Kelet-Magyarország, 1978. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-15 / 139. szám
1978. június 15. KELBT-MAGYARORSZÄG 3 Dinamizmus □ alamennyi iparcsoport örömmel vállalná a magáénak a bruttó termelésnek azokat a számadatait, melyeket a vegyipar immár hosszú ideje fölmutathat országszerte, s itt Szabolcs-Szatmárban is. Hét évre visszatekintve is csak azt állapíthatjuk meg, hogy a termelés növekedése a fontos népgazdasági területen minden esztendőben meghaladta a szocialista ipar átlagát, s a némely terméknél már-már kápráztató mértékű gyarapodás — így a pvc por, a polietilén termelés megkétszereződése, az etilén-, a propilénkibocsátás tizenötszörösére emelkedése — könnyen azt a képzetet keltheti, hogy nincs más feladat, mint a többre még többel rálicitálni. S mert az úgynevezett mennyiségi szemlélet eluralkodása sokféle gondunknak forrása, nem árt a vegyipar példáján szemügyre venni, miként értelmezzük a gyakran emlegetett dinamizmust úgy, hogy az találkozzék a társadalmi kívánalmakkal, szükségletekkel. Mindennapjainknak alig akad olyan részterepe, ahol ne lelnénk meg ilyen vagy olyan formában a vegyiparban előállított árukat, hiszen a tetszetős pulóver anyaga műszál, gépkocsinkba benzin és olaj kerül, gyógyszerünk éppúgy ennek az iparcsoportnak a terméke, mint a strandon használt gumimatracok. Még inkább igaz ez a termelői felhasználásban, ahol a vegyipari áruk szerepe — világméretekben — rendkívül gyorsan növekszik, azaz az iparcsoport fejlesztése, mégpedig dinamikus korszerűsítése, gazdasági haladásunk szükségszerű velejárója. Ennek ismeretében érthetővé válik, hogy a negyedik ötéves tervben 42,4 milliárd forintot fordítottak a vegyiparban beruházásokra, s hogy egyetlen évben, idén, 12 milliárd szolgál ilyen célokat, az ötödik ötéves tervben pedig összesen 50—52 milliárd. Hatalmas summák, ám ne feledjük, elköltésük ellenére is a vegyipar ma még a hazai szükségleteknek kétharmadát elégíti ki csupán, az anyagok, termékek egyharmadát importálni kell, gyakran tőkés devizáért. A fejlesztés dinamizmusának fönntartását tehát össztársadalmi — népgazdasági — érdekek indokolják, de úgy, hogy a korábbinál markánsabban érvényesüljenek a különbségek. Tömör útmutatásként foghatjuk fel azt a mondatot, melyet az MSZMP Központi Bizottsága 1977. október 20-i ülésének határozatában — a termelési szerkezet és külgazdasági politikánk hosszú távú fejlesztésének irányelveiről — olvashatunk, s amely így hangzik: „A vegyipart továbbra is szelektíven, a szocialista nemzetközi munka- megosztásra alapozva kell fejleszteni”. Ami a gyakorlatban azzal jár, hogy a vegyiparnak bizonyos területein — például a gyógyszer és növényvédőszer-gyártásban az átlagosnál jóval gyorsabb haladás a kívánatos, másutt az átlagos szint folyamatos megtartása, s előfordul az is, hogy — így bizonyos műanyagok termelésénél, feldolgozásánál — a tevékenység megszüntetését, a termékek importálását diktálják a társadalmi, a gazdaságossági érdekek. □ em könnyű ezt tudomásul venni persze azoknak, akik — s a vegyiparon túl, bármely más iparterületen — a dinamizmus árnyékos oldalára kerülnek, csupán szemlélői lehetnek mások haladásának, sikereinek. Csakhogy kérdés, nekik a teljesítmény öröme hiost már véglegesen hiányozni fog? Szó sincs erről. A lassúbb fejlődésű, vagy éppen szinten maradó iparágakban, részterületeken is seregnyi a teendő, mert hiszen gazdaságossá formálható annak előállítása, ami most a gazdaságtalan áruk között szerepel, növelhetők az üzleti eredmények az igények rugalmasabb kielégítésével, a választék bővítésével — ami még a műtrágyákra is igaz, nemhogy a