Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-04 / 103. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. május 4. Újabb találkozó Géniben A hadászati támadó fegy- vő szovjet és amerikai kül- verrendszerek korlátozásáról döttség szerdán Genfben folyó tárgyalásokon részt ve- újabb találkozót tartott. Moszkvába készül Mexikó elnöke Moszkvában hivatalosan be- mány meghívására május jelentették, hogy a Szovjet- közepén hivatalos látogatást unió Legfelsőbb Tanácsának tesz a Szovjetunióban Jósé elnöksége és a szovjet kor- Lopez Portillo mexikói elnök. Szófiába érkezett Ecevit KOMMENTÁR Hét hete holtpont C sütörtökön újabb szo­morú dátumról emlé­kezik meg Itália: már hetedik hete, hogy Rómában a Via Fanin eldördült a több, mint nyolcvan lövés, amely kioltotta Moro testőreinek életét és a kereszténydemok­rata párt elnökének azóta nyoma veszett. Nyomasztó pszichológiai csata zajlik a terroristák és az olasz kor­mányzat között. Ami a hatóságokat illeti, a nyomozás érdemleges ered­ményt eddig nem hozott. El­lentmondó hírek, vaklárma, rejtélyes üzenetek és kény­szerben'fogant levelek — a terroristák szemlátomást ér­tik a pánikkeltés módját. Mo­ro családja körében — em­berileg érthető okokból — máris elérték céljaikat. Fe­lesége és gyermekei nyíltan vádolják a kereszténydemok­ratákat, amiért nem tesznek konkrét lépéseket a tárgyalá­sok irányában. A kormány­zatot és a kabinetet a tör­vényhozásban támogató négy másik párt — köztük a kom­munisták — nem engednek a zsarolásnak. Enrico Berlin- guer, az OKP főtitkára és a párt más vezetői nyíltan az olasz demokrácia elleni sú­lyos támadásnak minősítették Moro elrablását és annak a meggyőződésüknek adtak hangot, hogy a keresztényde­mokrata politikus fejében a szélsőséges terroristák — köz­tük közbűntényes gonoszte­vők és újfasiszták — sza­badlábra helyezése a zsaro­lás valóságos lavináját indí­taná meg. Más véleményt hangoztat a szocialista párt. Úgy tűnik, a heves hidegháborúban ők el­vesztették türelmüket, s en­nek tulajdonítható, hogy mi­előbbi tárgyalásokat javasol­nak a tuszcsere lebonyolítá­sára. Egy olasz publicista a Cor- riere Della Sera hasábjain ke­serűen panaszolta: úgy látszik, Olaszországban hozzá kell szokni a gondolathoz: együtt kell élni a terrorizmussal. Az elmúlt hét hét, a holtpontra jutott nyomozás, a Vörös Brigádok azóta elkövetett gyilkos merényletei bizonyít­ják: Itáliában olyan erők léptek a porondra, amelyek a zűrzavar kulisszái mögött nagyon is tudatosan érlelik tervüket. A Vörös Brigádok álbaloldali demagógiája a jobboldal antidemokratikus, kommunistaellenes egység­frontját takarja, s ez jóval túlnő Itália határain. Gy. D. Szerdán délelőtt hivatalos, baráti látogatásra Bulgáriába érkezett Bülent Ecevit török miniszterelnök. A két ország nemzeti lobogójával feldíszí­tett várnai nemzetközi repü­lőtéren a török kormányfőt Todor Zsivkov. a bolgár ál­lamtanács elnöke fogadta. Ecevit kíséretében van töb­bek között Gunduz Okcum külügyminiszter, valamint Hikmet Cetin államminiszter is. A török miniszterelnök bul­gáriai látogatására olyan idő­pontban kerül sor. amikor — a két fél egybehangzó értéke­lése szerint — a két szomszé­dos állam kapcsolatait kie­gyensúlyozott fejlődés jellem­zi. Az utóbbi években rend­szeressé váltak a két ország vezetőinek kölcsönös látoga­tásai. és a rendezett politikai kapcsolatok alapján eredmé­nyesen fejlődik a gazdasági és kulturális együttműködés is. A bolgár—török árucsere­forgalom értéke néhány év alatt megnégyszereződött és tavaly már elérte a 86 millió dollárt. Hua a KNDK-ba utazik óta ez lesz Hua Kuo-feng pártelnök és miniszterelnök első külföldi útja és több mint húsz év óta az első eset. hogy a Kínai Kommunista Párt el­nöke elhagyja az országot. Mint emlékezetes, utoljára az időközben elhunyt Mao Ce- tung elnök járt külföldön, amikor is 1957 novemberében részt vett Moszkvában a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom győzelmének 40. évfordu­lója tiszteletére rendezett ün­nepségen, illetve a kommu­nista és munkáspártok moszk­vai találkozóján. MÁJUS 5: II szovjet sajtó napja A Szovjetunióban igen A Pravdát, amely 1912-ben népszerű ünneppé vált a sajtó mindössze 40 000 példányban napja, amelyet 1922 óta min- jelent meg, Lenin a szocia- den esztendőben május 5-én lista újság prototípusának tartanak meg. Az ünnep ke- nevezte. A szovjet sajtót letkezése lényegében össze- napjainkban 7985 napilap (168 függ a Pravda születésével, milliós egyszeri példány- A lap első száma féllegális szám) és 6862 folyóirat, illet- körülmények között 1912. ve más időszaki kiadvány május 5-én jelent meg a cá- képviseli (az évi példány- ri Oroszországban. szám 3 milliárd 46,6 millió). Á Szovjetunió népi mesterségei Knbacsi, az aranyművesek ialaja A Kaukázus hegyei kö­zött szerényen húzó­dik meg egy kis he­gyi falu, Kubacsi. Azaz, hogy nem is olyan szeré­nyen. Aranyvereteiről, met­szeteiről régtől fogva híres az észak-kaukázusi auto­nóm köztársaság, Dagesztán határain túl is. S ha az it­teni mesterek munkáit megnézzük, csaknem mind­egyiken virágok, falevelek finom, törékeny rajza a díszítés. „Az énekest hangjáról, az aranyművest díszítőelemei­ről lehet felismerni” — ez a felirat az egyik kubacsi munkán található. Kubacsi művészeti stílusa a Közel- Kelet ősi művészi hagyomá­nyaira épül, de az évszáza­dok kialakították egyéni vonásait. A Kubacsiban készült női ékszerek, asztali edé­nyek, eszközök, feketére festett, vékony aranymet­szetekkel díszített szelencék eredeti rajzokkal vannak ékesítve. A fémműves úgy dolgozik, mint a költő. Ren­delkezésére áll a kubacsi ornamentika 12 alap-diszí- tőeleme. S ahogyan a költő mondanivalójához választja a jambust vagy a trocheust, úgy találja meg a fémmű­ves a tárgyhoz illő díszítést az ősi ornamentikában. A kubacsi mesterek több­féle metszési technikával dolgoznak. Ezek lehetnek: mély véset utólag cizellálva, arany metszetek elefánt- csonton, áttört- vagy re­keszzománc és számos más Kubacsi a hegyi falu. azonban a művészi meg­munkálás teszi. Kubacsi kislány mestermivű fém vizeskancsókkal (Fo­tó: APN) eljárás. A mai kubacsi mes­terek öregbítik elődeik hír­nevét, művészetük ismert szerte a Szovjetunióban és külföldön is. A kubacsiak számos világkiállítás, nem­zetközi seregszemle díjai nak birtokosai. A kubacsi fémművesek nemzedékről nemzedékre adják tovább mesterségük titkait. A mesterek most művészeti, háziipari szövet­kezetekbe tömörültek. Itt külön műhelyben dolgoz­nak a lányok, asszonyok. Azelőtt ebben a faluban fémmel csak a férfiak dol­goztak, az asszonyok pedig gyapjúból mintás szövete­ket szőttek. Ma minden te­hetséges fiatalnak megvan a lehetősége, hogy művésszé legyen: a helyi, általános tantervű iskolában bevezet­ték a kubacsi művészet alapjainak oktatását. A gyakorlati oktatáshoz az is­kola az államtól kapja az értékes fémeket. Igazán ér­tékessé ezeket a darabokat Pjotr Zsukov szovjet tiszt naplója IM YÍ R E G VHÄZ AIM 24. Kicsúsztunk a tűzfüggöny- ből. Túljutottunk az Ököri. tón. Felettünk légicsata dúlt. Az erdő szélénél a mieink lelőttek egy német vadászgé­pet. Az ellenség egy másik repülőgépe Százkút irányá­ban égő zászlóként ereszke­dett egyre lejjebb. Nagykálló felől erős ütközet zaja hal­latszott. Itt két hatalmas erő ütközött meg. Egy ellentá­madó, és egy ideiglenesen védekező. Az őrült tűz bár­melyik pillanatban ismét ránk zúdulhat. Az egyik tisztás szélén se­besültekkel rakottan ott állt az egyik gépkocsink. A leg­nagyobb meglepetésemre, sehol nem látom Koboljev hadnagyot. Nagyon jól tu­dom, hogy ezzel a kocsival indítottam útnak. A gépko­csi vezetője Kolja Szemiren­ko. De hol vannak ők? A re­pülőtámadás idején egy bom­batölcsérbe akartak mene­külni. És ott maradtak. A ti­zennégy sebesült csodával határos módon életben ma­radt. Egy közülük, Alekszej Kumerov elmondta, hogy a többi kocsi nem állt meg, tovább tudtak menni. Nem volt időnk elsiratni őket. Pedig micsoda harco­sok voltaik! Koboljev gárda­hadnagy hősként járta a há­ború kegyetlen útjait. Félel­met soha nem ismert. A fe­lesége Majkopból milyen so­katmondó leveleket írt neki! Hogy várta haza szeretett férjét! És most itt a kegyet­len vég. Ez a fiatalember még alig élt valamit. Alig kóstolt bele az életbe. Mind­össze húszéves volt. És most itt ért véget az élete Nyír. egyháza mellett, az ököritó- nál... El kell mondani, hogy a kozák hadosztályokból, ame­lyek az ellenség hátába ke­rültek, az ellátótisztek ki­lencven százaléka életét vesz­tette. Az ilyen beosztású tisz­teket az egységek állomá­nyából válogatták ki. Az volt a különleges feladatuk, hogy a csapattesttől elszakított, esetleg bekerített egységeket lássák el élelemmel és a leg­szükségesebb dolgokkal, lő­szerrel. Azt is lehetne mon­dani, hogy könnyű ez a front idején, a katona ott szerez, ahol tud. De ezt is csak mondani könnyű. Amit az ellenség nem tudott felfalni, azt megsemmisítette. Még a levegőt is igyekeztek meg­rontani. Az élelmezésben a front vonalában sem a zsák­mányolt élelem dominál... Az én kocsijaim egyikén ott volt Borja Bikov szani- téc. ö értett jól a kocsiveze­téshez is. Kérdésemre, hogy nem felejtette-e még el, melyik a kuplung, melyik a fék, melyik a gáz, azzal vá­laszolt, hogy már ugrott is a volán mögé. Gyorsan elhantoltuk baj­társainkat, s közben vártunk Sumejkóra. Azt reméltük, hogy hátulról megkerülve az Ököritót, utánunk jön. A várakozás kegyetlen dolog a háborúban. Azt a parancsot adtam, hogy tartsunk délre, haladjunk egy darabig a vasútvonal bal oldalán. így jussunk el Érpatakig. Gép­kocsivezetőnk azt ajánlotta, hogy a fegyvereket, a gráná­tokat mindenki tartsa ké­szenlétben. Előkerítettük a lapátokat, vedreket, a drót­köteleket. A szerszámokat a vezetőfülkébe helyeztük el. A kerekekre feldobáltuk a láncokat. Tudtuk, hogy esnek utunkba vízfolyások, kottya­nok, árkok és más, nehezen leküzdhető tereptárgyak. A követési távolságot 25 méter­ben határoztam meg. A nap az ég peremére csúszott. Készült alábukni. Bennem ott élt a gyanú, hogy valahol az úton bele fogunk botlani a szétvert, és Nagy­kálló—Hajdúnánás — Polgár irányába menekülő német bandákba. Valamennyien nyugtalan, kodtunk Sumejko miatt is. Hisz vele is sebesültek van­nak. Egy dolog nyugtatott, hogy a városban maradnak utóvédként harckocsizó egy­ségek és deszantisták. De itt most már minden összekeve­redett. Mi lehet ott azokkal az egységekkel? A hitleris­ták szerintünk a városon át támadnak. Akikkel mi talál­koztunk, valamiféle előretolt ék lehetett. Nyíregyháza fe­lől egyetlenegy gépkocsit sem láttunk mozogni. Miért? A városban több helyen is rendeztek be kórházat csa­pataink. Az ötödik lovas gár­dahadosztály és más egyesí­tett csapatok különböző he­lyeken szintén állítottak fel tábori kórházat. Azok mind ott maradtak Nyíregyházán? Vagy már hamarabb kitele­pítettél^ őket? És mi van azokkal, akik ott maradtak a magyar kórházban és vár­ták, hogy értük menjenek? Azok most mind az ellenség kezére jutottak? Ha ott ma­radtak, akkor valamennyiük­nek a sorsa — közös sír. Eh­hez a friccek nagyon érte­nek. Senkinek nem kegyel­meznek. Október 27-én éjjel egy percre sem hunytuk le a sze­münket. Ültirányunk adott volt, de nem sokat jutottunk előre. Óránként csak mint. egy öt kilométeres sebesség­gel tudunk haladni. A ha­tárt a földbirtokosok is, meg a kisemberek is zömében felszántották már. A rajtuk keresztülhaladó utakat a harci járművek járták össze. Voltak percek, amikor azt hittük, hogy végképp elakad­tunk, hogy nem tudjuk egy­mást kivontatni, hogy se­hogy sem tudunk a sárból, a kátyúból kimászni. A bete­gek keserves nyögése azon­ban megsokszorozta erőnket. Az izzadtságtól csuromvize­sek voltunk. Alig álltunk a lábunkon. Már szinte nem is magunkért, hanem sebesült bajtársaiinkért folytattuk a kegyetlen küzdelmet. A kö­zelben valahol egy géppuska, fészek kelepeit meg-megúju- ló erővel. Mi is lőttük az el­lenséget. Ki félt itt jobban és kitől? És ki menekült ki elől? A németek kisebb ki­törő egységei kikerültek minket. Félelem és elszánt­ság ült mindenki szemében. ‘ De a gépkocsioszlop mozgá­sa megijesztette, óvatossá tette a menekülő németeket. Hajnalra eleredt az eső. Gépkocsijainkkal befutot­tunk a második ukrán had­sereg oszlopaiba. Nyugtala­nított bennünket, hogy ml lett a Nyíregyházán mara­dottakkal? Előttünk, mint a délibáb, a homályból Debre­cen körvonalai rajzolódtak ki. (Folytatjuk) Pekingben szerdán hivata­losan bejelentették, hogy Hua Kuo-feng. a Kínai Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­gának elnöke, a kínai állam­tanács elnöke hivatalos ba­ráti látogatásra rövidesen a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba utazik. A kí­nai párt és kormány feje Kim Ír Szén. a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának fő­titkára, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság el­nöke meghívásának tesz ele­get. Megfigyelők rámutatnak arra. hogy hatalomra jutása

Next

/
Oldalképek
Tartalom