Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-18 / 115. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. május 18. Szolidaritás Május 18.: az afrikai népek felszabadítási harcával való szolidaritás hetének kezdő napja. Világszerte rendezvényeket tartanak, amelyeken megemlékeznek arról a küzdelemről, amelyet a fekete kontinens népei vívnak szabadságukért, a teljes — politikai és gazdasági — függetlenség kivívásáért. Szolidaritásunkat ezzel a harccal az MSZMP KB áprilisi ülésén elfogadott határozat így jellemzi: „támogatjuk a gyarmati uralom alól felszabadult népek harcát a társadalmi haladásért és a teljes nemzeti függetlenség biztosításáért”. A Központi Bizottságnak ez az állásfoglalása kifejezi szolidaritásunk tartalmát. Népünk, államunk megérti annak a harcnak a jelentőségét, amely jelenleg Afrikában folyik. Elítéljük az imperialista hatalmak és helyi nacionalista szövetségeseik békebontó fegyveres akcióit Északkelet-Afrikában; a kontinens közepén és déli részén meglevő háborús gócok fenntartását. Világossá vált: az imperialista hatalmak érdekében áll a fajüldöző rendszer embertelen gépezetének fenntartása a Dél-afrikai Köztársaságban. s a telepes rendszer átmentése Rhodesiában. A szocialista országok szolidaritása a harcoló Afrikával immár történelmi fogalom. Közei két évtizede, hogy a kontinens országainak többsége elnyerte a politikai függetlenséget. Azóta a szocialista közösség egyenrangú partnerként tárgyal az egykori gyarmatokkal, sokoldalú gazdasági, kulturális és politikai segítséget nyújtva. De a szolidaritás, amelyet a szocialista országok és kommunista pártjaik a nemzeti felszabadító mozgalmakkal fenntartottak, s ápolnak ma is több, mint az államközi kapcsolatok rendszere. A nemzetközi élet különböző fórumain a szocialista közösség képviselői mindig is kiálltak a gyarmatosítással küzdők ügye mellett, s közismert, hogy katonai támogatást is nyújtottak a felszabadító erőknek. Az igazságos, szocialista társadalom felépítésének eszméje már Afrikában is megtalálta közegét. Segítségünk, amelyet az emberibb életért küzdőknek nyújtunk nem adomány, hanem a barátság szellemétől áthatott új típusú kapcsolatok velejárója. n mexikói elnök Moszkvában Leonyid Brezsnyev köszöntötte Moszkva repülőterén Jósé Lopez Portillo mexikói köztársasági elnököt, aki a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének és a szovjet kormánynak a meghívására szerdán délben hivatalos látogatásra érkezett a Szovjetunióba. Az elnök különrepülőgépe pontban 1 órakor állt meg a várócsarnok előtt. A gépből kilépő Jósé Lopez Portillót elsőnek Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke köszöntötte. Vele együtt fogadta a kedves vendéget Alek- szej Koszigin, a minisztertanács elnöke és Andrej Gromiko külügyminiszter, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjai. Lopez Potillo elnököt számos mexikói hivatalos személyiség kísérte el utazására. Az elnökkel együtt érkezett Moszkvába felesége is. A díszszázad díszmenete után Lopez Portillo elnök Leonyid Brezsnyevvel gépkocsiba szállt és szálláshelyére ment. A hivatalos tárgyalások még szerdán megkezdődtek. A mexikói elnök csütörtökön a KGST Végrehajtó Bizottságának ülésén is felszólal. Az ország, mint ismeretes, hivatalos kapcsolatot tart fenn és megállapodást kötött a szocialista országok gazdasági szervezetével. Waldheim a leszerelésről Kurt Waldheim ENSZ-fő- titkár az ENSZ-közgyűlés leszereléssel foglalkozó rendkívüli ülésszakának közeledtével sajtónyilatkozatot tett közzé. Ebben síkraszáll a fegyverkezési kiadások csökkentése mellett és sürgette, hogy írjanak alá nemzetközi megállapodást a fegyverkereskedelem korlátozásáról. Waldheim hangsúlyozta, hogy az átfogó leszerelési intézkedések a kölcsönös bizalom légkörét tételezik fel és kifejezi reményét, hogy a jövő héten kedden kezdődő rendkívüli ülésszak elősegíti az ilyen légkör kialakítását. Az ENSZ főtitkára nyilatkozatában állást foglal az új típusú tömegpusztító fegyverek kifejlesztésével szemben és rámutat, hogy a neutronfegyver gyártása értelmetlen, hiszen a világon amúgy is túlságosan sok tömegpusztító fegyver halmozódott már fel. Harcok Zaire-ben A NATO beavatkozik? Kedden a Kolwezitől 10 kilométerre lévő repülőtér, a zairei légierők korábbi támaszpontja körül folytak a legsúlyosabb harcok a Kongói Népi Felszabadítási Front (FNLC) alakulatai és a kormánycsapatok között. A felkelők közleménye szerint a kormánycsapatok súlyos veszteségeket szenvedtek és keleti irányba meghátrálásra kényszerültek. A hírt közvetve Vance amerikai külügyminiszter is megerősítette, aki kedden este Washingtonban kijelentette: „a legutolsó információk szerint Kol- wezi és repülőtere a felkelők kezén van”. A nyugati hatalmak védelmükbe veszik Mobutu rendszerét. Washington, Párizs és Bonn egyaránt rendkívül veszélyesnek minősítette a sha- bai fejleményeket és máris újabb segélyeket helyeztek kilátásba Zaire megtámoga- tására. Az amerikai hadügyminisztérium Carter elnök felhatalmazása alapján kedden készültségbe helyezte a 17 ezer főnyi 82. repülőhadosztályt. A francia kormány szerdai ülésén nyilatkozatot fogadott el. Ebben „helyesléséről s támogatásáról” biztosítja a zairei kormány akcióit, amelyek — Párizs szerint — a „Sha- bába való behatolás megakadályozására és Shaba biztonságának helyreállítására” irányulnak. A francia kormány ily módon jelzi, hogy a shabai felkelést nem belső politikai erők művének tekinti, hanem külső akciónak. A nyilatkozat beszámol arról, hogy Párizs „kapcsolatban áll” Mobutu elnökkel. Franciaország a megkötött egyezményeknek megfelelően továbbra is segítséget nyújt Zaire-nek — szögezi le a kormánynyilatkozat. A brüsszeli külügyminisztérium, a hadügyminisztérium és a fejlesztési-együttműködési minisztérium készenléti tervet dolgozott ki a belga állampolgárok esetleges „kimenekítéséről”. Állandó konzultációk folynak az Egyesült Államok és Franciaország kormányával is. színpompás népünnepély Az a vasi simbra M indenekelőtt magyarázzuk meg a román szó értelmét. A szótár régi tájjellegű kifejezésként tartja számon, s magyar megfelelőjének a közösség, illetve társulás jelentést jelöli meg. Ez esetben juhosgazdák társulásáról van szó. A népünnepélyre pedig az adott okot, alkalmat, hogy a juhoknak a havasi levegőre való kihajtását követően a gazdák ellátogattak az esztenára. hogy maguk győződjenek meg a juhok tejhozamáról, s a juhászokkal egyetértésben eszerint állapítsák meg az évi járandóságukat. Ez az esemény gyakorlati célján túl, mindenkor közös mulatságra, szórakozásra adott alkalmat. Napjainkban pedig — a népszokások, a néphagyományok ápolásának reneszánsza idején — egyre hírnevesebb népünnepéllyé vált. Ez évben május hetedikén került sor a népviselet, a népszokások, a folklór e nagy ünnepére. Hagyományos színhelye a romániai Szatmár megye Avasi medencéje északi peremén fekvő csodálatos kirándulóhely. A helyi lakosság találkozója, a juhosgazdák összejövetele előbb megyei. s később országos hírű rendezvénnyé bővült: a népviselet, a népszokások, a folklór fesztiválja lett, mely ezreket vonz az Avasba, immár külföldieket is. Ez évben tizenkettedszer került sor az avasi simbra megünneplésére. Nehéz szavakba, mondatokba foglalni az ottani hangulatot, a zöldülő tavaszba kijött tömeg sokszínűségét. Képösszeállításunk szolgáljon ízelítőként, s csalogatóként a jövő évi rendezvényre. 1976 őszén, még a választási kampány idején, James Carter elítélte azt a szerepet, amelyet az Egyesült Államok, „mint a világ vezető fegyver- kereskedője” játszik. És nemcsak hogy elítélte, de „veszélyesnek” és „példa nélkül állónak” is minősítette azt. Amikor a Carter-kormány- zat hivatalba lépett, kormánykörökben kijelentették, hogy — először is — mostantól kezdve évenként csökkeni fog a fegyverexport, másodszor ettől kezdve az Egyesült Államok nem fog elsőnek szállítani a világ valamilyen térségébe új típusú fegyverzetet, nem fog csak exportcélokra gyártani fegyvereket. Az amerikai kormány azt is kijelentette, hogy a katonai exportot olyan eszköznek fogja tekinteni, amelyhez csak kivételesen folyamodik. Kezdettől fogva úgy tűnt, olyan sok a kivétel, hogy azok felülkerekednek a szabályokon. Előzetes adatok szerint 1977- ben az Egyesült Államok 11,3 milliárd dollár értékben adott el fegyvert. Ez jelentősen túlszárnyalja az elmúlt esztendők mintegy 10 milliárd dolláros átlagát. Röviddel ennek az adatnak nyilvánosságra kerülése után a Pentagoa azt jelentette, hogy 1978- ban az USA hadianyagexportja további mintegy 2 milliárd dollárral növekszik. Sajtójelentések szerint az előzetes tervek a fegyverexport további várható növekedését vetítik ki a következő esztendőkre. Más szóval: az „első parancsolatnak” — amely a várható csökkenésre vonatkozott — teljesítését a Pentagon megakadályozta. Amikor ez napvilágra került, akkor a folytatás tipikusan amerikai volt. Kijelentették, hogy „számítási hiba” történt, s ennek oka a... számítógépekben van. Ez a megállapítás a Fehér Ház helyettes sajtótitkárától származott, aki úgy nyilatkozott, hogy a Pentagon számítógépeinek programozási hibája következtében adtak el mintegy 1,4 milliárd dollárral nagyobb értékű fegyverzetet a tervezettnél. Ez a nyilatkozat azonban a Pentagon büszkeségét sértette. Fisch tábornok, a hadieladásokkal foglalkozó részleg vezető]e kijelentette, hogy a számítógépeknek az egész ügyhöz a világon semmi közük. A Fehér Ház — folytatta — ugyan 9,9 milliárd dollárban szabta meg a fegyver- eladások mértékét 1977-re, de maga is tudja, hogy ez a számadat csupán orientációs célokat szolgál így; a kormányzatnak sem volt semmi kétsége, hogy ezt az összeget az esztendő végére túl fogják lépni. A szókimondó tábornoknak állásával kellett fizetnie vitájáért a fehér házi sajtótitkárral — s a kormányzat ismét úgy nyilatkozott, hogy 1978-ban tartani fogja magát ígéretéhez. Nem teljesült az a második önként vállalt kötelezettség sem, hogy az Egyesült Államok nem fog elsőnek új típusú fegyverzeteket exportálni egy térségbe. 1977-ben változatlanul szállítottak ultramodern fegyverzetet és harci eszközöket Izraelnek. E korábban kinyilvánított szándék mellőzését tükrözte az az elhatározás, hogy Szaúd-Ará- biának 60 F—15 típusú vadászgépet szállítanak, Egyiptomnak 50 F—5 Tigert, míg Izrael ugyanezen csomagterv keretében 15 F—15-t és 75 F—16-t kap. A fegyvereladás fokozása érdekében a legnagyobb erőfeszítéseket maguk a hadiipari monopóliumok fejtik ki. A szakértők kimutatták: az ilyen korporációk profitjai általában 50—60 százalékkal magasabbak, mint a nem katonai ágazatokban. Az amerikai kongresszus egyik albizottsága megvizsgálta több hadiipari monopólium jövedelmét és megállapította: közülük 94-nek ötven százalék volt a tiszta haszna, 49-nek több mint száz, 22-nek több mint 200, háromnak több mint ötszáz, egynek pedig kétezer százalék! ...Végül említésre érdemes az amerikai fegyverexportnak még egy érdekes és különleges vonása. Washingtonban soha ennyit nem beszéltek az emberi jogokról, a személyiség szabadságáról, mint az utóbbi időben. De ez nem zavarja az Egyesült Államokat abban, hogy a világon a legnagyobb mennyiségben exportálja az emberi jogok elfojtásának eszközeit, a legkülünbözőbb rendőri berendezéseket A vevők között olyan diktatórikus rezsi, mek, mint Chile, Haiti, Nicaragua, Uruguay, Dél-Korea, 1973-tól 1976-ig csupán az Egyesült Államok magáncégei több mint 150 ezer könnygázgránátot szállítottak ezen országok elnyomó szervei számára. A diktatúrák elnyomó gépezete évről évre több lehallgató-berendezést, különleges rendőrautót, rendőri helikoptert vásárol. Az üzleti élet képviselőinek szánt Business Week című folyóirat tájékoztatta olvasóit az e téren folyó kutató és fejlesztő munkáról. H. R. Shelton alezredes, aki az Amerikai Egyesült Államok hadseregében a tömegmegmozdulások elfojtására szolgáló eszközök kutatási programjának- veze ■ tője, az „ugráló bombát” nevezte a legsikerültebb exportra váró találmánynak. Az „ugráló bomba” egy por alakú, mérgező anyaggal töltött, base-ball labda méretű gumigolyó. Alkalmazáskor a bomba nem robban fel, ahelyett burkolatán egy kis rés keletkezik. Az itt sugárban kiáramló füst és mérgezőanyag hatására a bomba ugrálni kezd a földön. Forog és ugrál, így gyakorlatilag lehetetlen kézzel megfogni és visszadobni. A Shelton alezredes által említettek körött van szuper- sikos folyadék az utcák öntözésére, barikád — vegyi úton előállított habból és még néhány ehhez hasonló „újdonság”. Ide sorolhatjuk a nagyfeszültségű elektromossággal védett páncélozott szállító járműveket; a tüntetések szétoszlatására szolgáló, nagy teljesítményű vízágyúkat; a tüntetők csoportjára helikopterről ledobható hálókat; a tüntetők ruháján és bőrén lemoshatatlan nyomot hagyó festékszóró pisztolyokat és sok más eszközt.. Proxmeier amerikai szenátor szerint az ilyen amerikai fegyvereket a vevők „felhasználják az elnyomásra saját országukon belül, felhasználják államcsínyekre s agresz- sziókra a szomszédos államok ellen.” Azok, akik a jelenlegi politikát védelmezik, arra hivatkoznak, hogy ha az USA nem exportálna fegyvereket, akkor ezt mások tennék meg. Csakhogy ez nagyon kevéssé hangzik meggyőzően olyan ország képviselőinek részéről, amely egymaga több fegyvert exportál, mint valamennyi konkurrense együttvéve. Vajda Péter (Vége) A nagy fegyverüzlet 3. Az export nem csökken