lakossági közszükségleti cikkekre —, s kooperációval megoldható az, ami eddig reménytelennek tűnt. Az átfogó, nagy feladatokból tehát .mindenütt azt kell előtérbe állítani, aminél találkozik a társadalmi és a helyi érdekeltség, mert nem a dinamizmus önmaga a cél, hanem a belőle származó haszon, társadalmi bevétel. L. G. Egynilliárd csavar! A Csavaripari Vállalat 1. sz. gyárában az idén több mint egy- milliárd darab kötőelemet — csavarokat, csavaranyákat, szegecseket stb. — gyártanak. A terv teljesítésének, illetve túlteljesítésének egyik biztosítéka, a gyár 48 szocialista és két munkabrigádjának versenyvállalása. Képünkön: részlet az üzemből. (MTI Fotó — Fehér József felvétele — KS) Zöldfű, ingyen Megöregedett a fű az árokpartokon, vízügyi töltések, vasutak mentén. A több ezer kilométer három-, ötméteres sávok felét sem kaszálták le eddig, pedig értékes takarmány, nagy szükség van rá. MfiM-rendelet írja elő, hogy a területek gazdáinak, a községi tanácsoknak feladatuk kiosztáni a területeket, de ha június 15-ig a fűtermés betakarítása elmarad, ingyen bárki lekaszálhatja a számára legkedvezőbb részt. Jó ez a rendelet, de nem teljesen célravezető. Hosszú a türelmi idő. A május végén már kaszára érett zöld fű, június közepére elöregszik, megsárgul, sokat veszít értékéből. Ezen — már mint a türelmi időn, jó lenne a jövőben változtatni. Természetesen az állattartók számára az árkok, dülőutak, fasorok termése június közepén és azon túl is hasznos. Nem érdektelen hát. ha sürgősen kaszát fognak. (seres) Interpelláció nyomán: lavul Kemecse ellátása ABC épül, önkiszolgálót nyitnak A tanácsülésekről szóló tudósítások végén legtöbbször egy összefoglaló mondat szokott megjelenni: „Végül interpellációkra került sor”, így volt ez a március 31-i megyei tanács ülés után is, amelyen Varga Gyula, Kemecse község megyei tanácstagja interpellált. Kemecse kereskedelmi ellátására panaszkodott, amelynek fő oka az üzletek kevés száma és korszerűtlensége. A bejelentést a megyei tanács kereskedelmi osztálya megvizsgálta és ennek alapján a következő tanácsülésen (június 8-án) kapott választ Varga Gyula. A vizsgálat megállapította, hogy Kemecse község kereskedelmi hálózata valóban korszerűtlen, nem felel meg a mai követelményeknek. A községi tanács elnökével és az ÁFÉSZ-igazgatóság elnökével megállapodtak: 1979— 80-ban megépül egy 332 négyzetméter alapterületű ABC-áruház. Az épület elkészülte után a községben átszervezik az élelmiszer-kereskedelmet, mellyel egy újabb önkiszolgáló élelmiszerboltot is kialakítanak, illetve a jelenlegi falatozó bővítésére lehetőség nyílik. A volt ÁFÉSZ-iroda épületében megkezdték a cukrász termelőüzem létesítését, és egy 160 négyzetméter alapterületű presszó kialakítását. E léteR égi „motoros” a szakmában Illés Zoltán, pedig még alig múlt harmincéves. Dombrádon, a Petőfi Termelőszövetkezetben tíz évvel ezelőtt jelentkezett munkára a tiszakanyári fiatalember. Mezőgazdasági gépszerelőként dolgozik. Most lesz a tizedik nyara, hogy kombájnra ült. — Tíz évvel ezelőtt SZK négyessel kezdtem, mint oly sokan mások — mondja, s az emlékezés közben olajos kezét törölgeti egy kockás rongydarabba. — Két éve már, hogy E—512-sel aratok. Most éppen a vágóasztalát újítjuk fel, javítjuk. Kicseréljük a hibás védőujjakat, kaszapengét és lezsírozzuk, kenjük a csapágyakat. Nagy különbség van a két kombájn között. Habár én nagyon szerettem a jó öreg SZK-t, nehezen váltam meg tőle. Igénytelen volt és jól bírta a nehéz terepet is. Azért az új gépem kényelmesebb, korszerűbb és többet is lehet vele aratni. A fülke véd a szálló portól, akár fehér