Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-16 / 113. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. május 16. Lakások fél évvel korábban Hatszáz lakás építését tervezik Nyíregyházán a Rákóczi út. Széna tér. Árok utca és Búza utca által határolt területen. Ebből 1976-ban százhatvankét lakás már elkészült. Az Árok utcán további kétszáztíz lakást adnak át az építők 1978 első fél évében, a tervezettnél mintegy fél évvel korábban. A SZÁÉV dolgozói jelenleg a Széna téri három tízszintes ház építésén dolgoznak. Az első negyven lakásos tömb szerelését Alagútzsalus eljárással készül a Széna téri tízszintes, negyven lakásos épület. már megkezdték, s napról napra emelkedik munkájuk nyomán az alagútzsalus eljárással készülő épület. A Rákóczi úton épülő ötszintes, százhat lakásos tömböt ez év második felében kezdik építeni „blokkos” technológiával. Várhatóan 1980-ig átadják az építők az utolsó lakást is. Tizenegy községben dolgoznak Kiváló a gávavencsellői költségvetési üzem Tíz évvel ezelőtt húszán fogtak össze Gávavencsellőn, hogy helyben és a környező községekben lakóházak, köz- intézmények épülhessenek. A 12 kőműves és 8 más szakma mestere gyalog, vagy kerékpáron járta a körzetet. Ma két autóbusz, egy úthenger és több korszerű gép látható a költségvetési üzem területén. A műhelyekben értékes masinák szabdalják a vasat és a fát, a dolgozókat a mai igényeknek is megfelelő szo- szociális létesítmény szolgálja. A gávavencsellői tanács költségvetési üzemét kiváló címmel tüntették ki. Egy vaskos, kemény pályázatot forgatunk. Ezt fogadta el a megyei tanács, majd az ÉVM, hogy a cím birtokosai lehessenek. Ebből tudjuk: 130 fős létszámmal 11 községben dolgoztak rendszeresen. December 1-re 127 százalékra teljesítették tervüket. Termelési értékük kereken 20 millió forintra rúgott, a dolgozók bérszínvonala 7,1 százalékkal nőtt. Egyik, jó visszhangra talált munkájuk a helyi cigánytelep felszámolása volt. Terven felül, soron kívül felépítettek 11 C-lakást, s az új lakásokba a saját járműveken, társadalmi munkában átköltöztettek 67 cigány lakost. Szintén terven felül, egy emeletes épületet húztak fel a raka- mazi Tisza-parton. Itt kaptak második otthont a nyíregyházi járás úttörői. Tavaly hat segédmunkás vizsgázott a dolgozók általános iskolájában. Minőségi munkájukat több elismerő levél és jegyzőkönyv örökítette meg. Walter Béla, az üzem vezetője mondja: — Fő feladatunk a gyermekintézmények építése és korszerűsítése. vDe lakásépítéssel is foglalkozunk, a parkosítás, a köztisztasági feladatok ellátása is lakossági szolgáltatás. Szükséges a fejlesztésünk, mert megyénknek ezen a területén a jövőben is lesz mit építeni. Életveszélyes szurkálás Március 10-én ifjú Tóth Misklós besztereci lakos apjával együtt nagyobb meny- nyiségű italt fogyasztott el a vasmegyeri italboltban. Ugyancsak ebben az időben tért be oda K. Pál besztereci lakos is, ugyancsak a fiával és addig szórakoztak, míg lemaradtak az autóbuszról. A tejbegyűjtő előtt egy kocsit látott, s vezetőjét arra akarta rábírni, hogy vigye őket haza, de a gépkocsivezető nem vállalta az ittas személyek szállítását. A beszterceiek gyalog indultak útnak, s találkoztak ifjú Tóth Miklóssal. Amikor egymás közelébe értek, Tóth rájuk szólt: „Beszterceiek, hazafelé!” K. Pál és fia Tóth kijelentését sérelmesnek találták és drasztikus módon válaszoltak. A szóváltásból csakhamar verekedés lett és puszta kézzel ütötték egymást ahol érték. A verekedés hevében Tóth előkotorta zsebéből kését és hasba szúrta K. Pált, majd elmenekült. A sérültet életveszélyes állapotban szállították a mentők a kórházba és életét csak a gyors és szakszerű orvosi beavatkozás mentette meg. Az előzetes letartóztatásban lévő Tóth Miklós ellen a megyei főügyészség emberölés kísérlete miatt adott ki vádiratot. Kárt tesznek a kóbor kutyák Fácáncsibe kétmillióért P KÉPERNYŐ ELŐTT Keltetőből érkezik a fácáncsirke az erdőkbe, mezőkre. Azért van erre szükség, mert a fejlett mezőgazdasági termelés nem kedvez a vadszaporulatnak. Alig van egy talpalatnyi olyan terület, ahol főleg a szárnyas kisvadak zavartalanul kikölthetik és felnevelhetik kicsinyeiket. így gondoskodni kell mesterséges utánpótlásukról. A szükséges vadállomány fenntartásának jelenlegi feladatáról Plavecz János megyei fővadász beszél. — A Magyar Vadászok Országos Szövetségének árpádhalmi mesterséges fácántenyésztő telepéről május, június és július hónapokban 7 ezer darab fácáncsibe kerül a vadásztársaságokhoz. Egy darab csibe ára 28 forint, azaz közel 2 millióba kerül a tenyésztés. — Van-e olyan esemény, amire érdemes felhívni a figyelmet? — Májusban kezdenek elleni az őzek. A kis őzikékhez ne nyúljanak hozzá, bármennyire is elhagyottnak látszanak. Ugyanis az anya ott lehet a közelben és semmi szükség sincs a házaknál történő felnevelésükre. Annál inkább, mert a természetes környezetüktől megfosztott állatokat felnevelkedésük után nagyon nehéz visszatelepíteni az eredeti életterükbe. A másik gond: a kóbor, vagy szabadon engedett kutyák nagymértékű pusztítást okoznak a vadállományban. Ennek megakadályozása érdekében a határban kóborló kutyákat válogatás nélkül azonnal lelövik. — Megtérülnek-e a befektetések? Jártak-e az idén külföldi vadászok megyénkben? — Nemcsak megtérülnek, hanem nagy hasznot is hoznak. Ezért a jövőben is hasonló gondot fordítunk a vad- tenyésztésre, valamint -védelemre, mert ez az egyik legolcsóbb „valutatermelő” tevékenység. Az idén német vadászok voltak megyénkben, és szép eredményeket értek el. Eddig 140 bakot ejtettek el, s ez jelentős összegű bevételhez juttatta a vadásztársaságokat. (cselényi) Balladák a szőnyegen Szekeres Erzsébet textiltervező kiállítása Köszöntő, megnyitó, gratuláció. tárlatvezetés, taps — és a művek mértani pontosságú elrendezésben. A közönség általában csak akkor léphet a kiállítóterembe, amikor már minden a helyén van. Mi most az előkészületeket lestük meg. s közben a művésszel, Szekeres Erzsébettel beszélgettünk. A grafikák egy része már a falon van, a többit méregetik; melyik hova kerüljön. Vasalódeszkán gőzölög a Tizenkét kőműves, kisimították belőle az utolsó gyűrődést. Előkészítik a következő va- salnivalót. rojtja a földet sep- ri. Közben már illesztgetik a megszáradt textilképeket, forma, szín. méret, hangulat szerint. Melyik kerüljön a főfalra, ahol a belépő tekintetét azonnal megfogja? Melyik „él” meg a sarokban is, s melyiknek kell a nagy tér, a távolság, a levegő? Öí éve először öt évvel ezelőtt szerepelt először a művész Nyíregyházán. Akkori sikerét tekinti művészete első nyilvános elismerésének. Azóta számos egyéni tárlata volt, munkái eljutottak Moszkvába. Münchenbe, San Franciscóba is. Több díjat, kitüntetést nyert, kapott. Most mégis mintha izgulna. — Igaz, korábban az a megtiszteltetés ért, hogy szerepelhettem itt, Nyíregyházán, három országos népművészeti kiállításon, de ez az itteni első önálló bemutatóm. Azt hiszem, minden művésznek nagy feladat egy önálló tárlat. Nekem is az, ráadásul nekem nem is ez a főfoglalkozásom — tehát az időm is kevés. Mezőgazdasági mérnök vagyok, a kerepesi Szi- las menti Tsz-ben dolgozom. Amikor az agrármérnök hazamegy, beül a szövőszékbe, vagy a hímzőrámát veszi elő. Munkája és művészete kitölti egész életét. Gazdag tárházból merít, forrása a népművészet. Mesét. dalt. balladát dolgoz fel, azon a fokon, amelyet tovább már nem lehet egyszerűsíteni. Szűkszavú, tömör, kemény művészet az övé: egy négyzetméteren belül az ember és világa. Ha rajzait nézzük, azt mondjuk: grafikus. Ha szőnyegeit, faliképéit, azt gondoljuk: iparművész. De ha témáit figyeljük: a népművészt vesszük benne észre. Melyiket vállalja? Három színnel — Textiltervező vagyok, de nemcsak ezzel foglalkozom. A grafikák például önálló lapként is megállják helyüket, de bevallom, festeni is szeretnék... Nyíregyházára egy tucat szőnyeget és tíz grafikai lapot hozott. Egyéni, mással össze nem téveszthető művészetét. Nála a hangvétel, a motívum, a forma, a színek, a méret, a technika mind testvérek. A nap lehet egy pompázó sugaras virág, az emberből életfa sarjad, teteme: kopjafa. Ágas-bogas öltések, kusza fonalkígyók, őseink geometrikus egyszerűségű díszítő mintái a lenvászon alapon. Három színből — az egész. Hulladékból kincs — Sokan azt hiszik, a művész különleges anyagokkal dolgozik. Ez a lenvászon például boltban vásárolható, én is veszem. Fonalat egy gyárból kapok, nekik hulladék — nekem kincs. Fehér, ultra- marinkék, okkersárga: ezek a fő színek. Az aranyat használom még — ez a méltóság. A bordót — fűszernek. És a feketét: ez teszi súlyossá a részletet. De ezeket alig lehet észrevenni. És a gyöngyöt: fehér és kék porcelángyöngy. Előre tervezek, de gyakran változtatok. Ahogy a fonal fut, sokszor még varrás közben is átalakítok egy mintát... Még egyszer körbejár a termen. Minden a helyén. Kádár Kata, Szűcs Mari. Fehér László, vagy a szerelmese hűségét próbáló leány ott sorakoznak a falon. Egy-egy négyzetméter, három szín: egy világ. Nincs rajtuk semmi fölösleges. s nem hiányzik semmi. Csak az az ember, aki bejön a kiállításra, megáll egy percre — és elgondolkodik... B. E. Elgondolkodtató doku- mentumfilmet sugárzott a múlt hét rendkívüli adás. napján a televízió a Perújrafelvétel címmel. Ha perújrafelvételről egyáltalán lehet beszélni, akkor ez az érintett község, Nyírszőlős azon lakóinak érdekében kezdeményezhető, illetve folyhat le, akik rengeteg társadalmi munkát áldoztak azokra az építkezésekre, amelyekbe a film központi alakja végül is belebukott. Mi is történt? A jog szerint csak annyi, hogy nyugdíjba ment — igaz, nem önszántából — egy iskola- és kollégiumi igazgató, aki akkor már két-három évvel meghaladta a nyugdíjkorhatárt, ennek ellenére fiatalos lendülettel dolgozott volna tovább, mert energia volt még benne jócskán. Nyugdíjba ment — mondom, azonban ennél sokkal több történt. Megtört, megkeseredett ez az egykor sugárzó életerővel töltekezett ember, energiája eltűnt, s még azokra sem gondol szívesen, akikért több évtizedet tiszta szívvel dolgozott, nemcsak eszmei, hanem maradandó tárgyi emlékeket, bizonyítékokat hagyva munkája nyomán. Rosszul esett neki, hogy a falu lakói nem álltak ki mellette, hogy nem szólalt fel érte a falu. Azt gondolja, a község megtarthatta, megmenthette Volna őt. Azonban a falu lakóit, akikkel számtalan órát és napok, hetek, hónapok sokaságát, évek hosszú sorát dolgozta végig közös akciókban, melyeket igen sok-. szór ő kezdeményezett, majd irányított, a falu lakóit sem előre, sem utólag nem tájékoztatta senki. Nem tájékoztatták még azokat a hűséges társadalmi munkásokat sem, akik nagyon sokat dolgoztak vele együtt számos, a falut fejlesztő építkezésen. Ez egyértelműen kitűnt a filmből. Az más kérdés, hogy a falu megtarthatta volna-e őt, hisz’ a tények tények maradnak. Azonban az is tény, hogy egy ^közéleti ember (mert tanácstag is volt) nyugdíjba menésének okait az illetékeseknek közölniük kellett volna a választókkal, a lakossággal. Az őt megválasztó közösség joga, hogy hivatalos forrásból értesüljön választottja, képviselője sorsáról. Sokan kérdezték: mi szükség volt erre a filmre, mert a volt iskolaigazgatót nem lehet — nem is vállalná — visszahelyezni állásába, a felajánlott helyet- tességet sem vállalta. Azt gondolom, a film önmagáért beszél. Nem az volt a célja, hogy hatására a volt igazgatót visszahelyezzék. Sokkal inkább az, hogy felhívja a figyelmet a felügyeleti szervek felelősségére konkrétan és általánosság, ban is. Nem lehet valakit egyfelől sürgetni (mert sürgették!) és pénzzel segíteni egy tudottan szabálytalan módon folyó állami célú építkezésben; és nem lehet ugyanezt a valakit másfelől ugyanezért a — tulajdonképpen megkövetelt, de kellően nem ellenőrzött — munkáért fegyelmdleg elítélni és megbüntetni. Azaz lehet, sőt kell az utóbbi, de sokkal jobb, emberségesebb lett volna, ha a jó felügyeleti munka megakadályozza az ügy ilyen fordulatát, sőt azt, hogy egyáltalán ügy keletkezhessen. Seregi István A RÁDIÓ MELLETT Sajátos rádiós műfaj az eseményjáték: megtörtént eseményeknek, valóságos személyiségek tetteinek és magatartásának bemutatása — konstruált helyzetekben. Tényekre épített fikció, amely az ismeretek szükségképpeni hézagait fantáziával tölti ki, s egységes képbe segít illeszteni a mozaikokat, ám mindig a történelmi valóság kontúrjain belül. Noha árnyalni igyekszik, igen könnyen sematikussá válhat a fiktív dokumentálásban. Fokozottan fenyegeti a direkt didaktikusság veszélye is. Nos, ezeket a veszélyeket jószerivel elkerülte Dallos Szilvia a Baker hadnagy című, szombaton este sugárzott eseményjátékában. A világhírű néger revü- sztár, Joséphine Baker ismert antifasiszta magatartásáról és a francia ellenállásban kifejtett tevékenységéről összeállított tanulságos hangképsornak a mostani barátsági és békehónap időszerűségi keretet is adott. „Amikor a háborúban együtt meneteltünk, fehérek, feketék, amerikaiak, szovjetek, szegények és gazdagoik: ez olyan nagyszerű volt... Lehet, hogy ez békében is így lesz?” — tette fel a kérdést az eseményjáték végén a Szabad Franciaországnak tett háborús szolgálataiért a Becsületrenddel kitüntetett és tisztté előléptetett „fekete Vénusz” Párizs felszabadulása után. S hogy így legyen, ő valóban megpróbált a maga módján példát adni, 12 nemzetbeli 12 gyermeket fogadva örökbe. „Hiszem, hogy ezek a gyermekek meg fogják értetni a világgal, hogy az emberek békében élhetnek egymással” — mondotta. Joséphine Baker nem felejtette el sohasem, hogy honnan indult és kik közül érkezett a Világhír csúcsára. A bevezető hangképekben ezt kissé érzelgősen és kevéssé elhihető módon (a még névtelen kis táncosnő üres papírkofferje!) igyekezett érzékeltetni a szerző. Ebben a részben — a címszereplő pályájának és nézeteinek bemutatása okán — egyébként túl sok minden, az eseménytörténettel kevésbé összefüggő dolog zsúfolódott össze. (Például a nők vállalható társadalmi szerepköréről folytatott vita.) Viszont a művésznő budapesti vendégszereplésének felemlítése persze hogy nem is maradhatott ki a pályaiképvázlatból. (Mint ahogyan néhány taktus sem az abból az alkalomból született híres slágerből: Az én babám egy fekete nő...) Az eredeti dalfelvételekkel is aláfestett eseményjáték ezután Párizs német megszállásától és Joséphine Bakernek az ellenállásba kapcsolódásától kezdve töretlenül, dramaturgiailag most már jóval összefogot- tabban ívelt a fentebb idézett kifejletig. Az érdekes és izgalmas jelenetek azonban néhol fölösen pate. tikusnak is hatottak. A rangos szereplőgárdából Ruttkai Éva (Joséphine Baker) és Paul Dervalt, a Folie Bergére egykori igazgatóját alakító Pag er Antal vállalt a legnagyobb, s egyben a leghálásabb feladatot. Merkovszky Pál
