Kelet-Magyarország, 1978. április (35. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-30 / 101. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. április 30. Gál László ünnepi köszöntője Kádár János látogatása Angyalföldön Gál László, a SZOT főtitkárhelyettese május 1-e alkalmából mondott kószöntőt a Kossuth rádióban és a televízióban amelyet az alábbiakban kivonatosan közlünk. □ z esztendő egyik legszebb napja május elseje, a teremtő munka és az alkotó ember a történelmet formáló munkásösszefogás nemzetközi ünnepe. Az elnyomás elleni küzdelmet, az emberhez méltó igazságos társadalom megteremtését és felépítését zászlajára tűző munkásosztály nemes céljaihoz méltó, szimbólumnak is beillő ünnepet választott. Az ilyenkor újjáéledő természet is jelképezi, hogy a dolgozó ember harca és keze nyomán születik az új világ. Engedjék meg. hogy az ünnep előestéjén a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság kormánya és a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében tisztelettel köszöntsem hazánk dolgos népét. valamennyiüket. akik a gyárakban, a földeken, az intézményekben. a tervezöasztaloknál. vagy az élet bármely más hasznos területén munkálkodnak mindannyiunkért. Üdvözlöm a holnapra készülő ifjúságot, és a megérdemelt pihenés esztendeit is lehetőség szerint tevékenyen töltő anyáinkat, apáinkat, a nyugdíjasokat. Külön köszöntőm a szocialista munkaverseny-mozga- lomban kiemelkedő teljesítményt elért és most kitüntetésben részesült közösségeket. A hétköznapok pezsgő lüktetését pihenésre, kikapcsolódásra váltó ünnep mindig módot nyújt a számvetésre, és egy kicsit az előttünk álló tennivalók áttekintésére is. Néhány nappal ezelőtt a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága átfogóan elemezte és értékelte a XI. kongresszuson jóváhagyott társadalmi. politikai jelentőségű határozatok eddigi végrehajtását és a legfontosabb tennivalókra irányította a figyelmünket. A fejlett szocialista társadalom közös munkánk eredményeként. tervszerűen épül hazánkban. A közhangulat jó, népünk egységesen támogatja a párt politikáját. Természetesen vannak kisebb-nagyobb gondjaink, de az elmúlt évtizedek megtanítottak az igazságra, hogy az új társadalom építésének útját előttünk senki sem aszfaltozta ki. és ezt a munkát senki sem végzi el helyettünk. öröm és megnyugvás azonban, hogy mindig bizton számíthatunk barátainkra, a szociálisa országok közösségére, elsősorban a Szovjetunió testvéri támogatására tapasztalataira. Életünk számos területén érezzük a tettekben testet öltő nemzetközi munkásösszefogás kölcsönös erejét és hasznát. Az igaz. hogy az utóbbi években jelentékeny eredményeket értünk el gazdasági életünk, társadalmi demokratizmusunk. életszínvonalunk fejlesztésében, ám a szocialista embernek elsősorban mindig a még megoldásra váró tennivalókat kell szem előtt tartania. Ilyenek pedig bőven vannak. Talán a munka ünnepén sem ünneprontás, ha kimondom: munkánk hatékonysága nem attól javul majd tovább, hogy egyre gyakrabban emlegetjük ezt a halaszthatatlan kötelezettséget, hanem attól, ha mindenki a saját munkahelyén megkeresi és meg is találja a cselekvés lehetőségét. Hazánkban ma már nem a barikádokon dől el. hogy ki az igazi szocialista ember, hogy ki a forradalmi hagyományok folytatója, hanem a közéletben, a munkahelyeken, a gépeknél és a földeken. Jó érzéssel vehetjük tudomásul, hogy holnapi és távlati feladatainkat egyaránt közös akarat alakítja, ás együttes cselekvés váltja valóra. □ bensőséges ünnep után ismét a dolgos hétköznapok sorakoznak, amelyek újabb és az eddigieknél nagyobb feladatokat hoznak számunkra. De éppen ezek a hétköznapok ígérik azt, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága által meghatározott célok végrehajtásával egy esztendő múlva újra eredményekben gazdag május elsejét köszönthetünk. E gondolatok jegyében kívánok mindannyiuknak jó egészséget, boldogságot kisebb és nagyobb családjuk körében. s ami teljessé teszi életünket: sikeres, eredményes munkát! Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára — Biszku Bélának, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának és Méhes Lajosnak, a Központi Bizottság tagjának, a budapesti pártbizottság első titkárának társaságában — május 1-e, a munka ünnepe alkalmából szombaton ellátogatott Angyalföldre. A vendégeket a XIII. kerületi pártbizottság székházában a párt- és tanácsi vezetők fogadták. Kovács Károly, a kerületi pártbizottság első titkára tájékoztatást adott Angyalföld dolgozóinak május 1-i ünnepi felkészüléséről, a nagy múltú munkáskerület üzemeinek életéről, a dolgozó kollektívák eredményeiről. Kádár János ezután megtekintette a kerület — pénteken fölavatott — két új létesítményét: a Radnóti Miklós utcai általános iskola tanuszodáját és a Kárpát utcai bölcsődével egybeépített 200 személyes óvodát. Fölkereste a „Kiváló Vállalat” címet az idén 11. alkalommal elnyert Medicor Műveket, ahol Szarka Gyula, a pártbizottság titkára és Martos István vezérigazgató köszöntötte. A látogatás első állomása a 2-es szerelde volt, ahová a gyár KISZ-eseinek küldöttértekezletére egybegyűlt fiatalok sorfala között érkeztek meg a vendégek. Kádár János nagy érdeklődéssel szemlélte a gyártási folyamatokat. A világszerte ismert és keresett röntgengépek, elektronikus orvosi műszerek és berendezések előállításának különböző szakaszait. Az üzemlátogatás után a tanácsteremben a Központi Bizottság első titkára közvetlen hangulatú beszélgetést folytatott a vállalat párt-, gazdasági és tömegszervezeti vezetőivel, a dolgozók képviselőivel. Mint a házigazdák beszámoltak róla, a csaknem 9000 fős Medicor Művek az idén mintegy 3 milliárd forint termelési értéket hoz létre. ígéretesen fejlődik exportja. Termékeik a világ 60 országába jutnak el, s a gyár nemzetközi rangját jelzi az is, hogy teljes termelésük 70 százalékát külföldön értékesítik. Ugyanakkor jelentékeny részt vállalnak a hazai egészség- ügyi fejlesztésekből is. A Medicor kollektívájának nevéhez fűződik a délpesti kórház építésének meggyorsítását célzó kezdeményezés. A Központi Bizottság első titkára ezután, fölkereste a kender- és jutagyárat. A vállalat helyzetéről Németh Lászlóné, a pártbizottság titkára és Huszák Vilmos vezérigazgató tájékoztatta a vendégeket, akik azt követően végigkalauzoltak az éppen egy esztendeje fölavatott szövőüzemen. Itt korszerű gépsor évente mintegy 12 millió négyzetméter műanyag alapanyagot készít a népszerű és keresett faltól falig szőnyegekhez. Megtekintették a vendégek a gyár rekonstrukció alatt álló üzemrészét is. Kádár János a látogatás végén kötetlen eszmecserét folytatott a gyár vezetőivel és munkásgárdájának képviselőivel. A látogatás során a Medicor Művek „Lenin” Szocialista Brigádjának és a kenderés jutagyár jubileumi oklevéllel kitüntetett „Alkotmány” brigádjának naplójába Kádár János üdvözlő sorokat jegyzett be. A Központi Bizottság első titkára mindkét helyen átadta a Központi Bizottság üdvözletét. Elismerését fejezte ki a termelőmunkában elért eredményeikért és további sok sikert kívánt a gyári kollektívák terveinek teljesítéséhez, a Központi Bizottság legutóbbi ülésén is megfogalmazott lelkesítő feladatok megoldásához. Derűlátás Bonnban NSZK-vélemények a Brezsnyev-látogatásról „Az NSZK politikai, üzleti és társadalmi köreiben derűlátással várják Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Legfelsőbb Tanács elnöksége elnökének küszöbönálló hivatalos látogatását és kifejezik meggyőződésüket, hogy a látogatás jól szolgálja majd a szovjet- nyugatnémet kapcsolatok fejlesztését, ösztönzőleg hat a nemzetközi enyhülés folyamatának elmélyítésére” — írják Bonnból a Pravda külön- tudósítói. A szovjet újságírók találkoztak az ország felelős állami, párt-, parlamenti, társadalmi személyiségeivel, az üzleti világ képviselőivel, publicistákkal, egyszerű állampolgárokkal. A találkozók alapján az a következtetés vonható le — hangoztatják —, hogy rendkívül nagy érdeklődés nyilvánul meg a küszöbönálló esemény iránt. „Beszélgetőtársaink függetlenül politikai nézetüktől, pártállásuktól, megkülönböztetett jelentőséget tulajdonítanak a látogatásnak.” A szövetségi kormány — jelentette ki Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter —, nagy érdeklődéssel várja a szovjet vezetővel folytatandó tárgyalások eredményeit. Leonyid Brezsnyev látogatása azt a kölcsönös törekvést tükrözi, hogy a politikai, gazdasági, kulturális és más területeken szélesedjenek a kapcsolatok. Klaus Bölling kormányszóvivő megjegyezte, hogy a szövetségi kancellár megkülönböztetett érdeklődést tanúsít a küszöbönálló tárgyalások iránt, s Bonnban Leonyid Brezsnyev látogatását olyan nagyfontosságú eseménynek tartják, amely nemcsak a szovjet—nyugatnémet kapcsolatok szempontjából bizonyulhat elsődleges jelentőségűnek. A látogatás lehetővé teszi, hogy újabb lendületet kapjon az enyhülés politikája, az a politika, amely állandó törődést, újabb és újabb erőfeszítéseket igényel. Magyar-laoszi tárgyalások Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese és Sanan Southichak közmunkaügyi, közlekedési és szállítási miniszter, a magyar—laoszi gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság társelnökei szombaton az Országházban megbeszélést folytattak a két ország gazdasági együttműködéséről, a bizottság munkájának eredményeiről és feladatairól. Az elnöki találkozóval megkezdődött az együttműködési bizottság második ülésszaka, amelynek során plenáris ülésen is megvitatják a gazdasági kapcsolatok kérdéseit. flczél György Moszkvában Bartók Béla operájának, a Kékszakállú herceg várának a Nagyszínházban történő bemutatójára szombaton Moszkvába érkezett Aczél György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese és Pozs- gay Imre kulturális miniszter. A repülőtéren' a vendégeket P. Gyemicsev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottságának póttagja, a Szovjetunió kulturális minisztere és más hivatalos személyiségek fogadták. Jelen volt Marjai József, a Magyar Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete is. Marótby László hazaérkezett Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára — aki a KISZ delegációjának élén vett részt az Össz-szövetségi Lenini Komszomol XVIII. kongresszusán — pénteken este hazaérkezett a Szovjetunióból. Fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Fejti György, a KISZ KB titkára. Jelen volt Felix Petrovics Bogdanov, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. 22. Elfogyott a türelmem. — A németeknek sikerült megszállni a Nagykálló és Hajdúnánás közötti terep- szakaszt és ha nem vigyázunk, akkor egyenesen a markukba futunk. — A háború sokszor produkálja a lehetetlent. De most kevesebbet beszélj. Megkaptad a parancsot. Teljesítsd! Jól ismertem Szemjon Le- ontyéjevicset, aki minden parancsot a leghatározottabban hajt végre. Tudtam azt is, hogy most miért beszél így. Tudtam, hogy áttörésre készülünk. Neki, mint a hadosztály operatív osztálya parancsnokának, nem kell közölnie a teljes elhatározását az alárendeltekkel. Az is világos volt, hogy ők is most kapták meg a felsőbb parancsnokság parancsát. Most már világos, hogy a hitleristák északnyugatról támadnak a városra. Amikor elindultam, odafutott hozzám a hadtest egyik tisztje, Babincev őrnagy: — A kórházban nálatok ott fekszik több sebesült a 30. hadosztálytól. Ott van velük a 4. kozák lovasszázad parancsnoka, Kacslazasvili főhadnagy. Ne felejtsd el őket se felrakni a kocsikra. — Elviszem őket pajtás. Ez a feladatom. Utasítást kaptam valamennyi sebesült elszállítására. — Ne légy nyugtalan. A város kiürítéséhez kirendeltünk egy harckocsizó dandárt és egy légideszant hadosztályt. — Ha nem bírnak a túlerővel, akkor rögvest ülhetsz az ördög farkára és szagolhatod az ibolyát a túlvilágról. A főerők nélkül igen nehéz a helyzetünk. — Meg vagy róla győződve, vagy csak mondtál valamit? Babincevet én már a Kaukázuson túli frontról ismerem. Gondolatai nem zökkentettek ki a magam kerékvágásából. Igaz, nem is nyugtattak meg. Egy tény: a harci helyzet riadót fújt. Amikor elindultunk, a sofőr