Kelet-Magyarország, 1978. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-24 / 147. szám
1978. június 24. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Iskola * Pedagógus # Szülő -X- Gyerek -X- Iskola * Pedagógus Szülő -X- Gyerek * Iskola * Pedagógus — A kincsikeresés tetszett eddig a legjobban — mondta nevetve Soltész Róbert sárospataki úttörő. — Június 18-án, vasárnap érkeztünk a vajai állomásra, ahol a helybeli úttörők már vártak bennünket. Este egy hatalmas tábortüzet gyújtottunk a várkastély udvarán, és körötte zene, ének szólt. Aztán hétfőn délelőtt kezdődött a találkozó igiazi programja: a fiúk egy része pásztorbotot faragott, vagy legalábbis megpróbálkoztak vele. A többség viszont vajai kincskeresésre indult. Egy-egy •vajai pajtással ment mindenki, és felkerestünk itteni embereket. Én például Sípos Gyula bácsitól lakodalmi népszokások felől kérdezősködtem. Ö aztán elmondta, milyen volt egy igazi nagy lagzi. Soltész Robi most lesz nyolcadikos, és osztályában a Pingvin őrs vezetője. Hogy miképp került a vajai országos hagyományőrző úttörőtalálkozóra, azt maga mondja el: — Arra a pályázatra küldött be az őrsünk pályamunkát, melyet .tavaly hirdettek meg. Különféle érdekes hagyományalapításról, játékokról lehetett írni, és én például egy régi játékot gyűjtöttem, vetettem papírra. Édesapámtól hállottam: a lényege, hogy két négyzetet kell rajzolni a földre, egymástól körülbelül öt— .nyolc méterre. Az egyikbe beleáll néhány gyerek, és a kettő közé pedig egy másik. Labdát dobnak a négyzetek közt állónak, az elkapja. Ezután egy gyereknek át kell futnia a másik négyzetbe — de úgy, hogy közben a labdás ,ki ne üthesse őt a labdával! Ha ez sikerül, akkor a kiütött gyerek áll középre... Robi őrse egyébként már dicsekedhet eredményekkel: „Hagyományőrző zászlót” kaptak az őrsvezető szerkesztőségétől. Az őrs\ zető pedig innen, Vajáról egyenesen Zánkara utazik két hétre — jutalomtáborozásra, ahol egyben az őrsvezetők to- . vábbképzést is kapnak. Megtelt a vajai várkastély díszes Rákóczi-terme, kuruc dal csendült fel a bent ülők ajkáról — a hely történelmi levegője > szinte sugallja a dallamot... Az asztal mellett, ahol egykoron a fejedelem is ült, most mai vezetők daloltak együtt a gyerekekkel — úttörővezetők, tanácsi, párt-, népfrontvezetők. Közöttük kedves külföldi vendég: a finn úttörők főtitkára, Vappu Lamminen. Aztán elcsendesült a terem, elhangzottak a megnyitó szavak, s megkezdődött az első országos hagyomány- őrző úttörő-találkozó ünnepi ülése. Rakó József — a gyerekek Jósika bácsija — sorra bemutatta azt a kis „stábot”, Soltész Robi süvege volt a legszebb, ezt sokan megállapították. Mihály Andrea a maga faragta zászlórúddal. akik a találkozón a legtöbb munkát vállalják a gyerekek közül — a nótafákat, a krónikásokat, a főpecsétőrt (akinek birtokában egy eredeti Rákóczi-pecsét másolata is megtalálható volt, és bárkinek szívesen adott egy lenyomatot!). A nótafák megdaloltatták a résztvevőket, a pecsétőr pecsételt, a krónikások tolla szorgalmasan rótta a papirost... S ezután következett a beszámolók sora, melyekből érdemes néhányat idézni is. Bakos Noémi kenderesi kislány falujának nevezetes szülöttéről, Kenderesi Magyar Balázsról beszélt. Mátyás király hadvezére volt Magyar Balázs, jobbágysorból lett nemessé — vitézi tetteiért kapta a kutyabőrt. Nos, a kenderesi „Múltkutató Mókus őrs” (mert így nevezik magukat, mióta belekóstoltak a történelem tanulmányozásába !) felderített minden felderíthetőt a falu szülöttéről — s hagyományt alapítottak. Vitézi próbát rendeznek tavaszonként, akadályversenyt hely- történeti kérdésekkel és így tovább ... Noémi most már ifivezetőként folytatja őrsével a munkát — elvégezte a nyolcadikat. A gyomai úttörők képviselője, Aranyos Marika az ő hagyományukról, a Rákóczi- emlékkert alapításáról számolt be igazgatójával. Varga Zsigmonddal közösen. Fákat ültettek, s elástak egy palackot is a pajtások: benne az 1976-os év eseményeinek krónikájával, képeivel Ezt a palackot tíz esztendő múlva ássák majd ki az akkori úttörők. A kondorosi Sárosi Eleonóra az általuk .létrehozott „Örsi barátság fájáról”, "a kis emlékműről beszélt, Szu- mutku Éva nyírlövői pajtás pedig az egykori partizánt, Ráthy János bácsit mutatta be a találkozó résztvevőinek. János bácsi és a nyírlövői pajtások közösen alapítottak hagyományt: „partizánriadót” rendeznek minden április negyediké tiszteletére — itt teljesíthetik az úttörők az „ejtőernyős próbát”. János bácsi ugyanis 1944-ben ejtőernyővel ért földet, hogy csatlakozzon a partizánokhoz, s együtt harcolt velük a felszabadulásig! Az ünnepi ülés végén nagy esemény következett: a megye tanácsa és az úttörőelnökség által alapított „Szat- már-Bereg történelmi útjain" kitüntetés átadása. Félezer pályázat érkezett be — öt pályázó kaphatta meg a kitüntető plakettet és Oklevelet. Köztük volt a Borsod megyéből, Mályinkáról érkezett kislány, Mihály Andrea is. — Nagyon, de nagyon örülök a kitüntetésnek — mondta meghatottan az ünnepség után Andrea. — Az őrsömmel, a másodikos Őzike őrssel alapítottunk hagyományt. Közelünkben van örvénykő, ahol annak idején a szabadság- harc bukása után Jókai Mór bujdosásában sokszor megpihent. Mi — a KISZ-esek példáját követve — emléktúrát rendezünk minden évben az Örvénykőhöz. Most a tavaszi szünetben voltunk... Olyan szép ez a díszes plakett. Az őrs nagyon fog ám örülni. És elmesélem majd, milyen nagyszerű volt itt a találkozón ... Aztán megigazította ku- rucsüvegét, vállára vetette faragott nyelű zászlaját (ő maga faragta!) és visszalépett társai közé a kislány. Együtt énekelték: „Te vagy a legény, Tyukodi pajtás...” Már a további program izgalmában égtek: kirándulások, játékok, tarpai harci játék várta még őket a találkozó folyamán — és sok-sok élmény. Tarnavölgyi György Nem szeretett barátaink Az ezerforintos szalamandra Hüllőkről, békákról Akár milyen is az idő, visszavonhatatlanul itt a nyár, a város lakói vasárnap a szabadba tódulnak. Kirándulásaink alkalmával egészen biztosan találkozunk békákkal, kígyóval, vagy egyéb „undorítónak” kikiáltott hasznos állattal. Nem árthat hát, ha egyet s mást tudunk róluk. Szúnyog a békák „étlapján" Mindenekelőtt azt, hogy hasznosak, és védettek. Minden hazai békafaj, a fűzöld színű leveli békától az éjszakai életet élő varangyig védett, értékük 300 forint. Gondoljuk el, a szúnyogok így is bosszantóan sokan vannak, de mennyien csípnélek minket, ha barátaink, a békák nem gyérítenék számukat, nem fogyasztanák őket milliószámra. Márpedig ha irtjuk a békákat, nem lesz, ami megegye, a J>ok csípő, szúró kellemetlen rovart, s végső soron magunknak okozunk kárt. A kétéltűekhez tartozó szalamandrák • és gőték ugyancsak megritkultak az utóbbi években, ezért védelmük szükségessé vált. Értékük 300—1000 forintig terjed. Tehát ha valaki elpusztít egy foltos szalamandrát, az 1000 forint kárt okoz az államnak. Kígyók méregfogak nélkül És most beszéljünk a „legfélelmetesebb” állatokról, a hüllőkről. A kirándulók kedvelik a kis fürgegyíkot, nem jut eszükbe, hogy bántsák, A kígyókkal viszont más a helyzet. Mihelyt meglátunk egy kígyót, elsőrendű feladatunknak tekintjük, hogy „megszabadítsuk az emberiséget eme veszélyes féregtől.” Pedig hazai kígyóink közül a parlagi és a keresztes viperát kivéve, egy sem rendelkezik méregfogakkal. Kirándulásaink alkalmával legtöbbször valamelyik siklófajjal találkozunk. Ezek közül is a leggyakrabbak a vízisiklók. Könnyen felismerhetők fokozatosan elkeskenyedő farkukról, a fejük két oldalán levő sárga félholdról. Felismerhetők, ha megvárják az embert. Ez bizony elég ritka, mert sokkal félénkeb- bek, mint hinnénk, és joggal. Ne higgyünk hát az olyan alaptalan meséknek, miszerint a kígyó megtámadja az embereket, kitartóan üldözi, amíg meg nem fogja. Ilyen csak a mesében van, s némelyik élénk fantáziájú ember képzeletében. A mi i napszámosaink Ha mégis „kígyóba botla- nánk". hagyjunk nekik egér- utat a meneküléshez. Ne bántsuk őket, nem csak azért mert 300-tól 10 000 forintig védettek, hanem azért, mert ugyanúgy beletartoznak az élők nagy közösségébe, mint a csattogó fülemüle, vagy a réteken tücskörésző gólya Kietlen, sivár lenne a tópart esti békaszó nélkül. S végül egy jó tanács: ha nem is szeretjük ezeket az állatokat, nem baj. A baj ott kezdődik, hogy bántjuk őket, holott — akárcsak a cinegék ők is hasznos napszámosai az embernek, s nem okos dolog az ingyen dolgozó munkásokat agyonverni. Kerüljük hát ki, lépjük keresztül az erdei sétáinkon lábunk elé kerülő kígyókat és békákat, de semmi esetre se bántsuk őket. Petrilla Attila Olvasótáborok megyeszerte Művelődő fiatalok Mándokon ezen a héten már javában működik az az olvasótábor, melyet az általános iskolai diákotthon lakóinak és a községi gyermekeknek szerveztek. Irodalom- és művészettörténész, pedagógus és újságíró tart előadásokat, melyeket csoportos foglalkozás követ. A gyermekek megismerkednek megyénk irodalmi hagyományaival, a mai jelentős alkotókkal, a műemlékekkel, képzőművészeti alkotásokkal. Kirándulás keretében fedezik fel megyénk szépségeit, nevezetességeit. A húsz leány és fiú részére külön előadás hangzott el az illemtudó viselkedésről, a kulturált magatartásról. Az elkövetkező időben olvasótábort rendeznek: Kálló- semjénben, Dombrádon, Ib- rányban, Tivadaron, Tiszado- bon. Ezek keretében több mint 200 általános iskolás bővíti ismereteit. A megyei könyvtár, a népfront közreműködésével sorra kerülő irodalmi olvasótáborok programjában mindenütt szerepel a könyvvel való ismerkedés is, ami hosszú időre meghatározhatja a felnövekvő nemzedék önművelését. Naposcsibék koty koty kotlós kotyog húsz kis csibe utána totyog csip csip csibe csipog fekete fehér lábon inog háp háp ezek kicsodák? gá gá ezek nem libák! gá gá háp háp kik ezek hát? csip csip csip csirip mi vagyunk a csibik Bodri kacag, hogy selypít azt mondta: hogy „csibik” koty koty szól a kotlós; gyere már! azok libák meg kacsák. Jene József TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Szavába vág, közbeszól. 6. Tág. 7. Magasztos hangvételű költemény. 8. Kiejtett mássalhangzó. 9. Évszak ékezethibával. 11. Római 1, 49. 12. Szár betűi keverve. 14. Ruhaanyagot varráshoz előkészít. 16. Megfejtendő. 18. Vissza: kerti munkát végez. 20. Bírósági ügy. 21. Dísz. 22. Skandináv aprópénz. 24. Vissza: szilárd anyagot folyadékban eloszlat. 25. Nikkel, lítium vegyjele. 27. A miskolctapolcai camping neve. 28. Scotland ... 29. Világosság. Függőleges: 1. Igen dühödt. 2. Háziállat. 3. Féfinév. 4. Helyrag. 5. Hétköznapi köszönés. 6. Megfejtendő. 10. Romlott (pld. tojás). 11. Szovjet motorkerékpár-márka. 13. Fúvóshangszer. 14. Könnyezik. 15. Megfejtendő. 17. Talál. 19. Opera dalbetét. 21. Legelöl. 23. ELR. 24. DDÉ. 26. Római 499. 27. Egymást követő betűk a magyar abc-ben. Megfejtendő: Három magyarországi hegység neve: vízszintes 16. függőleges 6.. 15. Múlt heti megfejtés: BUDA — EGER —SZIGETVÁR — SIKLÓS. Könyvjutalom: Varga Lacika Ópályi, Széles Marianna Fehérgyarmat, Lipcsák József Kisvárda, Áros Gábor Fényeslitke, Kondor Katalin Nagykálló, Kertész József és Zupkó Ilona Nyíregyháza. Ferencz Mariann, a találkozó egyik nótafája, aki Szatmárcsekéről érkezett, és sokszor felvidította dalaival a többieket. (Gaál Béla felvételei) Hagyományőrző úttörők Vaján Kincskeresés és Rákóczi-pecsét
