Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-24 / 120. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. május 24. \ Kommentár Légiópolitika n francia idegenlégiót Párizs a kolonializmus hosszá évtizedein át egyetlen, meghatározott célra használta tel r arra, hogy „rendet csináljon” azokban a körzetekben, ahol valamiféle nyugtalanság ütötte fel a fejét. Algériában és Vietnamban még fő-, vagy legalábbis lényeges szerepet játszott a légió, a hírhedt ejtőernyősökkel, a párákkal karöltve. Aztán úgy tűnt, az idők változásának sodró folyama lassan alámossa ennek az elavult testületnek az alapjait és — a kolonializmussal párhuzamosan — elhal. Az utóbbi időben azonban mindinkább kiderül, hogy nem így történt, hogy a neo- kolonializmus akcióiban nem lényegtelen feladatok „megoldására” újra menetel a légió. Egységei fel-feltűnnek a szaharai szabadságharcosok, a csádi felkelők, majd most legutóbb a zaire-i felkelők elleni harcokban is. Ezekben a napokban a légiósok a sha- bai eseményekben játszottak főszerepet. A jelek szerint nemcsak a célok (francia és más monopóliumok érdekeinek védelme), hanem az eszközök és módszerek is váltó, zatlanok. Az ember óhatatlanul az újra menetelő légióra gondol, amikor olvassa a hírt: Párizsban megnyílt a „francia— afrikai csúcsértekezlet”. „Francia-Afrika” a gyarmati idők kifejezése, ami nemzetközi jogi értelemben gyakorlatilag nem létezik többé — számos tartalmi vonatkozásban azonban — úgy tűnik — igen. A mostani párizsi csúcs bevallottan szeretné kiszélesíteni ezt a neokolonialista bázist. Egyrészt úgy, hogy a légiót bevetették a nem egykori gyarmat, de francia gazdasági érdekek változatlan színhelye, Zaire ellefi. Másrészt úgy, hogy — nyilván párizsi ihletésre — egyebek között már Londonból is hallatszottak olyan hangok, amelyek szerint „közös nyugati fellépésre van szükség Afrikában”. Más kérdés, van-e, lehet-e bármilyen létjogosultság a huszadik század harmadik harmadában bármilyen légiópolitikának ... H. E. Edward Gierek és Gustáv Husik találkozott Szlovákiában Edward Gierek, a LEMP KB első titkára, Gustáv Hu- sáknak, a CSKP KB főtitkárának, Csehszlovákia köztársasági elnökének meghívására kedden baráti munkalátogatásra a lengyel határ közelében lévő szlovákiai Pop- rád városba érkezett. Űtjára elkísérte Piotr Jaroszewicz lengyel miniszterelnök is. A vendégeket a poprádi repülőtéren Gustáv Husák, Lu- bomir Strougal csehszlovák kormányfő, és Vasil Bilak, a CSKP KB titkára — a CSKP KB elnökségének tagjai — valamint más vezető személyiségek fogadták. Közlemény az iráni császár magyarországi látogatásáról Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének és feleségének meghívására Mohammad Re- za Pahlavi Aryamehr, Irán császára és Farah Pahlavi, Irán császárnője 1978. május 19—22-e között hivatalos látogatást tett a Magyar Nép- köztársaságban. A két államfő áttekintette országaik gazdasági kapcsolatainak legfőbb vonatkozásait annalc érdekében, hogy mindkét ország illetékes hatóságai és szervezetei a kölcsönös előnyök alapján tovább erősítsék gazdasági együttműködésüket. A tárgyalásokon a felek nagy figyelmet fordítottak a nemzetközi politika időszerű kérdéseire. Egyetértettek abban, hogy a feszültség csökkentése a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításának egyetlen járható útja, ezért minden békeszerető és felelős kormánynak támogatnia kell azoknak az erőfeszítéseknek a további fokozását, amelyek az enyhülésnek a világ minden részére történő kiterjesztésére és visszafordíthatatlanná tételére irányulnak. Az iráni császár és császárnő hivatalos iráni látogatásra hívta meg Losonczi Pált, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökét és feleségét. A meghívást köszönettel el- ogadtak: a látogatás időpontját később határozzák meg. Zaire-ban Kolwezi városában a francia katonák minden házat