Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-10 / 108. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. május 10. Aldo Morét meggyilkolták! Olaszország haladó polgári erői ás munkásmozgalma gyászolja a kiemelkedő államférfit Róma belvárosában egy autóban találták meg Aldo Moro holttestét. (Kelet-Magyarország telefotó) Napi külpolitikai hírmagyarázat Néptelen tárgyalóterem világsajtót bejárta a hír: New York-ban felfüggesztették az öt nyugati hatalom és a Délnyugat-afrikai Felszabadítási Mozgalom (SWAPO) közötti tárgyalásokat. Mi történt voltaképpen? Délnyugat-Afrikát, vagyis Namíbiát, ezt az ásványi kincsekben rendkívül gazdag hatalmas területet évtizedek óta jogtalanul kezeli saját birtokaként a pretoriai apartheid rezsim. Nincs olyan esztendő, amelynek során a világszervezet külön kitér arra, hogy a térségből ki kell vonni a dél-afrikai csapatot. Ezeket a nemzetközi jogi érvényű határozatokat Johannes Balthazar Vorster kabinetje elődeihez hasonlóan rendre semmibe veszi. Magatartása már, amikor a világszervezetben is számolni kell a szocialista és a fejlődő országok egyértelmű álláspontjával, a Nyugatnak is gondokat okoz. Ezért az Egyesült Államok, Kanada, Nagy-Britannia, Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság úgy határozott, megpróbál közvetíteni a térség népeinek igazi képviselője, a SWAPO és a dél-afrikai vezetés között. A SWAPO elfogadta a kezdeményezést. Nem titkolta: tisztában van azzal, hogy széles a szakadék a nyugati elképzelések és a délnyugat-afrikai nép valós érdekei között, de — mint ezt Sam Nujoma, a szervezet vezetője kijelentette — „minden lehetőséget meg kell próbálni a tárgya- i lásos rendezésre.” Ilyen előzmények között kezdődtek volna hétfőn a megbeszélések a világszervezet székhelyén, New Yorkban. Csakhogy a legutóbbi napokban három olyan tényező vált világossá, amely enyhén szólva kérdésessé tette a mostani megbeszélések kilátásait: 1. Pretoria közölte, hogy még „Namibia önállósága” esetén sem adja át a térség legfontosabb mélytengeri kikötőjét, Walvis Bay-t. 2. Vorster világossá tette, hogy ebben a vonatkozásban is afféle „bantusztán-megoldást” szeretne, vagyis azon fáradozik, hogy — a SWAPO kirekesztésével — saját fehér és fekete bábjai kezébe játssza a namibiai hatalmat; és 3. pretoriai csapatok brutális támadást intéztek az angolai területen lévő cassingai tábor ellen, ahol namibiai menekültek élnek. A halálos áldozatok száma hatszáz, a sebesülteké legalább háromszáz. P három tényező közül egy is elég indok lenne ahhoz, hogy a SWAPO látványos gesztussal érzékeltesse: úgy van igazán értelme a nyugatiakkal való tárgyalásoknak, ha azok latba vetik nem kis dél-afrikai befolyásukat és legalább minimális józanságra kényszerítik Vorste- réket. Harmat Endre Usztyinov marsall napiparancsa Aldo- Morét meggyilkolták. A magukat „Vörös Brigá- dok”-nak nevező terroristák ezzel tettek pontot március 16-i akciójukra, amikor elrabolták a 61 éves keresztény- demokrata pártelnököt és lemészárolták öt testőrét. Gyilkosai a mellkasára leadott pisztolylövésekkel oltották ki túszuk életét, feltételezhetően valahol a tengerparton, hiszen Moro pantallójának hajtókájában homokot találtak. A terroristák egy Renault—4 típusú gépkocsi poggyásztartójában kabátba és pokrócokba burkolva hagyták áldozatukat Róma belvárosában, egy szűk utcácskában, a Via Caetanin. A holttestet felismerték Morénak a helyszínre siető legközvetlenebb munkatársai és Cossiga belügyminiszter, de Matteo főállamügyész, s a DC vezetői. Moro arca fáradtságtól meggyötörtnek és kínzástól eltorzultnak tűnt azoknak, akik közelről látták holttestét, arcát sűrű szakáll borította. A DC vezetősége éppen a Moro-üggyel kap- < csolatos belpolitikai helyzetről tárgyalt, midőn értesült a gyilkosságról. A kereszténydemokrata párt székházára, csakúgy, mint