Kelet-Magyarország, 1978. április (35. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-18 / 90. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. április 18. r Éljen korunk forradalmi eszméje, a marxizmus—leninizmus! < Edward Gierek Moszkvába érkezett Az SZKP Központi Bízott- Giereket a repülőtéren Le­ságának meghívására hétfőn onyid Brezsnyev, az SZKP baráti látogatásra Moszkvába KB főtitkára, a Legfelsőbb érkezett Edward Gierek, a Tanács elnökségének elnöke Lengyel Egyesült. Munkáspárt és Konsztantyin Ruszakov. a Központi Bizottságának első központi bizottság titkára fő­titkára. gadta. I guyanai kormányfő a szovjet fővárosban tárgyal ÚTELÁGAZÁSNÁL Megoldás: az egyenlő biztonság Kommentár Camp David E ' rdekes hírt röpítettek világgá Washington­ból a hírszolgálati iro­dák. Eszerint Carter elnök népes kísérettel, tanácsadói­nak egész seregével és a ka­binet tagjaival, bezárkózik a Camp David-i elnöki rezidop- ciára. Célja afféle szuperbi­zalmas önvizsgálat a Fehér Ház és a kormány tevékeny­ségéről. A lényeg az. hogy a Fehér Házat aggasztja Carter nép­szerűségi mutatóinak megle­hetősen rohamos süllyedése. Bár az önvizsgálattal kap­csolatos közlemények elsősor­ban belpolitikai témákat em­lítenek. biztosak lehetünk ab­ban. hogy Camp Davidban külpolitikai dilemmák is te­rítékre kerülnek. E feltételezésre — persze számos egyéb tényező mel­lett — két döntő alap van: 1. a közvélemény-kutatásokból egyértelműen az tűnik ki, hogy az elnököt elsősorban „határozatlanságáért, az egy­értelmű politikai célkitűzé­sek hiányáért” bírálják. Ez­zel összefüggésben elég arra gondolnunk, hogy Carter a minap tért ki — a közismert halasztással — a neutron- bombával kapcsolatos súlyos döntés elől. 2. Cyrus Vance amerikai külügyminiszter a jövő héten Moszkvába utazik. Az amerikai külügyminisz­ter moszkvai látogatása min­dig jelentős esemény, most azonban fokozottan az. Egyre világosabb, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet egyik leg­nagyobb negatívuma éppen az a félhomályos, felemás magatartás, ami amerikai részről a kulcsfontosságú szovjet—amerikai kapcsola­tokban jelentkezik. A tanácskozás színhelye te­hát Camp David. A világ jól emlékszik arra. hogy — most már csaknem két évtizede — éppen ezen a rezidencián ke­rült sor egy olyan tanácsko­zásra, amely nagy, utólag jó­részt beigazolódott. remé­nyekre jogosított a két nagy ország, az USA és a Szovjet­unió viszonyát illetően. Jó lenne, ha a jelenlegi ön­vizsgálat hangulatát kedvező­en befolyásolná az. amit „a hely szellemének” szokás ne­vezni. H. E. A szovjet kormány meghí­vására hétfőn kormánykül­döttség élén hivatalos láto­gatásra Moszkvába érkezett Forbes Burnham, a Guyanai Szövetkezeti Köztársaság mi­niszterelnöke. A kormányfőt és kíséretét a két ország állami zászlóival (Folytatás az 1. oldalról) Utána Alekszej Sibajev, a szovjet küldöttség vezetője felolvasta Leonyid Brezs- nyevnek, az SZKP KB főtit­kárának, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa elnöksége elnökének a prágai világ­kongresszushoz intézett üd­vözlő üzenetét. A kongresszus ezután el­kezdődött tanácskozási sza­kaszának első programjaként Pierre Gensous, az SZVSZ főtitkára előterjesztette a vi­lágszervezet — a legnagyobb nemzetközi szakszervezeti tö­mörülés — ötéves munkájá­ról és tevékenységének to­vábbi irányáról szóló beszá­molót. Áttekintette a várnai kong­resszus óta a nemzetközi életben végbement jelentő­sebb változásokat, az ered­ményeken kívül felsorolva a nemzetközi helyzet még min­dig megoldatlan, legégetőbb problémáit is. Pierre Gensous ezután megállapította, hogy bár a szocialista országok gazdasá­gát is érinti a tőkés világgaz­daság válsága, már csak élénk és nagyarányú külke­reskedelmük miatt is —, ezekben az országokban a nemzeti jövedelem és a dol­gozók életszínvonala mégis folyamatosan emelkedik, folytatódik a gazdaság egész­séges fejlődése, jelentős ered­fellobogózott repülőtéren Alekszej Kosziam, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió minisz­tertanácsának elnöke és más szovjet vezetők üdvözölték. Forbes Burnham pénteken érkezett a Szovjetunióba, a hét végét Leningrádban töl­tötte. ményeket érnek el a szociális körülmények javításában, a munkabiztonság fokozásában és sok más, a dolgozók töme­gei számára létfontosságú te­rületeken. A főtitkár végül hangsú­lyozta: az SZVSZ minden szervezettel és erővel hajlan­dó sokoldalúan és hatéko­nyan együttműködni, akció­egységre lépni, amely ugyan­ezeket a nemes célokat ma­gáénak vallja. Hétfőn délelőtt folytató­dott Prágában a vasárnap megkezdődött IX. szakszer­vezeti világkongresszus. A küldöttek és a vendégként jelenlévő résztvevők megvi­tatták Pierre Gensousnak, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkárának a szervezet öt­éves tevékenységéről és to­vábbi céljairól előző nap elő­terjesztett beszámolóját. A hétfő délelőtti ülésen Sripad Amrit Dange, az SZVSZ alelnöke, az indiai országos szakszervezeti kong­resszus elnöke elnökölt. A vitában elsőként Alekszej Si­bajev, a Szovjet Szakszerve­zetek Központi Tanácsának elnöke szólalt fel. A szovjet küldöttség veze­tője, Alekszej Sibajev felszó­lalásában méltatta a kong­resszus világjellegét, amely — mint mondotta — többek között abban is tükröződik, hogy a tanácskozáson olyan R Német Kommunista Párt elnöke az NDK-ban Berlinben hétfőn megbe­szélésre került sor Erich Ho- necker, az NSZEP KB főtit­kára és Herbert Mies, a Né­met Kommunista Párt (DKP) elnöke között, aki a párt más vezetőivel együtt baráti láto­gatáson tartózkodik a Német Demokratikus Köztársaság­ban. A testvéri légkörű találkoz­zon a két párt vezetői a tel­jes nézetazonosság jegyében nemzetközi kérdésekről, az NSZEP és a DKP tevékeny­ségéről és a két párt kapcso­latainak továbbfejlesztéséről tanácskoztak. szakszervezetek küldöttségei vannak jelen, amelyek telje­sen eltérő társadalmi és gaz­dasági feltételek között har­colnak a dolgozók jobb életé­ért. Röviden vázolta a világ­fejlődés mai uralkodó irány­zatait, és megállapította, hogy mindenütt növekszik a munkásosztály és a szakszer­vezetek szerepe, ezzel együtt azonban a világ sorsáért való felelősségük is. A békéért, a fegyverkezés korlátozásáért vívott küzdelem egyúttal harc a dolgozó tömegek életviszo­nyainak javításáért is — hangoztatta Sibajev. A délelőtti ülés további ré­szében Costa Rica és Burundi képviselője beszámolt hazá­jának helyzetéről, szakszer­vezeteik harcairól. Georges Séguy, a Francia Általános Munkásszövetség (CGT) fő­titkára a kapitalista válság­nak a francia dolgozókra há­ruló következményeiről, a nemrég tartott választásokról és hatásukról beszélt, majd kifejtette a CGT-nek az SZVSZ további tevékenysé­gére vonatkozó álláspontját. Ennek során megismételte azt az SZVSZ testületéinek szom­bati tanácskozásán már el­hangzott bejelentését, hogy a CGT változatlanul részt kí­ván venni a világszövetség tevékenységében, de nem fog­ja képviseltetni magát az SZVSZ titkárságában. A régi rómaiak joggal emlegették a hely szel­lemét, a genius locit. Hiszen ma is gyakran elő­fordul, hogy egy földrajzi fo­galom vagy városnév — jó, esetleg kevésbé jó értelem­ben — nagy betűkkel íródik be a világtörténelembe. Vlagyivosztokhoz, ebben a tekintetben, szorosan kötődik korunk talán legfontosabb tárgyalási folyamata, a SALT s az egyenlő biztonság elve. 1974 novemberében a város szomszédságában tartott sza­bálytalan csúcstalálkozót Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára és Gerald Ford, az Egyesült Államok akkori el­nöke, s megbeszéléseik ered­ményeképpen aláírták a má­sodik SALT-egyezmény ke­retszámait. Pontosan meg­szabták az időhatárokat is, a SALT-menetrend értelmé­ben a második forduló 1985- ig tartana, ám közben már megkezdődne a harmadik szakasz