Kelet-Magyarország, 1978. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-07 / 132. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. június 7. Szovjet javaslatok az ENSZ-ben Kornyijenko sajtókonferenciája Napi külpolitikai kommentár Párizstól Kolweziig ZAIRE A JELEK SZERINT még jó ideig nem kerül le a világlapok első oldaláról. Aradnak, özönlenek a hírek — nem elsősorban az afrikai országban folyó harcokról, hanem a Zaire-val kapcsolatos diplomáciai és katonai NATO-manőverekről. Ami Zaire körül történik, az szinte nem is a neokolo- nializmus kényszerűségéből általában árnyaltabb kísérleteire, hanem a klasszikus gyarmatosítás időszakának nyíltan, leplezetlenül brutális lépéseire emlékeztet. Az idegenlégió úgy menetelt — és vérengzett —, mint a századforduló idején, a beavatkozást pedig épp oly reflektorfényes nyíltsággal tárgyalják egyes imperialista hatalmak, mint annak idején. A legújabb ilyen jellegű, tehát nyíltan intervenciós megbeszélések színhelye a párizsi Kiéber sugárúton lévő konfrenciapalota volt. A résztvevők listája önmagáért beszél: Franciaország, Egyesült Államok, Német Szövetségi Köztársaság, Nagy-Bri- tannia és Zaire egykori gyarmattartója, Belgium. A fügefalevél — amely szerint a párizsi tanácskozás témája elsősorban Zaire „gazdasági megsegítése” volt — senkit nem téveszt meg. A párizsi értekezlet tulajdonképpen a washingtoni NATO-csúcs elvi határozatainak gyakorlati megvalósításáról tárgyalt. Arról, hogyan és milyen munkamegosztás alapján folytatódjék a katonai-politikai intervenció Zaire-ben — és egész Afrikában. Igen, nyilvánvalóan egész Afrikában. Mert aligha lehet kétséges, hogy a washingtoni NATO- csúcs döntései sem térben, sem időben nem korlátozódnak a jelenlegi zaire-i eseményekre. A cél egyértelmű: a Szovjetuniót, Kubát, a szocialista országokat rágalmazva, akár katonai erővel is gátat szabni annak, amiről a rágalmazók is nagyon jól tudják, hogy nem „exportált nyugtalanság”, hanem a nemzeti felszabadító mozgalom helyi körülményekből következő fellendülése. MIKÖZBEN PÁRIZSBAN erről folyt a szó, Mobutu Kolweziben Huang Hua kínai külügyminiszter személyében illusztris vendéget fogadott. Peking, amely oly szívesen szónokolt egyebek között az afrikai népek jogairól, újra azokat támogatja, akik lábbal tiporják e jogokat. Harmat Endre Gierek beszéde időszerű nemzetközi kérdésekről Edward Gierek, a LEMP KB első titkára látogatást tett Bielso Bialában és beszédet mondott egy nagygyűlésen. A nemzetközi élet egyes időszerű kérdéseivel foglalkozva hangsúlyozta, hogy Lengyelország a nemzetközi szintéren aktív politikai tevékenységet folytat az enyhülés, a biztonság és az együttműködés megszilárdítása érdeké, ben. A jelenlegi szakasz legfontosabb feladatának a fegyverkezési hajsza megfékezését. és a leszerelés terén a gyakorlati intézkedésekre való áttérést minősítette. Ezért, az igen veszélyes fegyverkezési hajsza megfékezését remélve vesznek részt a szocialista országok az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakán, építő jellegű és valamennyi lényeges kérdést felölelő javaslataikkal — jelentette ki Gierek, majd elismeréssel szólt arról, hogy az ENSZ tagországainak túlnyomó többsége támogatja a szocialista országok javaslatait. Ugyanakkor aggodalmának adott hangot amiatt, hogy egyes országok szavai és tettei között nagy eltérések mutatkoznak. A NATO-tag- országok. miközben nyilatkozataikban a leszerelés mellett foglalnak állást, új fegyverkezési programokat indítanak el, Kína képviselője pedig New Yorkban egyenesen a fegyverkezés fokozására szólított fel. „A Szovjetunió javaslatai az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakán általános figyelmet és érdeklődést keltettek. A felszólalók többsége pozitív és konkrét tervezetként értékelte azokat. Különösen nagy figyelmet keltettek azok a kezdeményezések, amelyek arra vonatkoznak, hogy nukleáris fegyvereket ne alkalmazzanak ilyen fegyverekkel nem rendelkező, területükön nukleáris fegyvereket nem tároló államok ellen. Ez megfelel a fejlődő országok érdekeinek, támogatásra talált számos eí nem kötelezett állam részéről” — jelentette ki Georgij Kornyijenko, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese keddi sajtókonferenciáján. A miniszterhelyettes ugyanakkor rámutatott: a szovjet javaslatok természetesen nem tetszenek azoknak, akik szemben állnak a leszerelés gondolatával, vagy csupán szavakban hajlandók támogatni azt. A Szovjetunió átgondolt és gyakorlati javaslatokat terjesztett az ülésszak elé. Ezeknek célja mindenekelőtt az, hogy megállítsa a nagy katonai potenciálú országok fegyverzetének és fegyveres erőinek további mennyiségi és minőségi növekedését, véget vessen a nukleáris fegyverkezésnek. — A miniszterhelyettes külön aláhúzta, hogy a leszerelés, beleértve a nukleáris leszerelést is, nem lehet egyoldalú, szelektív, nem terjedhet ki csupán a nukleáris hatalmak egy részére, miközben mások kiagyalt ürügyekkel továbbfejlesztik fegyverzetüket, hogy lehagyják a többi érintett országot. Ez csak a fegyverkezési verseny további növekedéséhez, az ezzel járó veszélyes következmények megnövekedéséhez vezethet. Kornyijenko hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió a New York-i tanácskozással párhuzamosan sürgeti a már folyamatban levő kétoldalú, regionális és nemzetközi leszerelési tárgyalások mielőbbi eredményes befejezését is. Ezzel kapcsolatban értékelte a hadászati támadó fegyverzetek korlátozásáról folyó szovjet— amerikai tárgyalásokat, leszögezve: a Szovjetunió kész az azonnali megegyezésre az egyenlő biztonság elvének betartásával, az ezzel összefüggő valamennyi kérdés figyelembevételével. Kérdésekre válaszolva Kornyijenko aláhúzta: a Szovjetunió összeegyeztethetetlennek tartja a leszerelési ülésszakon elhangzottakkal a NATO csúcstalálkozóján elfogadott fegyverkezési programot. Mindazonáltal az ilyen magatartás nem kedvetleníti el a szocialista országokat és a leszerelés többi hívét, akik sohasem hitték, hogy könnyű út áll előttük. Az egyes NA- TO-államok magatartásában mutatkoznak bizonyos eltérések — Schmidt bonni kancellár és Giscard d’Estaing francia elnök közgyűlési felszólalása például tartalmazott olyan elemeket, amelyek megfontolásra érdemesek. A NATO azonban egészében véve a leszerelés ellen foglal állást. Kornyijenko kitért a leszerelés ellenőrzésének problémáira is és hangsúlyozta: a Szovjetunió a lehető legszigorúbb nemzetközi ellenőrzés híve mindazokon a területeken, ahol sikerül leszerelési megállapodást elérni. Ellenzi azonban a konkrét tartalom nélküli, általános „ellenőrzést” a fegyverzet felett, mert ez leszerelés nélkül egészen más célokat szolgálna. Nem ért egyet a Szovjetunió az absztrakt, túlságosan is széles és egyelőre ismeretlen feladatú ellenőrző szerv létrehozásával sem. A leszerelési tárgyalások már meglévő mechanizmusát egyébként megfelelő politikai jó szándék esetén számos javaslat kidolgozására fel lehet használni. A hadászati fegyverek korlátozásáról folyó szovjet— amerikai tárgyalások helyzetét értékelve Georgij Kornyijenko aláhúzta: nem az a kérdés, hogy a kormányzat akarja-e a megállapodást, hiszen annak elmaradása az Egyesült Államokat is súlyosan veszélyeztetné, és ezzel Washington is tisztában van, hanem az a kérdés, hogy mennyire akarja ezt a jelenlegi amerikai kormány. Szólt a sajtókonferencián a miniszterhelyettes a leszerelési ülésszakon elhangzott kínai állásfoglalásról is. Kína — hangsúlyozta — bebizonyította, hogy negatívan közelíti meg a leszerelés kérdését. Az ilyen felszólalások figyelmeztetnek arra, hogy a leszerelést amely bizonyos területeken már megindult és a nehézségek ellenére előrehalad nem lehet úgy folytatni, hogy egyes nagy katonai potenciálú országok nem hajlandók részt venni benne. A „Szibir“ első útja A „Szibir” nevű új szovjet atomjégtörő február közepén elhagyta a murmanszki kikötőt és rekordnak számító rövid idő — 3,5 nap — alatt a nehéz jégmezőkön utat vágott egy hajókaravánnak, amely rakománnyal megterhelve a Jamal félszigetre érkezett. Ezzel megnyílt a biztonságos hajózás az Északi-tengeri útvonalon. Jamalt 740 mérföld választja el Murmanszktól és az út nagy részét erős jégpáncél borítja. A Jamal félsziget a szovjet távoli észak egyik kerülete ahol az utóbbi években intenzív építkezés folyik, gazdag természeti kincseket aknáznak ki. Egyebek közt földgázkészleteket fedeztek fel. Az atomjégtörő részvételével végrehajtott mostani expedíció sorrendben a harmadik. 1976-ban egy próbautat szerveztek ugyanoda. Akkor A „Navarin” diesel-elektromos hajó kirakodás közben a jamali partoknál, egy fagyos áprilisi reggelen a „Lenin” atomjégtörő vezetett taposta az utat, amely az északi-tengeri útvonal egyik nemcsak korábbi, hanem ®gy fehérhajót a Haraszavej idén februárban, néhány szakasza — a Kara-tenger — sokkal nagyobb arányú is. A f°Tavaly már öt fordulót ™ tért%ís!zí Murmanszk- eSész évben hajózhatóvá vált. távoli félszigeten dolgozó gázszerveztek. A hajók számára ba. A „Szibir” útja követke- Az idei sarkvidéki navigá- kitermelők sokkal több rako- az „Arktyika” atomjégtörő zésképpen azt jelenti, hogy az ció az előzőekhez képest mányt kapnak. Hidegháborús csúcs S shingtonban az atlanti blokk, a NATO csúcskonferenciája 26 pontból álló közleménnyel zárult, olyan közleménnyel, amely homályos diplomáciai kifeje- e van burkolva. Így is közli azonban, hogy a NATO- országok 15 évre szóló, nagyszabású mennyiségi és minőségi fegyverkezési programban állapodtak meg. Ez nagyságrendben az eddigi hadikiadásokon túl körülbelül 80 milliárd dollárnyi járulékos fegyverkezési kiadást jelent. Luns NATO-főtitkár és záró felszólalásában Carter elnök is utalt arra, hogy gondosan ellenőrzik majd a fegyverkezési terv végrehajtását. A visszafogott nyelvezet ellenére is elárulja a közlemény, hogy a NATO mostani ülésére rávetette árnyékát az amerikai politika keményedése és ezen belül az amerikai—szovjet kapcsolatokban mutatkozó visszaesés. Már az értekezlet „tálalása” is mutatta ezt. Hiszen — pontosan időzítve — az alaphangot Brzezinski amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó televíziós nyilatkozata adta meg. Ebben rendkívül brutális, a hideháború „legszebb napjaira” emlékeztető támadást intézett a Szovjetunió ellen. Méltóság- teljesebb hangnemben a NATO-értekezlet befejezése után elhangzott elnöki beszéd is tükrözte ezt a légkört. Carter azt mondotta, hogy a NATO „az erő helyzetéből kíván békés kapcsolatokat potenciális ellenfeleivel, a Varsói Szerződés országaival”. Ez a megfogalmazás is negatív értelemben tért el az utóbbi évek megszokott hangnemétől. A NATO-konferenciához fűzött kommentárjában a Pravda joggal jegyzi meg, hogy Carter „felszólalásának fő motívuma a katonai előkészületek fokozására történő felhívás, kulcsszava pedig az erő volt”. Ami a részleteket illeti, a NATO fegyverkezési programjának konkrét lépéseiről természetesen zárt ajtók mögött tárgyaltak. A konferenciát 10 nappal megelőzte a NATO katonai tervező bizottságának brüsszeli ülése. Ezen a tagállamok többsége beleegyezett abba, hogy három százalékkal növeli a katonai költségvetését. Az amerikai tervek szerint ezt a 3 százalékos növelést a következő öt esztendőben évenként meg kell ismételni. Ugyanezen a tanácskozáson a NATO úgynevezett „hosszú lejáratú védelmi programját” is beterjesztették. Voltaképpen ez az a 10—15 éves fegyverkezési terv, amelyben n csúcsértekezlet résztvevői Washingtonban megállapodtak. A szakértők által benyújtott program a járulékos 80 milliárdot a következő katonai célokra fordítja: 1. A szárazföldi európai NATO-haderők megerősítése. 2. A tartalékok gyorsabb mozgósításának terve. 3. Az elektronikus hadviselés hatékonyságának fejlesztése. 4. A taktikai nukleáris fegyverek. (Ez utóbbi kapcsolatban van a neutronbomba problémájával is. A csúcsértekezleten Luns NATO-főtitkár kijelentette: megértik a neutronfegyver gyártásának ideiglenes elhalasztására vonatkozó amerikai döntést, de a kérdés alakulása végül attól függ, hogy a Szovjetunió „tesz-e megfelelő engedményeket”.) A katonai előkészülethez tartozik, hogy elvben elfogadták egy olyan, különleges harci repülőgépekből álló flotta létesítését, amely őrjáratot végez majd az európai NATO-országok keleti határainak mentén. (Ennek a „járőrlégierőnek” létesítése egymagában négymilliárd dollárt emészt fel.) Nem változtat a NATO-csúcs egyértelműen negatív megítélésén az sem, hogy az Atlanti Szövetség egyes tagjai között továbbra is felfedezhetők nézetkülönbségek és ellentétek. A tanácskozáson is megnyilvánult török—görög ellentét részletei már jól ismertek. A kisebb — mindenekelőtt észak-európai — NATO-tagállamok túlságosan súlyosnak ítélik a fegyverkezési terheket, vonakodásuk azonban a lényegen nem változtat. Éppen így nem kell különleges jelentőséget tulajdonítani annak, hogy Giscard d’Estaing francia elnök nem vett részt a csúcstalálkozón. Valójában az utóbbi években Franciaország és a NATO kapcsolatai megerősödtek és Párizs afrikai fellépése egyértelműen a katonai tömb és Washington érdekeit is szolgálja. Emellett a jelek szerint Franciaország is csatlakozik az említett „járőr légihaderő” létesítéséhez. Természetesen továbbra is komoly jelentősége van annak, hogy Franciaország nem változtatta meg De Gaulle döntését és kívül marad a NATO katonai szervezetén. Nyílt kérdés azonban, hogy miképpen változik ennek a kívülmaradás- nak tényleges tartalma és értéke. L ényegében tehát a katonai tömbön belül meglévő ellentétek vajmi keveset változtatnak azon a tényen, hogy a NATO washingtoni csúcstalálkozója úgy vonul majd be a történelembe, mint az atlanti blokk késői és erőszakolt kísérlete a hidegháború szellemének újjáélesztésére. Befejeződött az Afrika-konferencia Az Egyesült Államok, Franciaország, az NSZK, Belgium és Nagy-Britannia képviselői hétfőn este Párizsban befejezték külügyminisz- tériumi főtisztviselői szinten tartott tanácskozásukat, amely a zaire-i válság kapcsán a nyugatbarát afrikai kormányzatoknak, elsősorban Zai.re-nek nyújtandó támogatással foglalkozott. A kedden reggel nyilvánosságra hozott közlemény nem tartalmaz utalást konkrét intézkedésekre, csupán általános formában szögezi le: a részt vevő államokat „aggasztja egyes afrikai országok biztonsága, jelenlegi politikai és gazdasági helyzetük’*. A közlemény elsősorban fokozottabb gazdasági segítséget helyez kilátásba nyugati hatalmak részéről. Az értekezleten megfogalmaztak különböző ajánlásokat, amelyeket a részt vevő országok kormányai elé terjesztenek, de ezek tartalmát nem hozták nyilvánosságra. Lényegében összehangolt gazdasági és katonai segítségnyújtásról van szó a nyugatbarát afrikai rendszereknek. Ügy tűnik, a megbeszélésen kompromisszum született azzal kapcsolatban, hogy a figyelmet Zaíre-re összpontosítsák-e, vagy általában a nyugatbarát afrikai rendszerekről beszéljenek. A kompromisszum alapján egyebek mellett behatóan foglalkoztak a shabai felkelés által méginkább ingatag helyzetbe került Zaire problémáival, és a súlyos zaire-i gazdasági helyzet javításának lehetőségeivel foglalkozva elhatározták, hogy június 13—14-én Brüsszelben újabb tanácskozáson végleges formába öntik a Mobutu-rend- szernek nyújtandó támogatás csomagtervét.
