Kelet-Magyarország, 1978. április (35. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-30 / 101. szám

16 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. április 30‘. A jövő terveitől, a világbajnokságról Szabolcsi beszélgetés Várhidi Pállal és Tichy Lajossal Várhidi Pál Tichy Lajos □ toljára a BEAC edzőjeként járt Nyír­egyházán. Ennek idestova tíz éve, s azóta Várhidi Pál már az Újpesti Dó­zsa sikerkovácsa. A hétközi Újpesti Dózsa— Berlini Dynamo nemzetközi mérkőzés után készségesen állt a rendelkezésünkre. — Milyen érzés bajnokcsapat edzőjének lenni? — Ha csak a tényt vesszük figyelembe, hogy ismét bajnokok lettünk, nagyon öröm­teli és felemelő. De ha az érem másik olda­lát is megnézzük, akkor láthatjuk, milyen úton jutottunk idáig. A hét aranyérem után kicserélődött a csapat, generációs változások történtek, s mindez jelentős visszaesés nél­kül. Persze nekünk is sok gonddal kellett megküzdentink. Tehát az az örömteli érzés, ami most eltölt, egy hosszabb folyamatnak a gyümölcse. — Az esmények kerekét ha vissza lehetne forgatni, mi az, amit másként csinálna, ha most kezdődne az elmúlt bajnokság? — A Szeged elleni mérkőzés előtt úgy ké­szíteném elő a játékosokat, mint a legna­gyobb rangadókra tettem. S a Videoton el­len úgyszintén. így nem igen fordulhatna elő „vízilabda” eredmény. — ön a legjobb hazai csapat edzője, mely­ben hat válogatott kerettag van. A VB-re ki­utazó öt magyar edző között viszont nem sze­repel a neve. Miért? — Hogy kik mennek az edzők közül Ar­gentínába, azt felsőbb szervek döntik el. Én az előző VB-n, az NSZK-ban voltam a részt­vevők között. Most más kollégák kaptak bi­zalmat, hogy segédkezzenek, s emellett ta­nuljanak és tapasztalatokat szerezzenek. Per­sze szívesen elmennék én is ... — Mit szólna hozzá, ha egyik napról a másikra felkérnék: legyen a VB-re kiutazó magyar válogatott szövetségi kapitánya? — Nehéz kérdés! Az első pillanatban szó­hoz sem tudnék jutni. Aztán bizonyára el­vállalnám, s megtennék mindent, ami tőlem telhető. Egy klubedző is hasonló munkát vé­gez, mint a kapitány, csak az utóbbinak még nagyobb a felelőssége, hiszen egy nemzet csapatát irányítja, ami nem kis feladat! — Ha ön lenne Dalnoki Jenő helyében, hogyan cselekedne? — Elöljáróban el szeretném mondani, ne­kem Dalnoki nem csak edzőkollégám, hanem 30 éve jóbarátom! Ez lehet, hogy sokakat meglep, de így van. Ettől függetlenül szilárd meggyőződésem, hogy ami az FTC-nél tör­tént, annak nem Dalnoki Jenő az oka. Nem tartják azt furcsának, hogy az az ember, aki kétszer volt az év edzője, elfelejt egyik nap­ról a másikra mindent? Hogy hogyan csele­kednék? Erre hagy ne válaszoljak... — Hogyan jellemezné Törőcsiket, mint embert, s mint labdarúgót? — Jelen pillanatban túlzottan sokat fog­lalkoznak vele az emberek. „Törő” mint em­ber és mint labdarúgó az utóbbi időben po­zitívan megváltozott. Ha továbbra is ilyen szorgalmas lesz, néhány év múlva túlzás nél­kül mondhatom, világklasszis lehet. De még jócskán van mit tanulnia neki is. Például, ha Törőcsik és Fekete csak 50—50 százalék­ban lennének olyan eredményesek, mint Bene volt, alkkor nem lenne gondunk. — A gyorsított menetben lebonyolított bajnokság után nem érzi magát fáradtnak? Mikor volt például üdülni? — Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vagyok fáradt. De nincs idő pihenni. Az ember addig hajt, míg bírja, utána majd megpróbál nyugodtabb munkát keresni. Hogy üdülni mikor voltam? Várjon csak! öt éve... — _4z Újpesti Dózsa nagy kérdésére, a quo vadisra, a merre tartra, hogyan vála­szolna? — Tovább haladni azon az úton, amelyet elkezdtünk. Tehetségekben nincs hiány, hi­szen Gyöngyösi 21, Kerekes 22, Törőcsik 23, de Fekete, Schumann, Stemler is csak 24 éves. Támadójátékban előreléptünk, de védő­játékban feltétlenül javítanunk kell. Erősöd­nünk és erősítenünk kell. S végre a nemzet­közi porondon is sokkal eredményesebben kell szerepelnünk. — Ha szerepet cserélnénk, és az ön kezé­be lenne a toll és a jegyzetfüzet, mit kérdez­ne? — Mikor jöhetünk bajnoki mérkőzést ját­szani Nyíregyházára...? Pauwlik György Q z egy hete befejeződött NB I-es labda­rúgó-bajnokság egyik kellemes megle­petését a Budapesti Honvéd csapata szolgáltatta. A piros-fehérek hétről hétre jól játszottak, s végül az ezüstérmet szerezték meg az Újpesti Dózsa mögött. A Honvéd a szurkolók érdeklődésének középponjába ke­rült, s ez megmutatkozott a csütörtöki, nyír­bátori vendégszerepléskor is. Ez alkalommal kerestük meg az együttes vezető edzőjét, a sokszoros válogatott Tichy Lajost, s kértünk tájékoztatást a budapesti csapat munkájáról, terveiről. — A bajnokságban sikerült-e maradékta­lanul megvalósítani terveiket? — A bajnokság kezdetekor a célunk az volt, hogy fiatalokat építsünk be a csapatba, javítsuk a morális helyzetet, szüntessük meg a szélsőséges szereplést és versenyben le­gyünk a dobogós helyezésekért. A szakosz­tály vezetése a bajnokság végén megállapí­totta, hogy mindezt maradéktalanul sikerült megvalósítanunk. A fiatalok közül bekerült az együttesbe Varga I., Varga II., Nagy An­tal. Török és Bodonyi. Fegyelmezni egyetlen alkalommal sem fellett, teljesítményünk is egyenletes volt, váratlan, meglepő veresége­ket nem szenvedtünk, mint azelőtt. Nemcsak a dobogós helyezésekért, hanem a bajnoki címért is végig versenyben voltunk! — Apropó! Bajnoki cím! Mivel nyert a Dózsa? — Az első hely sorsa a Dózsa—Honvéd rangadón dőlt el. A mi játékosaink lelki gát­lásokkal küzdöttek, megbénította őket a nagy tét. Olyan három gólt kaptunk, amit elemi hibák előztek meg. Mindhárom hárítható lett volna A lila-fehérek ennek ellenére megér­demelték a bajnoki címet! — Személy szerint kikkel volt elégedett a csapatban? — Mindenekelőtt a válogatottakat, Gaj­dért, Paróczayt, Kocsist és Pintért említem, ök igen sokat tettek azért, hogy másodikok lettünk. De elégedett vagyok a többiekkel is. Ezt egyébként az is bizonyítja, hogy tavasz- szal 15 játékos szerepelt a csapatban. Nem kellett csereberélni, mindenki megtette a magáét. Csak taktikai okokból változtattam az- összeállításon! — Milyen tervekkel kezdik ősszel a baj­nokságot? — A csapatépítés a Honvédban még nem fejeződött be. A