Kelet-Magyarország, 1978. április (35. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-14 / 87. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. április 14. Az úttörőmozgalom történetével foglalkozó szakemberek megyénkben Országos vándorgyűlés Vajáp Az Országos Hagyomány- őrző Űttörő Múzeum megte­kintésére és tapasztalatcseré­re invitál a Szabolcs-Szatmár megyei úttörőelnökség meg­hívója. Az Országos Üttörő- történeti Bizottsággal közösen rendezik meg Vaján április 18—19-én azt a vándorgyű­lést, melyen részt vesznek az országos szakbizottság tagjai, a Párttörténeti Intézet, a Munkásmozgalmi Múzeum kutatómunkát végző munka­társai mellett a megyék út­törőelnökei. A megye úttörőtörténeti munkájának módszereiről, az 1976-ban Sóstón megrende­zett kiállításról, a „30 úttörő­év Szabolcs-Szatmár megyé­ben” című — országosan is egyetlen — mozgalomtörté­neti kiadványról, a vajai mú­zeum születéséről, a mozga­lomtörténeti munka időszerű kérdéseiről hangzanak majd el előadások, korreferátumok. A vajai úttörő történeti múzeumot Rakó József az Őrsvezető főszerkesztője mu­tatja be a vándorgyűlés részt­vevőinek. A Vay Ádám Múzeum megtekintése mellett a má­tészalkai úttörőházban baráti találkozón vesznek részt a küldöttek. IRODALOM, HUMOR, INTERJÚ Diáklap a tanárképzőn Megjelent a nyíregyházi tanárképző főiskola diáklap­jának a Tanítani című újság­nak a legfrissebb száma. A főiskolások lapja már több éves múltra tekinthet vissza, s az eltelt idő alatt előállítá­si technikája, külleme is so­kat fejlődött. A 16 oldalas lapot egy négytagú szerkesz­tő bizottság készíti — a hall­gatók írásaiból. A kéziratok „nyomdakész” állapota sem okoz gondot, hiszen a főisko­lán gyors-gépíró szak is van — három hallgató vállalja hónapról hónapra a gépelést. Hétszáz példányban adják ki a Tanítani-t, melynek leg­újabb számában többek kö­tött olvashatnak az érdeklő­dők a végzős hallgatók pá­lyázati rendszerének újdon­ságairól, erről egy interjúban beszél dr. Melich Jánosné fő­igazgató-helyettes. Humoros beszámoló olvasható egy ta­nítási gyakorlatról és a főis­kolai hetek (FÖHE) egyik szegedi résztvevőjének élmé­nyeiről. Körképet találhatnak az olvasók a FÖHE esemé­nyeiről, és csípős megjegyzést arról: az eseménysorozaton hiányolták a tanárok részvé­telét ... Nem maradhat ki termé­szetesen egy diáklapból a fi­atalok irodalmi próbálkozá­sainak bemutatása sem: a Tanítani új száma egy rövid elbeszélést és két hallgató verseit mutatja be. Beszámol a lap a főisko.lán működő klubok munkájáról is röviden: a pinceklubról, a Druzsba klubról, a szavaló­körről, a könyvbarátok köré­ről, s kollégiumi klubról, az UNESCO-klubról és a kollé­giumi stúdióról. A „Vitasa­rokban” a klubok életéről, a főiskolán működő művészeti csoportok munkájáról mond véleményt egy hallgató — nem túl hízelgőén nyilatkoz­va társairól: rosszallva, hogy kevés főiskolásban él igény a tartalmas művelődés iránt. A tanárképzősök újságjában igen sok színvonalas illuszt­ráció található, — a rajz sza­kos hallgatók munkái. Nem hiányzik persze a diákhumor sem, a szívderítő humorú ka­rikatúrák jó néhány vidám percet szereznek a lap olva­sóinak. Sokat fejlődött a Tanítani az utóbbi időkben. Jó pár éven át nem volt más, mint irodalmi ambíciókat tápláló hallgatók fóruma — jobb- rosszabb versek, novellák tették ki tartalmát legna­gyobbrészt. Aztán ráéb­redtek készítői, hogy egy fő­iskolai lap feladata elsősor­ban a hallgatók vélemény- nyilvánítása, tájékoztatása, érdeklődésének felkeltése, mozgósítása. Ma már — úgy tetszik — eleget tesz ezeknek az igényeknek a Tanítani. (tgy) színházi est Kabaré A kabaré sajátos eszközei­vel kíván emlékeztetni mind­arra, ami a hajnal beköszön­téséig az erőszak vasmarká­ban tartotta az embereket. A musical szövegét Joe Masteroff John Van Druten színműve és Christopher Is- herwood elbeszélései alapján írta. A versek szerzője Fred Ebb. A magyar prózai szö­veg Szinetár Miklós, a ver­sek pedig G. Dénes György tolmácsolásából származnak. A nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színház színpadán a debreceni Csokonai Színház művészei mutatták be a két­részes darabot. A cselekmény kezdetének idején 1929-et írtak. A játék belenyúlik az 30-as évek ele­jébe. A történelmi színhely Európa, közelebbről Berlin. A Nemzeti Szocialista Párt, a fasizmus kibontakozása je­lenik meg előttünk. Elemi erővel tör a nézőkre az em­berekre nehezedő erőszak. Ezek közepette érkezik Ber­linbe — témát keresve, mert itt történni fog valami meg­érzéssel — egy fiatal amerikai író... Ezt a „valami történést” éli át az író, hozzászegődő szerelmével, a kabaré sztárjá­val, és a másik kettőssel, az árja Schneider kisasszonnyal és Schultz úrral, a zsidó kereskedővel. A darabban csak az amerikai író és a né­met zsidó ébred rá az egyre jobban elhatalmasodó erő­szakra. Az író akkor, amikor rászedik, hogy jó ügyet szol­gál, de valójában Ernst Lud- wignak, a barna inges-horog- keresztes-karszalagos náci­nak segít. A német zsidó férfi pedig akkor, amikor árja menyasszonya előtt mentege­tőzve azt mondja „ a felelőt­len suhancok” verték be az üzlet kirakatait. Valójában a Hitlerjugend búvik meg a háttérben. Közben a Kabaré törzsvendégei fogynak. Üj arcok, a barnaingesek kezdik uralni az asztalokat. A félelem is egyre inkább rátelepszik a városra. Az ár­Üj, 4000 négyzetméter alapterületű üzemcsarnokot épít a SZÁEV Rakamazon, a „RACI- TA” szövetkezetnek. (Hammel József felvétele) Idomított kutyától a ciánozásig Csótány a lakásban A modern lakónegyedek felépültével egyre több la­kástulajdonos panaszko­dik: új otthonában elsza­porodtak a rovarok. Ezek irtásával megyénkben a Tempó szövetkezet egész­ségügyi kártevöírtó cso­portja foglalkozik. A 30 tagú részleg segítését több­nyire vállalatok, szövetke­zetek kérik. A lakosság ritkán veszi igénybe a szolgáltatást. Meó fürdőruhában Sokan szégyellik, hogy ott­honukban csótányok, svábbo­garak ütötték föl a tanyáju­kat. Pedig a modern építke­zés minden eddiginél jobb al­kalmat nyújt ezek szaporo­dásához — állítja Putti Zol­tán részlegvezető. — Itt ugyanis nincs biológiai ellen­ségük. Hivatlan „vendégek A Tempó kártevőírtói idegmérgekkel harcolnak a rovarok ellen. Munkájuk csak akkor lehet eredményes, ha a fertőzött épület legkisebb zu­gába is eljut a hatóanyag. Erre ritkán nyílik alkalom ... — Az emeletes házakban mindig akad néhány család, amely elzárkózik az irtástól — veszi át a szót Kiss Sándor ja hölgy, a panzió tulajdono­sa nemet mond zsidó vőlegé­nyének. Kispolgár módjára túl akarja élni az egészet. A szíve alatt magzatot hordó kabarésztár sem követi Ame­rikába gyereke apját, az írót, A német zsidó sem vándorol ki, mert szerinte „a rendsze­rek jönnek, a rendszerek mennek”, de a polgárok ma­radnak. A nyíregyházi nézők az április 8-i előadáson a mű tartalmi színrevitelében lel­hettek örömre. A rendező, Rencz Antal minden fára­dozása ellenére a művészek adósak maradtak a játék iga­zi hevével. Az énekes, táncos musicalban nagyon precízen kidolgozott helyzet- és jellem- komikumokban, táncos hely­zetekben rejlő lehetőségekből a konferansziét alakító Heller Tamás—Hitler- és Chaplin-fi- gurái, a pénz dala életre kel­tésével — villantott fel vala­mit. Dicséretes viszont, hogy a Csokonai Színház társulata vállalta e rendkívül érdekes és nehéz darab színpadra ál­lítását. Sigér Imre egészségügyi fertőtlenítő. — Nemcsak mert szégyellik, ha­nem mert fizetni kell érte. Pedig rendszeres kezeléssel távoltarthatók a hívatlan „vendégek”. A kártevőírtók hatóságilag engedélyezett anyagokat al­kalmaznak. Ezek a vegysze­rek azonban veszélyes mér­gek, így csak vizsgázott fer­tőtlenítő szakemberek és gáz­mesterek dolgozhatnak velük. Leghatásosabb eredményt az élősködők ellen a ciánozás hozhat. — Ritkán kérnek fel erre a feladatra bennünket — ma­gyarázza Putti Zoltán —, hi­szen nagyon veszélyes és költséges vállalkozás. Külön hatósági engedély szükséges hozzá. Legutóbb — két éve — a nyíregyházi Jósa múze­umban ciánoztunk molylep­kék ellen. Lezárták az épület környékét, elterelték a for­galmat. Ez nem volt hiábava­ló óvatosság, mivel ciános le­vegőben már a harmadik lé­legzetvétel után beáll a halál. A munka jól sikerült: azóta semmilyen kártevőt nem ész­leltek a múzeumban. Csalétekbe ágyazott méreg Szabolcsban számos válla­lat, szövetkezet áll szerződés­ben a részleggel. Hasonló, karbantartás jellegű megál­lapodást a lakosság is köthet — de erre még nem volt pél­da. A kártevőírtók negyed­évenként keresik föl partne­reiket. — Legtöbb gondunk a rág­csálókkal van — kapcsolódik a beszélgetésbe Szilágyi Gyu­la, a Sallai Imre Szocialista Brigád vezetője. — Pár évti­zede még idomított kutyá­val, görénnyel fogták össze őket. Ez inkább látványos, mint eredményes küzdelem volt. Ma leginkább csalétek­be ágyazott méreggel dolgo­zunk. Nem mindegy, mivel csalogatjuk a rágcsálókat. Tudni kell, hogy a patkányok magvakat, húst, az egerek sajtot, nápolyit, diót esznek szívesen. Hegmártóztak a folyóban... — Nemcsak épületekben, hanem kinn a földeken, fo­lyóparton is dolgozunk — szól közbe Kiss Sándor. — Az ir­tást nehéz ellenőrizni, főleg a szabadban. Hiszen a kártevők, amint veszélyt éreznek, el­menekülnek. A gergelyiugor- nyai Tisza-parton a KÖJÁLL munkatársai ravaszul meóz- ták meg a munkánkat. Amint végeztünk a szúnyogirtással, fürdőruhát öltöttek, megmár­tóztak a folyóban, aztán le­ültek a parton. De hiába vár­tak — mert egy szúnyog sem jött.... (h. zs.) Kisgépbemutató Tarpán A háztáji és kisegítő gaz­daságok segítésére kiállítást rendez az AGROKER Tar­pán a helyi ÁFÉSZ és a kert­barátkor közreműködésével. Az április 14-én nyíló és 16- án, vasárnap még nyitva tar­tó kiállításon bemutatják azokat a kisgépeket, kerti eszközöket, korszerű növény­védő szereket, amelyek meg­könnyítik, hatékonnyá teszik a kisárutermelést és minősé­gileg is jobb áru termelését. A bemutatót a művelődési házban rendezték be és ott a kiállítás ideje alatt tanács­adást tartanak a rendező szervek szakemberei. V olt egy épület Nyír­egyházán, a Kos­suth utcán. Vízke­reszt táján, amikor ol­vadt, estére úgy jéggé dermedt a hóié, méteres csapok lógtak alá. Isme­rősöm biztatott, írjam meg, balesetveszélyes. Majd — mondtam, de közben elmúlt a tél. Ta­vaszi záporban ugyanott nyakunkba csörgött az eső. Ismerősöm biztatott, írjam meg, bosszantó. Majd — mondtam, de másnap derült volt az idő. Most, hogy beborult, direkt arra mentem. Már esik is. Érlelődött ben­nem a glossza első sora a rossz csatornáról, az elmulasztott tatarozás­ról ... és akkor. Bámultam egy üres telekre. Hírmondója sem volt se háznak, se csa­tornának, modern épül a helyére. Közben hal­lottam a rezgőnyár su- sogására emlékeztető hangot: — Ugye, milyen szép kis házak voltak itt? Le­bontották. A kis boltot is. Ügy sajnálom ... Változnak az idők, változnak a sirámok ... (seres) Parkerdei sirámok Ki tagadná azt, hogy Nyír­egyháza legkellemesebb pi­henőhelye a parkerdő. Ütjai, ösvényei, padjai, szalonnasü­tőhelyei mindenki kedvére kínálják a felüdülést. Ez ed­dig az elmélet. A gyakorlat­ról szólva csak a sirám hang­ja a helyénvaló. Először is az erdő tele van állati tetemekkel, kutyák, macskák, elhullott varjak sokasága rontja a képet és a levegőt. Sajnos, több hónap­ja így van, senki nem tesz semmit. Eldobott papírok, nylonzsákok tarkítják a zsen­ge füvet, a fák közötti teret. Nem vitás, ez már a látoga­tók bűne. Mindez azonban nem változtat azon, hogy ki kellene itt is takarítani. Az se éppen szívderítő, hogy a Sóstói út egyes kerttulajdo­nosai az erdő szélére hord­ják a kerti szemetet, levágott ágat. Változatlanul nem történt semmi a kullancsügyben sem. Jóllehet a KÖJÁLL kö­telezte az erdőgazdaságot a fertőtlenítésre, eddig semmit nem tettek, a kis vérszívók pedig vidáman élik életüket, a mind több kisgyermek ve­szélyére. De folytassuk a si­rámot, hisz’ itt vannak még a kerékpárosok, motorosok, időnként az autósok, akik minden tilalmi tábla ellenére vígan közlekednek a kes­keny utakon. A tennivalók tehát adottak. Sok. a parkerdőt kedvelő már csak azt várja, lesz-e il­letékes. (bürget) Az elmúlt év november 1-én M. Péter különböző he­lyeken szórakozott, s többet ivott a kelleténél. Éjfélt ütött a toronyóra, amikor hazafe­lé indult. A „Szabolcs” étte­remből a szemben lévő taxi­állomásra ment, hogy haza­vitesse magát. Mivel taxi nem volt az állomáson, leült az egyik padra és türelmesen várt. Amíg üldögélt, elnyom­ta az álom és elaludt. A pá­don alvó embert csakhamar észrevette a véletlenül arra vetődött Nagy Imre nyíregy­házi lakos, és rögtön nekilá­tott az alvó ember zsebeinek kikutatásához. A zsákmány egy 150 forint értékű ön­gyújtó és 151 forint készpénz volt. M. Péter a kotorászás közben felébredt és megfog­ta a tolvaj kezét. Követelésére visszakapta az öngyújtót, a készpénzt azon­ban csak a rendőrjárőr köz­benjárására kapta meg. Az okozott kár megtérült. Nagy Imre pedig rövid időn belül már a bíróság előtt állt. A bí­róság lopás vétségében ta­lálta bűnösnek, s négy hóna­pi szabadságvesztésre ítélte, melyet 2 évi próbaidőre fel­függesztett. Az ítélet jogerős. [Csatorna] Alvó embertől lopott

Next

/
Oldalképek
Tartalom