előkészítése. Szem- mellátható volt tehát a tö­rekvés az egyenlő biztonság elvének következetes véghez­vitelére — egészen a minden vonatkozásban azonos szá­mokig. Ugyanebben a szel­lemben fogant a hosszabb távra történő tervezés is. Alig mondható véletlen­nek, hogy Leonyid Brezsnyev kéthetes távol-keleti és szi­bériai körútja során éppen Vlagyivosztokot választotta színhelyéül nemzetközi témá­jú beszédének elmondására. Jóllehet világunkban nem kevés a problematikus terü­letek száma — a Közel-Ke­lettől Afrika szarván keresz­tül Európáig — lényegében egyetlen témakört érintett : a SALT-ot. Az SZKP főtitkára, a Szov­jetunió államfője ismét hang­súlyozta országának szilárd békeakaratát és megegyezési készségét. Utazásának ese­ménynaptára önmagában is alátámaszthatta ezt: a Szov­jetunió minél inkább békés körülményekre, a fegyverke­zési hajsza terheinek csök­kentésére törekszik. Békejobbját azonban nem a gyengeség jeleként nyújt­ja, ellenkezőleg: stratégiai egyensúly, s megfelelő védel­mi képesség húzódik meg hátterében. Ám nemcsak szélsőségesen kiélezett véleményekről van szó. Az amerikai politika centrumát ma inkább az jel­lemzi, hogy nyíltan senki sem vonja kétségbe a SALT szükségességét, de hol így, hol úgy, feltételekkel akar­ják körülbástyázni. Aláír­nák az egyezményt, „csak” ne az egyenlő biztonságon alapuljon s jelentsen egyol­dalú előnyöket az Egyesült Államoknak. Brezsnyev ép­pen ezzel kapcsolatban fej­tette ki — s ezt tarthatjuk beszéde kulcsmondatának —, hogy a Szovjetunió nem kí­ván a stratégiai fegyverkor­látozások kapcsán egyoldalú nyereséghez jutni, de nem engedi, hogy- az Egyesült Ál­lamok hasonlóval próbálkoz­zék. B rezsnyev vlagyivoszto- ki beszéde korántsem tértől és időtől függet­lenül hangzott el. Nem egé­szen tíz nap múlva Moszkvá­ba várják Vance amerikai külügyminisztert, olyan dip­lomatatáskával, amelynek tartalmát ma még homály fedi. A szovjet fővárosban ír­tak már alá olyan szerződést az atomcsendről, amely új irányt adott a nukleáris le­szerelés ügyének, tavaly vi­szont éppen ellenkező előjel­lel Vance márciusi látogatása a vlagyivosztoki megállapo­dás egyoldalú felülvizsgála­tának bejelentését és az egy­oldalú előnyszerzési kísérle­tek nyílt deklarálását szol­gálta. A világ őszintén remé­li — s ehhez a szovjet veze­tés a maga részéről minden lehetséges segítséget megad —, hogy a szovjet—amerikai párbeszéd legújabb szakaszá­ban ismét a kedvezőbb ha­gyományok érvényesülnek. (ré) 12. Olvasom a névsort: Sztár- csők I. A., Trifonov N. A., Terentyev I. F., Kumarov A. A. — Kérem, vizsgáltassa meg őket soron kívül, mert mi csak sebtében tudtuk ellátni őket. — Mindent megteszünk. Vigyétek őket gyorsan az elő­csarnokba. Maradj velük, vagy a sofőr hozzon szani- técet. Látod, mennyi a bete­günk! Nehéz tolmács nélkül. Min- den1- lassan, halkan csiná­lunk Ösztönösen, mutogatva, szemmel, kézzei lábbal, fej­től! rtással és minden más rr zdulattal hozzuk egymás tv itára a legszükségesebbe­ké t. Mária nem lehet ott min­denütt. És mi sem akarjuk elvenni a gyógyító munkától. Hallottuk, hogy vannak a vá­rosban magyarok, akik, ha rosszul is, de beszélik az orosz nyelvet. A mieinket egyelőre az emeletre nem visszük fel. Hadd nyugodja­nak meg a kedélyek. A fen­tiek így is zavartan nézik a lenti mozgást. Várakozó ál­lásponton vannak. Valaki az oroszok közül az udvaron őr­séget állított fel. A saját em­bereinket és minket védenek. Sumejkó ezalatt szemrevé­telezte az udvari helyisége­ket, járt a konyhában. Meg­nézte a befogadóképességét. Számbavette, hogy van-e ele­gendő étkészlet. Amiből ke­vés van, azt felírja, hogy hol­nap hozasson. A gyógyítás az étkeztetéssel kezdődik. Közben megérkezett Mária. Bemutattam neki Ivan Pet- rovicsot. Elemében volt. Olyan könnyed, mint egy 16 éves kislány. Tüzelt, mint a májusi rózsa, Sumejkó nem engedte el a kezét. Várta, hogy mondjon valamit. De Mária csak hallgatott. Mind a ketten nagyon szépek vol­tak. Sumejkóról még később szólok. Életét nagy tragédia rázkódtatta meg. De ez még egyelőre maradjon titok szá­munkra. Mindenesetre első találkozásuk is nagyon sokat mondott. Mária megkérdezte: — Kit őriznek a felállított őrök? Miért van rájuk szük­ség? — A rend fenntartására állították fel őket. Nem ez a legtökéletesebb megoldás, de most más nincs. — Itt rend van, és rend lesz. Nagyon kérem önöket, hogy vonják vissza az őröket. Mi mindent úgy mondtunk el a betegeknek, ahogy meg­egyeztünk. És most ime, itt az őrség! Ez zavarja az em­bereket. Ezen mindnyájan moso­lyogtunk. — Rendben, — felelte Iván Petrovics. — Én most elme­gyek a törzshöz és intézke­dem. Halkan, szinte suttogva megkérdezte: — Mi ez a fontoskodás? — Semmit se csináljanak — Mi már megjártunk vagy száz falut. Aludtunk ötösével, tízesével a magyar parasztok házában. A törzs kivételével sehol sem állítot­tunk őrséget — jegyezte meg Sumejkó. — Menj el és ezt magya­rázd meg a katonáknak is. Rossz szemmel nézik az őr­séget még akkor is, ha ez a háború törvénye. Sumejkó hetykén felpat­tant fakó lovára, de mielőtt elvágtatott volna, még egy­szer átható tekintetet vetett a lenyűgözően szép magyar­kára. ★ ... Este, amikor megérkez­tem jelentéstételre a had­osztályparancsnok harcállás­pontjára, a hadosztálypa­rancsnok éppen akkor érke­zett vissza a hadtest parancs­nokától. I. A. Plijev altábornagy azt a parancsot adta a hadosz­tálynak, hogy délkeleten két kilométerre foglaljon tüzelő- állást, és akadályozza meg a hitleristák betörését Nyír­egyházára. ★ — No mi újság kapitány? — kérdezte nyugodtan az ez­redes. — A lehetőségekhez képest minden a legnagyobb rend­ben. Eddig 63 sebesültet szál­lítottak be. Küldenek hoz­zánk sebesülteket más egysé­gektől is. Természetesen mi fogadjuk valamennyit. Alekszandr Gyeniszovics részletes tájékoztatást kért. Hány súlyosan sebesültünk van? Hogyan tudjuk végezni a gyógyító munkát? — És az élelmezéssel mi van? — Kielégítő. Ma a kórház vezetője megosztotta velünk élelmiszerkészleteit is. Hol­nap az ő nyersanyagából ét­kezünk. A továbbiakban mindenről Sumejkó gondos­kodik. — És ő hogy van? — Látszatra jól. Néha vi­dámnak is látszik. Nekem úgy tűnik, hogy nincs semmi baja. — Sumejkó súlyos beteg. Az erős légnyomástól epi­lepszia maradt nála vissza. A rohamai még most is erő­sek. Ez rajta van az egész­ségügyi törzslapján is. — Eddig nem észleltem nála semmi ilyet. Sok élet­öröm van benne. A Máriával való találko­zásáról hallgattam. — Lehet-e, tudják-e elle­nőrizni valamilyen formában a magyar orvosok, ápolók munkáját? — A munka végzése köz­ben tudjuk ezt elvégezni. A magyar személyzet igen ba­rátságosan viselkedik. Külö­nösen figyelemre méltó Má­ria segíteni akarása. Nincs okunk aggodalomra. A mi or­vosaink asszisztálnak. A mi sebészeinknek pedig ők segí­tenek. — Ilyen szellemben foly­tassák tovább az együttmű­ködést, százados-elvtárs. Alekszandr Gyeniszovics ismét a térképre összpontosí­totta figyelmét. Láttam, nem veszi le a szemét két beka­rikázott pontról, Napkorról és Nagykállóról. Bejött a hadosztály opera­tív, osztályának a vezetője, Beszegyin. — Ott most az ötödik gé­pesített lovas gárdahadtest tevékenykedik. — Tudom. Az ötödik had­test törzsfőnöke, Dutkin ve­zérőrnagy kapta tőlem azt a feladatot, hogy az adott kör­zetet meg kell tartani. Szem- jon Leontyevics, adjon pa­rancsot Hlebnyikovnak, hogy a 128-as harckocsizó ezredet csoportosítsa át a 42-esekbal szárnyára. A légvédelmi had­osztályt hagyja a helyén. ★ Az éjszaka sötét. Alig lá­tom az utat. Márványt Endre lakására, szállásomra me­gyek, hogy aludjak négy órát. Keleten, Napkor térségében tüzérségi lövedékek egymás után robbannak. Csatazaj tölti be az egész térséget. (Folytatjuk) Pjotr Zsukov szovjet tiszt naplója IM VIR E G YH AZ AIM

Next

/
Oldalképek
Tartalom