácsára ekkor veszi fel vég­legesen a Korvin nevet.) Ap­ja kívánságára ekkor az osz- szatelepi fakitermelő telepre megy hivatalnoknak, ahol megismerkedik a telep mun­kásainak szociális problémái­val. A világháború kitörése­kor a sorozáson alkalmatlan­nak találják. 1917-ben a fővárosi Fabank osztályvezetője. Megismerke­dik Szabó Ervin tanításaival, a Galilei Kör szervezkedései­vel, tanulmányai során eljut a marxizmusig. A galileista vezetők emlékezetes januári. (1918) letartóztatása után ő irányítja a háborúellenes és szindikalista munkások tevé­kenységét, csoportja az „orosz példa” követésére buzdít. A Magyarországi Forradalmi Szocialisták vezetője. Amikor az októberi polgári demokra­tikus forradalom győz, annak továbbviteléért küzd, mint ilyen, a baloldali erők egyik nagy tekintélye. Részt vesz a KMP megalakításában, a KB tagja lesz. (A KMP alakuló gyűlése bátyja Városmajor utca 42. szám alatti lakásán történik, ahol ő a házigazda.) Érdekes, hogy ettől kezdve néhány hónapon át nevével keveset találkozunk. Ő nem teoretikus, még a polgári saj­tó sem foglalkozik vele, mint a párt többi vezetőjével, in­kább szervező munkát végez. Ettől függetlenül az 1919. febr. 20-i Conti utcai provo­káció után másnap őt is le­tartóztatják. Csak a proletár- diktatúra győzelme után sza­badul. A Tanácsköztársaság idején először a Szociális Ter­melés Népbiztossága kereske­delmi osztályának vezetője, majd a Belügyi Népbiztosság politikai nyomozó osztálya vezetőjeként megszervezi a tanácsállam védelmi appará­tusát. Elévülhetetlen szerepe van a júniusi ellenforradalmi puccs leverésében. Köztudomású, a proletár- diktatúra bukása után a párt vezetői úgy határoztak, hogy Korvin Ottó nem távozik kül­földre, hanem a KMP meg­szervezésére a fővárosban marad. Illegális lakása a Naphegy utca 21-ben volt. Néhány nap múlva letartóz­tatták, hetekig tartó kínval­latás után dec. 3-án a 4039 1919. M. T\ sz. rendelet­tel szabályozott gyorsított bűnvádi eljárás alapján Sur- goth Gyula ítélőtáblái bíró ta­nácsa megkezdi a pert. Tud­ja, hogy halálra fogják ítélni. A kivégzés előtti időkben ma­gatartásával is buzdította le­fogott társait. Börtönnaplóját védőügyvédje, dr. Goitein Sándor kicsempészte a fegy- házból. Dec. 12-i dátummal ez található benne: „Én teljes nyugalommal nézek az ítélet elé, mert tudom, hogy nem a mi létünk vagy nemlétünk dönti el ezt a kérdést. Bennünket be lehet bör- tönözni, mi elpusztulha­tunk, de a Gondolat él...” A Magyar Királyi Kúria a kegyelmi kérvényt elutasítot­ta. A halálos ítéletet 1919. dec. 29-én végrehajtották. Simor András könyve min­denképpen gondolatébresztő, de ugyanakkor tettekre ser­kentő is, a forradalmár elő­dök, a mártírok életének, pél­dájának jobb, tartalmasabb megismerésére. (Móra Könyvkiadó, Buda­pest, 1977.) Ny. K. KM VASÁRNAPI MELLÉKLET Beszéljünk a nézikről ŰBk HF

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom