Kelet-Magyarország, 1978. április (35. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-06 / 80. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. április 6. Többet törődnek a műemlékekkel és a népi hagyományokkal Tarpán is. A most létrehozott tájházban gyűjtik a műemlékeket, népi hagyományokat. A felvételen: Kovács Gyula lakása, amit műemléknek nyilvánítottak. (Fra nkó felv.) Hogyan készül a tankönyv? Díjnyertes szabolcsi pályázók műhelyében 3KÉPERNYŐ ELŐTT Folttisztítás ollóval A cédula mindent elárul. A Magyaróvári Kötöttárugyár elsőrendű sokszámjegyes cikkszámú pulóvere 67 százalék poliészter és 33 százalék viszkózból készült. Szép és tetszetős áru, 179 forintért nem drága. Veszik mint a cukrot, illetve sokan nem veszik, mert van* egy kis bökkenő és az nem más, mint a 12x5 centiméteres cédula, amely mindent elárul. A cédulát csodálatosan jó minőségű ragasztóval rögzítették a pulóverre. És nem is akárhová. Az elejére, a pulóver mintázatának a közepébe. Namármost, ha a pulóver újdonsült tulajdonosa a cédulát nagynehezen el is távolítja, a ragasztó nagy része, mint folt, az anyagon marad. A kezelési útmutató, bár minden részletre kiterjedve ad tanácsot, a ragasztó eltávolításának módját nem említi. Pedig ez lenne a legfontosabb, mert sem a 40 fokos kézmeleg víz, sem a kétszeri öblítés, sőt a dörzsölés nélküli nyomkodás sem segít. Műszálas anyagról lévén szó, 100 fokos víz, esetleg benzin, vagy körömlakklemosó szóba sem jöhet, pedig az utóbbiak oldanák a ragasztót, de oldanák a pulóvert is. A folt tehát marad. Kivételére legalkalmasabb az olló. Mielőtt azonban az ollót elővennénk, gondolkodjunk. Mi történne, ha a jövőben a gyár nem ragasztaná a cédulákat, hanem mint annyi más árunál, egy szál cérnával odatűznék. Ebben az esetben nem elsőrendű, de szinte kiváló lenne az áru. (Ha a javaslat újításnak számít, úgy az újítási díjra nem tartunk igényt. Ám jó lenne visszavenni a pénzt attól, akinek a ragasztás kitalálásáért esetleg fizettek.) (seres) Étkezés helyett - segély H ét községben: Dombrádon, Dögén, Fényes- litkén, Gégényben, Nyírtasson, Papon és Pátro- hán vezettek be szociális étkeztetést múlt év július 1-én a kisvárdai járásban. A 110 rászoruló napi egyszeri étkeztetésére 177 ezer forintot terveztek. E helyett nem egészen 93 ezer forintot költöttek el a tanácsok. A szolgáltatást ugyanis mindössze 69- en vették igénybe. A szociális étkeztetést elsősorban a rossz körülmények között élő cigányság körében népszerűsítették. Elgondolkoztató tapasztalat, hogy éppen ezek a családok adták vissza az ebédjegyeket. A lemorzsolódást azzal magyarázták, hogy az ételért messzire kell menni. A magukra hagyott idős emberek részben arra hivatkozva zárkóztak el, hogy szégyen számukra az „ingyenkonyha”. Olyanok is akadtak — kevesen — akik az élelem minőségét és mennyiségét kifogásolták. A kisvárdai járási hivatal és a községi tanácsok közösen igyekeznek megoldani — elsősorban az ebéd házhoz szállítás gondját. Nyírtasson és Pátrohán tiszteletdíjas aktívákat keresnek erre a munkára. A dombrádi tanács terv szerint Tiszakanyárra is kiterjeszti a szolgáltatást, ahol magas a rászorulók száma. Számos olyan cigánycsaládot tartanak nyilván a járásban, ahol több kiskorú gyereket jövedelemmel nem rendelkező anya neveli — egyedül. Az ő ebédeltetésükre is keresik a megoldást. A szociális étkeztetésre föl nem használt pénzt tavaly rendkívüli segélyezésre fordították. A járásban 882 rászoruló idős ember illetve sokgyerekes szülő között 609 ezer forintot osztottak szét. (h) Néhány napja a megyei pedagógus továbbképző kabinetben rendeztek találkozót azoknak a szabolcsi pedagógusoknak, akik díjat nyertek a legutóbbi tankönyviró-pá- lyázaton. Itt hallottuk, hogy az utóbbi években egyre többen szerepelnek sikerrel, megyénk egyre nagyobb részt vállal ebből a munkából. írj egy mesét! Kiss Gáborné, a Nyíregyházi 1. számú Gyakorló Iskola magyar—történelem szakos szakvezető tanára most először indult ilyen pályázaton. Ötödik osztályos magyar tankönyv fejezeteivel pályázott, harmadik díjat nyert. (Két második helyezett volt. az első díjat nem adták ki.) S egyben felkérték az V. osztályos magyar irodalmi olvasókönyv társszerzői munkájára. Már megkezdte a 4 hónapos alkotói szabadságot. Mi a feladat? — Két budapesti általános iskolai kollégával együtt írjuk a tankönyvet, amiből egy fejezet lesz az én munkám. A címe valahogy így hangzik majd: történetek az igazságra és boldogságra vágyakozó emberről. Míg a szemelvények gyűjteményét nézzük, a tanárnő megjegyzi, hogy nem is gondolta volna, mennyi gonddalbajjal jár majd ez a munka. Mindezek mellett is kereste és megtalálta e munka szépségeit. A pedagógus és a gyerek e tankönyvből nagyobb lehetőséget kap majd a mű-, elemzésre, a szemelvények az ókortól napjainkig válogatnak. Nagy részét előírták a megbízók, kisebb részben a szerzőre bízták: mit választ. A tanárnő úey döntött: kapjon nagyobb szerepet a gyermek, legyen lehetősége gondolkodni, keressen, kutasson, alkosson. Lesz például csalimese, melynek a végét a gyerekek írják, sőt olykor még báboz- hatnak is az órán. S az egyik fő követelmény, hogy a szöveg gyereknyelven íródjék ... Csúszka, lóvasút, gépek A tanárképző főiskola műszaki tanszékének tanárai közül többen évek óta sikeresen szerepelnek ezeken a pályázatokon. Fő területük a gyakorlati foglalkozás — legújabban a technika című tantárgy korszerűsítése. Tóth-György József tanszékvezető főiskolai docens neve több tankönyvön szerepel, önállóan, s társszerzőként is publikált már ugyanebben a témakörben. Jelenleg egy olyan tankönyv társszerzője, mely teljesen újdonság lesz az általános iskolákban. hiszen a gyakorlati foglalkozásnak eddig még nem volt tankönyve. Az V. osztályos technika könyv A- változatát Pataki Miklós egri főiskolai adjunktussal közösen, B-változatát pedig az egri tanár, illetve Lengyel Ádám nyíregyházi tanszékvezető docens közreműködésével írja. Ötödik osztályban az A-vál- tozat. a papír és fémek előállításának, gyártásának, megmunkálásának tudnivalóit írja elő a tanterv, valamint a különféle modellek ismeretét. Ehhez a tankönyvszerző választhatott keretet: a közlekedés történetébe ágyazva jelenik majd meg mindez a gyerekek előtt. Készíthetnek csúszkát, görgőt, szekeret, s egyéb modelleket. A legfontosabb. amit a szerző hangsúlyoz, hogy ez a tárgy is alkotásra neveljen. Bágyi Péter főiskolai adjunktus a második gimnazistáknak készülő Technika című tankönyvön dolgozik. Ez is kísérleti tankönyv lesz, társszerzője egy budapesti gimnáziumi tanár. Településtervezés — Arra épül, hogy elsőben már elsajátítják az elektromossággal kapcsolatos ismereteket, s azzal számol, hogy harmadikban már nincs ilyen tantárgy — fakultatív tárgyak lesznek. Ezért másodikban a logikai rendszereket vesszük sorra, vagyis a fiatalt körülvevő környezet elemeit, részés összetett rendszereit. A tananyag nagyobb része elméleti anyag, de munkáltató jellegű. Kisebb része komplex gyakorlati munka, például településtervezés, mező- gazdasági, vegyipari stb. üzem-, illetve közlekedéstervezés és -szervezés. A régi gyakorlati foglalkozás helyett itt is valami másról lesz majd szó, amit talán úgy lehetne összefoglalni: általános műveltség. Három díjnyertes szabolcsi pedagógia — három különböző alkat. Egyikük sem hiszi magát a gyerekek által feltétlenül tisztelt „mindentudónak”. Elsősorban pedagógusok, akik tankönyvszerzőként annyiban mégiscsak hasonlítanak egymásra, hogy megküzdve a vidékről írók hátrányos helyzetével is — keresik, kutatják a korszerűsödő pedagógia útjait. Ma már inkább a gyárak keresik hirdetés útján a munkást, semmint fordítva: hogy munkás keresne állást újsághirdetés által. Pedig egy ilyen esetről készült a (Ne)... adj jel egy hirdetést című riportfilm. Biztosan nem az első eset a gyárak történetében, hogy egy összeszokott brigád együtt, egyszerre változtat munkahelyet, üzemet. Az viszont aligha történt meg eddig, hogy egy brigád apróhirdetés révén keressen más munkahelyet. Szokatlan az efféle látványos cselekvés ilyen ügyekben. Bizonyára ezért is kereste meg ennek a nem mindennapi hirdetésnek a feladóit a tévé stábja, s készített „nyomozásáról” filmet. Mindenki másnak látja önmagát, mint a környezete. Ez az „izgága” brigád sincs másképp ezzel. Nincs ebben semmi különös. A brigádtagok azt-"gondolják, hogy a jó és még jobb munkáért való igyekezetükért tartják nyughatatlannak, izgágának őket, pedig csak akkor viselkedtek „idegesítően”, amikor napi munkájukhoz nem kaptak anyagot, szerszámot, hibátlan technológiát stb. Viszont a gyár különböző szintű vezető és a váltó brigád tagjai több komolyságot, erősebb fegyelmet várnak tőlük. Nyilván mindkét fél állításaiban van igazság, hisz’ mindkettőnek a véleményét többen is alátámasztották. Ennek az ismertetésnek Jó volt hallani a mátészalkaiakat Rapcsányi László szombaton este sugárzott riportműsorában arról, hogy az ismert népdalban gyászba öltöztetett város menynyire ünneplős jelent él. A Mátészalka ünneplőben című szálkái körkép megyénknek az egyik leggyorsabban fejlődő városát kitűnően mutatta be a rendkívül szűkre szabott félórás adásidőben. A Szabolcs- Szatmárról már több emlékezetes műsort készített népszerű riporter érdeme, hogy pillanatok alatt közvetlen kapcsolatot teremtve a legkülönbözőbb foglalkozású riportalanyaival, a lényegre törő kérdéseire rövidségükben is találó és többnyire frappánsan fogalmazott válaszokat kapott. (Újabb bizonyság: kérdezni is tudni kell...) A jól megszerkesztett műsor gazdagságára jellemző, hogy az épülő, 100 ezres vonzáskörzetű Mátészalka kereskedelmi és közlekedéshálózati fejlesztésével, a MOM-gyáregységben folyó szakmunkásképzéssel, a fi- nomkötöttáru-gyár fiataljainak helyzetével, a tejporgyár és a Szatmár Bútorgyár munkájának és dolgozóinak bemutatásával az iparosodás, városiasodás dinamikus folyamatát „életközeiből” érzékeltetni tudta. Ám jutott idő a télialma- termelésben rendszergazda (20 mezőgazdasági üzemet, 9000 vagonos termelési tervben összefogó) Szamos menti Állami Gazdaság bemutatására, a mátészalkai nem lehet célja, hogy a film alapján megpróbáljon igazságot tenni (csupán a néző okulására sem) a két fél között, ezért inkább tanulságként, nem az esetről, hanem a filmről: nem jó, ha egy ügyet nem tár fel az összes lehető vonatkozásaival, összefüggéseivel és felelőseivel. Például más gyárra, munkahelyre is érvényes tanulságok vonhatók le még így. a teljesen fel nem dolgozott témából is, a .film készítői mégsem tulajdonítottak fontosságot annak, hogy a gyár munkásai közti rossz hangulat okát a gyár egyetlen felelős szerve sem vizsgálta meg alaposan. Mármost vagy igaz ez az egyik nyilatkozó által említett rossz légkör, vagy nem. Ha igen, akkor a filmben választ kellett volna keresni az okokra (mert: ezt igényli a néző!), sót elsősorban megkérdezni az illetékeset: mit tudnak erről? Ha nem igaz az egész üzemre kiterjedően, akkor azt is meg kellett volna jegyezniük a film készítőinek. Mindezt pedig azért, mert munkásnő (nem az ominózus brigád tagja) beszélt róla úgy, mint az üzemet általánosan jellemző tényről. Mivel általános tanulságokat is meg akartak fogalmazni a brigád ügye révén a film készítői, hibáz- . tak, hogy éppen ezen a szálon nem mentek végig, valójában nem tágították a brigád szemhatárán túlra a film látóhatárát. és az ópályi tsz egyesítésének és a tagság elöregedéséből adódó gondoknak, terveknek az ismertetésére, a cinevégi új épületsor, az egykori cigánytelep lakói életkörülményeinek érzékeltetésére is, csakúgy, mint a szakmunkásképző intézetben fiaikat meglátogató, egykor nehéz sorsú apák nyilatkoztatására. Utóbbiak, a hajdan mezőgazdasági cselédek ragadták meg a fejlődő város ama jellegzetességét, hogy Mátészalka egyúttal a fiatalok tanuló városa, s hogy a tudásszerzés mennyire fontos meghatározója a város és lakói jövőjének. Amihez Rapcsányi László befejezésül hoz- zátehette: „.. .bizony, ne maradjon tudatlan senki... (és hogy nem marad) Szatmár központjában megragadó és szívet melengető példát nyújt erre a 17 ezer lakosú Mátészalka”. Minderről úgy esett szó — felszabadulási ünnepvá- rás idején —, hogy az egész adásból kitetszett a város lakóinak szorgalmas munkája, hite a máris méltán ünnepinek vélt jelenükben, bizodalma a jövőjükben. Aligha választhatott volna jobb címet Rapcsányi László ennek a műsorának, mely egy mai város rövid rádióriportokban történő bemutatásának mintája is lehet, s amely mindenképpen alkalmas volt arra, hogy a fejlődő Mátészalkát sokszínű gazdagságával az egész ország rádiónyilvánosságával megismertesse. Merkovszky Pál B. E. Az érpataki termelőszövetkezet idén 60 hektáron akar dohányt termelni. Ehhez még 60 hektár háztáji dohány csatlakozik. Képünkön: László Jánosné és Orosz Mihályné palántát locsolnak. Seregi István A RÁDIÓ MELLETT Kisiskolás korunkra visszagondolva valószínűleg sokan vagyunk, akik annak idején úgy képzeltük: az a legokosabb ember, aki a tankönyvet írta. Feltétlen tekintély övezte az ismeretlent, akit leginkább ősznek, öregnek hittünk, s mindentudónak, hiszen még a tanárnak is ő „parancsolt”.
