Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-14 / 112. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET Gulya Szatmárban. A Holstein-frízek bőségesen meghálálják a gondoskodást. A háztájiban még így szokás. TEJ A vakáció nekem egyet jelentett a habos tejjel. Fejés előtt már a tehenek körül settenkedtem, s alig vártam, hogy nagyanyám a frissen fejt tejet a rocskából egyenesen az én piros pettyes csupromba töltse. Mohón ittam a még meleg, habos folyadékot, nem gondoltam semmire sem. Egy volt a lényeg: minél többet ihassak. Talán azért, mert a tehén adta a tejet, sohasem féltem nagyanyám Riskának keresztelt zsemlyeszínű magyar-tarka tehéntől. Boldogan vittem legelni, örültem, ha a közelében voltam. Any- nyira összebarátkoztunk, hogy a vakáció végén már nyugodtan fejhettem. Ez nagy szó volt azért is, mert nem mindenkit engedett a közelébe. Nem volt vad, csak nem szerette, ha nagyanyámon kívül más nyúlt hozzá. Ö igazán értett a fejéshez, művésze volt ennek a munkának, Riska pedig bőségesen jutalmazta a gondoskodást: a tej sohasem fogyott ki a házból, mindig volt a nagyanyám gyártotta tejfölből, vajból, túróból és még eladásra is jutott. Azóta már évek teltek el. Véget értek az oly kedves vakációk, de a friss, meleg, habos tej ízét ma is a számban érzem. Szöveg: Sipos Béla Kép: Gaál Béla j Lábra állás előtt. Teret hódított a zacskós tej. Hajnalban már indul az első szállítmány. Egészséges ital a tej. KM 1978. május 14. O Bővül az új tejporgyár Mátészalkán. A nagyüzemekben géppel történik a fejés.
