Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-21 / 118. szám

1978. május 21. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Áz ember rangja 3 ól tudjuk: a felsőbb párt- és állami szervek határozatait alapos — és mindinkább tudományos tényekre épített — vizsgálódások előzik meg. A dön­tés meghozatala előtt szakemberek, a tár­sadalom legszélesebb rétegei mondják el véleményüket, kritikájukat a napirendre kerülő problémáról. Mindez nem zárja ki, sőt -egyenesen megkívánja, hogy a végrehajtásban részt vevők önálló ítéletalkotással, saját tapasz­talataikkal is összevetve lássanak hozzá a tennivalók helyi megvalósításához. Aki er­ről lemond, aki kinyilatkoztatásnak véli a felsőbb szervek határozatait, az beéri a sablonokkal. Márpedig az élet, a fejlődés nem érheti be sablonokkal, azért sem, mert alig van két egyforma körülmények között dolgozó vállalat, tsz, intézmény. Aligha van mindenütt egyformán érvényes recept a munka jobb végzésére. Nem arról van szó, hogy a hozott hatá­rozatokat ahányan vagyunk, annyiféle­képpen értelmezzük. A lényeges, az új, az általánosan érvényes tapasztalatok egysé­ges értelmezése nélkül egyetlen határozat sem érheti el célját. Erre az eddigieknél jobban kell vigyázni, különben torzulások is nehezíthetik a megvalósulást. Erre a megyénkben járt Sarlós István, a párt Po­litikai Bizottságának tagja, a népfront or­szágos főtitkára is felhívta a figyelmet a népfrontaktivisták fórumán. A Központi Bizottság a kongresszus óta megtett utat felmérő határozatáról szólva említette ezt, arra utalva: az eredményeket és a gondo­kat egyaránt a maguk valóságában kell szemlélni, értelmezni. Ebből következik: amiben lépni kell, ami gond, nem lehet patikamérlegen „tá­lalni”, fele-fele részben a jót és a rosszat. Ha a hibákat meg akarjuk szüntetni — le­gyen szó kereseti aránytalanságokról, üzem- és munkaszervezésről, üzemen belü­li munkanélküliségről —, nem kell beöl­töztetnünk olyan ruhába, ami elfedi a lé­nyeget. Aminek a lehámozására nem mindenki képes. így nem is jut el a fel­adatok megfogalmazásáig. A bólogatóknál jobban kell becsülni azokat, akiket néhol igazgatalanul „prob- lémázóknak”, „aggályoskodóknak” tarta­nak, mert egy intézkedés, határozat megis­merése után kérdeznek, vitáznak. A kéte­lyeiket is elmondják. Ők azok, akik a saját fejükkel gondolkoznak, s miután meggyő­ződtek róla, hogy a határozatokban talál­ható tapasztalatok lényege megegyezik a sajátjukkal, mindent megtesznek a valóra váltásáért. Ilyen közszellem kialakulását szükséges segíteni mindenütt, háttérbeszo­rítva a lakkozókat, az óvatoskodókat, akik legszívesebben hét lakat alatt őriznék az üzem, az intézmény gondjait, bajait. Ne­hogy a felettes szervek azt higgyék róluk: „itt rosszul megy a munka...” Vannak gazdasági vezetők, akik arra intenek, nem kell közhírré tenni, hogy az adott iparágban — és szakmában — nagy a jövedelmek közötti különbség az anya- vállalat és a szabolcsi gyáregység dolgo­zóinál. Ezzel azt erősíthetjük — mondják hibásan —, magunk is elismerjük, hogy a szabolcsi munkáskéz nem olyan értékes, mint a fővárosi. Másutt a középiskola igaz­gatója „barátilag” elmondja, milyen ma­gas az első osztályban a bukások aránya. S amikor ez az adat a nyilvánosságra ke­rül, korholva reklamál, mondván: ártott az iskola hírnevének. Úgy tűnhet, rosszul dolgoznak, holott másutt is hasonlóan sok a bukás ... Munkahelyi presztizsérdekek erősen gá­tolják, hogy szókimondóan, nevén nevezve a bajokat beszéljenek mindenütt a tenni­valókról. Nem valamiféle önmarcangolás miatt kell kiteregetni a bajokat, hanem a változtatás, a jobbítás miatt. Ismét utalva Sarlós István látogatására, az volt a fehérgyarmati találkozások jel­lemzője, hogy nem csak a jót, a szépet akarták megmutatni a házigazdák. Kerte­lés nélkül elmondták a gondokat, bajokat is. így a HÓDIKÖT gyáregységében az át­lagbérek mögött meghúzódó aránytalansá­gokat, a tanulástól való húzódozást, vagy egy másik „hétfejű sárkányt”, a Szamos kincse, a kavicskítermelés körüli huzavo­nát. Akadtak azonban olyan gondok is, ame­lyekre a Politikai Bizottság tagja kérde­zett rá. így lett teljesebb a kép: hogyan is