Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-14 / 112. szám
/ VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. május 14. Forintokat termő tudomány Kutatómunka a mezőgazdasági főiskolán Hogyan válik forintokkal mérhető haszonná a tudományos kutatás? Erre a kér. désre ad választ az az összegezés, amelyet a közelmúltban a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola üzemtan és áruforgalmi tanszéke készített. A főiskola, így a tanszék elsőrendű feladata a mind színvonalasabb okta- tás-képzés, felsőfokú végzettségű agrárszakemberek nevelése. Ezen túl a hét agrármérnökből, két agrárközgazdászból és egy kertész- mérnökből álló tanszéki kollektíva — kamatoztatja tudományos kutatásainak eredményeit is. Melyek azok az időszerű témák, amelyek szoros kapcsolatban állnak napjaink gondjaival, a megye sajátds- ságaival? A tanszék két központilag elfogadott kutatási témán dolgozik. Az élelmi- szeripari hulladékok és melléktermékek takarmányozási célra történő felhasználásának lehetőségeit több éve kutatja a tanszéki kollektíva dr. Puskás Lajos vezetésével. A másik fontos kutatási téma a tervadaptációs eljárások vizsgálata, melynek felelőse Palotainé Papp Ildikó. Mind a két kutatási téma sok izgalmat rejt, mert az élelmiszeripari hulladékok és melléktermékek felhasználása takarmányozásra egyúttal a jelenlegi takarmánytermő területek egy részének felszabadítását is eredményezheti más növényi kultúrák számára. A másik téma sem kevésbé népgazdasági és megyei jelentőségű: a kedvezőtlen termőhelyi adottságú szabolcsi, szatmári tsz-ek középtávú üzemfejlesztési terveinek elkészítéséhez nyújt tudományos igénnyel ellenőrzött tapasztalatokat, ismereteket a tervadaptációs eljárások vizsgálata. Vizsga a gyakorlatban Eljutnak-e a gyakorlat színtereire a kutatási eredmények? Két csatorna is van erre. Az egyik a mezőgazda- sági üzemeknek közvetíti a tudományos tapasztalatokat, a másik a főiskola hallgatóinak szakmai látókörét szélesíti a legfrisehb tudományos kutatások közreadásával, tankönyvpótló jegyzetek formájában. A tanszéknek nagy lehetőséget kínál a gyakorlattal való állandó kapcsolatra a szaktanácsadás. Ez az oktatónevelő munkán túli tennivaló mindig is hasznos tapasztalatokkal gazdagítja a kutatókat, az oktatókat. Négy év alatt kialakították az egyes szakterületekre specializált oktatói-tervezői gárdát. Az elmúlt négy évben négy üzemfejlesztési tervet készítettek mezőgazdasági üzemeknek, s három tsz-szel volt szaktanácsadási szerződésük. A költségvetésen kívüli munka a főiskolának csaknem fél milliós bruttó árbevételt hozott, de a díjazott szaktanácsadás mellett térítés nélküli szaktanács- adást is végeztek. Forintban ki sem fejezhető a mezőgazdasági üzemeknek nyújtott tudományos igényű munka, amelyet az utóbbi négy évben a megyében és azon túl is kamatoztattak. így készítették el a Tokaj Szövetkezet középtávú üzemfejlesztési tervét, az ábrányi Rákóczi Tsz és a kálimánházi Rákóczi Tsz takarmányozási szaktanács- adóját. Sajátos formái a szak- tanácsadásnak a TIT által szervezett előadások, amelyeknek gyakran előadói a tanszék vezetői, munkatársai, főként Kertész János főiskolai docens, a kertészeti kar igazgatója, dr. Puskás Lajos és Holik Tibor. Tudományos érdeklődés Több kelendő, tankönyvpótló jegyzetben, segédletben is közreadják a tanszék munkatársai kutatási tapasztalataikat. így foglalkoztak a tanulmányok az üzemgazdaságtannal, számvitellel, a gyümölcs-, zöldségfeldolgozással, a kereskedelem-gazdaságtannal, a mezőgazdasági termékek forgalmazásával, statisztikai módszertannal, a tsz-ek üzem. és munkaszervezésével, az almafeldolgozással, a burgonyatermesztés megyei agrárgazdasági kérdéseivel, a szarvasmarha-takarmányozási programmal, a takarmányozási költségek csökkentésének lehetőségeivel és több oktatási- módszertani problémával. Csóka Barnabásai és Galó Miklós különösen sokat fáradoznak azért, hogy a kutatási tapasztalatok minél előbb tankönyvi segédletté „érjenek”. A főiskola áruforgalmi és üzemtani tanszéke a többi tanszékhez hasonlóan igyekszik felkelteni és táplálni a hallgatók tudományos érdeklődését. Ennek köszönhető,- hogy figyelemre méltó sikereket érnek el a tudományos diákkörökben részt vevő hallgatók, s több országos erőpróbán is megállták a helyüket. Témáik szorosan kapcsolódnak napjaink agrárgazdaságának időszerű problémáihoz, s főként a megyei gazdasági tennivalókhoz. Nem zárt világban S mi a siker további feltétele a tanszéki tudományos kutatómunkában? Elsősorban az, hogy a kutatók nem egy zárt világban, hanem a gyakorlati élettel együtt dolgoznak, szembesítik elméleti felfedezéseiket a valósággal. Rendszeres a kapcsolatuk elsősorban a főiskolai tangazdasággal, a gyakorlati képzésben részt vevő bázisgazdaságokkal, a megyeszékhely mezőgazdasági vállalataival és intézményeivel. Ez a kapcsolat nem szűkül csupán arra, hogy a hallgatók itt gyakorolnak. A bázisgazdaságok szakembereinek elméleti képzésében, továbbképzésében is tevékeny részt vállal a főiskola. így juthatnak el viszonylag rövid úton és rövid időn telül a legfrissebb kutatási ismeretek a gyakorlati szakemberekhez, akik termésátlagokká, tonnákká, forintokká változtatják a tudományos műhelyek kutatási eredményeit. (P.) Tasnádi Varga Éva: Hull-hull az eső... Ilyenkor, hogyha eső esik, visszafürdet a gyermekkorba, dús mécsvirágok ringatóznak, s mintha a fáknak kardja volna. Messze kinyúlnak s úgy mutatják: — Itt szaladgáltál kék ruhában... És felnőtt szívem figyel, hallgat, átfut rajta egy bűvös áram. ... Itt állt a kút és ott a méhes ... A bodzákig már nem is látni, s anyám arcát is felvillantják az eső ezüst karikái. A konyhaablak négyszögében ül talán most is — varrogatva, koppan a gyűszű — cérna foszlik, s mellette miákol a macska. Hull-hull az eső, elvarázsol, újra boldog kamaszlány lettem, aki nem hazudik már többé, és tündérfiút lát a kertben. MEGYÉNK TÄJAIN Tiszabecs Süt a nap. Enyhe szellő borzolja a Tiszát. A folyón megcsillannak a sugarak, és a víz fölött kergetőző fecskék szárnyain törnek darabokra. A fűzfák ágait puha, selymeszöld fátyollal borította már be a tavasz; csak fent a töltés aljában áll néhány komor, fekete kérgű akác. A töltés és a folyó közötti területen mindenütt fa és fa. Hatalmas nyár-, éger- meg diófák magasodnak a tekintet elé. Kérgüket alig behegedt sebek borítják, az ár jeges nyomai. Kihalt a környék. A fák között a folyó, a legtöhbet átkozott, és a legtöbbet dicsért; a legrútabb és a leggyönyörűségesebb; a legvadabb, és a legszelídebb; a pokolra kívánt, és az imába foglalt Tisza. Most ráérősen bandukol, halkan beszélget a parti bokrokkal, virágokkal. Azt mondják, az itteni emberek értik a Tisza nyelvét, mint ahogy a folyó is az emberek beszédét. Talán a folyó mesél Balogh Imre bácsi történelmet idéző szavaiban is. A Tisza innenső oldaláról az éjszaka leple alatt nesztelenül úsztak át a kurucok a túlsó partra^ s lepték meg a labancokat. Néhány órával később a mostani Bajnok nevű határrészen csapott össze a két sereg főereje, ahol Rákóczi hada első győzelmét aratta. 1703. július I4-ét írtak. A Tisza akkori része — amelyhez közel zajlott az ütközet — ma holtág. Halványnak nevezik. Valamikor azonban Halván volt a neve, mivel nagyon sokan meghaltak itt akkor. Néhány utcával arrébb, a töltés alatt egy fehér, tömött bajszú öregember támaszkodik a tornác karfájára. Azt mondja, ő már nem politizál. Túlságosan öreg ahhoz. Meg különben is, az isten megverte ezt a tavaszt, állandóan esik. A téeszben meg nem tudnak vetni. A történelemre azonban emlékezik. „Rákóczi nagy vezér volt. A szabadságért harcolt, meg a szegény emberekért. De megmondta már Kossuth Lajos is, hogy a föld azé, aki megműveli. Kun Béla is az urak ellen küzdött. Innen a faluból is harcoltak a csapatában. De sok volt az ellenség, így hát nem sikerült győzni. Csak 45 után.” Mint ahogy látjuk, a „nem politizáló” öreg fejében összekeveredtek már a korok, a nevek, az események, de végső soron neki van igaza. Hiszen gondolkodásának egyszerű tisztaságával felismerte a küzdelmek igazi célját, amely a haza és a nép sorsának jobbra fordításáért folyt. Persze, ez a jobbító küzdelem ma is folyik. Igaz, békésebb körülmények között, de mégis csak küzdelem ez. S itt, az ország leggyönyörűbb, de legeldugottabb vidékén kétszeresen örülnek minden megtett lépésnek. Ebben az évtizedben érték el a legnagyobb eredményeket: kultúrház, orvosi rendelő, húsbólt, presszó, óvoda épült. A következő néhány évben kialakul a majdani nagyközség körvonala, amikor elkészül az új iskola, a szolgáltatóház, és valóra válik a legnagyobb álom: a község közművesítése. Most azonban még nem ez okozza a legnagyobb gondot a községi tanácsnak — amelyet Windháger Vilmos irányít immár húsz esztendeje —, hanem az, hogy a sódert szállító kocsik alaposan megrongálták a falu főút- ját. Pedig a Tisza igazán bőkezűen osztogatja errefelé kincseit. Halat ad a halászoknak, vizet a kutaknak, virágot a kislányoknak, csendet a pihenni vágyóknak, rejtekhelyét a madaraknak. Persze, nem volt mindig ilyen jószívű, szelíd a folyó. A krónika szerint többször is elmosta a falut, legutóbb 1948-ban, amikor az egész Felső-Tisza vidéke vízben ázott. Ekkor építették a nagygátat, amely azóta szigorúan szedi ráncba a néha meg-megdühödő folyót. Ma már csak a kíváncsi gyerekek szaladnak fel a töltésre, hogy szemügyre vegyék a Tiszát, ha haragszik. A felnőttek sem rettegnek már tőle, csak egyszerűen tisztelik. Tisztelik, mert ezt tanulták apáiktól, s tisztelik azért, mert pénzt, sok pénzt hoz a folyó a falunak. A folyó hozza vissza talán a fiatalokat is a téeszbe, most például egy év alatt harmincat. S a fiatalok az anyagiak mellett egyre inkább megtalálják a számításukat más téren is. A párját ritkítóan szép és jól felszerelt művelődési házban Berhés István irányításával pezsgő az élet. A KISZ-szervezet pedig már országos hírnévre tett szert, nemrég kapták meg a KISZ KB „Kiváló alapszervezet” címét. De térjünk vissza a falu életében oly fontos szerepet játszó folyóhoz, a Tiszához. Ügy tartja a krónika, hogy a falu a nevét is a folyótól kapta. Az itteni nagy kanyar ugyanis becses helye volt a környékbeli halászoknak, hiszen mindig bő volt itt a zsákmány. így aztán előbb Tisza-Becse, majd később Tiszabecs lett a község neve, amely most három falunak: Uszkának, Magosligetnek és Milotának is a tanácsi székhelye. Ilyentájt, május elején legszebb talán a falu. A Tisza felől fújó szél a nyárfák ragacsos leveleinek kesernyés illatát hozza, s apró, fehér pihékkel hinti tele a környéket. Végig a kertek alatt, s a folyó mentén virágzik a kölkény, a vadkörte, a vedcseresz- nye. Százféle illatban fürdik a falu. Az udvarokon parányi, bolyhos kiskacsák, kislibák fürdőznek, a kerítésre támaszkodva öregek napoznak, tárgyalják a napi eseményeket. Most éppen azon bosszankodnak, hogy nem sikerül újra összehozni a Pávakört. Lassan már egy fél éve, hogy utolsó próbájukat tartották, s azóta semmi. Pedig milyen színes műsort állítottak össze! Gyűjtötték a névnapi köszöntő — vagy ahogy itt nevezik, a muzsákoló — rigmusokat, s ezzel neveztek be az országos mozgalomba. Sajnos a tv elé már nem jutottak el, s ezen nagyon elkeseredtek. Most már csak abban reménykednek, hogy a télen, amikor jobban ráérnék, hátha megindíthatják a próbákat. Kánya Istvánná egy kidöntött diófán ül, előtte kiskacsák kergetőznek. A ház még valamikor a múlt században épült, a faragott tornáooszlopokat az évtizedek festették feketére. Vele szemben a hasonmása dicséri építőjének ügyességét, mellettük pedig a teljes utcahosszon, égig ér a rédelyes szatmári házak teteje. Kánya Gábor egy körtefának támaszkodva mérgelődik, hogy Becsen is pusztulnak a régi szép porták. Már csak a Kis utcában találunk ilyet, de itt is megjelentek a szélesen terpeszkedő sátortetős házak. De Hát a fiatalok között ez a divat, s nincs ellene mit tenni. Horváth Gábor bácsi portája még őrzi a régi rendet. Minden az ő kezét dicséri itt, pedig nem fiatal már, 72 éves. Megütközve néz rám, mikor megkérdezem: a kaszát bírja-e még? Jól is nézne ki — mondja —, ha már nem bírná! Különben is, a falusi emberek élete a munka. Most is négy tehén áll az istállóban, azok aztán igazán nem tűrik a kényelmeskedést. De nem is lenne semmi baj, csak a gyomra ne rakoncátlan- kodna. A hátsó udvaron a szín falára akasztva szépen faragott járom lóg. Rég nem használták már, de még őrzi. A járomfa dióból, a bélfa kőrisből, az aljfa pedig akácból készült. Szintén Gábor bácsi keze nyomán. De van itt más is. Csodálatosan faragott kerítésoszlopok, melyeken akácba álmodott tulipánok virítanak és nyolcágú csillagok, melyeken művészi tökéllyel mutatja be készítője a fény és az árnyék játékát. Mert Gábor bácsi — ha nem is igen tud róla — művész. Utolsó sarja talán annak a nemzedéknek, amelynek tehetséges, mindig szebbre vágyó tagjai soha nem elégedtek meg a mindennapok szürkeségével. Az udvar közepén magányos diófa áll, emtermagasságú. — Siheder még —mondja Gábor bácsi. — Most ültettem nemrég, gondoltam, erre futtatom majd a szőlőt. Nem tudom, milyen termést hoz majd, de szeretném még megízlelni. Az anyja papírhéjú, gondolom ez sem korcsosult el. Lassan alkonyodik. A kertek alatt, a vén, redves szilvafákon harkály kopácsol. Az utcán egy biciklis zörög végig, a Tiszához tart. Talán bánat érte és most a vén folyótól kér tanácsot? Mert a Tisza meghallgat, vigasztal, titkot rejt, életet olt ki és életet ad. Balogh Géza KM PIHENŐ LÁNY (Kerekes Elek rajza)
