Kelet-Magyarország, 1978. április (35. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-30 / 101. szám
ÜNNEPI MELLÉKLET 1978. április 30. Q Loós doktor az Akadémián Tézisek az emberért TUBERKULÓZIS (TBC, GUMÓKOR). „MORBUS HUNGARICUS.” Az emberiség történelmét több ezer éven át kísérő betegség. Lényegében a második világháború utáni időkig gyógyíthatatlan, sok áldozatot követelő betegség volt. Magyarországon nem régen még kb. minden hetedik ember tuberkulózis következtében halt meg — ezért is emelegették „magyar betegség” néven. Az 1920— 30-as években minden esztendőben még kb. 17—25 ezer ember, az 1951—55. évben átlagosan 4880, 1960-ban 3000 volt a tbc áldozata. A helyzet Szabolcsban még súlyosabb volt, mint másutt az országban; itt valóságos népbetegségként pusztított. A tuberkulózis felszámolása az utóbbi másfél évtizedben nagy léptekkel haladt előre. Ezt a célt szolgálta a betegség elleni jól átgondolt és szigorúan végrehajtott küzdelem, a megelőző BCG- oltások, a szűrővizsgálatok, a betegek elhelyezésére szolgáló gyógyintézetek ágyszámának növelése, a gondozóhálózat, az újabb gyógyszerek és sebészeti eljárások. A tuberkulózis ellen sokfrontos harc zajlik ma is. nyíregyházi orvos, DR. LOÓS TIBOR KANDIDÁTUSI ÉRTEKEZÉSÉNEK NYILVÁNOS VITÁJA A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIÁN „Célom az volt, hogy megvizsgáljam, meg lehet-e mérni, vagy becsülni BCG-vel oltott lakosságunk tbc-s fertőződésének kockázatát, aminek megközelítő ismerete lét- fontosságú a megelőzés, gyógyítás, a tbc végleges felszámolása érdekében...” Az emelvényen az öttagú bíráló bizottság — élén Szabó Istvánnal, az orvostudományok doktorával — a tüdőgyógyászat és gyermek- gyógyászat, a mikrobiológia jeles képviselői. A bizottság jobb oldalán a hivatalos' bírálók — opponensek — Németh Tibor, az orvostudományok doktora, Erdős Zoltán egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa. A bizottság baloldalán a „jelölt”, előtte a vaskos kötet, az értekezés teljes szövege, a rövidített vázlat („a tézisek”), mögötte vetítővászon az illusztrációkhoz. A nyilvános vita hallgatóinak sorában professzorok, gyakorló orvosok, érdeklődő medikusok. ÉLETÜT Loós doktor az ország másik szegletéből, Vas megyéből származik. Az elemi népiskolai tanító fiát — aki tizenegy éves korában került el a családi háztól tanulni — minden vonzotta, ami emberi; de legjobban a vers, a művészetek, a szociális kérdések. Nem tűzte célul gyermekkorában, hogy orvos lesz, de érdeklődése, egyénisége, lényéből fakadó humanizmusa mindig a gyógyító munka felé vonzotta. A háborús évek után nagyon szerény körülmények között 1950-ben végzett a Budapesti Orvostudományi Egyetemen. Első munkahelyén, a Szabadsághegyi Gyermekszanatóriumban az akkori új igazgató, Flesch István professzor mellett látta, tapasztalta a minden körülmények közötti korrekt életet, magatartást, s abban a környezetben sajátította el azt is, hogy „a betegellátás ingyenes.” Ezt a szellemet őrzi magatartásában azóta is, immár csaknem három évtizede. RÉSZLET AZ ÉRTEKEZÉSBŐL „A gümőkóros fertőződés évenkénti kockázatának indirekt úton való becslését Szabolcs-Szatmár megye fertőző tüdőbetegeinek, valamint az általuk leginkább veszélyeztetett 20 éven aluli, velük együtt lakó fiatalok adatai alapján végeztem el. Eszerint a megyében a vizsgált időszakban a fertőződés évenkénti kockázata 0,66 százalék, azaz ezer emberből még ma is évenként 66 