Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-12 / 110. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. május 12. A szovjet vezető testületek jóváhagyták Brezsnyev NSZK-beli tárgyalásait Bonni kormánynyilatkozat a látogatásról Az SZKP KB Politikai Bi­zottsága, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának elnöksége és a minisztertanács jóvá­hagyta Leonyid Brezsnyev- nek, az SZKP KB főtitkárá­nak, a Legfelsőbb Tanács el­nöksége elnökének az NSZK- ban tett utazása során kifej­tett tevékenységét, s a nagy politikai fontosságú három vezető testület értékelte az utazást, Leonyid Brezsnyev tárgyalásait, a közös doku­mentumokat. „Az SZKP KB Politikai Bi­zottsága, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának elnöksé­ge és a Szovjetunió minisz­tertanácsa azt a meggyőződé­sét juttatja kifejezésre, hogy a közös nyilatkozat, valamint a Szovjetunió és az NSZK hosszú távú gazdasági és ipa­ri együttműködésének fej­lesztéséről és elmélyítéséről létrejött megállapodás jelen­tős mértékben megszilárdít­ja és kiszélesíti a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köz­társaság kapcsolatait, s ezek eredményeként megszilár­dulnak és elmélyülnek a nemzetközi életben megin­dult pozitív folyamatok, ame­lyek különösen a Szovjetunió és az NSZK 1970. augusztus 12-én megkötött szerződése eredményeképpen kezdőd­tek meg. Ez a szerződés vál­tozatlanul alapvető jelentősé­gű a két ország kapcsolatai­ban, s továbbra is egyik meg­határozó tényezője Európá­ban a feszültség csökkentésé­nek, a biztonság megszilár­dításának” — állapítja meg a szovjet vezető testületek állásfoglalása. A három vezető testület megelégedéssel állapítja meg, hogy a látogatás során megerősítették, s dokumen­tumokban is rögzítették: a felek egyaránt úgy vélik, hogy a béke az a legfőbb kincs, amelyre a két ország politikájának irányulnia kell, épp úgy, mint más országok erőfeszítéseinek is. A látogatás idején végzett gyümölcsöző munka arra irá­nyult, hogy minden módon hozzájáruljanak azokhoz a konkrét és hatékony erőfeszí­tésekhez. amelyek egyoldalú, kétoldalú és sokoldalú vonat­kozásban egyaránt az eny­hülés folyamatának elmélyí­tésére irányulnak a helsin­kiben aláírt záróokmánynak megfelelően, elősegítik, hogy minden lehetőséget és esz­közt felhasználjanak a fegy­verkezési hajsza megszünte­tése érdekében, mind a nuk­leáris, mind a hagyományos fegyverek terén, előmozdít­ják a fegyverzet korlátozá­sát, konkrét leszerelési in­tézkedések megvalósítását. „Ha sikerül valódi előreha­ladást elérni e téren, akkor az minden nép érdekeinek megfelel” — állapítja meg a szovjet vezető testületek ha­tározata. Az SZKP KB Politikai Bi­zottsága, a Legfelsőbb Tanács elnöksége és a miniszterta­nács nagy jelentőséget tulaj­donít a látogatás gazdasági téren elért eredményeinek is. „Leonyid Brezsnyevnek az NSZK-ban tett látogatása nagy nemzetközi fontosságú esemény volt, újabb jelentős hozzájárulás az SZKP XXV. kongresszusa külpolitikai irányvonalának megvalósí­tásához, pártunk és államunk lenini békepolitikájának ér­vényesítéséhez. Űjabb sza­kaszt jelent a politikai eny­hülés fejlődésében, elősegíti annak az alapnak létrehozá­sát, amelyen a politikai eny­hülést katonai térre is kiter­jesztik” — állapítja meg az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa elnökségének és a Szovjetunió miniszterta­nácsának csütörtökön közzé­tett együttes határozata. Leonyid Brezsnyev bonni látogatásának eredményei összességükben feljogosítják a nyugatnémet kormányt ar­ra, hogy megállapítsa: a ta­lálkozó egy lépéssel közelebb juttatta az NSZK-t a Szov­jetunióhoz fűződő kapcsola­tok normalizálásához. A bonni kormány tudatá­ban van annak, hogy keleti politikáját az NSZK lakossá­gának nagy többsége helyesli és támogatja. A Brezsnyev- látogatás eredményei csak megerősítik, hogy ezt a poli­tikát folytatni kell — hang­súlyozta a nyugatnémet kor­mányfő. Schmidt részletesen szólt a tárgyalásokon érintett téma­körökről és az aláírt megál­lapodásokról. A látogatás lég­köréről szólva rámutatott: „az a nyíltság és bizalomteli hangnem, amelyben kétolda­lú kapcsolatainkról és a nem­zetközi fejleményekről be­széltünk, olyan előrelépést jelent az egymáshoz való érintkezésben, amely egy év­tizeddel ezelőtt egyszerűen elképzelhetetlen lett volna”. A leszereléssel kapcsolat­ban Schmidt felhívta a fi­gyelmet arra, hogy mindkét fél hitet tett a helsinki záró­okmányban foglaltak teljes megvalósítása mellett. Szavai szerint a leszerelés kérdésé­ben „első alkalommal szere­pel egy kelet—nyugati meg­állapodásban: a felek fontos­nak tartják, hogy senki se törekedjék katonai erőfö­lényre. Első alkalommal ju­tott teljes egyetértésben ki­fejezésre, hogy a védelem ér­dekei szempontjából elegen­dő a megközelítő egyensúly és paritás .. Gromiko az NDK-ban Andrej Gromikót, az SZKP Politikai Bizottságának tag­ját, szovjet külügyminisztert csütörtökön a berlini schöne- feldi repülőtéren Hermann Axen, az NSZEP PB tagja, a központi bizottság titkára, Oskar Fischer külügyminisz­ter és az NDK más vezető személyiségei üdvözölték. A szovjet külügyminiszter tárgyalásainak napirendjén az NDK és a Szovjetunió minden területen dinamiku­san fejlődő, sokoldalú kap­csolatainak, testvéri együtt­működésének időszerű kérdé­sei mellett a világpolitika, ezen belül az európai enyhü­lés és a leszerelés témái sze­repelnek. Andrej Gromiko látogatása része az NDK és a Szovjet­unió vezetői közötti folyama­tos munkakapcsolatnak, a rendszeres személyi érintke­zéseknek. Új ipari létesítmények és 3000 lakás Ágaskodó toronydaruk, építőállványok, és merészen ívelő acéltornyok látványa annyira hozzá tartozik Szatmár megye mai képéhez, hogy nélkülük már el sem tud­juk képzelni ezt a tájat a szocialista Ro­mániában. Építkeznek Szatmáron, Nagy­károlyban, Negresti-Oas^ban, Tasnádon, Erdődön, Livádán és Turcon, a közismert avasi bányásztelepülésen. Tavaly kétezernél több, állami alapok­ból és állami támogatással a lakosság alap­jaiból épült lakást adtak át rendeltetésé­nek. Számos ipari létesítmény is épült — bővítették a bányaipari gépeket gyártó nagyüzemet, az Unió vállalatot, amelynek Nagykárolyban új gyáregysége épült. Har­mincnégy tanterem, három új orvosi ren­delő, számos iskolai tanműhely és 230 mil­lió lej értékben szociális-kulturális létesít­mények épültek; az óvodai helyek száma kétszázzal bővült. 1978 még erőteljesebb fejlődést hoz Szatmár megye életébe. Tovább bővítik­fejlesztik az Unió gyárat, az Ardeleana textilipari vállalatot, a sörgyárat; s meg­kezdték új ipari létesítmények építését. Az Avas központjában, Negresti-Qas-ban bá­nyagépgyártó egység, Nagykárolyban kon­zervgyár, Szatmáron a textilipari vállalat keretében kikészítő üzemegység, továbbá a mezőgazdaságban számos ipari típusú lé­tesítmény épül. Az egész gazdasági tevékenység kiváló minőségű termékek előállítását szolgálja. Ez a beruházásoknál az építési időtartam csökkenését, jobb kivitelezést, költségle­szorítást, új, hatékony, korszerű anyagok használatát jelenti. Ezeknek a céloknak a szellemében készül el az idén Szatmár me­gyében több mint 3000 lakás — 12—13 ezer embernek adva kényelmes otthont. Az átadási határidők lerövidítésére irányuló íörekvést