Kelet-Magyarország, 1978. április (35. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-28 / 99. szám

1978. április 28. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Időkéregetők □ szocialista iparban a fizikai foglalkozásúak által teljesített munkaórák száma folyamatosan csök­ken, 1975 és 1977 között például az apadás mérté­ke 14 millió óra volt. Még 1976-ban. a vállalati középtávú tervek értékelé­sekor állapíthatta meg az Országos Tervhivatal, hogy a termelőhelyek többsége irreális létszámszükséglettel tár­sította termelésfejlesztési programját. Mégis, bár tavaly, az esztendő végén az iparban 15 ezerrel kevesebben dol­goztak, mint 1975-ben — ezen belül a fizikai foglalkozá­súak táborának fogyatkozása 23 ezer főt tett ki. az eltérést az alkalmazottak számának bővülése magyarázza —. a ter­melés növekedett A legjobban siránkozó vállalatoknál is, s a helyzetet tudomásul vevőknél még inkább. Látszólagos, vagy tényleges ellentmondás az előbbi? Nem az egyenes válasz kerülendő, hanem a valóságot tisz­teletben tartó feleletünk az, hogy is-is. A vállalatok egy részénél nincs semmi elfogadható indoka az időkéregetés­nek. hacsak nem tartjuk oknak a laza fegyelmet, a szer­vezettség alacsony színvonalát, az élőmunka pazarló föl- használását. A termelőhelyek egy másik csoportjánál vi­szont valóságos a munkaerőhiány, s csak különleges erő­feszítésekkel, többlet ráfordításokkal, tartalékaik teljes fölélésével tudták azt ellensúlyozni, ami hosszabb távon aligha kínál biztonságos haladást. Van tehát munkaerő, de nem ott, ahol — a munka társadalmi hatékonysága szem­szögéből — a legeredményesebben dolgozhatna, illetve rossz hatékonysággal működő cégek a teljesítményhiányt a létszám duzzasztásával vélik mérsékelni, ami szintén jár­hatatlan út. Igaz, nem a lelkes elhatározás, hanem a tárca kezde­ményezése nyomán a Nehézipari Minisztérium vállalatai­nak többsége felülvizsgálta a létszámfejlesztési, munkaerő­gazdálkodási terveit. Amint e munka minisztériumi ösz- szegezésekor kiderült, éppen a dinamikusan fejlődő, az át­lagos mértéken felüllevő termelőegységek határoztak úgy, hogy beérik kevesebbel az eredetileg számítottnál, új fel­adataikat munkaerő-átcsoportosítással oldják meg cégen belül. Az óhajok újrafogalmazása meg azoknál a vállala­toknál volt tapasztalható, ahol a tevékenység egésze aka­dozik, gondot bajt követ, s bajt nehézség. Ez is. más ta­pasztalatok is arra intenek, nagyon lassú a kívánatos vál­tozások — mind szemléletbeli, mind gyakorlati változások — menete, s ebben a vállalati szervezet konzervativizmu­sának éppúgy szerepe van. mint az ösztönzési, érdekeltsé­gi nehézkességnek. Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a Közpon­ti Bizottság titkára az MSZMP Központi Bizottsága 1977. október 20-i ülésén — a termelési szerkezet és külgazda­sági politikánk hosszú távú fejlesztésének irányelveiről szólva — előadói beszédében így fogalmazott: „Céljaink elérése döntő mértékben függ a munkaerő-gazdálkodás színvonalának javításától. Az előttünk álló feladatok kü­lönösen szükségessé teszik, hogy a munkához való jog és a szabad munkavállalás változatlan biztosítása mellett szi­gorúbban érvényesüljön a munkaviszonyból adódó kötele­zettségek betartása, az e kötelezettségüket nem teljesítők anyagi és erkölcsi elmarasztalása.” Az egyetértéstől azon­ban a cselekvésig hosszú az út. s ott a baj. hogy a terme­lőhelyeken amilyen gyorsan létrejött az egyetértés általá­nosságban. annyira lassan körvonalazódnak a konkrét he­lyi intézkedések. □ gazdasági növekedés mai szakaszában tör­vényszerűen csökken az iparban a mun­kaidőalap, s ez tartós folyamat. Az idő­kéregetés nem más. mint menekülés a té­nyek tudomásul vétele elől. azaz olyan önáltatás, aminek következménye a késedelmes cselekvés. Amennyivel ha­lasztódnak a vállalati intézkedések, annyival mérsékelteb­ben működnek az eredményforrások; s a remélt haladás he­lyébe gondok lépnek. Ha csendben, ha mérlegbeolvasztá­sokkal. szervezeti összevonásokkal rejtve is, de néhány tu­cat kisebb és közepes cég létével fizette meg ennek árát; példájuk figyelmeztet. Kérdés, eléggé messzehangzó-e ese­tük, vagy másfajta módon is — elsőként az ösztönzés és kényszerítés ésszerű elegyítésével — erősíteni szükséges a példákban rejlő következtetéseket? Meggyőződésünk: másfajta lehetőségekkel is élni kell a figyelem növelésé­ben, mert az időkéregetés nem ok, hanem okozat, egyike a sokféle bizonyítéknak arra, hogy hatékonyságnövelő tartalékainknak általában kevés a becsülete. V. T. Készül keményítő Burgonyából keményí­tőt — az országban egye­dül — a Kisvárdai Szesz­ipari Vállalat demecseri gyárában készítenek. Naponta 180 mázsa ke­ményítő hagyja el a gyár kapuit. A képen Illés András csoportvezető a keményítősüritést ellen­őrzi. TISZALÖKI TALÁLKOZÁSOK , „Óránkat a Naphoz igazítjuk" Olvadozik a köves út bi­tumenje. Csend van. Csak a zöld kiabál, s a madár csicse­reg. Mint vándort csalogat az aranytallér a réten, gyermek­láncfű virága. Forog a Seg- ner-kerék, a víz omlik szerte­szét. Indulok át a szántáson, arra, hol emberek vannak, s esőként hullik a permet. Á Meszes-dűlőben Tiszaiak házai még látsza­nak innen. Nevezték e részt Városrétnek is, de a Meszes az igazi. így hívják a Tisza- parti részt is. Földje — ahogy mondják — semleges. Az RS —09-es gép szelíden borzolja Horváth Imre még ki sem he­verte múlt heti megfázását, de finom kézzel terelgeti a barázdák mentén. A palántá­ié nyergében négy asszony, három kísér, s egy igazgat. K. Nagy Lajosné, Erdős Miklós- né, Kulcsár Ferencné, Putno- ki Gábomé, Fazekas Sándor- né, Csikós Jánosné és Kovács Lászlóné ki tudja hányadik menetben dolgoznak ma már iitt. — Káposzta kerül itt a földbe — magyarázza Kiss Sándor kertész. Van a tsz- nek 50 hektár zöldségese, 10 nap alatt végezni akarunk a palántázással. Óránkat a S zekérhez kötve, hátán hámmal delel a két pej ló. Egyiket csikója szopja. A tűző napon a bakon ott ül Kovács Ferenc, az ökö- ritófülpösi Szamos menti Ter­melőszövetkezet fogatosa. A lovak szőrének csillogása, nyugodtságuk azt is mondja a jószágértő szemnek, hogy élelemben megkapják ami jár; szeretetből pedig attól is többet. — Gyerekkoromban legfel­jebb álmodoztam a lóról — sorolja életútját a fogatos. — Részes, napszámos őseim má­sok, a gazdák lovait ha hajt­hatták. A felszabaduláskor apám kapott három hold földet. Igavonó állat nem volt hozzá. így a jószágszeretet csak ösztöneimben szunnyadt. A termelőszövetkezetbe 1950- ben, mint nőtlen léptem be. Akkor bíztak először lovat a kezemre. Én voltam a legbol­dogabb ember a világon. A két ló meg a földkerekség legszebb paripája... — Voltak olyan lovaim — mondja ma is sajnálkozva —, amelyek nagyon hozzám nőt­tek. Rosszul esett, amikor kö­zölték velem, hogy az én lo­vaimat is eladják. Igaz, kap­tam újakat. Idővel azok is hozzám szoktak ... Ezzel a két sodrott pej kancával négy éve dolgozik. A kesely Csinos, a csillagos meg Baba névre hallgat. A kiscsikó Mari. A vásáron 80—90 ezer forintot adnak egy ilyen pár lóért. A paták, éven át gyomirtózták Ez nem a legjobban sikerült. A gyom, főként a pernye mege­rősödött. így aztán a szántás ezen a fekete, kötött talajon hatványozottan vette igénybe mind az embert, mind az ál­latot. Szabolcsi portrék AFOCATOS a nyírott sörény, a rendben tartott farok arról tanúskod­nak, hogy hajtójuk gondos ember. — A ló okos állat, — foly­tatja. — Én nem tartozom a hangulatemberek közé. Azért mégis van, hogy jobb kedv­vel, vagy bágyadtabban fo­gok be. Ezek mindezt tud­ják. Kovács Ferenc felnéz a2 égre. A nap állásából megál­lapítja, hogy vége a delelés­nek. A lovak fejéhez lép. Felkantározza őket, és indul. Látogatásunkkor az egyik tsz-tag udvarán lévő almás­kertet szántotta. A földet két — Mélyen szántok, — mu­tat a barázdára —, hogy jól lefordítsam a gyomot... Mint a deszka, olyan sima utána a felszántott föld. A vakbarázdát nem ismeri. Pe­dig az eke már igen régi jó­szág. Csak Kovács Ferenc maga 15 éve szánt vele. A lovak míg szusszantot­tak, búcsút vettünk a fogatostól, aki nemcsak fizikai erejével gazdagítja a közös vagyonát. Tagja a szö­vetkezet vezetőségének is. 54 éves élete gazdag tapasztala­taival, okos szavával is se­gít... Slgér Imre Naphoz igazítjuk, most az diktálja itt a tempót. Horváth kiszól a gép nyer­géből Révész Lajosnak, aki az öntözést igazgatja: — Lajos, arrébb kissé a csővel, átcsap a víz, aztán ta­pad a kerék! A fiatalember, aki az idén dolgozik először önállóan az esőztetőnél, gyorsan cselek­szik. Imre bácsira érdemes hallgatni. Tekintélynek szá­mít, s joggal. Tizedik éve dolgozik a gépével, ismer minden barázdát, s minden fogást. A töltésen Az elnök kocsija beverek- szi magát a Meszesbe. A töl­tésen áll meg. Borivó Károly nyugodt. — Csaik azért járok erre, mert jólesik köztük lenni. El­lenőrzésről szó sem esik. Tudják jól, mi a dolguk. Amint látja, itt már földben a retek, jól haladnak a ká­posztával. Vasárnap 22 gé­pünk vetett és készítette elő a talajt. A másik brigád a fóliában szedi a retket, csupa 30 milliméterest. A társulás­tól most jöttek, a dohányt vizsgálják a fóliáknál. Meg­dobta az időjárás a kedvet. A gép a tábla végéhez ér. Az asszonyok lekászálódnak. Előkerül a húsból a kanna, s körbejár a teteje, vízzel telin. — Jól megy ma — kiálta­nak az elnök felé. Aztán ész- revesznek. — Jöhet az elv­társ is segíteni — van még vagy 40 ezer palánt! Jót de­rülnek, a vígság megszépíti az arcokat, kiegyenesednek a melegítőbe eldugott derekak is. Aztán a gépre kerül újra egy sereg palánta, Horváth már nógatja őket, bár csak formai az isztikélés, tudják ők, mi is a dolguk. — Engem már csak az iz­gat, mi lesz az őszön — mor­fondírozik az elnök. A zöld­ségnek itt van hagyománya, meg is termeljük mindig a szükségest. Csak a kereskede­lem ... Mit tartogat az ősz? Fura így tavasz kezdetekor az őszön meditálni. De Bor­ivó Károly meggyőz: másként nem megy, hiszen a jó gazda előre tervez. — Nem öröm amit mon­dok: tavaly 1 millió retket szántottunk alá, mert nem volt, -aki megvegye. Kicsit szomorú, de a jégverésnek köszönhető, hogy a paprika nem maradt a nyakunkon, hiszen ha megterem a szoká­sos 200 mázsa hektáronként, ugyancsak bajba jutunk. Mondja, jó ez? Azon töröm a fejem: vajon felnő-e egyszer is a kereskedelem oda, aho­vá a termelők felnőttek? Töröm a fejem kormány­rendeleteken, elvi döntése­ken, zöldségprogramon, fel­vásárló kereskedelem átszer­vezéséről. S közben csak né­zem az asszonyokat, meg Kisst, meg Horváthot, meg az öntözőket, akiik itt dolgoznak, verítékezve, hajlongva tíz- és tízezerszer. Talán nem sok, de hadd bocsássam útra in­nen a meszesi barázdákból a tiszalöki Szabadság tagsá­gának aggódó gondolatait. De visszahoz a jelenbe egy motor berregése. Gáli Barna­bás üzemmérnök érkezik. Sürgős szava van az elnök­kel. Gáli felelős a rét- és le­gelőgazdálkodásért, ami ma talán az egyik legfontosabb téma. Gyors eszmecsere, in­tézkedés, s máris indul a motor, hogy a 24 kilométeres határ másik sarkába vigye a tanácsot. Még a fülemben Gáli sza­vai: — Nekünk a rét és a le­gelő létkérdés. A Tiszával is vívjuk a harcot, ha áradni van kedve, nem sok örömünk van belőle. De még így se tö­rődtünk eddig ezzel eleget. Nemcsak a Steigerrel kell modernnek lenni! Nem elég ma már a rutin 2200 hold le­gelőhöz. Csak jól szervezve Töltik az RS tartályát. Kér­dem az asszonyoktól, vajon miért mondták az imént: jól megy ma. A válasz sok min­denre fényt derít. — Nem mindegy, hogy Kiss bácsi mennyi palántot szedet fel reggelre. Annyi kell, hogy legyen, egész nap kitartson. Meg aztán az sem mindegy — mondja Horváth —, hogy szálával megyünk-e a szántásra, vagy merőlege­sen. És a víz! — toldja vala­ki — annyi legyen, amennyi kell, addig szórjon a cső, ameddig a legjobb. És sorol­ják a laikus számára oly egy­szerűnek hitt palántálás min­den fortélyát. — Látja — mondja Borivó — ezek az asszonyok is eny- nyire érzik, mi múlik a szer­vezésen. Pedig ez csak egy kis része a tsz-nek. Nincs is más gond ilyenkor tavasszal, mint az egész nagy határra kidolgozni a pontos tervet. Ahogy az öreg Kiss mondta: a naphoz kell állítani az óránkat. Baktatok vissza a kövesút felé. A gép már távolban zümmög, surrog a Segner- kerék. Gomolyfelhők gyűlnek már, múlik a jó idő. Igazi tavasz. Bürget Lajos Vasutas baleset­elhárítási hetek Sikerrel ért véget a nyír­egyházi csomóponton az állo­más és a vontatási főnökség dolgozóinak április 10-től 22- ig tartó balesetelhárítási ak­ciója; ez idő alatt a vasuta­sok mulasztásából eredő sze­mélyi, vagy tárgyi sérülés nem fordult elő. A nyíregy­házi vasutasok a MÁV vasúti főosztálya és a debreceni igazgatóság felhívására vet­tek részt a nemzetközi vasúti balesetelhárítási hetek meg­szervezésében és munkájá­ban. Az akció során tett mun­kabiztonsági intézkedések — a balesetmentes munka érde­kében — továbbra is érvény­ben maradnak. Többek között megszigorították az ellenőrzé­seket, növelték a munkavé­delmi őrök létszámát, tovább erősítik a két szakszolgálat közötti együttműködést. Naponta öt mázsa sonka Naponta öt mázsa sonka készül a nyíregyházi állatfor­galmi és húsipari vállalat üzemeiben. Truczkó Mihály a sonkák alapanyagát pácolja. (Cs. Cs.) Bővülő szolgáltatás. Április 26-án 8 darab billenős IFA tehergépkocsi érkezett a nyíregyházi Tempó Ipari Szövetkezetbe. Az új gépko­csik a TÜZÉP nyíregyházi telepéről tüzelő- és építő­anyagot szállítanak a lakos­ságnak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom