Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-18 / 115. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. május 18. Szolidaritás Május 18.: az afrikai népek felszabadítási harcával való szolidaritás hetének kezdő napja. Világszerte rendezvé­nyeket tartanak, amelyeken megemlékeznek arról a küz­delemről, amelyet a fekete kontinens népei vívnak sza­badságukért, a teljes — poli­tikai és gazdasági — függet­lenség kivívásáért. Szolidari­tásunkat ezzel a harccal az MSZMP KB áprilisi ülésén elfogadott határozat így jel­lemzi: „támogatjuk a gyar­mati uralom alól felszabadult népek harcát a társadalmi haladásért és a teljes nemze­ti függetlenség biztosításáért”. A Központi Bizottságnak ez az állásfoglalása kifejezi szolidaritásunk tartalmát. Népünk, államunk megérti annak a harcnak a jelentősé­gét, amely jelenleg Afriká­ban folyik. Elítéljük az im­perialista hatalmak és helyi nacionalista szövetségeseik békebontó fegyveres akcióit Északkelet-Afrikában; a kon­tinens közepén és déli részén meglevő háborús gócok fenn­tartását. Világossá vált: az imperialista hatalmak érde­kében áll a fajüldöző rend­szer embertelen gépezetének fenntartása a Dél-afrikai Köz­társaságban. s a telepes rendszer átmentése Rhode­siában. A szocialista országok szo­lidaritása a harcoló Afriká­val immár történelmi foga­lom. Közei két évtizede, hogy a kontinens országainak többsége elnyerte a politikai függetlenséget. Azóta a szo­cialista közösség egyenrangú partnerként tárgyal az egy­kori gyarmatokkal, sokoldalú gazdasági, kulturális és poli­tikai segítséget nyújtva. De a szolidaritás, amelyet a szo­cialista országok és kommu­nista pártjaik a nemzeti fel­szabadító mozgalmakkal fenntartottak, s ápolnak ma is több, mint az államközi kapcsolatok rendszere. A nemzetközi élet különböző fórumain a szocialista közös­ség képviselői mindig is ki­álltak a gyarmatosítással küzdők ügye mellett, s közis­mert, hogy katonai támoga­tást is nyújtottak a felszaba­dító erőknek. Az igazságos, szocialista társadalom felépí­tésének eszméje már Afriká­ban is megtalálta közegét. Segítségünk, amelyet az emberibb életért küzdőknek nyújtunk nem adomány, ha­nem a barátság szellemétől áthatott új típusú kapcsola­tok velejárója. n mexikói elnök Moszkvában Leonyid Brezsnyev köszön­tötte Moszkva repülőterén Jósé Lopez Portillo mexikói köztársasági elnököt, aki a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa elnökségének és a szovjet kormánynak a meghívására szerdán délben hivatalos lá­togatásra érkezett a Szovjet­unióba. Az elnök különrepülőgépe pontban 1 órakor állt meg a várócsarnok előtt. A gépből kilépő Jósé Lopez Portillót elsőnek Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa elnökségének elnöke kö­szöntötte. Vele együtt fogad­ta a kedves vendéget Alek- szej Koszigin, a miniszterta­nács elnöke és Andrej Gro­miko külügyminiszter, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagjai. Lopez Potillo elnököt szá­mos mexikói hivatalos szemé­lyiség kísérte el utazására. Az elnökkel együtt érkezett Moszkvába felesége is. A díszszázad díszmenete után Lopez Portillo elnök Leonyid Brezsnyevvel gépko­csiba szállt és szálláshelyére ment. A hivatalos tárgyalások még szerdán megkezdődtek. A mexikói elnök csütörtökön a KGST Végrehajtó Bizottsá­gának ülésén is felszólal. Az ország, mint ismeretes, hiva­talos kapcsolatot tart fenn és megállapodást kötött a szo­cialista országok gazdasági szervezetével. Waldheim a leszerelésről Kurt Waldheim ENSZ-fő- titkár az ENSZ-közgyűlés le­szereléssel foglalkozó rendkí­vüli ülésszakának közeledté­vel sajtónyilatkozatot tett közzé. Ebben síkraszáll a fegyverkezési kiadások csök­kentése mellett és sürgette, hogy írjanak alá nemzetközi megállapodást a fegyverke­reskedelem korlátozásáról. Waldheim hangsúlyozta, hogy az átfogó leszerelési intézke­dések a kölcsönös bizalom légkörét tételezik fel és kife­jezi reményét, hogy a jövő héten kedden kezdődő rend­kívüli ülésszak elősegíti az ilyen légkör kialakítását. Az ENSZ főtitkára nyilat­kozatában állást foglal az új típusú tömegpusztító fegyve­rek kifejlesztésével szemben és rámutat, hogy a neutron­fegyver gyártása értelmetlen, hiszen a világon amúgy is túl­ságosan sok tömegpusztító fegyver halmozódott már fel. Harcok Zaire-ben A NATO beavatkozik? Kedden a Kolwezitől 10 ki­lométerre lévő repülőtér, a zairei légierők korábbi tá­maszpontja körül folytak a legsúlyosabb harcok a Kon­gói Népi Felszabadítási Front (FNLC) alakulatai és a kor­mánycsapatok között. A fel­kelők közleménye szerint a kormánycsapatok súlyos vesz­teségeket szenvedtek és ke­leti irányba meghátrálásra kényszerültek. A hírt közvet­ve Vance amerikai külügy­miniszter is megerősítette, aki kedden este Washington­ban kijelentette: „a legutol­só információk szerint Kol- wezi és repülőtere a felkelők kezén van”. A nyugati hatalmak védel­mükbe veszik Mobutu rend­szerét. Washington, Párizs és Bonn egyaránt rendkívül ve­szélyesnek minősítette a sha- bai fejleményeket és máris újabb segélyeket helyeztek kilátásba Zaire megtámoga- tására. Az amerikai hadügyminisz­térium Carter elnök felhatal­mazása alapján kedden ké­szültségbe helyezte a 17 ezer főnyi 82. repülőhadosztályt. A francia kormány szerdai ülésén nyilatkozatot fogadott el. Ebben „helyesléséről s tá­mogatásáról” biztosítja a zai­rei kormány akcióit, amelyek — Párizs szerint — a „Sha- bába való behatolás megaka­dályozására és Shaba bizton­ságának helyreállítására” irá­nyulnak. A francia kormány ily módon jelzi, hogy a shabai felkelést nem belső politikai erők művének tekinti, hanem külső akciónak. A nyilatko­zat beszámol arról, hogy Pá­rizs „kapcsolatban áll” Mo­butu elnökkel. Franciaország a megkötött egyezményeknek megfelelő­en továbbra is segítséget nyújt Zaire-nek — szögezi le a kormánynyilatkozat. A brüsszeli külügyminisz­térium, a hadügyminisztérium és a fejlesztési-együttműkö­dési minisztérium készenléti tervet dolgozott ki a belga ál­lampolgárok esetleges „ki­menekítéséről”. Állandó kon­zultációk folynak az Egyesült Államok és Franciaország kormányával is. színpompás népünnepély Az a vasi simbra M indenekelőtt magyaráz­zuk meg a román szó ér­telmét. A szótár régi táj­jellegű kifejezésként tartja számon, s magyar megfelelő­jének a közösség, illetve tár­sulás jelentést jelöli meg. Ez esetben juhosgazdák társulá­sáról van szó. A népünne­pélyre pedig az adott okot, alkalmat, hogy a juhoknak a havasi levegőre való kihajtá­sát követően a gazdák elláto­gattak az esztenára. hogy ma­guk győződjenek meg a ju­hok tejhozamáról, s a juhá­szokkal egyetértésben esze­rint állapítsák meg az évi járandóságukat. Ez az ese­mény gyakorlati célján túl, mindenkor közös mulatságra, szórakozásra adott alkalmat. Napjainkban pedig — a nép­szokások, a néphagyományok ápolásának reneszánsza ide­jén — egyre hírnevesebb nép­ünnepéllyé vált. Ez évben május hetedikén került sor a népviselet, a népszokások, a folklór e nagy ünnepére. Hagyományos szín­helye a romániai Szatmár megye Avasi medencéje észa­ki peremén fekvő csodálatos kirándulóhely. A helyi lakos­ság találkozója, a juhosgaz­dák összejövetele előbb me­gyei. s később országos hírű rendezvénnyé bővült: a nép­viselet, a népszokások, a folk­lór fesztiválja lett, mely ez­reket vonz az Avasba, immár külföldieket is. Ez évben tizenkettedszer került sor az avasi simbra megünneplésére. Nehéz sza­vakba, mondatokba foglalni az ottani hangulatot, a zöl­dülő tavaszba kijött tömeg sokszínűségét. Képösszeállí­tásunk szolgáljon ízelítőként, s csalogatóként a jövő évi rendezvényre. 1976 őszén, még a válasz­tási kampány idején, James Carter elítélte azt a szerepet, amelyet az Egyesült Államok, „mint a világ vezető fegyver- kereskedője” játszik. És nem­csak hogy elítélte, de „veszé­lyesnek” és „példa nélkül ál­lónak” is minősítette azt. Amikor a Carter-kormány- zat hivatalba lépett, kor­mánykörökben kijelentették, hogy — először is — mos­tantól kezdve évenként csök­keni fog a fegyverexport, má­sodszor ettől kezdve az Egye­sült Államok nem fog első­nek szállítani a világ vala­milyen térségébe új típusú fegyverzetet, nem fog csak exportcélokra gyártani fegy­vereket. Az amerikai kor­mány azt is kijelentette, hogy a katonai exportot olyan esz­köznek fogja tekinteni, amelyhez csak kivételesen folyamodik. Kezdettől fogva úgy tűnt, olyan sok a kivétel, hogy azok felülkerekednek a szabályo­kon. Előzetes adatok szerint 1977- ben az Egyesült Álla­mok 11,3 milliárd dollár ér­tékben adott el fegyvert. Ez jelentősen túlszárnyalja az elmúlt esztendők mintegy 10 milliárd dolláros átlagát. Rö­viddel ennek az adatnak nyil­vánosságra kerülése után a Pentagoa azt jelentette, hogy 1978- ban az USA hadianyag­exportja további mintegy 2 milliárd dollárral növekszik. Sajtójelentések szerint az előzetes tervek a fegyverex­port további várható növeke­dését vetítik ki a következő esztendőkre. Más szóval: az „első paran­csolatnak” — amely a várha­tó csökkenésre vonatkozott — teljesítését a Pentagon meg­akadályozta. Amikor ez nap­világra került, akkor a foly­tatás tipikusan amerikai volt. Kijelentették, hogy „számítá­si hiba” történt, s ennek oka a... számítógépekben van. Ez a megállapítás a Fehér Ház helyettes sajtótitkárától szár­mazott, aki úgy nyilatkozott, hogy a Pentagon számítógé­peinek programozási hibája következtében adtak el mint­egy 1,4 milliárd dollárral na­gyobb értékű fegyverzetet a tervezettnél. Ez a nyilatkozat azonban a Pentagon büszkeségét sértet­te. Fisch tábornok, a hadiel­adásokkal foglalkozó részleg vezető]e kijelentette, hogy a számítógépeknek az egész ügyhöz a világon semmi kö­zük. A Fehér Ház — folytat­ta — ugyan 9,9 milliárd dol­lárban szabta meg a fegyver- eladások mértékét 1977-re, de maga is tudja, hogy ez a számadat csupán orientációs célokat szolgál így; a kor­mányzatnak sem volt semmi kétsége, hogy ezt az összeget az esztendő végére túl fogják lépni. A szókimondó tábor­noknak állásával kellett fi­zetnie vitájáért a fehér házi sajtótitkárral — s a kor­mányzat ismét úgy nyilatko­zott, hogy 1978-ban tartani fogja magát ígéretéhez. Nem teljesült az a második önként vállalt kötelezettség sem, hogy az Egyesült Álla­mok nem fog elsőnek új típu­sú fegyverzeteket exportálni egy térségbe. 1977-ben válto­zatlanul szállítottak ultramo­dern fegyverzetet és harci eszközöket Izraelnek. E ko­rábban kinyilvánított szándék mellőzését tükrözte az az el­határozás, hogy Szaúd-Ará- biának 60 F—15 típusú va­dászgépet szállítanak, Egyip­tomnak 50 F—5 Tigert, míg Izrael ugyanezen csomagterv keretében 15 F—15-t és 75 F—16-t kap. A fegyvereladás fokozása érdekében a legnagyobb erő­feszítéseket maguk a hadiipa­ri monopóliumok fejtik ki. A szakértők kimutatták: az ilyen korporációk profitjai általában 50—60 százalékkal magasabbak, mint a nem ka­tonai ágazatokban. Az ame­rikai kongresszus egyik albi­zottsága megvizsgálta több hadiipari monopólium jöve­delmét és megállapította: kö­zülük 94-nek ötven százalék volt a tiszta haszna, 49-nek több mint száz, 22-nek több mint 200, háromnak több mint ötszáz, egynek pedig kétezer százalék! ...Végül említésre érdemes az amerikai fegyverexport­nak még egy érdekes és kü­lönleges vonása. Washington­ban soha ennyit nem beszél­tek az emberi jogokról, a személyiség szabadságáról, mint az utóbbi időben. De ez nem zavarja az Egyesült Ál­lamokat abban, hogy a vilá­gon a legnagyobb mennyiség­ben exportálja az emberi jo­gok elfojtásának eszközeit, a legkülünbözőbb rendőri be­rendezéseket A vevők kö­zött olyan diktatórikus rezsi, mek, mint Chile, Haiti, Nica­ragua, Uruguay, Dél-Korea, 1973-tól 1976-ig csupán az Egyesült Államok magáncé­gei több mint 150 ezer könny­gázgránátot szállítottak ezen országok elnyomó szervei számára. A diktatúrák elnyo­mó gépezete évről évre több lehallgató-berendezést, kü­lönleges rendőrautót, rendőri helikoptert vásárol. Az üzleti élet képviselőinek szánt Bu­siness Week című folyóirat tájékoztatta olvasóit az e té­ren folyó kutató és fejlesztő munkáról. H. R. Shelton al­ezredes, aki az Amerikai Egyesült Államok hadseregé­ben a tömegmegmozdulások elfojtására szolgáló eszközök kutatási programjának- veze ■ tője, az „ugráló bombát” ne­vezte a legsikerültebb ex­portra váró találmánynak. Az „ugráló bomba” egy por alakú, mérgező anyaggal töltött, base-ball labda mére­tű gumigolyó. Alkalmazáskor a bomba nem robban fel, ahelyett burkolatán egy kis rés keletkezik. Az itt sugár­ban kiáramló füst és mérge­zőanyag hatására a bomba ugrálni kezd a földön. Forog és ugrál, így gyakorlatilag le­hetetlen kézzel megfogni és visszadobni. A Shelton alezredes által említettek körött van szuper- sikos folyadék az utcák ön­tözésére, barikád — vegyi úton előállított habból és még néhány ehhez hasonló „újdonság”. Ide sorolhatjuk a nagyfeszültségű elektromos­sággal védett páncélozott szállító járműveket; a tünte­tések szétoszlatására szolgáló, nagy teljesítményű vízágyú­kat; a tüntetők csoportjára helikopterről ledobható háló­kat; a tüntetők ruháján és bőrén lemoshatatlan nyomot hagyó festékszóró pisztolyo­kat és sok más eszközt.. Proxmeier amerikai szená­tor szerint az ilyen amerikai fegyvereket a vevők „felhasz­nálják az elnyomásra saját országukon belül, felhasznál­ják államcsínyekre s agresz- sziókra a szomszédos államok ellen.” Azok, akik a jelenlegi politikát védelmezik, arra hi­vatkoznak, hogy ha az USA nem exportálna fegyvereket, akkor ezt mások tennék meg. Csakhogy ez nagyon kevéssé hangzik meggyőzően olyan ország képviselőinek részéről, amely egymaga több fegyvert exportál, mint valamennyi konkurrense együttvéve. Vajda Péter (Vége) A nagy fegyverüzlet 3. Az export nem csökken

Next

/
Oldalképek
Tartalom