Kelet-Magyarország, 1978. április (35. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-25 / 96. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. április 25. Erősödjék békés a különböző társadalmi rendszerű országok egymás mellett élése,együttműködése! Hegnyílt Szófiában fl Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottságának ülése A bolgár fővárosban hétfőn saság. Stefan Andrei, a Ro- megnyilt a Varsói Szerződés mán Szocialista Köztársaság tagállamai külügyminiszteri és Andrej Gromiko, a Szov- bizottságának tanácskozása. jetunió külügyminisztere. A tanácskozáson részt vett: A tanácskozásra Szófiába Petr Mladenov. a Bolgár Nép- érkezett külügyminisztereket köztársaság, Bohuslav Chnou- a bolgár főváros nemzetközi pék, a Csehszlovák Szocialista repülőterén Petr Mladenov Köztársaság, Emil Wojtaszek, bolgár külügyminiszter fo- a Lengyel Népköztársaság, gadta. Púja Frigyes érkezésé- Puja Frigyes, a Magyar Nép- nél jelen volt dr. Szénási Gé- köztársaság, Oskar Fischer, a za, a Magyar Népköztársaság Német Demokratikus Köztár- szófiai nagykövete is. Ma kezdődik a Komszomol kongresszusa A magyar küldöttséget Maróthy László vezeti Napi külpolitikai kommentár A szegfű négy esztendeje A HÍRÜGYNÖKSÉGI JELENTÉSEK SZERINT a portu­gál legfelsőbb forradalmi tanács nyilatkozatban ítélte el a reakciós erők fokozódó támadásait az ország demokratikus alkotmánya és intézményei ellen. Mondjuk ki kereken: jóval több ez, mint hétköznapi rutinhír. A rövid jelentés a jéghegy csúcsa — ami alatta van, az nem kevesebb, mint egy sokat szenvedett ország jelenlegi helyzetének rendkívül bonyolult problematikája. És van valami jelképes abban, hogy ez az intő kiáltásnak is beillő nyilatkozat éppen Portugália újabb- kori történetének legfontosabb, vízválasztó évfordulója előtt hangzott el. Pontosan négy éve, 1974. április 25-én kontinen­sünk egyik legrégibb, legsötétebb zsarnoksága omlott össze Portugáliában. Azon a négy évvel ezelőtti feledhetetlen napon vörös szegfűk kandikáltak ki a munkások, parasztok, diákok gomb­lyukaiból és a katonák puskacsöveiből. A vörös szegfű moz­galma példátlan egységbe tömörítette a haladás híveit. Az eredmény az volt, hogy Európa nyugati szélén az ötvenéves salazari épületet valósággal felrobbantva a tömegek megte­remtették Nyugat-Európa mindmáig legdemokratikusabb al­kotmányát. Olyan keretet hoztak létre ezzel a portugál tö­megek, amelyről ők maguk tudták a legjobban, hogy nem lesz könnyű igazi, tartós tartalommal megtölteni. A portugál porondon azóta is ezért folyik a harc, rendkívül nehéz kö­rülmények között. A szocialista párti kabinet kiélezett hely­zetekben inkább jobbra, mint balra kacsint és nem ritkán veszélyes restaurációs törekvéseket is segít. Másrészt: e pil­lanatban — immár sokadszor — a kormány újra 750 millió dolláros hitelt kér a nyugatiaktól, akik ismét — megint csak sokadszor — megkérik az ilyen támogatás nagyon is busás politikai árát. EZ A KÜLSŐ NYOMÁS ALAPOSAN HOZZÁJÁRUL ah­hoz, hogy számos államosított üzem és földbirtok visszakerült a régi tulajdonosokhoz, hogy az ország haladó erőinek most nem újabb vívmányokért, hanem a négy éve kivívottak meg­tartásáért kell harcolniok! És harcolnak is: a szegfű nem hervadt el Portugáliában. Harmat Endre Budapestre érkezett V. Akszjonov űrhajós Ünnepi közgyűlés Porcsalmán (Folytatás az 1. oldalról) gumiáruk gyártásának terem­tik meg a feltételeit. Az Építőipar kiváló szö­vetkezete címet tanúsító ok­levelet Rév Lajos nyújtotta át Juhász Lászlónak, a szö­vetkezet elnökének. Az OKISZ elnöke meglátogatta a termelő üzemeket is. rövid méltatásában hangsúlyozta, hogy ezen a területen a szö­vetkezetnek az építőipari feladatok ellátása a legfon­tosabb, ezt^ követi a szolgál­tatások színvonalának foko­zása, de ugyancsak fontos az ipari termelés is. Az építés­ügyi miniszter nevében a Kiváló munkáért kitüntetést adta át Nyirán János kőmű­ves brigádvezetőnek. Dr. Tar Imre hozzászólá­sában méltatta a jubileumi munkaverseny eredményeit, szólt a megye múlt évi fej­lődéséről, termelési sikerei­ről. Elmondta, hogy az ipari szövetkezetek a tervezettnél gyorsabb ütemben fejlődnek, tevékenységük fontos része a megve iparának, szolgáltatá­sának. Az ünnepi közgyűlés a szö­vetkezeti tagok hozzászólá­sával és Kiváló dolgozó ki­tüntetések adományozásával ért véget. ★ A múlt évi munkaverseny­ben elért sikereiért a KI- SZÖV elnökségi vándor­zászlóját a napokban vette át: a Rakamazi Fa- és Fém­ipari Szövetkezet, mely ta­valy negyvenmillió forintos termelési értéket állított elő, és különösen a szolgáltatások terén jeleskedett; a Gáva- vencsellői Vegyesipari Szö­vetkezet, mely megduplázta tőkés exportját. A szövetség kitüntetését Czimbalmos Ist­ván, a KISZÖV elnöke adta át a két ipari szövetkezet el­nökének, Rakamazon Sum Ferencnek, Gávavencsellőn Bartók Károlynak. Ma délelőtt 10 órakor csak­nem 5000 küldött és több, mint 100 országból érkezett delegáció, köztük a KISZ kül­döttsége jelenlétében a Kreml kongresszusi palotájában megnyílt a Komszomol XVIII. kongresszusa. A hagyományoknak megfe­lelően a kongresszus munká­jában részt vesznek az SZKP és a szovjet állam vezetői is. A központi bizottság és a központi revíziós bizottság be­számolója, valamint a felszó­lalások után a kongresszus 8 szekcióban ülésezik majd. Szombat óta Moszkvában vannak a kongresszus küldöt­tei, akik között olyan kiemel­kedő személyiségek is talál- 'hatók, mint a világrekorder űrhajós páros, Jurij Roma- nyenko és Georgij Grecsko. A kongresszusi küldöttek szom­baton valamennyien részt vettek az országos kommu­nista szombaton: a szovjet fő­város olimpiai építkezésein dolgoztak. A Komszomol XVIII. kong­resszusára érkezett külföldi küldöttségek, köztük a Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szövetség delegációja, ame­lyet Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a KISZ KB első titkára vezet, hétfőn koszorút helyeztek el a Vörös téren a Lenin-mauzóleumnál és lerót­ták kegyeletüket az ismeret­len katona sírjánál. Délután valamennyi külföl­di delegáció megtekintette az „Alkotó ifjúság” címmel, a moszkvai állandó népgazda­sági kiállítás területén meg­nyílt nemzetközi kiállítást, amely a fiatal feltalálók, újí­tók alkotásait mutatja be. A külföldi vendégek hétfőn este a központi sportpalotá­ban rendezett sportünnepélyt tekintették meg. A szovjet sport kiválóságai: Európa-, világ- és olimpiai bajnokok, szpartakiádok győztesei adtak tartalmas műsort a kongresz- szusi küldöttek és a meghí­vott vendégek tiszteletére. Vance elutazott Moszkvából Moszkvai tárgyalásai befe­jeztével vasárnap reggel el­utazott a szovjet fővárosból Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter. Az amerikai külügyminisz­tert a repülőtéren Andrej Gromiko búcsúztatta. Jelen volt Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövet, valamint több más hivatalos személyi­ség is. — Tanácskozásaink hasz­nosak, konstruktívak voltak — mondotta az amerikai külügyminiszter. — Vala­mennyien azt kívánjuk, hogy a béke épülete szilárd legyen. Ezt az épületet tégláról téglá­ra, szakértelemmel, realista lépésekkel kell felépítenünk. Bizonyos haladást értünk el tárgyalásainkon a hadászati fegyverek korlátozása terén. Reméljük, hogy a soron kö­vetkező találkozókon folytat­hatjuk ezt a haladást. A vi­lág népei előtt ma nincsen fontosabb feladat, mint a ka­tonai versengés megszünte­tése, különösen a hadászati fegyverzet terén. LONDON: Cyrus Vance amerikai külügyminiszter vasárnap Moszkvából Lon­donba érkezett. A magyar űrkutatási kor­mánybizottság földi erőfor­ráskutatási szakbizottságának meghívására vasárnap Buda­pestre érkezett Vlagyimir Akszjonov űrhajós, a Szovjet­unió hőse. Fogadására a Fe­rihegyi repülőtéren megjelen­tek a kormánybizottság kép­viselői és jelen voltak a Szovjetunió budapesti nagy- követségének munkatársai. A Szojuz—22 űrhajó fedélzeti mérnöke részt vesz a szocia­lista országok Interkozmosz szervezete földi erőforrásku­tatási munkacsoportjának jö­vő heti plenáris ülésén. A munkacsoport az elmúlt héten tartott tudományos sze­mináriumán egyebek között elemezték azokat a kozmikus felvételeket is, amelyeket a Szojuz—22 legénysége készí­tett az Interkozmosz-együtt- működéssel kialakított MKF 6-os kamerával. Vlagyimir Akszjonov az MTI munkatársának a repü­lőtéren adott nyilatkozatában elmondotta: az egyidejűleg 6 sprektumsávban fényképező MKF 6-os kamerát, amelyet szovjet és NDK-beli szakem­berek dolgoztak ki, először al­kalmazták a Szojuz—22 re­pülése során. — A földi erőforráskutatá­si munkacsoport plenáris ülé­sére egy — úgy vélem, nagy érdeklődésre számot tartó — filmet hoztam magammal, amelyet hétfőn délelőtt vetí­tünk le. A film végigkíséri az MKF 6-os kamera tervezését és készítését, a mi felkészíté­sünket az űrutazásra és be­mutatásra kerül a kamerával készített néhány felvétel is — mondotta Vlagyimir Akszjo­nov űrhajós. Pjotr Zsukov szovjet tiszt naplója IM VIR E G YHÄZ AIM 17. — Másnap reggel én rá­szántam magam, hogy leme­gyek a földszintre. Leme­gyek, hogy megnézzem az oroszokat. A többiek biztat­tak: „Eredj Endre, te vagy a legbátrabb. Ha téged agyon­lőnek, akkor mi az ágyakból barikádokat építünk.” — Ügy mentem le az eme­letről, hogy a mankómmal minél kevesebb zajt üssek. Bátorságom megtartásához pedig rágyújtottam. Kinyi­tom az egyik kórterem ajta­ját. A csendben egy recsegő, érdes hang szólalt meg. Hal­lom: „Ej fricc? Kom herr!” Látom, Iván az ablak felől integet felém. A lába gipsz­ben. Nem tudom, hogyan ju­tottam el az ágyáig. — Magyarázza nekem kéz- zel-lábbal, hogy „Te fricc, ne félj!” Én meg magyarázom neki, szintén kézzel-lábbal, hogy nem vagyok fricc, ha­nem magyar. Venger. — Ö is és a többiek is rá- kezdtek nevetni. Valaki meg­szólalt: „Nagyszerű. Az én nagyapám a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban a magyarokkal együtt harcolt a fehérek ellen!” Látják, hogy én még nem engedtem fel, hogy erős belső izgalom jár át. Megszólal az egyik: „Nézzétek csak, neki is tró­pusi láza van!” Ezen min­denki ismét nevet. Iván nyújt nekem egy csomag mahor- kát. „Ebből gyújtsak rá, ez erősebb.” „Eredj, mondd a tieidnek, hogy ne féljenek tőlünk, jöjjenek le, meghív­juk őket vendégségbe.” — Tökéletesen megértet­tem, amit mondott. Nem em­lékszem, hogy miként jutot­tam ki a kórteremből. Azt éreztem csak, hogy izzadt homlokomat, szememet friss levegő csapja meg. Ekkor kezdtem magamhoz térni. Hát ilyenek a valóságban az oroszok? Hát ezért váltam én nyomorékká?!?- Endre elhallgatott. Fejében egymást kergették a gondo­latok. Vaszilij Koraiin fáj­dalmasan mosolygott: — Tőlük nem kell félni. Az orosz ember jó ember. Most az a legnagyobb bajuk, hogy nem jut elég zsír a kására. A mellettem álló Sándor mélyet lélegzett. — Torkig vagyunk a hábo­rúval. A tömegsírok, meg a mankók nem válnak dicső­ségünkre. A könnyekről és az árvákról ne is beszéljünk. Endre hozzátette: — A nép mindenesetre megelégelte a háborút. A harckocsizó Pancsenko megkérdezte: — Itt, a kórteremben, jár­kál egy civil. Ki ez az em­ber? — Ahá — kapott a fejéhez Jenő. — Az Géza. Nemrég jár ide. Börtönből, vagy kon­centrációs táborból szaba­dult. A 14-es kórteremben fekszik az öccse, István. En­gedélyt kapott az itt-tartóz- kodásra. — Melyik testrészén sebe­sült a testvére? — A fején. Súlyos. Nagyon súlyos. Rohamai vannak. A fiatalember 23 éves. — Hol érte a sebesülés? — Voronyezsnél. A mieink közül nagyon sokan otthagy­ták a fogukat... ★ A kitárt kapun egy vala­honnan zsákmányolt gépko­csi gördült be. A vezetőfül­kéből Kopilov, a hadosztály tüzérellátási főnöke ugrott ki. — Elképesztő, hogy ti mi­lyen békés körülmények kö­zött éldegéltek itt — mond­ta viccelve Iván Martinovics. — Hidd el nekem, hogy a háború kezdete óta én ilyet még nem láttam. — Igazad lehet. Látod, mit produkál az élet. Az ember útja kifürkészhetetlen. — Nyicsevo! Éljünk csak minél tovább; de békében. És ti, itt, hogy vagytok? — JÓL Már össze is ismer­kedtünk. Barátkozunk. Senki senkit nem vádol. — Paradoxon. De tudod, miért jöttem? — Tudom. Az itt lévő ma­gyar kézifegyverekért.. Elta­láltam? — El. Hol vannak? — Meg kell keresni a kór­ház vezetőjét, hogy ponto­san, papíron, szám szerint át tudja neked adni a kór­házban tárolt fegyvereket. — Szám szerint?! Papí­ron?! — emelte fel a hang­ját az őrnagy. — Tudod, mennyi fegyvert zsákmá­nyoltunk mi már? És mit gondolsz, mindről adtunk papírt? — Kérlek, itt tartsd be a formaságokat. Akár el is dug­hatta volna. Mi nem kérdez­tünk rá. Ö magától jelentet­te. — Semmiféle papírt nem adok. Meg ceremóniát sem csinálok — kakaskodott Ko­pilov őrnagy, majd alább­hagyva hozzátette: — Tudod mit, te aktaku­kac? Ha van bélyegződ, meg papírod, meg íród is, akkor ám legyen. De fő a bélyeg­ző, mert anélkül nem doku- ment a dokument. Különben is, hogy került hozzájuk a fegyver? — Az ördög tudja. Régen itt őrzik már. Imre szívesen szabadult meg a fegyverektől. Az át­adás is gyorsan és simán ment. Az őrnagy emberei egy-kettőre feldobálták a fegyvereket a kocsira. (Folytatjuk) — Nem vagyok fricc, hanem magyar... (Korabeli faliújság­rajz.) '

Next

/
Oldalképek
Tartalom