Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-07 / 106. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. május 7. Az NDK nemzeti ünnepén B erlin központjában egy klasszicista stílusú épület nyitott kapui mögött örök láng lobog. A lángot feszesen álló, húsz- huszonkét éves katonák őrzik. Az NDK fővárosába látogató küldöttségek útja mindig elvezet ide, hogy leróják kegyeletüket a fasizmus áldozatainak, a német munkásmozgalom hőseinek emlékműve előtt. Május 8. a Német Demokratikus Köztársaságban nemzeti ünnep. A német munkás-paraszt állam ezen a napon a fasizmustól való felszabadulását ünnepli. Sok mindent kifejez ez. Elsősorban azt. hogy a szocialista német állam gyökeresen különbözik a régi Németországtól. Nem a hajdani birodalmaknak, hanem a német nép haladó, antifasiszta szocialista mozgalmainak örököse. S kifejezi azt a történelmi tényt is, hogy a náci fasizmus teljes megsemmisítése teremtett lehetőséget arra, hogy német földön valami újat kezdjenek építeni. Építeni pedig a romokon kellett. Aki néhány évvel ezelőtt járt az NDK-ban, gyakran találkozhatott a háború emlékeivel, de olyan építkezésekkel is, amelyeken a romok eltüntetéséért, egy újjászületett ország szebb jövőjéért dolgoztak az emberek. Az NDK 29 éves történelmének legfontosabb jellemzője az új építése. A fasizmus által megfertőzött, tönkretett földön, igen bonyolult nemzetközi körülmények között, a két világ- rendszer határán az ország munkásosztálya, parasztsága, értelmisége olyan államot hozott létre, ami korábban nem létezett. A szocialista német állam ma a világ első ipari hatalmai közé tartozik, a lakóinak biztosított szociális ellátás, a magas színvonalú oktatás. a kulturálódásra, pihenésre adott lehetőségek a szocializmus erejét bizonyítják. Az NDK építése, a szocialista német nemzet formálódása már egy új szövetségi rendszer kereteiben ment végbe. A Varsói Szerződés politikai-katonai szervezete és a KGST gazdasági integrációja sokoldalú biztonságot nyújt az NDK-nak is. Az elmúlt évtizedek alatt új típusú kapcsolatok épültek ki hazánk és a Német Demokratikus Köztársaság között is. Bizonyítja ezt a gazdasági együttműködés megannyi kézzelfogható eredménye, a berlini utcák Ikarusai, s a hazai országutakat benépesítő Trabantok, Wartburgok, a közösen készített mezőgazdasági gépek, az együttes beruházások. Nemzeti ünnepén köszöntjük a Német Demokratikus Köztársaságot! (Folytatás az 1. oldalról) pék közötti kölcsönös megértésért és baráti kapcsolataik fejlesztéséért. Kitüntetés átadása következett ezután: Nagy Mária, az MSZBT főtitkára bejelentette, hogy Ukrajna Kommunista Pártja Kárpátprit;úli^t£-, riílétí Bizottságának a Magyar —Szovjet Baráti Társaság aranykoszorús plakettjét adományozták. Munkások szólaltak fel ezután az ünnepi nagygyűlésen: Baka István, záhonyi átrakómunkás és Ny, F. Iljusin csopi mozdonyvezető, akik a magyar—szovjet nép barátságáról, a két terület együttműködéséről szóltak és a békéért emeltek szót. A politikai nagygyűlés az Internacionálé hangjaival zárult. Ezt követően a nagygyűlés résztvevői koszorúkat helyeztek el a záhonyi szovjet hősi emlékműnél: a pártbizottságok, a szovjet politikai delegáció. a tanácsok, a Hazafias Népfront, a szakszervezetek, a fegyveres testületek, az MSZBT-tagcsoportok nevében, majd az üzemek, vállalatok, termelőszövetkezetek és intézmények képviseletében. A továbbiakban magyar és szovjet művészeti együttesek gá'zdá'g" műsorát '"tekintették meg az ünnepség résztvevői. Záhonyban — ugyancsak szombaton, a politikai nagygyűlést megelőzően — a MÁV Szakszervezeti Művelődési Házban. A szovjet hadsereg címmel kiállítást nyitott meg V. I. Galanov, a budapesti Szovjet Tudomány és Kultúra Házának igazgatóhelyettese. A béke- és barátsági hónap során a következő napokban a megye több városában és községében rendeznek békedemonstrációt, koszorúzások lesznek, kiállítások nyílnak; megemlékeznek a győzelem napjáról a megye iskoláiban, üzemeiben, termelőszövetkezeteiben is. A HÉT CÍMSZAVAKBAN Hétfő: világszerte a béke és a szolidaritás jegyében ünnepelték meg május elsejét — Afganisztánban megalakul az új kormány KEDD: befejeződik az ENSZközgyűlés ülésszaka, amely Namíbia valódi függetlenségéért száll síkra — A brit vezérkari főnök provokatív nyilatkozata Pekingben — Carter fogadja Begin izraeli kormányfőt SZERDA: súlyos fegyveres ösz- szetűzés Dél-Libanonban, több francia és szenegáli ENSZ-katona életét veszti — Púja Frigyes berlini tárgyalásai — Pénzreform Vietnamban — A török miniszterelnök Bulgáriában CSÜTÖRTÖK: Leonyid Brezs- nyev Bonnba érkezik, megkezdődik a szovjet—nyugatnémet csúcstalálkozó — Nimeri szudáni elnök közvetíteni próbál Szadat és arab bírálói között — az Interparlamentáris Unió Bécsben tanácskozik PÉNTEK: a terroristák fenyegetései Moro meggyilkolására vonatkozólag, ellentmondó hírek a keresztényöemokrata vezető sorsáról, nagyarányú tiltakozó megmozdulások Észak-Olaszországban — Hua Phenjanban SZOMBAT: Angola kérésére összehívták a Biztonsági Tanácsot: Luanda a területe ellen intézett dél-afrikai támadás miatt terjesztette elő panaszát Á hét három kérdése O Mi a jelentősége Leonyid Brezsnyev bonni látogatásának? Csupán az a tény, hogy a Szovjetunió és az NSZK olyan gazdasági együttműködési keretmegállapodást kötött, amely hosz- szú távra, tehát már a kétezerrel kezdődő első évekre is vonatkozik, önmagáért beszélhet. Ha Brezsnyev arról szólt a nyugatnémet fővárosban, hogy a történelem problémákkal terhes örökséget hagyott a két országra, s a hidegháborús időszak megsokszorozta ezeket a terheket, ez a szerződés — legalábbis gazdasági vonatkozásban — kedvező örökhagyást jelent a következő nemzedéknek. Sorravették a többi területeket is: őszintén feltárták a gondokat, mindenekelőtt azt a tényt, hogy a fegyverkezési verseny változatlanul folytatódik, s a leszerelés csak nagyon lassú léptekkel halad előre. A mindinkább kulcskérdéssé váló katonai enyhülés ügye természetesen túlnő Moszkva és Bonn kétoldalú kapcsolatain: szó volt erről számos más összejövetel, nemrég például a szovjet—amerikai tárgyalásokon. A bonni Brezsnyev- látogatás azonban rendkívüli jelentőséggel bír e tekintetben is: követte a moszkvai Gromiko—Vance tárgyalásokat, s azokra most már bizonyos gondolkodási idő elteltével lehetett visszautalni, s megelőzte a május végi nagy mozgást. Köztudomásúlag New Yorkban megkezdődik az ENSZ-közgyűlés leszerelési kérdésekkel foglalkozó rendkívüli ülésszaka, Washingtonban ÍJATO-csúcstalál- kozót tartanak (s ott ismét szóba kerülhet a neutron- bomba és az új fegyverek ügye), a világszervezeti programot kihasználva pedig újabb szovjet—amerikai külügyminiszteri párbeszédre kerül sor. Ilyen keretek és körülmények között alighanem volt miről eszmecserét folytatnia a legmagasabb szinten az SZKP főtitkárának, a szovjet államfőnek, s a nyugatnémet kancellárnak. Csúcstalálkozójukat már csak azért is megkülönböztetett figyelem kísérte világszerte, mert lassan négy esztendeje, hogy nem bonyolítottak le hasonló szintű tárgyalásokat Moszkva és Washington között. A SALT-ügyekben elfoglalt amerikai álláspont, az ismert hidegháborús felhangok mindeddig nem tették lehetővé az új amerikai elnök és a szovjet legfelsőbb vezetés személyes találkozóját. Nyilván hosszabb idő szükséges majd a bonni csúcs mindenoldalú értékeléséhez, de annyi máris megállapítható, hogy kedvezően járult hozzá az enyhülési folyamathoz, s jogosak a hogyan továbbra utaló kérdések O Miért váltottak ki olyan nagy vihart a brit vezérkari főnök pekingi kijelentései? Nem minden utazás erősíti a világpolitika pozitív folyamatait — s ennek bizonyítására elég volt a héten egy pekingi hírt hallani. A kínai fővárosban tartózkodott Cameron légimarsall, brit vezérkari főnök, a legmagasabb rangú NATO-katonai személyiség, aki eddig Kínában járt. Egy harckocsizó egységet meglátogatva, kijelentette. hogy Londonnak és Pekingnek közös az ellensége, s hogy ne legyen kétség hozzáfűzte, hogy: egy ország, amelynek fővárosa Moszkva.. A vendéglátók természetesen elégedett mosollyal nyugtázták a provokatív nyilatkozatot, de az annál nagyobb vihart kavart Angliában, s egész Európában. A brit kormány hivatalosan is elhatárolta magát, a hazatérő Cameron pedig egyetlen szót sem szólt a repülőtéren megjelent nagyszámú tudósítóknak. A közjáték mindenképpen rávilágíthatott arra, hogy az atlanti katonai vezetésen belül nem kevés a szélsőséges „héják" száma. Másfajta utazási hírek is érkeztek azonban Pekingből. Hua Kuo-feng pártelnök és kormányfő első ízben külföldre látogatott, úticélja Phenjan, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fővárosa volt. Ezzel egy időben viétnami nyilatkozat jelezte, hogy a Vietnamban élő kínaiak jelentős számban el kívánják hagyni az országot, sokan illegális úton próbálják ezt (Az ok sokféle: Vietnamban nemrég államosításokat jelentettek be, hogy a déli országrészben letörjék a spekulációs kereskedelmet: e héten kezdték meg a pénzreform lebonyolítását, ugyancsak bizonyos szükséges ellenőrzési intézkedésekkel párosítva: s akadnak olyan célzatos hírkampányok, amelyek a kambodzsai határon történt összetűzésekkel kapcsolatosan próbáltak kedvezőtlen hangulatot kialakítani.) O Mi áll a dél-libanoni összetűzések hátterében? Libanon déli részén ezúttal ismét halálos áldozatokat követeltek az összetűzések: francia és szenegáli nemzetiségű ENSZ-katonák neve került a veszteséglis- tákra. A PFSZ és személy szerint Jasszer Arafat vizsgálat megindítását jelentette be, hogy fény derüljön a sajnálatos események hátterére. A kéksisakosok emberi tragédiája ugyanis egy olyan világpolitikai színpadon ment végbe, ahol az elmúlt napok is bizonyíthatták a helyzet hallatlan bonyolultságát. A PFSZ — New York-i képviselője útján — első ízben hivatalos formában is hírül adta, hogy hajlandó elismerni Izrael államiságát. Ám éppen akkor, amikor a pa- lesztinek, nyilván nem kevés belső vita nyomán, erre elhatározták magukat — Carter visszakozott még a korábbi kétértelmű kijelentéseitől is. (Az elnök az elmúlt év tavaszán palesztin haza szükségességéről beszélt, ami ugyan nem jelentette a független államot, de mégis jelezte a probléma időszerűségét. Most viszont a New York Times-ban megjelent nyilatkozatában hangoztatta: sohasem ismerte el és nem fogja elismerni a palesztinek önálló államiságát.) A Washingtonban tartózkodó Begin pedig — a kiszivárgott hírek szerint — olyan javaslatot nyújtott át az Egyesült Államoknak. az egyiptomiak címére való továbbítás céljából, hogy a következő tárgyalásokon Kairó képviselje a palesztineket. A képet az a hír teszi teljessé, hogy Nimeri szudáni elnök nagyarányú közvetítési kísérletbe kezdett, amelynek célja Szadat ösz- szebékítése az egyiptomi elnök politikáját bíráló arab erőkkel. A szudáni államfő ennek jegyében utazott Damaszkuszba is. Ebben a bonyolult játszma- állásban dördültek el a fegyverek