Kelet-Magyarország, 1978. április (35. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-19 / 91. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. április 19. Éljen és erősödjék a szocializmust építő országok egysége, együttműködése! BrezsnyevGierek-eszmecsere a szovjet fővárosban Leonyid Brezsnyev. az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke kedden Moszkvában fogadta Edward dereket, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkárát. Leonyid Brezsnyev és Edward Gierek véleményt cserélt az SZKP XXV. és a LEMP VII. kongresszusán el­fogadott határozatok végre­hajtásáról. Elégedetten álla­pították meg, hogy mindkét testvérpárt következetes in­ternacionalista politikája eredményeként erősödött a szovjet és lengyel nép barát­sága, nőtt az együttműködés hatékonysága a politikai, gazdasági és kulturális élet minden területén. A nemzetközi kérdések át­tekintésekor Leonyid Brezs­nyev és Edward Gierek hang­súlyozták: az ember legalap­vetőbb joga, a békés élethez való jog biztosításának szük­ségessége. Aggodalmukat fe­jezték ki az Egyesült Álla­mok és néhány NATO-szö- vetségese által szított fokozó­dó fegyverkezési hajsza mi­att. Rámutattak, hogy a je­lenlegi körülmények között nem általános békefelhívá­sokra, hanem a nukleáris ve­szély csökkentésére és a le­szerelésre irányuló konkrét intézkedésekre van szükség. Ismételten megállapították, hogy a Szovjetunió és Len­gyelország belpolitikájának elveihez híven kész ilyen in­tézkedéseket tenni más álla­mokkal együtt. A két testvérpárt vezetői véleményt cseréltek a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom helyzetéről is. Megállapították, hogy az SZKP és a LEMP változat­lanul kész mindent megten­ni a közös cél, az összefor- rottság megszilárdítása érde­kében. Bahr, a bonni utazás előkészítője Moszkvában Leonyid Brezsnyev. az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke kedden a moszkvai Kremlben fogad­ta Egon Bahrt, a Német Szó. ciáldemokrata Párt országos ügyvezetőjét. Leonyid Brezsnyev és Egon Bahr röviddel a szovjet párt- és államfő bonni látogatása előtt a kétoldali kapcsolatok időszerű kérdéseit és néhány kölcsönös érdeklődésre szá­mot tartó nemzetközi problé­mát tekintett át. Bahr vasárnap este érke­zett Moszkvába, s a látogatás célja Brezsnyev bonni utazá­sának előkészítése. Moszkvai látogatása során várhatóan találkozik más szovjet veze­tő személyiségekkel is. Kuba külügyminisztere a Szovjetunióban A szovjet kormány meghí- tőjét Andrej Gromiko. az vására kedden hivatalos Iá- SZKP KB Politikai Bizottsá- togatásra Moszkvába érkezett gának tagja, a Szovjetunió lsidoro Malmierca Peoli ku- külügyminisztere és más bai külügyminiszter. szovjet vezetők fogadták a A kubai diplomácia veze- seremetyevói repülőtéren. (Folytatás az 1. oldalról) amely országaink szakszerve­zeti mozgalmáról kialakult. Ha nem tudjuk önmagunkat, életünket, munkánkat reáli­san megmutatni, az valószí­nűleg a mi hibánk. A szocialista országokban kialakult népi hatalom azt jelenti, hogy a dolgozó tö­megek érdekei kielégítésének megvannak a kellő politikai feltételei. Ezek a tényezők közvetve, de óriási mérték­ben segítik a szakszervezeték munkáját. A szocialista vi­szonyok között nem egy erős és tapasztalt kizsákmányoló osztállyal, annak államhatal­mával szemben kell érvénye­síteni a dolgozók érdekeit. El­lenkezőleg! A szocializmus körülményei között semmi sem korlátozza a szakszerve­zetek szabad szervezkedését. A szakszervezetek a szocia­lista társadalom erős politi­kai. jogi és anyagi eszközök­kel ellátott társadalmi szer­vezeteivé váltak, a gazdasági és állami vezetés számottevő és befolyásos partnereivé fej­lődtek. Következésképpen a szakszervezeteknek más vi­szonyban kell lenniük a szá­mukra baráti, őket segítő, ve­lük együttműködő szocialista hatalommal és a szocialista állammal. A magyar küldöttség veze­tője rámutatott: ez többek között azzal is jár. hogy a szakszervezetek nem lehetnek mindenáron ellenzékben az övékével azonos célokat kö­vető munkásállammal szem­ben, az államtól való függet­lenségük — amely a kapita­lista társadalomban helyesés jogos szakszervezeti törekvés — pedig lehetetlenné tenné, hogy belülről, a kormányzat pozíciójából hatékonyan szól­janak bele a közösségi ügyek intézésébe. Mint a dolgpzók igazi érdekképviselői, részt vállalnak a problémák meg­oldásából, ezzel együtt pedig a kormányzat felelősségéből is. — Nálunk — hangoztatta — nincs elvi, politikai aka­dálya annak, sőt társadal­munk természetéből fakad, hogy a dolgozó ember maga alakítsa saját sorsát, és ha­zájának történelmét. Mi olyan politikát, szocialista demok­ráciát valósítunk meg, amely­ben a munkásember tudja is. érzi is, hogy van szava. Szük­ség van gondolataira, bírála­taira és javaslataira. Gáspár Sándor felszólalá­sát már közben is megszakí­totta a tetszésnyilvánítás, be­fejezése után pedig újra hosszan tartó, meleg taps kö­szöntötte. Morót megölték? Kutatnak a holttest után Aldo Moro elrablói kedden röviddel dél után az II Mes- saggero római lap szerkesz­tőségéhez eljuttatott üzene­tükben közölték, hogy túszuk „öngyilkos” lett és holttestét a Rieti közelében levő Duchessa tóba dobták. A „Vörös brigádok” 7. számú közleményéről értesülvén a hatóságok azonnal a jelzett helyszínre siettek. Több száz rendőr, hegymá­szó, tűzoltó és könnyűbúvár kutatja át a Rómától 85 kilo­méterre északkeletre, az Ab- ruzzok peremén fekvő Du- chessa-tavacskát Aldo Moro holtteste után. Az 1800 méter magasan fekvő, 400 méter hosszú, 150 méter széles ta­vat magas hó veszi körül és felszíne több helyen be van fagyva. A közelben lakók Kedden délelőtt a Rómát Viterbóval összekötő ország­úton, Rómától 10 kilométer­nyire rábukkantak Moro el­rablóinak feltételezett rejtek­helyére. Elrablói — a jelek szerint — egy emeletes ház­ban rejtették el túszukat. A kedden reggel elhagyott la­kásban géppisztolyt, piszto­lyokat, röpcédulákat, egyen­ruhákat, lopott gépkocsi­rendszámokat találtak. Bár a rendőrség még nem adott ki közleményt arról, hogy valóban a terroristáktól származik-e a 7. számú köz­lemény, F. Piccoli, a keresz­ténydemokrata párt parla­menti képviselője újságírók­nak elmondta, hogy a kor­mány szakértői szerint a köz­lemény hiteles. A közlemény ismeretessé válását követően Andreotti miniszterelnök haladéktala­nul kabinetülést hívott ösz- sze. Enrico Berlinguer, az OKP főtitkára látogatást tett a kereszténydemokrata párt központjában, hogy -'kifejezze szolidaritását. Amerikai levelünk Reflektorfényben a nentrondöntés M integy harmincán zsúfolódtunk be John Conyers képviselő kongresszusi épületben lévő irodájába, hogy meghallgassuk véleményét a neutronfegy­verek gyártásával kapcsolatos elnöki döntésről. Az idő délelőtt 11 óra volt. A képviselő már ott ült a hatalmas faragott asztal mögött, balján egy nyugal­mazott admirális, jobbján a Pentagon egykori atom­fegyver-szakértője. Az elnöki döntés lényegét már mindnyájan ismer­tük az előzetes kiszivárgások alapján. Conyers képvise­lő azért vázlatosan ismertette az elnöki nyilatkozatot, aminek lényege, hogy elhalasztja a neutronfegyverek gyártásának elkezdését. A képviselő, akinek a bőre színe fekete és Michi­gan állam egyik munkások lakta választókörzetét kép­viseli, éles kifogásokat emelt az elnöki döntés ellen. Először is megjegyezte, hogy a végleges döntés elha­lasztása nyitva hagyja a problémákat és lehetőséget biztosít a gyártás előkészítésére, így az bármelyik perc­ben indítható. Nagyon veszélyesnek nevezte azt a trük­köt, hogy az elnök már eleve a Szovjetunióra akarja hárítani a felelősséget a neutronfegyverek gyártásáért, ami nem egyéb, mint közönséges zsarolási kísérlet elő­készítése az Egyesült Államok hibájából rendkívül le­lassult SALT-tárgyalásokon. Történelmi példákkal iga­zolta, hogy a Szovjetunióval szemben alkalmazott zsa­rolási kísérletek soha nem vezettek eredményre és most sem lesz másként. A képviselő politikai állásfoglalását szakmai érvek­kel támogató két szakértő előbb azt írta le, hogy a nagy sugárhatású neutronbomba hogyan pusztítja el az em­bereket és hagyja épségben az épületeket, tárgyakat, vagyis mindazt, amin a tőkés társadalom léte és erköl­cse alapszik, a vagyont. Pusztító hatása ellenére alkal­matlannak nevezték arra a feladatra, amire a Pentagon szánja, nevezetesen a Varsói Szerződés tankcsapatainak megállítására egy háború esetén. Arra viszont alkal­masnak mondták, hogy elpusztítsa a közeli települések, városok lakosságát. A szakértők is úgy vélték, hogy a gyilkos fegyver, mint a zsarolás eszköze is csődöt fog mondani a tár­gyalásokon. Annak az emberiség iránti félelmüknek adtak kifejezést, hogy az új fegyver újabb eszkalációt indíthat el. Carter elnök politikai pókerjátékosok taktikáját fogadta el, mikor zsarolással próbál kísérletezni a béke és a háború, az élet és a halál kérdésében. A sajtóértekezlet végére a reflektorok melegétől és az emberiségre váró veszélyek felsorakoztatásától át­forrósodott riporterek jegyzeteiket lapozgatva sötét perspektívaképet láttak kibontakozni. Igaz, ez csak ak­kor erősödhet meg, ha azok az enyhülés- és emberi­ségellenes erők kerekednének felül, akik a biztonság­ban hitt amerikai villáikból emberi érzések nélkül, üz­leti számításból tervezik az embergyilkos fegyverek ki­zárólagos európai alkalmazását. M emcsak az európaiak, hanem az egész emberiség egyetemes érdeke, hogy az elnöki cikcakkpoliti­ka a neutronfegyverek betiltásához és ne a gyár­tás engedélyezéséhez vezessen. Nem kétséges, hogy a neutronbomba-ellenes nemzetközi mozgalom sokat te­het e cél eléréséért. JCo-adai Qújíán. N Vf R E GYHAZAIM ZAKLATOTT NAPOK Tamara Buksa és Anna Csemerisz (Korabeli fényképek) 13. A második napra a kór­házban sikerült kórházi ren­det teremteni. A sebesülteket kisebb-nagyobb megszakítá­sokkal. négyesével, ötösével szállították. Az éjszaka fo­lyamán megérkezett hozzánk az egyik ezredtől Jevgenyij Krinickij orvos. Anno Cse­merisz, Tamara Buksa. Ok- szána Mudrik ápolónők. Lili- ja Szemikina és Lena Horo- zsenko szanitéeek. A nyíregyházi magyar kór- 1 áz gyógyító személyzete ba- : úti szándékról, humanitás­ról, őszinteségről, helytállás­ról és bátorságról tett tanú- bizonyságot. A mieinkkel együtt teljes erejükkel és tu­dásukkal küzdöttek katoná­ink és tisztjeink életének megmentéséért. Ezen a má­sodik napon már ott röpköd­tek a levegőben a mindany- nyiunk számára kedves sza­vak: „tovaris”, „a háború nem jó”, „kicsi”, „kicsikém”, „köszönöm”, „köszönöm szé­pen”, „szép’V »»jó”, „aludj”, „pihenj”. Amikor pedig a személyzet váltotta egymást, egészen közvetlen volt a búcsú, illet­ve a találkozás. Jó napot kí- vánok-kal, és Zdrasztvujtyé- vaUköszöntötték egymást. A kórházban szünet nélkül folyt a fáradságos munka embere­ink megmentéséért... Mária nagyon fáradt. Ezen az éjszakán nem aludt sem­mit. Elcsigázott arca így még kedvesebbnek tűnik. Kezdő­dik az elmaradhatatlan vi­zit. Mária diktálja a napiren­det, a diétát, az orvosságot. Anna Csemerisz olvassa a fejlapot. — Klimenko betegnél ver- cserét kell végrehajtani. Anna felhúzta a szemöldö­két: — De honnan vegyünk vért? A doktornő gondolkodás nélkül feleli: — Az önök emberei adnak vért. Bárkitől vehetnek. Ke­ressenek embereket. Nekünk van laboratóriumunk, pontos analízist tudunk készíteni. Ellenőrizve a kozák Trifo­nov pulzusát, hőmérsékletét, a doktornő kijelenti: — Nem fogjuk amputálni. Mindent elkövetünk, hogy ép maradjon a lába. Az analizá­láshoz vért, vizeletet, és székletet kérek... És ez így megy egész dél­előtt. Kinek egy kedves szót mond, kinek a takaróját, pár­náját igazítja meg. Betegeink hangulata jó. A súlyosak is igyekszenek tar­tani magukat. Nem siránkoz­nak, nem nyögnek... Máriát a magyar sebesül­tek is nagy szeretettel fogad­ják: — Száz évig éltesse az is­ten, doktornő. — Köszönöm a jókívánsá­gaikat. — Doktornő! Most az oro­szok kórterméből tetszett jönni? — Igen. — Hogy vannak Ivánék? Nagyon haragszanak ránk? — Nem, nem haragszanak. Senkit sem falnak fel. — Doktornő, evakuálnak-e minket valahová? — Az oroszok felszabadít­ják Magyarországot. Azt Okszána Mudrik akarják, hogy jobb legyen az életünk, mint ezelőtt volt. Innen senkit sehová nem szállítanak el. A jó hír jár kórteremről kórteremre. Minden tekintet a doktornőt követi. A 8-as kórteremben Máriát feltar­tóztatják. Ha nehezen is, de mankóival elé áll a fiatal Adics: — Bátrabban Pista, bát­rabban! Hamarosan kapsz egy műlábat, és már mész is a gyárba dolgozni. Adics meghatottan néz a doktornőre, de rögtön ott az izgató kérdés is: — A gyárba? Azt alig hi­szem. Mi hadifoglyok va­gyunk! Vagy nem így van? — Efelől légy nyugodt, Pista. Az ilyen ostobaságot vesd ki a fejedből. — Doktornő! ön igazat mond? — Igen, igazat. Az oroszok szavát a szél nem fújja el... (Folytatjuk) Piotr Zsukov szovjet tiszt naplója

Next

/
Oldalképek
Tartalom