átkutatnak, hogy a felkelők nyomára bukkanjanak. A jelentések szerint mintegy 800 kegyetlenségéről hírhedt idegenlégiós „tevékenykedik” a városban. (Kelet-Magyaror. szág telefotó) Spanyol ellentmondások Spanyolországban továbbra is rendkívül ellentmondásos a politikai helyzet. A legutóbbi választási eredmények alapján Suarez miniszterelnök vezetésével kormányzó Centrum Unió válságos helyzetben van. Ennek a belső válságnak az a magyarázata, hogy a tőkés világ általános gazdasági nehézségein kívül Spanyolország gazdasági helyzete — részben még a múlt rezsimtől örökölt szerkezeti torzulások miatt — különösen súlyos. A kormánypárt pedig valójában nem párt, hanem különböző jobboldali szociáldemokraták, tói a konzervatívokig terjedő politikai csoportok laza választási koalíciója. Most. amikor szem- be kell nézni az ország belső gondjaival, a Centrumot alkotó különböző csoportok álláspontja eltér egymástól és mindegyikük másutt keresi politikai szövetségeseit. A spanyol politikai naptár voltaképpen kétféle lehetőséget biztosít a Suarez vezette kormánypárt számára. Jelenleg az új alkotmány vitái folynak. Ez legjobb esetben szeptemberben fejeződik be. majd népszavazásnak kell döntenie az alkotmány elfogadásáról. Miután az alkotmány szövegét kidolgozó 36 tagú parlamenti csoportban az összes pártok képviselve vannak, feltehető, hogy kompromisszumos megol- oldás jön létre, így az alkotmány elfogadtatása nem jelent különösebb nehézséget. Ezt követően a kormánynak elvben lehetősége van arra, hogy új választások kiírása nélkül 1981 nyaráig hivatalban maradjon. Akkor jár le ugyanis a négyéves törvényes hivatali időszak. Ezzel az elvi lehetőséggel szemben azonban erőteljes politikai nyomás érvényesül. E nyomás központja a választásokon második helyet szerzett Spa. nyol Szocialista Munkáspárt. (PSOE). A nyomás mögött voltaképpen az ország politikai jövőjével kapcsolatos nézetkülönbségek húzódnak meg, amelyek megosztják a baloldal pártjait. A Spanyol KP álláspontja szerint még távolról sem számolták fel a fasizmus örökségét. A monopoltőke és a bankrendszer csúcsain, a hadseregben és az erőszakszervezetekben továbbra is vannak támaszpontjai egy szélsőségesen jobboldali, a jelenlegi Suarez vonalánál sokkal re- akciósabb politikának. Ezért a KP a legkedvezőbb megoldásnak egy nemzeti egységkormány megoldását tartaná. Ennek híján azonban úgy véli, hogy a Sua- rez-kormány idő előtti megbuktatása a demokráciát veszélyeztető sokkhatást válthat ki. Felipe Gonzalez, a PSOE főtitkára viszont érettnek tekinti a helyzetet egy szocialista párti kormány megalakítására. Ennek megfelelően a PSOE arra törekszik, hogy az új alkotmány elfogadása után helyi törvény- hatósági választásokat tartsanak, majd 1979 kora nyarán új parlamenti választást. A PSOE egész politikai tevékenységét már az jellemzi. hogy felkészül a választásokra és a remélt kormányalakítási lehetőségre. A felkészülés „elvi” alapját az jelenti, hogy nyíltan és látványosan törölni akarják a párt hivatalos meghatározásából és okmányából a „marxista” megjelölést. Lényegében ugyanarról a lépésről van szó, amelyet gyökeresen eltérő körülmények közötf, de hasonlóan választáspolitikai meggondolásokból a nyugatnémet szociáldemokraták már régóta megtettek. Ennek a tervezett lépésnek az a háttere, hogy az összesen 200 000 taggal rendelkező PSOE a tavalyi választásokon ötmillió szavazatot kapott. Gonzalez és környezete azt reméli, hogy ha a marxista jelleget látványosan kiiktatják — akkor a kormánykoalícióban jelenleg részt vevő jobboldali szociáldemokraták (élükön Fernandez Ordonez pénzügyminiszterrel) kiválnak a Centrumból és csatlakoznak az új PSOE- hez. Néhány héttel ezelőtt már megvalósult a szociáldemokrata értelmiségiek egy jelentős csoportját tömörítő szocialista néppárt és a PSOE egyesülése. Ha sikerül Ordonez pártját kiszakítani a Centrumból — véli Gonzalez és követői — akkor a kormánykoalició szétbomlik. és nyitva áll az út Spanyolországban egy nyugat-európai értelemben vett szociáldemokrata vezetésű kormány számára. Nyílt kérdés, hogy a spanyol osztályerőviszonyok (nem is beszélve a hadsereg és az erőszakszervezetek esetleges ellenállásáról) ezt mennyire tenné lehetővé. Az viszont kétségtelen, hogy a PSOE taktikája szükségszerűen jobbfelé tolja a Suarez vezette Centrum-koalíciót. A miniszter- elnök joggal agódik a Centrum balszárnyát jelentő szociáldemokraták esetleges kiválása miatt, s a jobboldali ellenzék soraiban kényszerül szövetségeseket keresni. A PSOE nyomása következtében egyre gyakrabban esik szó a Centrum és a szélsőjobboldali népi szövetség mérsékeltebb szárnya közötti paktumról. Egy ilyen megállapodást a spanyol egyház is erőteljesen támogatna. Számolni kell tehát azzal a lehetőséggel. hogy a PSOE nyomása olyan Centrum megalakulásához vezet, amely jobboldalibb a Spanyolországot jelenleg kormányzó párt- szövetségnél. —i —e SZOVJETUNIÓ A X. ötéves terv első 1. Termelés és életszínvonal A moszkvai statisztikai hivatal most közzétett jelentése szerint a szovjet népgazdaság általában teljesítette negyedéves tervét. A minisztertanács e kérdéssel foglalkozó minapi ülésén megállapították, hogy a terv teljesítése mindenekelőtt a jobb munkaszervezésnek, a hatékonyság növekedésének eredménye. A jelentés szerint a múlt év hasonló időszakához képest az ipari termelés növekedése 5,5 százalék, szemben a tervben előirányzott 4,5 százalékkal. A minisztertanács ugyanakkor azt is megállapította, hogy egyes részterületeken elmaradás van az előirányzathoz képest. Az egyik alapvető probléma továbbra is az, hogy nem mindig teljesítik a szerződéses vállalásokat, nem a meghatározott árucikkeket gyártják, s ez fennakadást okoz más vállalatok tervének teljesítésében. Elmaradás tapasztalható a beruházások megvalósításában. A szovjet népgazdaság fejlődésére, a szovjet nép életszínvonalának állandó emelkedésére vonatkozóan természetesen megbízhatóbb adatokhoz jutunk, ha nem csupán egy negyedév eredményeit vizsgáljuk, hanem a hosszabb távon érvényes adatokat és tendenciákat vesz- szük figyelembe. Ezekkel a kérdésekkel is foglalkozott Leonyid Brezsnyev azon a megbeszélésen, amelyet április elején Vlagyivosztokban folytatott a távol-keleti határterületi és területi pártbizottságok első titkáraival, valamint a tengermelléki határ- terület pártbizottságainak vezető beosztású munkatársaival. A rendelkezésre álló adatok szerint az ötéves terv első két esztendejének eredményeit összegezve megállapíthatjuk: az ipari termelés 10,9 százalékkal emelkedett, ezen belül 1977-ben a tervezett 5,6 százaléknál valamivel gyorsabban — 5,8 százalékkal. A mezőgazdaság az első két tervévben az előző ötéves terv azonos időszakához képest 6,6 százalékkal termelt többet. két éve Figyelemre méltó, hogy az egy évre számított 209,6 millió tonnás gabonatermés jóval meghaladja a kilencedik ötéves terv 181,6 millió tonnás évi átlagát, de a mostani ötéves tervben meghatározott időarányos értéket is megközelíti. Igaz viszont, hogy az 1977-es év rendkívül rossz időjárása miatt az ország nem tudta teljesíteni a gabona-, a szarvasmarha- és a baromfifelvásárlási tervét. A tizedik ötéves terv első két esztendejében jelentős lépést tettek előre a műszakitudományos fejlesztésben. Erről tanúskodik egyebek között az is, hogy a szóban forgó időszakban hétezer új gép-és berendezéstípust honosítottak meg a termelésben, a korábbinál is nagyobb arányokat öltött a korszerű gépek és technológiák alkalmazása. Emelkedett a termelés műszaki színvonala, a termelékenység 7,4 százalékkal fokozódott, s ebből származott az ipari termelésnövekedés háromnegyede. Az SZKP XXV, kongresz- szusán hozott határozatokkal összhangban folytatódott a nagyarányú lakásépítkezés, 1977 