a kommunista és a többi demokratikus pártéra félárbocra eresztett fekete lobogót tűztek ki annak jelül, hogy Olaszország haladó polgári erői és munkásmozgalma gyászolj a a kiemelkedő államférfit. Giancarlo Pajetta, az Olasz Kommunista Párt titkárságának és vezetőségének tagja az OKP nevében lerótta kegyeletét Aldo Moro holtteste előtt és mélységes együttérzéséről biztosította a politikus feleségét, Eleonora asszonyt és gyermekeiket. A vatikáni rádió adását megszakítva jelentette Moro halálhírét. Emlékeztette hallgatóit, hogy a gyilkosok figyelmen kívül hagytak minden arra irányuló felhívást, hogy kíméljék meg túszuk életét. (Mint emlékezetes, VI. Pál pápa is felhívással fordult a terroristákhoz.) A három legnagyobb olasz szakszervezeti szövetség (CGIL, CISL, UIL) csúcsszövetségi titkársága kedd délutáni rendkívüli ülésén kétórás általános sztrájkra szólította fel szerdára az olasz dolgozókat, kedd délutánra pedig tízperces általános munkabeszüntetést hirdetett. Milánóban, Torinóban, Triesztben és más olasz nagyvárosokban a mun. kások spontán tüntetéseket és nagygyűléseket tartottak tiltakozásul a gyilkosság, a gyilkosok felforgató céljai és büntetlensége ellen. A római (Folytatás az 1. oldalról) mindenki tehet. Munkájával gyarapíthatja a szocializmus, a béke erejét. Kiállásával támogathatja az emberiség javát szolgáló törekvéseket. Határozott fellépésével gátat emelhet a reakció és a háború híveinek minden próbálkozása elé. Ezt a gondolatot sugallja, minden évben a béke- és barátsági hónap: aki ma felelősséggel, odaadással vesz részt hazánkban a fejlett szocialista társadalom építésében, az híven szolgálja a béke ügyét. Nagy taps köszöntötte a szónoki emelvényhez lépő Mihail Ivanovics Kotovot, a szovjet békebizottság felelős titkárát a szovjet békedelegáció vezetőjét, aki a szovjet békebizottság forró üdvözletét tolmácsolta a nagygyűlés részvevőinek- Mint a hitleri Németország ellen vívott Szent János téren szerdán munkásnagygyűlésen bélyegzik meg a gyalázatos tettet. Az olasz kormány kedden késő délután rendkívüli tanácskozásra ült ö6sze. A szenátus és a képviselőház pártcsoportjainak elnökei ugyancsak rendkívüli tanácskozáson beszélték meg a teendőket. Nagy Honvédő Háború egyik részvevője emlékezett a II. világháború vérzivataros napjaira. S arra a világtörténelmi jelentőségű pillanatra, amikor 33 esztendővel ezelőtt a legyőzött fasiszta Berlinben a Reichstagra kitűzték a szovjet katonák a győzelem zászlaját. Ezután Anatolij Borszak vezérőrnagy, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport képviseletében hangoztatta: az idén születésének 60. évfordulóját ünneplő szovjet hadsereg. a hajdani vörösgárdisták, a Balti-tengeri matrózok, a petrográdi helyőrség katonáinak mai utódai szilárdan védelmezik a Nagy Október vívmányait, a szovjet nép s barátainak, szövetségeseinek békés munkáját. Méltatta a magyar és a szovjet nép testvéri, megbonthatatlan barátságát. TELEX... PÁRIZS Franciaország lakossága hétfőn megemlékezett a második világháborúban a hitleri fasiszta Németország felett aratott győzelem évfordulójáról. Valamennyi városban és községben koszorúkat helyeztek el a hősi emlékműveknél, a tanintézetek diákjai ünnepi esteken és vetélkedőkön emlékeztek meg a győzelem napjáról. Párizsban a diadalívnél az emlékünnepségen megjelentek a francia kommunisták, az ellenállási mozgalom legendás hírű harcosai, a „maquisar- dok”, a francia közélet képviselői és ott voltak a náci haláltáborok egykori foglyai is. NEW YORK Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára ismét sürgette a Biztonsági Tanács március 19-i, 425. számú határozatának megvalósítását, amely követelte a tűzszünetet és az izraeli csapatok haladéktalan kivonását Libanon egész területéről. Az ENSZ főtitkára kitért legutóbbi közel-keleti útjára is és kiemelte, hogy Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet elnöke támogatásáról biztosította a világszervezetet a déllibanoni helyzet rendezését célzó intézkedésében. HAVANNA Fidel Castrónak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, az államtanács elnökének meghívására hétfőn este hivatalos látogatásra Havannába érkezett Joachim Yhombi- Opango, a Kongói Munkapárt katonai bizottságának elnöke, a Kongói Népi Köztársaság államfője. Szovjetunió a testvéri szocialista országokkal együtt aktív és következetes harcot vív a népek békéjéért és biztonságáért, a nemzetközi enyhülésért, a termonukleáris háború veszélyének elhárításáért. E célokat szorgalmazzák a Leonyid Brezsnyev által előterjesztett új szovjet javaslatok is. A Szovjetunió honvédelmi minisztere a továbbiakban rámutatott: a 1 világon még léteznek olyan reakciós erők, amelyek makacsul szembeszállnak az enyhülési folyamattal, a halált hozó fegyverek újabb fajtáit állítják elő, erősítik az agresszív tömböket, akadályozzák, hogy a fegyverkezés korlátozása és a leszerelés területén megállapodások jöjjenek létre. A szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta, harcos egységben a testvéri szocialista országok hadseregeivel, éberen védelmezi a szocializmus hatalmas vívmányait, a népek békéjét és biztonságát — hangsúlyozza a napiparancs. Piotr Zsukov szovjet tiszt naplója NYÍRE G YHÄZ AN 29. A százados alig vesz ki egy mozgó alakot a sötétben. Vajon mit akarhatnak itt? Már kinyitották a kaput is. Mennek a főbejárathoz. — Gyerünk valamennyien az első emeletre. Kinyitni az ajtót. A kulcsokat kiszedni. Sumejkó töprengett. Kik lehetnek ezek? Robbanták? Diverzánsok? Elhatározásra jutott: — Mindenki hozzám! A feladat: a németeket beengedjük. Minden zaj nélkül történjék. Egyetlen lövés nélkül kell őket megsemmisíteni. És most gyorsan az ajtóhoz. A sarokba, a mélyedésekbe. Amikor mindannyian bent vannak, akkor az elsőre én vetem rá magam. A tőröket előkészíteni. Ezek még nem ismerik a kozák tőrt, a kindzsát! Ezektől majd eleresztik a vérüket! Elcsendesednek örökre! A tiszt kint parancsokat osztogatott a katonáknak. A németek előrelendültek, halk neszezés hallatszott majd dörömbölés az ajtón. Ezek a hangok a hosszúcsövű Wal- terektől származtak. Az ajtó kinyílt. Zseblámpa fénye villant a sötétben. Ketten léptek be és súlyos ládát cipeltek. A tiszt rászólt az embe— Ide tegyék! — A két ember alig bírt mozogni a ládával. A folyosót nehéz lépések zaja töltötte be. Kopogtak a katonai csizmák. A tiszt parancsokat osztogatott: — Gyorsan! Egyenesen, aztán jobbra. A kocsivezető lustán kimászott a vezetőfülkéből és a motor körül matatott. A kapitány úgy vetette rá magát a német tisztre, hogy tőrét markolatig mártotta bordái közé. A fricc nyögött egyet és összeesett. Szavel- jov, mint a macska, olyan zajtalanul kapta el az őrvezetőt. A többiek szintén zajtalanul végeztek a másik hárommal. Köröskörül halálos csend. Mindez alig három perc alatt zajlott le. A zseblámpa már a százados kezében világított. — Afanászij, húzd le erről a dögről a köpenyt és a sapkát. A te méreted. Hangtalanul végezz a sofőrrel is! Már sötét van, nem ismerhet fel. A törzsőrmester határozott léptekkel ment oda a gépkocsihoz. .. Az elpusztított németektől elszedték az automata géppuskákat, a kint lévő hullát is behozták az épületbe. A gépkoosit pedig a ház mögé vitték. Babincev azt ajánlotta, hogy gyújtsák fel. — Nem! — fejezte be a vitát Sumejkó. — Kimászunk a bajból. A holttestekről mindről levenni a köpenyt, és a sapkát. A zsákmányolt fegyvert, lőszert tartalékként kezelni! Kiszlickij és Grisa! Irány a gépkocsihoz. A doktornő és Pahomov készítsék fel a sebesülteket az evakuálásra! Iván Petrovics elhatározta, hogy bármi legyen is, de kitör Nyíregyházáról. Ha nem is irodalmi nyelven, de beszélt németül. A zsákmányolt köpenyek, sapkák, az őszi esős éjszaka kínálta is a feltételeket. Jelszó? Minek ide jelszó! Itt még az ördög maga sem tudna eligazodni, nemhogy a friccek. Meg kell mondani a magyaroknak, hogy még a környékről is meneküljenek el, mert ha felfedezik a lemészárolt németeket, őket is mind egy szálig kivégzik. Közben lentről hordták a kocsira a sebesülteket. Mária majdnem elájult, amikor meglátta Ivan Petrovicsot a német mundérban. Alig tért magához. — Hamarosan indulunk. Rendben minden? Hova is induljanak? A százados elővette a térképét. Meg volt róla győződve, hogy mivel a doktornő itt nőtt fel, tanácsai nélkül nem indulhat sehová — Délkeletre fogunk tartani — mondta Mária. — Elmegyünk Császárszállásig. Ott egy vasúti átjárón átmegyünk a síneken, és hamarosan elérjük Kisbutykát. A fő dolog most, hogy ne térjünk le erről az útról. — Nem lenne jobb, ha Űj- fehértónak mennénk, a Nagy- vadas-tó felé kerülve? — mondta a kapitány a térképet nézve. — Oda nem mehetünk, Iván Petrovics. Ott az utak nagyon rosszak lehetnek, és ráadásul még sohasem jártam arra. Ott közelítenénk a Hajdúság felé, a hortobágyi pusztához. Fogalmam sincs, hogy milyen egységek, milyen járművel járhattak arra, hogyan vágták össze az utakat. Rengeteg kellemetlenség várhatna ott ránk. Eme oldalban homokos területen visz az utunk. Nekem úgy tűnt, hogy az ellenség most a megnyílt úton minden erejével a városon keresztül igyekszik menekülni. Nyíregyházától délnyugatra alig keresi a menekülés útját. — Köszönöm. Ahogy tanácsolta, úgy fogunk menni. A betegeket óvatosan elhelyezték a kocsiban. Feltettek két hordágyat is. Mel- nyicsenkó és Csernyenkó a matracokra ültek. A platón minden eshetőségre számítva felkészültek a harcra. Biztosították a ki. lövési lehetőségeket. Paho- movnak is adtak fegyvert. Idegesek voltak. Különösen Pahomov. A fegyver egy kissé megnyugtatta. — Ne idegeskedjetek! — mordult a többiekre Afanászij Haritonovics Szaveljov. — Gyors munka sosem jó! Ész nélkül nem rohanunk, mert a falnál kötünk ki! Magukra húzták a zsákmányolt német mundérokat. Kézbe vették fegyvereiket. Mihajlicsenkó kérése teljesült, kapott pisztolyt. Igaz is, a keze ép, célozni, lőni tud. Grisa is megkapta az utolsó utasításokat. — Ügy mégy, ahogy a doktornő irányít. Ö ismeri az utat. A város északi részében a németek egy lebegő világító- testet lőttek fel. Ez a lélektani hadviseléshez tartozott. Egyéb jelentősége nemigen volt. A kocsivezető bekapcsolta a motort, a tompított fényszórót. Elindultak. Nem mentek egy kilométert sem, és máris német járőr állta útjukat. Ez a tábori csendőrség. Más nem lehet. Megálltak. Minden ép ember ugrásra kész! Sumejkó kiszállt és hozzájuk lépett. A jelszót nem kérdezték. Megkérdezte, hogy hol van a sebesültkötöző hely és jelentette, hogy oda kell eljutnia sebesültjeivel. A parancsnok azt ajánlotta, hogy forduljanak visz- sza, mert itt a közelben nincs semmiféle kötözőhely. Befordultak egy mellékutcába, majd folytatták útjukat, eredeti céljuk felé. A város déli részében jártak. Valahogy majd csak kijutnak. Nagyszerű nő ez a Mária. De hogy haladhatnak ebben a sötétben? Piros jelzésre lettek figyelmesek. Sumejkó ráparancsolt Grisára: — Ha meg akarnak állítani, akkor teljes gázzal közéjük rohansz, és mégy tovább. Ezek is utóvédek! Ellenőrzési pont! (Folytatjuk) Dmitrij Usztyinov marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere napiparancsot adott ki a fasiszta Németország felett aratott győzelem 33. évfordulója alkalmából. Az ellenséggel vívott ádáz küzdelemben a szovjet nép és dicsőséges fegyveres erői becsülettel kiállták a háború megpróbáltatásait, megvédték az ország szabadságát és függetlenségét, és döntően hozzájárultak ahhoz, hogy az emberiség megmeneküljön a fasiszta igától — hangsúlyozta Dmitrij Usztyinov. A