védelem, a középpálya adott, a csatársorban viszont van még tennivalónk. Az ősszel kezdődő új bajnokságban tehát folytatjuk a csapatépítést, hogy olyan együttest szeretnénk kialakítani, amely tartósítja he­lyét az élcsapatok között. Szeretnénk helyt­állni a nemzetközi porondon is. A bajnokság­ban az 1—3. hely valamelyikének a megszer­zése a cél. És természetesen tovább mun­kálkodunk a magyar labdarúgás felemelé­sében. — Igazolnak-e új játékosokat? — Elsősorban alacsonyabb osztályokban szereplő, tehetséges fiatalok kerülnek a nyá­ron a Honvédhoz. Neveket azonban még nem tudok mondani. — Véleménye szerint a következő baj­nokságban kik között fog eldőlni az első hely sorsa? — Változatlanul a fővárosi együttesek között. Az Újpesti Dózsának, a Ferencváros­nak, az MTK-VM-nek és a Budapesti Hon­véd nak a vidékiek közül csak a Videoton lehet az ellenfele az aranyéremért folytatott küzdelemben. — Most a figyelem a labdarúgó-világbaj­nokság felé fordul. Milyen esélyt ad váloga­tottunknak a csoportmérkőzéseknél? — Nem lehetetlen a nyolc közé kerülés! Ha azok az erények, amelyek a VB-selejte- zőkön a továbbjutást jelentették, meglesz­nek csapatunkban, továbbjutunk a nehéz csoportból. A nyolc között pedig minden tör­ténhet. — Akár a VB-döntöbe is bekerülhetnek legjobbjaink? — Szerintem Brazília—Hollandia döntő lesz. Rajtuk kívül a hazai pálya előnyét él­vező Argentína játszhat még nagy szerepet. — Mikor látjuk a Honvédőt legközelebb Szabolcsban? — Sportbaráti kapcsolatunk kitűnő a sza­bolcsiakkal. Ha terminusunk megengedi, új­ra eljövünk. Bagoly Dániel A birkózók, akik az első nyíregyházi vasutas sportsikert el­érték. Elöl (balról, jobbra): Humenyik László és Kovács Ist­ván. Középen a vezetők mellett Racskó János. Az álló sor: Korbej János, Benkő András és Katona László. vidéki egyesületek bajnoki küzdelmében a DiMÁVAG, a Testvériség, a Pécsi AC, Rákosliget, a Gyulai AC, a Debreceni EAC, a Pécsi EAC és a Székesfehérvári Álba Regia mögött az előkelő 9. helyen végeztek a Nyíregy­házi Vasutas Sport Klub at­létái. A felszabadulást követően az elsők között kezdte meg munkáját a Nyíregyházi Vasutas Sport Klub. Az ak­kori lelkes sportvezetők: Bánhidi József (az NB Ill- ban szerepelt NYVSC labda­rúgója, majd későbbi edző­je), Tóth József (a megyei labdarúgó-szövetség jelenle­gi főtitkára),, aztán Herr Gyula, Kánási István, Dé- kány István, Kása József, Pálosi László, és hosszan so­rolhatnánk még, nem kis ál­dozat árán teremtették meg a feltételeket. Szervezték, irányították és tevékenyen részt vettek a pályaépítésben, a sportfel­szerelések előteremtésében. És 1947. május 1-én, a mun­kásmozgalom nemzetközi ün­nepén sor kerülhetett a sport- egyesület pályájának avatá­sára. A vasutas sportklub ered­ményeivel az ország legjobb­jai közé küzdötte fel magát. Atlétái, labdarúgói, ökölvívói és kerékpárosai, az 1950-es években szép sikereket értek el. A megalakulás 30. évfor­dulóján, 1958-ban már hét szakosztálya volt az egyesü­letnek. Az akkor keltezett költségvetési nyomtatvány szerint az asztaliteniszezők 5 ezer, az atléták 18 ezer, a ke­rékpározók 12 ezer, a labda­rúgók 41 ezer, a sakkozók 3 ezer, az ökölvívók 1500, a te- kézők pedig 800 forintból gazdálkodtak. A mai jogutód, a Nyíregy­házi Vasutas-Spartacus SC a megye legnagyobb egyesülete. Tizennégy szakosztálya van, sportolói sikerrel képviselik hazánk színeit a nemzetközi versenyeken, számos magyar bajnoki érem kerül Nyíregy­házára. Az A-kategóriás atlé­tikai szakosztály a 7. az or­szágos rangsorban. A ver­senyzői közül tízen szerepel­tek tavaly a magyar váloga­tottban. A női teniszezők az NB I-ben, a férfiak pedig az NB I B-ben szerepelnek! öten az ifjúsági válogatott tagjai. Az ökölvívók 1977-ben az országos bajnokságokról öt érmet „hoztak”, hatan válo­gatott kerettagok. Az úszó- szakosztály az ország egyik vidéki „fellegvára” lett. A női és férfi röplabdacsapat az NB II-ben vezető szerepet játszik. A súlyemelők között négy arany-, hat ezüst- és hét bronzérmes versenyző található. A labdarúgócsapat, minden bizonnyal követi elő­deit, ősztől az NB II-ben sze­repel majd. A tekézők, az asztaliteni­szezők az NB IH-ban képvi­selik az NYVSSC színeit. A vívók, a tollaslabdázók, a sakkozók, a kézilabdázók és a birkózók szintén elismerésre méltó eredményeket mutat­nak fel. B. D. Edzőváltozás az NYVSSC-nél Dr. Papp Sándor, a Nyíregyhá­zi Vasutas-Spartacus SC ügyve­zető elnöke szombaton közölte szerkesztőségünkkel, hogy az egyesület NB III-as labdarúgó- csapatánál edzőváltozás történt. Gerliczkl János vezető edző he­lyett, — akinek szerződése ha­marosan lejár — Aranyi László, a labdarúgó-együttes másodedző­je veszi át ideiglenesen a csapat edzéseinek irányítását, így már most vasárnap ő ül majd a kis- padon. II Kelet* magyarország AZ MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Kopka János Szerkesztőség: Nyíregyháza, Zrinyi Ilona u. 3—5. Telefon: 11-277, 11-425, 11-525, 11-846. Telexszám: megyében 344, megyén kívül 73 344. Postacím: 4401 Nyíregyháza, Pf.: 47 Kiadja a Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat Nyíregyháza. Zrínyi Ilona u. 3—5. Telefon hirdetésügyben: 10-150. Igazgató, főkönyvelő: 10-003. Pt.: 25 Felelős kiadó: Mádl Lajos Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 20 forint Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza NYÍRSÉGI NYOMDA Felelős vezető: Jáger Zoltán INDEXSZÁM: 25 05» HU ISSN 0133—2058 •• Ünnepi mű sót VASÁRNAP Atlétika: középiskolai pálya­bajnokság Nyíregyházán, a stadi­onban 9,00 ó. Asztalitenisz: megyei serdülő seregszemle Nyíregyházán, a sta­dion játékcsamokában 8,30 ó. Kézilabda, NB II: Nyh. Volán- Dózsa—OSC, női mérkőzés Nyír­egyházán, a Zalka Máté utcai pá­lyán, 12.30 ó. V. Vörös Meteor— Nyh. Tanárképző Főiskola, női mérkőzés Vásárosnaményban, 11 ó. NYBSC—DMTE, férfimérkő­zés Nyírbátorban, 10,30 ó. Röplabda, NB II: NYVSSC—Sá­toraljaújhely, női mérkőzés Nyír­egyházán, a stadion játékcsarno­kában 10,0 6. NYBSC—Kisterenye, női mérkőzés Nyírbátorban, 13,30 ó. Nyh. Mezőgazdasági Főiskola— Kazincbarcika, férfimérkőzés Nyíregyházán, a főiskola torna­termében 10,30 6. Salakmotor: nemzetközi meghí­vásos verseny Nyíregyházán, a Zalka Máté utcai motorstadion­ban 10,30 ó. Kosárlabda: Szabolcs Kupa mt- nitoma 12 csapat részvételével Nyíregyházán, a tanárképző fő­iskola sportcsarnokában és a Krúdy Gyula Gimnázium torna­termében 8 ó. Torna: területi felnőtt III., Ifjú­sági II., és III. osztályú csapat- bajnokság Nyíregyházán, a ta­nárképző főiskola tornacsarnoká­ban 9,0 ó. Labdarúgás, NB III (kezdési Idő 16,0 ó.): NYVSSC—Sátoralja­újhely, stadion, v.: Koroknál. Kisvárdai SE—Hódmezővásárhely, várkerti pálya, v.: Tóth B. NB-s Ifjúsági és tartalékmér­kőzés: NYVSSC—Lehel SC, stadi­on, 12 és 14 ó. KSE—Szolnoki MÁV Kisvárda, 12 és 14 ó. HÉTFŐ Kézilabda: középiskolai bajnok­ság fiúdöntője Mátészalkán, a gépészeti szakközépiskola pályá­in, 10,30 ó. Középiskolái bajnokság leány- döntője Vásárosnaményban, a Kraszna-parti pályán, 10,30 ó. Kosárlabda: Szabolcs Kupa ml- nitorna döntője Nyíregyházán, a tanárképző főiskola sportcsarno­kában 7,30 ó. Tömegsport: VIT-ma Jálls a nyíregyházi stadionban 9,0 ó. Birkózósikerekkel kezdődött mm Ötvenéves Nyíregyháza munkás sportköre Közel negyven évig őrizte titokként egy be­falazott könyv az első nyíregyházi vasutas sport- siker írásos bizonyítékát. Ez a könyv, az 1927-ben megjelent „Magyar Vas­utasok Albuma” —, amely egy ház szanálá­sakor került elő a téglák közül. — „A vasutastár­sadalom és a sport” fe­jezetében a következőket írta: „A vasutas sportszövet­ség által rendezett országos birkózóversenyen a Nyíregy­házi Vasutasok Otthonának birkózói érték el az összes vidéki birkózók között a leg­szebb eredményeket. Vajon ki vállalja Nyíregyházán a külön sportegylet alakításá­nak munkáját? Munkája nem lesz hiábavaló, mert ha csak a birkózást továbbfejlesztik, már akkor is érdemes mun­kát fejtene ki az új egylet.” Ki tudja, a könyv adta-e az ötletet a nyíregyházi vas­utasoknak a munkás sport­egylet megalakítására? De tény, hogy ötven évvel ez­előtt, 1928-ban megalakult a Nyíregyházi Vasutas Sport Klub. Az akkor kelt alap­szabály szerint a klub színe fehér-fekete volt. S három szakosztálya működött, a birkózó-, a labdarúgó- és az atlétika. Az alapszabályt 1929. augusztus 8-án hagyták jóvá. A klub akkori birkózói meghatározó szerepet ját­szottak a sportág kerületi bajnokságaiban. Humenyik László, Kovács István, Kato­na László, Benkő András, Korbej János és Racskó Já­nos nagy sikerrel szeretjeit a versenyeken. Racskó János — a megyei birkózó-szövet­ség jelenlegi elnöke — 1928. februárjában, a debreceni Kovács Gyula vándordíjas versenyen legyőzte a magyar és az Európa-bajnok Hollin- got! Aztán győzött az oszt­rák—magyar bajnok Hudák és a nehézsúlyú Európa-baj- nök Mészáros ellen is! Hasonló sikerekről szá­molnak be a korabeli sport­könyvek és sportújságok a labdarúgók esetében. A 30-as évek végén a megye legjobb csapatai között volt az NYVSC. Az 1939-es évben a megyei bajnokságban negye­dikek' voltak, egy év múlva pedig kiharcolták a felju­tást az NB III-ba. Az atlétákat is az ország legjobbjai között tartották számon. Az 1940-es évben, a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom