Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-12 / 110. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. május 12. A szovjet vezető testületek jóváhagyták Brezsnyev NSZK-beli tárgyalásait Bonni kormánynyilatkozat a látogatásról Az SZKP KB Politikai Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége és a minisztertanács jóváhagyta Leonyid Brezsnyev- nek, az SZKP KB főtitkárának, a Legfelsőbb Tanács elnöksége elnökének az NSZK- ban tett utazása során kifejtett tevékenységét, s a nagy politikai fontosságú három vezető testület értékelte az utazást, Leonyid Brezsnyev tárgyalásait, a közös dokumentumokat. „Az SZKP KB Politikai Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége és a Szovjetunió minisztertanácsa azt a meggyőződését juttatja kifejezésre, hogy a közös nyilatkozat, valamint a Szovjetunió és az NSZK hosszú távú gazdasági és ipari együttműködésének fejlesztéséről és elmélyítéséről létrejött megállapodás jelentős mértékben megszilárdítja és kiszélesíti a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatait, s ezek eredményeként megszilárdulnak és elmélyülnek a nemzetközi életben megindult pozitív folyamatok, amelyek különösen a Szovjetunió és az NSZK 1970. augusztus 12-én megkötött szerződése eredményeképpen kezdődtek meg. Ez a szerződés változatlanul alapvető jelentőségű a két ország kapcsolataiban, s továbbra is egyik meghatározó tényezője Európában a feszültség csökkentésének, a biztonság megszilárdításának” — állapítja meg a szovjet vezető testületek állásfoglalása. A három vezető testület megelégedéssel állapítja meg, hogy a látogatás során megerősítették, s dokumentumokban is rögzítették: a felek egyaránt úgy vélik, hogy a béke az a legfőbb kincs, amelyre a két ország politikájának irányulnia kell, épp úgy, mint más országok erőfeszítéseinek is. A látogatás idején végzett gyümölcsöző munka arra irányult, hogy minden módon hozzájáruljanak azokhoz a konkrét és hatékony erőfeszítésekhez. amelyek egyoldalú, kétoldalú és sokoldalú vonatkozásban egyaránt az enyhülés folyamatának elmélyítésére irányulnak a helsinkiben aláírt záróokmánynak megfelelően, elősegítik, hogy minden lehetőséget és eszközt felhasználjanak a fegyverkezési hajsza megszüntetése érdekében, mind a nukleáris, mind a hagyományos fegyverek terén, előmozdítják a fegyverzet korlátozását, konkrét leszerelési intézkedések megvalósítását. „Ha sikerül valódi előrehaladást elérni e téren, akkor az minden nép érdekeinek megfelel” — állapítja meg a szovjet vezető testületek határozata. Az SZKP KB Politikai Bizottsága, a Legfelsőbb Tanács elnöksége és a minisztertanács nagy jelentőséget tulajdonít a látogatás gazdasági téren elért eredményeinek is. „Leonyid Brezsnyevnek az NSZK-ban tett látogatása nagy nemzetközi fontosságú esemény volt, újabb jelentős hozzájárulás az SZKP XXV. kongresszusa külpolitikai irányvonalának megvalósításához, pártunk és államunk lenini békepolitikájának érvényesítéséhez. Űjabb szakaszt jelent a politikai enyhülés fejlődésében, elősegíti annak az alapnak létrehozását, amelyen a politikai enyhülést katonai térre is kiterjesztik” — állapítja meg az SZKP KB Politikai Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének és a Szovjetunió minisztertanácsának csütörtökön közzétett együttes határozata. Leonyid Brezsnyev bonni látogatásának eredményei összességükben feljogosítják a nyugatnémet kormányt arra, hogy megállapítsa: a találkozó egy lépéssel közelebb juttatta az NSZK-t a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatok normalizálásához. A bonni kormány tudatában van annak, hogy keleti politikáját az NSZK lakosságának nagy többsége helyesli és támogatja. A Brezsnyev- látogatás eredményei csak megerősítik, hogy ezt a politikát folytatni kell — hangsúlyozta a nyugatnémet kormányfő. Schmidt részletesen szólt a tárgyalásokon érintett témakörökről és az aláírt megállapodásokról. A látogatás légköréről szólva rámutatott: „az a nyíltság és bizalomteli hangnem, amelyben kétoldalú kapcsolatainkról és a nemzetközi fejleményekről beszéltünk, olyan előrelépést jelent az egymáshoz való érintkezésben, amely egy évtizeddel ezelőtt egyszerűen elképzelhetetlen lett volna”. A leszereléssel kapcsolatban Schmidt felhívta a figyelmet arra, hogy mindkét fél hitet tett a helsinki záróokmányban foglaltak teljes megvalósítása mellett. Szavai szerint a leszerelés kérdésében „első alkalommal szerepel egy kelet—nyugati megállapodásban: a felek fontosnak tartják, hogy senki se törekedjék katonai erőfölényre. Első alkalommal jutott teljes egyetértésben kifejezésre, hogy a védelem érdekei szempontjából elegendő a megközelítő egyensúly és paritás .. Gromiko az NDK-ban Andrej Gromikót, az SZKP Politikai Bizottságának tagját, szovjet külügyminisztert csütörtökön a berlini schöne- feldi repülőtéren Hermann Axen, az NSZEP PB tagja, a központi bizottság titkára, Oskar Fischer külügyminiszter és az NDK más vezető személyiségei üdvözölték. A szovjet külügyminiszter tárgyalásainak napirendjén az NDK és a Szovjetunió minden területen dinamikusan fejlődő, sokoldalú kapcsolatainak, testvéri együttműködésének időszerű kérdései mellett a világpolitika, ezen belül az európai enyhülés és a leszerelés témái szerepelnek. Andrej Gromiko látogatása része az NDK és a Szovjetunió vezetői közötti folyamatos munkakapcsolatnak, a rendszeres személyi érintkezéseknek. Új ipari létesítmények és 3000 lakás Ágaskodó toronydaruk, építőállványok, és merészen ívelő acéltornyok látványa annyira hozzá tartozik Szatmár megye mai képéhez, hogy nélkülük már el sem tudjuk képzelni ezt a tájat a szocialista Romániában. Építkeznek Szatmáron, Nagykárolyban, Negresti-Oas^ban, Tasnádon, Erdődön, Livádán és Turcon, a közismert avasi bányásztelepülésen. Tavaly kétezernél több, állami alapokból és állami támogatással a lakosság alapjaiból épült lakást adtak át rendeltetésének. Számos ipari létesítmény is épült — bővítették a bányaipari gépeket gyártó nagyüzemet, az Unió vállalatot, amelynek Nagykárolyban új gyáregysége épült. Harmincnégy tanterem, három új orvosi rendelő, számos iskolai tanműhely és 230 millió lej értékben szociális-kulturális létesítmények épültek; az óvodai helyek száma kétszázzal bővült. 1978 még erőteljesebb fejlődést hoz Szatmár megye életébe. Tovább bővítikfejlesztik az Unió gyárat, az Ardeleana textilipari vállalatot, a sörgyárat; s megkezdték új ipari létesítmények építését. Az Avas központjában, Negresti-Qas-ban bányagépgyártó egység, Nagykárolyban konzervgyár, Szatmáron a textilipari vállalat keretében kikészítő üzemegység, továbbá a mezőgazdaságban számos ipari típusú létesítmény épül. Az egész gazdasági tevékenység kiváló minőségű termékek előállítását szolgálja. Ez a beruházásoknál az építési időtartam csökkenését, jobb kivitelezést, költségleszorítást, új, hatékony, korszerű anyagok használatát jelenti. Ezeknek a céloknak a szellemében készül el az idén Szatmár megyében több mint 3000 lakás — 12—13 ezer embernek adva kényelmes otthont. Az átadási határidők lerövidítésére irányuló íörekvést mutatja a megye dolgozóinak az a vállalása, hogy 13 ipari és szociális-kulturális létesítményt 120 nappal, 200 lakosztályt és egy tornatermet pedig 30 nappal a határidő előtt adnak át rendeltetésének. A Szatmár megyei gazdasági egységek tevékenységüket a nettó mutató alapján mérik, mely minden gazdasági egység saját erőfeszítéseit, a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulását tükrözi. Az idei év első negyedében a nettó termelés mutatójánál jegyezhettük fel 975 000 lej értékű szerszámgép, 15 tonna bányaipari berendezés, 50 utánfutó, 1445 köbméter házgyári elem, 135 000 négyzet- méter gyapot szövöttáru, 27 000 négyzet- méter len és kender szövöttáru, 1,8 millió lej értékű női, gyermek- és férfiruha, 57 tonna vaj, 82 tonna étolaj, 359 000 liter friss tej terven felüli előállítását. Az előirányzott nettó termelés túlteljesítése a fő tényező annak az anyagi alapnak a kialakításában, amely — az RKP KB március 22—23-i plénumának előírásai szerint — biztosítja az ipari egységek dolgozóinak nyereségrészesedését. George Marinescu Pjotr Zsukov szovjet tiszt naplója INI Ví R E GYHÁZAN 31. Iván Petrovics Sumejkó egy külön szobában meghalt. Senki és semmi nem tudta megmenteni. Mi már a hullaházban találtunk rá. A szovjet hadikórház személyzete már tudott a magyar doktornő hőstettéről. Mindent elkövetve küzdöttek életéért. Kedveséggel, figyelmességgel vették körül. A mi első kérdésünk ez volt: — Milyen az állapota? — Súlyos, nagyon súlyos — felelték. Nehéz szívvel léptünk be Máriához. A doktornőnek igen magas volt a láza. Amikor kinyitotta elnehezült szemeit, arcán mosoly suhant át. Felismert bennünket. Gyöngéden megfogtam a kezét, és fejet hajtottam ez előtt a bátor, hős magyar' nő előtt. Ezt tennem kellett azért is, mert Sumejkó, — akivel a sors úgy összehozta, feleségül akarta venni és magával vinni hazájába, a Szovjetunióba. És ezt Mária is akarta. Az volt az óhaja, hogy szovjet földön éljen. Ott, ahol édesapjának a csontjai, és a többi magyaré porladozták, akik a forradalom éveiben a szovjet hatalomért áldozták életüket... Halkan megkérdeztem: — Hogy érzi magát, Mária? Nagyon rosszul? összeszedve minden erejét, azt felelte: — Rosszul Péter, nagyon rosszul! — Majd teljesen magához térve, szigorúan ránkszólt: — Él Iván Petrovics? Hol van most? Tudtam, a szörnyű szó, hogy meghalt, most jobban szíven ütné, mint a golyó. Nem akartam jobban elkeseríteni ebben a szörnyű állapotában. — Iván Petrovics él. A többiek, a katonák is, mind élnek. Jól vannak. Semmi különös nem történt. — Igaz ez?! — És mosoly ült fáradtságtól, láztól gyulladt arcára. — Sumejkó és a többiek üdvözletüket küldik, — igyekeztem a kegyes csalással megkönnyíteni Mária állapotát, és beszélgetésünket. A doktornő rám emelte jóságos szemeit: — Köszönöm Péter, nagyon köszönöm. Mindent köszönök — hunyta le szemeit és kicsit vidámabban megkérdezte: — És az öreg, aki az ajándékokat hozta? Vele mi van? — Az öreg most már hamarosan hazatér a Szovjetunióba. Most mi küldjük haza a delegátust, hogy vigye el a hírünket, az önök hőstettét a Szovjetunióba. Ez a delegátus feladata. — A Szovjetunióba! Milyen szerencsés... A sarokban ülő Afanászij Haritonovics Szaveljov fel- emelkedett. Az ajtóban pedig ott állt egy katonaorvos. Halkan, hogy csak mi hallhassuk meg, így szólt: — Nem szabad tovább fárasztani. Éreztem a lelkem mélyén, hogy soha többé nem fogom látni ezt az önfeláldozó, nagyszerű doktornőt, Máriát. Nagyon nehezemre esett, hogy tovább nem lehettem mellette utolsó nehéz óráiban. Búcsúzóul megcsókoltam verejtékverte homlokát, ö is megmozdítota az ajkait. Kissé felemelkedve keserves zokogásba tört ki. Köny- nyei leperegtek lázrózsás orcáján. .. ★ Meglátogattuk a kórházban fekvő töbíbi sebesültünket is. Valamennyi a doktornő és a százados állapota felől érdeklődött. Nagyon szomorúak voltak a hírek hallatán. Mielőtt elutaztam, megkértem Szaveljovot, hogy mindennap többször is látogassa meg a doktornőt. Arra is megkértem, hogy amíg nagybeteg Sumejkó halála hírével ne keserítsék el. Megparancsoltam, hogy mondják azt: él és egészséges. — Azzal a friccel, aki a doktornőt megsebesítette az üldözés közben, a mi földijeink, Vozdvizsenszki és Bá- bincev végeztek — mondta búcsúzáékor a szakaszvezető. A sebesültek meglátogatásáról szóló beszámolómat Ti- mosenko alezredes sajátos belső feszültséggel hallgatta végig. — Holnap én is szeretnék eljutni a kórházba — mondta. felhúzva fekete szemöldökét. Elővette a hosszú szárú pipáját, amelyiket a nyíregyházi kórházban Mihály bácsitól kapott és elkezdte komótosan megtömni. Pjotr Nikolájevics nagyokat szippantott a füstből és fel-alá járkált a recsegő padlón. — Megkaptuk a parancsot. Támadásba megyünk át! ★ Messze keleten pirkadni kezdet az ég alja. Hadosztályunk menetharcrendben elhagyta Debrecent. Szolnoknál a fricceknek ideiglenesen sikerült feltartóztatni menetünket. Kibontakoztatunk. A romokban heverő városért kegyetlen harcot vívtunk. A hatalmas vasúti híd, oldalra dőlve, vastestével a Tisza- part jobb oldalába fúródott. A politikai osztály innen indította útba vissza Ku- bányba a küldöttet. Ivan Mi- hajlovics Pahomov nagyon lehangolt volt. Ügy elgyengült, úgy elhagyta magát, hogy a kocsiba Is mi segítettük be. Sírva fakadt. Egyre csak azt hajtogatta: — Ebben a szörnyű pokolba én valamennyiőtöknek testvérévé váltam. Mindenkit sajnálok, aki életét vesztette, de legjobban Iván Petrovi- csot, és a doktornőt sajnálom. Leéltem az életemet, de ilyen nagyszerű embereket még nem veszítettem el. Jó néhányszor még összeölelkeztünk, úgy istenigazában kozákosan. Kérte a parancsnokságot, hogy kerülővel, Debrecenen keresztül vigyék hazafelé, hadd búcsúz, zon el az ott lévő sebesültektől is. Erre nem kapott engedélyt. Debrecen nagyon kiesett az útból. A küldött útiránya Mezőtúr, Békéscsaba, és Arad volt. ★ I. A. Plijev altárbornagy gépesített lovascsoportja ellenállást nem ismerőn nyomult előre Jászladány, Jászapáti, Jászdózsa, Jászárok- szállás, Adacs vonalán. A Gyöngyösért vívott harcokban súlyosan megsebesült a hadosztályparancsnoki tisztet ideiglenesen ellátó A. D. KubánovUtolérte a halál hadosztályunk sebész főorvosát, Csecserint is. Négy szanltéccel együtt az intézet kertjében temettük el. Nem-kerülte el a halál Grisa Hvorosztovot, hős gépkocsivezetőnket sem. A hitleristák a Mátra oldalából lőttek. Egy lövedék eltalálta a gépkocsit, pontosabban a vezetőfülkét. Grisa a kocsi ajtaját nem tudta kinyitni. Teste égő fáklyaként ham- vadt el... Hadosztályunk a telet Balassagyarmat környékén, az áradó Dunától az Ipolyig terjedő terepszakaszon elfoglalt állásokban töltötte. Ide érkezett meg Szaveljov felépülve és bánatosan. — Iván Petrovics a sebesülés után három nappal halt meg, Mária pedig a 15. napon üszkösödéstől. A leggondosabb orvosi ápolással sem sikerült megmenteni. Láttam, amikor magyar nők látogattak el a sírjához. A város egyik nagy temetőjében nyugossza örök álmát. A többiek meggyógyultak. (Folytatjuk) 540 ágyas megyei kórház modern berendezésekkel, a dolgozók egészségvédelmét szolgálja.