végéig az újonnan épített lakásokat és a felújításokat is beleszámítva 22 millió ember lakásviszonyait javították. A lakosság reáljövedelme az említett időszakban 7 százalékkal növekedett. A Szovjetunióban is tisztában vannak azonban azzal, hogy a dolgozók reálbérének növekedése önmagában még nem oldja meg az élet- és munka- körülmények további javításával kapcsolatos feladatokat. A „Voproszi Ekonomiki” című folyóirat ezzel a kérdéssel foglalkozó cikkében egyebek között megállapította: „Ahhoz, hogy a névleges bérek arányában bekövetkező változások megfelelő változásokat idézzenek elő az anyagi jólét színvonalában az egyes lakossági csoportokat tekintve, maximálisan ki kell elégíteni a lakosságnak az anyagi javak és a szolgáltatások iránti fizetőképes keresletét”. A szóban forgó cikk megemlíti például azt az ismert tényt, hogy az utóbbi években a termelés felfutásával egyidejűleg több személygépkocsit értékesítenek a lakosság körében. Az alkatrészellátás és a javítómunka megszervezése, a szervizhálózat bővítése azonban nem tartott lépést a termelés és az értékesítés fellendülésével. E jelenség azzal is összefügg, hogy a vállalatok nem minden esetben érdekeltek a nem anyagigényes termékek előállításában. Erre utal a Kommunyiszt januári számában „A gazdaságirányítást a fejlett szocializmus követelményeinek színvonalára kell emelni” című írás. A cikk egyebek között megállapította: „...mindaddig, amíg a kohászati üzemek termelési eredményét kilóra mérik, a gépgyárakét pedig a realizált mennyiség rubeljeiben, nem várható gyökeres változás az anyaggazdálkodásban...” Egy másik helyen ugyanennek a cikknek a szerzője megállapítja: „A minden árufajta iránti kereslet kielégítése mind elméletileg, mind gyakorlatilag elképzelhetetlen a kiskereskedelmi ármechanizmus aktív felhasználása nélkül. Ez idő szerint társadalmunk elérkezett ahhoz a határhoz, amelyen túl lényegesen megváltozik az életszínvonalról alkotott elképzelés. Ezzel összefüggésben objektí- van változik a fogyasztói árak egyes funkcióinak jelentősége, fokozódik a kereslet és a kínálat egyensúlyának, az ésszerű fogyasztási szerkezet kialakításának a funkciója.” A magyar sajtó is beszámolt azokról az árszabályozó intézkedésekről, amelyeket egy esztendő leforgása alatt, két lépcsőben vezettek be a Szovjetunióban. A nyugati sajtó mindkét alkalommal — a múlt év februárjában és ez év márciusában ferdítéseket tartalmazó írásokban elemezte az árváltozásokat, s azt bizonygatta, hogy az intézkedések nyomán csökkent a szovjet emberek életszínvonala. Vizsgáljuk meg közelebbről, milyen árucikkeket és szolgáltatásokat érintett a két kormányintézkedés. Mint ismeretes sor került a szőnyegek, selyemanyagok, magnetofonok, egyes könyvtípusok kiskereskedelmi árának, egyes közlekedési díjtételeknek emelésére. A taxi viteldíja 100, a belföldi légiközlekedésé és a tengeri, továbbá a folyami közlekedésé általában 10—20 százalékkal emelkedett. Fel kellett emelni a rendelésre történő ruhavarratás több évtizede változatlan díjtételét is. Az 1978. március 1-i hatállyal bevezetett intézkedés nyomán >20 százalékkal csökkentették a fekete-fehér televíziós készülékek, 15 százalékkal egyes hűtőgépek, továbbá egyes műszálas ruhaneműk és a műanyag felhasználásával készült cipőfajták árát. Ezzel egy időben felemelték az arany és a platina ékszerek árát, általában 60 százalékkal, a korábbi 4,50 rubel helyett 20 rubelba kerül a szemes kávé kilója, 30 százalékkal drágult a kakaó és a csokoládés készítmények kiskereskedelmi ára. A benzin a korábbi literenkénti 8—10 kopejka helyett 15—20 kopejkába kerül, bár még mindig a legolcsóbb Európában. Ezzel egyidejűleg a magánszemélyek személygépkocsijának szerviz- és javítási költségeit, valamint az autó- alkatrészek árát átlagosan 35 százalékkal felemelték. Következik: 2. Meg kell gyorsítani a beruházásokat
