Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-19 / 116. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. május 19, Illés! tartott a KISZ Központi Bizottsága kommentár Mexikói vendég . Moszkvában J ósé Lopez Portillo köz- társasági elnök személyében a szovjet főváros öt év alatt másodszor lát vendégül mexikói államfőt. A két ország kapcsolatai több mint fél évszázados múltra tekintenek vissza. A csaknem félszáz milliónyi lakosú latinamerikai ország nemzetközi súlyát jelentősen növeli az a tény, hogy az el nem kötelezett országok táborának egyik aktív és tekintélyes tagja. Amiből az is következik, hogy Mexikó véleményét figyelembe veszik a nagyhatalmak és a világ számos fejlődő országában egyaránt. Leonéid Brezsnyev hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió a békéért vívott küzdelem középpontjába a fegyverkezési hajsza beszüntetését és a leszerelést állítja. Hozzátette, hogy a szovjet állam e küzdelemben nem áll egyedül: vele egy sorban haladnak a szocialista és más országok, köztük Mexikó is. Válaszbeszédében Portillo elnök ezt határozottan megerősítette, s elismerését fejezte ki a Szovjetuniónak az e téren tett konstruktív kezdeményezéseiért. Megelégedéssel szólt a szovjet kormány ama döntéséről is, hogy csatlakozik ahhoz a nemzetközi szerződéshez, amely — katonai szempontból — atommentesíti a latin-amerikai térséget. Portillo felkereste a Moszkvában éppen ülésező KGST Végrehajtó Bizottságát, ahol beszédet is mondott. Emlékeztetett rá, hogy országát kétoldalú együttműködési megállapodások fűzik össze a tagállamokkal s ezen túlmenően együttműködési egyezmény a KGST-vel is. — A mai világban nem lehet elszigetelten élni — hangsúlyozta a vendégszónok s kijelentette: Mexikó arra törekszik, hogy jelentősen gazdagítsa együttműködését a KGST országaival. Moszkvai látogatása minden bizonnyal hozzájárul ehhez is. P. V. Csütörtökön ülést tartott a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága. A tanácskozáson megjelent és felszólalt Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára tájékoztatta az ülés résztvevőit a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának április 19—20-i üléséről, és szólt az ifjúsági szövetség tennivalóiról a határozat ismertetésében és végrehajtásában. A Központi Bizottság tudomásul vette a Komszomol VIII. kongresszusán részt vett KISZ-küldöttség beszámolóját. A Központi Bizottság ezután — Barabás Jánosnak, a Csütörtökön, a Görög Kommunista Párt X. kongresszusának negyedik napján befejeződött az általános vita a központi bizottság beszámoló, járói. A felszólalók egyetértettek a párt téziseivel, amelyek értékelik a legutóbbi kongresszus óta végzett munkát és meghatározzák a jövő feladatait. A küldöttek felhívták a figyelmet a nemzeti függetlenA francia fővárosban keringő. hivatalosan meg nem erősített, de egybehangzó jelentések arra utalnak, hogy Párizs — egy évvei első zaire-i katonai akciója után — ismét fegyveres erőkkel sietett a Mobutu-rezsim segítségére. S ezúttal — a jelek szerint — francia ejtőernyősök indultak az afrikai országba. Az Europe—1 rádióadó érKISZ KB titkárának előterjesztése alapján — megtárgyalta a XI. Világifjúsági és Diák Találkozóra utazó magyardelegáció feladataira, vezetőségére és tagjaira vonatkozó javaslatot. A VIT magyar nemzeti előkészítő bizottságával egyetértésben a Központi Bizottság úgy döntött, hogy a július 28. és augusztus 5. között Havannában sorra kerülő VIT-en 450 tagú küldöttség képviselje a magyar ifjúságot. A Központi Bizottság meghallgatta és tudomásul vette Barabás János tájékoztatóját, az 1978. évi forradalmi ifjúsági napok tapasztalatairól. A Központi Bizottság tagjai sorába kooptálta Barabás Miklóst, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség főtitkárát és megválasztotta a titkárság tagjává. ségért, a demokrácia fejlesz, tésért folytatott harc erősítésére. Nyomatékosan állást foglaltak amellett, hogy Görögország lépjen ki a NATO- ból. és számolja fel az országa területén levő amerikai támaszpontokat. Pénteken a párt programjáról és szervezeti szabályzatának módosításáról tanácskoznak a küldöttek. tesülése szerint nem sokkal dél után Korzika szigetéről elindultak Zaire-ba az idegenlégió második ezredének ejtőernyősei. A hír nem sokkal azután érkezett — bár a francia hadügyminisztérium nem volt hajlandó megerősí. teni —. hogy hírügynökségi jelentések szerint Belgiumból is útrakeltek a belga ejtőernyősök. Tanácskozik a Görög KP kongresszusa Francia és belga segítség Mobutunak Az apartheid hétköznapjai 1. Törzsfő — Rolls Royce-szal Az ENSZ először 1957. január 30-án ítélte el hivatalosan a dél-afrikai fajüldöző rezsimet. A világ voltaképpen azóta ismeri ezt az afri- kaner szót: apartheid. Jelentése egyszerűen elkülönítés, vagy ahogy Pretoriában fogalmazzák: „szétválasztott — mármint faji értelemben szétválasztott — fejlődés”. Azóta nincs esztendő, hogy a nemzetek világfóruma ne hozna határozatot a földkerekség legnyiltabban fajüldöző, fasiszta rendszere ellen, 1978-at pedig az apartheid elleni küzdelem évévé nyilvánította. Végül is mi az apartheid, az elkülönítés, a „szétválasztott fejlődés” a gyakorlatban? Az Olvasó nyilván emlékszik még a nagy Romm- filmre. Már a címe is telitalálat volt: „Hétköznapi fasizmus”. Sorozatunkban körülbelül hasonló módszerrel szeretnénk válaszolni a kérdésre, bemutatni a fekete kontinens déli részén uralkodó tömény fasizmust; tényeket, adatokat, eseteket villantunk fel — mozaikokat, amiből a kommentár kötőanyaga nélkül is összeáll a kép. Három pillér Röviden az előzményekről: 1488-ban Diaz portugál hajós felfedezi — milyen szomorú iróniával cseng ma is e név — a Jóreménység Fokát, Afrika legdélibb részét. 1652- ben megjelennek az első holland telepesek. 1795-ben feltűnnek az angolok, 1814-ben megindult a brit bevándorlás. A XIX. század végén háborúk következnek az angolok és a holland telepesek, a burok között. Katonailag az angolok győznek, de politikailag egyre erősödik a búr befolyás. Amikor a második világháború után Smuts tábornok, köztársasági elnök megpróbál óvatos lépéseket tenni a faji együttélés felé, a fajvédő búr Nacionalista Párt megbuktatja és magához ragadja a hatalmat. 1948. május 26-i győzelme nyitja meg azt a korszakot Dél-Afriká- ban, amely ma is tart. 1950 júliusában olyan törvények születnek, amelyek ma is az apartheid rezsim pillérei: 1. A színesbőrűek teljes, „jogilag” is körülbástyázott alávetettsége, 2. a „felforgatás elleni törvény”, amelynek jegyében bárki bebörtönözhető, sőt kivégezhető és 3. a bennszülöttek „áttelepítését” kimondó törvény. Ennek lényege: a négy és fél millió fehér megtartaná az ország területének 87 (!) százalékát, a 18 millió afrikait pedig rezervátumokba, úgynevezett ban- tusztánokba telepítenék, szigorúan „etnikai”, vagyis törzsi alapon. 1959. június 3-án hozták létre a xhosa törzs lakhelyén az első és mindmáig legnagyobb bantusztánt, Transkei néven. „Pusztulásba torkolló tengődés" Abban az országban, amelynek kiváló termőföldjei vannak, amely a tőkés világ aranytermelésének háromnegyedén!) adja és amelyben a széntől kezdve a platinán, a rézen, a vasércen, az uránércen át a mangánig szinte minden nyersanyag bőségben található, a bantusztánok kivétel nélkül olyan területeken helyezkednek el, amelyeken gyakorlatilag — semmi nincs. „A bantusztánok — írta a minap a Frankfurter Rundschau című nyugatnémet lap — sem gazdasági, sem más értelemben nem képeznek életképes egységet. Lakosságukat a szó fizikai értelmében pusztulásba torkolló tengődésre ítélték.” Az eddig létesült tíz rezervátum több mint 300 (!), egymástól néha irdatlan messzeségben lévő, de mindig kopár-értéktelen földdarabból áll össze. Jó példa erre az 1977 végén „kikiáltott”, legújabb bantusztán, Bophuthatswa- na. Ez Északnyugat-Transva- altól egészen Dél-Natalig hat elszigetelt földdarabból áll és az összterület mindössze 6,5 százaléka (!) alkalmas valamilyen mezőgazdasági műveHitler és a többi sátán Ördögűzés Klingenbergben Anneliese szomorú halála Négyen a vádlottak padján Anneliese Michel K ülönös pert folytatott a nyugatnémet Aschaf- fenburg kerületi bíróság. A vád: gondatlanságból okozott emberölés — ördögűzés; A négy vádlott: a 67 éves Wilhelm Renz atya, korábban Rüch-Schippach plébánosa mint fővádlott, a 40 éves Ernst Alt ettlebeni plébános mint bűntárs, továbbá a 60 éves Josef Michel klingenber- gi ácsmester, fűrésztulajdonos és felesége — az áldozat Anneliese Michel szülei, akiket a bíróság 6 hónapi felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt. Renz atya szidta és fenyegette a leányt, a 23 éves pedagógiai főiskolai hallgatót, Anneliese falba verte fejét, elszakította rózsafüzérét, földhöz verte magát, s ha imakönyvet vagy keresztet mutattak neki, szitkozódott, ordított. A két pap ezalatt imádkozott azért, hogy a Gonosz hagyja el a leány testét. A 73. szertartás után az apa az elalélt leányt ágyba fektette és fellélegzett: „Most már nyugton hagyják őt a szellemek, rövidesen vége az egésznek.” Néhány órával később, 1976. június 1-én, reggel 9 órakor az éhségtől és szomjúságtól 28 kilóra lefogyott leány meghalt. Az államügyészség vizsgálata megállapította, hogy ha a leány halála előtt legalább egy héttel orvosi segítségben részesül, bizonyosan életben marad. lésre. A tswana törzs számára létesült rezervátum jövedelmének mindössze 12,3 százaléka származik magából Bophuthatswanából — a többi kívülről jön. Hogy han- nan? Azoktól a férfiaktól, akik — hogy családjuk életben maradhasson — a rezervátumhoz nem tartozó, fehér területeken már mint nem dél-afrikai állampolgárok „vendégmunkásként” dolgoznak (a fehérekénél pontosan tízszer kisebb bérért). „Tamás bátya" nemet mond Ennek fényében már érthető, ami a legújabb, a tizenegyedik tervezett bantusztán- nal történt, illetve nem történt. A neve: Kwazulu. A legnépesebb törzsnek, az ötmillió főt számláló zulunak szánták. Főnöke, a 49 éves, Rolls Royce-on járó Gatsha Buthelezi nemrég még „megbízhatónak” számított Pretoriában. Bár mindig reformokat követelt, Buthelezi elítélte „a gyűlöletet és erőszakot”, ezért sokan „Tamás bátyának” nevezték. És ez a „Tamás bátya”, ez a hajlékony, a rezsimnek különösebb gondot nem okozó törzsfőnök, akit ötmillió ember tart vezérének, most, amikor meg akarták nyitni az újabb életképtelen bantusztánt, így szólt Johannes Balthazar Vorster miniszterelnökhöz: — Nem, Excellenciás uram. Mindennek van határa. Ehhez a gaztetthez nem adom a nevemet. Harcolni fogok. (Következik: Egy pretoriai telefonszám) Nyugatnémet lapok szerint további két személyt is a vádlottak padjára kellett volna ültetni. Josef Stangl würtzburgi püspök adott ugyanis engedélyt az ördögűzésre, a 83 éves Adolf Ro- dewyk frankfurti jezsuita atya véleményezése alapján. Idegorvosok ugyan már korábban megállapították, hogy a gyakran görcsökben fetren- gő Anneliese Michel epilepsziában szenved, Rodewyk viszont azt állította, hogy „megszállott”. „Egy második személyiség szólalt meg — mondotta —, aki magát Jú- dásnak nevezte és nem csinált titkot abból, hogy ördög.” Rodewyk megállapításait közölte a würtzburgi püspökkel, s az 1614-ből származó római rituálé szerint elrendelte „a nagy ördögűzést”. A szertartás végrehajtásával a püspök Renz atyát bízta meg, aki jól ismerte a Michel családot, Renz, az egykori misszionárius háromszor hetenként XVII. századi varázsigékkel vette föl a küzdelmet a démonokkal. Ernst Alt segédkezett neki. Csakhamar a ' démonok egész sora jelentkezett: Lucifer és Júdás után Káin és Néró, majd egy Flieschmann nevű pap, aki Alt községben három évszázaddal ezelőtt egy leányt elcsábított és megölt. Az új idők ördögei közül Hitler Adolf is jelentkezett. Az ördögűző Renz azonban ez utóbbiról így beszélt: „állandóan csak azt ordítja, hogy Heil! A többi ördögök azt mondják róla, hogy nagy a pofája, de nincs semmi mondanivalója”. Az ördögűzés azonban nem vezetett eredményre, sőt Anneliese Michel pszichikai zavarait elmélyítette és fokozta, mint ahogy az orvosszakértők megállapították. Renzék szertartásainak megkezdése után orvos többé nem látta a pácienst. Az utólagos vizsgálat kiderítette, hogy három hónappal halála előtt a leány már nem volt beszámítható, az utolsó hetekben pedig már teljesen eszelőssé, akarat nélkülivé vált. A katolikus „Publik-Fo- rum” című lap élesen támadja a püspököt, mert eljárása kompromitálta az egyházat. Egy egyházi bizottság megállapította, hogy különösen a késő középkorban fontos szerepe volt az ördögűzésnek, de Stangl szerint az csupán imádkozást jelent egy ember leikéért. Kiderült, hogy nem Anneliese Michel az első, akiben Rodewyk az ördög tombolá- sát felfedezte. Évekkel ezelőtt egy bizonyos Magda nevű ápolónővérnél állapította meg a démonok jelenlétét. Magda nővér azonban hiszté- rika és morfinista volt, aki Rodewyk ördögűzése ellenére a kábítószer túladagolása következtében meghalt. Klingenbergben még mindig sokan hisznek az ördögűzés erejében. Egy apáca látomása szerint az ily módon elhunytak teste épen marad. Ezért Annaliese szülei február végén exhumáltatták leányuk holttestét. Több száz néző és a sírnál imádkozó Renz atya meglepetésére azonban a halott maradványai — ahogy hivatalosan megállapították — „a szokásosak” voltak. g. i. HAMSHDiam ördögűzés a XVI. században Az exhumálás: a maradványok a „szokásosak”
