Kelet-Magyarország, 1978. április (35. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-01 / 77. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG 1978. április 1. Brezsnyev egy szovjet rakétaegységnél Leonyid ' Brezsnyev. az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke, a Szov­jetunió honvédelmi tanácsá­nak elnöke, pénteken Dmit- rij Usztyinovnak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Szovjetunió hon­védelmi miniszterének kísé­retében Novoszibirszk kör­zetében meglátogatott egy ra­kétaegységet. A szovjet ve­zetők részt vettek egy gya­korlaton. Ezt követően Leo- nyid Brezsnyev Novoszi- birszkben felszólalt a megyei párt- és gazdasági aktíva­gyűlésen. Az SZKP KB főtitkára min. denekelőtt hangsúlyozta a tavaszi mezei munkálatok kellő idejű és megfelelő szin­tű elvégzésének fontosságát. Hangoztatta, hogy Novoszi­birszk — a város és a megye — a nyugat-szibériai gazda­sági körzet fontos nagyipari láncszeme. A megyében a tu­domány — tekintettel a szov­jet tudományos akadémia szibériai tagozatára — ked­vező hatást gyakorol a körzet, sőt a tágabb értelemben vett szibériai térségek fejlődésére. Leonyid Brezsnyev aláhúz­ta: az eddig elért "eredmé­nyek ellenére még többet kell tenni annak érdekében, hogy a tudomány vívmányait a gyakorlatban alkalmazzák a fűtőanyag- és energetikai problémák megoldásábán. a geológiai feltárásokban, a petrolkémiában, a gépgyár­tásban és más területeken. Továbbra is abban az irány­ban kell munkálkodni — mondotta Leonyid Brezs­nyev —. hoffv a tudósok ak­tívan közreműködjenek a tudomány és a gyakorlat ösz- szehangolásában, s ezáltal előmozdítsák az ország ter­melő erőinek fejlesztését. Fjodor Gorjacsev. az SZKP novoszibirszki területi bizott­ságának első titkára tájékoz­tatta Leonyid Brezsnyevet a megye iparának és mezőgaz­daságának helyzetéről, s kö­zölte, hogy a megye eredmé­nyesen teljesítette az ötéves tervidőszak első két évének tervét, valamint az idei ne­gyedévi tervet. Lemondott a francia kormány Raymond Barre utóda Raymond Barre lesz? Lemondott a francia kormány. A képen Raymond Barre miniszterelnök a kabinet ülése után. (Kelet-Magyarország telei otó) A francia kormány pénte­ki rendkívüli ülésén Ray­mond Barre miniszterelnök benyújtotta kormányának le­mondását. A lemondást Gis- card d’Estaing államfő elfo­gadta. A köztársasági elnök már­cius 22-i beszédében, a vá­lasztások mérlegét megvonva jelentette be, hogy tanácsko­zásokat kezd a politikai és szakszervezeti vezetőkkel, és ezt követően fogja kinevezni az új kormány elnökét. A múlt héten az államfő fogadta valamennyi politikai párt és fő érdekvédelmi szer­vezet vezető személyiségeit, köztük — először az V. köz­társaság történetében — a szocialista párt első titkárát és a kommunista párt fő­titkárát. Az Elysée-palota szóvivője közölte, hogy Giscard d’Es­taing államfő pénteken is­mét fogadta Raymond Bar- re-t. A bejelentés a megfi­gyelők szerint igazolja azt a várakozást, hogy Raymond Barre utóda Raymond Barre lesz. Feltételezik azonban, hogy a kabinet összetétele sokban változik, hiszen az ál­lamfő új emberek bevonását helyezte március 22-én kilá­tásba. TELEX... PEKING Pénteken befejeződött Pe- kingben a kínai országos tu­dományos értekezlet, ame­lyen csaknem hatezer kül­dött vett részt az ország kü­lönböző tartományaiból, ipa­ri és kulturális központjáéról. Csi Teng-kuej. a Kínai Kom­munista Párt Központi Bi­zottsága Politikai Bizottságá­nak tagja, az államtanács al- elnöke mondott záróbeszédet. HANOI Az UNICEF, az ENSZ gyermeksegélyezési alapja két kórházat épített a vietnami Binh Tri Thien tartomány­ban. A százágyas kórházak alapterülete 4000 négyzetmé­ter. Az új gyógyintézetekben belgyógyászati, általános se­bészeti sugárterápiás, gyer­mek- és fertőző betegségek­kel foglalkozó osztályok mű­ködnek majd. BERLIN Berlinben bejelentették hogy a Rigai-öbölben pénte­ken reggel a sűrű ködben összeütközött egy NDK-beli és egy szovjet motoroshajó. A Seeadler nevű. 2750 tonnás NDK-teherhajó elsüllyedt, a 22 főnyi személyzet sértetle­nül megmenekült. B É C S: Haderőcsökkentési tárgyalások Csütörtökön Bécsben meg-, tartották a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről fo­lyó tárgyalássorozat 165. ple­náris ülését. A Nyikolaj K. Taraszov szovjet nagykövet elnökletével folyó tanácsko­záson felszólalt Emil Keblu- sek nagykövet, Csehszlová­kia képviselője. A csehszlovák delegátus kifejtette, hogy a nyugati or­szágok úgynevezett közös ma­ximális haderőlétszám-szint elmélete ellentmond a csapa­tok és fegyverzet csökkenté­se elvének, mert lehetőséget ad arra, hogy egyes országok a jelenleginél is magasabb •szintre emeljék fegyveres erőik létszámát. Ez viszont megbontaná a katonai erők jelenlegi egyensúlyát a csök­kentés tervezett körzetében. A haderőcsökkentési tár­gyalások következő plenáris ülését a jövő héten csütörtö­kön tartják a bécsi Hofburg - ban. Végső búcsú Ortutay Gyulától Családtagjai, barátai, mun­katársai, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia képviselői kí­sérték utolsó útjára pénteken Ortutay Gyula akadémikust, országgyűlési képviselőt, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának tagját, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak alelnökét, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat el­nökét, az MTA Néprajzi Ku­tatócsoportjának igazgatóját. A Mező Imre úti temető dísz­ravatalozójában a gyászdra­périával bevont, koszorúkkal övezett ravatalnál párt- és állami életünk, a Magyar Tu­dományos Akadémia vezetői, tudományos életünk jeles képviselői álltak díszőrséget. Több diplomáciai képviselet vezetője is lerótta kegyeletét. Az Elnöki Tanács, az or­szággyűlés és a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa nevé­ben Bognár József akadémi­kus búcsúzott az elhunyttól. — Ortutay Gyula indulásá­tól fogva meggyőződéses hí­ve, képviselője, majd gyakor­lati megvalósítója korunk azon nagy politikai áramlatá­nak, amelyet szövetségi poli­tikának szoktak nevezni. A szövetségi politikát stratégiai és nem taktikai kérdésnek te­kintette. Hangsúlyozta, hogy a szocialista társadalom mo­delljének kialakítása során a szövetségesek érdekeire mesz- szemenő figyelmet kell fordí­tani. Vallotta: a reformokat nemcsak a nép nevében és érdekében, hanem annak ak­tív közreműködésével kell megvalósítani. Az elmúlt években nagy örömmel és elégtétellel látta, hogy milyen jelentős sikereket ért el a magyar társadalom a nemzeti egység politikája alapján. Bognár József emlékeztetett arra is, hogy Ortutay Gyula politikusként, állam- és kor­mányfőként is maradandót alkotott. A Magyar Tudományos Akadémia nevében Márta Fe­renc akadémikus, az MTA főtitkára mondott búcsúbe­szédet. A barátok, a családtagok, az egykori munkatársak ne­vében Baróti Dezső iroda­lomtudós idézte Ortutay Gyu­la emlékét. Ortutay Gyulát a sírkert tudósparcellájában helyez­ték örök nyugalomra. Külpolitikánk és az euró[ >ai biztonság irta: Nagy János külügyminiszter-helyettes M évvel ezelőtt a Szovjetunió győzel­mesen előrenyomuló hadserege fel­szabadította hazánkat a fasiszta el­nyomás alól. Népünk történelmének e sors­fordulója gyökeresen megváltoztatta Ma­gyarország helyét a nagyvilágban. Hazánk kiléphetett abból a nemzetközi elszigetelt­ségből, amelybe letűnt urai taszították. Tör­ténelme során először lelt olyan szövetsé­gesekre, igaz barátokra, akikre támaszkod­va megbecsült szerepet mondhat magáénak a társadalmi haladásért, a nemzetközi vi­szonyok javításáért folyó nagy küzdelem­ben. Külpolitikánk irányvonalát, fő feladatait a Magyar Szocialista Munkáspárt abban határozta meg, hogy a proletár internacio­nalizmus és a békés egymás mellett élés elvei alapján folytatott nemzetközi tevé­kenységgel a lehető legkedvezőbb külső fel­tételeket biztosítsuk belső feladataink el­végzéséhez, a fejlett szocializmus építésé­hez. A legkedvezőbb külső feltételeket na­gyon röviden össze