Kelet-Magyarország, 1978. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-16 / 140. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. június 16. HÁ MÁR VÁROS... Szolgáltatás Mátészalkán Közel tíz szolgáltató szö­vetkezet, illetve vállalat, s több, mint 130 kisiparos áll a lakosság szolgálatában Má­tészalkán. A város kiterjedt vonzáskörzettel rendelke­zik, a környékről sokan jár­nak ide dolgozni. Ezért nem mindegy, hogy milyen szín­vonalon és milyen mértékben nyújtanak különféle szolgál­tatásokat a településen. Néps zeru a bérágynemű A Szatmár vidéki Fodrász Szövetkezet négy üzletet tart fönn a városban. Köztük a legújabb szalon három éve nyílt meg. Néhány üzletben kozmetikát és manikürt is kérhetnek a vendégek. Egy kisiparos is dolgozik a vá­rosban, ennek ellenére a női fodrászatokban nagy a zsú­foltság. Ezért a Felszabadu­lási lakótelepen egy új sza­lont építenek — kozmetiká­val együtt. Alapozását e hó­napban kezdi a SZÁÉV. A szövetkezet egy vegytisz­tító üzemet és felvevőhelyet is nyitott, ahol bevezették az ágyneműkölcsönzést. Ezt a szolgáltatást a patyolat-felve­vőhelyen is igényelhetik a vásárlók. Jelenleg 90-en köl­csönöznek rendszeresen bér­ágyneműt. Nagy szükség lenr ne a városban egy patyolat­üzemre, mivel most a be­adott holmikat Nyíregyhá­zára hozzák. Üj üzemet és felvevőhelyet azonban csak a következő ötéves tervben kap a város. Vállalási idő: két hét Az egyik legnépszerűbb szolgáltatás Mátészalkán is a méretes szabóság. A Divat Ruházati Vállalat női-férfi szabósága mellett a Fehér- gyarmati Ruházati Szövet­kezet egysége, a fodrászszö­vetkezet részlege, valamint 17 kisiparos vállal ruhavar­rást és -átalakítást. A nagy forgalom ellenére viszonylag rövid: két hét a vállalási idő. Tavaly költözött új helyi­ségbe a Nagykállói Cipőipari Szövetkezet javítórészlege Mátészalkán. Emellett egy gyorsjavító nyitását is ter­vezik. Mátészalka áruházai­ba, boltjaiba is igen sok reklamáció érkezik a lábbe­likre. A szövetkezet új rész­legében azokat a reklamáci­ós cipőket javítják majd meg, fnelyeket gyári hiba miatt visznek vissza a ve­vők. Egyúttal árusítani fog­ják a Nagykállóban gyártott, exportból visszamaradt ci­pőket is a részlegben. Az elektromos gépek javí­tására a GELKA-szerviz és a RAMOVILL-részleg áll a lakosság rendelkezésére. A személygépkocsikat, moto­rokat az autószervizben hoz­zák rendbe. A jól felszerelt szerviz a járás egész terüle­téről fogadja a járműveket, ezért esetenként zsúfolt, s eltolódik a vállalási határidő. Ebben a szakmában nem ad­tak, s nem adnak ki ezután sem iparengedélyt. Hiányszakmák Tavaly új szolgáltatások­kal is kísérleteztek a város­ban. BÁV-felvevőhelyet nyi­tottak, de olyan kicsi volt a forgalom, hogy be kellett zárni. A Bizományi Áruház Vállalat a hatodik ötéves tervben egy árusító és felve­vő üzlet átadását tervezi a városban. Megszervezték a tüzelőolaj házhoz szállítást is — szinte fillérekért. Röpla­pok jelentek meg, kérdőíve­ket juttattak el a családok­hoz. Bár a Felszabadulási la­kótelepen olajjal fűtenek, mégis kevesen vették igény­be a szolgáltatást. Egyedül a barkácsolóbolt megnyitása hozott sikert, ahol bevezette a kerti szerszámok, kisgépek kölcsönzését az ÁFÉSZ. A 137 kisiparos között dol­gozik szíjgyártó, mézeskalá- csos, szikvízkészítő, toll­javító, játékkészítő. A vá­rosi tanács a KlOSZ-szal együttműködve föltérképez­te a hiányszakmákat. Esze­rint Mátészalkán nincs elég kőműves, vízvezeték-szere­lő, ács és asztalos. A válla­latok hozzájárultak, hogy a szakmunkások munkaviszo­nyuk megtartása mellett mű­ködési engedélyt kérjenek. Néhányan élnek is ezzel a lehetőséggel, így az idén né­mileg javult a szolgáltatás színvonala a hiányszakmák­ban is. H. Zs. Bútor zsugorfóliában Szállításkor többször szen­vednek károsodást a gyárak­ból kikerülő bútorok. Ennek elkerülésére a Könnyűipari Minisztérium támogatásával zsugorfóliás csomagolás al­kalmazására rendezkedik be a Kanizsa Bútorgyár. Az im­portból származó berendezés egy része már a helyszínen van. A terv szerint az év má­sodik felében már fóliába csomagolva szállítják a bú­tort Nagykanizsáról a bú­torüzletekbe és áruházakba. Pipacs A z elmúlt napokban gyönyörködtünk a duzzadó kalászban, a tűzpiros pipacsban, meg a szemet nyugtató búzavi­rágban. Felötlött a gyer­mekkori emlék: mentünk a Tiszaszalkai Általános Isko­lába vizsgázni, az izgalom­tól olyan volt az arcunk, mint a pipacs. A vizsga napján és a bizonyítvány osztásakor csupa pirosban és kékben pompázott az is­kola. Kora reggel a Búzakalász Tsz tábláit megszálltuk, de úgy, hogy nem tettünk kárt a vetésben. Szedtünk egy- egy ölre való pipacsot és búzavirágot. Az ügyes kezű hetedikes, nyolcadikos lá­nyok a táblát körbefonták búzavirággal. Ibolya tanító néni Kálmán tanító bácsi­val belépett a feldíszített osztályba, kaptak 2—2 csokrot és láthatóan örül­tek neki. A múlt szombati évzárón, bizonyítványosztáson az egyik szatmári falu tanár­női szegfűt és rózsát kap­tak. A szülők előző nap Zsigulival, busszal bemen­tek a járási székhelyre és valósággal megrohanták a virágárust. A mezőgazdászok a pipa­csot csupán gyomnak te­kintik. Valóban az, elfog­lalja a búza helyét. Az ember nosztalgiával gondol a gyermekkorra, de nem bánja, hogy a vegyszerek miatt egyre kevesebb a pipacs. Azt a keveset is hamarosan elfújja a nyár ... N. L. Jó a hangulat várakozás közben: mindenki átment. (Császár Csaba felvétele) IBOLYA FELSÓHAJT... Immár érettek Pillanatképek Kisvárdáról Kihalt a folyosó, néma csönd ül a vaskos falak kö­zött. Két lány az egyik ab­laknál izgatottan bújja a könyvét, szinte pillantásuk is lábujjhegyen jár. A szem­ben lévő ajtón papírlap: a szóbeli érettségizők névsora. A kisvárdai Bessenyei gim­názium negyedik b. osztálya érettségizik. Már az utolsó vizsgázók készülődnek az aj­tó előtt, bent négyen hajol­nak a papírlap fölé, az ötö­dik — Márkusz Ibolya — pe­dig az érettségibizottság előtt ül. Ujjai között izgatottan forgatja golyóstollát, közben pedig szava is pereg. Brecht színházát, a brechti drámát húzta magyar irodalomból. Felelete láthatólag tetszik az asztal túlsó oldalán ülőknek, bólogatnak, egyik-másik ta­nár föl-följegyez valamit. Aztán befejeződik a felelet. Ibolya felsóhajt, úgy tűnik elégedetten, és visszaül a he­lyére — készül a következő erőpróbára, jöhet a matek. A másik kisvárdai gimná­ziumban az egyik tanterem­ből popzene árad félhango­san. Az asztal mellett kiürült kólásüvegek a ládában, a ta­nári asztalon kávéfőző sus- torog, szanaszét könyvek-fü- zetek. Vidám nevetés har­sán, a feszültség már oldó­dik a Császy gimnázium ne­gyedik céseiben. Azaz — volt negyedik cé-seiben — mivel Megrendelő az NDK Hűbőr kabát exportra Hagykállóból A Nagykállói Textilruháza­ti Ipari Szövetkezetnél féltu­cat helyiségben szab, varr, vasal, ipari tanulókkal együtt 140 ember. A fennállásának harmincadik évét „tapossa”. Bihari Miklós az elnök: Tavaly csak bérmunkával foglalkoztunk, hatmillió fo­rint volt a terv, teljesítettük. A tőkés bérmunkának elő­nye, hogy a megrendelő hoz­za az anyagot, a technológiai előírást, a mi feladatunk a késztermék-előállítás jó minő­ségben. Az 1978. évi tervünk Táp — felárral Amikor az ellenőrök a kántorjánosi zöldségboltba értek, az egyszemélyes üzlet vezetője az udvaron éppen tápot osztott. Nem kell félre­érteni, nem ingyen osztotta, hanem pénzért, sőt az ellen­őrök a körülbelül egyórás nézelődés közben arra is fel­figyeltek, hogy nem is kevés pénzért. 280-at fizettek az emberek a tápért, igaz, eb­ből 40 forint betétdíj volt a zsákért. Mire az ellenőrök szóhoz jutottak, a 85 zsák táp fele már gazdára talált, ám a gyors számvetés után kide­rült, hogy zsákonként 18,60- nal többet fizettek a tápért. — Sokszor kapok tápot, mindig másfélét, mindegyik­nek más az ára, eltévesztet­tem — mondta a boltvezető az ellenőröknek. — Meg az­tán az udvaron nem volt ná­la váltópénz, s ez volt a té­vedés oka. Ami a zsák betét­díját illeti, arra is megadta a választ. Aki közel lakik, ismerős, annak nem kell be­tétdíjat fizetni, úgy is visz- szahozza. Akik messzebbre viszik, 40 forintért ők is visszahozzák. Így aztán min­den zsákkal el tudok szá­molni. Az ellenőrök néhány ve­vőt is szóra bírtak, akik el­mondták, hogy mindig 240- ért kapják a tápot. A bíró­ság előtt a boltvezető is be­szélt erről, csak épp az ellen­kezőjét mondta. — Korábban azt nyilat­koztam, hogy mindig ennyi­ért adtam, de ez nem igaz, csak úgy megzavartak, hogy mindent aláírtam. Akik azt mondták, hogy 240-ért adom a tápot, mind haragosaim. Az ellenőrzés megállapí­totta, hogy a boltvezető 781 forint 20 fillérrel károsította meg a vevőket. Ezt a pénzt visszafizették, a boltvezetőt pedig — mivel korábban is sok panasz volt munkájára — fegyelmivel elbocsátot­ták. A bíróság a vásárlók megkárosításának vétségé­ért Miklós Istvánnét 2500 fo­rint pénz főbüntetésre ítélte. Az ítélet jogerőd. Tóth György 22 éve szabja a ruhák anyagát a nagykállói szövetkezetben. szerint: tízmillió forint érté­kű ruházati cikket készítünk, ebből négymillió forint a tő­kés bérmunka, 6 millió a sa­ját anyagos exporttermék. A nagykállóiak az utóbbi években gyermekkabátok ké­szítésére specializálódtak és ezeket több színben Hollan­diába szállítják. A szövetke­zetben az új termék a mű­bőr kabát és blézer fekete és barna anyagból készülnek, megrendelője az NDK. A tervük szerint 6 millió forint értékben gyártják. A féléves terv teljesül, elkészül 9 ezer műbőr kabát és már elkészült holland megrende­lésre 5 ezer kiskabát. S. E. Bonyodalom Á rulják a nemzeti tizenegyet. Pontosabban a fényké­peket válogatottunkról. A papírbolt kirakatában láttam, szép és nemes gesztus, de úgy látom nem veszik, nem viszik. Miért is vennék? Ép sem veszek, mert' valahogy összekeveredtek ben­nem a dolgok. Nem vagyok egy kimondottan futballra­jongó, nem is igen értek a dolgokhoz, de azt tudom velem szemben a becsúszószerelés felért egy bokánrúgással. (Lábra ment.) Mert mi történt? Amikor beverekedtük magunkat a tizenhatosba, mondták, írták feljövőben a magyar foci. Hittem. Hinnem kellett, mert benn voltunk a 16-osban. Az­tán amikor elutazott a válogatott és mentek Angliába, láttam egy tévériportot. Célzatosan valami aluljáró környékén történt. (Lehet, hogy szándékosan.) Kérdezte a riporter. . — Mit vár a csapat angliai szereplésétől? — Győzünk! — Győzünk! — Győzünk! — Kikapunk! Aki azt mondta „kikapunk!”, attól gyorsan elkapta a mikrofont a riporter. Későn. Én meghallottam. Ez már megkeverte a sok jó, szép és reális nyilatkozat langyos vi­zű hatását bennem. Arra gondoltam: Angliában nagy a köd, de hátha kiderül. Kiderült. Nem az ég, hanem az, hogy annak a vészma­dárnak, ott az aluljáróban igaza volt és kár volt olyan gyorsan mikrofonnal együtt elkapni szája elől a levegőt. Vesztettünk. De mondták, nyilatkozták: sok ország van a világon, de az élvonal az a tizenhat, amely most Argentínában van. Kezdtem újra hinni. De egyszer hajna- lok-hajnalán Argentínából jelentette a riporter: nem is az a nagy dolog, hogy a csapat ott van, hanem az, hogy van még ott 600 ezer dollárunk is, amit hazahozhatunk. Most már gyanakodtam. És ez a gyanú sajnos igazoló­dott. Nem tetszett viszont, hogy egyszer így, másszor úgy. Szégyent hozott ránk(!), ezt látják az életben, aztán meg­nézték szélesvásznú filmen, úgy már nem volt annyira nagy a szégyen. Még bíztunk. Óvatosan, de bíztunk és re­ménykedtünk, illetve engem laikust bíztattak és táplálták bennem a reményt. Majd támadunk. Akartunk, de nem tudtunk (nem tudtak) támadni. Hi­deg zuhany. A lírai hangulatnak vége. Nem forintos, lírai meccs volt. Forintos labdát nem is láttam. De igazából nem ez, egészen más dolog vívta ki a nemtetszésem. „Nem tartozunk az élvonalba — nyilatkozták”. Hogy, hogy. Med­dig tartoztunk oda, és mettől fogva nem. Hát ott voltunk, vagy nem a tizenhatosban. Ennyit akartunk vagy sem? Kérem ne keverjék bennem össze a dolgokat. Az egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat, jelentéseket, vé­leményeket és főleg a nagyon rossz véleményeket, tartsa meg ki-ki magának. Mert nem biztos, hogy minden véle­mény igaz. (Sőt az sem igaz, amit én a fociról gondolok.) Az viszont elgondolkodtat. Miért sokszorosították a képeket. Tudom vannak rajongók, vannak kedvencek, annyi kép, ahány rajongó van gazdára is talál. De vajon nem nyomtak-e túlzottan sokat? S. E. abban biz ak: mindenki­nek sikerüli érettségi vizs­ga. Az ei lényhirdetésre vártak vidár: m — és vidám­ságuk hely- a valónak bizo­nyult. Igaz .ójuk és az érettségielm ; egyaránt megdicsérte az osztályt, melynek minden tagja im­már: érett. Legalábbis a pa­pír szerint. ajtón kitódul­va többen mdolatban már előreugrottak pár hetet — nekik még tovább kell tanul­ni a felvétel • zsgák előtt... (tarnavölgyi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom