Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-04 / 103. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. május 4. Harmincéves az Országos Mentőszolgálat Vippontól a Pilátusig <•> A repülőgép beteget hozott Nyíregyházára. Szociálpolitika az Rlkaloidábao Szálló, lángálló ruha, üdülés Jubilálnak a mentősök, akik egészségünk, sőt létünk érdekében a másodpercekkel is küzdenek. Harminc évvel ezelőtt, 1948. május 9-én ala­kították meg az Országos Mentőszolgálatot. A szervezet különböző egyesületekből ala­kult, «“óriásit fejlődött a több mint három évtized alatt. Hogy nem túlzás az előbbi ál­lítás, annak igazolására álljon itt két megyei számadat. A kezdeti időkben négy autó járta a gidres-gödrös sza- bolcs-szatmári utakat, ma csak a nyíregyházi állomás gép­parkja 25 korszerű gépkocsi­ból áll. Tanyára, éjfél után A mentősöknél „bajtárs” a megszólítás. Érthető, hiszen mindig a bajba jutott, vagy segítségre szoruló embertár­sainkhoz sietnek. Rácz József mentőápoló az éjjel szolgá­latban volt (látszik is a sze­mén, az arcán) és egy különös módon bajba jutott emberrel találkozott. — A Vencsellő melletti ta­nyára vonultunk ki éjfél után. Egy férfi késő este ha­zafelé tartott, s út közben el­törte a lábát. Hideg esőben több mint két órát csúszkált, kiabált, míg végre rátaláltak és bevitték az egyik tanyára. Képzelni lehet: mennyire örült, amikor megérkeztünk. Huszonegy éve jár a fehér autóval, nem szívesen emlé­kezik a kezdeti időkre, ugya­nis akkor szedte áldozatait a gyermekparalízis. Hosszú ideje végzett jó munkájáért megkapta az Egészségügy Ki­váló Dolgozója kitüntetést. Ezúton is kéri a Nyíregyházi Városi Tanácsot: minden ut­ca végén és elején legyen ut­canévtábla, a táblák — fő­leg éjjel — megkönnyítik a mentősök munkáját. Oravecz János ápoló: — Havonta 400 órát is szol­gálatban voltunk, most en­nek a felét, mintegy 200 órát kell szolgálatban töltenünk. Vásárosnamény-1955-ben ka­pott egy mentőautót, én ke­rültem rá ápolónak. Társam­mal két-három évig állandó jelleggel szolgálatban voltam. Bába helyett mentős Mankó Mihály ápoló: — Létrejöttek a szülőottho­nok, megszűnt a bábames­terség. Mi mentünk a szülő anyákért. Sokan idegenkedtek tőlünk, egészségügyi felvilá­gosítással is foglalkoznunk kellett. Kereső Attila a fiatalabb gépkocsivezetők közé tartozik: — A nemzetközi előírásnak megfelelően a mentőkocsik egy része már nem sziréná­val, hanem váltóhangú kürt­tel vonul ki. Fokozatosan a többi kocsira is ilyet szerel­* nek. Számos gépkocsivezető­től nem kapunk elsőbbséget, sajnos ők még nem tanulták meg az új, figyelmeztető hangot. Tizenkét évvel ezelőtt ro­hamkocsit kapott Nyíregyhá­za. Egyik vezetője Czerula József: — Rádióval, korszerű mű­szerekkel és „kis gyógyszer- tárral” szerelték fel a ko­csit. Ezzel vonultunk ki pél­dául a nyírpazonyi autóbusz karamboljához. Érkezés után nyomban hatékony segítséget tudtunk nyújtani. Derűsebb történet Szűcs István ápolótól: — „Babaruhát” is tartunk a mentőkocsiban. Egy sényői anya a vártnál hamarább szült, kinyitottam a ládikót és a legszükségesebb holmikba felöltöztettem a gyereket. Az ország harmadik legna­gyobb mentőszervezete a sza- bolcs-szatmári. A központban két rádió adó-vevő ég egy mágneses térkép is található. Most éppen a vásárosnamé- 'nyiak kérnek engedélyt, hogy fci.vo,nulhassanak Mátyusra. Megvan az engedély, a térké­pen a mentő mágneses autó kicsinyített mását Mátyus elé helyezik. Dr. Vraukó Tamás, a men­tők megyei főorvosa meg­nyugtatóan közli, hogy nincs gondja létszámhiány miatt. Egyre többen vállalkoznak a cseppet sem könnyű, de meg­tisztelő feladatra. A Buda­pesti Egészségügyi Főiskola egyik végzős hallgatója nyár elején jön ide diplomás men­tőtisztnek. (Jelenleg öt orvos és öt tiszt tartozik az állomás­hoz.) — A technikai feltételek is jónak mondhatók? Új állomás az Oresi úton — Igen. Több külföldi mű­szert kaptunk az utóbbi évek­ben. Budaörsön négy repülő­gépünk van, kettő svájci gyártmányú, Pilátus a neve a két svájci gépnek. Sürgős és komplikált esetben a gép le­száll a nyíregyházi repülőté­ren, így a beteg hamar a fő­városba érhet. Itt, a Vörös­hadsereg útján már kinőttük a mentőállomást. Jövőre az Orosi úton új mentőállomás építését kezdik el. A követke­ző években Baktalórántházán is új állomást építünk. A mentőknek „egyéb” fel­adatuk is van, így például az egészségügyi felvilágosítás. A Vöröskereszttel együttmű­ködve üzemekben előadásokat tartanak az elsősegélynyúj­tásról. A jubileum jegyében felajánlották, hogy a nyíregy­házi iskolák nyolcadikos di­ákjait megtanítják az elsőse­gélynyújtás alapjaira. Ezek a diákok bajtársiasságot vállal­nak a mentőkkel. Az életmentőkkel. Az Alkaloida Vegyészeti Gyárban ma már 2200-nál többen dolgoznak. Ez évi ter­melési tervük megközelíti a 2 milliárd forintot. A ki­egyensúlyozott termelőmun­ka lehetővé tette, hogy egy­re nagyobb gondot fordítsa­nak a gyár szociálpolitikai tevékenységére. Ebből emel­tünk ki néhányat: Üzemegészségügyi és szo­ciális-kommunális beruhá­zásokra 1978-ban 5 millió 200 ezer forintot költenek. IU az a cél, hogy a jövőben felépí­tésre kerülő ipari létesítmé­nyekkel együtt az előírások­nak megfelelően fejlesszék, illetve biztosítsák a szüksé­ges szociális létesítményeket, a fekete-fehér öltözőket, für­dőket. Kétszintes munkásszállóval rendelkeznek, amelybe 145 lakót tudnak elhelyezni. Ezeket a munkahelytől tá­volabb lakó dolgozók veszik igénybe. A munkásszállón két — televízióval, társasjá­tékokkal felszerelt — társal­gó szolgálja a lakók kulturá­lis és szórakozási igényeinek kielégítését. Mosógépek, centrifugák, szárító- és va­salóhelyiségek teszik köny- nyebbé a munkásszállást igénybe vevő férfiak és nők ruházatának tisztántartását. Szintenként egy-egy élelmi­szertároló, ételmelegítő és ét­kezőhelyiség is a lakók ren­delkezésére áll. A gyár középtávú tervében szerepel egy 147 fős új munkásszálló építése. A közeli községekből 130 bejáró dolgozójuk van. Prob­lémát jelent a helyközi és a helyijáratban közlekedő au­tóbuszok zsúfoltsága. Szük­ségesnek tartják, és már kér­ték is, mind a helyi-, mind a helyközi járatok bővítését. A munkaruhákat korábban hosszú idei kihordási - időre biztosították. Az utóbbi években áttértek a személyi védőruha-juttatásra. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a ruha az elvi kihordási időnél hamarabb elhasználódik, se­lejtezik azt. Különösen a nagy igénybevétellel, szennyező­désekkel járó munkahelyek számára jelent ez előnyös változást. A múlt évi balesetek ta­pasztalatai alapján a fizikai állományú dolgozóknál a ha­gyományos és a gyárban használt védőruhák helyett most már lángálló védőruhákat biztosítanak. Ezeknek a mosatását a Nyír­ségi Patyolat Vállalattal vé­geztetik. A mosatás költsége évente közelíti a 150 ezer fo­rintot. A védőétel és -ital biztosí­tásánál a maximális válasz­tékra törekszenek. E juttatás éves költsége mintegy 900 ezer forint. Hasonló nagy­ságrendű összeget fordítanak évente tisztálkodási szerek­re. Jelentős összegggk„járul- nak hozzá az üzemi étkezte­téshez. A szikvízigény bizto­sítására 1977-ben már felsze­relt 2 darab szikvízautomata mellé újabb négyet állítottak üzembe. A dolgozók üdültetését részben a SZOT által bizto­sított keretből, részben a vállalat által Balatonszántó- don bérelt 26 helyes üdülő­ben oldják meg. A két üdültetési formában évente mintegy 350 alkaloidás dolgozó pihen. Az üdültetési lehetőségek további bővítésére — fej­lesztési alapból — az Ezüst- parton és a Gyulán . épülő SZOT-üdülőkben négy-négy helyet vásároltak. rendezik meg a Magyar Tu­dományos Akadémia idei közgyűlését — jelentették be az MTA Tudósklubjában szerdán megtartott sajtótájé­koztatón. Az első napon ad­ják át az akadémiai arany, érmet és díjakat, majd a közgyűlés kibővített zárt ülésén Tamássy István aka­démikus, az agrártudomá­nyok osztályának elnöke tart vitaindító előadást a mező- gazdaság és az élelmiszer­üvegvisszaváltás - protekció nélkül Aligha akad ember, aki­nek ne lenne már kellemet­len gyakorlati tapasztalata az üres üvegek visszaváltásáról. Egy-két üveg esetében még hagyján — ha nem váltják vissza — de ha a sort végig állva, tíz-húsz üvegnek is csak a felét veszik át, akkor már más a helyzet. Ha meg­értő a vásárló, elfogadja az indokot: „Nincs sörösrekesz, nem tudom mibe rakni...” Vagy: „A mi boltunk nem tart ilyen üdítőt...” Ha isme­rős, vagy ha erélyesebb — mert tisztában van azzal, hogy ez nem alku tárgya: a kereskedelemnek kötelessége visszaváltani az üres üvege­ket — talán sikerül... Hamarosan változik a hely­zet. Rendelet írja elő, hogy június elsejétől anyagilag is érdekeltté kell tenni a bolto­kat az üres üvegek visszavál­tásában. Ez az üvegek visz- szaváltási árának általában tíz százalékát jelenti, s nem a vásárló fizeti, hiszen a göngyölegek gyorsabb forgá­sa nemcsak vállalati, hanem népgazdasági érdek is. Ez azonban csak az egyik oldal, hiszen ha nincs elég rekesz, a gyár nem viszi el rendszere­sen, akkor a bajok ismétlőd­hetnek. Szerencsére a rende­let arra is felhívja a figyel­met, hogy felül kell vizsgálni a jelenlegi szállítási szerződé­seket és a göngyölegek cseré­jére vonatkozó részt konkré­tabbá kell tenni. Megtörtént eset: a sörgyár csak akkor küldött üres rekeszeket a Búza téri ABC-nek, amikor közölték: három napig egy üveg sört sem vesznek át! Szakmai berkekben remé­lik: ha nem is máról holnap­ra, de hamarosan pontot te­hetnek ennek az évek óta va­júdó problémának a végére. Természetesen minden azon múlik: milyen lesz a vásárlók érdekében is1 kötött új szer­ződés. Mert az. „adu” most már a kereskedelem kezében van ... ■ ipar fejlesztéséről, a tudo­mány feladatairól. A vitain­dító korreferense: R'omány Pál mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter. A tudomá­nyos előadás vitája május 9-én is folytatódik. Ezúttal is az új kutatások eredményeiről számol be a tudományos osztályoknak a közgyűléshez kapcsolódó programja. A nyelv- és iro­dalomtudományok osztálya a filozófiai és történettudomá­nyok osztályával tart együt­tes ülést. Nábrádi Lajos Má/us a Rókáson Tavaszi pompába öltözött Túristvándi ha­tárában a Rókás. Az öreg, megfontolt töl­gyek ugyan még óvatosan bontogatják le­veleiket, de a vadkörte, s a kökény meny­asszonyi ruhát öltött már magára. Egyné­hány vén tölgy gyanakodva nézegeti a sihe- der vadkörtéket — hiszen ezek alig múltak még százévesek — s közben sűrven csóvál­ják fejüket. „Hova sietnek ezek a bolondo­sok a virágzással, hiszen még most jönnek a májusi fagyok. S mi lesz, ha lefagynak a kis körték? Mit esznek majd a madarak, meg a rókák?” Régi öregek mesélik, — ha ma már nem is, — de régen igen sok róka élt ezen a vi­déken. Bánták is a környék tyúkjai! Mert az itteni rókák különösen eszesek voltak. Elvitték azok a gazdaasszony orra elől is a csirkét, a tyúkot. S ha netán elrontották a zsíros lakoma után a hasukat, vackorral gyógyították, Túr vizével hűsítették háborgó gyomrukat. Mert nincs is jobb gyógyír ta­lán, mint ősszel a mézédes vadkörte, meg az átlátszóan tiszta folyóvíz. Az itteni emberek ugyan a szódára, és a fanyar, dércsípte kö­kényre esküdöznek, de hát honnan lenne er­re is esze szegény rókakomáknak. Különben ma már azt mondják, egyre kevesebb ravaszdi él a környéken. Eltűntek valamerre. Éjszakánként még látni lehet né­ha két-két tüzesen fénylő pontot a hatalmas fák alatt. Az idősebbek azt állítják, hogy rókaszemek ezek, néhányan azonban csak legyintenek erre. Nem mások azok, mint szentjánosbogarak, (bg.) Május a Rókáson (G. B. felv.) Tetten érték a tolvajokat Két testvér, Horváth Jenő- né, (Fogas Erzsébet) és Simon Lászlóné (Fogas Julianna) nyíregyházi lakosok lopási szándékkal mentek be az el­múlt év szeptember 29-én a jósavárosi ÁFÉSZ ABC-áru- házba. A cselekményre fel­készülve Horváthné egy nagyméretű fekete táskát, míg testvére egy bevásárló­kosarat vitt magával. A fekete táska egyre-másra nyelte el a különböző lopott árukat, amiben volt drága szappan, spray, cigaretták, pálinka, húsáru. A pénztár­nál csak jelentéktelen értékű árut fizettek ki, de amikor a pénztáron túlhaladva igye­keztek elhagyni az üzletet, a bolt egyik dolgozója az irodá­ba invitálta őket. Az ellenőr­zés során megállapították, hogy a fekete táskában 439 forint értékű áru lapult, amit fizetés nélkül szándékoztak megszerezni. A sikertelen „bevásárlás” nem vette kedvüket, újabb bűncselekmény elkövetése után néztek. November 18- án a déli órákban a nyíregy­házi Búza téri ABC-áruház- ba tértek be, ahol egy ideig a gondolák között ólálkodtak. A konfekciórésznél egymást takarva Horváthné egy 165 forint értékű kombi dreszt, mig Simonné egy férfiinget helyezett a táskájába. A pénztárt pánikszerűen fizetés nélkül hagyták el. de a kijá­ratnál az áruház dolgozói tet- tenérték a két tolvajt. A két testvér bíróság elé került, ahol kétrendbeli lopás vétsé­gében találták őket bűnösnek, amiért, fejenként 2500 forint pénzbüntetésre ítélték jogerő­sen. (sigér) Tóth Árpád Május 8 —10. MTA-közgyűlés Május 8-a és 10-e között

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom