Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-07 / 106. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. május 7. Az NDK nemzeti ünnepén B erlin központjában egy klasszicista stílu­sú épület nyitott ka­pui mögött örök láng lobog. A lángot feszesen álló, húsz- huszonkét éves katonák őr­zik. Az NDK fővárosába látogató küldöttségek útja mindig elvezet ide, hogy le­róják kegyeletüket a fasiz­mus áldozatainak, a német munkásmozgalom hőseinek emlékműve előtt. Május 8. a Német Demok­ratikus Köztársaságban nemzeti ünnep. A német munkás-paraszt állam ezen a napon a fasizmustól való felszabadulását ünnepli. Sok mindent kifejez ez. El­sősorban azt. hogy a szocia­lista német állam gyökere­sen különbözik a régi Né­metországtól. Nem a hajda­ni birodalmaknak, hanem a német nép haladó, antifa­siszta szocialista mozgalmai­nak örököse. S kifejezi azt a történelmi tényt is, hogy a náci fasizmus teljes meg­semmisítése teremtett lehe­tőséget arra, hogy német földön valami újat kezdje­nek építeni. Építeni pedig a romokon kellett. Aki néhány évvel ez­előtt járt az NDK-ban, gyakran találkozhatott a há­ború emlékeivel, de olyan építkezésekkel is, amelyeken a romok eltüntetéséért, egy újjászületett ország szebb jövőjéért dolgoztak az emberek. Az NDK 29 éves történelmének legfontosabb jellemzője az új építése. A fasizmus által megfertőzött, tönkretett földön, igen bo­nyolult nemzetközi körülmé­nyek között, a két világ- rendszer határán az ország munkásosztálya, parasztsá­ga, értelmisége olyan álla­mot hozott létre, ami koráb­ban nem létezett. A szocia­lista német állam ma a vi­lág első ipari hatalmai közé tartozik, a lakóinak biztosí­tott szociális ellátás, a ma­gas színvonalú oktatás. a kulturálódásra, pihenésre adott lehetőségek a szocia­lizmus erejét bizonyítják. Az NDK építése, a szocia­lista német nemzet formáló­dása már egy új szövetségi rendszer kereteiben ment végbe. A Varsói Szerződés politikai-katonai szervezete és a KGST gazdasági integ­rációja sokoldalú biztonsá­got nyújt az NDK-nak is. Az elmúlt évtizedek alatt új típusú kapcsolatok épül­tek ki hazánk és a Német Demokratikus Köztársaság között is. Bizonyítja ezt a gazdasági együttműködés megannyi kézzelfogható eredménye, a berlini utcák Ikarusai, s a hazai országu­takat benépesítő Trabantok, Wartburgok, a közösen ké­szített mezőgazdasági gépek, az együttes beruházások. Nemzeti ünnepén köszönt­jük a Német Demokratikus Köztársaságot! (Folytatás az 1. oldalról) pék közötti kölcsönös megér­tésért és baráti kapcsolataik fejlesztéséért. Kitüntetés átadása követ­kezett ezután: Nagy Mária, az MSZBT főtitkára bejelen­tette, hogy Ukrajna Kommu­nista Pártja Kárpátprit;úli^t£-, riílétí Bizottságának a Magyar —Szovjet Baráti Társaság aranykoszorús plakettjét ado­mányozták. Munkások szólaltak fel ez­után az ünnepi nagygyűlé­sen: Baka István, záhonyi átrakómunkás és Ny, F. Il­jusin csopi mozdonyvezető, akik a magyar—szovjet nép barátságáról, a két terület együttműködéséről szóltak és a békéért emeltek szót. A politikai nagygyűlés az Internacionálé hangjaival zá­rult. Ezt követően a nagygyűlés résztvevői koszorúkat helyez­tek el a záhonyi szovjet hősi emlékműnél: a pártbizottsá­gok, a szovjet politikai dele­gáció. a tanácsok, a Hazafias Népfront, a szakszervezetek, a fegyveres testületek, az MSZBT-tagcsoportok nevé­ben, majd az üzemek, válla­latok, termelőszövetkezetek és intézmények képviseleté­ben. A továbbiakban magyar és szovjet művészeti együttesek gá'zdá'g" műsorát '"tekintették meg az ünnepség résztvevői. Záhonyban — ugyancsak szombaton, a politikai nagy­gyűlést megelőzően — a MÁV Szakszervezeti Művelődési Házban. A szovjet hadsereg címmel kiállítást nyitott meg V. I. Galanov, a budapesti Szovjet Tudomány és Kultú­ra Házának igazgatóhelyette­se. A béke- és barátsági hónap során a következő napokban a megye több városában és községében rendeznek béke­demonstrációt, koszorúzások lesznek, kiállítások nyílnak; megemlékeznek a győzelem napjáról a megye iskoláiban, üzemeiben, termelőszövetke­zeteiben is. A HÉT CÍMSZAVAKBAN Hétfő: világszerte a béke és a szolidaritás jegyében ünne­pelték meg május elsejét — Afganisztánban megalakul az új kormány KEDD: befejeződik az ENSZ­közgyűlés ülésszaka, amely Namíbia valódi függetlensé­géért száll síkra — A brit ve­zérkari főnök provokatív nyi­latkozata Pekingben — Carter fogadja Begin izraeli kor­mányfőt SZERDA: súlyos fegyveres ösz- szetűzés Dél-Libanonban, több francia és szenegáli ENSZ-katona életét veszti — Púja Frigyes berlini tárgya­lásai — Pénzreform Vietnam­ban — A török miniszterel­nök Bulgáriában CSÜTÖRTÖK: Leonyid Brezs- nyev Bonnba érkezik, megkez­dődik a szovjet—nyugatné­met csúcstalálkozó — Nimeri szudáni elnök közvetíteni próbál Szadat és arab bírálói között — az Interparlamentá­ris Unió Bécsben tanácskozik PÉNTEK: a terroristák fenye­getései Moro meggyilkolására vonatkozólag, ellentmondó hírek a keresztényöemokrata vezető sorsáról, nagyarányú tiltakozó megmozdulások Észak-Olaszországban — Hua Phenjanban SZOMBAT: Angola kérésére összehívták a Biztonsági Ta­nácsot: Luanda a területe el­len intézett dél-afrikai táma­dás miatt terjesztette elő pa­naszát Á hét három kérdése O Mi a jelentősége Leo­nyid Brezsnyev bonni látogatásának? Csupán az a tény, hogy a Szovjetunió és az NSZK olyan gazdasági együttműködési keretmegál­lapodást kötött, amely hosz- szú távra, tehát már a két­ezerrel kezdődő első évekre is vonatkozik, önmagáért be­szélhet. Ha Brezsnyev arról szólt a nyugatnémet főváros­ban, hogy a történelem prob­lémákkal terhes örökséget hagyott a két országra, s a hidegháborús időszak meg­sokszorozta ezeket a terhe­ket, ez a szerződés — leg­alábbis gazdasági vonatko­zásban — kedvező örökha­gyást jelent a következő nemzedéknek. Sorravették a többi terüle­teket is: őszintén feltárták a gondokat, mindenekelőtt azt a tényt, hogy a fegyverkezé­si verseny változatlanul folytatódik, s a leszerelés csak nagyon lassú léptek­kel halad előre. A mindin­kább kulcskérdéssé váló ka­tonai enyhülés ügye termé­szetesen túlnő Moszkva és Bonn kétoldalú kapcsolatain: szó volt erről számos más összejövetel, nemrég például a szovjet—amerikai tárgya­lásokon. A bonni Brezsnyev- látogatás azonban rendkívüli jelentőséggel bír e tekintet­ben is: követte a moszkvai Gromiko—Vance tárgyaláso­kat, s azokra most már bizo­nyos gondolkodási idő eltel­tével lehetett visszautalni, s megelőzte a május végi nagy mozgást. Köztudomásúlag New Yorkban megkezdődik az ENSZ-közgyűlés leszere­lési kérdésekkel foglalkozó rendkívüli ülésszaka, Wash­ingtonban ÍJATO-csúcstalál- kozót tartanak (s ott ismét szóba kerülhet a neutron- bomba és az új fegyverek ügye), a világszervezeti prog­ramot kihasználva pedig újabb szovjet—amerikai kül­ügyminiszteri párbeszédre ke­rül sor. Ilyen keretek és kö­rülmények között alighanem volt miről eszmecserét foly­tatnia a legmagasabb szinten az SZKP főtitkárának, a szovjet államfőnek, s a nyu­gatnémet kancellárnak. Csúcstalálkozójukat már csak azért is megkülönböztetett figyelem kísérte világszerte, mert lassan négy esztendeje, hogy nem bonyolítottak le hasonló szintű tárgyalásokat Moszkva és Washington kö­zött. A SALT-ügyekben el­foglalt amerikai álláspont, az ismert hidegháborús felhangok mindeddig nem tették lehe­tővé az új amerikai elnök és a szovjet legfelsőbb vezetés személyes találkozóját. Nyilván hosszabb idő szük­séges majd a bonni csúcs mindenoldalú értékeléséhez, de annyi máris megállapítha­tó, hogy kedvezően járult hozzá az enyhülési folyamat­hoz, s jogosak a hogyan to­vábbra utaló kérdések O Miért váltottak ki olyan nagy vihart a brit vezérkari főnök pe­kingi kijelentései? Nem minden utazás erősíti a vi­lágpolitika pozitív folyama­tait — s ennek bizonyításá­ra elég volt a héten egy pe­kingi hírt hallani. A kínai fővárosban tartózkodott Ca­meron légimarsall, brit ve­zérkari főnök, a legmaga­sabb rangú NATO-katonai személyiség, aki eddig Kíná­ban járt. Egy harckocsizó egy­séget meglátogatva, kijelen­tette. hogy Londonnak és Pekingnek közös az el­lensége, s hogy ne legyen két­ség hozzáfűzte, hogy: egy or­szág, amelynek fővárosa Moszkva.. A vendéglátók természete­sen elégedett mosollyal nyugtázták a provokatív nyi­latkozatot, de az annál na­gyobb vihart kavart Angliá­ban, s egész Európában. A brit kormány hivatalosan is elhatárolta magát, a hazaté­rő Cameron pedig egyetlen szót sem szólt a repülőtéren megjelent nagyszámú tudó­sítóknak. A közjáték min­denképpen rávilágíthatott arra, hogy az atlanti katonai vezetésen belül nem kevés a szélsőséges „héják" száma. Másfajta utazási hírek is érkeztek azonban Pekingből. Hua Kuo-feng pártelnök és kormányfő első ízben kül­földre látogatott, úticélja Phenjan, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság fő­városa volt. Ezzel egy időben viétnami nyilatkozat jelezte, hogy a Vietnamban élő kí­naiak jelentős számban el kí­vánják hagyni az országot, sokan illegális úton próbál­ják ezt (Az ok sokféle: Vi­etnamban nemrég államosí­tásokat jelentettek be, hogy a déli országrészben letörjék a spekulációs kereskedelmet: e héten kezdték meg a pénz­reform lebonyolítását, ugyan­csak bizonyos szükséges el­lenőrzési intézkedésekkel pá­rosítva: s akadnak olyan célzatos hírkampányok, ame­lyek a kambodzsai határon történt összetűzésekkel kap­csolatosan próbáltak kedve­zőtlen hangulatot kialakíta­ni.) O Mi áll a dél-libanoni összetűzések hátteré­ben? Libanon déli részén ez­úttal ismét halálos áldozato­kat követeltek az összetűzé­sek: francia és szenegáli nemzetiségű ENSZ-katonák neve került a veszteséglis- tákra. A PFSZ és személy szerint Jasszer Arafat vizs­gálat megindítását jelentette be, hogy fény derüljön a saj­nálatos események hátterére. A kéksisakosok emberi tra­gédiája ugyanis egy olyan világpolitikai színpadon ment végbe, ahol az elmúlt napok is bizonyíthatták a helyzet hallatlan bonyolultságát. A PFSZ — New York-i képvi­selője útján — első ízben hi­vatalos formában is hírül adta, hogy hajlandó elismer­ni Izrael államiságát. Ám éppen akkor, amikor a pa- lesztinek, nyilván nem kevés belső vita nyomán, erre el­határozták magukat — Car­ter visszakozott még a ko­rábbi kétértelmű kijelenté­seitől is. (Az elnök az elmúlt év tavaszán palesztin haza szükségességéről beszélt, ami ugyan nem jelentette a füg­getlen államot, de mégis je­lezte a probléma időszerűsé­gét. Most viszont a New York Times-ban megjelent nyilat­kozatában hangoztatta: so­hasem ismerte el és nem fogja elismerni a palesztinek önálló államiságát.) A Wash­ingtonban tartózkodó Begin pedig — a kiszivárgott hírek szerint — olyan javaslatot nyújtott át az Egyesült Álla­moknak. az egyiptomiak cí­mére való továbbítás céljá­ból, hogy a következő tár­gyalásokon Kairó képviselje a palesztineket. A képet az a hír teszi teljessé, hogy Nime­ri szudáni elnök nagyarányú közvetítési kísérletbe kezdett, amelynek célja Szadat ösz- szebékítése az egyiptomi el­nök politikáját bíráló arab erőkkel. A szudáni államfő ennek jegyében utazott Da­maszkuszba is. Ebben a bonyolult játszma- állásban dördültek el a fegy­verek Dél-Libanonban és ol­tották ki a kéksisakosok éle­tét — rögtön hivatkozási ala­pot adva az izraeli csapat­visszavonás további haloga­tására és a palesztineknek a tárgyalásokból történő kizá­rására. Egyelőre nehéz meg­állapítani, hogy személy sze­rint, milyen szélsőségek kép­viselői húzták meg a ravaszt, de hogy nem a közel-keletí kibontakozás és a helyzet tisztázása érdekében tették, az bizonyosnak látszik Réti Ervin 27. Afanászij Haritonovics Sza- veljov most a géppuskások rajparancsnoka. Az emelet­ről, ahol „berendezkedtek”, jól rá lehet látni a városra. Keletről jönnek az előőrs csapatok. Tankok, és a kö­vető gyalogosok. Utánuk is­mét gyalogság. A szomszédos utcákon a sebesültszállító gépkocsik, meg az ezeket fe­dező alegységek. Tehát a fő erők még ezután következ­nek. Oros és Napkor térsé­gében a tüzérség össztüze dörgött. Pilótáink az ellenség mozgó erőit szórták meg bombáikkal, lőtték fedélzeti fegyvereikkel. Különösen azokra szórták „áldásukat”, amelyek Ludastó, Kemecse és Pazony irányába igyekez­tek támadásukat kibontakoz­tatni. Szaveljov odament Sumej- kóhoz. — Mit lát, százados elv­társ? — Egyelőre bekén hagy­nak minket. Sietnek a Tiszá­hoz. — Bár kihagynának. — Minden bekövetkezhet. Mozgásban van az egész hadsereg. Itt most több had­test is elvonul. A főbejáratot jól bezárták? — Igen. Szerencsére jó erős zárakkal van felszerel­ve. Embereket állítottam őr- ségbé. Ök minden mozgást szemmel tartanak. — Bármi történjék is, az én parancsomig nem nyit­hatnak tüzet. — Értettem! — Nem adjuk meg ma­gunkat. — Nem adjuk meg ma­gunkat. A katonáknak is ez a véleményük. A kozákok azt mondják, hogy a folyosó másik végében van egy bun­ker. Ott a helyi lakosok tar­tózkodnak. Mozgolódásukkal elárulhatnak minket is. A bunker félhomályában, amelyet gyertya világított meg, a százados félő gyer­mekeket. elcsigázott asszo­nyokat, férfiakat látott. A bunker legvégében takarók alatt sebesültek, betegek fe­küdtek. Egy idős asszony, törve az orosz szavakat, megkérdezte: — Mi újság a városban? Miért vonultak ki az oro­szok? Sokáig tart még a lö­völdözés? Sumejko, ahogy tudott, ahogy az esze meg a szivei diktálta, úgy válaszolt a kér­désekre. A következőket vi­szont nyomatékkai kérte: — A bunkert senkinek sem szabad elhagyni. Az éle­tüket így sem tudjuk garan­tálni. Ma vagy holnap elmú­lik az egész. Ott álltak előtte az embe­rek, az asszonyok. Mennyire hasonlítottak az oroszokra. És a gyerekek is: mintha azok is orosz gyerekek let­tek volna... Hatalmas robbanás rázta meg a bunkert, no meg a lelkeket és a szíveket is. „Nem lenne-e jobb nekünk is leköltözni ide, és itt élni át az időt, amíg tovagördül a megmozdult áradat?" Egy másik hatalmas robbanás mozgatott meg eget és föl­det. Úgy tűnt. mintha a föld­golyóbis egy sarka, itt. Nyír­egyházán kicsúszott volna a helyéről. Az emberek jajve- székelni kezdtek Hullott ,r föld a nyakukba. Tapogatták egymást, hogy épek-e. A gyerekek sírva. reszketve bújtak anyjukhoz, kapasz­kodtak a felnőttekbe ..Diverziós csoportot küld­tek a városba az átkozot­tak?" — gondolta a kapi. tány. És nem tévedett. A né­metek a város lakóinak egy részét a bunkerekben sem­misítették meg. A saját ott­honában! — Mi mozgatta meg olyan erősen a földet? — kérdez­ték magukhoz térve a ma­gyarok. Kifelé menet a bunkerből. Ivan Petrovics komolyan mondta: — Valahol a közelben egy ilyen bunkert felrobbantottak a német kutyák. De a háború az háború. Mégegyszer ké­rem önöket, hogy senki se hagyja el az óvóhelyet... (Folytatjuk) A kép jobb oldalán Szaveljov géppuskás rajparancs­nok. Mellette Komorin kozák. A felvétel még 1942-ben ké­szült. oiBanHiEH | PjotrZsukovszovjettisz^apíója NYÍ R E GYHÄZÄIM

Next

/
Oldalképek
Tartalom