fertőződhet meg tbc-vel. A megelőzésben, az ellátásban, gyógyításban erre kell felkészülnünk a következő években.” Az egyetlen adat mögött több mint tízezer vizsgálat, ugyanannyi ellenőrzés. Magyar, dán, amerikai oltóanyag és ellenőrző anyag, elemzések százai. LOÓS TIBOR: — Szabolcs-Szatmár ma már az én életem is. 1954- ben a szakképesítés után azzal a megbízatással kerültem ide, hogy szervezzem meg a gyermek tüdőosztályt Nyíregyházán. Jelképnek is érdekes: a volt Bencs-villát kaptuk meg a tüdőbeteg gyermekek számára. Csaknem egy évtizedet foglalt le, míg a szervezésen, gyógyításon kívül másra is futotta a nap 24 órájából. Igaz, ezekben az években — dr. Kemény Lajos jóvoltából — egy igen jó szervezet foglalkozott a tüdőgümőkór felderítésével, szűrésével, leküzdésével. Közülük is sokak érdeme, hogy ma már Szabolcs-Szatmár az országos névsor közepén foglal helyet, ha a tüdőgümőkór helyzetét értékelik. — 1963 volt az az esztendő, amelyben először gondolhattam arra, hogy tudományos dolgozatban is össze kellene foglalni a megyei tapasztalatokat, s még többet, előre- mutatóbban, a jövő számára is-dolgozni. Akkor kezdtem lerakni e kandidátusi értekezés alapjait. RÉSZLET DR. NÉMETH TIBOR OPPONENSI VÉLEMÉNYÉBŐL: „A jelölt a kitűzött feladatokat sikeresen oldotta meg, mert kutatásainak eredményei között nemcsak országunk vonatkozásában, hanem nemzetközi szinten is elfogadható és értékelhető új szemléleti és gyakorlati vonatkozású megállapításokat tesz...” RÉSZLET DR. ERDŐS ZOLTÁN OPPONENSI VÉLEMÉNYÉBŐL: „A megelőzés szempontjából jelentős, hogy a tbc-vel fertőzött gyermekek 40 százaléka olyan családból származik, amelyben már korábban is előfordult gümőkór. Ezt az adatot a jelölt új javaslatként ajánlja az ilyen családok tagjainak fokozottabb figyelemmel kísérésére. Nem tartozik a disszertáció lényegéhez, de figyelembe kell venni azt a körülményt is, hogy ezen értekezés nem tudományos intézetben, hanem hazánk egyik sokáig elhanyagolt megyéjében a napi rutinmunka mellett elvégzett 15 éves megfeszített kutatás és megfigyelés eredménye.” MUNKAHELYÉN, NYÍREGYHÁZÁN: Loós doktor sorra nézi a kis betegeket, konzultál munkatársaival, megvizsgálja az újonnan beutalt gyermekeket, megnézi az Egerből érkezett négyhónapos kisgyermek leleteit, filmjeit a bronchoszkópiai vizsgálat előtt (amelyet hazánkban csak néhány helyen végeznek. köztük Nyíregyházán) intézkedik, hogy a szomszédos kórházi osztályon fekvő egyik beteg Mantoux-próbá- ját soron kívül elkészítsék... Szokásos nap a nyíregyházi gyermek tüdőosztályon, ahol dr. Loós Tibor a főorvos. Munkája mellett a Jósa András megyei kórház tudományos bizottságának titkára, szervez, segít, propagál... VILLANÁSOK a kandidátusi ÉRTEKEZÉS NYILVÁNOS VITÁJÁBÓL: Elsőként a hallgatóság soraiból. V. Karascseva kandidátus kér szót és választ arra, hogy a jelölt milyen módszerekkel, gyógyszerekkel dolgozott, s kiterjedt-e a figyelme bizonyos, a kérdező által részletezett tényekre? — Loós doktor alapos szakmai magyarázata következik. Dr. Nyíredy Géza kandidátus elmondja, hogy 1948-ban személysen is részt vett a Szabolcs-Szatmárban végzett első tömeges szűrővizsgálatokon. Kérdése: a jelölt felhasználta-e az akkori adatokat, mivel azok lényeges következtetésekre adhatnak alapot az értekezés témájához? — Dr. Németh Tibor opponens, az orvostudományok doktora válaszol: sajnos, a dokumentáció megsemmisült, nem szolgálhatott forrásul az értekezéshez. Dr. Lugosi László kandidátus, a bíráló bizottság tagja új, bátor kutatómunkának, értékes vállalkozásnak értékeli Loós doktor munkáját. Szabó István, az orvostudományok doktora, a bíráló bizottság elnöke az értékelésben használt biostatisztikai módszereket veszi górcső alá, értékeli az így kapott következtetéseket. — Válasz, a módszerek magyarázata, majd újabb válasz az opponensi véleményekben elhangzott kérdésekre, értékelésekre. A bíráló bizottság visszavonul döntéshozatalra. RÉSZLET A BÍRÁLÓ BIZOTTSÁG VÉLEMÉNYÉBŐL: „A jelölt kandidátusi értekezésének megvédése, nyilvános vitája sikeres volt. Kielégítő választ adott a kérdésekre, jól ismeri, alkalmazza a régebbi és az új szak- irodalmat, maga is mintegy ötven tudományos dolgozatot publikált. A bíráló bizottság a kandidátusi értekezést egyhangúlag, 7:0 arányban elfogadta.” GRATULÁCIÓK A nyilvános vita véget ért. Az Akadémia kistermének előadói asztalán fekete vászonba kötött 28t oldalas disszertáció 47 ábrával, 258 szakirodalmi hivatkozással — Szabolcs-Szatmár megye tü- dőgümőkórhelyzetének és feladatainak tükre, egy fáradságot nem ismerő, hivatását szerető nyíregyházi orvos másfél évtizedes munkájának rövid összefoglalása. TUDOMÁNYOS FOKOZATOK Szabolcs-Szatmár megyében öten viselhetik a megtisztelő tudományos címet: az orvostudományok kandidátusa. Hamarosan Loós Tibor lesz a hatodik és közülük a második, aki a mi megyénkben, megyei eredmények feldolgozásával szerezte meg a tudományos fokozatot. MI A LEGNAGYOBB ŐRÖM LOÖS TIBOR SZAMARA? — Minél több egészséges gyermek, s minél gyorsabb gyógyulás azoknál, akik most betegek. A megye a gyermekekhez méltó körülményeket teremtett az új kórházban a kis betegek gyógyításához. Amit gyógyszerrel, orvosi beavatkozással meg lehet tenni, azt mi megtesszük. Ami pedig a gyermek edzettségéhez, az egészséges élethez kell, azt javasoljuk. Megelégedés tölt el, ha úszni, sportolni látom a gyerekeket. Igaz, bajnok csak egy lehet egy versenyen, de egészséges ember nagyon sok ... Nekem, mint orvosnak, nincs nagyobb örömöm, mint egészséges, gyógyuló, vagy gyógyult embert látni. Marik Sándor Dr. Loós Tibor: Szabolcs-Szatmár ma már az én életem is. Sirályok M indennap látom a képet: szántanak a homokon. Elöl a gyarmek mezítláb, klottgatyában, vászoningben vezeti a tehenet. Jobbjával szakszerűen rövidre fogja a kötelet, balkeze lazán markolja a kötél végén a csomót. Előre néz. Riadt szomorúság a tekintete. Az eke szarvát fogó apa nemcsak tartja, emeli is kissé a vasat, hadd legyen könnyebb az állatnak. Merően a földre néz. A tehén jámbor jószág, tűri a jármot, de a szeme könnyezik. Sír. Talán nehéz neki? Valamikor harminchárom éve. májusban készült a fényképfelvétel. Felnagyították és most memento a "folyosó falán. így kezdtük! Emlékezzünk! Néha nem akar emlékezni az ember. „Ha álmodom, bizony isten inkább felébredek. Az apámat álmodom, aki még a 14-es háborúban maradt. Nyolc pulya szakadt az anyámra és nem lett volna elég egy rocska tej. De nem volt tej. A fazékban csutka lángján hajában főtt a krumpli. Nem akarok én álmodni. Ide ülök inkább a konyhaasztalhoz és nézem a madarakat. Galambfélék. De mégsem galambok. Hogy mik lehetnek?” Sirályok. A konyhaasztaltól az üvegezett ajtón át csipkés homokhátakra látni. A csillogó kvarcszemeket évtizedeken át a laposról hordta össze a szél. A lapos emberöltőkön kaszáló volt. Most tó. A madarak, amiket az öreg néz hajnalonként, sirályok. Csélcsap csavargók, nem ragaszkodnak korábbi költőhelyükhöz, oda mennek, ahol új életterük kél. Szabadok. Az ember nem lehet olyan, mint a madár. Nem szállhat a készre. Asztalát a természet nem önként, nem ingyen teríti, megizzad a falat kenyérét. Jó. ha megizzadhat. Jó. ha az élete úgy telik el, hogy dolgozhat, hogy munkája után van betevő falatja; hogy kedve van öreg korában a múltról álmodni. Ma még sok embernek az álomnál szebbet mutat az ébrenlét. Az a régen volt fiú sem szívesen álmodja vissza a kötőféket. a síró tehenet, mert mindez elvette tőle a gyermekélet örömét, a játék ízét. De már evett kenyeret. Nézzük a sirályokat. Kitárják szárnyaikat. Az áprilisi szél felhajtja őket, vitorláznak, majd a vízre csapnak. Tengert csinált számukra az ember. Tengert a sirályoknak, magának víztározót, halastavat. Hogy a sirályok idejöttek és ki tudja, honnan jöttek, azon meg sem lepődik az öreg. Lejárt a meglepetések kora. Az igen. az meglepetés volt. amikor jött a munkát könnyítő felmentő sereg! 1948-ban az első traktorok! Meglepte az embereket, mert nagy zajt csapott és hitetlenséget keltett, arra gondolva szánthat-e. vethet-e olyan jól a gép, mint az ember? Rácsodálkoztak még a kombájnokra is. A tamáskodók. minden falu mérges kis csapata Péter-Pálkor — biztos, ami biztos — leakasztotta a kaszát a szegről, az árnyékot adó fa alatt kaszát kalapált, ágas fát választott csapónak, csapót szerelt és kiballagott a búzaföldre. Aztán belenyugodtak. Nem pergett a szem. A technika, a gép előbb az eke szarvát, aztán a kaszát, most már a kapát is kiveszi a paraszt kezéből. Százezer hektáron ring a kalász a megyében, százezer hektár a kukorica és úgy „aprózódik” tovább a föld, hogy 30 ezer hektár jut almának. 20 ezer burgonyának és 10 ezer alatt van a cukorrépa, a dohány, a zöldségtermő terület. A sirályok a tó tükre felől néha a vetések irányába tévelyednek. Acél madár riasztja őket onnan. Repülőgép szórja a vegyszert. Haragos zöld a búza, sárga a repülőgép, fehér a sirály. Micsoda majális ez most a földeken! Csupa olyan dolog történik itt a homokon, amire az ember csupán három évtizede gondolni sem mert. Az a kislegény. aki csak kesérű arccal nézett előre és szorította a barmot irányító kenderkötelet, tudta, hogy sivár gyermeksorsával apja juttatott földjén miért köröz látástól vakulá- sig. Akkor is május volt. Május volt. de kegyetlenül kemény munka. o Elröppent az idő. De nem telt el dologtalanul egyetlen perc sem. Sokezer traktorral, ezer kombájnnal, szakosított tehenészeti és sertéstelepekkel, hűtőtárolókkal, gépműhelyekkel szórtuk tele a határt. A technika, a tudomány magvát vetettük. És hogy terem ez az áldott rossz homok! Telerakja a hombárjainkat, megtölti éléstárainkat és új. kertes, virágos, tágas házakat terem. Rossz alvó az öreg. Minden idős ember hajlott korára keveset alszik. Hajnaltájt — aki sok-sok évet megélt — azt már nyomja az ágy, a puha derékalj és rosz- szat álmodik. Dehát akinek rossz álmai vannak, annak nem muszáj álmodni. Nézze a jelent. Nézze a sirályokat és gondoljon arra, hogyan kerültek ide. A sirályok a vízre jöttek. A vizet az ember hozta, hatalmas medret készített számára, mert a vizet nem lehet összenyomni, kis helyen tárolni. A víz majd hálás lesz mindezért. De a sirályoknak mi haszna? Van hasznuk. Rossz álmait űzi velük az öreg. Ez még hiányzott az életéből, hiszen tengert és ilyen madarakat ő még sose látott. Seres Ernő KM