állnak a gyümölcsrekonstrukciós költségek alakulásával, milyen az aktív és az eltar­tott tsz-tagok aránya, elbírják-e tartani a tsz-dolgozók a nyugdíjas tagokat, van-e elegendő elhelyezkedési lehetőség a vég­zős diákoknak. Az üzemszervezés, az oly­kor akadozó anyagellátás, az ingázás, az üzemi étkezés is szóba került a helyi tex­tilüzemben. Sőt, a művelődés mellett a szórakozás is. Nem is mint mellékes, lebecsülendő igény, amelyről némelyek szemlesütve szól­nak. Mintha szégyelni kellene, hogy az em­ber nemcsak dolgozó lény, hanem a szó­rakozás is hozzátartozik. Fehér asztal mel­letti csevegés, sörözés, meccs ... r U j értékrend van kialakulóban: mind többen értik és vallják, az embernek nem a végzettség, a beosztás ad ran­got. Egyedül az: emberül tud-e élni, dol­gozni, gondolkozni. Felül tud-e emelkedni az egyéni gondjain, bajain, megértő és fi­gyelmes-e mások iránt, van-e önálló véle­ménye és el meri-e mondani, nem mérics­kéli-e patikamérlegen a véleményét, ha a főnökéről van szó. S nem tapsol korán, hanem először gondolkodik... A határo­zatokat, döntéseket velük lehet sikerre vinni... Páll Géza F eleségem bolondul a ré­gi bútorért. Amikor egy ódon francia ko­módot vagy egy XIV. Lajos korabeli asztalkát lát, való­ságos eksztázis fogja el. Sze­me csillog, egész teste meg­feszül, mintha a következő pillanatban rá akarhá vetni magát a bútorra. Már réges- régóta nyaggat, hogy beszél­jek Károllyal. Neki van egy egészen tűrhető XIV. Lajos korabeli garnitúrája, igaz, hogy túlságosan ormótlan a panelházban levő kis lakásá­hoz képest, viszont eléggé jó állapotban van. — A te Károly barátod le­gényember — magyarázta a feleségem. — Minek neki ez a bútor? — Hát aztán? — kérdez­tem. — Talán agglegénynek tilos régi bútort tartania? — Beszélj vele, tudd meg, mennyit kér a garnitúráért. Elmentem, többször is be­széltem vele, de Károly mindannyiszor csak széttár­ta a karját: — Bocsáss meg, kedves ba­rátom — felelte. — Először ez a garnitúra a nagyanyám­ról maradt rám, másodszor pedig én magányos ember vagyok, és nyugodtabban ér­zem magam, ha nem egyedül élek, hanem XIV. Lajossal. Mégiscsak király. Károly ne­vetni kezdett, én pedig ha­zamentem, hogy végighall­gassam feleségem szemrehá­nyásait. Manfred Pelz: x/v. LAJOS És egyszer, amikor már huszadszor ajánlottam fel Károlynak, hogy megvesszük a garnitúrát, ő mélyet sóhaj­tott, arcát kezébe temette és szipogni kezdett. — Mi lelt? — kérdeztem. — Rosszul vagy? — Egész életemben magam előtt láttam ezt a bútort!... — jajdult fel Károly. — No igen, de ... — Isten neki, üsse kő, ha annyira meg akarod venni az én derék öreg XIV. Lajoso­mat ... mit tehetek, vidd! — Mennyibe kerül? — Hozz ezer márka előle­get, az árban majd később megállapodunk, efelől ne ag­gódjál. A bútor szállítását természetesen te fizeted ... Szegény, szegény Lajos- kám... — Károly megint szipogni kezdett, én pedig hazaszáguldottám. Feleségem nyomban a takarékba rohant és elhozta az ezer márkát. — Azt hiszem, háromezer­nél többet nem kér — mond­ta. — Legfeljebb eladunk va­lamit. Károly átvette az ezer márkát, számlálatlanul a zse­bébe dugta és így szólt: — Sokat nem kérek tőle­tek, 2 és fél ezer elég lesz és vihetitek az én jó öreg ró­zsafa-garnitúrámat. No meg persze, a szállítási költség. — Ez semmiség — mond­tam, s nem akartam hinni a sikerben. — Azt éppen nem lehet mondani. Az előbb kiszámí­tottam: a szállítás körülbelül 250 ezer márkába kerül. — Micsodá-a-a? — Nem tréfálok. A dolog úgy áll, hogy ezek a bútorok nem férnek ki sem az ajtón, sem az ablakon, szétszedni pedig nem lehet. — De hát te hogyan cipel­ted be őket? — Éppen erről van szó. Én daruval emeltettem be a bú­tort, amikor a ház még épülőfélben volt és a felső emelet hiányzott. Neked pe­dig szét kell bontatnod a fölöttem lévő három emele­tet. Természetesen a lakók­kal is meg kell egyezni, hi­szen esetleg nem lesznek el­ragadtatva ettől az ötlet­től... K ároly visszadott 950 márkát. Ötvenet a ven­déglőben költöttünk el, ahol Károly nagyanyjának és XIV. Lajosnak az egészségé­re ittunk. S én bizony boldo­gan néztem a pohár feneké­re. (Fordította: Gellért György) _____________HUSZTI JELENTÉS (1.) ____________ Kéz alá dolgoznak Impozáns látvány az orenburgi gázvezeték huszti kompresszorállomása. (Elek Emil felv.) Sokan dolgoznak most Huszton. az orenburgi gáz­vezeték kompresszorállomá­sának építésénél: a munka finiséhez közeledik, szeptem­ber végén meg kell kezdőd­nie a próbaüzemnek, s de­cemberben a gázszállítás szolgálatába áll az a nyomás­fokozó kompresszorállomás, amelynek építésében harma­dik éve vesznek részt sza- bolcs-szatmári munkások, köztük legnagyobb számban a Kelet-magyarországi Köz­mű- és Mélyépítő Vállalat dolgozói. „Zsinórban" hét acélkék épület — Most 12 vállalat képvi­selői dolgoznak a huszti épít­kezésen — tájékoztat Ben- dák Károly, a magyar építé­si szakasz beruházásait ösz- szehangoló „Vegyépszer” huszti vezetője. — Hamaro­san elérjük az eddigi legma­gasabb létszámot: 850-en munkálkodnak a különböző létesítményeken. Nagy szük­ség lesz az összeszokott gár­dára, mert a következő he­tekben mindenkinek egymás keze alá kell dolgozni, szin­te óránként váltják majd egy­mást a különböző vállalatok szakemberei, hogy a gépek finombeállítását, a csarnokok végleges világítását és tér­burkolatát elvégezzék. Bár az eső nem kímélte a husztiakat sem (a múlt hé­ten négy napig egyfolytában esett), a munka ütemesen halad, csak a földmunkát végzők dolgoznak nagyon ne­héz körülmények között. A KEMÉV-esek egy csoportja ugyanis éppen most készíti az egyik bekötő vezeték árok­rendszerét. Egy másik cso­port a nagy villamos transz­formátorállomás alapjait épí­ti. Jobb helyzetben van az a brigád, amelyik a transzfor­mátorépületek mozaikpad­lózatát készíti. Ök ugyanis szinte légkondicionált mun­kahelyen dolgoznak, mert a gépek finombeállításához (amelyet ezen a héten fejez­nek be) tartósan 18 fokra fű­tik fel a helyiségeket. Impozáns látványt nyújt a kisebb magaslaton elhelyez­kedő kompresszorállomás. „Zsinórban” áll a hét acél- kék hasábépület: a 15x20 mé­teres •''upon mindegyik hét­nyolc éter magas szerkeze­tet burkol be. Tőlük néhány méterre az állomás „agya”, a narancssárga vezénylőépület, amelyből nemsokára gomb­nyomással irányítják az egész kompresszorállomás szinte valamennyi gépét. Kissé tá­volabb a szociális épület, amely elsőként készült el. Tisztítják, hűtik a gázt Maga a kompresszorállo­más bonyolult, sokrészes lé­tesítmény. A lelőhelyeken ugyanis kb. 75 atmoszférás nyomással préselik be a gázt a több. mint 2000 kilo­méteres, 120 centiméteres át­mérőjű csövekbe. A csőve­zetékben haladó gáz mozgá­sa azonban fokozatosan csök­ken. ezért 100—150 kilométe­renként eg.y-eg.y nyomásfo­kozó kompresszorállomást építenek (Hyen a huszti is), ahol 30—50 atmoszféráról új­ra 75-re emelik a gáz nyomá­sát. Ugyanakkor tisztítják, hűtik is a gázt. Időről időre gondoskodnak majd arról is, hogy a „görénynek” nevezett szerkezettel kitisztítsák a gázvezeték belsejét, ehhez szintén speciális létesítmé­nyeket építenek. Rekordgyorsasággal — Mi is kíváncsian várjuk hároméves munkánk ered­ményét, a próbaüzemet — mondja Lengyel Miklós, a KEMÉV huszti főépítés-ve­zetője. — Igaz. az általunk végzett munka jó része nem látható: sok ezer köbméter­nyi betonlapot helyeztünk a földbe, a különböző csator­nahálózatokat is hamarosan térburkolattal fedjük be. Dolgozóink eddig derekas munkát végeztek, sokszor pótoltuk meg a hivatalos munkaidőt, jó' néhányszor szombaton és vasárnap is dolgoztunk, ha a munka üte­mezése így kívánta. De nem­csak a kompresszorállomás­nál „tettük le a KEMÉV névjegyét”, rekordgyorsaság­gal építettünk fel 141 lakást, éttermet, s most a huszti kórházépület (a nyíregyházi Sóstói úti 200 ágyas pavilon mása) is jó tempóban épül; alig több, mint egy évvel az alapkőletétel után átadjuk. Nemrég született ugyanis a KEMÉV-kollektíva legújabb felajánlása: december 31. he­lyett november 7-re fejezzük be a munkát... Marik Sándor Következik: Vizsgamunka embernek, vállalatnak. Homlok- és csigakeretes hajtóműveket gyártanak a MEZŐGÉP nyíregyh £ gyárában. Ed­dig 2175 darabra érkezett rendelés, de várhatóan, az év végégig növekttíiíi fog ez a szám. A hajtőműházat Gráf István esztergálja. (G. B.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom