Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-20 / 117. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. május 20. KOMMENTÁR Olaj a tűzre P eruban súlyos követ­kezményekkel jár­hat az áremelések miatt kirobbant nyugta­lanság. Június 4-re általá­nos választásokat írtak ki, ám az országos választási tanács — akárcsak koráb­ban a konzervatív nemze­ti unió párt — javasol­ta: két héttel halasszák el az eseményt. Az indok: a rendelkezésre álló idő nem elegendő a megfelelő biztonsági intézkedések megtételére, hogy az eset­leges incidenseket elkerül­jék. Francisco Morales Ber­mudez tábornok, Peru el­nöke — egyetértésben az ország polgári politikusai­val — már jóideje elköte­lezte magát arra, hogy jú­niusban összehívja az al- kotmányozó nemzetgyű­lést, amely majd dönteni hivatott a parlamentáris rendhez való visszatérés módozatairól. Utoljára 1963-ban rendeztek válasz­tásokat Peruban, s 1968 óta katonai kormányzat áll az ország élén. Kétségtelen, hogy a hét­főn bejelentett áremelé­sek '— különösen az alap­vető élelmiszerek és a benzin drágulása — heves tiltakozást váltott ki. Több helyen a rendőrség és a katonaság is beavatkozott a tüntetők szétoszlatásába, s az összecsapások halálos áldozatokat is követeltek. Peru nagyvárosaiban hosszabb-rövidebb sztrájkkal tiltakoztak a dolgozók az életszínvonal csökkenését eredményező intézkedések ellen. Peru kommunista pártja leg­utóbbi nyilatkozatában szokatlanul kemény bírá­latban részesítette a kor­mány döntését, s a nép el­len irányuló gazdasági ag­ressziónak minősítette. A tábornok-elnök ígére­te szerint Peruban 1980- ban cserélnék föl a kato­nai kormányzatot a polgá­rival. Bizonyos körök — beleértve az üzleti világ képviselőit és a szakszer­vezeteket — növekvő ag­godalommal figyelik az utóbbi napok eseményeit. A tömegmegmozdulások elfajulása, a munkabe­szüntetések és a fegyveres összecsapások semmi eset­re nem hajtják a vizet azoknak a malmára, akik a parlamentáris rend mie­lőbbi megvalósítását szor­galmazzák. Az aggodalom indokolt: ha a választásokat elha­lasztják, netán két héttnél is nagyobb késedelmet szenvedhet a tervezett időrend. Előfordulhat, hogy meghatározatlan idő­re lekerülnek a napirend­ről az általános választá­sok, ami egyszersmind azt is jelentené, hogy Peru polgári kormányzása csak a bizonytalan távoli jövő­ben válna valóra. A je­lenlegi helyzetben pedig mindez olaj a tűzre: a gaz­dasági okokból keletkezett feszültség beláthatatlan következményekkel járó politikai fölháborodást vonhat maga után. Gy. D. Leonyid Brezsnyev Csehszlovákiába látogat Szovjet párt- és kormány- küldöttség látogat május vé­gén Csehszlovákiába Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Legfelsőbb Tanács elnöksége elnöké­nek vezetésével — jelen­tették be pénteken Prágában. A küldöttséget a CSKP Központi Bizottsága. a Csehszlovák Szocialista Köz­társaságelnöke és a csehszlo­vák kormány hívta meg hi­vatalos baráti látogatásra. Befejeződött a Varsói Szerződés katonai tanácsának ülése A Varsói Szerződés tagál­lamai egyesített fegyveres erőinek katonai tanácsa 1978. május 16. és 19. között a Ma­gyar Népköztársaságban, Bu­dapesten Viktor Kulikovnak, a Szovjetunió marsalljának, az egyesített fegyveres erők főparancsnokának elnökleté­vel megtartotta soron levő ülését. A katonai tanács mun­kájában részt vettek a bolgár néphadsereg, a csehszlovák néphadsereg, a lengyel nép­hadsereg. a Magyar Néphad­sereg, az NDK nemzeti nép­hadserege. a Román Szocialis­(Folytatás az 1. oldalról) Mohammad Reza Pahlavi Aryamehr iráni császár és felesége, Farah Pahlavi csá­szárnő fogadására megjelent Losoncéi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke és felesége, Púja Fri­gyes külügyminiszter, Traut- mann Rezső, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke, Po- liszky Károly oktatási mi­niszter, Romany Pál mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter, Mikó József, Ma­gyarország iráni nagykövete, továbbá az Elnöki Tanács több tagja, politikai, gazda­sági, tudományos és kulturá­lis életünk sok más vezető személyisége. Néhány perccel 12 óra előtt tűnt fel a repülőtér fölött az iráni sah különgépe. A gép­ből kilépő vendégeket Lo- sonczi Pál és felesége, Púja Frigyes és Mikó József üd­vözölte. A díszzászlóalj parancsno­ka jelentést tett az iráni császárnak, majd felcsendült az iráni és a magyar him­nusz. Közben 21 tüzérségi díszlövést adtak le a vendé­gek tiszteletére. Mohammad Reza Pahlavi Aryamehr Losonczi Pál tár­saságában ellépett a dísz­zászlóalj előtt. Az ünnepélyes fogadtatás a díszzászlóalj díszmeneté­vel fejeződött be, majd a vendégek magyar személyi­ta Köztársaság hadserege és a Szovjetunió fegyveres erőinek képviselői. A katonai tanács megvitatta az egyesített fegy­veres erők tevékenységének időszerű kérdéseit, és velük kapcsolatban megfelelő aján­lásokat fogadott el. A katonai tanács ülése a Varsói Szerző­dés tagállamai testvéri hadse­regeinek kapcsolatára jellem­ző szívélyesség, barátság és együttműködés légkörében zajlott le. A katonai tanács ülésén részt vett küldöttségek pénteken délután hazautaz­tak. ségek társaságában rendőri díszmotorosok kíséretében szállásukra hajtattak. Mohammad Reza Pahlavi Aryamehr és kísérete dél­után a Hősök terén megko­szorúzta a magyar hősök em­lékművét. A koszorúzásnál jelen volt Trautmann Rezső, Púja Fri­gyes, Kelemen Lajos, a Fő­városi Tanács elnökhelyette­se, Mikó József, Farkas Mi­hály vezérőrnagy, a budapes­ti helyőrség parancsnoka, va­lamint a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. A koszorúzást követően Losonczi Pál és Mohammad Reza Pahlavi Aryamehr meg­beszélést folytatott a Parla­mentben, majd megkezdőd­tek a magyar—iráni hivata­los tárgyalások. Magyar részről jelen volt Púja Frigyes, Házi Vencel külügyminiszter-helyettes. Túri Ferenc, a Külügyminisz­térium főosztályvezetője és Mikó József. Iráni részről jelen volt Ab­bas Ali Khalatbari, Moham­mad Behnam, Hossein Esh- raghi és Yahya Motamed- Vaziri. A felek áttekintették a két ország kapcsolatainak alaku­lását. a gazdasági együttmű­ködés eredményeit és a fej­lesztés további lehetőségeit. Losonczii Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke este díszvacsorát adott az iráni uralkodó pár tiszteletére. Nyikolaj Faggyejev Budapesten Nyikolaj Faggyejev. a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsának titkára — Szekér Gyulának, a Minisztertanács elnökhelyettesének meghívá­sára, a Budapesti Nemzetkö­zi Vásár alkalmából — pén­teken Budapestre érkezett. Fogadására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Szekér Gyula. Zárdköziemény a KGST ülésérül Moszkvában pénteken vé­get ért a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsának 85. ülése, amely kedden kezdő­dött. A barátság és az egyetértés jegyében megtartott ülésen a tagállamokat a kormányfők helyettesei képviselték: Bul­gáriát Kiril Zarev, Csehszlo­vákiát Rudolf Rohlicek, Ku­bát Flavio Bravo Pardo, Len­gyelországot Franciszek Ka­im, Magyarországot Szekér Gyula, Mongóliát Miatavin Peldzse, az NDK-t Gerhard Weiss. Romániát Ion Patan, a Szovjetuniót Konsztantyin Katusev. A KGST és Jugo­szlávia megállapodása alap­ján a végrehajtó bizottság ülésének munkájában részt vett J. Kulics, a JSZSZK-nak a KGST mellett működő ál­landó képviselete vezetője. Részt vett az ülésen Nyikolaj Faggyejev, a KGST titkára. A végrehajtó bizottság ülé­sén Ion Patan, a Román Szo­cialista Köztársaság kormá­nyának miniszterelnök-he­lyettese elnökölt. A végrehajtó bizottság megtárgyalta a KGST soron következő ülésszaka elé ter­jesztendő anyagokat. Jóvá­hagyta a végrehajtó bizottság beszámolóját a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­nak a XXXI. és a XXXII. ülésszak közötti tevékenysé­géről. A végrehajtó bizottság az ülésen jóváhagyta a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Ta­nácsa küszöbönálló, 1979-ben sorra kerülő 30. évfordulójá­val összefüggő intézkedése­ket. A végrehajtó bizottság ülé­se alatt a KGST-tagállamok képviselői konvenciót írtak alá a földnek a világűrből végzett távszondázása során kapott adatok továbbításáról és felhasználásáról. N em is kell messzire mennünk, mert Prága szívében, a Kremen- cova utcában találjuk Prága legkisebb, s egyben legrégibb üzemelő sörgyárát, a söröző­jéről is hírneves „U Fleku”-t. A sötét, édeskés, felülmúl­hatatlan ízű sör nem az egyetlen vonzerő itt. A több, mint félezer évvel ezelőtt épült gótikus épületnek egé­szen különleges atmoszférája van, s bepillantást nyújt a prágaiak régi életmódjába. Nem csupán terjedelmében legkisebb ez a sörgyár, de a sörtermelés mennyiségében is — csak hatezer hektót gyárt évente. Az első fenn­maradt írásos feljegyzés 1499-ből származik, s arról árulkodik, hogy a már abban az időben üzemelő sörgyárat egy Vit Skremenec nevű prá­gai polgár vásárolta meg. Minden jel arra mutat, hogy már akkor jó ötven, de lehet hogy nyolcvan éve is sört főztek itt. Akkor természete­sen nem ez volt a legrégibb és nem is az egyetlen sör­gyár Prágában. Ismeretes ugyanis, hogy a cseh fővá-' rosban már a XI. században főztek sört. Még a múlt szá­zad elején is több mint száz sörgyár működött Prágában, ezek többnyire kis, a város­lakók házaiban elhelyezett üzemek voltak. Skremenec sörgyára azért is lett olyan „U Fleku” kerti ven déglője. híres, mert nevéről a prágai­ak — ha kissé elferdítve is — utcát neveztek el, a mai Kremencova utcát. A sörgyár a későbbi idők­ben gyakran váltott gazdát. Legjobban akkor virágzott, amikor Jakub Flekovsky sör­főző vásárolta meg. Két szomszédos házzal kibővít­tette, s ebben az időben lé­tesült a gyár udvarán a bá­jos kertvendéglő. Az évek során Flekovsky tulajdonos nevét a prágaiak leegyszerű­sítették — s a sörgyár rövi­den az „U Fleku” (A Flek- kenhez) nevet kapta. Az ő söre állítólag nem érte el a ma megszokott minőséget. A kiváló tizenhárom fokos fe­kete sört — ahogyan ma is­merjük — csak százharminc éve főzi a sörgyár. Azóta azonban a mai napig sem­mit sem kellett változtatnia a gyártási technológiáján. A sörfőzde ma prágai ne­vezetesség. Ez a sör ugyanis sehol másutt a világon nem kapható, csupán a régi „U Fleku” sörözőben. Az összes sört, amit a gyár megfőz, megissza a rengeteg hazai és külföldi vendég itt helyben, az „U Fleku” vendéglőjében. J. S. Hz apartheid hétköznapjai 2. Egy pretoriai telefonszám Amikor értesült a sowetói zavargásokról Jimmy Kru­ger, a Dél-afrikai Köztársa­ság rendőrminisztere, gyorsan felhívott egy telefonszámot és csak azután rendelte el az országos gyülekezési tilalmat. Amikor Johannesburg ren­dőrfőnöke, Johan Visser tá­bornok úgy döntött, hogy a zendülő diákok ellen beveti a fehér „polgári védelmi ala­kulat” fasiszta egységeit is, ő is azt a pretoriai számot tárcsázta, csak aztán adta ki az utasítást. Amikor az Inter­national Herald Tribuna cí­mű amerikai napilap tudósí­tója helyzetértékelést kért Kotze rendőrtábornoktól, a generális egy perc türelmet kért, ugyanarra a számra te­lefonált — és csak azután mert nyilatkozni az egyik legnagyobb amerikai újság­nak... Á BOSS bossa A telefon minden esetben egy modern kockaépület ti­zenegyedik emeletén csengett, ablaktalan, különben konzer­vatív ízléssel berendezett szo­bában. Az épület a BOSS (Bureau for State Security) az állambiztonsági hivatal főhadiszállása, a magas szemüveges férfiú pedig, aki felveszi a kagylót, a BOSS bossa, vagyis főnöke, Hend­rik Jan van den Bergh tábor­nok. A hatvanegy éves gene­rális Vorster miniszterelnök legjobb — a beavatottak sze­rint egyetlen — barátja és a kormányfő után a Dél-afri­kai Köztársaság második leg­hatalmasabb embere. A BOSS mintája nem is titkoltan a nácik Birodalmi Biztonsági Főhivatala volt. Olyan titkosszolgálati szuper­hatóság ez, amely kézben tartja a hírszerzést és gya­korlatilag a teljes belső el­nyomó apparátust, sőt a had­sereget is. A himmleri gya­korlat nem idegen Vorstertől és Berghtől, ettől a „furcsa pártól”. Barátságuk akkor kezdődött, amikor a negyve­nes években esztendőket töl­töttek együtt a koffienfontei- ni koncentrációs táborban. Ide azokat zárták az angolok, akik hátráltatták az antifa­siszta koalíció hadműveleteit, illetve együttműködtek pél­daképükkel, a hitleri Harma­dik Birodalommal... „Hosszú ]an" keze A tábornokot „hosszú Jan”- nak nevezik és ezt nemcsak a termetére, hanem a kezére is értik. Ez a kéz valóban messzire ér. Mielőtt szem­ügyre vennénk, hogyan tevé­kenykedik otthon a BOSS, vessünk egy pillantást arra, mivel foglalkoznak ügynökei — külföldön? A hálózat Afrikában a leg­sűrűbb. A BOSS ott van az „ellenség” — a független af­rikai államok, a felszabadítá- si mozgalmak — soraiban, az összafrikai szervezetekben, sőt a gerillatáborokban is. Tanzánia, Mozambik, Guinea, Angola és Zambia börtönei­ben több tucat BOSS-ágens ül, nem egy közöttük színes­bőrű. Leleplezésük után töb­ben elmondták a leggyako­ribb beszervezési módszert: Valamelyik családtagjuk hirtelen eltűnik. Persze két­ségbeesett keresés kezdődik. Nyom azonban nincs. Múlnak a napok, néha a hetek és a szerencsétlen férj, apa vagy testvér már úgy érzi, minden hiába. Ekkor behívják a ren­dőrségre. Közük vele, hogy eltűnt családtagja valami „főbenjáró bűnt” követett el — de sosem közük (mert nem is közölhetik), hogy mit — amiért súlyos büntetés vár rá. Majd hozzáteszik: ettől hajlandók eltekinteni, ha ő, a hozzátartozó cserében bizo­nyos diszkrét szolgálatot tesz „hazájának”... A BOSS nem afrikai mű­ködésének legfőbb színtere Anglia. Türténelmi okok foly­tán a szigetországban van a legtöbb apartheidellenes dél­afrikai szervezet. Az egyik vezetője éppen a minap mondta el az újságíróknak: „Valaki felhívott telefonon és közölte, nagyon vigyázzak a pályaudvarokon vagy a for­galmas utcákon. Csodálkozva megkérdeztem, miért. Azért, válaszolta, mert aki olyan óvatlan, hogy nem hagy fel bizonyos dolgok makacs bírá­latával, azzal bizony köny- nyen előfordulhat, hogy egy jármű alá kerül.” Hangok egy Austinból Az apartheidellenes szö­vetség, a Keresztény Diák- mozgalom londoni irodáiból az utóbbi időben tizenhét esetben tűntek el okmányok, általában tagnévsorok. A Scotland Yard egyetlen eset­ben állította elő a tettest, bi­zonyos Normann Blackwint, aki elmondotta: dél-afrikai útja során szervezte be — pénzért — a BOSS-ba egy angol állampolgár... ...Pat Shanks huszonöt éves diáklány a Keresztény Diák- mozgalom egyik titkára lené­zett a londoni North Roadon lévő irodája ablakából. Fel­tűnt neki egy 1800-as fehér Austin, amit már többször látott az épület előtt, a volán mellett egy elegáns szőke nő­vel. Intett egy társának, le­szaladtak, Mire leértek, a nőt eltűnt. Siethetett — erre utalt a résnyire nyitva hagyott ab­lak, amelyen át jól belátható volt mindaz, amit az apart- heidelleines diákszervezet fenti irodájában a munkatár­sak beszéltek... (Következik: „Mikor látha­tom a fiamat?”) Az J Fleku“ söröző

Next

/
Oldalképek
Tartalom