Dél-Libanonban és oltották ki a kéksisakosok életét — rögtön hivatkozási alapot adva az izraeli csapatvisszavonás további halogatására és a palesztineknek a tárgyalásokból történő kizárására. Egyelőre nehéz megállapítani, hogy személy szerint, milyen szélsőségek képviselői húzták meg a ravaszt, de hogy nem a közel-keletí kibontakozás és a helyzet tisztázása érdekében tették, az bizonyosnak látszik Réti Ervin 27. Afanászij Haritonovics Sza- veljov most a géppuskások rajparancsnoka. Az emeletről, ahol „berendezkedtek”, jól rá lehet látni a városra. Keletről jönnek az előőrs csapatok. Tankok, és a követő gyalogosok. Utánuk ismét gyalogság. A szomszédos utcákon a sebesültszállító gépkocsik, meg az ezeket fedező alegységek. Tehát a fő erők még ezután következnek. Oros és Napkor térségében a tüzérség össztüze dörgött. Pilótáink az ellenség mozgó erőit szórták meg bombáikkal, lőtték fedélzeti fegyvereikkel. Különösen azokra szórták „áldásukat”, amelyek Ludastó, Kemecse és Pazony irányába igyekeztek támadásukat kibontakoztatni. Szaveljov odament Sumej- kóhoz. — Mit lát, százados elvtárs? — Egyelőre bekén hagynak minket. Sietnek a Tiszához. — Bár kihagynának. — Minden bekövetkezhet. Mozgásban van az egész hadsereg. Itt most több hadtest is elvonul. A főbejáratot jól bezárták? — Igen. Szerencsére jó erős zárakkal van felszerelve. Embereket állítottam őr- ségbé. Ök minden mozgást szemmel tartanak. — Bármi történjék is, az én parancsomig nem nyithatnak tüzet. — Értettem! — Nem adjuk meg magunkat. — Nem adjuk meg magunkat. A katonáknak is ez a véleményük. A kozákok azt mondják, hogy a folyosó másik végében van egy bunker. Ott a helyi lakosok tartózkodnak. Mozgolódásukkal elárulhatnak minket is. A bunker félhomályában, amelyet gyertya világított meg, a százados félő gyermekeket. elcsigázott asszonyokat, férfiakat látott. A bunker legvégében takarók alatt sebesültek, betegek feküdtek. Egy idős asszony, törve az orosz szavakat, megkérdezte: — Mi újság a városban? Miért vonultak ki az oroszok? Sokáig tart még a lövöldözés? Sumejko, ahogy tudott, ahogy az esze meg a szivei diktálta, úgy válaszolt a kérdésekre. A következőket viszont nyomatékkai kérte: — A bunkert senkinek sem szabad elhagyni. Az életüket így sem tudjuk garantálni. Ma vagy holnap elmúlik az egész. Ott álltak előtte az emberek, az asszonyok. Mennyire hasonlítottak az oroszokra. És a gyerekek is: mintha azok is orosz gyerekek lettek volna... Hatalmas robbanás rázta meg a bunkert, no meg a lelkeket és a szíveket is. „Nem lenne-e jobb nekünk is leköltözni ide, és itt élni át az időt, amíg tovagördül a megmozdult áradat?" Egy másik hatalmas robbanás mozgatott meg eget és földet. Úgy tűnt. mintha a földgolyóbis egy sarka, itt. Nyíregyházán kicsúszott volna a helyéről. Az emberek jajve- székelni kezdtek Hullott ,r föld a nyakukba. Tapogatták egymást, hogy épek-e. A gyerekek sírva. reszketve bújtak anyjukhoz, kapaszkodtak a felnőttekbe ..Diverziós csoportot küldtek a városba az átkozottak?" — gondolta a kapi. tány. És nem tévedett. A németek a város lakóinak egy részét a bunkerekben semmisítették meg. A saját otthonában! — Mi mozgatta meg olyan erősen a földet? — kérdezték magukhoz térve a magyarok. Kifelé menet a bunkerből. Ivan Petrovics komolyan mondta: — Valahol a közelben egy ilyen bunkert felrobbantottak a német kutyák. De a háború az háború. Mégegyszer kérem önöket, hogy senki se hagyja el az óvóhelyet... (Folytatjuk) A kép jobb oldalán Szaveljov géppuskás rajparancsnok. Mellette Komorin kozák. A felvétel még 1942-ben készült. oiBanHiEH | PjotrZsukovszovjettisz^apíója NYÍ R E GYHÄZÄIM