jelentette: — Az utolsó kocsiban ott van Pahamov, a küldött. — Ki engedte meg neki? — Saját magának engedélyezte. Azt mondta: nem hagyja el Sumejkót. — Hej, az öreg fenegyereke! — csúszott ki a számon. Egy gonddal több a vállamon. Miatta nem állíthatom meg az oszlopot. Különben is aligha tudnám meggyőzni, hogy most egészen máshol, nagyobb biztonságban lenne a helye. Szinte tudatosan keresi a veszélyt. Ilyen a természete. Ezen már változtatni is teljesen felesleges lenne. Előttünk hatalmas árok. Sebtében összekovácsolt gerendákon lehet rajta átjutni. Néhány száz méterrel ar- rább, mintha maga az ördög állította volna oda, az úton keresztben egy hatalmas kilőtt tank. Megkerülni az agyig felvágott út miatt igen nehéz. Szemben a városon át vonulnak vissza előretolt csapataink a Tiszától. A parancs: erőltetett menet. A csapatok között nincs egy méter távolság sem. Átjutni az út túlsó oldalára szinte lehetetlen. Az út mentén egy őszülő halántékú, bajszos alezredes tisztjeivel irányítja, ellenőrzi a forgalmat, a besorolást, sietteti a lemaradókat, biztosítja a menet rendjét. Nagyon jól tudom, hogy milyen nehéz megállítani akár egy pillanatra is ezt a mozgásba lendült hatalmas gépezetet. De nekem az agysejtjeim között ott szorong a parancs: „Ne az órákat számold, hanem a perceket és a másodperceket.” Odavágódtam a parancsnok elé: — Alezredes elvtárs! A Pli- jev generális gépesített lovashadteste parancsnoksága parancsának értelmében nekem sebesültekért kell a nyíregyházi magyar kórházba sietnem. Kérem, állítsa meg az oszlopot! Engedjen át! A késlekedés egyenlő a sebesültek elvesztésével, halálával! Nehéz szívvel, szinte az ádámcsutkáját is lenyelve adja az alezredes a parancsot az oszlop leállítására. De ez így sem olyan egyszerű. 30 percbe kerül, amíg annyi rés keletkezik, hogy átvihetem az egységemet a lávává duzzadó tömegen. És abban a pillanatban, amikor végre az álló egység is mozgásba lendült, feltűntek az ellenséges repülőgépek. Akkora zűrzavar keletkezett, hogy ember legyen a talpán, aki a mozgást irányítani tudja ... Végre beértünk a kórházba. Te szent ég! Micsoda pánik fogad bennünket! Akkora az ordítozás, a lárma, hogy szinte minden emberi szó érthetetlen. A sebesültek közül sokan még a gipszben lévők is, csúszva, mászva igyekeztek a kapu felé. Egy biztos: a mieink nagyon jól ismerték a nácikat. „Ahhoz, hogy a németek életben maradhassanak, el kell pusztítani még az orosz csecsszopó- kat is.” A nyitott ablakon dugdos- ták ki a fejüket azok, akik nem tudtak mozogni. Kiabáltak: — Kapitány! Ments meg minket is! Nélküled itt pusztulunk valamennyien! Közben a közelben akna robbant. A légnyomás bedön- tötte a környék házainak falát. Szása Cobojve valamennyi könyebben sebesültet felültetett a Kazár-bokorból jövő tehergépkocsikra és útjukra engedte őket. Fut hozzám Imre és Géza: — Az önök sebesültjeit eldugjuk a pincébe... — Nem engedem! Kérjék meg a magyar személyzetet, hogy segítsenek felpakolni valamennyi sebesültünket a gépkocsikra. — De hát ilyet! — próbáltak ellenkezni. — Önök egy ujjal sem bántották a a' mieinket. Mi is nagyon fogunk vigyázni az önök sebesültjeire. — A pincébe dugásról'hallani sem akarok! — ordítottam magamból kikelve. — Segítsenek! Gyorsabban, mert másképp itt pusztulunk!: A kórház vezetője: — A fejemmel felelek valamennyiért! — Nem fog egyetlen orosz életéért sem felelni. Értse meg: én felelek a- kórház teljes állományáért! Érti ezt ön? Ez a hadosztályparancsnok parancsa! Géza próbálja megmagyarázni neki kifakadásom lényegét. Sietek a dolgomra. Futás közben majdnem felborítottam Szalnyikov hadnagyot, az egyik orvost, ö is ezredtől jött be hozzánk. Tegnap hozott 16 sebesültet. Alig tudtuk őket elhelyezni. A folyosóra is jutott belőlük. Futás közben kiáltok neki: — Készítsd fel a betegeidet a szállításra. — Készen vagyunk — or*- dítja utánam. — Várjuk a mieinket. Már itt kellene nekik lenni. Tvjordolebov nemrég járt itt és azt mondta, jönnek értünk. (Folytatjuk) NYÍREGYHÁZÁN Pjotr Zsukov szovjet tiszt naplója
