Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-07 / 106. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. május 7. „ó ha cinke volnék, útra kelnék, hömpölygő sugárban énekelnék — minden este morzsára, búzára visszaszállnék anyám ablakára.” (Weöres Sándor) A barna, nevető szemű fiatalasszony mosolyogva fűzi hozzá: ne gondoljam, hogy ez fárasztó számára. Egy év alatt igazán megszokta a koránkelést. Sőt, úgy hozzáedződött, hogy nincs szüksége órára sem, fölébred magától is. — Futok a konyhába, elkészítem a reggelit. Gyorsan összerámolom a lakást. Nem hagyhatom rendetlenül, hiszen bármikor jöhet hozzánk valaki! Én már útra készen állok, mikor hat előtt pár perccel költögetni kezdem Enikőt. Jósavárosból kicsit körülményes megközelíteni a munkahelyét. Bognámé előbb négyéves csemetéjét viszi el a Szabolcs utcai óvodába. Utána a 9-es busszal folytatja útját. Ez a járat munkahelye, az UNIVERSIL előtt áll meg. Reggelenként mégsem árt igyekezni, ha Katalin asszony időben el akarja foglalni helyét a raktárban. — Hihetetlennek hangzik, de délután két óra alatt érünk haza — magyarázza Bagnárné. — Négykor végzek, futok Enikőért, aztán együtt bevásárolunk. A háztartás gondját jó ideje egyedül viselem. Férjem, aki ács a KEMÉV-nél, az orenburgi gázvezeték építésén dolgozik. Tóth Sándorné: most persze a rátnőm. Szükségem van a tanácsaira. Hiszen míg férjem idegenben dolgozik, csak vele tudom megbeszélni ügyes-bajos dolgaimat. A fiatal apa félévenként térhet haza pár napos látogatásra. Legközelebb májusban várja haza családja Bognár Józsefet, tíz napra. Enikő türelmetlenül várja. Apuka úgy ígérte, ha anyák napjára nem is, de gyermeknapra biztosan megérkezik. kisunokánk a legfontosabb. fordulót, két felnőtt gyermekét pedig útra bocsátotta. Most az első unoka születését várja lázas izgalommal. — Világéletemben rajongtam a gyerekekért, a nagy család volt az ideálom. Ez nem csoda, hiszen tizenkettedik gyermekként születtem — s még van egy öcsém. Nekem „csak” két csemetém született. Sándor 28 éves, Zsuzsika 22. Abban reménykedem, hogy ők sok unokával kárpótolnak majd. — Zsuzsa még a szülői házban lakik. Mióta bátyja megnősült, és feleségével elköltöztek a „galambdúcba” — azaz egy garzonlakásba Nyíregyházán, az Északi körúton egyedül birtokolja az egyik szobát. — Szabad szombaton, vasárnap egyenest az ebédhez költőm a nagylányt! Talán fajta kérdése, de Sanyi fiam meg én is pont ilyenek vagyunk. Az elmúlt harminc év alatt — bár mindig 6-kor csörög a vekker — még mindig nem szoktam meg a koránkelést. Tóthné — ha félig kábul- tan is — de időben kikászálódik reggelenként az ágyból. Mire az otthoniak ébredezni kezdenek ő asztalra varázsolja a reggelit. Aztán már indul is, ha délelőtti műszakos. Csoportvezető a nyíregyházi dohányfermentálóban. Mint húsz dolgozó avatott irányítója. Rózsika néni nem késhet el. Bognár Józsefné: a háztartás gondját jő ideje egyedül viselem. „A nagy család volt az ideálom' — Kis réklik, rugdalózók, pelenkák, pólya, minden készen áll. Megvettük a gyerekkocsit, a csöpp fürdőkádat, a kiságyat. Sőt, egy valódi szőrmével bélelt bundazsákot is találtam! — sorolja lelkendezve Tóth Sándorné. Rózsika néni olyan tájékozottsággal ismeri az újszülött ruhatárát, mintha gyakorló kismama lenne. Fiatal arcát látva nehéz elhinni, hogy épp az idén ünnepli férjével a harmincadik házassági évÉvike és Lacika háromszor vittek maguk gyűjtötte papírt, textilt a MÉH-be. A keresetből néhány zsebkendőt vettek. Gabi egy doboz csokira váltotta a fagyipénzből megspórolt forintokat. Erika piros szívet festett, Jancsi virágot rajzolt, Marika könyvjelzőt hímzett. A családokban egyedül az apukák tudták: anyák napjára készülnek lázas izgalommal, titkolózva a gyerekek. „Megszoktam a koránkelést' Bognár József három hosz- szú évre szerződött a Szovjetunióba. Bár a vállalt idő nagyobb fele már elmúlt, egy esztendő azért még hátravan. Még alig pirkadt a reggel, mikor Bognár Józsefné fölnyitotta a szemét. Tekintetével először az órát kereste, majd megnyugodva summázta magában: időben ébredt. Betakargatta alvó kislányát és nesztelen léptekkel a konyhába sietett. — Egy éve kaptuk meg a lakást Jósavárosban. Azelőtt a szüleimnél éltünk. Egy szoba-konyhában öten. Akkor még gyermekgondozási segélyen voltam, ez megkönnyítette az otthoni munkát. Mióta beköltöztünk új, összkomfortos otthonunkba, minden reggel fél ötkor kelek. — Nem is tudom, mi lenne velünk a szüleim nélkül! — sóhajt hatalmasat Katika. — Amikor nincs szabad szombatom, anya felügyel Enikőre. Persze nemcsak hét végén futunk össze, hanem más napokon is. Gyerekkoromtól édesanyám a legjobb, legbizalmasabb ba— A dohányipari szakmunkásképzőt 45 éves fejjel végeztem el. Akkor lettem csoportvezető. így a fizetésem is jobb, bár most a szakképzetlenek sem panaszkodhatnak: nagyon jó szezont zártunk. Tóthéknál bizony nagy szükség van minden fillérre. Az asszony Zsuzsának is gyűjtögeti már a stafírungot. Öröklakásra fizetett be a lányának. A ház jövőre készül el, s addig egy kis bútorrava- lót is össze kell spórolni. döntünk a pénz sorsáról is: hónap elején, igazságosan. Gerda Zsuzsanna mindennapjaiban az édesanyja példáját követi. A mama hat gyereket nevelt föl becsülettel a mainál rosszabb körülmények között. Gondjait elrejtette családja elöl, s amire szükségük volt: ruhát, cipőt, élelmet előteremtett számukra. — Azt próbálom nyújtani a fiaimnak, amit én kaptam édesanyámtól. Felnőttként szereztem szakmunkásGerda Zsuzsanna: nem érzem az egyedüllét hátrányát. — Minden évben kétszer adok ki pénzt ruhára, cipőre. Először a téli, aztán a nyári nagy leértékeléskor — magyarázza titkát az asszony. — Addig gyűjtök egy kis „zsebpénzt”, aztán nyakamba veszem a várost és mindent bevásárolok, amire csak szükségünk van. Most persze a kisunokánk a legfontosabb. A születendő gyermekre gondolva Rózsi néni rögtön elérzékenyül. A kismama szerencsére egészséges, és május első napjaiban itt is lesz a baba. Talán éppen anyák napjára ... „Barátaim bizonyítványt. Rövidesen lebontják a régi házunkat. Modern lakást ígért helyette a tanács. Csupán egy óhajom van: hogy a fiaim maradjanak olyan jó gyerekek, mint eddig. Tudom, nem fogok csalódni bennük ... „A babaholmikat már megvettük" Fürge kezű fiatalasszony hajol munkája fölé Nyíregyházán, az UNIVERSIL-ben. Ahogy ül szinte alig látni ágyat, kocsit nem találtunk megfelelőt. Mindegy, hogy fiú lesz-e vagy lány, de... az egész család kislány után vágyik. Kovácsné úgy válogatott a csöpp ingecskék, rugdalózók között, hogy „véletlenül” mindig rózsaszínű darabok kerültek a kosarába. Már azt is eldöntötték, hogy fogják hívni a gyermeket. Ha lányuk lesz, a Bernadett, ha fiúk, a Norbert nevet kapja. — Otthon borzasztóan kényeztet mindenki. Kemecsén lakunk, az anyósoméknál. Vonattal járok be Nyíregyházára. Már három hónap sincs a szülésig, de ragyo-, góan bírom magamat. Otthon nem hagyják, hogy dolgozzam. Ezért a hiányzó mozgást kiadós sétákkal pótolom. Kovács Sándor, a Keme- csei Állami Gazdaság géplakatosa. Mióta várják a csöppséget, minden szabad percét otthon tölti. Vizet hoz, kiviszi a szemetet, fát aprít, szenet hord. Nehéz munkát a világért sem hagy fiatal asz- szonyára. Az apróbb, ház körüli tennivalókat pedig az anyós végzi el. Mire a fiatal- asszony hazaér, frissen főtt étel, tiszta lakás várja. — A terhességem éppen nem akadályoz a munkában. De egyszerre két iskolába is járok, így elkél a segítség. A gyár tavaly októberben 10 hónapos szakmunkásképző tanfolyamot szervezett. Ezt az alkalmat nem akartam elmulasztani. Egyúttal a Kossuth szakközépiskolában is tanulok Nyíregyházán. Harmadikos vagyok a gimnázium esti tagozatán. Kovácsék egyelőre Kemecsén rendezkednek be. Egy szoba-konyhás külön bejáratú lakrészt kaptak az ifjú férj szüleitől. Ügy tervezik, hamarosan beadják a lakásigénylésüket Nyíregyházán. Míg megkapják, bizonyára hosszú ideig kell majd várniuk. De mire letelik a gyes — talán költözhet a házaspár. — Az én szüleimnél, benn a városban nem lett volna helyünk. Elég kicsi az anyua gyermekeim' — Tegnap délután a nagyfiam, Laci bokája kibicsaklott. Mindene a foci: persze megint a labdát kergette, mikor a baleset történt. Szülői értekezletről jöttem éppen hazafelé. Lacira és Zolikára csupán egy panaszt hallottam: kicsit hanyag a két fiú. Reggel sem indult túl szerencsésen a nap. öltöztettem a kicsi Attilát — hallom szortyog. Megfázott a gyerek. Gerda Zsuzsa beszéd közben idegesen gyújt cigarettára. Eszében van folyton a fájós lábú Laci, de egyben a délutánra is gondol. Mit adjon vacsorára a három vasgyúrónak, s melyik házimunkával kezdje az otthoni műszakot. A Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat csoportvezetője csak önmagára számíthat az életben. Segítő kezű társ nem áll mellette. — Nem éreztem soha az egyedüllét hátrányát. Ha más nem is, de a két nagyobb gyermekem megköny- nyíti a munkám. Laci 14 éves, Zolika 10. Elmosogatnak, kitakarítanak, mosnak, mikor mit kérek tőlük. Attila még pici: négyéves, de megsértődik, ha őt nem bízom meg feladattal. — Ügy érzem, a munkatársaim is szeretnek, ragaszkodnak hozzám. Mikor a csöpp Attilával voltam gyesen, az alatt szervezték meg a Zója brigádot. Hálás vagyok érte, hogy nem feledkeztek el rólam, s engem is beválasztottak a közösségbe. — A három fiú otthon segít, amiben tud. Nálunk nincs hangos szó, s még egyszer sem csattant el pofon, ök hárman az én hű barátaim. Négyesben vitatjuk meg az eseményeket. Közösen domborodó hasát. De arcának nyugodt derűje, és jellegzetes testtartása árulkodik: Kovács Sándorné gyermeket vár. — Július második felében érkezik meg a baba. Nagyon- nagyon akartuk őt, s az első perctől készülünk a fogadására. A babaholmik jó részét már megvettük. Igaz, kisék háza. De ha időnk engedi, mindig megkeressük őket — mondja a férj. — Legközelebb május 7-én tervezünk közös programot. Anyóso- mékkal együtt jövünk be édesanyáékhoz. Igazából anyák napját jönnek köszönteni ezen a napon a fiatalok. Kovácsné — bár hivatalosan nem tudja, de sejti — férje nem kettő, hanem három anyuka üdvözlésére készül. Az Evikék, Lackók, Jancsik és Erikák izgalommal ébrednek ezen a reggelen. Csak úgy, kócosán szaladnak a rejtekhelyhez. Előveszik az ajándékokat: a maguk készítette szivet, virágot, könyvjelzőt, a tábla csokoládét. Aztán csillogó arccal állnak mosolygó édesanyjuk elé. Boldog anyák napját köszönteni. írta: Házi Zsuzsa Fényképezte: Császár Csaba O KM Kovács Sándorné: július második felében érkezik meg a baba ...
