Kelet-Magyarország, 1978. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-22 / 145. szám
1978. június 22. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Műveltséggé váló ismeretek SOK VITAT KAVAR, ki a művelt ember, melyek a korszerű műveltség ismertető jegyei. Elég-e csak az irodalomban, történelemben, képzőművészetben nagyjából „otthon lenni”? Vagy ma már ez kevés? Még talaja van a régi műveltségideálnak, amely a klasszikus humánműveltséget tartotta egyedüli értékmérőnek. Megbotránkozást váltott ki társaságban, ha valaki nem ismerte a szóban forgó író, festő, zeneszerző nevét, a művek hallatára nem tudott valami figyelemre méltót mondani. S hiába számított hallgatói elismerésére, amikor a biológia, a kémia, a matematika, a fizika került szóba. Könnyen rásütötték a bélyeget: félművelt, szakbarbár ... De ne beszéljünk múlt időben. Még meglehetősen féloldalas sokunk mércéje, több híve van a humánműveltségnek, lassan, bizonytalanul kezd teljesedni a kép, amely a szocialista műveltségű emberre illene. Szó sincs persze arról, hogy a humán ismeretek, műveltség lebecsülésére buzdítanánk bárkit is. Az ember lényéhez tartozik, hogy saját kincsévé tegye amit elődei felhalmoztak irodalmi művekben, művészeti alkotásokban. De korunk emberének a legfontosabb összefüggéseket — nem a tudomány művelőinek szintjén — ismernie kell a természet-, a társadalomtudomány, a műszaki technika egyes kérdéseiről is. Nem a fitogtatás, a tudálékosság miatt. Hanem azért, hogy eligazodjék, tisztább képet alkothasson magának a körülötte levő valóságról, megértse a miértek sokaságát, legyen szó energiaválságról, környezeti ártalmakról, társadalmi átrétegződés- ről... AKI MINDENHEZ ÉRT, az semmihez sem ért — vethetik közbe, hisz a polihisztorkodás kora rég lejárt. A megjegyzésben sok az igazság. A legnehezebb a leglényegesebb, leginkább szükséges ismereteket megragadni. Műveltséggé, sőt emberi tulajdonságokká váltani, érlelni a rengeteg ismeretet, amelyek között el is lehet tévedni. S ebben bármennyire is az egyénnek kell dönteni, van egy hivatásos partnere, egy nagymúltú társulat, amelyet a nép tudományos neveléséért felelősséget érző és vállaló kiváló tudósok, pedagógusok alapítottak: a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. De egy társulat nem kereshet fel mindenkit személy szerint, nem készíthet „receptszerű” ajánlást, kinek miben kell erősíteni a műveltségét. Bármilyen szokatlan, mégis arra vállalkozott a társulat — és annak megyei szervezete, ezerfős tagsága —, hogy a humán és tudományos műveltséget népszerű, színes formában és tartalommal házhoz vigye. Egymaga erejéből persze képtelen lenne erre, ezért fűzi mind szorosabbra mindennapos munkakapcsolatait a művelődési házakkal, a könyvtárakkal, a múzeumokkal, a filmszínházakkal, a klubokkal. Minden olyan művelődési „szintérrel”, amely egyúttal otthont ad az ismeretterjesztésnek is. EZÉRT NEM TARTJUK FORMÁLISNAK az együttműködési megállapodássorozatot, amelyet éppen a mai napon erősít meg intézményesen is a TIT megyei ügyvezető elnöksége a különböző művelődési intézményekkel. Az együttműködés tartalmi és szervezeti korszerűsítése időszerű, hisz a megyében a művelődési otthonokban tartott tudományos ismeretterjesztő rendezvények száma évről évre emelkedik. Egy év alatt a TIT-előadók közreműködésével 1756 előadásra és egyéb rendezvényre került sor a művelődési intézményeknél. Ez az összes előadások egy- harmada. Többségét maguk a művelődési házak, otthonok szervezték. Nem mellékes hát, milyen a tematika, a minőség, a választék, a közönségszervezés, a hatás. Es mit erősít? A szocialista műveltség tartalmát, vagy netán itt-ott sznob igényeket? Üjra a kezdeti kérdéshez jutunk el: a korszerű műveltség tartalmába szorosan beletartoznak olyan elemek, mint a filozófiai, politikai, világnézeti, közgazdasági, műszaki, egészségügyi, pedagógiai, biológiai, csillagászati, fizikai, kémiai, földrajzi, jogi, szociológiai ismeretek. A TIT megyei szervezete szükségesnek tartotta felhívni a figyelmet, hogy a művelődési otthon jellegű intézményekben a társadalompolitikai nevelés témái 911 órát tettek ki egy év alatt, az öszes ismeretterjesztő rendezvények egynegyedét. Ez filozófiai, jogi, közgazdasági, politikai, történelmi, hadtudományi, szociológiai ismereteket foglal magába. Ezzel szemben a természettudományos témákra fordított idő mindössze 182 óra volt, az össztevékenység 5,1 százaléka. Ez bizony kevés. Csakúgy, mint a műszaki ismeretterjesztésre fordított órák száma. MI AZ EGYIK LEGFONTOSABB KÖVETKEZTETÉS? Először a népművelők szemléletére szükséges hatni, többet kell tenni, hogy tájékozottá váljanak a tudományok főbb kérdéseiben. Javítani kell a TIT közreműködésével a szemléltetést, az előadók felkészítését is. A társulat jól átgondolt, kritikus és önkritikus előkészítő munka után erősíti együttműködését az állami közművelődési intézményekkel, javítja a munkamegosztást. Hogy az eredmény nehezen mérhető (a gondolkodás-, a tudat-, az ízlésváltozás lassan érlelődik), ez igaz. De aki fát ültet, nem mindig várhatja meg, míg magasra nő ... (P. G.) Kazántisztítás vegyi úton Kéményseprők műszerrel A Szabolcs-Szatmár megyei Kommunális és Szolgáltató Vállalat az idén 13,5 százalékkal növeli szolgáltatásait. Nyíregyházán, Kisvárdán, Mátészalkán és Nyírbátoron kívül Fehérgyarmaton és Vá- sárosnaményban is vannak kirendeltségeik, ahol a lakossági és közületi megrendeléseknek ugyancsak eleget tesznek. Bár az idén elhúzódott a fűtési idény, a megrendelők már most — a nyár elején — kérik a kémények, a fűtési berendezések karbantartását, a cserépkályhák beépítését. csak a mérést végzik el, hanem szaktanácsot is nyújtanak a levegőszennyezés elhárításához. Megyénkben mintegy ezer termofor kémény működik. Ezek felülvizsgálatát a vállalat folyamatosan végzi. Azokra kell elsősorban nagyobb gondot fordítaniuk, amelyek földgáz-égésterméket vezetnek el. A helytelen rákötések ugyanis zavart okozhatnak. A hibákat emelt szintű vizsgálattal szűrik ki. Két év óta a Szabolcs-Szatmár megyei Kommunális és Szolgáltató Vállalat településtisztasági feladatot is ellát. Ma a korábbi tíz speciális kocsi helyett tizennyolccal végzi ezt a munkát. Sajnos vidéken még mindig kisebb az érdeklődés (még a közületek részéről is) e szolgáltatásuk iránt. Az igényfelkeltés érdekében pedig a vállalat egyszerűsítette közületi elszámolását, és a lakosságnak is kedvezményes áron számláznak. Természetes, az előbbi kedvezmények mellett az szükséges, hogy mindenki felismerje e szolgáltatás településhigiéniai jelentőségét. (S. A.) Szabolcsból az olimpiára A Budapesti Elektroakusztikai Gyár nyíregyházi üzemében különféle elektrotechnikai berendezéseket készítenek az 1980-as moszkvai olimpiai játékokra. A gyártmányok zökkenőmentes gyártásához a nyíregyháziak egy különálló „olimpiai” üzemrészt létesítettek. Szovjet megrendelésre dolgozik az „olimpiai” üzem. A hálózati stabilizátorok műszeres bemérését Lippai László végzi. Ezek a készülékek a studióberendezések zavartalan üzemeltetéséhez szükségesek. Á pártvezetőség javaslataival Csökkentik a természeti károkat Jó ötletek a kölesei Kossuth Tsz>ben A kötött szatmári agyagtalajon gazdálkodó kölesei Kossuth Termelőszövetkezetet is nehéz feladat elé állította az idei hideg, esős tavasz. Június közepére a lágy talajjal, úgy ahogy megbirkóztak. Néhány tíz hektárnyi terület volt még vetetlen. A fagy ellen azonban nem tudtak védekezni. 146 hektáros termőgyümölcsösükről 200 vagon téli almát terveztek. A mostani termésbecslések szerint kétharmadát elvitték a fagyosszentek, mintegy 60— 70 vagon almára számítanak. Lefagyott a szamócájuk is. A termelőszövetkezetet 1977-ben is nehéz helyzet elé állította az időjárás: súlyos jégverés érte őket. Nem sokáig keseregtek a természeti csapáson, a párt- és gazdasági vezetők összedugták a fejüket: mivel lehetne pótolni a kiesést? A jó ötletek és a tagság szorgalmas munkája nyomán végül is nyereséggel zárták az 1977-es esztendőt. Az idei fagy ugyan jelentősebb kárt okozott, mint az előző esztendei jég, de kétségbe most sem estek. Egymillió plusz dohányból Május végén a termelő- szövetkezet pártszervezetének vezetősége rendkívüli ülést tartott, ahol arról tanácskoztak, miként enyhíthetnék a fagykárt. Javaslataikat eljuttatták a termelő- szövetkezet . vezetőségéhez. A két vezetőségi ülés után született meg a módosított termelési terv. Első helyen a jól fizető dohánytermő terület növelésére gondoltak. Mintegy 15 hektárra való egészséges, ültetésre alkalmas palántájuk maradt a tervezett terület beültetése után. Mivel egy hektár dohány 60—70 ezer forint bevételt jelent, úgy döntöttek, hogy minden kimaradt palántát elültetnek. A 15 hektárnyi plusz területről egymilliós többlet- bevételt várnak. A korán lekerülő növények után mintegy 80 hektáron másodvetésként silótakarmánynak való kerül a földbe. Húsz hektáron pedig zöldbabot vetnek. Az időjá' rás sok mindenre kedvezőtlen volt, de a rétre, legelőre jól jött a sok eső. Száz vagon fűsilót terveztek. Június közepéig 200 vagonnal készítettek; még mintegy 50 vagon zöldfüvet terveznek be- silózni. Szükség van a sok szálas takarmányra, hiszen növelni kívánják a szarvas- marha- és juhállományt is. A tejprémium Ügy döntöttek, hogy 400 darab báránnyal többet értékesítenek, amely mintegy 7— 800 ezer forint bevételt jelent. A múlt évben 2807 liter volt a tehenenkénti fejési átlaguk. Az idén szeretnék elérni a 3100 litert. Ezzel jelentős prémiumban részesülnének. A tejtermelés növeléséből 1 millió 600 ezer Ft lesz a prémium, ha céljaikat el- .érik. Ottjártunkkor .a„termelőszövetkezet vezetősége beruházási és építkezési szakemberekkel a fülesdi üzemegységben terület-„be járáson” dolgozott. Ide építenek egy háromezer férőhelyes juhhodályt az anyanyáj részére. Az épület 1980-ra készül el. Jelenleg a szövetkezetben kétezer darab juhot tartanak, a- tervciklus végére mintegy ötezer darabbal számolnak. Ezek a számok is mutatják: Kölesén milyen nagy gondot fordítanak az állattenyésztés fejlesztésére. A múlt évben az egy tagra jutó havi átlagkereset 2632 forint volt. Az idén áttértek a készpénzfizetésre, a 100 százalékos bérfizetésnél 2700 forint a tervezett átlag. Nyolcvannyolc kommunista A közeli napokban a termelőszövetkezet három párt- alapszervezetében ismerkednek a tagok a két vezetőség Ez az előrelátás kedvező, mert a vállalat pontosan meg tudja tervezni munkáját, így mindén bizonnyal a torlódásokat és a sürgetéseket is el tudják majd kerülni. A vállalat műszaki, technikai felkészültsége sokat javult az utóbbi időben. Napjainkban például a gyárak és üzemek gáz- és olajtüzelésű kazánjait mechanikus tisztítás helyett vegyi utón végzik. A kazán belső falára permetezett vegyi anyag nemcsak leoldja a káros égésterméket, hanem mintegy filmréteget képez azon, s így meggátolja az újabb lerakódást; a berendezés hatásfoka, az üzemelési órák száma növekszik, és jelentős üzemanyag megtakarítható. Napjainkban, amikor oly sok szó esik a környezetvédelemről, különösen értékelhető, hogy a kommunális és szolgáltató vállalat új szolgáltatásképpen vállalja a kéményekből távozó égéstermékek levegőszennyező hatásának mérését. Szakembereik — megrendelésre — speciális műszereikkel neraA mesternél már csak az épület idősebb, ahol dolgozik. Régi parasztházból átalakított műhely ez. Középen félméter átmérőjű mestergerenda, rajta cirádás felirat hirdeti: épült 1859-ben, építették stb., stb. Közben amíg szemlélődünk, megérkezik Tóth Jóska bácsi, a szíjgyártó mester. A tarpai tsz nyugdíjas tagja. Elnézést kér, hogy nem találtuk a helyén, de tüdőszűrésre kellett mennie. “Ez már az ő korában bizony nagyon fontos — mondja. — Hány éves Jóska bácsi? — Nyolcvanhat vagyok. Igaz, még nem töltöttem be, de hát az az egy-két hónap már se ide, se oda. — A biciklizés még nagyon fürgén megy. — Ez onnan van, hogy a kerékpárosoknál szolgáltam, még Ferenc Jóska alatt. A katonaságnál 14-ben bekerültem a szíjgyártó műhelybe és két évvel később, 1916- ban segédvigsgát tettem. Mindez nagyon-nagyon régen volt. De Jóska bácsi úgy meséli el, frissen, pontosan, mintha nem is hatvan, de hat évvel ezelőtt történt vol— Mikor leszereltem 18- ban — veszi át ismét a szót az idős mester — hazajöttem Tarpára és műhelyt nyitottam. Ahogy mondani szokás, senki sem próféta a saját falujában. Én is így voltam először. Nem nagyon ismerték a munkámat, nem bíztak bennem, inkább továbbra is bejártak Naményba. — És később? — Amikor látták, hogy dolgozom, aztán én is megismertem kinék-kinek az ízlését, meg az itteni szokásokat, jöttek aztán hozzám. — Cifrázni is tud Jóska — Ajaj! Azt szeretem csak igazán! Tudja, úgy mondják, a mi szakmánkban egy kicsit művésznek is kell lenni az embernek. És ez így igaz. Csináltam én már olyan kantárt, legyezőt, de ostort is, hogy megcsodálták. Még most is megcsinálom, ha igényli valaki és anyagot hoz. Mert a itsz inkább csak használt anyagból dolgoztat. Régi szerszámokat újítok fel. — Volt már úgy, hogy abbahagyja a munkát? — Igen. ügy tizenöt évvel ezelőtt a tsz nyugdíjba küldött. ügy mondták, nincs már a munkámra szükség. Hát, ha nincs, nincs — mondtam magamban. Átmentem Botpaládra a lányomhoz. A vejem szólt a tsz-elnöknek, aki eljött és azt mondta, menjek csak hozzájuk, szükség van rám. — És elment? — El, de visszahívtak. Még egy fél évig sem voltam Paládon. Üzent az elnök, hogy jöjjek haza, mert nincs aki elvégezze helyettem a munkát. — Lesz-e utód Jóska bácsi? — Utódom az van. Két lányom, unokáim, sőt már a dédunokáim is tíz év körüliek. De a szakma után nem kapkod senki. Sem a családból, sem a községből. Hiába dicsérem, hogy milyen szép, mennyi sokat lehet vele keresni, nem jön tanulónak senki... Falcsik Ferenc módosított tervével. Itt vitatja majd meg a 88 kommunista, mit kell tenni, hogy a tervek valóra váljanak. A jobb, szervezettebb munkából csak egyet említenénk: a megcsappant almatermés gondos védelmét, veszteség- mentes, szakszerű szüretelését. Eddig még sikerült fertőzésmentesen kezelni a gyümölcsöst. ’ Szeretnék elérni, hogy a termés közel 100 százaléka exportminőségű legyen. A taggyűlés után a kommunisták, a szocialista brigádtagok a mintegy ezer főnyi tsz-tagsággal ismertetik majd meg azokat a teendőket, amelyekkel csökkent- hetik a természeti csapás okozta veszteséget. A párt és a szövetkezet vezetői úgy nyilatkoztak: ha újabb természeti csapás nem éri őket, az év végi zárszámadáson nem sok lesz az a veszteség, amelyről számot kell adniuk. Csikós Balázs bácsi? Szabolcsi portrék A tarpai szíjgyártó