ingben, nyakkendőben lehet benne kombájnozni. Szinte belehevül mondandójába, látszik rajta, szereti a gépét, s azt is szereti, amit csinál. Szerencsésen találkozott az ember és a hivatása, munka iránti szeretete. Ezt bizonyítja az is, hogy tavaly a kombájnosok között rendezett házi versenyen második lett. — Nehéz évünk volt az 1977-es. — Sok volt a dőlt búza, több helyen csak egymenetben tudtunk vágni. Emiatt el is húzódott az aratás, eltartott tizennyolc napig. Pedig nem volt nagyobb a terület, mint most. Ügy tervezzük ebben az évben az ezerötszáz hektár, kalászost tíz—tizenkét nap alatt learatjuk, ha az idő engedi. Rajtunk, kombájnosokon nem fog múlni. Illés Zoltán olyan fiatal vei írva. Tisztelet az embernek, aki megszelídíti a gépet, s a gépnek is, amiért megkönnyíti az ember munkáját. A kettő: a gép, s a vezetője szorosan összeforrott, elválaszthatatlanok egymástól. — Ismerem ennek a kom- bájnak minden csavarját, minden egyes alkatrészét — mutat a kék masinára Illés Zoltán. — Ha a hangja egy Á kombájnos Nem emlékszik a kaszás aratókra... még, hogy nem emlékszik a kaszás aratókra. Kaszálni ugyan néha szokott, de közel sem annyit, mint amennyit a nagyapja végzett valaha. — Ma elképzelhetetlen a kaszával való ' aratás — mondja. — Mi négy SZK ötössel, négy E—512-sel és egy John Deere-rel várjuk az aratást. Ez olyan géppark, hogy csak egy esetleg rossz időjárás foghat ki rajtunk. Máskülönben hamar a végére járunk. Azért a mostani aratás valamiben hasonlít a múltbelihez: korán kezdik, s ameddig látnak, megy a gép. Az EMBER és a GÉP. Igen, mind a kettő így nagy betűkicsit eltér a megszokottól, már zavar, s azon gondolkodom mi baja lehet. Hosszú, fárasztó a kombájnozás, de nagyon szeretem csinálni. Még örülök is. hogy júliusban kezdünk, mert addig vége lesz a labdarúgó világbajnokságnak. Hiszen ilyenkor le kell mondanunk minden .szórakozásról, öt órakor a kelő nap már a gépnél talál. Zsírozni, olajozni kell, meghúzni a megengedett csavarokat. Ennek az arató-cséplő gépnek köszönhetem, hogy tavaly a termelőszövetkezet jutalom üdülésre küldött Csehszlovákiába. S. B. sítmények átadása még ebben az évben megtörténik. Az élelmiszer-üzlethálózat kifejlesztése után a VI. ötéves tervben korszerűsítik 'az iparcikk-szaküzleteket is. Az interpelláló tanácstag felvetette: a községben lévő ÁFÉSZ-üzletekben nem megfelelő a vagyonvédelem. A vizsgálat során intézkedtek a helyzet azonnali megváltoztatására, és utasították az ÁFÉSZ-igazgatóság elnökét a mulasztók felelősségre vonására. * Varga Gyula ugyancsak panaszt tett a közvilágítás és az áramszolgáltatás hiányosságaira. Intézkedés végett a panasz orvoslására a TITÁSZ vállalatot kérték fel. A TJ- TÁSZ a panaszokat megszüntette. Varga Gyula az interpellációban felvetett panaszok intézését megfelelőnek tartotta és elfogadta. TOVÁBB BŐVÜL AZ ÜZEMORVOSI ELLÁTÁS a nyíregyházi iparvállalatoknál. Jelenleg a SZÁÉV-náí, a konzervgyárban, a gumigyárban és a papírgyárban van főfoglalkozású üzemorvos, a többi nagyobb üzemben csak részfoglalkozású orvos látja el a rendeléseket. A tervidőszakban újabb három helyen — a Volánnál, a KEMÉV-nél és a HAFE-nél — létesítenek főfoglalkozású orvosi rendelést. MÁR NEM IS EGYSZERŰ HÁLOM... Á lisztautomata Legkorszerűbb az országban a nyíregyházi Első látásra irodaházat sejtet a sokablakos, modern épület. Szellős, csupaüveg lépcsőfeljáróján emeletenként virágok integetnek az udvarra. De a látszat csal a gabonaforgalmi és malomipari vállalat nyíregyházi malomüzemében. Az emeletes épület maga az automatizált üzem — míg az irodák távolabb, egy kopottas, szűk házban kaptak helyet. Szitaőr formaruhában — Súlyos zsákokat cipeltünk, nyeltük a lisztport. Olyan nagy volt a zaj, hogy estére szinte megsüketült a fülünk. Nem beszélve az állandó balesetveszélyről. Régi, szíjhajtásos gépeken dolgoztunk. Könnyen szakadt a szíj, minden évben megsérült valaki. Úri András szitaőr úgy beszél a tiszalöki malom világáról, mintha évtizedek teltek volna el azóta, hogy ott dolgozott. Pedig csupán két éve váltotta föl a foltos molnárgúnyát — amit harminckét esztendőn át viselt — az új malom divatos, sárga formaruhájára. — összehasonlítani a két malmot? Lehetetlen — nevet az öreg szakmunkás. — Itt két emelet tartozik a kezem alá. Jövök-megyek, időnként ellenőrzőm, hogy megfelelő minőségű-e az őrlemény. Egyvalamit az új malom is őriz fölszámolt elődeiből: a zajt. Úri András bácsinak föl sem tűnik, pedig övé az egyik leghangosabb munkahely. Mint mondja, inkább arra figyel föl, ha megváltozik egy gép zúgása. Hérik a vegyszert A három községet összefogó fényeslitkei Tisza Gyöngye Tsz 517 hektárnyi gyümölcsösét sem kímélte az utóbbi hetek időjárása. Ennek ellenére a gyümölcsösökben eddig már hét alkalommal permeteztek. A talajművelést mintegy 400 hektáron, a gyomirtást 100 hektáron végezték el. Befejezték a talajrendezést a 120 hektárnyi új telepítésű gyümölcsös területén is. Képünkön a fényeslitkei gyümölcsösben, Gyüre István a vegyszereket méri a permetezőgépbe. (Vinc- ze Péter felvétele) — A régi helyen 125 mázsa búzát őröltünk meg öten nyolc óra alatt. Itt heten 13,5 vagon mennyiséget dolgozunk föl. Műszak után zuhanyozunk, átöltözünk. Aztán elegánsan beülünk a vállalati mikrobuszba, s irány hazafelé. Zúzmarát rajzol a frizurára Tiszalökről, Nagyhalászról busz hozza-viszi a dolgozókat. A rakamaziak vonattal járnak be. ök munkakezdésig a heverőkkel, rádióval felszerelt pihenőhelyen várakoznak. Aki akar ebédet is igényelhet. Részben ezek a kedvezmények kötik ide a dolgozókat. S az automatizált üzem... — Ez itt a malom szíve — mutat végig a vezérlőasztalon Petró József műszakvezető. Látszólag bonyolult a készülék, de az üzem kifüggesztett szerkezeti rajza megkönnyíti rajta az eligazodást. — A gyártósor egyetlen gombnyomásra indul. Ha valamelyik masina elromlik, automatikusan kikapcsol a többi is. A vezérlőasztalon villogni kezd a hibás gép lámpája, s megszólal a sziréna. A műszakvezető elégedetten nyugtázza: — Szerencsére ritkán halljuk a figyelmeztető hangot. A lisztsiló az egyedüli a malomban, ahol nem sikerült gépesíteni a munka minden mozzanatát. A levegőben lisztpor száll, zúzmarát rajzol a frizurákra, hószínűre festi a talajt. Ezen a délelőt- tön a 11 tagú József Attila Szocialista Brigád van műszakban. A lezsákoló mérlegekről fiatal nők fogják föl zsákokba a lisztet, míg a szállítás a férfiak dolga. „Szóvivőjük” Szűcs Pálné brigádvezető : — Többször kértük már, hogy szereljenek föl forgócellás adagolókat a mérlegekre. Ugyanis előfordul, hogy a berendezés „csal”, s kevesebb lisztet ereszt a zsákba a megengedettnél. Ügy ígérték, még az idén megkapjuk az adagolókat. A nyeremény: ezüst Szücsné jövőre lesz tízéves törzsgárdatag. Büszke arra, hogy az idén őt is elküldték a gabonaforgalmi és malomipari vállalatok brigádvezetőinek országos tanácskozására. — Nem kellett szégyenkeznem az eredményeink miatt. A vállalat 8 malomüzeme közötti munkaversenyben élüzem címet nyertünk. Brigádunk ezüstkoszorús jelvényt kapott. Üzemünk szép, tiszta, mi magunk gondozzuk. Egyedül a fürdőnk, s öltözőnk kicsi, de már épül az új. Szeptemberben avatjuk. Mondtam is a tanácskozáson, jöjjenek, nézzék meg a nyíregyházi malmot. Mi büszkék vagyunk rá. Házi Zsuzsa