lehet foglalni: béke és biztonság. Ennek megszilárdítását tekintjük külpolitikánk legfontosabb feladatának. A Magyar Népköztársaság külpolitikai te­vékenysége Európára fordítja a fő figyel­met. Ez nemcsak országunk földrajzi hely­zete miatt van így, hanem azért is, mert az európai helyzet alakulása az egész világ sorsára döntő kihatással van. Kontinen­sünkről indult ki a történelem két legpusz­títóbb világháborúja, ma is itt néz farkas­szemet egymással a világ két leghatalma­sabb fegyveres ereje. Érthető tehát, hogy a Szovjetunióval és a többi szocialista or­szággal együtt elsőrendű jelentőséget tulaj­donítunk az európai biztonság erősítésének. Ismeretes, hogy a budapesti felhívás ki­bocsátásától — 1969. — kezdve tevékenyen részt vettünk az európai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítésében és sikeres lebonyolításában. Szerénytelen­ség nélkül mondhatjuk: valamennyi érin­tett ország közreműködésével együtt ha­zánk belső eredményeinek, nemzetközi tevé­kenységének is része van abban, hogy 1975 augusztusában 35 állam vezetői történelmi jelentőségű okmányt írtak alá Helsinkiben. A helsinki csúcstalálkozó óta fontos fel­adatunknak tekintjük, hogy elősegítsük a záróokmány ajánlásainak valóraváltását. Ezt a kétoldalú csatornákon keresztül, a szocialista'és a tőkés országok kapcsolatai­nak fejlesztésével lehet legjobban biztosíta­ni. Erre irányuló tevékenységünk kiemelke­dő eseménye volt Kádár János elvtárs lá­togatása Ausztriában, Olaszországban, a Vatikánban és a Német Szövetségi Köztár­saságban. Több nyugat-európai és észak­amerikai országgal államfői, kormányfői vagy külügyminiszteri szinten folytattunk tárgyalásokat 1975 óta, gyakoriak voltak a kormánytagok találkozói, számos fontos egyezményt kötöttünk. 19 tőkés ország kormányának konkrét javaslatokat tettünk, hogy hogyan lehetne a leghatékonyabban alkalmazni a helsinki ajánlásokat kétoldalú kapcsolatainkban. Ja­vaslataink általában kedvező fogadtatásra találtak, több esetben megfelelő intézke­déshez vezettek, javították a gazdasági és kulturális együttműködés feltételeit, s né­hányszor még a vízumgyakorlat könnyíté­sével szemben mutatkozó ellenállást is si­került enyhíteni. A nyugati országok képviselőivel foly­tatott tárgyalásokon — amellett, hogy min­dig napirenden szerepeltek a kétoldalú kap­csolatok fő kérdései, szorgalmaztuk az együttműködés fejlesztésének útjában álló akadályok lebontását — részletes eszmecse­re folyt az európai biztonság és együttmű­ködés megszilárdításáról is. Képviselőink aláhúzták a Helsinkiben meghatározott alapelvek megtartásának fontosságát, azt, hogy az enyhülés eredményeivel, a záróok­mány adta lehetőségekkel élni, s nem visz- szaélni kell. A gazdasági, kulturális és tu­dományos együttműködés szélesítése erősíti a kölcsönös bizalmat, hozzásegíti az álla­mokat egymás lehetőségeinek, gondolkodá­sának jobb megismeréséhez, egyben megte­remti az emberek közötti kapcsolatok bő­vítésének anyagi és intézményes kereteit. Hangsúlyoztuk és a jövőben is hangsúlyoz­ni fogjuk, hogy az enyhülés normái meg­követelik az egymás belügyeibe való be­avatkozásról, a szuverenitás és az egyenjo­gúság megsértéséről való lemondást. Fel kell számolni a hidegháborús korszak ma­radványait, a lélektani háború és az ideo­lógiai diverzió megengedhetetlen eszközeit. Különösen fontos ez most, amikor az eny­hülés előrehaladása — a hidegháborús kö­rök aktivizálódása következtében — lelas­sult, ellentmondásosabbá vált, s a korábbi eredmények megszilárdítása, a korábbi megállapodások tartalommal való megtöl­tése került előtérbe. Európában sem képzelhető el tartós enyhülés a fegyverkezési verseny megállí­tása nélkül. Azt valljuk, hogy a politikai enyhülést katonai enyhüléssel kell kiegé­szíteni, meg kell akadályozni új tömegpusz­tító fegyverek — mint pl. a neutronfegy­ver — gyártását és bevezetését. A magyar diplomácia — a rendelkezésünkre álló ke­retek között — ezen a téren is aktív sze­repet játszik. Támogatjuk a Szovjetunió, a Varsói Szerződés leszerelési javaslatait. Eu­rópa és a világ népeivel együtt mi is azt kívánjuk, hogy a Szovjetunió és az Egye­sült Államok leszerelési tárgyalásai ered­ményre vezessenek, s mielőbb létrejöjjön a hadászati fegyverek korlátozásáról szóló megállapodás, ami eddig sem a Szovjetunió hibájából késett. Hazánk képviselői megfe­lelően tevékenykednek mindazokon a lesze­relési tárgyalásokon, amelyeknek — az ENSZ-ben és másutt — részesei vagyunk. A bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon — ahol megfigyelővel képviseltetjük magun­kat — arra törekszünk, hogy rábírjuk a NATO-országokat az egyoldalú előnyök szerzésére irányuló, eleve kilátástalan kí­sérletek feladására, s megállapodás jöjjön létre az egyenlő biztonság alapján. A hel­sinki záróokmány adta kereteket is igyek­szünk felhasználni ahhoz, hogy elősegítsük az európai katonai enyhülést. A Magyar Népköztársaság tehát — a többi szocialista országgal együtt — azon munkálkodik, hogy az enyhülés előrehalad­jon és minél több területre terjedjen ki. Ez vezetett bennünket a közelmúltban véget ért belgrádi találkozón is. Ezt a találkozót a záróokmány végrehaj­tása fontos állomásának tekintettük, így is készültünk rá. Ugyanakkor mindig hangsú­lyoztuk: a külügyminiszterek megbízottai- nak találkozója nem igényelhet magának a helsinki csúcstalálkozóhoz hasonló szerepet, nem módosíthatja a záróokmányt, szigorú­an tartania kell magát a 35 állam vezetői által közösen meghatározott keretekhez, s fő feladata az enyhülés előmozdítása. Eb­ből kiindulva a belgrádi tanácskozáson részt vett küldöttségünk, a többi szocialis­ta ország képviselőivel együtt, mindvégig arra törekedett — és előterjesztett javas­latai is ezt szolgálták —, hogy a találkozó alkotóan járuljon hozzá az európai bizton­ság és együttműködés fejlesztéséhez. Ahhoz, hogy így legyen, vissza kellett utasítani a helsinki szellemmel ellentétes törekvéseket. A résztvevők többségének akarata, az eny­hülés továbbviteléhez fűződő érdeke jut ki­fejezésre abban, hogy a találkozó — bár nem kis nehézség, gyakran éles viták árán — végül is teljesítette feladatát, megfelelő alapot ad a záróokmány maradéktalan vég­rehajtásának további munkálataihoz. A rö­vid, de előremutató záródokumentum meg­erősíti a helsinki záróokmány történelmi jelentőségét, hosszú távú érvényét, a ben­ne kifejezett politikai egyensúlyt. A részt­vevők megállapodtak, hogy a következő két évben három szakértői tanácskozást tarta­nak, majd pedig 1980 végén a belgrádihoz hasonló találkozóra kerül sor Madridban. A 35 ország Helsinki óta első ízben tartott közös tanácskozást tehát mi hasznosnak te­kintjük, a szocialista országok — köztük hazánk — küldöttségeinek tevékenységét igen eredményesnek tartjuk. D gaz, a belgrádi találkozó eredménye­sebb is lehetett volna, ha a tőkés vi­lág szélsőséges köreinek biztatására a nyugati képviselők egy csoportja nem kí­sérletezett volna azzal, hogy a tanácskozást az emberi jogok állítólagos védelme ürü­gyén a szocialista országok rágalmazására, a belügyeikbe való beavatkozásra, a gya­nakvás felszítására használja fel. Nemcsak saját érdekeink védelme, hanem a helsinki szellem megóvása, az európai biztonság és együttműködés ügye is azt kívánta, hogy a szocialista országok, a találkozó vala­mennyi józanul gondolkodó résztvevőjével együtt, határozottan gátat vessenek az ilyen törekvéseknek. Szeretnénk, ha a kampá­nyok szervezői ráébrednének, hogy ami nem sikerült Belgrádban, az ezután sem, Madridban sem fog sikerülni. A belgrádi tapasztalatokat is haszno­sítva folytatjuk küzdelmünket az enyhülés erősítéséért, a helsinki záróokmány végre­hajtásának meggyorsításáért, az európai biztonság és együttműködés történelemfor­máló folyamatának továbbviteléért. A fel- szabadulását ünneplő magyar nép, Európa és a világ népei számára nincs más ésszerű alternatíva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom