Kelet-Magyarország, 1978. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-06 / 131. szám
1978. június 6. KELET-MAGYARORSZÄ® 3 Kollektív szerződések H z anyagi ösztönzés rendszerének fejlesztése, a feladat nélküli prémiumok és különböző pótlékok megszüntetése, a munkavégzéshez jobban igazodó munkaidőbeosztás bevezetése, a teljesítménybérek gondosabb alkalmazása, a normák folyamatos szabályozása mind olyan feladat, amelyeket a vállalati kollektív szerződésekben szabályoznak. Az 1977. évi kollektív szerződések végrehajtásának és az ez esztendei módosításuknak tapasztalatairól szóló vállalatvezetői beszámolót megtárgyalásra és jóváhagyásra ebben az évben első ízben kellett a vállalati szakszervezeti tanács és a szakszervezeti bizalmiak együttes tanácskozása elé terjeszteni. Az írásos beszámolók — állapították meg a Szakszervezetek Megyei Tanácsának legutóbbi ülésén, zömében a megadott határidőre elkészültek. Nem tudták a kollektív szerződés múlt évi végrehajtását és az 1978-as módosításokat időben megtárgyalni Nyíregyházán a kertészeti vállalatnál, a tangazdaságnál és a divatruiházati vállalatnál. A tizenkét kereskedelmi vállalat közül az SZMT-re öt küldte meg a beszámolót. A szabályozások összhangban voltak a vállalat előtt álló feladatokkal és a dolgozók érdekeivel. A beszámolók egy részét (gabonaforgalmi és malomipari vállalat, MEZŐGÉP vállalat, KEMÉV, nyíregyházi ÁFÉSZ) az új fórumrendszernek megfelelően állították össze. A tartalmi színvonal mellett közérthető megfogalmazásra is törekedtek. A végrehajtásról a gazdálkodás tükrében adtak számot. Kiemelték az egyes kollektívák eredményes munkáját, rámutattak a fogyatékosságokra, és a meglévő lehetőségekre. Részletesen ismertették a kollektív szerződés szabályainak hatását a gazdálkodásra, a szükséges módosításokat is indokolták. Foglalkoztak a munkaerőhelyzettel és -mozgással, a munkaidőalap kihasználásával, a kiesett idők okainak vizsgálatával. A beszámolók tanúsága szerint a munkaerő- mozgás és a jutalomszabadság mérséklődött. Nőtt viszont a kiesett munkaidő, aminek elsősorban a munkaidőben való képzés, továbbképzés, a tanulmányi szabadság és a munkaidőben való tanácskozás az oka. A beszámolók a nyereségrészesedés évközi felhasználásáról, az évvégi részesedés alakulásáról is számot adtak. A vállalatok többségénél nőtt az évközi felhasználás, míg az év végi részesedés azonos szintű volt. Kedvező irányzat, hogy az évközi jutalmakat elsősorban a munkaver- seny-mozgalomban elért eredmények alapján és a törzs- gárdatagok jutalmazására használták fel. Példának említi az Alkaloida vegyészeti gyárat, ahol 10 százalékos részesedési alap képzése mellett 3 százalékos év végi részesedést fizettek ki. Egyes beszámolók lényeges fogyatékossága, hogy a kollektív szerződések szabályairól öncélúan, a gazdálkodástól elvonatkoztatva adtak számot. Figyelmen kívül hagyták, hogy kik részére készültek. Mintha a beszámolónak egyetlen célja lenne: a beszámolás végrehajtása. Ilyen beszámolót készített az ibrányi és a dombrádi ÁFÉSZ, a kelet-magyarországi faipari vállalat, a kertészeti vállalat, a szeszipari vállalat. Ezeket a beszámolókat nem lett volna szabad az együttes ülés elé terjeszteni. Több vállalat — például a dohánygyár, a VAGÉP, a gyógyszertári központ — a beszámolót és a módosítást külön, két együttes ülésen tárgyalta meg. Alapos, jó előkészítő munkát az ÉPSZER. a KEMÉV, a húsipari vállalat együttes ülésén tapasztaltak. Foglalkoztak a termelési eredmények mellett a munkaidővel, a jövedelemmel, az anyagellátással és a normákkal összefüggő szabályozásokkal, az elért eredményekkel, a feladatokkal. A bizalmiak egy részének felszólalásából érződött a csoporttal való egyeztetés. De az is kicsendült, hogy ezeket az előzetes megbeszéléseket nem mindenütt a bizalmiak irányították. A kollektív szerződések részletes felülvizsgálását tovább kell folytatni — állapították meg az SZMT elnökségének ülésén. A jövőben különös figyelmet kell fordítani a munkavégzéshez jobban igazodó munkaidőbeosztás szabályozására. Szükséges az anyagi ösztönzések rendszerének, a vállalati jövedelempolitikának további fejlesztése Elengedhetetlen feladat a korszerű munkaszervezés. □ vállalati és szakszervezeti vezetés feladata, hogy törekedjenek minden munkahelyen az együttes ülések még jobb előkészítésére. Tegyék alkalmassá a bizalmiakat a csoport valós érdekeinek képviseletére, az érdekek egyeztetése alapján való döntésre. így növelhetik a csoportért való felelősségérzetüket. És így válhatnak igazán a kollektív szerződések a vállalatok sajátos alkotmányává. * Sigér Imre Minden szál fű kincset ér I jövedelmező rossz föld Nyár van. Véget ért a tavasz, amely egyáltalán nem volt igazi, nem volt jő, nem kedvezett sem embernek, sem a mező- gazdasági termelésnek. Nyár van és a mezőgazdasági Szemekben már hozzálátnak az aratási előkészületekhez, nagy ütemben végzik a szálas takarmányok betakarítását. A vállaji II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezetnek nagy az állatállománya, sok takarmányra van szüksége. 1970-től rendszeresen telepítették be nagyhozamú fűfélékkel azokat a dombhátakat, ahol korábban bármit termeltek, ráfizettek. A termelőszövetkezetben a termelési érték 48 millió forint volt az elmúlt évben. A kertészet, a növénytermesztés hozama megegyező értékű az állattenyésztésével. Növeli a bevételt, hogy a szövetkezet húsfeldolgozót üzemeltet, így nagyobb a jövedelem. A tervben szerepel, hogy az állattenyésztési ágazat minden részét fejlesztik. Ezért is van nagy szükség egyre több szálas- és szemes takarmányra, főleg szálas takarmányt kívánnak egyre többet termelni. — 138 hektár a szántóföldi fű — mondja Grajcárik György, a termelőszövetkezet elnöke —, ebből most egy 76 hektáros területről takarítjuk be a termést. A hozam kitűnő. Ha másnak nem, ennek hasznára volt a csapadék, hektáronként 160— 200 mázsa zöld füvet gyűjtünk be. Van nyolcvan hektár lucernánk is, sajnos az eső azt tönkretette, mert idejében kaszáltuk és a renden kapott olyan esőt, hogy szinte elrohadt. Ezért ér most minden szál fű kincset számunkra, gondosan végezzük a betakarítást. A fűből silótakarmányt készítünk. A fűkaszálást, illetve a silózást a területen is megtekintjük. Az E—280-as rendfelszedő adapterével szorgalmasan jár körbe-körbe, s a billenős IFA-'k tíz-tizenöt percenként telnek meg, hogy a közeli silódombra hordják a füvet. A napi 1200—1400 mázsa keverékfű betakarításával alig egy tucat ember foglalkozik. — Régen talán száz kaszás sem lett volna elég — mondják —, most ha nem esik, gyorsan megy a munka. A termelőszövetkezet el— Margó! Legyen szíves főzni nyolcunknak kávét — kezdte az osztályvezető, ahogy beért vendégeivel az irodába. Az asszonyka felnézett az iratok közül, bólintott. — ízlett a kávé, erős volt. mint a méreg — udvariaskodták a vendégek távozáskor. A válasz egy kedves mosoly, köszönő biccentés volt. s a következő pillanatban újra elmerült a számlák tanulmányozásában. Az új üzleti partnerek a legközelebbi látogatáskor már ismerősként üdvözölték a fiatalasszonyt. Egy kicsit várniuk kellett, az osztály- vezető az igazgatónál volt. — Igencsak korán kellett Pesten kelni, hogy leérjünk az expresszel — példálóz- gattak. Megkapták szokásos kávéjukat, kellemesen elcsevegtek az időjárásról és más efféléről. Berobogott az osztályvezető, hozzákezdtek a tárgyaláshoz. Az asszonyka is ott ült, jegyzetelgetett. A harmadik tárgyalásra váratlanul érkeztek a partnerek. — Nincs itthon az osztályvezető szaktárs — kapták a felvilágosítást az asz- szonykától. — Nem baj, jó lesz a helyettese is. telefonon úgyis említette, hogy ő mindenről tájékozódott. — Tessék! — Hát... Szóval akkor a Kovács szaktárs helyettesével szeretnénk beszélni. — Tessék, én vagyok — mosolyogta el magát az asz. szonyka. Aztán kinyitotta az ajtót, kiszólt a másik szobában az egyik íróasztal mellett görnyedő fiatalembernek: — Gábor! Legyen szíves főzni nyolcunknak egy kávét! (lányi) Az E—280-as sűrű rendeket szed és szecskáz a vállaji határban. (Hammel József felvétele) nőkével — bár ikorai még — a továbbiakban azt latolgatjuk, elég lesz-e az idén termett takarmány? — A tehenészetben 120 tehenünk van, illetve éves szinten 5—600 a szarvasmarha-állomány, amelynek fele hízó. Van ezen kívül 900 anyajuhunk és bár szálas takarmányt nem, annál több abraktakarmányt fogyaszt a hízósertés-állományunk. A határ, amelyen gazdálkodunk, 2040 hektár, ebből 300 hektár a gyep, 400 hektár a kukorica, 180 hektár a szántóföldi szálas takarmányt termő terület. Ami az állat- állománynak szükséges takarmányból, azt mi megtermeljük. A kukorica vetése, kelése nem a legjobban sikerült, az időjárás nem kedvezett. Ez mindenképpen rossz hatással lesz a terméseredményekre, bár ha júniusban— júliusiban kedvez az idő, sok minden helyrejöhet. — A jelenlegi munlka szervezésénél, történetesen a fűfélék gondos, minőségileg jó betakarításánál mi már számolunk azzal, ami veszteség ért, érhet bennünket. Minél több kazlat, minél nagyobb mennyiségű silót készítünk, annál jobbak lesznek a kilátások. Erre törekszünk. A szálas takarmányok betakarításának megyeszerte most van a dandárja. A lucernát a legtöbb helyen már kazlazták, de a rétek, a szántóföldi keverék füvesterületek kaszálása folyamatos. Mint a vállaji példa is igazolja: ahol a szervezés jó, ahol hatékony géprendszer segíti a munkát, ott valóban nem megy veszendőbe egyetlen szál fű sem. S. E. Víz, füst, erdő Á környezet védelmében A környezetvédelmi világnapon. hétfőn Tiszadobon impozáns, majdhogynem ősi környezetben tanácskoztak a szakemberek. A mindnyájunkat érintő témáról hétfőn délelőtt két illetékessel és egy járókelővel beszélgettünk. A megyei KÖJÁLL-ban dr. Bodnár Sándor arról tájékoztatott, hogy a szabolcsi szakemberek a közelmúltban Szegeden tartottak környezetvédelmi előadást. Számunkra kedvező az ellentét: a Tisza szabolcs-szatmári szakaszán tiszta. Szegednél erősen szennyezett. A többi folyóinkon is csak kis mértékű a szennyezettség. Sajnálatos azonban, hogy a községeinkben levő ásott kutak 70 százaléka szennyezett! A nagyarányú közművesítés mellett is szükség van a régi kutak védelmére! Tamás Bertalan nyugdíjas a Volánnál éjjeliőr. A nyíregyházi Ószőlő utcai lakásán korszerű a fűtés, őrhelyén a hűvös éjszakákon olajkályhával melegít. „A város központjában a gépkocsik és a kémények ontják a füstöt. A bíróság, a Centrum Áruház is feketére festi a levegőt minden télen. Nem kéne sajnálni a pénzt a korszerű fűtésre. Nyugdíj előtt útőr voltam. Az utak mentén sok volt a fa és a bokor, most egyre kevesebb.” Az erdőfelügyelőségen Be- lányi László örömmel újságolta: az erdőfelület növekszik megyénkben. Az állami gazdaságok, tsz-ek az utóbbi években kedvet kaptak a fásításhoz. A felügyelőség és az erdőgazdaság évente számos községnek ad ingyen csemetét. Tavasszal főleg Encsen- csen. Kótajban és Nyírbátorban ültettek ki sok-sok csemetefát. A városi embernek (a jósavárosinak is) felüdülést jelent az erdő, amely oxigént lehel ki és beszívja, leköti a szén-dioxidot. Szaporodnak a civilizációs ártalmak, védekezzünk tisztasággal, faültetéssel, ha kell, bírsággal. Egy harmincéves juharfa évente egy mázsá port, illetve füstöt köt le. Két világnap között erre is gondoljunk. N. L. Szabolcsi portrék A falemezgyártó Kétszáz méter hosszú üzemcsarnok, mennyezetig érő gépóriások, tompa morajlás. Mintha az emberi akarattól függetlenül működnének a berendezések. Valójában néhány munkás irányítja a termelést. Az egyik vezérlőpult mellett egy fiatalember dolgozik. Határozott, jól begyakorolt mozdulatokkal forgatja a kapcsolókat, miközben állandóan szemmel tartja a műszerek mutatóit. Bíró Béla, a vásárosnamé- nyi faforgácslapgyár falemezgyártó szakmunkása eddig kétszer nyerte el a kiváló dolgozó címet. — A gyár indulása óta, vagyis majdnem tíz éve dolgozom itt — idézi vissza a 28 éves munkás a kezdeteket. — Akkor alig hatvanan kezdtünk, ma több mint 700-an vagyunk. Ezeket a modern gépsorokat a finn RAU-TE cég szállította 2—3 éve. Szinte a legkisebb részeiket is ismerem. Nemcsak kezelni tanultam meg őket, de részt vettem a szerelésben is. így nő hozzá igazán az emberhez a gép! Amikor a munkájáról kérdeztem, azt felelte, szívesebben dolgozik, vagy megmutatja a gépét, mint beszél róla. — 32 millió forintot ér ez a gép, amit kezelek — mutatja. — Ez a hőprés megőrölt hulladékfából 300 atmoszféra nyomás mellett forgácslapot gyárt. Ebből aztán bútorok készülnek. Sok mindenre kell ügyelni a gyártás során, de munka közben mindez természetes. — Itt van például a préselési idő. Ha nem az anyagnak megfelelően állítom be, akkor a forgácslap felső felülete elválik a többitől és használhatatlan lesz. Vagy ha a gép hibája miatt a lap nem megy tovább, s én beengedem a másikat, akkor elromolhat a berendezés. Ez nagy bai. mert ha csak e£v órára is leáll ez a gép, az 80 ezec forint veszteség... Az elsők közöt szerzett szakmunkásbizonyítványt Vásárosnaményban. A gyár szakemberei tanították néhány társával együtt, mert olyan ritka szakma az övé, amit csak egy-két helyen lehet elsajátítani az országban, ahol ilyen típusú nagy gyár működik. — Egy műszakban négyen dolgozunk ezen a gépsoron — mondja a fiatal szakmunkás. — Jól összeszoktunk már, mindig azonos műszakban dolgozunk, így aztán ki is tudjuk hozni a gépből a megfelelő teljesítményt. — Sajnos, munka után alig szoktunk találkozni egymással. Más-más helyen lakunk, mindenki igyekszik haza a falujába, a családjához. Én Nagydobosról járok be minden nap három műszakba, vállalati busszal. Bíró Béla most kezdi megvalósítani nagy terveit. Nősülés előtt áll, építkezni akar, s aztán — ha lesz rá mód — tovább tanulni. — Még többet akarok megtudni ezekről a gépekről — állítja —, s az is jó lenne, ha magam is meg tudnám javítani őket, hogy ne kelljen egy kis hiba miatt is szerelőhöz fordulni. Mégis csak más az, ha az ember saját gépét szereli ... Kántor Éva IlilHI ipiilii