mutatja a megye dolgo­zóinak az a vállalása, hogy 13 ipari és szo­ciális-kulturális létesítményt 120 nappal, 200 lakosztályt és egy tornatermet pedig 30 nappal a határidő előtt adnak át rendel­tetésének. A Szatmár megyei gazdasági egységek tevékenységüket a nettó mutató alapján mérik, mely minden gazdasági egység saját erőfeszítéseit, a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulását tükrözi. Az idei év első negyedében a nettó termelés mutatójánál jegyezhettük fel 975 000 lej értékű szerszámgép, 15 tonna bányaipari berendezés, 50 utánfutó, 1445 köbméter házgyári elem, 135 000 négyzet- méter gyapot szövöttáru, 27 000 négyzet- méter len és kender szövöttáru, 1,8 millió lej értékű női, gyermek- és férfiruha, 57 tonna vaj, 82 tonna étolaj, 359 000 liter friss tej terven felüli előállítását. Az előirányzott nettó termelés túltel­jesítése a fő tényező annak az anyagi alap­nak a kialakításában, amely — az RKP KB március 22—23-i plénumának előírásai sze­rint — biztosítja az ipari egységek dolgo­zóinak nyereségrészesedését. George Marinescu Pjotr Zsukov szovjet tiszt naplója INI Ví R E GYHÁZAN 31. Iván Petrovics Sumejkó egy külön szobában meghalt. Senki és semmi nem tudta megmenteni. Mi már a hul­laházban találtunk rá. A szovjet hadikórház sze­mélyzete már tudott a ma­gyar doktornő hőstettéről. Mindent elkövetve küzdöttek életéért. Kedveséggel, figyel­mességgel vették körül. A mi első kérdésünk ez volt: — Milyen az állapota? — Súlyos, nagyon súlyos — felelték. Nehéz szívvel léptünk be Máriához. A doktornőnek igen magas volt a láza. Ami­kor kinyitotta elnehezült sze­meit, arcán mosoly suhant át. Felismert bennünket. Gyöngéden megfogtam a ke­zét, és fejet hajtottam ez előtt a bátor, hős magyar' nő előtt. Ezt tennem kellett azért is, mert Sumejkó, — akivel a sors úgy összehozta, felesé­gül akarta venni és magával vinni hazájába, a Szovjetu­nióba. És ezt Mária is akarta. Az volt az óhaja, hogy szov­jet földön éljen. Ott, ahol édesapjának a csontjai, és a többi magyaré porladozták, akik a forradalom éveiben a szovjet hatalomért áldozták életüket... Halkan megkérdeztem: — Hogy érzi magát, Má­ria? Nagyon rosszul? összeszedve minden erejét, azt felelte: — Rosszul Péter, nagyon rosszul! — Majd teljesen magához térve, szigorúan ránkszólt: — Él Iván Petro­vics? Hol van most? Tudtam, a szörnyű szó, hogy meghalt, most jobban szíven ütné, mint a golyó. Nem akartam jobban elkese­ríteni ebben a szörnyű álla­potában. — Iván Petrovics él. A többiek, a katonák is, mind élnek. Jól vannak. Semmi különös nem történt. — Igaz ez?! — És mosoly ült fáradtságtól, láztól gyul­ladt arcára. — Sumejkó és a többiek üdvözletüket küldik, — igye­keztem a kegyes csalással megkönnyíteni Mária állapo­tát, és beszélgetésünket. A doktornő rám emelte jó­ságos szemeit: — Köszönöm Péter, na­gyon köszönöm. Mindent kö­szönök — hunyta le szemeit és kicsit vidámabban meg­kérdezte: — És az öreg, aki az ajándékokat hozta? Vele mi van? — Az öreg most már ha­marosan hazatér a Szovjetu­nióba. Most mi küldjük ha­za a delegátust, hogy vigye el a hírünket, az önök hős­tettét a Szovjetunióba. Ez a delegátus feladata. — A Szovjetunióba! Mi­lyen szerencsés... A sarokban ülő Afanászij Haritonovics Szaveljov fel- emelkedett. Az ajtóban pe­dig ott állt egy katonaorvos. Halkan, hogy csak mi hall­hassuk meg, így szólt: — Nem szabad tovább fá­rasztani. Éreztem a lelkem mélyén, hogy soha többé nem fogom látni ezt az önfeláldozó, nagyszerű doktornőt, Máriát. Nagyon nehezemre esett, hogy tovább nem lehettem mellette utolsó nehéz órái­ban. Búcsúzóul megcsókol­tam verejtékverte homlokát, ö is megmozdítota az ajka­it. Kissé felemelkedve keser­ves zokogásba tört ki. Köny- nyei leperegtek lázrózsás or­cáján. .. ★ Meglátogattuk a kórház­ban fekvő töbíbi sebesültün­ket is. Valamennyi a doktor­nő és a százados állapota fe­lől érdeklődött. Nagyon szo­morúak voltak a hírek halla­tán. Mielőtt elutaztam, megkér­tem Szaveljovot, hogy min­dennap többször is látogassa meg a doktornőt. Arra is megkértem, hogy amíg nagy­beteg Sumejkó halála híré­vel ne keserítsék el. Megpa­rancsoltam, hogy mondják azt: él és egészséges. — Azzal a friccel, aki a doktornőt megsebesítette az üldözés közben, a mi földije­ink, Vozdvizsenszki és Bá- bincev végeztek — mondta búcsúzáékor a szakaszvezető. A sebesültek meglátogatá­sáról szóló beszámolómat Ti- mosenko alezredes sajátos belső feszültséggel hallgatta végig. — Holnap én is szeretnék eljutni a kórházba — mond­ta. felhúzva fekete szemöldö­két. Elővette a hosszú szárú pipáját, amelyiket a nyír­egyházi kórházban Mihály bácsitól kapott és elkezdte komótosan megtömni. Pjotr Nikolájevics nagyokat szip­pantott a füstből és fel-alá járkált a recsegő padlón. — Megkaptuk a parancsot. Támadásba megyünk át! ★ Messze keleten pirkadni kezdet az ég alja. Hadosztá­lyunk menetharcrendben elhagyta Debrecent. Szolnok­nál a fricceknek ideiglenesen sikerült feltartóztatni mene­tünket. Kibontakoztatunk. A romokban heverő városért kegyetlen harcot vívtunk. A hatalmas vasúti híd, oldalra dőlve, vastestével a Tisza- part jobb oldalába fúródott. A politikai osztály innen indította útba vissza Ku- bányba a küldöttet. Ivan Mi- hajlovics Pahomov nagyon lehangolt volt. Ügy elgyen­gült, úgy elhagyta magát, hogy a kocsiba Is mi segítet­tük be. Sírva fakadt. Egyre csak azt hajtogatta: — Ebben a szörnyű pokol­ba én valamennyiőtöknek testvérévé váltam. Mindenkit sajnálok, aki életét vesztette, de legjobban Iván Petrovi- csot, és a doktornőt sajná­lom. Leéltem az életemet, de ilyen nagyszerű embereket még nem veszítettem el. Jó néhányszor még össze­ölelkeztünk, úgy istenigazá­ban kozákosan. Kérte a pa­rancsnokságot, hogy kerülő­vel, Debrecenen keresztül vi­gyék hazafelé, hadd búcsúz, zon el az ott lévő sebesültek­től is. Erre nem kapott enge­délyt. Debrecen nagyon ki­esett az útból. A küldött út­iránya Mezőtúr, Békéscsaba, és Arad volt. ★ I. A. Plijev altárbornagy gépesített lovascsoportja el­lenállást nem ismerőn nyo­mult előre Jászladány, Jász­apáti, Jászdózsa, Jászárok- szállás, Adacs vonalán. A Gyöngyösért vívott har­cokban súlyosan megsebe­sült a hadosztályparancsnoki tisztet ideiglenesen ellátó A. D. KubánovUtolérte a halál hadosztályunk sebész főorvosát, Csecserint is. Négy szanltéccel együtt az intézet kertjében temettük el. Nem-kerülte el a halál Grisa Hvorosztovot, hős gép­kocsivezetőnket sem. A hit­leristák a Mátra oldalából lőttek. Egy lövedék eltalálta a gépkocsit, pontosabban a vezetőfülkét. Grisa a kocsi ajtaját nem tudta kinyitni. Teste égő fáklyaként ham- vadt el... Hadosztályunk a telet Ba­lassagyarmat környékén, az áradó Dunától az Ipolyig terjedő terepszakaszon elfog­lalt állásokban töltötte. Ide érkezett meg Szaveljov felé­pülve és bánatosan. — Iván Petrovics a sebe­sülés után három nappal halt meg, Mária pedig a 15. na­pon üszkösödéstől. A leggon­dosabb orvosi ápolással sem sikerült megmenteni. Lát­tam, amikor magyar nők lá­togattak el a sírjához. A vá­ros egyik nagy temetőjében nyugossza örök álmát. A töb­biek meggyógyultak. (Folytatjuk) 540 ágyas megyei kórház modern berendezésekkel, a dolgozók egészségvédelmét szolgálja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom